Az Iparstatisztikai és Üzemgazdasági Szekció IX. Vándorülése

(1)

AZ lPARSTATlSZTlKAl ÉS UZEMGAZDASÁGl SZEKClÓ lX. VÁNDORULÉSE

DR. MOLNÁRFI TlBOR

A Magyar Közgazdasági Társaság Statisz- tikai Szakosztályának lparstatisztikai és üzem—

gazdasági Szekciója lX. Vándorülését az MKT Vas megyei Szervezetével közösen rendezte.

Az ülésszakra Szombathelyen került sor, 1978.

április 24—26—án. A háromnapos ülésszak kö—

zel 500 résztvevője az ipari tartalékok feltá- rásának kérdéseit vitatta meg.

Az április 24—i plenáris ülést dr. Ollé Lajos kandidátus, az MKT elnökségi tagja, a Sta—

tisztikai Szakosztály elnöke nyitotta meg, majd Czinzek Miklós, a Szombathelyi Városi Tanács elnöke mondott üdvöző beszédet. Ezt követő—

en hangzott el az ülésszak főreferátuma, amelyet Keserű Jánosné könnyűipari minisz—

ter tartott .,Lehetőségeink az ipari tartalékok feltárásában" címmel. (Az előadást a Sta- tisztikai Szemle 1978. évi 5. száma — 453—463.

old. — közölte.) Az előadás abból indult ki, hogy bár a gazdálkodás belső tartalékainak eddiginél magasabb fokú hasznosítása nem új követelmény, a jelenlegi körülmények kö- zött azonban a magyar társadalom. a magyar gazdaság fejlődésének legalapvetőbb kér- dése. Utalt arra. hogy a ma közgazdászainak egyforma intenzitással kell foglalkozniok (:

vállalatok jövőre vonatkozó terveivel, a külső körülmények hatásának mérlegelésével és a vállalatokon belüli hiányosságok megszünte—

tésével. A bíráló, kritizáló közgazdasági munka a gyorsabb előrehaladás nagy tartaléka.

Az előadás a gyorsabb gazdasági fejlődés forrásainak feltárását a legfőbb termelési té- nyezők területén vizsgálta. Ennek során kitért az állóeszközök dinamikus bővítésével össze- függő- valamint az energia- és anyagtakaré- kosság területén mozgósítható tartalékok kér- désére. A munkaerő—hasznosítás tartalékainak elemzése kapcsán részletesebben vizsgálta a kisegítő munkafolyamatok gépesítésével. az egyenletesebb munkaeloszta'ssal, a speciali- zációval, a szakosítással. a teljesítménybére- zés arányának növelésével, a műszaki fejlesz- téssel, a szervezési munka tökéletesítésével stb. elérhető megtakarítások módozatait.

A főreferátum elhangzása után Nyitrai Fe—

rencné dr., a Központi Statisztikai Hivatal el—

ső elnökhelyettese. a Szekció elnöke kiosztot- ta az Ipari és Epitőípari Statisztikai Értesítő 1977. évi nívódíjait.

A Vándorülés munkája a második napon, április 25-én négy Szekcióban folytatódott., a tudományos előadások programját pedig üzemlátogatás egészítette ki. (A termelési fo—

lyamatok gyakorlati megismerésére program szerint négy üzemben volt lehetőség, így a Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombi- nátban, a szombathelyi Lakástextil Vállalat—

nál, a Szombathelyi Sabária Cipőgyárban és a Vas megyei Állatforgalmi és Húsipari Vál-

lalatnáL)

A Vándorülés nehézipari szekciójában dr.

Ágoston Ottó, az MSZMP Vas megyei Bizott- ságának osztályvezetője ..A nehézipar szere—

pe az iparszerkezet és gyártmányszerkezet fejlesztésében Vas megyében" c. előadásá- ban többek között utalt arra, hogy a megye ipari jellegű; az iparosodásra jellemző mu- tatók az országos átlagnak felelnek meg. A megye lakosságából 34 százalék dolgozik a szocialista szektorban, ebből 46 százalék az iparban. A szocialista ipar szerkezetét az jel—

lemzi, hogy — létszáma alapján — a nehéz- ipar aránya 342, a könnyűiparé -— egyéb iparral együtt — 53,7. az élelmiszeriparé 12.i százalék, vagyis az iparon belül a könnvű— és az élelmiszeripari termékek túlsúlya a jellem- ző. A megye iparában nagy jelentőségű a textilipar (a megyei ipar 18 százaléka), a fa—

feldolgozó ipar (10,9%). a bőr-. szőrme és cipőipar (10.60/0), a gépek és gépi berende- zéseket gyártó ágazat (10,6%). A vállalatok döntő többsége — a foglalkoztatottak száma alapján — 83 százaléka a minisztériumok irá- nyítása alá tartozik. A termékstruktúra, az ipa—

ri szerkezet átalakítása szempontjából egyik leglényegesebb feladat. hogy a megyébe tar- tozó vállalatok a kiemelt fejlesztési progra—

mokhoz kapcsolódjanak, olyan szerződéseket kössenek, és olyan termelési kooperációkat

(2)

alakítsanak ki, amelyek elősegítik a fejlesz- tési programokért felelős országos vállalatok kötelezettségvállalásainak teljesítését. Az e célra létesítendő üzemekben a szükséges lét—

számot a meglevő megyei nehézipari vállala—

tok termelékenységének növelésével, illetvea termelőmunkába lépőknek a fejlesztési igé- nyeket kielégítő irányításával oldják meg. Ezt követően több részletes példával mutatta be a fejlesztés irányait. a tervek szerinti ipari—

szerkezet—változást stb.

