Az Iparstatisztikai és Üzemgazdasági Szekció 1977. november 29-i ülése

SZEMLE

AZ lPARSTATlSZTlKAl ÉS UZEMGAZDASÁGI SZEKClÓ 1977. NOVEMBER 29—i ULESE

DR. MOLNÁRFI TIBOR

A Magyar Közgazdasági Társaság Statisz—

tikai Szakosztályának lparstatisztikai és üzemgazdasági Szekciója 1977. november 29—én klubnapot tartott, amelyen a több mint 100 résztvevő az ártervezés és ármeg- figyelés témakörében öt előadó gondolatait, valamint az elnök keretjellegű, illetve atárs- elnök összefoglaló jellegű szavait hallgatta

meg.

Az ülésszakot Asztalos István, a vendég- látó Papíripari Vállalat vezérigazgató-helyet- tese, a klubnap elnöke nyitotta meg, röviden ismertetve a vállalat ártervezéssel és ármeg—

figyeléssel kapcsolatos munkáját. Kissé rész- letesebben kifejtette —- tapasztalatokon ala- puló -— véleményét az árstabilitásról, az ér- tékarányos ár alkalmazásának feltételeiről és az árprognózis szerepéről.

A megnyitó előadást követően Nyitrai Fe- rencné dr., a Szekció elnöke, a klubnaptárs- elnöke köszöntötte a klubnap rendezőit és résztvevőit, és átadta Bálint József államtit—

kárnak, a Központi Statisztikai Hivatal elnö- kének üdvözletét. Ezután részletesebben ki- tért az alkalmazott klubnap forma indokolt- ságára. Amikor (: Szekció vezetősége elha—

tározta, hogy az ártervezés és az ármegfi- gyelés kérdését napirendre tűzi, úgy döntött.

hogy a klubnappal az Országos Anyag— és Árhivatal, a minisztériumok és a Központi Statisztikai Hivatal dolgozóinak. valaminta vállalati szakembereknek nem előre egyez- tetett, hanem önálló koncepciót tükröző .,szakmai" jellegű vítafórumát teremti meg.

Ez a szervezési megoldás eltér az elmúlt 9 évben alkalmazott formáktól, ezért az eddig nem alkalmazott ,.klubnap" megjelölést tar—

totta indokoltnak. A klubnap a gyakorlat is—

mertete'sével, a közös gondok feltárásávale területen is elősegítheti a gyakorlat elméle- tileg is megalapozott egységének megterem- tését vállalati. középirányitói, valamint irá- nyító szervi és főhatósági szinten. Ennek so- rán hangsúlyozta, hogy az árkérdés alapve- tően a vállalatoknál jelent problémát. itt ér-

ződik leginkább az ezzel kapcsolatos mun—

ka, gond és felelősség.

A klubnap további programjában Pető Márton, az Óntödei Vállalat főosztályveze- tője, Tűű Lászlóné dr., a KSH főtanácsosa.

dr. Bukna Antal, a Kohó- és Gépipari Mi—

nisztérium főosztályvezető-helyettese. dr. Fü- rész István, az Országos Anyag— és Árhiva- tal munkatársa és Déva/d László, a Papír- ipari Vállalat főosztályvezetője tartott elő—

adóst.

Pető Márton ,.Az árváltozás gazdasági ha- tásának elemzési problémájáról" szóló elő- adásában az árváltozás vállalati elemzési kérdéseivel, ezen belül az árváltozások ér- telmezésével (különös tekintettel az exportár változásának fogalmára). az átlagárindex kezelésével, a pénzügyi szabályozók módosí- tásával összefüggő árelemzési kérdéssel, va—

lamint az árváltozások elemzésének vállalati sajátosságaival e's feladataival foglalkozott.

Megállapította. hogy vállalati szinten árvál—

tozás csak összehasonlítható konkrét termé- kekre mérhető. azaz csak akkor hasonlítha—

tó össze két termék, ha azonos használati értéket képviselnek. Vállalatnál egységára csak konkrét terméknek van, és az csak ak- kor változik, ha ugyanazon használati érté—

kű (konkrét) termék két időszaki ára eltérő.

