Az Iparstatisztikai és Üzemgazdasági Szekció Ünnepi Vándorülése

AZ IPARSTATISZTIKAI ÉS UZEMGAZDASÁGI SZEKCIÓ UNNEPI VÁNDORULÉSE

A Magyar Közgazdasági Társaság Statisz—

tikai Szakosztálya lparstatisztikai és üzem- gazdasági Szekciójának megalakulásától a X.

Vándorülésig több mint egy évtized telt el.

1968. december 11-én történt ugyanis, hogy a Statisztikai Szakosztály Budapesten a Ganz—Mávag Művelődési Házban tartott ülé—

sén a megjelent kétszáznál több vállalati szakember indokoltnak tartotta, hogy a Szak- osztály keretében iparstatisztikai szakcsoport alakuljon. A szakcsoport célja abban körvo- nalazódott, hogy az ipar mikro— és makro- szinten felvetődő aktuális statisztikai (mód- szertani. elemzési) kérdéseinek megtárgyalá- sára társadalmi fórum legyen. Az elhangzott javaslatok alapján Nyitrai Ferencné dr. ve- zetésével 1969. február 4—én megalakult a szakcsoport vezetősége és az új társadalmi fórum, az lparstatisztikai és üzemgazdasági Szakcsoport (1971-től Szekció).

Az első teljes programév az 1969/70. esz- tendő volt. Az elmúlt 10 programévben (a Ganz-Mávagban tartott alakuló ülést és a X.

Győri Vándorülést is beszámítva) 25 rendez—

vényre. közel 300 előadásra került sor. A Szekció mindvégig hű maradt az eredeti el- képzelésekhez: döntő többségében vállalati környezetben ülésezett. Vándorüléseit egy kivételével vidéken tartotta. A vidéki üléseket az MKT megyei szervezeteivel közösen ren—

dezte, résztvevői számára az előadásokon kí—

vül üzemlátogatásokat is biztosított. Az elő- adások közel kétharmadát vállalati szakem- berek tartották. A résztvevők a vándorülések anyagát (egy kivételével) írásban is megkap—

ták. Az előadások — értelemszerű tömörítés- sel, kiegészítésekkel — nyilvánosan is megje- lentek: többségük az Ipari és Építőipari Sta- tisztikai Értesítőben, a Figyelőben, a Statisz- tikai Szemlében.

Az lparstatisztikai és üzemgazdasági Szek- ció X., Unnepi Vándorülésére az első Vándor- iilés helyén, Győrött 1979. szeptember 17. és 19. között került sor. Az ünnepi Vándorülé- sen összesen 23 előadás, korreferátum és be- számoló hangzott el. A ,,Feladataink az ipari és építőipari struktúra korszerűsítésében"

6.

címmel megrendezett ülésszak előadásait több mint 400 résztvevő hallgatta meg.

A szeptember 17-i plenáris ülés elnöke Nyitrai Ferencné dr., államtitkár, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, társelnöke Háry Béla, az MSZMP Győr—Sopron megyei Bizott-

ságának első titkára volt.

A plenáris ülés munkája Huszár Istvánnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének. az Or- szágos Ten/hivatal elnökének ,,Eredményeink és feladataink az ipari tartalékok feltárásá- ban" c. írásos anyagán1 és Dr. Drecin József—

nek, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesé- nek korreferátumc'm2 alapult.

Huszár István írásban benyújtott előadása a, népgazdaság egyensúlyi helyzetének vizs- gálatából indult ki. Utalt a Magyar Szocia- lista Munkáspárt Központi Bizottsága 1978.

decemberi határozatára, amely szerint a nép- gazdaság egyensúlyi helyzetének javítását a minőségi és hatékonysági tényezők előtérbe állításával kell biztosítani. Foglalkozott az ipari munka termelékenységével. Megállapí—

totta, hogy bár az ipar termelékenysége nő, nemzetközi összehasonlítások tapasztalatai szerint a termelékenység tartalékai még je—

lentősek. A tartalékok egy része közvetlenül mozgósítható, főként azokban az esetekben.

amikor korszerű termelési eszközök hatékony működtetéséről, a munkaerő maximális hasz- nosításáról van szó. Ehhez sokféle eszköz ajánlható. Lehet, hogy csak a foglalkoztatot- tak létszámösszetételét kell módosítani, a lét—

számot kell átcsoportosítani, esetleg a lét- számáramla'st kell elősegíteni. Előfordulhat az is, hogy többet kell törődni a kisegítő te- vékenységek gépesítésével, a munkaidő—ki—

használás javításával, az üzem— és munka—

szervezéssel, a bérgazdálkodás időszerű kér- déseivel. Az anyag az ütemtelen termelés ká- ros következményeivel foglalkozva rámuta- tott arra, hogy az egyenetlen termékkibocsátás mind a termelőket, mind a felhasználókat

iLásd: Statisztikai Szemle. 1979. évi 11. sz. 1064—- 1081. old.

*A korreferátum főbb gondolatait lásd a Figyelő 1979. szeptember 26—i. 39. számában.

érinti. Termelő vállalatoknak a legnagyobb veszteséget a munkaerő és a termelőberen—

dezések egyenetlen terhelése okozza. ami nemcsak a fajlagos költségeket növeli, hanem a munkafegyelmet is rontja. Az előadás to- vábbi része az ipari termelés anyagígényes—

ségével, ezzel összefüggésben főként az im- portanyag, a felhasznált energia csökkenté- sével, a hulladékgazdálkodás. a készletgaz- dálkodás időszerű problémáival. végül a ter—

melési szerkezet korszerűsítésének főbb irá—

nyaival foglalkozott. A fő gazdasági feladat az ipar termelési szerkezetének olyan folya- matos fejlesztése és korszerűsítése, amelynek eredményeként a fogyasztók igényeit a le- hető legjobban kielégitik, s egyben a haté—

konysági és egyensúlyi követelményeknek is eleget tesznek. A termelési'szerkezet változ- __tatásának vállalati hatáskörben megvalósit- ható fő iránya a gyártmányszerkezet módosí—

tása és ezzel is összefüggésben a termelés strukturális változtatása. Az előadó végül is—

mertette az 1980. és ezt követő évek idevágó feladatait.