Nagy Lajos, az Egyesült lzzólámpa és Villa- mossági Rt. termelési igazgatóhelyettese ,,Feladataink a tartalékok feltárásában válla—

lati szinten" cimmel tartott előadást. Előadá- sa három részre tagozódott. Foglalkozott a tartalékok feltárásának főbb feladataival az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt-ben, a tartalékok fogalmával és funkciójával álta- lában a vállalatok gazdálkodásában, végül a tartalékok feltárását fékező általános kérdé—

sekkel. Utalt az előadó arra, hogy az Egye- sült lzzólámpa és Villamossági Rt. 80 éves múlttal rendelkezik. Bár termelési profilját tekintve ma is alapvető fontosságú az izzólám—

pagyártás, ennek technológiája jelentősen változott; bővült továbbá az izzólámpák vá- lasztéka is. Általánosan elterjedt az új fény- források gyártása, amelyek közül közismertek a fénycsövek. a higanygőzlámpák. 1960—ban megindították a félvezetők és a halogénlám- pák termelését. A vállalat 1957-től önálló exportjoggal rendelkezik. A tőkés export 1970—1980. évek közötti évi átlagos növeke—

dése 17—18 százalékos. A vállalat termelésé- nek és exportjának dinamikus növelése szük- ségessé teszi a termelés tartalékainak feltá- rását. Ezek közül az egyik legfontosabb a pi—

aci adottságoknak megfelelő termékszerkezet kialakítása, e célból az intenzív gyártmány—

és gyártásfejlesztés. Az új termékek bevezeté- sének ütemét jelzi, hogy a tervek szerint 1980—ban az 1975. évhez képest az új termé- kek részesedése 50 százaléknál is nagyobb lesz. Különös jelentőséget tulajdonítanak az önköltségcsökkentésnek: 1976 óta új elemzé- si módszerrel vizsgálják kiemelt gyártmányaik önköltségét. Az álló- és forgóeszközök jobb kihasználása érdekében kidolgozták az álló- és forgóeszközök hatékonyságának mérési módszerét, amelyet folyamatosan vezetnek be.

Az előadó részletesebben kitért még a telje- sítménybérben dolgozók arányát növelő, a korszerűtlen. elavult géppark selejtezését biz—

tosító intézkedések ismertetésére.

Kazai Ernőnek, az Országos Kőolaj- és Gáz- ipari Tröszt főosztályvezetőjének előadása ,,A tartalékok feltárásának helyzete, perspektívá- ja a népgazdaság szénhidrogén- (kőolaj, földgáz és termékei) ellátásában, valamint a kőolaj— és földgázipar területén" címmel hangzott el. Az előadás első része. a nép- gazdaság energiaellátásában levő tartalékok

feltárásának területeit és lehetőségeit vizs- gálta. Utalt arra. hogy mind az energia ter—

melésében (importjában, átalakításában stb.). mind felhasználásában (energiakímélő beruházás, korszerűbb tüzelőberendezések alkalmazása stb. területén) jelentősek a tar- talékok. Az elmúlt 25 évben a világ gazda- sági fejlődése közel három és félszeres (éven- ként 5 százalékos) energiafelhasználás—növe- kedés mellett ment végbe. Ezt az energia- többletet a szénhidrogén-termelés több mint hatszoros (évi 7.7 százalékos) növelése biz- tositotta. A tartalékok feltárásának fontossá—

gát mutatja, hogy a század végéig a fejlő- dés energiabázisa előreláthatóan a szénhid—

rogén marad, hazánkban pedig a felhaszná- lás relativ csökkentése a külkereskedelmi cserearány javításának lényeges forrása.

A tartalékok feltárása nem új jelenség. Er- re jó példa energiaellátásunk tartalékainak népgazdasági szintű hasznosítása az 1950——

1977. években. Számos intézkedés biztosítot—

ta, hogy 1960-tól az energiaszerkezet korsze- rűsödjön. Ennek eredményeképpen a felhasz- nált szén és egyéb energiahordozók aránya az 1950. évi 89 százalékról 1977—re 33 szá- zalékra csökkent. a szénhidrogéneké pedig 11 százalékról 67 százalékra emelkedett. A világban tapasztalható folyamatokra jellem- ző, hogy a szénhidrogének aránya a viláa, energiafelhasználásában 1950—ben 37, 1975- ben (és becsült adatok alapján 1977—ben is) 69 százalék volt. A negyedik ötéves tervben feltárt és felhasznált gazdasági tartalékok következtében — különböző számítások szerint — az egységnyi alapenergia létrehozásá—

nak társadalmi ráfordításai 8.5 százalékkal csökkentek. Emellett az energiaszerkezet kor- szerűsítése azzal a népgazdasági haszonnal is jár. hogy a szénhidrogének a többi ener- giafajtához képest jobb energetikai hatásfok—

kal használhatók fel. A feltárt tartalékokra jellemző néhány egyéb mutató: az egységnyi termék előállításának energiaszükséglete 11 százalékkal csökkent; az energiabázis kor—

szerűsítése megalapozta a munka termelé—

kenységének növekedését azzal, hogy a munka energiával való ellátottsága fokozó—

dott. *

A szénhidrogén-ellátásban levő népgaz- dasági tartalékok feltárásának további pers- pektívájáról szólva két témát vizsgált részle- tesebben: a szénhidrogének beszerzési re—

lációk és termékösszetétel szerinti struktú- rájának, valamint a felhasznált szénhidrogé- nek struktúrájának fejlesztésében rejlő tarta- lékok szerepét. Ez utóbbi terén jelentős tar- talékok az ún. energiacserék. igy az ipari kö- zép— és kisfogyasztóknál, a lakossági és kom-

— munális szektorban gazdaságos és célszerű a széntüzelés felváltása földgázzal, tüzelő- olajjal. Előnyös a városigázgyártásról a föld- gázfelhasználásra áttérés, a villamosenergia-

(3)

termelés területén a szén és a hasadóanya- gok alkalmazása. Csökkenthető a szénhidro—

gének fajlagos felhasználási mutatója a tech—

nológiák tökéletesítésével. , Az előadás második része a tartalékok fel—

tárásának perspektíváját vizsgálta a kőolaj- és földgázipar területén. A kérdés nagyság—

rendjét érzékelteti, hogy az Országos Kőolaj—

és Gázipari Tröszt 53—54 milliárd forint ér—

tékű állóeszközzel közel 64 milliárd forint összegű társadalmi terméket állít elő. Az évente felhasznált anyagok értéke meghalad- ja a 30 milliárd forintot. 1978-ban a terv szerint az összes bevétel 115 milliárd forintlesz.