Véleménye szerint fontos annak tudatosítá—

sa. hogy vállalati szinten (igényes) árelem—

zésre átlagárat nem célszerű használni, mert annak nincs közvetlen kapcsolata az árbe- vétellel, a nyereséggel. a költségszinttel stb.

A vállalati gyakorlatban szerzett tapasztalat indokolja a Központi Statisztikai Hivatal gyakorlatát: az iparstatisztika a_.,Mnstrukció, komplettség, modell, méret, minőség, fel—

használt nyersanyag, technológiai előírás a- lapján körülhatárolt konkrét termékek ár—

változását méri. Amint az a szakirodalomból ismert, a konkrét termék értelmezésének szi- gorúságától féltik magát az árváltozás mé—

rését. Arra gondolnak, hogy termékcserélő—

dés stb. miatt az árváltozás több tényezője

SZEM LE

533

nem jelentkezik az árindexben. Tapasztalata szerint egyrészt a legtöbb esetben a termék- cserélődés nem megy gyorsan végbe. más—

részt a ,,burkolt" árváltozás megállapításá- val összefüggő bonyolult, sőt gyakran meg sem oldható számítási eljárások több pon—

tatlanságot visznek az árváltozás szintjének megállapításába, mintha ezekre nem lenné- nek tekintettel. Döntőnek tartja azt a körül—

ményt is, hogy a változás fogalmának nem konkrét termékhez kapcsolódó értelmezése veszélyeztetné az elemzés komplex jellegét, az összefüggések feltárását. Ugyanis csak konkrét terméknek van kapcsolata az értéke- sítéssel, az önköltséggel és a nyereséggel.

Magát az elemzés részletességét tekintve az árváltozást az előadó az árváltozás oka (ezen belül begyűrűző, nem begyűrűző változás);

az árváltozást elrendelő, kezdeményező szer- vezet (hatósági, vállalati kezdeményezésű ár- változás); az árváltozás időtartama (állandó jellegű, időleges) szerint csoportosítja.

E kérdéskörben foglalkozott a több értéke—

sítési irányban eladott azonos termékek ár—

indexe "számításának kérdésével. Véleménye szerint, ha minőség stb. szerint ugyanazon terméket belföldre. tőkés, valamint szocialis- ta relációban értékesítik, külön-külön kell megállapítani, hogy az érték változásában

mekkora volt a szerepe a volumen, az érté-

kesítési irány és az ár változásának. Gya- korlatukban bevált ugyanis, hogy az érté—

kesítési szerkezet változásának hatásait (az összetétel—változást) mind index. mind abszo- lút összeg formájában kimutatják.

Az átlagárindex problémáját vizsgálva konkrét számítással igazolta, milyen helyte—

len következtetésre juthatunk, ha akár a tervezés, akár az árelemzés eltekint a konk- rét termékek árának megfigyelésétől, és e- helyett, átlagár-változásokat állapít meg.

Az árelemzés és a gazdasági szabályozás kapcsolatának leirása során többek között utalt arra, hogy problémát okozhat, ha a tényleges bázisév adatát kell átdolgozni a devizaszorzók változása miatt. Végül az ár- elemzés vóllalati sajátosságainak és felada- tainak összefoglaló áttekintése során ismer- tette vállalata gyakorlatát. Eszerint a vizs—

gálat minden termékre kiterjed és folyama—

tos. Komplexen, összefüggéseiben (árbevé—

tel, nyereség, költségszint stb.) vizsgálják az az ármozgások hatását. Az értékesítés ár—

változósát és a költségszint változását együt—

tesen elemzik. Végül megállapította, hogy az árváltozás elemzéséhez és annak egyes té—

nyezőinek értelmezéséhez központi segítsé—

get lehetne adni: a különböző tényezők egységes értelmezéséhez ,,kezelési—értelme- zési rendet" kellene kialakítani vagy elvi

ajánlás formájában közzé tenni.

Tűű Lászlóné dr. ,,Az ipari ármegfigyelés funkciói" cimmel tartott előadást.