Drecin József, az OT elnökhelyettese kor- referátumában abból indult ki. hogy a gaz—

dasági tartalékok értelmezése során különb- séget kell tenni azok között a feltárható tar—

talékok között, amelyek a kihasználatlan ter—

melési kapacitásokkal függnek össze és azok között, amelyek a konkrét termelési és érté- kesítési folyamatok elkerülhető veszteségei.

Ez utóbbiak ugyanis a vállalatok fogyatékos kivitelezéséhez kapcsolódnak, s körültekintő, jól szervezett tevékenységgel, külön fejlesz—

tések nélkül is elkerülhetők, kiküszöbölhetők.

A korreferátum utalt arra, hogy a vállalati magatartás lényeges meghatározója a válla- latok költségérzékenysége. A termékek cseré—

jét a világban jelenleg két gazdasági ténye- ző szabja meg: egyrészt a termékek minő—

ségi, korszerűségi, kivitelezési. hasznossági versenye, másrészt a termékek költségverse—

nye, melynek során a termékek költségele- meit a piaci értékítélet alapján is kialakuló árak hasonlítják össze. Nálunk e szempont- ból a hatásmechanizmus nem teljesen kielé- gítő: (: termelők (főként az exportnál) csak áttételesen, későn és sok közbülső tényező mellett tájékozódhatnak a valóságos helyzet- ről. Ez hátráltatja a vállalatok költségmegta—

karító, termelési szerkezetet módositó törek- véseit. A korreferátum felhívta a figyelmet a struktúraváltozás makro-, és mikroszintű ér- telmezésének jelentőségére. Hangsúlyozta.

hogy bár a két szint különbözik egymástól, az egyes szinteknek más és más a struktúravál- toztatással összefüggő feladata. mégis lösz- szefüggnek egymással. Utalt arra, hogy a népgazdaságot az ország gazdasáaföldrajzi.

társadalomtörténeti. műszaki lehetőségeinek figyelembevételével kell fejleszteni. Töreked- ni kell arra, hogy a népgazdaság a világgal—,

daság változásaira rugalmasan reagáljon, il- leszkedjék a nemzetközi műszaki-gazdasági fejlődés általános irányához. A gazdaság fej—

lődésének állandó külső keretei, a különböző ár-, bér-, ösztönző és hatásmechanizmusok olyanok legyenek, hogy érzékenyen közvetít- sék a gazdasági tevékenységet befolyásoló különböző jelzéseket. A struktúraváltoztatás- — nak ezek a feladatai népgazdasági szintű feladatok és gazdaságpolitikai, vezetői dön—

téseket igényelnek. A mikroszintű feladatok mai aktualitásukat tekintve a termékek kor—

szerűsítése'vel. továbbá olyan fejlesztési ma- gatartással függnek össze, amelyek egy vál- lalaton belül a homogén csoportnak felfog- ható termelési szerkezetet módosítják. A kor- referátum rámutatott arra. hogy a struktúra- változtatás követelményeit komplexen kell szemlélni. A gazdaságban jelentkező problé- mák nem oldhatók meg egyetlen tényezők ki- ragadásával. Nem célszerű kampányfelada—

tok végrehajtásának erőltetése sem. Szét kell választani a termelés hatékonyságának kü—

lönböző komponenseit. Mérlegelni kell elő- ször külön-külön az egyes tényezők szerepéh—

nek hatásait, érvényesülési körét. Majd a kü- lönböző tényezőket együttesen is vizsgálni kell, adott esetben dönteni kell a fejlesztés különböző alternatívái között.

A korreferátum felhívta a figyelmet több olyan feladatra is, amelyekkel a vállalati és a makroszintű statisztika elősegíthetné a struktúraváltoztatási törekvéseket. lgy például a vállalati költségérzékenységet fokozná az olyan vállalati statisztikai rendszer. amely a világpiaci verseny megítéléséhez, a szüksé- ges intézkedések meghozatalához kellő in- formációt nyújt.

A statisztika makroszintű gondjai között említette. hogy a mélyebb struktúraelemze'st nehezíti az ágazati besorolás jelenlegi gya—

korlata. Fejleszthetőnek tartotta a minőség- statisztikát. Mielőbb megoldandónak jelölte meg az adatok összehasonlíthatósógát. Véle- ménye szerint az iparstatisztikának még to- vábbi segítséget kell nyújtania a döntési és elemzési folyamatokhoz. Népgazdasági szin—

ten nem kielégítők a kis- és középvállalatok- tól szerzett gazdasági és szociológiai infor- mációink. Nem ismerjük eléggé a vállalatok pénzügyi adatainak egy részét. például az iparvállalatok eladósodottságát, a finanszí- rozás korlátait képező különböző pénzügyi

mutatókat stb.

A korreferátum után Nyers József, a KSH lparstatisztikai főosztályának vezetője és Dudás János, a KSH Beruházási és Építő- ipari Statisztikai főosztályának vezetője ki—

osztották az Ipari és Építőipari Statisztikai Értesítőben 1978- ban megjelent legjobb cik- kek szerzőinek a nivódíjt'ikat.3 _

3 Lásd: Statisztikai Szemle. 1979. évi 6. sz; 653. old.

A nyitóülés befejező aktusoként dr. Kiss Albert, a KSH elnökhelyettese, a Szekció el- nöke kiosztotta a Szekció tízéves fennállása alkalmából alapított INFO Emlékjelvényt.

1979. szeptember 18—án három szekcióban folytatódott az ülésszak.

