Adams, F.G. – Miovic, P.: Az energiahordozók relatív hatékonysága és az energiafogyasztás output elaszticitása Nyugat-Európában

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELO

771 ,

Jelenleg az üzemekben, intézményekben,

gazdasági és állami szerveknél sok kollektíva dolgozik az elektronikus adatfeldolgozó gépek üzembeállításán. Az üzemek és szervek nagy része azonban gyakran egymástól elszakadva dolgozik, ami az erők pazarlásához és szét- forgácsolásához vezet.

A szabványosítási munka alábbi területein kell eredményt elérni:

1. a számvitel és a statisztika egységes rendszerén belül: kalkuláció, anyag-, aru-, teljesitmény-, bérelszá—

molas. Ide kell sorolni a különféle szerződéseket (beru- házási, kooperációs, bérleti szerződések stb.);

2. technológiai-gyártáselőkészítési okmányok, pél- dául a technológiai dokumentáció;

3. az exportokmányok egységesítése a KGST Állandó Szabványügyi Bizottságával együttműködve.

A tervezésnek, a számvitelnek és a statisz-

tikának ki kell dolgoznia az üzemtől egészen a népgazdasági szintig terjedő automatizált adatfeldolgozást. Az Alapdokumentációs Köz—

pont eddigi munkamódszere, az egyes okmá—

nyok egységesítésére alakított munkaközössé—

gek rendszere többé nem megfelelő. Csak a dolgozók széles körű közreműködésével lehet a feladatokat oly módon megoldani, hogy a döntések valóban maradandók legyenek. A szabványosítás révén minden területen bizto—

sitani kell az eddig elért eredmények állandó—

sítását. Fontos követelmény, hogy a fejlesztési munkák ne húzódjanak éveken át és a szab- ványokat a legrövidebb időn belül gyakorla—

tilag is bevezessék.

(Ism.: Lencsés Ferenc)

GAZDASÁGSTATISZTI KA ADAMS, F. G.—Ml0VIC, P.:

AZ ENERGIAHORDOZÓK RELATIV HATÉKONYSÁGA

És AZ ENERGIAFOGYASZTÁS OUTPUT ELASZTICITÁSA NYUGAT-EURÓPÁBAN

(On relative fuel efficiency and the output elastlcity of energy consumption in Western Europe.) —— The Jour- nal of Industrial Economics. 1968. nov. 1. sz.H—56. p.

A tanulmány beszámol az University of Pennsylvania közgazdasági kutató részlegén folyó munka egy részéről, melynek fő célja az energiaigények előrebecslésének az eddigiek- nél egzaktabb megalapozása.

A gazdasági növekedést jellemző mutató- számokhoz —— általában a bruttó nemzeti ter- mék alakulásához — kapcsolódó rugalmassági együtthatók nem veszik kellően figyelembe a különböző energiahordozók eltérő hatékony- ságát, és így az azok közti arányeltolódásnak az össz-energiaigényre gyakorolt hatását. Bár az energiaprognózisok célja általában az elsőd—

leges energiahordozók iránti szükséglet előre- jelzése, a becsléseket első lépésben a végső felhasználás szintjén kell elvégezni (külön figyelembe véve az energia átalakításával járó veszteségeket), — mivel itt történik a fogyaszd tók Választása. így természetesen másodlagos energiahordozók számbavételére is sor kerül.

Az egyes energiahordozók közti választás összefügg azoknak ,,termális hatékonyságá—

val", ami nem más, mint a kalóriaráfordítás-

hoz viszonyított mozgatóerő— vagy hőkiho- zatal. A ,,termális hatékonyság" csak egyes speciális esetekben egyezik meg a gazdasági hatékonysággal, amely az előállított termékek- nek és szolgáltatásoknak az energiaráfordítás—

hoz való viszonyát fejezi ki.

Megközelíthető az egyes energiahordozók hatékonysága olyan módon, hogy a fajlagos kalóriaértéket véve alapul, becslésekkel igyek- szenek kifejezni az egyes energiahordozók

710!

,,hasznos energia" tartalmát. Az eljárás meg- lehetősen önkényes, ennek ellenére széles kör- ben használják.

Alternatív megoldást kínál a Turvey és Nobay által javasolt módszer, melynek alap- feltételezése szerint az egyes energiahordozók hatékonyságának különbségét ,,a termelés viszonylatában átalakítási határrátájuk, a fo-*

gyasztás viszonylatában pedig helyettesítési határrátájuk fejezi ki". Figyelembe véve azt a tényt, hogy a határköltségekre vonatkozó ada-

tok nem állnak rendelkezésre, valamint azt,

hogy az energiahordozók piacára nem feltétlenül

jellemző az erős verseny, az áraknak és az

átlagos árbevételeknek a súlyként való hasz- nálatát javasolják, —— bár felismerik, hogy energiahordozók esetén az átlagár általában nem felel meg a marginális árnak. A módszer használatát egyéb tényezőkön kívül az is viszonylag szűk területre korlátozza, hogy számos piacon egyetlen energiahordozó tölt be teljesen domináns szerepet.

Fenti észrevételek megtétele és példákkal való illusztrálása után a szerzők bemutatják

az általuk javasolt módszert, amely a haté—

konysági tényezők kiszámítását a termelési függvény segítségével közelíti meg. A ter- melési függvény felírható a következő módon.

0 : min (aF,f(N,K)) [ll

ahol: 0 — a termelés volumene,

F —- az egyes energiahordozók eltérő—

hatékonyságát figyelembe vevő

energiaráforditás, N —- a munkaráfordítás, K — a tőkeráfordítás,

oz —— konstans, amely az összes energia—

hordozónál jelentkező hatékony—

ságnövekedés figyelembevételét szolgálja.

