az országok túlnyomó többsége elfogadha- tónak minősítette az 1983-as római ENSZ- kanferencia állásfoglalását. amely a turiz- mus fogalomkörébe tartozónak ítélte mind- azokat. akik meghatározott időtartamra utaz- nak más országba anélkül, hogy ott kereső tevékenységet folytatnának.
Bár a résztvevők egy része az utasforgal- mat ennél jóval tágabban értelmezte, a többség álláspontja szerint a turizmusra vo- natkozó definíciókkal szemben követelmény.
hogy azok összhangban legyenek az Egye—
sült Nemzetek Szervezete által a nemzetközi vándorlások statisztikájában (International Migration Statistics) jelenleg használt fo- galmakkal.
A Titkárságnak a nemzetközi idegenforga- lom résztvevőinek származási országok. il- letve célországok, valamint régiók, szerinti csoportosításóra vonatkozó javaslatát, amely
a különböző ENSZ—szervek által többé—ke- vésbé egységesen használt osztályozásokat ajánlotta, a résztvevők túlnyomó többsége el—
fogadta.
Az értekezlet munkája eredményesnek bi- zonyult. Kétségtelen, hogy sikerült közelebb kerülni a nemzetközileg összehasonlítható adatok előállítása egyes feltételeinek meg—
teremtéséhez.
A munkacsoport tevékenységébe való be—
kapcsolódás hasznosnak ítélhető, egyrészt a Titkárság statisztikai munkájának megértése, támogatása. a tagországok idegenforgalmi statisztikai problémáinak megismerése. más—
részt a nemzetközi kapcsolatok további bő- vítésének lehetőségei miatt. A kétévenként ülésező statisztikai munkacsoport tevékeny- ségében való részvétel a gyakorlati munká- ban is hasznosítható tapasztalatok szerzésé—
hez segíthet hozzá.
AZ lPARSTATlSZTlKAl ÉS UZEMGAZDASÁGl SZEKClÓ XlV. VÁNDORULÉSE
DR. MOLNÁRF! TIBOR
A Magyar Közgazdasági Társaság Statisz- tikai Szakosztályának lparstatisztikai és Uzemgazdasági Szekciója XIV. Vándorülését Siófokon, 1984. október 31. és november 1.
között tartotta az MKT Somogy megyei Szer—
vezetével közös rendezésben. A Vándorülé—
sen több mint háromszázötvenen vettek részt. Az ülésszak első napján a nyitóülésen öt előadás, illetve ismertetés hangzott el.
amit az ülésszak második napján két szek- cióban kilenc előadás, majd vita követett.
Az ülésszak központi témája: ,,A tartalékok szerepe a hatékonyság növelésében" prob-
lémakör volt.
Az ülésszak elnökségének tagjai voltak:
Sugár Imre, a Somogy megyei Tanács elnö—
ke (az ülésszak társelnöke) és dr. Kiss Al- bert, a KSH elnökhelyettese (az ülésszak el- nöke). valamint Czípper Gyula ipari minisz—
terhelyettes (az !. Ipari Szekció üléseinek vitavezetője), Szűcs Endre építésügyi és vá- rosfejlesztési miniszterhelyettes (a ll. Építő—
ipari Szekció ülésének elnöke). Szalkai Tóth István, a KNEB elnökhelyettese, dr. Havas Péter, az Állami Fejlesztési Bank vezérigaz- gatója. Balassa Béla, az MSZMP Siófok Vá-
rosi Pártbizottság első titkára, dr. Gáti Ist—
ván. Siófok Városi Tanácsának elnöke, to- vábbá a rendező szervek vezetőségi tagjai,
előadói.
Dr. Kiss Albert megnyitójában utalt arra.
hogy a XIV. Vándorülés kapcsolódik a ko- rábbi, a beruházási és gazdasági egyensúly kérdéseivel, a külkereskedelemnek a népgaz- dasőgban elfoglalt szerepével, az anyag-
gazdólkodás helyzetével és fejlesztésének irányaival foglalkozó vándorülésekhez. azok folytatása. illetve betetőzése. Az ülésszak célja, hogy társadalmi fórumon feltárja az intenzív fejlődési szakaszban a termelékeny—
séget befolyásoló tényezőket, bemutassa az elért eredményeket és problémákat. illetve ez utóbbiak megoldásának lehetséges útja—
it.
A vendéglátó megye életéről Sugár Imre szólt. Előadásában abból indult ki, hogy So—
mogy megye területét (6036 négyzetkilomé—
tert) tekintve a megyék között az ötödik he- lyet foglalja el, lélekszáma (380000 fő kö—
rül) alapján viszont az utolsó öt megye kö—
zött helyezkedik el. A megye társadalmi, gaz- dasági és kulturális életét meghatározza az a körülmény, hogy hozzátartozik a Balaton déli partja. Megállapította, hogy a megye utóbbi 40 éves történelmét befolyásolta a terület mezőgazdasági jellege. Részben ez, zel volt magyarázható, hogy 1960-ig a me- gyéből nagy volt a lakosság elvándorlása.
Az 1960—tól gyorsított ütemű iparosítás és az idegenforgalom növekedése ellenére a megye lakossága - részben a népesség kor—
összetétele miatt — még mindig, bár lassu—
ló ütemben csökkent. A legutóbbi közigaz—
gatási átszervezés után a megye lakossága öt város. három városi jogú nagyközség, 60 közös és 5 önálló jogú községi tanács ke—
retében él.