Az !. Gépipari Szekció ülésén öt előadás hangzott el. A vitaindító előadást Rabi Béla, a Kohó- és Gépipari Minisztérium államtitká—

ra tartotta ,,Eredmények és célkitűzések a gépipar termelési szerkezetének korszerűsí- tésében" címmel. Gondolatmenete abból in—

dult ki, hogy a két évtizedes fejlődés jelentős eredményei ellenére a gépiparban számos további feladatot kell megoldani. Az egyik legfontosabb problémát abban látta, hogy gépiparunk termelékenységének színvonala a KGST-országok között az egyik legalacso—

nyabb. Nem tartotta kielégítőnek a korszerű termelőberendezések kihasználását, a terme- lés tömegszerűségét. a munkaszervezés szín- vonalát. Megállapította, hogy a gépipari ter- mékek korszerűsége középszerű, a gyártás—

technolágía színvonala a gyártmányok konst- rukciójánál is alacsonyabb, a gépipari ter—

melés szerkezete akadályozza a tőkés export növelését. Annak a véleményének adott han—

got. hogy (] gépipari struktúrát alapvetően a külpiaci feltételek szempontjai szerint kell fej—

leszteni. Előrelátható, hogy a fejlesztések eredményeként az export aránya az összes termelésben nagyobb lesz, mint a belső fel—

használósé. Utalt arra, hogy a jövőben a gyártási kultúrákat a világgazdaság technikai és piaci hatásait figyelembe véve kell kiala- kítani. Szempontjaik alapján kiemelten fej—

lesztendő területnek tekintik a gépipari al- katrész— és részegységgyártást, az elektroni—

kai ipar egyes területeit, az élelmiszer-gazda- sági rendszerek gépipari hátterét, az energia- termelés és -szolgáltatás hatékonyságát nö- velő gépipari hátteret. Színvonal—stabilizáió fejlesztéseket hajtanak végre a közútijármű- gyártás, a szerszámgépgyártás területein. Ki—

jelölték a gépipari átlag alatt fejlődő. stag- náló vagy fokozatosan csökkenő arányú gyár- tási ágakat, és beszélt arról az elképzelésről, hogy folyamatosan feltárják a megszünteten- dő termékeket.

Sós Gyula, a Bakony Művek vezérigazga—

tója ,,A struktúraváltozás háttéripari vonatko—

zásai" c. előadásában vállalati nézőpontból konkrét példán. (: Zsiguli- vagy VAZ-koope—

ráció szempontjából vizsgálta a struktúravál—

toztatás háttéripari problémáit. Kiindulásul ismertette, hogy a vállalat a Zsiguli—kooperá- ció keretében a gyújtáselosztó. a gyújtáskap—

csoló, a kürtpár és a komplett ablaktörlő-be—

rendezés tömeggyártását szervezte meg. Eh- hez azonban a hazai háttéripar által nem gyártott alkatrészek miatt felmerülő tőkés import hányada az árbevételnek még mindig nem csekély százaléka. A további ,,ímport-

kiváltás" egyre nehezebben lehetséges. En- nek több oka van: a belföldi háttéripar ka—

pacitása telített, a tőkés import helyettesíté—

sében szerepet játszó kutatóintézetek és ipari üzemek kooperációja nem kielégítő. A KGST keretében a specializáció előnyeinek fokozot- tabb kihasználását gátolja a partnerekkel kö- tendő megállapodások (kötések) hosszú (döntési) átfutási ideje stb. Részletesebben foglalkozott az előadás azzal a problémá- val is, hogy a háttéripar fejletlensége miatt a vállalat kénytelen olyan munkaműveleteket beiktatni, olyan részegységeket gyártani, amelyeknek sorozatnagysága nem gazdasá- gos. Az importhelyettesítés egyfelől a gazda- ságos tömeggyártás követelménye, másfelől szükségessé teszi a háttéripar fogalmának pontosabb meghatározását. A fogalomalko—

tást neheziti, hogy a háttéripar különb'öző aspektusokból vizsgálható. Termelő vállalati nézőpontból a háttéripar az a hazai termelő- bázis, amely számára továbbfeldolgozandó terméket, illetve változatlanul beépítendő részegységet állít elő. E szempontból megkü- lönböztetett jelentőségű a ,,rendszersemleges termék" (például csavar, alátét), amely tö—

megtermeléssel készülhet, tipizálható és bár- milyen (sokféle) termékbe beépíthető. Fe- szültség elsősorban nem ezekben az esetek—

ben jelentkezik. hanem akkor, amikor ..rend- szerfüggő" elemek kooperációban történő beszerzéséről van szó, vagyis amikor egy-egy alkatrészt csak meghatározott konkrét ter- mékhez kell a termelőnek előállítania. A part—

nernél tehát gyártmányfüggetlen termék ese—

tén nagy választéknak, enyhe túlkínálatnák kell lennie, gyártmányfüggő termék esetén pedig kihasználatlan (igénybe vehető) gyár—

tókapacitásnak, technológiai bázisnak. Van jelentősége annak is, hogy a gépipar egyik területe számításba jöhet egy másik ágazat számára mint háttéripar is. ezenkívül pedig a gépipar háttéripara a kohászat és a nép—

gazdaság legtöbb ágazata.

Dr. Dunaiszki András, a Ganz—Mávag ve- zérigazgatója, a ,,Struktúraváltozás és re—

konstrukció a Ganz-Mávagban" c. előadásá- ban négy témát ismertetett: a termelési szer- kezet és a műszaki színvonal felmérésének eredményeit, a jövőre vonatkozó fejlesztési célokat. a tervezett rekonstrukciók konkrét jellegzetességeit, végül a tényleges fejlődést jellemző főbb mutatók alakulását. A fejlesz- tési célkitűzésekről többek között kifejtette.

hogy a vasútijármű—gyártás területén a mo- torvonatok és a mozdonyok gyártásának ösz- szevonását, a párhuzamos technológiai fo- lyamatok megszüntetését tervezik. Korszerűsí- tik a gépgyártás forgácsoló gépeit. Az atom- erőművi gépek gyártásához új üzemeket léte- sítenek. A forgácsolási kapacitás bővítéséhez növelik a vidéki gyáregységek termelési ké- pességét, szakositják az acélszerkezet-gyár-

tást. Sor kerül a vasöntödék és az acélöntö—

dék rekonstrukciójára. Megszüntetik a ková- csolás széttagoltságát, korszerű kovácsoló gépsort helyeznek üzembe. A tervezett re—

konstrukció következtében átalakul a vállalat termelési szerkezete. Várható. hogy 1980 és 1987 között dinamikusan fejlődik a gépgyár—

tás, főként a szivattyúk. a vizierőgépek. a Diesel—motorok, a hajtóművek. az atomerő—

művi berendezések gyártása. ugyanakkor vár—

hatóan csökken a vasútijármű—gyártás ará- nya. Meghatározták az említetteken belül a megszüntetendő termékeket, a licencvásárlási programokat és a fejlesztés ütemét.