772

A függvény feltételezi, hogy az energia-

ráfordítás és a termelés arányosak, valamint,

hogy az energia, a tőke és a munka nem helyet—

tesíthetők egymással. F a következőképpen határozható meg:

F : ectha—eeheEá—ephpP—i—egth [2/

ahol: 0 -— a szén tonnában,

—— az elektromosság kilowattórában,

az olaj tonnában, -— a gáz köbméterben.

—— az egységenkénti kalóriatartalom,

— pedig a vonatkozó hatékonysági faktor.

Az ismert h értékek felhasználásával és a függvény becslésével e relativ értékei kiszámít—

hatók.

***Cü'vüj !

0 : a, (th) $a2 (kell)—kae, (hpP) 4—

e a,(KgG) [3/

ahol: a1 : ae,-

A fenti összefüggések jól megközelíthetők regressziószámítással — időben és térben egy- aránt kiterjesztve a vizsgálatot. A beszámoló tárgyát képező vizsgálat a Közös Piac, az Egyesült Királyság és a többi 0. E. E. 0. or—

szágnak a végső energiafelhasználás fázisában, szénegyenértékben mért, 1950 és 1962 közötti adatain alapul, és négyféle megközelítésben került feldolgozásra, úgy mint:

I. Országonkénii és évenkénti bontás nélkül, egy- szerűen az összegezett adatok felhasználásával.

II. Országonkémi eltérő konstansokkal.

kaII. Idővéltozókkal, országonkénti konstansok nél- IV. Időváltozókkal, országonként differenciált kons—

taxisokkal.

A szerzők a becsült relativ energiahatékony- sági tényezőket mind a négyféle megközelítés alapján számítva közlik.

Az így nyert tényezők segítségével a szerzők alátámasztják azt az elméletet, miszerint az utóbbi években Nyugat-Európában aggregát alapon végzett, az energiaigényt agazdasági növekedés valamely jellemzőjének viszonyla- tában meghatározó számítások elsősorban a hatékonyabb energiahordozók irányában tör- ténő erős eltolódás miatt eredményeztek l,O—nél kisebb rugalmassági együtthatót. Ezt a hatást figyelmen kívül hagyva, a rugalmas—

sági tényező értéke mind a négy típusú reg- ressziószámítás eredményeivel korrigálva na—

gyobb egynél, vagyis az energiafogyasztás a gazdasági növekedéssel egyenlő vagy annál nagyobb mértékben növekszik.

Végezetül a szerzők hangsúlyozzák a meg—

közelítés további finomításának szükségessé- gét és ennek a tervezésben játszott fontos szerepét.

(Ism.: Kuzmann Béla)

SCHMIDT, W.:

A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG

STATISZTIKAI NÉPGAZDASÁGI MÉRLEGÉNEK

MODELLJÉRÖL

(Zum Modell einer statistischen Volkswirtschaftsbilanz der DDR.) — Statistiacha meis. 1968. 12. sz. 676 —682. p.

A népgazdaság fő arányainak (a megtermelt és felhasznált nemzeti jövedelem, a felhalmo—

zás és fogyasztás növekedésének, a beruházott

termelőeszközök, a, külkereskedelem haté—

konyságának, a lakosság bevételeinek és ki- adásainak stb.) tervezése a népgazdasági makroökonómiai vizsgálatokon alapul. A ter—

vezési modellek számításaihoz, a főbb döntési variánsok kidolgozásához a statisztikai nép—

gazdasági mérlegek biztosítják a kiindulási bázist. A távlati tervezés megalapozásának céljaira a Német Demokratikus Köztársaság Központi Statisztikai Hivatala a népgazda- sági újratermelési folyamat legfontosabb moz—

zanatait és tényezőit átfogó mérlegrendszer- tervezetet alakított ki. Egyes mérlegeket már ennek megfelelően, a népgazdasági követel- mények figyelembevételével dolgoznak ki, s két-három év alatt fokozatosan biztosítják, hogy a tárgyévről már a teljes népgazdasági mérleget rendelkezésre tudják bocsátani.

A népgazdasági mérlegek két főbb csoportra oszlanak.

Az első csoportba tartozó mérlegek a nép- gazdaság társadalmi és gazdasági alapjainak — az újratermelés feltételeinek — jellemzésére szolgálnak. Ide tartoznak: a munkaerőmérleg, a nemzetivagyon-mérleg, a népgazdaság álló- eszközeinek mérlege (bruttó és nettó értékben egyaránt), az —— anyagi — forgóeszközök mér—

lege, a munkaerőképzés mérlege, valamint a tudomány és technika fejlesztését szolgáló alapok mérlege.

A második csoportba az újratermelési folya- matot és eredményeit bemutató mérlegek

sorolhatók, amelyek a társadalmi termék,

illetve a nemzeti jövedelem alakulásáról és végső felhasználásáról, a lakosság fogyasztá—

sáról nyújtanak áttekintést.

Ide tartoznak a következő mérlegek: a tár—

sadalmi össztermék és a nemzeti jövedelem termelésének és felhasználásának mérlege, a

társadalmi össztermék ágazati kapcsolatainak

mérlege, a társadalmi munkaráfordítások ágazati kapcsolatainak mérlege, a külkereske- delmi mérleg, a külföldi fizetési mérleg, a külföldi követelések és tartozások mérlege, a társadalmi össztermék és anemzeti jövedelem termelésének, elosztásának és felhasználásá- nak mérlege (a népgazdaság pénzügyi mérlege), a belföldön rendelkezésre álló és igénybe vett fogyasztási javak és személyi szolgáltatások mérlege, a személyi fogyasztás és szolgáltatá- sok társadalmi-gazdasági csoportok szerinti