A tartalékok feltárásának részletkérdéseit az előadó az állóeszköz-fejlesztés és -gazdálko- dás, az anyag- és energiagazdálkodás, va—

lamint a munkaerő—gazdálkodás kérdései kö- ré csoportosította.

Dr. Obádovícs ]. Gyula ,,A számítógépes vállalati információ-rendszer és szerepe a tartalékok feltárásában" című előadásában ismertette a számítógép-tudomány alapvető fogalmait, a vezetési információ-rendszerek típusait és végül a számítógépes információ—

rendszer és a tartalékok feltárásának kap—

csolatát egyetlen nagy alrendszer, az integ—

rált gyártástervezési és -irányítósi alrendszer szempontjából. Ez utóbbi témakörben köny- nyen belátható, hogy a tartalékok feltárása az integrált gyártástervezési és —irányítási al—

rendszer elemeinek területén kereshető. Ezek alapján a megtakarítások tartalékainak be- mutatására az előadó a következő csoporto—

sítást követte:

— az anyag- és raktározási költségekben elérhető megtakarítások tartalékai: a pontosabb igényfeimé—

rés, a gazdaságos sorozatnagyság meghatározása, a gyártmányok rangsorolása. a határidők pontos betar- tása (e tartalékok kiaknázásával elérhető eredmény megmutatkozhat a kisebb raktárkészletben, a keve- sebb hiánydarabban a szállítási készség fokozódá- sában a szállitóknál a kedvezőbb beszerzési feltéte- lek bíztasitásában a raktározási és az átfutási idők csökkenésében stb.):

—a gyártmányok gyártási költségének csökkentését előidéző ok lehet: a gyártás módszeres ellenőrzése és irányítása a pontos határidő-tervezés megvalósi- tása, az időben végrehajtott kapacitásátcsoporto—

sitás (az elérhető eredmény jelentkezhet: a növekvő teljesítményszintben, az állás- és várakozási idők csökkenésében a folyamatos gyártás biztosításában.

:: gépi és személyi kapacitások kihasználásában, a termelékenység javulásában stb.).

Végül az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy az integrált gyártástervezés és irányítás tényleges eredményessége csak hosszabb idő után várható. Annak bemutatására, hogy az végül is eredményre vezet, egy német szövet—

ségi köztársaságbeli szerszámgépgyártó vál—

lalat példáját ismertette.

A Vándorülés könnyűipari szekciójának vitaindító előadását Zsednai Pál, a Könnyű- ipari Minisztérium főosztályvezetője ,,A köny—

nyűipari külgazdasági tevékenység hatékony—

ságának elemzése" címmel a ruházati ipar

exportgazdaságossági számításairól tartotta.

(Előadása a Könnyűipari Minisztérium Ellen- őrzési és információs főosztályán készült, és a Botka Tibor, Lassányi Ferencné dr., Lendvai János és Tölgyesi László által alkalmazott módszeren és végzett elemzésen alapult.)

Az előadás bevezetője arról szólt, hogy a népgazdasági szintű hatékonyság megítélése, a külkereskedelem komparatív előnyeinek ki- használása vállalati és ágazati szinten csak akkor remélhető, ha mikro— és makroszinten megfelelő módszerrel biztosítjuk a tisztánlá- tást. Makroszinten a komparatív előnyök fel—

mérését elősegítette a Szakolczay György és kutatócsoportja által kidolgozott, az ágazati kapcsolatok mérlegén alapuló elemzési mód- szer. Ennek segítségével ugyanis elfogadható ' pontossággal kimutatható az export közvet—

lenül és közvetetten begyűrűző importtartal—

ma. jól meghatározható az export népgazda- sági devizahozama. A belföldi ráfordítások- ból kiszűrhetők a pénzügytechnikai okokból keletkezett költségek és tudatos megfontolás alapján szerepeltethetők a reális költségnek tekinthető tisztajövedelem—elemek. Az így ké- szült 1972. és 1974. évi, szakágazati bontású számítások alapján felállított — népgazdasá—

gi -— hatékonysági sorrend jelentősen eltért a bruttó érték alapján kapott sorrendtől. *Pél- dául a bruttó értéken mért tőkés viszonylatú pamutípari exporthatékonyság kedvező, nettó értéken mérve — magas import tartalma miatt -— a kézmű- és háziipar hatékonyságának 70, a textilruházati iparénak 65 százalékát sem érte el. E számítások igazolták, hogy a könnyűipari exporthatékonyság szempontjából az ágazatok közül kedvező hatékonyságú a bútor-. a nyomda- és a papíripari export, át- lagos a konfekcióipari, valamint a bőr-, szőr- me- és cipőipari export, az említettekhez vi- szonyítva kedvezőtlenebb a textilméteráruk

exportja.

A módszer két nagy hiányossága egyrészt.

hogy összevont, másrészt hogy 1974. évi ár—

szintű. Az említett okok, valamint a világpia- ci helyzet. illetve a szakágazatok termékstruk- túrájának változása miatt szükségessé vált a módszer továbbfejlesztése. Az új módszer szerint termékmélységű exportgazdaságossági számításra az 1975., illetve az 1976. évi adat- bázison került sor. A számítás reprezentatív módszerrel, konkrét termékre. az egyes ter—

mékek ágazati szintű reálköltségének megha—

tározására irányult, ahol az exportgazdasá—

gosságot a termék halmozott devizahozamá- rá jutó halmozott feldolgozási költségekkel mérték. A ráfordításokat és a kibocsátásokat tartalmazó mérleget a Külkereskedelmi Mi- nisztériummal együttműködve a ruházati ipar - 413 termékére állították össze 1976. évi adatok alapján. Részletességére jellemző, hogy 224-féle közvetlen anyag szerepel benne be-

szerzési relációk szerinti bontásban.

(4)

Módszertanilag különbség van a népgaz- dasági szintű ÁKM-mel számolt nettó kiter- melési mutató és az ágazati szintű között. A népgazdasági szintű mutató számlálójában a halmozott bérköltség, az amortizáció, a nép—

gazdasági szempontból reális költségnek fel—

fogható egyéb tételek (SZTK-járulék stb.) ke- rülnek, nevezőjében a halmozott devizahozam és az összes import különbsége szerepel. Az ágazati szintű számításban az import és a belföldi ráfordítások teljesen egyértelmű szét- választása azonban nem oldható meg.