Előadásának bevezetőjében abból indult ki, hogy

— a gazdaságstatisztikai adatgyűjtések közül leg- inkább az árstatisztikoi megfigyelésre hat a gazda- ságirányítási—árpolitikai módszer;

— bár az árstatisztika az egyik legmunkaigénye- sebb statisztikai megfigyelési és feldolgozási mun- ka, részben a vállalatok érdekeltségének hiánya mi- att. részben pedig azért. mert az árstatisztikoi meg- figyelés reprezentatív, az árstatisztika (: gazdaság-

statisztika egyik legkevésbé népszerű ága;

—— az árrobbanás következtében megnőtt az ársta—

tisztikai információk iránti igény mind mennyiségét.

mind a különböző árstatisztikai szférák egymáshoz kapcsolódó terüieteinek konzisztenciáját tekintve; az utóbbi időben fokozódtak az újabb ,,pontosságot elősegítő" ármegfigyelések növelésére irányuló köz—

ponti igények.

Főként az utóbbi szempont helyes megíté- léséhez —— véleménye szerint — célszerű fi—

gyelemmel lenni arra a körülményre, hogy az ENSZ Statisztikai Hivatalának módszerta- ni tájékoztatója szerint a magyar gyakorlat- hoz hasonló - módszertani -— igényességű eljárásra nincs példa. A KGST—országok többsége volumenmérési célra változatlan árakat alkalmaz, a tőkés országok pedig ,.közelítő", ún. .,terméksoros" módszereket.

Ezért a különböző országok rendszeresen alig számítanak termelői árindexeket.

Előadásában Tűű Lászlóné vizsgálta a ter- melői árindex számításának kialakulását, fej- lődésének gazdasági feltételeit: az ipari ár—

indexszámítás feladatait; a különböző ár- fogalmakat, ezzel az árváltozás fogalmának értelmezését; az árreprezentáns fogalmát;

a népgazdaság termelő és forgalmi szférái- ban mért árváltozások közötti kapcsolat vizs—

gálatának néhány problémáját. Az ársta- mtisztikai adatgyűjtések növelése szempontjá- ból íőként az egyes részterületek árstatiszti- kával kapcsolatos feladatai (autonóm, de—

centralizált vagy participiális igények), vala- mint az összefüggések konzisztenciájának követelményei a döntők.

Az ipari termelői (értékesítési) árindex szá—

mításának alapvető funkciója. hogy bizto—

sitsa 1. az ipari termelés, illetve értékesítés volumenének mérését, 2. az ipari termelői és értékesítési árak színvonalában bekövetke—

zett változások mérését, 3. a népgazdasági szintű árindexszámításhoz a kapcsolatok vizs- gálatánál alapul vehető ipari árindexadato—

kat. 4. az ipari áralakulás szakmai jellegű elemzéséhez szükséges alapadatokat. A hosz—

szabb időszakról szerzett tapasztalatok ar- ról győzték meg, hogy a különböző ármeg—

figyelési és árindexszámítási módszerek el—

sőbbsége körül zajló viták, valamint a meg—

figyelés bővítését szorgalmazó igények főleg arra vezethetők vissza, hogy az említett ár—

indexszámítási funkciók ieltételrendszere ár—

indexszámítási területenként eltérő. Bár a számított árindexek tartalma eltérő, ez az eltérés nem mindig vagy nem pontosan is- mert a felhasználók előtt. Ezért gyakori, hogy

534

eltérő funkciójú árindexek között keresnek összefüggést egy sajátos célú számításhoz.

Az árindexek rendeltetésszerű használata te- hát döntő jelentőségű. (Az iparban a sta- tisztikai mérési célokat tekintve összesen 11 fajta árindexet számítanak.)