A mezőgazdaság területén egyes ágaza- tok (például az állattenyésztésen belül a szarvasmarha-, a sertéstenyésztés, a növény—
SZEMLE 311
termesztésen belül a burgonya-. a cukorré- pa—, a dohánytermesztés) fejlesztésére kon- centrálták az erőforrásokat. Az ipar fejlesz- tése részben a mezőgazdaság alapanyagai—
nak feldolgozásával függött össze (például a Kaposvári Cukorgyár. a Kaposvári Kon—
zervgyár. a Kaposvári Húskombinát eseté- ben), bővítették azonban az ipari kapaci- tást a könnyűiparban (Kaposvári Ruhagyár, Kaposvári Textilgyár stb.), a híradástechni- kai iparban stb. is.
A megye egyik legfontosabb ágazata az idegenforgalom. Országos jelentőségét jelzik a következő adatok: a Somogy megyéhez tartozó Balaton—parton évenként 4—5 millió üdülő fordul meg. Az üdülőidényben hét vé- gén a vendégek száma közel félmillió. Töre- kedett a megye az infrastruktúra fejleszté- sére. az üdülés egészségügyi és kulturális feltételeinek javítására. A városokba beve- zették a földgázt. Az energiát földgázforrá- sok feltárásával. nagyobb részben az orszá—
gos hálózatból biztosították. A kulturális fej- lődés feltételeinek javítása fokozatosan ha—
lad előre. Kiemelte a Kaposvári Színház szerepét a megye és az ország kulturális éle-
tében.
Az ülésszak alaptémáját dr. Szikszay Béla államtitkárnak, az Országos Anyag— és Ár- hivatal elnökének ,,Takarékossági progra- mok szerepe a népgazdasági egyensúly ja-
vításában" c. előadása, illetve annak a Fi-
gyelő 1984. november 1-én ..Az anyagbőség illúziójában" címmel közzétett anyaga képez—
te. (Az anyagot az ülésszak résztvevői meg- kapták.) A téziseket kiegészítette Székely Sándornak, az Országos Anyag- és Árhiva—
tal főosztályvezetőjének a plenáris ülésen ezzel kapcsolatos szakmai referótuma.
Dr. Szikszay Béla anyaga abból indul ki, hogy egységnyi importált energiáért. anyag- ért legalább 30 százalékkal több exporttal fizetünk. mint 10 évvel korábban. Érthető te- hát. hogy az elmúlt években a gazdaságos anyag- és energiafelhasználás érdekében több intézkedés történt. Első helyen említet- te az energia- és anyagárak felemelését. Ma már elmondható, hogy a vállalati beszer- zési árak közelítik az energiaforrások világ- piaci árait, illetve a szocialista országok energiaárait. Jelentősnek ítélte az anyag- és energiagazdálkodás tartalékait. Utalt példá- ul gépipari, papíripari termékeink — nemzet—
közi szintet meghaladó — anyagfelhaszná- lására, arra a gyakorlatra, hogy a terméke- ket nem funkciójuknak megfelelő. hanem az indokoltnál jobb minőségű anyagokból állít- ják elő. Törekedni kell arra, hogy a termé- kek használati értékét az optimálishoz kö- zelítő anyagösszetétellel és mennyiséggel ál- lítsuk elő. Ma még a magyar termékek egy—
ségnyi teljesítményre jutó anyagértéke 20—30 százalékkal magasabb, mint a külföldi or-
szágok termékeié. Jellemző az az adat is, hogy ezer dollár társadalmi termékre Ma- gyarországon 200, az Egyesült Államokban, Japánban. a Német Szövetségi Köztársaság- ban 60—70 kilogramm az acélfelhasználás.
A fejlett országokban megfigyelhető a nagy- pontosságú. ,,hulladékmentes" termelési el- járások széles körű alkalmazása. A mai hely—
zetet összefoglalóan az jellemzi, hogy az anyagi termelés anyaghányada 1983-ban Magyarországon 65, a Német Szövetségi Köztársaságban 52 százalék volt. A hatodik ötéves tervben elkezdett központi takarékos- sági programok népgazdasági jelentőségű- ek. Erdeményesnek bizonyult többek között a Magyar Nemzeti Bank által az elmúlt években nyújtott 30 milliárdos energiaracio- nalizálási hitel. Az adatok szerint a terme—
lés növekedése 1980-tól már az 1979. évi energiafelhasználás szintjén valósult meg.
A hulladék- és melléktermék-hasznosítást illetően kiemelte, hogy ma már az anyag—
felhasználás 5 százaléka ebből a forrásból származik. Nemzetközi összehasonlításban ez az eredmény azonban szerénynek mond- ható: a Német Demokratikus Köztársaság- ban például ugyanez a mutató 20 százalék körüli. Erőfeszítéseinket jelzik. hogy 1983 vé- géig 130 hulladékhasznositással összefüggő
beruházást kezdtünk meg.
Székely Sándor felhívta a figyelmet arra, hogy a főhatóságok számításai szerint a népgazdaság rendelkezésére álló anyagok- ból a jelenleginél mintegy 20 százalékkal több termék állítható elő, a technológia. a termékek konstrukciójának változtatásával.