Az előadó ezt követően részletesen ismertette az értékelési módszert. valamint a mu—

tató számlálójának összeállításánál követett eljárást. Kitért a számítások pontossági kö- vetelményeire, illetve azok hibahatáraíra, vé- güi foglalkozott az első elemző számítások eredményeivel. Befejezésül annak a vélemé—

nyének adott hangot, hogy a ráfordítás—ki- bocsátási számításokat célszerű éves, esetleg féléves gyakorisággal végezni.

Kovács László, a Lakástextil Vállalat vezér- igazgatója ,,Struktúraváltozás a Lakástextil Vállalatnál" c. előadásában bemutatta a váilalat kialakításának folyamatát. Az 1963—

ban megalakult vállalat alapvető feladata az ország lakástextília-szükségletének kielégítése lett. Az egyesülés kezdetén azonban a külön- böző vállalatok termelésében jelentős volt a profilidegen termelés. Emellett a legtöbb gyár kis szériában is gyártotta a különböző lakás- textiliákat. Elavult volt a műszaki—technoló- giai háttér is: például a fonodában 4 gyű—

rűsfonógép mellett 29 szelfaktor fonóaép mű- ködött, a szövőgépek többségét pedig a két világháború közötti években gyártották.

A vállalat fejlesztésének első szakaszában, 1963 és 1968 között megszüntették a profilidegen termelést. A kártolt szövet termelése például az 1963. évi 577000 négyzetméterről 17 000 négyzetméterre'csökkent, gyakorlatilag megszűnt. Jelentős volt a párhuzamos gyár—

tás megszüntetése érdekében végrehajtott termékátcsoportosítás is.

A gyártmányszerkezet módosításának má—

sodik szakaszában, 1968 és 1970 között, az export szempontjából gazdaságtalan terme- lést visszaszorították. E célból a takaró ter- melését mérsékelték és fejlesztették a bútor—

szövet- és a szőnyeggyártást.

A két ismertetett profilfejlesztési tevékeny- séget kiegészítette a műszaki—technológiai színvonal. a gyártástechnolóaia fejlesztése. A folyamat eredményeként 1977-re lényegesen változott a gyártmányszerkezet. Ezt jól érzé- kelteti az a tény is, hogy 1977-ben a bútor- szövet—termelés 2.9ó-szorosa a szőnyegterme-

lés 1.91-szerese volt az 1963. évinek.

Dr. Keszthelyi Károly, a Szekció vezetőségi tagja. a Hazai Fésűsfonó- és Szövőayár fő- osztályvezetője .,Alapkérdés: a tartalékok fel-

tárása" címmel tartott előadást.

Az előadó áttekintette a tartalékképződés területeit, a közvetett tartalékforrásokat, a feltárt tartalékok hasznosításának eszközeit, végül a módszertani problémákat. Előadásá- nak első témakörében a vállalati tartalékok fogalmát elemezte. A vállalatok rugalmas al- kalmazkodását szolgáló. indokolt tartalékokat pozitívnak és szükségesnek ítélte meg. Más elbírálás indokolt a rendelkezésre álló vál- lalati erőforrások nem ésszerű felhasználásá—

ból adódó tartalékok esetében. Ez a fajta tartalékfeltárás a vállalati közgazdászok leg—

fontosabb feladata. A tartalékok fő csoport- jai (a termelőberendezésekkel, a munkaerő- vel, az anyag- és az energiafelhasználással.

valamint a pénzügyi eszközökkel összefüg—

gésben) állomány jellegűek, valamilyen szempontból termelőképességet képviselnek.

Ha ezeket nem használják ki, akkor tarta- lék áll rendelkezésre. Felhívta a figyelmet arra, hogy az erőforrások tartalékainak feltá- rása csak akkor valós, ha az egyik erőforrás tartalékfeltárását a többi megerősíti. Vagyis:

egyik megtakarítás nem jár a másik túlfo- gyasztásával, a felhasználás során az erőfor-

rások helyettesítésével.

Előadásának második részében kifejtette.

hogy mivel a vállalati erőforrásokat együtte—

sen használjuk fel, és ezért az elkülönülő erőforrás-gazdálkodás irracionális. olyan ,,fix"

pont keresése indokolt. amely eleve kizárja az egyoldalú elemző gyakorlatot. Az elemzé—

sek szempontjából a komplexitást biztositó fix pont a gyártmány, ahol a felhasznált ter- melési tényezők együttesen jelennek meg, összefüggésükben értékelhetők. A gyártmány e szempontból ugyanis meghatározott meny- nyiségű és minőségű erőforrások szigorú rendben előállított együttese. A tartalékfel- tárás elsősorban konstrukcióvizsgálat, amelyben döntően segít az értékelemzési módszer

alkalmazása.

A tartalékfeltárás munkájával egyenértékű feladatnak tekintette a tartalékok hasznositá- sát biztosító eszközök megválasztását, és a kapacitás folyamatának biztosítását. Az esz- közök közül a belső mechanizmus, a gazda- sági kalkuláció és az értékelemzés kérdésé—

vel foglalkozott.

Végül annak az álláspontjának adott ki- fejezést, hogy a tartalékok vállalati szintű feltárásához külön elemzési módszer szüksé- ges. Ez az elemzés nem alapozható a ter- mék—pénzmozgás logikáját követő vállalati mérlegbeszámolóra. A vállalati mérleg mel—

lett a ,,minőségi" problémákat is feltáró elemzés feltétlenül szükséges.

Kristóf Imre, a Központi Statisztikai Hivatal munkatársa ,,A költséggazdálkodás szerepe a tartalékok feltárásában" címmel tartott elő- adást. amelyben — számos könnyűipari vo—

natkozása mellett — az egész ipart érintő költséggazdálkodási kérdésekkel foglalkozott.

(5)

A költséggazdálkodás és a költségrend fejlő- désének ismertetése után áttekintette az ipar 1976. évi főbb költségnemeinek alakulását.