A népgazdaság termelő és forgalmi szfé—

ráiban számított árindexek konzisztencia-kö—

vetelményének igényeit célszerű a követke- zőképpen közelíteni: mivel a népgazdaság minden ága kapcsolódik az ipar tevékenysé—

géhez (felhasználja, beruházza a javakat, a belkereskedelemben és az export során ér—

tékesíti a termékeket), elméletileg folyama- tosan követhetők (esetleg mindkét oldalról:

mint kibocsátó és mint felhasználó) az ár- mozgások. Az ipar e célból külön árindexet számít az export. 0 belkereskedelem, a be- ruházás és a termelés céljára értékesített termékek esetében. Ennek ellenére gyakran nehézségek jelentkeznek. ha az említett ipa- ri célú árindexeket közvetlenül egybevetik a kapcsolódó forgalmi szféra — saját számvi- teli feltételeitől függő — árindexeivel. Az ipari, illetőleg az áruforgalmi szféra árin—

dexeinek eltérését előidéző néhány tényező:

-- mindenekelőtt különböznek az árindexekakonk—

rét termékek, az árreprezentánsok fogalmának eltérő értelmezése miatt (az iparban ugyanis -— () forgal- mi szférátál eltérően - az árreprezentánsok a leg- több esetben - például 197546! 0 kötszövő és tex- tilruházati ipar kivételével —— konkrét termékek és ez az árváltozás értelmezésénél kizárja, hogy a miv nőség, azaz a modell, a méret stb. változásából be- következő értékmődosulás árváitozásnak tűnjék fel:

—az ipari árindexek a szervezetekből felépülő ágazati tagolódás szerint készülnek, a forgalmi szfé- ra árindexei ezzel szemben a kis—. illetve a külke- reskedelmi nómenklatúra árucsoportjaibál épülnek fel (így a forgalmi szféra például a gépipari ter—

mékek között nemcsak a gépipari ágazatba sorolt termékeket mutatja ki. hanem a kohászati ágazat- ban, sőt az iparon kivül, például avközlekedésben

gyártott gépek árváltozásait is);

— gyakran eltérők a tevékenységek elszámolási szabályai;

—eltérő lehet a számbavétel időbeli és egyéb szakmai índokú realizálása (könnyen belátható, hogy az ipar például belkereskedelmi célú értékesí- tése megelőzi a termék kiskereskedelmi eladását: ez a probléma főleg a N. negyedévi ipari értékesítés termékeinél jelentkezik deformálá hatásával. ozipor év végi kiszállításai ugyanis a kereskedelemben esetleg több hónapos áttolódással realizálódnak. idő—

közben történt árleszállításokkal, áremelésekkel ösz- szefonóclvo) .

Az ismertetett és részleteiben nem említett különböző tényezők együttes mérlegelése után lehet csak a felhasználás szempontját figyelembe véve az eltérő árindexszámítási

módszerek között dönteni.

Dr. Bukna Antal előadásában az árválto—

zások megfigyelését. tervezését abból a szempontból vizsgálta. hogy a mérési ered- mények a termelés és az értékesítés válto—

zó (életszerű) feltételei között végül az ár- index-felhasználók (termelők és fogyasztók) .,egyéni" mérlegelését tekintve a ,.hihetőség"

kritériumai szerint mennyiben lehetnek kielé-

gítők. A vállalati, a főhatósági (ármegfigye—

lési) és a termelésirányítási szempontokat kielégítő árképzés, ármegfigyelés problémá- it szellemes és nagy sikert arató példákkal illusztrálta. lgy például vázolta az egyedi termékek, az új termékek tervezésével és ár- megfigyelésével, valamint a választékeltoló- dással kapcsolatos gondokat.

Dr. Fűrész István ,,Ártervezés — alkalma—

zás és ellenőrzés" cimű előadása a követ—

kező témákat fogta át: az ártervezés és az árterv mint a népgazdasági tervezés és terv szerves része; árak—díjak—árrések; árterve- zés, tervszerű árképzés; ártervek; az árak képzésének és a tervszerű árképzésnek in- formációs rendszere; az áralkalmazás; az ár—

és készletellenőrzés.

A komplex vizsgálat során logikai sorrend- ben ismertette a megfelelő definíciókat, ösz—

szefüggéseket. Az árak képzésének és a tervszerű árképzésnek információs rendszeré- vel kapcsolatosan töhbek között utalt arra, hogy az általános érvényű árképzési irányel- veket az Országos Anyag— és Árhivatal elnö—

ke az ágazati árhatóságok vezetőivel együt- tesen állapitja meg és módosítja. Az árkép—

zés (ártervező és árképző szerv) logikai kény—

szerpályás tevékenységét a következőképpen jellemezte.