Dr. Orosz Gyula, a Csepel Vas- és Fém- művek gazdasági vezérigazgató-helyettese ,,A struktúraváltozás hatása a Csepel Vas- és Fémművekben" cimmel tartott előadást. El- mondotta, hogy a Művek termelési értéke a népgazdasági kohó- és gépipari termelési ér- ték 10 százaléka, több gyártási ágazatban az igények kielégítésének egyetlen forrása. Pro- filja közel egy évszázados történelmi fejlődés eredménye, állóeszközeinek jelentős hányada azonban elöregedett.

A struktúrafejlesztés történetét áttekintve megemlítette, hogy a negyedik ötéves terv (1971—1975) időszakában vísszafejlesztettéka hagyományos fúrógépek, a konzolos marógé- pek, (: fémszerkezetek és a fémtartozékok

gyártását. Átlagosnál jobban nőtt viszont eb- ben az időszakban a hengerhuzal. az elekt- romos hegesztett acélcső, a húzott színesfém- termékek, a köszörűgépek, az NC-szerszám—

gépek termelése. Az ötödik ötéves tervidőszak (1976—1980) szelektív gyártmányfejlesztési tervei szerint lényegesen javítják a termékek minőségét. A termékek műszaki színvonalá- nak javulását egy kritériumrendszer segitsé—

gével vizsgálják. A kritériumkategóriák sze- rint a termékeket öt csoportba sorolták. Ter- veik szerint az első (élenjáró nemzetközi szín—

vonal) kategóriába sorolható termékek ará- nya i980-ban az 1977. évi 2.5 százalékkal szemben 21.11 százalék lesz. Az előadás több olyan tényezőt emelt ki, amelyek gátolták a tervezett hatékonyság elérését. lgy például utalt arra, hogy a beruházások szervezését zavarja a belföldi gyártásból és a szocialista importból származó gépek és berendezések beszerzésének tervszerűtlensége, jelentős emelkedés mutatkozik a tervezetthez képest a tőkés importból származó gépi berendezé-

sek áraiban stb.

Horváth Mihály, a Magyar Vagon— és Gép- gyár főosztályvezetőjének előadása ,.Nem- zetközi együttműködés és termelési szerke- zet" címmel a területi és gazdasági poten- ciál, illetve a felvevőpiac és a termelési szer—

kezet kapcsolatát vizsgálta. Abból a könnyen belátható igazságból indult ki, hogy egy olyan népgazdaságban, amely területileg szinte egy egész földrészre kiterjed, ahol a

belső felvevőpiac meghaladja a gazdaságos sorozatnagyságot, a termékek és a termelő—

berendezések specializációjának alig vannak felső határai. Ezek függetleníthetik magukat gazdasági környezetüktől. Az országok több- sége azonban az optimális termelési nagy- ságnál kisebb belső piaccal rendelkezik. fon- tos tehát. hogy bekapcsolódjanak a nemzet- közi munkamegosztásba. Ilyen esetben a ter-—

melési szerkezetet más országokéval össz—

hangban alakitják ki. Ez a helyzet Magyaror—

szág esetében a közlekedésieszköz-gyártó ágazatban is. ahol a sorozatnagyság az au- tóbusziparban a legnagyobb. Nemzetközi pi—

acra szakosodott termelés esetén a termék- kel szemben támasztott minőségi követelmé-

nyek országonként eltérők. Vannak országok.

ahol a minőségi igények inkább a termékek tartósságával, máshol a méretezésekkel, tech-

nológiai eljárásokkal kapcsolatosak.

A ll. Vegyipari és Energiaipari Szekció ta- nácskozását dr. Csurgai Laios, a Nehézipari Minisztérium miniszterhelyettese vezette;

A szekció bevezető előadását dr. Rieb László, a Nehézipari Minisztérium főosztály- vezető—helyettese tartotta ,.Strukturális válto—

zások és azok jellemző sajátosságai a nehéz- ipari tárca területén" címmel. Az előadás az elmúlt három évtized legfontosabb nehéz- ipari fejlesztéseit ismertette. Kitért a bányá—

szati, a villamosenergia—ipari, az alumínium- ipari és a vegyipari szerkezetátalakitó mun—

kákra. Utalt arra, hogy a felszabadulás utáni évek legfontosabb feladata a háború előtti szint elérése és túlszárnyalása volt, főként a tárca energiatermelő iparágaiban, a szénbá- nyászatban, a kőolaj— és földgáz kitermelés- ben. Ennek megfelelően a szénbányászat ter- melése az ötvenes években fokozatosan emel- kedett. és 1960—ban már 26.5 millió tonna volt. Alapvetően az előirányzott szénmennyi- ség kitermelésére törekedtek, a gazdaságos- ság, a hatékonyság kérdését csak a hatvanas évek elejétől vették meghatározó jelleggel figvelembe,

A hatvanas évek közepétől megkezdődött a hazai szénbányászat visszafejlesztése és a szénhidrogénipar előretörése. A szénbányá- szat termelésében az ötvenes évek végétől a külszíni fejtésből nyert szén aránya növeke—

dett. A kőolaj- és földgáztermelés az ötvenes évek második felében megindult nagvarányú kutatómunka nyomán új kőolaj- és földgáz- kitermelő helyekkel bővült. Avillamosenergia- ipar jelentős erőműépitési programot teljesi- tett az elmúlt harminc évben. Enélkül az ipa—

rositás. a mezőgazdaság, a közlekedés, fő—

ként pedig a lakosság életszinvonalának emelése nem valósulhatott volna meg.

A legnagyobb méretű szerkezetátalakitá fejlesztés a vegyiparban történt, A fejlesztő munka az MSZMP Központi Bizottságának a vegyipar fejlesztéséről hozott határozatán

alapult. A második ötéves tervben jelentős szerkezetátalakító beruházásokat hajtottak végre, amelyek többek között a műtrágya—

gyártás, a növényvédőszer-gyártás, a mű- anyagalapanyag—gyártás és a gyógyszeripar fejlesztését szolgálták. 1970—ben hagyták jó- vá a központi petrokémiai fejlesztési progra- mot, amely a legkorszerűbb vegyipari alap- anyagok, műanyagok gyártását irányozta elő.