Ezt követően a termékenkénti önköltség-ala—

kulásnak és -elemzésnek a vállalati költség—A gazdálkodás feladatain belüli szerepét vizs- gálta. Erről az utóbbi néhány évben meg—

élénkültek a viták. Kétségtelen. hogy ma még a vitáoan részt vevők véleménye —— intézmé- nyeik profiljától is függően -— megoszlik az önköltségszámítás célját. követelményeit és lehetőségeit illetően. Az előadó azt a véle- ményét hangoztatta, hogy a vállalati költség- gyűjtési. kalkulációs rendszernek elsősorban a termékenkénti gazdaságossági és tartalék- feltárási elemzés követelményeit kell kielégí- tenie. Olyan költségcsoportosítások szüksége- sek. amelyek biztosítják a termékszerkezet 'gazdaságosságának iparirányitói szintű elbí—

rálása't. A jelenlegi önköltségszómítási rendszer ilyen funkcióját akadályozza például, hogy a gazdasági kalkulációk összeállításá- ról. a vállalatok közötti összehasonlíthatóság kritériumának szem előtt tartása nélkül dön—

tenek. Zavarja a tisztánlátást az is, hogy a kalkulációs tételek tagolása. tartalma, a költ—

ségek gyűjtése stb. az egyes szakágazatokon belül is heterogén. Az önköltségi adatok ösz- szehasonlíthatóságát döntően érinti az általá- nos költségek felosztási módjának a jelenle- ginél egységesebb meghatározása is.

A Vándorülés élelmiszer—gazdasági szek—

cióján a vitaindító előadást Kovács Sándor, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisz- térium miniszterhelyettese ..A tartalékok fel- tárásának lehetőségei az élelmiszeriparban"

címmel tartotta. Bevezetőjében utalt arra, hogy a tartalékok feltárása szorosan össze- függ a gazdasági hatékonysággal. Hangsú- lyozta, hogy az élelmiszeriparban az iparra jellemző általános törvényszerűségek mellett figyelemmel kell lenni arra a körülményre is, hogy az élelmiszeripari vállalatok tevékenysé- ge nyomán a nyersanyagok biológiailag is változnak, a termelőmunka élő. romlandó szervezeteket dolgoz fel. Ezenkivül szoros az ágazat kapcsolata a lakossággal, amelyet egyfelől élelmiszerekkel lát el, másfelől a me- zőgazdasági termelők nyersanyagát dolgozza fel. Ez utóbbit tekintve az élelmiszeripari vál- lalatok eredményes működését elősegítheti a mezőgazdasági termelőkkel kialakítandó szoros együttműködés. Mivel az élelmiszeripar a nyersanyagokat a mezőgazdaság különböző szektoraiból biztositja, különösen fontos az élelmiszeripar integráló szerepe. Ha az ipar és a mezőgazdaság együttműködésében a tartás. a kölcsönösen előnyös. rendezett kap—

csolatok kialakulnak, biztosítható lesz a nyers- anyagszóllitás területén a mennyiségi, minő- ségi és az ütemes szállítás iránti követel—

mények betartása. Ennek megfelelően az ipar és a mezőgazdaság közötti éves, illetve több

éves szállítási szerződési rendszernek ki kell terjednie a termelési feltételekre. a nyersanyag átvételénél az elbírálást (: hasznos—

anyag—tartalom megállapitására kell alapoz—

nia, illetve a minőségi osztályok szerint dif- ferenciált árrendszert kell előírnia. Az élő—

adás a jövőben várható tendenciákat ele- mezve többek között utalt arra, hogy mind belföldön. mind az exportban — főként a fej—

lett országokba irányuló exportban — a ma—

gasabb feldolgozottsági fokú termékek iránti kereslet növekedésével kell számolni; _az élel- miszeripar — illetve a nyersanyagbázis ter- mékszerkezetét ennek figyelembevételével

kell módosítani. '

Beiczy Imre, az MKT Vas megyei Szerveze—

tének elnöke, a Vas megyei Állotforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója fontos gazda—

ság- és társadalompolitikai kérdést vizsgált ,,Kistermelő gazdaságok vágóállat-termelési ' tartalékai" cimű előadásában. Abból indult

ki, hogy a kisárutermelő gazdaságok terme- lésének szélesítése két alapvető problémával jár. az egyik műszaki—gazdasági, a másik társadalmi. Közismert. hogy a kistermelő gaz- daságok területileg és állatfajtánként szét—

szórtan települnek. Modernizálásuk, műszaki fejlesztésük ezért nemcsak a fizetőképes kereslet és a kisgépekkel — szükséglet szerint

— történő folyamatos ellátás összehangolását kivánja meg. A mezőgazdasági és ipari ter- melési érdekellentéteket kizáró olyan ösztön- zési rendszer kialakítása is szükséges, amely komplexen átfogja a távlati termelési, (: mű- szaki fejlesztési, a takarmányellátási és a finanszírozási problémák egész körét.

Sze/e Ferenc, a Vas megyei Tanács vb.

osztályvezetője ..A tartalékok feltárásának le—

hetőségei és feladatai Vas megye élelmiszer- gazdaságában" c. előadásában két témát dolgozott fel. Elemezte a mezőgazdasági nagyüzemek és az élelmiszeripari vállalatok néhány belső tartalékát, és foglalkozott az ipar és a mezőgazdaság kapcsolatával, a termelési rendszerek kialakításával.

Az élelmiszer-gazdaságban a termőföld ésszerű hasznosítását. védelmét tartotta alap- vetőnek, tekintve, hogy Vas megyében a me- zőgazdaságilag művelt terület aránya kisebb az országos átlagánál. A termelés szempont—

jából kedvezőtlen természeti feltételekkel is magyarázható, hogy az őrség és a Hegyhát fejlesztésére tervet dolgoztak ki. Hangsúlyoz- ta, hogy a fejlesztési tervekben megfogalma- zott meliorációs beavatkozás mellett fokozni kell a területhasznositásra irányuló tevékeny- séget a művelésiág—változtatások, a táblási—

tások, az üzemek közötti területcserék alkal-

mazásával.