1. Az árképzéshez bemenő információk magukban foglalják a felügyeleti hatóság által elrendelt szervezeti változásokat; akor—

mány. az Állami Tervbizottság, az Országos Tervhivatal és egyéb funkcionális stb. szer- vek tervezési előírásait, állásfoglalásait stb.;

a termelés és elosztás anyagi—műszaki el- látási szabályozásait; az Országos Anyag—

és Árhivatal, a minisztériumok, a helyi árha- tóságok árszabályozásait; a jövedelemsza- bályozás, a költségelvonások és a támogatá- sok irányelveit: az árindexeket. a valutaár- folyamokat és változásaikat; az árak. a dí—

jak és az árrések szerkezeti tényezőinek vál- tozásait; a forgalmiadókulcsokat: (: külke- reskedelmi, pénzügyi hidakat; az ármecha—

nizmus szabályait, eszközeire vonatkozá elő—

írásokat; a vállalat elő- és utókalkulációs ta- pasztalatait. _,

2. Az árképző (—tervező) szerv tevékenysé- ge többek között átfogja:

- az egyes speciális. szakmai árak (például ipari termelői ár, építőipari termelői ár, bel- és külke- reskedelmi árrések, szolgáltatási díjak, fogyasztói árak stb.) képzését;

— a speciális ára-k időbeli (éves. közép— és hosz—

szú távú) változásainak a volumenek változására gyakorolt hatásának megállapítását:

—- a vállalati éves, közép- és hosszú távú árterv- vek kialakítását;

— a különböző elemző számításokat. amelyek a költségek. a nyereség, az érték és az ár összefüg—

gésére vonatkoznak.

3. Az árképző szerv ármunkájának vállal—a- ton belüli eredményét további munkáiban

SZEML E

535

hasznosítja. tárolja, folyamatosan karban- tartja. a vállalatok egyéb tervező szerveinek

megküldi.

4. A vállalatok tervező szervei munkájuk- ban az árképző szerv adatait felhasználják.

Előadásának befejező részében Fürészlst- ván az ár— és készletellenőrzéssel foglalko- zott. Kifejtette. hogy piaci kapcsolatok során az ár mindig konkrét termékhez, a díj konk—

rét szolgáltatáshoz kapcsolódó fogalom. Fe- szültség jelentkezése a piacon áruhiányt vagy árproblémát jelent. Az árellenőrzésnek át- fogó és korszerű értelmezésében nemcsak az árak, a díjak és az árrések vizsgálatára kell szorítkoznia, hanem piacfelügyeleti igények alapján az alap- és a nyersanyagokra. az energiákra, a félkész- és késztermékekre, a szolgáltatásokra is. Ezért a piacfelügyelet fontos eszköze az árindex és (: készletnor—

matíva. A készlet nagysága a piaci kereslet és kínálat alakulásától függ. Ezért ennek a normatívával történő ellenőrzése (a készlet- elemzés) árellenőrzés is, a bekövetkezett készletvóltozás elemzése pedig árelemzés.

Déva/d László a Papíripari Vállalat köz- pontjának árkérdésekkel kapcsolatos problé—

máit ismertette. Előljáróban utalt arra, hogy országos nagyvállalatról van szó, amely 15 gyáregységből áll. Ebből hat Budapesten, kilenc vidéken tevékenykedik. A vállalati köz—

pont hatáskörébe tartozik a fejlesztési tevé- kenység, a termelés programozása, a pénz- és hitelgazdálkodás, az értékesítés és az a- nyaggazdálkodás a legfontosabb termékek és anyagok vonatkozásában. valamint a fan-

tosabb árkérdések.

A papíripari árrendezések alapelve, hogy az áremelések összege fedezze a költségnö- vekedések összegét, a költségnövekedés és az áremelés mértéke pedig a felhasználók teherbíró képességétől függően változzék.