Összefoglalóan elmondható, hogy jelenleg termékeink 30—40 százalékkal több anyagot foglalnak magukban. mint az azonos színvo- nalú korszerű külföldi gyártmányok. Megál- lapitása szerint hulladékból kevés új termé- ket gyártunk. A jelenlegi helyzet rögzítése mellett utalt elért eredményeinkre is, majd összefoglaló megállapításokkal jellemezte az energiaracionalizálási, az anyagfelhasználá- si és technológia-korszerűsítési, a hulladék- gazdálkodási programokat, a megvalósítá- sukkal összefüggő gondokat és eredménye- ket. Az energiaracionalizálási program öt év alatt az energiafelhasználásnak éves átlag—
ban 2 százalékos csökkenésével számol. Az anyagfelhasználási és a technológia-korsze- rűsítési program a korábbi évekhez képest mérséklődő anyagfelhasználást írt elő. Erő- feszítéseink eredményeképpen a fajlagos anyagfelhasználás csökkent: 1984. I. félév- ben az előző évhez képest a népgazdaság egészében 0.6. az iparban 1. ezen belül a kohászatban 3, a vegyiparban 2.2 százalék-
kal.
Darvas György, az Országos Tervhivatal nyugalmazott csoportfőnöke ,,Az anyag— és energiagazdálkodás és a külpiac kapcsola-
ta" c. előadásának bevezetőjében a megál- lapításokat alapjaiban érintő, számbavételi—
módszertani problémákra hívta fel a figyel- met. így például a múlttal való összehason- lítások esetében torzíthatja megállapításain- kat az árváltozások. az ártolyamváltozások stb. kezelése. Nem ajánlotta az ,,anyaghá- nyad" mutatójának kizárólagos használatát sem. Mivel az elmúlt öt évben változott a számvitel költségelszámolásí előírása, a költ- ségek költségnemenkénti összehasonlítása csak akkor lehet reális, ha az adatokat ezekkel a közgazdasági reálfolyamatoktól független tényezőkkel korrigáljuk. Végül utalt arra, hogy az áru-. a deviza-, valamint az anyagmérlegek javulása két momentumra vezethető vissza: csökkentek a naturális mu—
tatók és javultak a mérlegek amiatt. hogy az anyag— és energiaigényes ágazatokat az átlagtól elmaradóan fejlesztettük. A kor- mányprogramok hatását konkrét példán is bemutatta. 1980-ban például megtiltottuk az elektroncsöves rádiók gyártását. Ez a rádió—
típus 250—270 kilowattóra fogyasztású volt.
az új .,második generációs" (modernebb) tí- pus 70—80 kilowattos. Ez 2 millió készülék esetében egy erőmű által termelhető ener- giamennyiség megtakarításához vezetett. A takarékosság egyik járható útja tehát. ha időben energiatakarékos, korszerű termékek gyártását kezdjük el. Ez a megállapítása nemcsak a belföldi energiatakarékosságra vonatkozik. hanem az új típusú mosó— és hű- tőgépek példáján az exportképesség fenn- tartására is. A takarékosságot elősegítő te—
rületek közül kiemelte a piacfeltáró munka színvonalának emelését. a korszerű (például érték-) elemzési módszerek elterjesztésének fontosságát.
Havas Péter, az Állami Fejlesztési Bank vezérigazgatója ..Takarékosságot szolgáló beruházások tapasztalatai" címmel tartott előadást. Összefoglaló megállapítása szerint csak azok a beruházások eredményesek, amelyek gyorsan. időben, jó minőségben va—
lósulnak meg. Utalt azokra a változásokra.
amelyek a szabályozó módosítások összefüg- gő rendszerében megvalósulnak és az Álla—
mi Fejlesztési Bank tevékenységének kibon- takoztatásával függnek össze. Ennek kereté—
ben azonban külön történik az infrastruktu—
rális fejlesztések és a termelő vállalatok be- ruházásainak finanszírozása. Ez utóbbi terü- leten az üzleti módszereket szélesebb kör- ben fogják alkalmazni. Leánybankokat ala—
pítanak, vállalkozásokat szerveznek. vegyes vállalatok alapításában vesznek részt. inno- vációs pénzintézeteket hoznak létre. Fő tö- rekvésük: banki eszközökkel és módszerek—
kel segítsék elő a gazdaságpolitikai célok, köztük a kormányprogramok megvalósítását.
Előadásában törekedett arra. hogy felhívja a figyelmet az anyag- és energiamegtakarí—
tás olyan forrásaira, amelyek beruházások nélkül megvalósíthatók. Ez annál inkább is reális. mert valamennyi kormányprogram cél- ja: a társadalmi munkatermelékenység ja- vítása. amelyben a kormányprogramok fon- tos. de csak részleges eszközök. A kormány- programok ugyanis a népgazdaság műsza- ki—gazdasági fejlesztésének (a pénzügyi.ter—
vezési. vállalati és államigazgatási szervek teljes munkáját) átfogó programján alapul- nak, annak részét képezik. Sohasem szabad a kormányprogramokról tehát e társadalmi—
gazdasági ,,háttér" nélkül szólni. illetve gon—
dolkodni. Rendszeresen kell gondolkodni, az érintett területek egészét átfogó intézkedé- sekre van szükség. Szólt egy sajátos megta—
karítási formáról is, a biotechnika minél szé- lesebb körű elterjesztésének fontosságáról.
