Kovacseva, Sz.: A Bolgár Népköztársaság második ágazatai kapcsolati mérlege

1046

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYÉLÖ

KOVACSEVA, SZ.:

A BOLGÁR NÉPKÖZTÁRSASÁG MÁSODIK ÁGAZATI KAPCSOLAT! MÉRLEGE

(Vtori mezsduotraszlov balansz na narodnoto sztopansztvo na Narodna Republika Bölgarija.)

—— Ikonomicseszka Miszöl. 1966. 1. sz. 65—83. p,

Bulgáriában viszonylag későn kezdtek ágazati mérlegeket készíteni; az első mér—

leget 1960—ban, a másodikat 1963-ban állí—

totta össze a Központi Statisztikai Hiva—

tal.

Mindkét mérleg elkészítésekor számos bonyoílurlt módszertani kérdést kellett

megoldani, így az ágazatok osztályozá—

sával, az árakkal, az import kezelésével,

az ágazatok tisztaságával kapcsolatos kér—

déseket. A második mérleg elkészítése- kor jelentősen növelték a szektorok szá—

mát; az 1960. évi mérleg 78 szektorával

szemben az 1963. évi mérlegben a szek—

torok száma 118. Ezért az utóbbi mérleg az ágazatok közötti kapcsolatok részletesebb jellemzését teszi lehetővé.

Mindkét mérleg készítésekor a vállala-

tokat termelési ágazatok szerint csopor- tosították, azaz osztályozási egységnek a vállalatot, illetőleg annak fő tevékeny-

ségét fogadták el. E módszer előnye, hogy

a mérleg műszaki egvütthatói Viszonylag könnyen használhatók fel a tervezéshez, és hogy az elemzés során a mérlegben szereplő mutatók (állóalapok, foglalkoz- tatott személyek, nemzeti jövedelem stb.) az ágazati kapcsolati mérlegtől eltérő statisztikai feldolgozások céljaira is fel- használhatók. Hátránya viszont, hogy nem érhető el az iparágak tisztasága, azaz az ágazatok fő tevékenységükön kívül, protiljuk szempontjából ,,idegen" tevé—

kenységet is tartalmaznak.

Az ágazati kapcsolati mérleggel össze—

függő lényeges probléma az import nyil-- vántartása. Az import nyilvántartására a mérlegben többféle megoldás lehetsé—

ges attól függően, hogy milyen célt tű—

zünk ki a mérleg alapján történő gazda—

ságossági vizsgálatok során. Az import jelentőségére tekintettel a bolgár Köz—

ponttá Statisztikai Hivatal három válto—

zatot dolgozott ki nyilvántartására:

1. az A változatnál az importált ter—

mék :a mérlegben az azonos nemű hazai gyártású termékkel együtt kerül elosz—

tásra;

2. a B változatnál a termékek ágazatok szerinti elosztása csak a hazai gyártású termékeket foglalja magában, :míg az lm—

portált termékek egy közös sorban sze- repelnek;

3. a C változatról az egyes ágazatok által előállított termékek fogyasztók sze—- rint vannak elosztva, a hazai gyártású és

az importált termékek pedig külön—külön

vannak feltüntetve. _

A termelés értékelésének problemaja

szintén több változatban oldható meg. Az

egyes változatokat az alkalmazott árak

határozzák meg. Az árakat úgy kell

megválasztani, hogy azok a leghívebben tükrözzék a termékre fordított társa—

delmi munkát, vagyis a valóságos gazda—

sági összefüggéseket. Az 1963. évi ága—

zati kapcsolati .mérlegben a termelés ér—

tékelése a termelői árak alapján történt, beleszámítva a forgalmi adót.

Az ágazati kapcsolati mérleg lehetősé—

get ad az egyes népgazdasági ágak kö—

zött ténylegesen kialakult kapcsolatok

tanulmányozására. A társadalmi újrater—

melés vizsgálata során lényeges a ter—

melésnek és a társadalmi termék alakulá—

sának az elemzése. Az 1949—1964 közötti időszakban a társadalmi termék évente

átlagosan 10 százalékkal növekedett, az

ipari termelés növekedése 15 százalékos volt. Bulgáriában 1963-ban az évi teljes termelésen belül az ipar részesedése 63,9

százalék volt, a mezőgazdasági l9,6 szá—

zalék, az építőiparé 7,2 százalék volt. Az ipar egyre növekvő mértékben határozza meg az újvratemnelési folyamat egész lmi- nőségi és mennyiségi jellegét, továbbá

befolyásolja az export és import alaku—

lását. Az 1963. évi iimporton belül az iparcikkek aránya 96,7 százalék volt.

Az ágazati kapcsolati mérleg adatai alapján megállapíthatók továbbá a tár- sadalmi termék tenmelésének tárgyi struktúrájában végbemenő változások, azaz a termelési eszközök tertmelése és a

fogyasztási cikkek termelése közötti arány. Míg 1957-ben a termelési eszkö—

zök termelésének aránya 57,1 százalék volt, ez 1963—ban 59,9 százalékra növe—

kedett.

Az egyes ágazatok közötti kapcsolatok tanulmányozása—ban fontos szerepet ját—

szanak azok a közvetlen és teljes együtt—

hatók, melyeket az ágazati kapcsolati mérleg segítségével számítunk ki. A köz—

vetlen együtthatók lehetővé teszik az adott termékegységre eső költségek ösz—

szetételének elemzését. Megmutatják, mekkora mennyiséget kellett egy meg—

határozott termékből egy másik termék egységének megtermelésére fordítani.