A minisztérium struktúraátalakító törekvése az ötödik ötéves terv időszakában még erő- teljesebbé vált, a termelési szerkezet korsze- rűsítését egybekapcsolták az élő és a holt munka hatékonyságának növelésével, a ver—

senvképes termékek minél nagyobb arányú előállításával.

Clipper Gyulának, az Országos Energia- gazdálkodási Hatóság főosztályvezető-helyet—

tésének ,,Energiapolitika—energiastruktúra" c.

előadása először az energiagazdálkodás fej- lődését 1968—tól, majd az energiapolitika fő tényezőinek alakulását, végül az energiapoli—

tika stratégiai alapelveit tekintette át. Az elő—

adás bevezető része vázolta, hogy az ország jelenlegi energiaszerkezetében miért megha- tározó jellegű a szénhidrogén felhasználás. A szilárd tüzelőanyagok felhasználásának ará—

nya az elmúlt évek során fokozatosan visz- szaesett, és 1978—ban 30 százalékot képviselt.

Az 1973. évi kőolajár-robbanás (: hazai ener- giaszerkezettel kapcsolatos eddigi felfogás átértékelését tette szükségessé, és jelenleg már befejezés előtt áll az energiagazdálko- dást átfogó tízéves távlati program.

Rámutatott arra, hogy a népgazdaság össz- energia—felhasználása 1981 és 1990 között évente körülbelül 3 százalékkal fog növeked- ni az előző évtizedben elért 5,4—5,6 százalék- kal szemben. Az energiahordozók mérsékelt ütemű fejlesztése ellenére azonban a villa- mos energia termelésének fejlesztése a jövő- ben is döntő jelentőségű lesz: az energiahor' dozókon belüli aránya az 1980. évi 31,5 szá- zalékról 1985-ben 35 százalékra emelkedik.

Huszár Andor, a Tiszai Vegyikombinát igaz- aatója ,,Beruházások és korszerű termékszer- kezet" címmel tartott előadást. Bevezetőben vázolta a Tiszai Vegyikombinát fejlesztési sza—

kaszait. A termékszerkezet átalakításának programját a beruházások átfutási ideje és eszközigényessége szempontjából vizsgálta.

Rámutatott arra, hogy a termékszerkezet át—

alakítása csak hosszabb idő alatt lehetséges és főként beruházásokhoz kapcsolódik. Ki- emelte. hogy a központi fejlesztési progra—

mok o vegyipar területén döntő jelentőségű- ek: erre jó példa a Petrokémiai Központi Fejlesztési Program. a szelektív iparfejlesztési politikára az Olefinmű létesítése. Vázolta a fejlesztéssel összefüggő műszaki—gazdaSági követelmények fontosabb elveit, a reális fej—

lesztési elképzelések információs bázisának kialakításával kapcsolatos feladatokat. Kitért

a fejlesztési elképzelések mérlegelésénél fel- merülő bizonytalansági tényezőkre: az ár- rendszer, az infláció, a nemzetközi gazdasági és politikai helyzetből adódó döntési felada- tok szerepére. annak állandó szem előtt tar—

tására. hogy a trendek, prognózisok tartós—

ságárál és megbízhatóságáról külön mérle—

geléssel kell meggyőződni. A Vegyikombinát a fejlesztési, szerkezetátalakítási tevékenysé- gét a negyedik ötéves tervidőszakbon kezdte el. Elképzelésük a festék- és műtrágyagyártás növelése mellett a gazdaságos petrokémiai és műanyagipari vertikum kialakítására irá- nyult.

Jeszenszky István, a Magyar Alumínium- ipari Tröszt vezérigazgató-helyettese ,.Az alu- míniumipar központi fejlesztési programja és a korszerű termékszerkezet" c. előadásában ismertette egyrészt a fejlesztési koncepció kidolgozását és teljesítését 1980—ig, másrészt a műszaki—gazdasági koncepciókat 1990-ig.

Az alumíniumipar központi fejlesztési prog- ramját 1970—ben hagyták jóvá. Az elért ered—

ményeket röviden abban foglalta össze, hogy az egy főre jutó alumíniumfelhasználás évi 13 kilogramm fölé emelkedett, és elérte a nyugat—európai fejlett tőkés országok színvo- nalát. A termelési struktúra változása követ—

keztében a devizabevételek a negyedik öt- éves tervidőszakbon kedvezően alakultak. Az exportigények kielégítése mellett megszün- tették a fémhiányt a belföldi ellátás terüle- tén. Az 1990-ig terjedő időszak kidolgozás alatt levő műszaki—gazdasági koncepciója a meglevő fejlesztési koncepció továbbfejlesz- tett, pontosított változata. Figyelembe veszi az újabb geológiai kutatások eredményét, a timföldtermelés növekedésével előállt új hely- zetet. a technológiák eddigi és folyamatosan elért fejlődését. Célja, hogy az egész terme- lési vertikum területén növeljék az alumínium—

ipari termékek feldolgozottsági. a nemzeti ás- ványvagyon hasznosítási fokát. Már az ed—

digi eredmények is számottevők. Tovább ja- vul a helyzet a székesfehérvári fejlesztéssel.

Dr. Tatai Ilona, a TAURUS Gumiipari Vál—

lalat vezérigazgatója ,,A vállalati hatékony—

ság és a termékszerkezet összefüggése" c.

előadásában abból indult ki, hogy a vállalat céljai között a legfontosabb a dinamikusan növekvő szükségletek magas szintű kielégíté- se. éspedig a termelés hatékonyságának nö- velésével. a hazai és nemzetközi munkameg—

osztás fokozott igénybevételével. Utalt arra.

hogy a jövőben az eddiginél is több gondot fordítanak a hazai munkamegosztás lehető- ségeire, a gumiavártással foglalkozó közép- és kisüzemek fejlesztési elképzeléseire. Eddig mintegy 30 üzem prognózisainak figyelembe-

vételével számoltak.

A fejlesztés biztos bázisának jelölte meg a fokozott részvételt a KGST—integrációban.

Fontosnak tartotta. hogy a külső piacokon a

szocialista országok közötti verseny helyett összehangolt fellépésre kerüljön sor. A nem- zetközi munkamegosztás fő kritériumának a gazdaságos termelési méretet jelölte meg.