Végül kiemelte. hogy a takarékossági prog—' ramok a piacorientált kormányintézkedések részének tekinthetők, amelyek közvetlenül vállalati érdekeket is kifejeznek. A vállalato- kat ugyanis piacképes termékek. gazdaságos termelés kialakitására ösztönzik, amelyek nélkül a vállalatok sem a bel— sem az ex—
portpiacokon nem állhatják meg a helyüket.
1984. november 1-én két szekcióban foly- tatódott a tanácskozás.
Az I. Ipari Szekció vitaindító előadását Czipper Gyula ipari miniszterhelyettes tar—
totta .,Eredmények, tartalékok, perspektívák az energiagazdálkodásban" címmel. Bemu- tatta az 1970—2000 közötti összes energia- felhasználás gratikonját. Megállapította, hogy meredeken (évenként mintegy 4 száza—
lékkal) nőtt az energiafelhasználás 1970 és 1979 között. Ez részben azért következett be, mert az első olajárrobbanásra későn reagál—
tunk, megfelelő — a helyzetet javító — intéz- kedéseket csak 1979—től hoztunk. Ennek ered—
ményeként 1979-től szinten maradt az ener- giafelhasználás, 1984—től, illetve a hetedik ötéves tervben pedig egészen 2000-ig 1—1,5 százalékos energiafelhasználási növekmény- nyel számolunk. Sajátosan alakult az ener- giafelhasználás energiofajtánként. lgy pél- dául az összes energiafogyasztáson belül a villamosenergia-felhasználás növekedésének üteme 1970 és 1979 között évi 7 százalék volt. lntézkedéseinkkel ezt a növekedési üte- met 1980 és 1984 között mérsékeltük, évi 3 százalékra szorítottak le. Ebben az időszak- ban a villamosenergia-telhasználás növeke- dése 1983-ban 4 százalék volt. az 1984. évi várható pedig 5.5 száz lék. *
1970 és 2000 közöt 'megfigyelhető, hogy 1970 és 1980 között csökkent a szén felhasz—
nálása, nőtt az olajfogyasztás. Ez utóbbi a csúcsévben. 1979—ben az összes energiafel—
használás 40 százaléka volt. 1980 és 1984 között az olajfogyasztást mintegy 3 millió tonnával; az összes energiamennyiség 30 szó—
zalékára szorítottak vissza.
SZEMLE
313
Elmondhatjuk, hogy a hatodik ötéves terv energiagazdálkodási programjának eredmé- nyeit két tényező alakította ki: egyrészt tel- jesítettük energiogazdálkodásí célkitűzésein- ket, másrészt a népgazdaság termelési fel- adata elmaradt a tervezettől. Az energia- megtokarítás tényezői röviden a következők voltak.
— Főként az időszak elején jelentős vett a szer- vezési intézkedések hatása, beleértve a közgazda- sági szabályozók változásával elért hatásokat is. A lakosság főként az áremelkedésekre reagált gyor- san és érzékenyen. Ez kitűnt a benzinfogyasztás alakulásából is. Megállapítható, hogy — bár a gép- kocsíállomány évenként mintegy 100000 darabbal nőtt — az elmúlt négy évben a benzinfogyasztás 5 százalékkal csökkent.
— Sikeresen megvalósult az energiahordozók cse- réje. Főként a mezőgazdaság törekedett az olajfei- használás felcserélésére földgázzal. Az ipar nem elég érzékenyen reagált az energiohelyettesítésre. Bizo- nyos eredmények voltak megfigyelhetők az erőmű- veknél, ahol a fűtőolajat például földgázzal helyet- tesítették.
A jövőt illetően ,.keményednek" a feltéte- lek. Már ma azzal számolunk, hogy az ab- szolút (egységre jutó) energiatakarékossági feladatok kerülnek napirendre, és az ener—
giamérleg szerkezetén belül fokozódik a vil—
lamosenergia-megtakarítás jelentősége.
Szalkai Tóth István, a Központi Népi Ellen—
őrzési Bizottság elnökhelyettese .,Anyagtaka- rékossági intézkedések bevezetésének ta- pasztalatai" című előadásában az országos tapasztalatokat általánosította. Ezek alapján jó jelnek tekintette. hogy a takarékossági kérdéseket a gazdálkodó egységek és a la- kosság egyre inkább tekinti követelménynek, amit a piac is méltányol. Kiemelte a meg—
takarítások helyes értékelésének fontosságát.
Az előadó szerint a reális értékelésben nem—
csak a kitűzött célt kell nézni, hanem azt is.
honnét. milyen szintről indultunk el, és az adott konkrét területen milyenek a lehető- ségeink.
A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság már a takarékossági intézkedések kidolgozásában részt vett, a végrehajtást pedig folyamatosan ellenőrzi. Eddig áttekintették az energiata- karékossági programot. a gazdaságos anyag- felhasználási programot az alumíniumipar stb. területén. Tapasztalataink többek között a következők voltak:
— a vállalatok a takarékossági programokat diffe—
renciáltan közelítették meg; .