Az ágazati kapcsolati mérleg adatai eredményesen használhatók fel az export helyzetének, szerepének és hatékonysá—

gának elemzésére [mind az adott terv—

időszakban, mind pedig a jövőbeni tervek

elkészítésekor. Az 1963. évi adatokból le—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

1047

vonható legáltalánosabb következtetés, hogy bizonyos ésszerűtlenség áll fenn az exportált áruk nómenklatúrájában a valutayisszatérülés szempontjából. Az ágazati kapcsolati mérlegnek az import és export vonatkozásában végrehajtott beható tanuhnányozása konkrét választ adhatna a rentabil-itással és a valuta- visszatérüléssel kapcsolatos számos kér—

désre.

(Ism.: Pataki Péter)

MENSINK, G. J. A.:

A MUNKATERMELÉKENYSÉG ÖSSZEHASONLf- TÁSA AZ EGYESüLT KIRÁLYSÁG

És HOLLANDIA KÖZÖTT, AZ 1958. ÉVRE VONATKOZÓLAG

(Comparisons ot' labour productivity in the United Kingdom and the Netherlands, 1958.) ——

_Statistical Studies. 1966. január 18. sz. 1—100. p.

A nemzetközi termelékenységi össze-

hasonlítások irodalmát e tanulmány — az

Egyesült Királyság és Hollandia közötti

összehasonlítások módszertanának és eredményeinek leírása —— újabb értékes

anyadokkal gazdagítja. Míg a korábbi összehasonlítások főképpen egyeni kuta—

tók nagyvonalú, gyakran becslésekre ala—

pozott számításaim épültek, ez a vizs-gála;

az alapadatok, a számítási módszerek és eredmények kritikai értékelésével tűnik ki. A magasabb követelmények a vizs—

gálható ágazatok körét viszont szükség—

képpen leszűkítik s minthogy így az ösz—

szehasonlításban sok fontos ágazat nincs képviselve, eredményei inkább módszer- tani szempontból érdekesek.

A tanulmány bevezetőben néhány ösz—

szefoglaló adatot is idéz, melyek szerint az egy lakosra jutó bruttó belföldi ter—

mék az Egyesült Királyságban mintegy 20 , százalékkal magasabb, az egy aktív kere—

sőre jutó termelés pedig azonos. A rész—

letes összehasonlítások eredményeinek aggregálására nem került sor, mivel ezek csak a következő ágazatokat ölelik fel:

tej—, dohány—, sör—, gyapjú-, ruházati-, kötszövő-, bőr—, cipő-, és téglaipar, hajó—

gyártás, városi gáz— és villamosenergia—

ipar, mezőgazdaság. Az összehasonlítások általános módszertani elveit a tanulmány 3, és 4. fejezete írja le, s az egyes ága—

zati számításokra vonatkozó magyaráza- tokat az 5. fejezet tartalma.

Az anyagmentes termelés (value added) összehasonlítására a tanulmány 2 mennyiségi és 2 árindlex-xmódszert ismer—

tet, mindkét csoportban két- és egymu—

tatós módszert különböztetve meg. A kétmutatós mennyiségi módszernél a tel-

jes termelési érték és az anyagköltségek

különbözetét mérik össze (azonos ára—

kon) s ez lényegében a Geary—formulának

felel meg, s ezt az eljárást csak a városi gáz— és villamosenergia ipar, valamint a mezőgazdaság vonatkozásában alkalmaz- ták. Az egyimutatós mennyiségi módszer esetén a termékek mennyiségi termelési adatait rögzített anyagmen—tes termelési

érték súlyuknál mérlegelik; az ágazatok

többségében ezt a megoldást követték,

általában csak holland, néhány esetben

angol súlyokkal is számolva. E módszer- nél a fajlagos anyagráfordítások nagy-

ságának azonosságát kellett feltételezni;

az érintett vállalatok integrációjában és a termelés választékában előforduló kü- lönbségeket —— ahol lehetett —— vizsgálták és korrigálták; a termékek minőségében levő eltéréseket viszont nem volt mód számba venni. A két— és egymut'altós ár—

index—módszer a mennyiségi mutatókra épülő fenti módszerektől abban tér el, hogy a számításokat nem teljeskörű

mennyiségi adatokra, hanem korlátozott számú termék, illetőleg anyagféleség

alapján meghatározott árindexek fel—

használására építi. A jelen vizsgálat ke- retében csak egy ágazat, a hajógyártás vonatkozásában került sor a kétmutatós árindex-módszer alkalmazására.

A termelékenységi színvonal arányokat jellemző indexek között a tanulmány meg- különbözteti a termelékenységi és az egy főre jutó anyagmentes termelési indexe—

ket, az utóbbi elnevezést használva ott, ahol a strukturális (választék) különbsé—

gek hatását nem tudták kiküszöbölni és az eredményeket ez is befolyásolja. A probléma lényegét és különböző megol- dási módját a tanulmány képletek leve—

zetésével is bemutatja. Végső soron az adott összehasonlítások keretében a tej-, dohány—, sör— és gyapjúipar kivételével a többi ágazatra csak az utóbbi típusú

indexeket tudták meghatározni. A köt—

szövőiparban, a villamosenergia-ipar és

városigázgyártás ágazatban alkalmaztak még közelítő számításokat a strukturális hatások kiszűrésére. A további metodikai problémák közül a forgalmi adóval vagy anélkül számított adatok felhasználásá—

nak, az értékcsökkenési leírások levoná—

sának és a *munkaráfordítálsok ,,minőségi"

különbségeinek kérdéseit elemzi a tanul—

mány. Az ágazati összehasonlítások ered—

ményei sűrítve az alábbi táblában tog-

lalhatók össze (a tanulmány a különféle árakkal és súlyozásokkal végzet—t számítá—

sok eredményeit részletesen is közli):