Szerinte csak olyan területeket (gyártási pro- filokat) szabad fejleszteni. ahol a specializá- ció fontos pozíciót biztosít számunkra. Erre már eddig is jó példák vannak. A magyar gumiipar összes termelése a világ gumiipará- ban 0,5, a TAURUS-é 0,4 százalék, mélytúró—

tömlőből azonban 40, felfújható camping—

cikkekből 15 százalék. A termékszerkezet kor- szerűsítése terén a fő probléma a szelektivi- tás mértékének helyes meghatározása. A nyi- tott gazdálkodás, az exportra orientált fejlő—

dés kockázatos. Ez a kockázat annál na- gyobb. minél inkább monokultúrás a terme- lés. Jelenleg a kockázat és a stabilitás. a szé- les és a szűk választék, illetve a gazdaságos sorozatnagyság egyensúlyára törekszenek.

Dr. Varga Editnek, a Kőbányai Gyógyszer—

árugyár igazgatójának előadása .,Korszerű termékszerkezet —— hatékony export (: gyógy—

szeriparban" címmel hangzott el. Felhívta a figyelmet a gyógyszeripar néhány sajátos—

ságára. Közismertwpéldául, hogy az ágazat gyógyításra, betegségek megelőzésére alkal- mas termékeket állít elő. A gyógyszeripar te—

hát elválaszthatalanul kapcsolódik a kémiai, a biológiai és az orvostudományhoz. Sajátos körülmény az is, hogy nő az új gyógyszerek kifejlesztéséhez szükséges kutatási idő. Ezt jellemzi, hogy míg 1960-ban egy gyógyszer—

hez 2000 vegyületet kellett szintetizálni. 1976—

ban 10000 vegyületet. Lényeges sajátosság az is, hogy egy korszerű új gyógyszer —— fő- ként az értékesítés első fázisában — nem rea—

lizál nagyobb nyereséget a régebben forgal- mazott gyógyszerekhez képest. Vagyis a ku- tatási és fejlesztési költségek nem feltétlenül és nem minden időszakban térülnek meg. igy vetődik fel atöbbi ágazathoz képest más elő- jellel 0 kérdés: mikor korszerű a gyógyszer- ipar termékszerkezete? Véleménye szerint a gyógyszeripar termékszerkezetét úgy kell ki- alakítani. hogy lehetővé tegye az innováció emelkedő költségeinek fedezetét. Sajátos az is, hogy a magyar gyógyszeripar termelésé- nek döntő hányadát — a bruttó termelési ér—

téknek mintegy 70 százalékát —- exportálja.

A kivitel 60—65 százaléka szocialista, 35—40 gazdaságosságát mutatja, hogy 1 rubelt 20 forint alatti. 1 dollárt 40 forint feletti ráfordí- tással termelnek ki, Véleménye szerint még—

sem szabad a termékszerkezet korszerűségét csak gazdasági oldatról szemlélni. A döntő mindig az(marad: a gyógyszerek mennyivel előnyösebbek a gyógyítás, a betegség meg- előzése szempontjából.

Jellemzi a gyógyszergyártást a termékszer- kezet gyors megújulása. A magyar gyógy- szeriparban például az utóbbi 10 évben be-

vezetett új termékek együttes értéke az éves forgalom felét teszi ki; 1977-ben az először gyártott új termékek értéke az összes forga—

lomnak 11.2 százaléka volt.

A ill. Építőipari Szekció ülésén öt előadás

szerepelt. ' _

Bonifert Ádám, az MSZMP Központi Bizott—

ságának osztályvezető—helyettese ,,Struktúra- fejlesztési politikánk és az építőipar" cimmel4 ' tartott előadást.

A struktúrapolitika, a beruházások és az építőipar kapcsolatának vizsgálata során ab- ból indult ki, hogy a termelő és az optimális üzemeltetési feltételeket biztosító szolgálta- tási célú beruházásoknak a struktúrafejlesz- tést kell szolgálniok. Ezen belül is döntők az állami nagyberuházások, az exportárualapot bővítő beruházási, illetve rekonstrukciós mun- kák. Az építőipar jelentőségét az adja meg.

hogy a beruházásoknak közel 50 százaléka épitési tevékenység, és a műszaki—tervező szervezetek részt vesznek a beruházási mun- kák egész folyamatában. Jelenleg még nagy gond, hogy a népgazdaság befejezetlen be- ruházásainak állománya magas, 20 százalé—

kos csökkentésével 30 milliárd forintnál na- gyobb összeg lenne megtakarítható. Megál- lapította, hogy a beruházások előkészítésé—

nek ideje hosszú, 17—85 hónap között van. A jóváhagyásokat követő engedélyezési idő leg—

alább két hónap, de volt példa arra is, hogy 40 hónap volt. Hosszú a műszaki tervezés idő- tartama: 18—108 hónap közötti. Gyakori. hogy a beruházások kivitelezését nem előzi meg gondos előkészítés. A gyártó vállalatok szer- vezetlensége. létszám- és anyaghiánya elhúz- za a kivitelezési időt. Részben az említett okok következménye, hogy beruházásaink ki—

vitelezési ideje a fejlett európai államokban szokásos időszak háromszorosa.

Dr. Kádár József, az Építésügyi és Város—

fejlesztési Minisztérium miniszterhelyettese ,,Ágazoti feladataink a struktúra fejlesztésé—

ben" címmel tartotta meg előadását. amely az építőipari termelés hatékonyságát és a struktúrafejlesztés kapcsolatát elemezte.