——onyagí ráfordításaink nemcsak a nemzetközi szinthez képest magasak, hanem gyakran saját ipa-
runk fejlettségi szintjéhez képest is; ,
—- mindenütt először a kézenfekvő pazarlásokat szüntették meg (csak a népi ellenőrök 4000—nél több
megtakarítást javasoltak):
—- a felügyeleti irányító szervek szerepe a vártnál hatékonyabb volt, és nagyobb volt az ágazati fe- lelősökénél; ez utóbbiak befolyását a történtekre mérsékelte alkalmazható eszközeik (ösztönzőik) ha- tékonysága és lehetősége:
— megfigyeihető. hogy az irányító szervek intéz- kedési tervei keretet adtak a gazdálkodó szerveknek takarékossági programjaik kidolgozásához;
—sokszor megoldhatatlan az intézkedési tervek pontos értelmezése és végrehajtásának ellenőrzése (ha a tervek konkrétabbak, hatékonyságuk fokozó- dik);
——a vállalati tervek ösztönző hatását mérsékli.
hogy nem elég konkrétak, nincsenek felelősök;
—— végül fontos megfigyelés volt. hogy (: megta- karítások egy része nem közvetlenül a gyártónál je—
lentkezik, ezért abban csak akkor érdekelt. ha a népgazdasági megtakarítás eredményeit megoszt- ják a gyártó és a felhasználó (a kedvezményezett)
között.
Honti László, a BUDAFLAX Lenfonó és Szövőipari Vállalat gazdasági vezérigazgató- helyettese előadását ..Anyagmegtakarítás — vállalati stratégia" címmel tartotta meg. Be- vezetőjében vázolta az anyagtakarékosság vállalati történetét, folyamatát. Eszerint kez- detben főként a mennyiségi és pénzügyi jel- legű megtakarításokra törekedtek, fontossági sorrend nélkül. Később takarékossági kam- pányokat szerveztek, célfeladatokat premi- záltak. A gazdasági reform időszakától az eredményt hozó takarékosságra törekedtek.
Ettől kezdve a vállalati stratégia része a hatékony gazdálkodás stratégiája.
Az anyaghányad a BUDAFLAX Lenfonó és Szövőipari Vállalatnál 70 százalék körüli és 1—1,5 százalék megtakarítás mintegy 20 mil-
lió forint.
A megtakarítási források szempontjából a következők kihasználására törekedtek:
—- a felhasznált anyagok minden egységéből a bel- és küiföldi piacokon minél jobban értékesít—
hető terméket igyekeznek előállítani; e célból ja- vítják a termelés termékösszetéteiét;
—- termelésüket a keresett, jól értékesíthető termé- kekre összpontosítják:
— minél magasabb feldolgozottságú (értékes) ter- mék kibocsátására törekszenek: továbbfejlesztettéka sátor. takorrá- és védőponyva, valamint a kemping- cikkek gyártását: megkezdték a konfekcionálás fej—
lesztését,- kiszélesítették a kooperációs termelési kapcsolatokat. fővállalkozásszerűen szervezik a gyár- tást és az értékesítést;
—- a vállalati árpolitikát a szabják;
— korszerűsítik a gyártási technológiát; fokozzák az értékesebb termékekhez szükséges kikészítési el- járások alkalmazását;
— törekszenek a konvertibilis export fokozására:
megszerezték az önálló exportjogot, ismereteiket a piacról így közvelenül szerzik meg (a piackutatás fejiesztése további fő törekvésük);
— az importanyogokat közvetlenül szerzik be. így a beszerzési árak csökkentésére számottevő lehetőség volt:
— a hulladék és melléktermék hasznosítása érde- kében megszervezték lenkócokból a vastagfonal, kö- tözőcérna és zsineg gyártását; már értékesítik a len- rosttermelés melléktermékeit is; megszervezték a szö- vetgyártás során keletkező maradékok feldolgozását
fogyasztási termékké.
piaci viszonyokhoz
Végül megemlítette, hogy a hatékony anyagfelhasználás érdekében felülvizsgálták a gyártási vertikumok technológiai előírása- it, programokat dolgoztak ki az anyagkiho- zatali mutatók javítására is.
Dr. Molnár Kálmán, a MÉH Tröszt vezér- igazgató-helyettese ,.A hulladékgyűjtés és ipari előkészítés fokozása a másodnyers—
anyag-felhasználás növelése érdekében" c.
előadásában abból indult ki, hogy a ,,Má- sodnyersanyag- és hulladékhasznositási kor—
mányprogram" 1981-től kedvezően befolyá—
solta (: hulladékanyagok alapanyagkénti új- rafelhasználását. A kormányprogram tekin- tettel volt azokra az összefüggésekre. ame- lyek a hulladékok újrahasznosítása és a ter—
mészet nyersanyagvagyonával való racioná—
lis kihasználás között fennállnak. ismeretes.