A megye élelmiszer-gazdaságának több mint 7 milliárd forintos állóeszköz-állomá—

nyát tekintve az eszközök hasznosításának tartaléka, hogy a nagyértékű beruházások ka—

(6)

pacitásának kihasználását hátráltató kiegé- szítő beruházások pótolhatók. Előfordul olyan eset is. amikor a nagy teljesítményű kapaci- tásokat (például a Rába-Steiger traktorok esetében) nem megfelelően használják ki.

Jelentősek a tartalékok a mezőgazdaságban felhasznált ipari nyersanyagok területén is.

A megye élelmiszer-gazdaságában a mun—

kaerő-vándorlás megszűnt. új jelenség fi- gyelhető meg: az ágazatok közötti munka—

erőmozgás. A munkaerő-gazdálkodás terüle- tén a tartalékok mozgósítása egyre inkább munka- és üzemszervezési feladat lett. Uze- mi tartalék a belső életrend és az irányí- tási rendszer fejlesztése, főként a több köz—

ség területét átfogó nagy termelőszövetkeze—

tekben.

A tartalékok feltárása az üzemek és a vál- lalatok fejlesztése mellett alapvetően az élel- miszer—termelés horizontális és vertikális in—

tegrációjának kiterjesztésében kereshető. A vertikális integráció szempontjából a mező- gazdasági nagyüzemek és az élelmiszeripari vállalatok együttműködésében a hatékonyság lényegesen javítható. A kapcsolati formák jelenleg megrekedtek a hagyományos szerződé- ses viszonyoknál. Lényegesnek tartja, hogy a nyersanyagtermelésre alapozott élelmiszeripar fejlődése a jelenleginél dinamikusabb le—

gyen.

Gáti Gábor, az Élelmiszeripari Gazdaság- kutató lntézet tudományos munkatársa elő- adását .,Veszteségforrások feltárása műszeres munka- és teljesítménymérésekkel" címmel tartotta meg. A kérdés jelentőségét az elő—

adó abban jelölte meg, hogy az ember—gép—

anyag környezetben egy termelőhely viselke- dését a tervezésben, a szervezésben és az irányításban csak megbízható adatok alap—

ján lehet elemezni. Végső soron a vesztesé- gek kiküszöbölésének elemí feltétele azok fel—

ismerése, az előidéző tényezők regisztrálása.

A munkaerő és a munkaeszközök haszno- sításában mutatkozó veszteségek megállapí—

tására szolgál az_ időmérés. E célra az Élel-

miszeripari Gazdaságkutató lntézetben kuta—

tások folynak időarányos regisztráló eszközök technikai és alkalmazás-módszertani fejlesz- tésére. Az 1971-ben elkezdődött analóg elekt—

romos regisztráló műszerek alkalmazására irányuló kísérletek mind technikailag, mind módszertanilag eredményre vezettek, és ma már sokoldalúan használhatók. lgy például 9 műszerek segítségével meghatározható a leg- kedvezőbb munkaritmus, pihenési rend, a reális teljesítménykövetelmény, a termelőbe—

rendezések kapacitáskihasználása.

Az elektromos teljesítményregisztráló mű—

szerek hasznosításának egyik leglényegesebb területe. hoav segítségével a termelőberen—

dezéseken található és a technológiai ellen- őrzésre használható mérőműszerek informá- ciói kis munkával átalakíthatók számítógépes

feldolgozás céljára. Előadásáhan részletesen ismertette az időadatok helyszini rögzítését végző, digitális adatrögzítő egység és a szó—

mítógép memóriaegységébe történő betáplá- lást végző leolvasó egység működési elvét.

A nagy tömegű információk leolvasása. be- táplálása után az adatok számítógépes rend- szerezése és feldolgozása megfelelő szubru- tinok és programok segítségével történik.

Az időarányos regisztráló eszközök közül az analóg elektromos teljesítményregisztráló előnye, hogy olcsó és technikailag is egy- szerű. A digitális adatrögzítő és a számitó- gépes feldolgozás költségigényes. E költség megtérül viszont akkor. ha folyamatos terme- lésellenőrzés szükséges. és ehhez nagy töme- gű információt rövid idő alatt kell részlete—

sen elemezni.

A Vándorülés építőipari előadás hangzott el.

Dudás János, a KSH főosztályvezetője ..Ha—

tékonyság és tartalékok a kivitelező építő- iparban" címmel tartott vitaindító előadást.

lsmertetőjében hangsúlyozta, hogy nagyobb hatékonyság elérése az építőiparban a for- rások komplex hasznositásától függ. Társa- dalmi—gazdasági jelentőségére tekintettel a hatékonysági követelményeket mind makro-, mind mikroszinten a napi munka szerves ré- szévé kell tenni. A hatékonyság növelésének alapvető feltételeit vizsgálva többek között részletesebben foglalkozott az építőipari munka tervszerűségével, az építőipar szerepével a népgazdaság struktúrájának átalakításá- ban, a beruházások koncentrációjának hatá- sával, az élő, valamint a holt munka haté—

konyságának alakulásával. (Az előadás kibő- vített változatát a Statisztikai Szemle követ-

kező száma közli.)

Kiss ]ózsefnek, a Fejér megyei Állami Épí—

tőipari Vállalat igazgatójának előadása ,.A termelékenység és hatékonyság növelésének módszerei a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalatnál" cimmel hangzott el.

A korszerű technolóaiák meghonosítása ré- vén a Vállalat többek között 2598 lakást ko- hósalak közép-, illetve nagyblokk alkalmazá- sával épitett fel. Kialakították a paneles és bevezették az öntött technológiát. Ahol le- hetett, előregyártott elemeket és szerkezete- ket használtak fel. 1974-től ellátjáka CLASP könnyűszerkezetes épitési rendszer rendszer- gazdai teendőit. Tapasztalataik szerint a rendszerrel közösségi jellegű építések jól, gazdaságosan oldhatók meg. A rendszer 1979-től kizárólag hazai ipari háttérrel és hazai avártású anyagokkal működtethető.