Bevezetőjében utalt arra, hogy az építő- ipari struktúra fejlesztése nem új feladat. az építőipari termelési szerkezet állandó változ- tatását figyelhetjük meg. Az építőipar iparo- sítása az 1950—es években kezdődött a szer—

kezeti elemek helyszini előregyártásával és szerelésével, valamint a betonelemgyártó ipar fejlesztésével. Közismert a közép- és nagy- blokkgyártó üzemek létesítése, a panelos épí- tési módok. továbbá a komplex könnyűszer- kezetes építés bevezetése. Ezzel párhuzamo- san haladt a nehéz munkaerő-kifejtést igény- lő munkafolyamatok gépesítése, a munkaerő szakmai struktúrájának átalakítása, a szak—

4Lásd: Statisztikai Szemle, 1980. évi 1. sz. 5-13.

old.

mai képesítés növelése stb. A szerkezetfej- lesztés ágazati sajátosságait és fő irányait vizsgálva utalt arra, hogy az építőipar terme- lési szerkezetét alapvetően a belföldi igény- hez igazodva kell fejleszteni. Felhívta a ti—

gyelmet arra a körülményre, hogy az építő- ipar termelési tényezőinek hatékonysága nem kizárólag az építőipartól függ. A beruházási folyamat a cél megfogalmazásától az üzem- be helyezésig különböző szervek szerteágazó tevékenységére terjed ki. Döntő tehát a be—

ruházási folyamatrendszer javítása.

Befejezésül hangoztatta, hogy a termelé- kenység, a hatékonyság gyorsabb ütemű nö—

velését célzó vállalati intézkedéseknek az ágazati szintű struktúrapolitikai intézkedések—

re kell épülniök.

Német Zoltánnak, a Pénzügyminisztérium

föosztályvezetőjének előadása ,,Struktúrafej—

lesztés és szabályozórendszer az építőipar—

ban" címmel hangzott el. Az árszabályozás struktúrafejlesztésben betöltött szerepét vizs—

gálva megállapította, hogy a fenntartási épí—

tési munkák árát a felek jelenleg szabadon határozzák meg. Ez azt jelenti, hogy a vállal- kozó valamennyi költségét beszámíthatja az egységárba, és a haszonkulcs is olyan lehet, amely kompenzálhatja (: fenntartási munkák alacsonyabb termelékenységét. Beruházási építések esetén a népgazdaságilag fonto- sabb építkezéseknél magasabb haszonkulcs számítható fel. A struktúraváltozás és az ár—

szabályozás konfliktusa az esetben figyel- hető meg, ha a beruházás megvalósításának

,,időtényezője" nem hat a beruházásra, ha az ,.időtényező" nem számszerűsíthető, ha a

szokottnál nagyobb értékű anyagot kell a ki—

vitelezéshez felhasználni. Megoldást hozhat

az említett problémák esetében, ha csökken- tik a termelésben lekötött állóeszközöket.

A fejlesztés—szabályozás és a struktúrafej- lesztés kapcsolatát tekintve utalt arra, hogy az ötödik ötéves terv az építőipari kapacitá—

sok fejlesztésére 19—20 milliárd forintot irá—

nyoz elő, Várható, hogy a tényleges beruhá- zás ezt közel egyharmaddal meghaladja.

A vállalaton belüli struktúrafejlesztést el—

sősorban (: vállalatoktól igényelt építési szük- séglet belső összetétele határozza meg. A szükséges kapacitásfejlesztést a szabályozó rendszerbe beépített preferáló és diszprefe- ráló elemek segítségével ösztönzik.

Sárosi János, a Győr-Sopron megyei Állami Építőipari Vállalat vezérigazgatója ,,Eredmé—

nyeink és tennivalóink a Győr-Sopron megyei Állami Építőipari Vállalat struktúrájának fejlesztésében" címmel tartott előadást.

Bevezetőjében szólt arról, hogy a Vállalat a műszaki—gazdasági mutatók, a szerve- zettség színvonala alapján a legjobb építő- ipari vállalatok egyike, építőipari termelési értéke megközelíti a két és fél milliárd forin- tot. létszáma 7000 fő körüli, állóeszközeinek

bruttó értéke mintegy egymilliárd forint. A termékszerkezet korszerűsítésével kapcsolatos tennivalókat a hatodik ötéves terv fejlesztési elképzelései foglalják magukban. A hatodik

ötéves tervben a Vállalat rendelkezésére álló megyei kapacitás kihasználását nem látják biztosítottnak. Különböző gondokkal számol—

nak a házgyári kapacitás kihasználásában. a szilikátbázisú kommunális vázszerkezetek fel- használásában. Részben az említettek miatt a regionális lehetőségek maximális kihasználá- sa mellett Budapesten folyamatos munkákat vállalnak. és építőipari kapacitásuk egy ré—

szének külföldre (Pozsonyba) kivitelét terve- zik. Előadásának további részében a Vállalat építőiparosításával foglalkozott. Végül ösz- szefoglalóan megállapította, hogy az építő- ipar fejlődésére hosszú ideig az volt a jel—

lemző, hogy az igények nagyobbak voltak a kapacitásnál, a jövőben számolni kell azzal, hogy a népgazdaság hosszabb távra adott feltételrendszere mellett nem a termelés nö- vekedése lesz a meghatározó. A mennyiségi növelés helyett előtérbe kerülnek a minőségi tényezők. Döntővé válik az együttműködés ja- vítása, az autark törekvések felszámolása, a kapacitások összehangolt fejlesztése, az épí—

tési idő csökkentése. a termelés gazdaságos—

ságának követelménye. ,

Csóka Zsigmond, a Komárom megyei Al- lami Építőipari Vállalat igazgatójának elő—

adása ,,A Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat struktúrafejlesztése" címmel hang- zott el. Az előadás szerint a Vállalat az or—

szág legkisebb megyéjében a legiparosodot- tabban tevékenykedő építőipari szervezet. A vállalat egyik fő profilja a lakásépítés. Ez harminc év alatt állandóan nőtt. most éri el a csúcsot és ez a termelésnövekedés össze—

függött a megye városai lélekszámának nö—

vekedésével. A lakásépítési profillal össze- függésben fontos az egészségügyi és a ki- szolgáló létesítmények. az iskolai és az óvo—

dai építmények létesítése. A hagyományos és új technológiák alkalmazásával, valamint a beruházási—felújítási tevékenység alakulásá- val összefüggő problémák ismertetése után többek között részletesen foglalkozott az élő—

adás az ipari háttér, a profilidegen termelés, továbbá a szerelőipari szakmák szerepével.

Megállapította, hogy az építőipari főprofilú kisebb szervezetek közül nem egy más ága- zat profiljába tartozó tevékenységet is foly—

tat. Félő tehát, hogy a Vállalat a szükséges építőipari háttérvállalat hiányában nem vé—

gezheti el az építmények fenntartási—felújí—

tási munkáit. Emellett gond az is, hogy a fel- újítási—karbantartási építési munkák korsze—

rűsítése elmorad a követelményektől.