hogy a hulladékok rendszerint jelentős élő és holt munkát tartalmaznak, a feldolgozásuk- hoz szükséges további munka és egyéb rá- fordítás kisebb, ezért a hulladék újrafelhasz- nálása révén jelentős lehet az energiameg- takarítás. A gazdaság technikai bázisának fejlődése a hulladékfeihasználás fontosságát az utóbbi években fokozta. A technikai for- radalom révén lehetségessé vált a hulladé- kok gazdaságos újrafelhasználása, a nyers- anyag- és energiaárak növekedése miatt pe- dig újabb nyersanyagok gazdaságos átala- kítása valósítható meg. Kiemelte. hogy a hulladékhasznosítás az anyag körforgásának egységes rendszerében oldható meg. Ennek egyes technológiai szakaszai —- a hulladék keletkezése, begyűjtése. másodnyersanyag- kénti felhasználásra előkészítése, másod—
nyersanyagkénti felhasználása — követik egy—
mást és az előző szakaszokra hatnak, illet—
ve visszahatnak. Döntő ezért. hogy vola- mennyi szakaszban ismert legyen a célhoz szükséges technológiai folyamat és rendel—
kezésre álljon az ezt lehetővé tevő anyagi—
műszaki bázis. Ma már elmondható, hogy a kormányprogrammal összefüggő beruházá- sok révén új ágazat alakult ki: a hasznosit- ható hulladékanyagokból másodnyersanyago- kat kitermelő iparág. Az anyag nemesítésé- vel. az értéknövelő tevékenység fejlesztésével a hulladék egyre magasabb felhasználási célt elégíthet ki. Ehhez kapcsolódik a hulla—
dékfelvásárló kereskedelem munkájának új igények szerinti átalakítása.
Hulladékelőkészítő és —feldolgozó kapaci—
tással a hatodik ötéves terv előtt — a papír- bálázás területén kívül —— nem rendelkeztünk.
Ma már a vas- és acélhulladék darabolása stb., a színesfémhulladék korszerű előkészité- se területén évi 200000 tonna a feldolgozó 'kapacitásunk. A papírhulladék válogatásá- nak, bálázásának kapacitása évi 150000 tonna. A begyűjtött anyagnak a kiemelt cik—
kekre vonatkozó mintegy 40 százalékát kor- szerűen előkészítve értékesítik az anyagot fel-
használóknak.
Megfigyelték, hogy a vállalatok a termelé- si hulladék képződését például új technoló- giák elterjesztésével csökkentették. illetve új- rafelhasználásával mérsékelték. Az így be- gyűjthető — mérséklődő —- hulladékot a lakó—
területi begyűjtés évi 20—22 százalékos nö—
velésével pótolták. Erőfeszítéseket tettek a lakosság szemléletének változtatására a hul-
ladékbegyűjtés területén. Megállapodást kö- töttek a hulladékgyűjtés támogatására a tár- sadalmi szervekkel. Bővítették a szerződéses rendszerben üzemelő átvevőhelyek számát.
támogatták a gyűjtőkereskedői hálózat fej- lesztését, a SZUVOSZ—szal kötött megállapo- dás alapján kialakították a hulladékanyagok begyűjtését. válogatását és feldolgozását bérmunkában. A nagyobb hulladéklelő—
helyekkel —— például a Diósgyőri Gépgyárral, a Lenin Kohászati Művekkel, az lKARUS—szal stb. —- koperációs együttműködési megállapo-
dást kötöttek.
A feladat nagyságát jellemzi, hogy az 1984. évi árbevétel mintegy 5.5 milliárd fo- rint. a népgazdaságnak átadott másodnyers- anyagok világpiaci áron számított értéke meghaladja a 120 millió dollárt.
Az előadás második része kitért a beruhá—
zások gazdaságossági kérdéseinek megitélé- sekor mérlegelendő szempontokra, a hulla- dékhasznositás népgazdasági szintű gazda—
ságossági kérdéseire. Kiemelte. hogy a hul- ladékhasznosítás fejlesztésének fontos felté- tele az ár- és érdekeltségi viszonyok korsze—
rűsítése, ösztönzővé tétele.
Nyers József, a Központi Statisztikai Hiva—
tal főosztályvezetője ,.Az anyag- és energia- gazdálkodásí programok statisztikai mérése"
címmel tartotta meg előadását. Felhívta a figyelmet arra, hogy az utóbbi mésfél évti- zedben lényegesen változtak a hazai és a nemzetközi gazdasági feltételek, ebből adó- dóan a gazdaságpolitikai prioritások. Az 1968. évi reform során megvalósultagazda—
sági folyamatok komplex áttekintése, a leg—
fontosabb társadalmi—gazdasági fejlesztési kérdéseket központi fejlesztési programok hangolták össze. A hetvenes évek elején program készült a közútijármű—gyártás, a földgázfelhasználás, az aluminiumipar, a számítástechnika és a könnyűszerkezetes építés fejlesztésére, továbbá a könnyűipari rekonstrukció keretében a textil— és a ruhá- zati ipar, a bútoripar,anyomdaiparkorsze- rűsítésére. A hetvenes évek végére módosul—
tak a központi fejlesztési programok célkitű- zései. Új program volt az elektronikai alkat- részek és részegységek gyártása, a gyógy- szer-. a növényvédőszer- és az intermedier- gyártás. Megnőtt a jelentősége a hatékony—
ságot fokozó programoknak. Kidolgoztuk az energiafelhasználás ésszerűsítési, az anyag—
takarékossági és a technológiakorszerűsitési, valamint a hulladék- és másodnyersanyag- hasznosítási programot. Ezek a programok nemcsak egy-egy ágazat, vállalatcsoport te- vékenységét fogják át. hanem a népgazda—
ság egészét, sőt hatásuk az anyagi szférán túl, a társadalom területére is kiterjed. A gazdaságirányítás a változó feltételekre te—
kintettel 1983-ban új alapokra helyezte a központi fejlesztési programok kérdését. Be-
SZEMLE
315
fejezettnek minősül a petrolkémiai és az alu—
míniumipari program, az ágazatok fejlesztése ezentúl a tervezés és szabályozás általános feltételei között folytatódik. Mindezek isme—
rete azért fontos, mert a statisztika megfi- gyelési köre és módszere követte a gazda—
ságirányítási és tervezési rendszer, illetve a gazdasági prioritások változását. A megfo- galmazott feladatok mind tartalmukban, mind módszertanukbon meghaladták a szo—
kásos statisztikai ellenőrzési és elemzési kö—
telezettségeket. Megállapítható volt. hogy a Minisztertanács által előírt kötelezettségek- hez szükséges információknak csak egy része bizosítható a Központi Statisztikai Hivatal rendszeres adatfelvételeiben. A szükséges adatok egy további részét más központi szer- vek adatgyűjtéseiből merítették. Bizonyos in- formációk azonban már csak a Központi Statisztikai Hivatal beszámolási rendszerének továbbfejlesztésével voltak beszerezhetők.