A vállalat technikai, műszaki felkészültsé—

ge alapvetően a komplex teleppel füaa ösz—

sze. ltt csaknem minden lehetséges területre vonatkozó előregvártás folyik. központosított anyaafoaadás. tárolás és gépesített anyag-

mozgatás mellett.

szekciójában öt

(7)

Nagy erővel folytatják a dolgozók szakmai továbbképzését. A szakmunkás utánpótlást korszerű tanműhely segíti. Az említett és egyéb intézkedések következtében a dolgozók 61 százaléka törzsgárdatag. vagyis öt évnél hosszabb ideje dolgozik a vállalatnál.

A vezetési. szervezési és irányító tevékeny- ség korszerűsítése érdekében a tömegszerű- en előforduló részfolyamatok végzésére tech—

nológial üzemeket szerveztek. Szervezési alap—

elv a koncentráció biztosítása érdekében, hogy egyszerre — egyidőben —— nincs 30—nál több munkahelye a vállalatnak. Kialakították a teljesítménykövetelmény—rendszert. Ez azt jelenti, hogy a vállalati nyereség tömege a termelési tényezőkkel áll kapcsolatban. Ma már tendencia, hogy—raz eszközök egyszeres fordulata esetén 10 százalékos eszközará—

nyos és 10 százalékos bérarányos nyereség a reális átlag. Az eszközfordulattól függően nő az eszköz- és bérarányos nyereség. Ennek ösztönző erejére épül tervezési és anyagi ösz- tönzési rendszerük. Uzemeiknek ugyanis esz- közfordulatszám-tervet írnak elő. Ma már az üzemek vezetői csak akkor igényelnek eszközt és bért. ha biztosított annak hatékony. nye- reséges működtetése. A gazdaságos és a nem gazdaságos termelési folyamatok felde- rítése céljából kidolgozták a vállalati folya- 4, matnormatívák rendszerét. ellenőrzésére pe-

dig a kivételek megfigyelését.

Dr. Bíró Józsefné, a Vas megyei Állami Építőipari Vállalat gazdasági igazgatóhelyet—

tese ,,A közgazdászok szerepe az építőipari vállalati szervezettség tartalékainak feltárásá- ban" c. előadásában két nagyobb témát dolgozott fel.

Az első témakörben párhuzamot vont az építőipari technika fejlődése és az ennek megfelelő színvonalú közgazdasági munka között. Hangsúlyozta, hogy az új körülmé- nyek között termeléscentrikus vezetők helyett gazdálkodáscentrikus szakemberek szüksége- sek. Fokozott szerepet kapnak a gazdaságos- sági számítások. A hagyományos területek (tervezés, pénzügyi. és költséggazdálkodás) mellett kiemelkedő jelentőségűnek tartotta a döntéselőkészítés során a cél meghatározá- sát. az idő-, a ráfordítás-, a hozam- stb. szá—

mításokat. Hangsúlyozta többek között a mű- szaki fejlesztéshez kapcsolódá számítások szükségességét. A gépek alkalmazásával ösz- szefüggő gazdaságossági számítások során kitért az e paraméterek alapján végzett, mű- szakilag lehetséges változatok közötti össze—

hasonlítás, valamint a költségek minimalizálá- sára irányuló optimumszámítás módszerére. A tartalékok feltárásának fontos módszereként említette az építőipar sajátosságait figyelem-

be vevő értékelemzést.

Az építőipari szervező munka változott jel- legére utal. hogy ma már nem az egy mun- kahelyen dolgozók tevékenységének össze—

hangolása a legfontosabb, hanem több szak—

ma több ezer embert és nagy volumenű ter- melési eszközt érintő koordinálása. Éppen ezért a vállalatnál zajló bonyolult és sokrétű tevékenységet rendszerszemlélet alapján kell szervezni. Befejezésül ismertette a vállalat és az Építésg'azdasági és Szervezési Intézet együttműködési szerződés keretében folyta- tott közös kutatási programját, amely atech- nológiai rendszerű üzemszervezés kialakítása mellett a számítástechnikán alapuló terme—, lésirányítási rendszer kidolgozására irányul.

Nemeskéri Lászlónak, a Baranya megyei

Állami Építőipari Vállalat igazgatójának elő—

adása ,,A vállalati fejlesztés aktuális gazdál- kodási kérdései" címmel hangzott el. és a vállalati fejlesztés fogalmát, a vállalatfej—

lesztési tevékenység kialakulását és fejlődé- sét, a termelés növekedésének és a műszaki fejlesztésnek a kapcsolatát vizsgálta. Ez utóbbi keretében utalt arra, hogy az építő- ipari termelés sajátossága a helyhez kötött- ség. az egyedi jelleg. a munkafeltételek kü- lönleges körülményei. Részben ebből adódik, hogy a közvetlen — termelési főfolyamatra ki—

terjedő -— specializáció mellett szükségessé vált a közvetett, előregyártásnak, iparosítás- nak is nevezett specializáció. Ezért lényeges termelékenységnövelő forrás az ipari háttér fejlesztése, ezzel együtt az egyedi jelleg korlátozására irányuló tipizálási törekvés. Az előadás további részében vázolta az épitő—

ipari vállalatok fejlesztésének történetét 1967- től napjainkig. Befejezésül a fejlesztés infor—

mációbázisának szélesítését, a tudományos és megalapozott fejlesztési koncepció kidolgo-

zását tartotta szükségesnek.

Dr. Schaefer György ,,Közös beruházás, fővállalkozás" című előadásában az építő—

ipar iparosítási folyamatának előrehaladásá- ból indult ki. Ezen alapult ugyanis az a fel—

ismerés, hogy a termelékenység nagymérté- kű növelése érdekében az építmények funk- ciói, elemei. a különböző szerkezetek és be—

rendezések méretezési elvei építménycsopor- tokra is— tipízálhatók. előregyárthatók. A gaz- daságossági számításokat zavaró körülmé- nyek között egy nem kellően méltányolt szempontot emelt ki, Hazai gazdaságossági számításainkban ugyanis nem jelentőségé- nek megfelelően kerül értékelésre a beruhá—

zások során felhasznált földterület. Ezt köve- tően előadásában ismertette a sok építtetőt kielégítő közös üdülőépítés során szerzett ta—

pasztalatait. Az Építésgazdasági és Szerve- zési lntézet közületek részére társas üdülő- központ közös beruházását kezdeménvezte. A kezdeményezés megkímélte a rendelkezésre álló üdülőterületek ötletszerű, tájegységet és -harmóniát megbontó beépítését. lehetővé teszi a korszerű technológia alkalmazását. A program teljes infrastruktúra létesítését irá- nyozza elő. Számos zavaró körülmény ellené-

(8)

re az akció következtében a településfej—

lesztési előnyök jól érvényesülnek. Az emlí- tett és más társas építések bebizonyították.

hogy a közös beruházások népgazdasági szempontból gyümölcsözők.