1976. január 1-én központi intézkedésre ren-

dezni kellett a papíripari termékek árait. AZí árrendezést az árstabilitás biztosításával kö-—

tötték össze. A középtávú, ötévre szóló ársta- bilitás érdekében bevezették a papíripari kasszarendszert. Kétségtelen, hogy a kassza—

rendszer által biztosított árstabilitás mereví-v ti az árakat, a szabad áras termékek lénye- gében fix árkategóriába kerülnek. Az árren- dezés egyik céljának megfelelően a veszte- séges termékek termelési értékének aránya:

az 1975. évi 3.6 százalékról ,1976-ra 1,8 szá- zalékra csökkent. A továbbiakban Dévald' László foglalkozott a veszteség- és nyereség- képződés okaival, ennek megítélésével a vál—

lalat és a revizorok szemszögéből. Ismertet- te a Papíripari Vállalat árügyrendjét, amely csak ügyrendi kérdéseket foglal magában, maga az. árképzés helyessége kollektív fele- lősségen nyugszik, Kiemelten kezelik a szo- cialista választékcsere—kapcsolattaI összefügg—- gő kérdéskört. A tőkés exportra kerülő termé' kekre két kalkulációt készítenek. Befejezésüi az előadó kitért a Szakmai Önköltségszámí- tási Szabályzat tartalmi elemeire, valamint az árterv. ezen belül az 1977. évi árterv né—

hány kérdésére.

Nyitrai Ferencné dr., a Szekció elnöke ösz- szefoglalójában hangsúlyozta, hogy az elő- adások jól tükrözték az előadók sajátos szem- pontjait az ártervezés és ármegfigyelés érzé- kenyebb területeit. A klubnapnak nem volt cél- ja e sajátos szempontok kiegyenlítése, ha—

nem a szakmai felfogásból adódó közelítési problémák bemutatására törekedett. és ezt a célt el is érte, A vita az Ipari és Építőipari Statisztikai Értesítőben tovább folytatható.

Befejezésül bejelentette, hogy a Szekció lX.

Vándorülését Szombathelyen, 1978. április 24. és 26. között tartják meg .,Az ipari köz- gazdászok feladatai a tartalékok feltárásá—

ban" címmel. (A háromnapos ülésszakról részletesen beszámolunk.)

MAGYAR SZAKIRODALOM

KÓNYVEK A PÉNZUGYI INFORMÁCIÓ- RENDSZERRÖL

Háklár László: Pénzügyi információrendszer. A számítástechnika legújabb eredményei 3. köt. Statisz—

tikai Kiadó Vállalat. Budapest. 1976. 198 old.

Kádár Iván — Kovács Péter: Vállalati és népgaz- dasági pe'nzfolyamatok információs és számítástech- nika'i problémái. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.

Budapest. 1977. 247 old.

A tudományos kutatás az utóbbi időben egyre inkább felismeri azt, hogy a népgazda—

ság vezetéséhez nem elég csupán a tervezé- si és elemzési módszereket fejleszteni. hanem biztosítani kell azokhoz a hatékony informá- cióellátást is. Az 1960—as évek végén ugyan- is hazánkban kezdett az a paradox helyzet _kialakulni, hogy a tervezés és az elemzés

korszerű matematikai módszereit megfelelő adatok hiányában csak ,.laboratóriumí" szin- ten lehetett kipróbálni, az ,,üzemszerű" al—

kalmazás csak korlátozottan indulhatott meg.

Néhány év óta szerencsés fordulatnak vagyunk a tanúi: szaporodnak a népgazda- ság lnformáciáellátását tárgyaló vándorgyű—

lések, szemináriumok és konferenciák, és egy- re több —- legalább egyes részterületeket fel- ölelő — tudományos igényű publikáció is megjelent. Ezek közé sorolhatjuk az alig egyéves időközben megjelent ismertetésre kerülő két művet is. A szerzők nem tűzték ki célul az egész népgazdasági információ-

rendSZer bemutatását, bár Háklár László mű—

vének 2. fejezetében (Makroszintű informá-