Főként a takarékossági programok esetében kellett a meglevőkön túlmenő információs csatornákat igénybe venni. Az ipar egészén túlmenően a gazdaság egészére: a terme—
lésre, a forgalomra, az elosztásra és a fa- gyasztásra kiterjedően kellett megfigyelni a takarékossági programok teljesítését. Ezen—
kívül az egyes takarékossági programoknak megvannak a sajátos, specifikus tulajdonsá- gaik is. amelyeket a statisztikai munka min- den fázisában érvényesíteni kellett.
Az energiagazdálkodási program megfi—
gyelését az jellemzi, hogy az energiahordo—
zók köre viszonylag szűk. az energiafelhasz- nálás mértéke naturálisan is jellemezhető (például fűtőérték alapján) közös alapon, az adatok a vállalati nyilvántartásban jól doku- mentáltak, a statisztikai megfigyelésnek van-
nak hagyományai stb.
A gazdaságos anyagfelhasználás és a technológiák korszerűsítési programjának méréséhez szükséges információs rendszer már problematikusabb. A programpontok tagoltak, sokfélék az előírások, statisztikai eszközökkel nehezen mérhetők a szervezési feladatok, a takarékos anyaggazdálkodás összefonódik a gazdálkodás egyéb folyama- taival stb.
A hulladék— és másodnyersanyagok hasz- nosítását ellenőrző statisztikai megfigyelés- nek kevés a hagyománya. Nehezíti a mérést, hogy keletkezésük párhuzamos a termelési folyamattal, a hulladék és melléktermékek száma sok, a különböző hulladékcsoportok heterogének, nem egységesek az osztályozás szempontjai, nincs hagyományokkal rendel—
kező intézményi háttér stb. A programok is- mertetett általános jellemzői meghatározók voltak a kérdőívek szerkezetét, az adatgyűj—
tés lebonyolítását illetően.
Az előadás további része ismertette a makroszinten megfigyelt statisztikai mutató-
kat programonként, az egyedi intézkedések megfigyelésének és értékelésének informáci- ós rendszerét. Ez utóbbival kapcsolatban megállapította, hogy a feladatokat a köz- ponti és az igazgatási statisztika bővítésével törekedtek megoldani. A központi statisztika területén kiegészítették a programok méré—
séhez szükséges nómenklatúrákat. Ennek so—
rán bővült az alumínium—termékek és -fél—
gyártmányok, a műanyagidomok és csövek, a cement, továbbá bizonyos vaskohászati ter—
mékek gyártásának, értékesítésének megfi- gyelése, Bővítették a termelési statisztikát a hulladékból és másodnyersanyagból készült termékek esetében (például az építőanyag- iparban). 17 fontos hulladék termeléséről, felhasználásáról népgazdasági mérleget ál- lítanak össze. Kiegészítették a (szakmai) ágazati kérdőíveket, bővítették a műszaki—
gazdasági mutatószámok körét. Az igazgatá—
si statisztika feladata, hogy biztosítsa a fő- hatóságok munkájához szükséges adatokat és lehetővé tegye a vállalati feladatok tel—
jesítésének mérést (melyek a programhoz tartoznak). A főhatóságokra ugyanis külön- böző feladatok hárultak a takarékossági programok végrehajtásában. Alapvetően a központi statisztikai feladatok, az igazgatási statisztikára épülő bővítések voltak jelentő- sek, az érintett főhatóságok ritkán rendeltek el új adatkéréseket. Az energiaprogram ala- kulásának megfigyelése alapvetően az Al- lami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyeletnél összpontosult, a hulladék- és másodnyersanyag-hasznosítási program vég- rehajtásában a feladatokat az Országos Anyag- és Árhivatal koordinálta. Az anyag—
gazdálkodási program végrehajtásának meg- figyeléséhez az ipari Minisztérium, az Épí—
tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium bő- vítette információs rendszerét. A Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztériumnak a technológiák korszerűsítésével összefüggés- ben voltak kötelezettségei stb. Ma már el- mondható. hogy az érintett főhatóságok és vállalatok összehangolt tevékenysége bizto—
sítja a takarékossági programok megfigyelé—
sét, az eredmények és fogyatékosságok fel- mérését; a jelenlegi számbavételi rendszer biztos alap az információs rendszer tovább- fejlesztéséhez.
A II. Szekció vitaindító előadását Szűcs Endre építésügyi és városfejlesztési minisz- terhelyettes tartotta az ,,Anyag- és energia—
gazdálkodás tapasztalatai és a takarékosság további feladatai az építőiparban" címmel.