A vándorülés harmadik napján. április 26- án a záróülésre került sor.

A vitavezetők beszámolói után Nyitrai Fe—

rencné dr., a KSH első elnökhelyettese, a Szekció elnöke mondott zárszót. Megköszön- te a helyi párt-, állami és társadalmi szervek vezetőinek, munkatársainak a szervezésben

nyújtott segítségét és támogatását.

Méltatta az ülésszak jelentőségét a torta- lékok feltárásának vizsgálatában. Kifejezte reményét, hogy az ülésszakon elkezdett gon- dolatsorok többségére a Szekció további

munkájában nemcsak visszatér, hanem ösz- tönözni is fogja a jobb, termelékenyebb gazdasági munka lehetőségeinek vizsgálatát.

Külön üdvözölte a Szekció ülésszakain rend- szeresen részt vevő vendégeket, valamint azo—

kat (: fiatal közgazdászokat, akik szép szám- ban vettek részt a Vándorülés munkájában.

Szólott arról az elhatározásáról, hogy az ok- tív. fiatalabb közgazdászok. iparstatisztiku—

sok munkáját a Szekción belül intenzívebbé fogja tenni.

Befejezésül bejelentette. hogy a Szekció X.

Vándorülésének megtartását Győrben terve- zik. Erről a tárgyalások már megkezdődtek.

a részletekről előreláthatóan a Szekció ősszel sorra kerülő ülésszakán adnak tájékoztatást a

szervezők.

A NEMZETKÖZI INFORMÁCIÓ-RENDSZEREK ÉS KOORDINÁLÁSUK

HAJDÚ IMRE

A Data for Development International Association (Nemzetközi Szervezet a Számi- tástechnika Fejlesztésére) Marseille-i köz- ponttal működő nem gazdasági eredményre dolgozó szervezet, amely az állami szintű gaz- dasági irányítás információ-rendszere téma- körben a nemzetközi tapasztalatcserét és együttműködést igyekszik elősegíteni. Függet- len szervezet, amennyiben mentes minden politikai, nemzeti vagy kereskedelmi érdekelt- ségtől. és független bármely állam kormá- nyától. politikai hatalmától csakúgy, mint bármely vállalkozástól stb. Ugyanakkor élvezi az ENSZ Fejlesztési Programja és az ENSZ Tudományos és Műszaki Hivatala hivatalos támogatását.

A szervezet széles körben terjeszti az adat- gyűjtés, -szervezés, -kezelés témakörrel ösz- szefüggő szakismereteket; meghatározza a központi és a helyi vezetés adotrendszeré—

nek általános elveit, illetőleg ajánlásokat dolgoz ki adott kulturális. társadalmi—poli—

tikai és gazdasági környezetben működtet- hető rendszerekre; közreműködik az állami információ-rendszerekkel kapcsolatos szab- ványok kidolgozásában.

A szervezet jelenleg hat területi egységre, vonatkozó fejlesztési program keretében fej—

ti ki tevékenységét úgy, hogy megbizottai — fejlett országok fejlesztési szakemberei - a fejlődő országokban. azok kormányainak tá- mogatása mellett a helyszínen irányítják a fejlesztési programok megvalósítását. Emel- lett a szakértők tapasztalatainak, ismeretei- nek terjesztésére kiadványokat bocsátanak ki, szemináriumokat, szimpóziumokat rendez—

nyelvterülete, Afrika 1 Közép—Kelet,

Délkelet-Ázsia, francia nyelvterülete,

India—Pakisztán.

Afrika angol Latin-Amerika,

nek. A kiadványok többsége esettanulmány, de kiadtak két könyvet is. és negyedévenként megjelenő rendszeres kiadvány a Data for Development News/etter, amelynek 1977. ok—

tóberi különszámát és annak alapján az in—

formáció-rendszerekkel foglalkozó nemzetkö- zi szervezeteket, programokat ismertetjük.

A kiadvány szerzői a bevezetőben megál- lapítják, hogy az elmúlt tíz évben fokozódó érdeklődés volt megfigyelhető különböző nemzetközi szervezetek részéről az informá- ció-rendszerek, illetve az ezekkel foglalkozó kiadványok iránt. E megnövekedett érdeklő- dés egyrészt annak a felismerésnek köszön- hető. hogy az információ a mai társadalmak gazdasági és társadalmi fejlődésének lénye- ges eleme, másrészt annak az igénynek, hogy különösen a fejlett gazdasággal rendelkező országokban felhalmozódott információk a fejlődő országok részére könnyebben hozzá- férhetők legyenek. Ezek mellett számos konk- rét kérés is ösztönözte a szervezet vezetőit, hogy rendszerezve összefoglalják és közre- bocsássák az információ—rendszerekre és az e téren folyó tevékenységre vonatkozó isme-

reteket.

A rendszerezés első lépéseként választ kell adni arra a kézenfekvő kérdésre, hogy jelen esetben mit kell információ-rendszeren érte- ni. Ennek meghatározásához három nagy csoportba sorolják a tágabb értelemben vett

információ-rendszereket:

általános információ-rendszerek, (: tömegkommuni—

káció (televizió, rádió stb.) eszközeivel kapcsolatos.

a nyilvános szolgáltatásokra irányuló rendszerek:

adatrendszerek, a statisztikai információ-rendszerek és a vezetési információ-rendszerek (management in- formation systems), illetve ezek óllamvezetési és irá—

nyítási célú alkalmazásai:

tudományos és műszaki információ—rendszerek, ame—

lyeknek feladata egyrészt információkat biztosítani a