A szakipartól eltérően ítélte meg a mélyé—

pítés helyzetét. A szakosodás, a struktúrafej—

lesztés itt két probléma megoldását is igény- li. Szükséges a mélyépítési részleg az ipari

jellegű beruházásoknál főként a bányanyitás esetében. Enyhítené viszont a kapacitáshi—

ányt, ha a szükséges feladatok elvégzését a megfelelő profilú vállalatok segítenék.

Az előadás végül a vállalat fejlesztési el—

képzeléseit ismertette.

a

A Vándorülés előadásait délután üzem- látogatás követte. A résztvevők a Magyar Vagon- és Gépgyár, a GRABOPLAST Győri Pamutszövő és Műbőrgyár, a Győri Keksz- és Ostyagyár, a Győr-Sopron megyei Állami Építőipari Vállalat Házgyárában szemlélhet—

ték meg a termelési folyamatokat.

Az ünnepi Vándorülés szeptember 19-én zóróülést tartott. Az ülés elnöke dr. Kiss AI- bert, a Szekció elnöke, a KSH elnökhelyette- se, társelnökei dr. Lakatos László, az MSZMP Győr megyei városi Bizottságának első titká- ra, valamint dr. Rád/y Béla, az MKT Győr—

Sopron megyei Szervezetének titkára volt. A plenáris ülés résztvevői először a szekcióveze- tők beszámolóit, majd dr. Kiss Albert zársza—

vát hallgatták meg.

Dr. Kiss Albert zárszavában a Vándorülést eredményesnek minősítette. Röviden össze- foglalta a nyitóülésen, valamint a szekció- üléseken elhangzottak főbb tanulságait. Ki- fejtette: helyesnek bizonyult az az elképze- lés, hogy a Vándorülés, amikor a struktúra- változás elméleti kérdéseinek tisztázására tö—

rekszik, alapvetően a mikroszintű kérdések vizsgálatára koncentrálja erőit. Igazolja ezt, hogy az előadásoknak több mint a fele vál- lalati szakemberek eredményes munkáját, gondját—baját irta le. Az elméletet a való- ságos élettel szembesítették. ennek néző- pontjából vizsgálták, természetesen saját fel- fogásuk alapján.

Megállapította, hogy a Vándorülés, a ko- rábbiakhoz hasonlóan nem törekedett és nem is törekedhetett a felvetődő problémák teljes kifejtésére. Főként nem akarta megol- dani azokat. Célja az volt, hogy felvesse a je- lenleg legfontosabbnak tűnő anomáliákat;

egyrészt tisztázza a tüneteket, ismertesse az eddigi megoldási módokat és érzékeltesse,

hogy a problémáknak milyen sok jogos né- zőpontja lehet. Ezzel ösztönözzön a helyzet higgadt felmérésére, indokolt aktivitásra. (:

jó módszerek alkalmazására, vagy éppen újabbak kikisérletezésére és leginkább: az alkotó továbbgondolkodásra. Annak el véle- ményének adott hangot, hogy a Vándorülé's megfelelt ennek a feladatnak. Ezt követően utalt arra, hogy a X. Vándorülés sikere nem tekinthető véletlennek. A Szekció megalaku- lása óta eltelt 10 esztendő állandóan felfelé ívelő, sok munkát. fáradságot igénylő tevé—

kenysége készítette azt elő. A megtett utat sikeresnek, eredményesnek ítélte meg. Itt elsősorban nem is azokra az impozáns ered—

ményekre gondolt, amelyekkel a Nyitrai Fe—

rencné dr. vezetésével működő Szekció álta—

lában jellemezhető. a 25 rendezvényre, az ott elhangzott közel 300 előadásra. Sokkal inkább azokra a finomabb, észrevétlenül ható minőségi tényezőkre, hogy a Szekció mindig vállalati környezetben, az élet talaján igyekezett megfogalmazni és kimondani el- képzeléseit. A népgazdaságban jelentkező időszerű feladatokat, problémákat mindig éberen figyelte és azok vizsgálatát nyomban napirendreitűzte. Foglalkozott szorosan vett statisztikai, sőt ,,háttér—" problémákkal is.

mint például ,,a vállalati belső információs rendszerrel". ,,az üzem- és munkaszervezés- sel", ,,a központi információk hasznosításá- val". Ulésszakot szervezett olyan elméleti—- módszertani kérdésekről, mint ,,az ipari nem—

zetközi összehasonlítás", ,,a dolgozók élet- és munkakörülményeinek vizsgálata", ..az adat- bázisok kérdései", ,,a költségelemzés és költ- séggazdálkodás", ,,az ártervezés és ármeg—

figyelés". Emellett, bár a témaválasztás az aktuális kérdésekhez kapcsolódott, szisztema- tikus megfontolások is érvényesültek a té—

mákról tartandó előadások válogatása és il- lesztése segitségével.

Befejezésül szólt a Szekció terveiről, majd megköszönte a megye párt-, állami és társa- dalmi szerveinek támogatását és a résztve—

vők aktiv közreműködését.

Dr. Molnárfi Tibor

NEGYVEN ÉVES A MOSZKVAI TUDÓSOK HAZÁNAK STATISZTIKAI SZEKCIÓJA'

A. VOLKOV — N. DRUZSININ

1939. szeptember 15-én tartotta első ülé- sét — V. Sz. Nemcsinov akadémikus elnök- letével — a Szovjetunió Tudományos Aka—

démiája Moszkvai Tudósok Házának Statisz-

' Sztatiszticseszkoi Szekcii Moszkovszkogo Doma ucsenüh —- 40 let. Vesztnik Színtisztíki. 1980. évi 2. sz.

49—55. old.

tikai Szekciója, a moszkvai statisztikusok társadalmi tudományos szervezete. A Statisz- tikai Szekcióiegyesítve magában az egye- temi oktatókat, tudományos kutatóintézetek és az állami statisztika dolgozóit és emellett széles körű aktivára támaszkodva immár négy évtizeden át foglalkozik a statisztikai