Előadásának bevezetőjében foglalkozott az anyaggazdálkodás normatívitásának javítá- sával, ezzel kapcsolatban a személyi felelős—
séggel. Utalt a szállítók és a fogyasztók kap- csolatában megfigyelhető problémákra, a közúti, a vasúti szállítások hatékonyságát érintő kérdésekre. Részletesen elemezte az
energiatakarékosság helyzetét. lehetőségeit az építőipari tervezéssel, az épületek üzemel- tetésével összefüggésben. Főként az utóbbi—
val kapcsolatban külön-külön szólt a meg- takarítás különböző formáiról; a takarékos- ság megvalósulhat megfelelő fogyasztóké—
szülék alkalmazásával, a hőszigetelés, (:
nyílászáró szerkezetek hibáinak megszünte—
tésével. Vannak számítások, amelyek szerint az épületek fűtési költsége egyarmadával- egynegyedével csökkenthető lenne. Jelentő—
sek a tartalékok (: távhőellátás. a melegvíz- szolgáltatás terén. A lakások 22—23 C-fokon történő szabályozott fűtésével a fűtéshez használt energiahordozók gazdaságos szer- kezetének kialakításával (például fűtőolaj helyett gáz—. fa-, szénfűtés alkalmazásával) csökkenthetők a fűtési kiadások. Energia- megtakarítás érhető el az épületek tájolá- sának gondos megválasztásával. Előadásá- nak további részében ismertette az anyagta—
karékossági program megvalósításának cél- kitűzéseit.
Tóth Gábor, az Építésügyi és Városfejlesz-
tési Minisztérium főtanácsosa ,,A beruházó—
sok, építkezések hazai építőanyag-ellátásá- nak takarékossági tartalékai" címmel tartot- ta meg előadását.
A készletgazdálkodással foglalkozók előtt ismeretes az a napi gond, hogy a készletek nem a felhasználás szempontjából legked- vezőbb anyagféleségekből állnak rendelke- zésünkre. Elégtelenek a készletekről szérez—
hető információk. és ezért a hiánypszichózis következtében, devizaforrások lekötésével.
felesleges készleteket halmozunk fel. Gya- kori az is. hogy a hosszú raktározási idő mi- att termékeink egy része elavul. Közgazda—
sági számítások igazolják. hogy a termelői készletek termeléshez viszonyított mértéke magas. forgási sebességük alacsony, a kész- letek szerkezetének változása kedvezőtlen.A készletek áttekintése érdekében az építő- ipari ágazat mobilizálható készleteinek fi- gyelemmel kísérését számítógépes nyilvántar- tással biztosítják. Az említett adatbankrend- szer a fekete fém, épületszerelvény, épület- gépészeti. Villamossági termékekre terjed ki, és mintegy 20000 cikket foglal magába. A felesleges eszközök hasznosítását bizományo—
si formában történő értékesítés bevezetésével
kezdeményezik. E célra a Magyar Nemzeti Bank a készletező vállalatok részére közép- lejáratú forgóalap-megelőlegezési hitelt nyújt. A felesleges készletek mobilizálását segítik elő a börzék, a KGST keretében bo-
nyolított termékcsere stb.
A szerződéses kapcsolatok ellenőrzése te- rén utalt arra. hogy főként a monopolhely- zetben levő vállalatok szerződési ajánlatá—
nak tartalmi ellenőrzésével összefüggésben remélhető javulás. Ma még hosszú a rende- lő szerződési ajánlatára adott termelő, il- letve a termelőeszköz—kereskedelmi vállalat válaszadási ideje, szükségesnek tűnik tehát a konkrét tartalmú szerződéskötés megszilár- dítása.
Tamás László előadása ,,Az anyag- és energiatakarékosság a nagyüzemi előre- gyártás területén" címmel hangzott el. ls- mertette a hegesztési betonacél szerelés anyagmegtakarítási tartalékait, a selejt nél- küli gyártással elérhető megtakarítási mód- szereket. Az energiatakarékossággal kapcso—- latban kitért a korszerű technika és techno—
lógiák alkalmazásával elérhető megtakarí- tási forrásokra, például a beton gőzöléssel történő érlelésére, közösségi célt szolgáló épületek esetében falpanelek használatára, az UNlVÁZ, ZÁVPANEL alkalmazására.
A ll. Szekció befejező előadását Nagy Ervin, az Építésügyi és Városfejlesztési Mi- nisztérium Közgazdasági főosztályának osz- tályvezetője és Nyíriné dr. Kapitány Sarolta, a KSH osztályvezetője ,.Az építőipar anyag- és energiagazdálkodásának információs
rendszere" címmel tartotta meg.
.
A szekcióüléseken jelentős vita bontako—
zott ki. A jelenlegi Vándorülés sikeréhez hoz—
zájárult, hogya résztvevők fele vállalati veze—
tő. továbbá a tervezés és a statisztika terü—
letén dolgozó középfokú vezető volt. Nagy érdeklődés nyilvánult meg a minisztériumok, főhatóságok részéről (68 fő, az összes részt- vevő 22 százaléka képviselte ezeket az in—
tézményeket). Megállapítható, hogy a XlV.
Vándorülés ismét országos esemény volt, a- melyen a megye párt-. állami és társadalmi szervei magas szinten képviseltették magu—
kat.
