1118
ját. Ekkor volt ugyanis rendkívül aktuális az ENSZ által az 1960—as évek közepén elindí- tott Nemzetközi Összehasonlítási Program (international Comparison Project - ICP) ki—
terjesztése a világ minden régiójára és összesen mintegy 60 országra. Az akkori speciális kon- ferencia nagyon sikeresnek bizonyult.
Nagyrészt ennek mintájára kívánja megszer—
vezni a Társaság az 1991. évi speciális konfe- renciát. Témájaként a tagság a környezeti sta- tisztikát, pontosabban a környezet és a gaz—
daság közötti kölcsönhatások vizsgálatát vá- lasztotta. E téma fontosságára és rendszerszem—
léleti megközelítésének szükségességére valójá- ban már a jelen konferencia első szekciója is rámutatott, főleg a Német Szövetségi Köztár—
saság által beterjesztett dolgozat alapján.
A speciális konferencia színhelye Ausztria lesz, és a Társaság Tanácsának elképzelése szerint
— éppen a vita hatékonyságának érdekében — a résztvevők számát 50-60 főre kellene korlá- tozni. A konferencia háromnapos lesz, ame- lyen fél-fél napos szekciókban az előzetes
program szerint hat témát vitatnak meg.
—a környezeti számlarendszer fogalma (Concept of Environment Accounting); szervező: Stewart Wells (Kana—
da);
— akömyezetre vonatkozó naturális adatok és kap- csolatuka nemzeti számlákkal; szervező: Anne Harrison (Egyesült Királyság);
—-kimerülő erőforrások és értékelésük; szervező: De—
rek Blades (OECD);
—akőrnyezet leromlásának becslése (a helyreállítási és az elkerülési költségek oldaláról való megközelítés);szer- vező: Niichael Ward (Világbank);
- a környezet csökkent minőségének hatásai; szerve- ző: Christian Lvipert (Német Szövetségi Köztársaság);
— afejlődő országok környezeti problémái; szervező:
Graham Pyart (Egyesült Királyság).
A speciális konferencia koordinátora Carsten Stahmer (Német Szövetségi Köztársaság), aki a hat szervezővel együtt véglegesíti az előzetes programot. Nem kell különösebb érvelés amel- lett. hogy milyen fontos volna Magyarország számára is, ha ezen a konferencián kellően képviselné a hazai statisztikát akár előadás.
akár tapasztalatcsere formájában.
Az IARlW Tanácsa több fontos szervezeti és szervezési kérdésben is döntött. A Tanács
— részben a tagság szavazatai alapján (3 fő), részben a saját hatáskörében végrehajtott kooptálással (3 fő) * hat új taggal pótolta azt a hát volt tanácstagot, akiknek mandátuma le—
járt. A Tanács — a lelépő Alan Heston (Egyesült
SZEMLE
Államok) helyébe — Árvay Jánost (Magyaror-
szág) választotta meg a Társaság elnökévé az l989 és 1992 közötti időszakra.
Tudomásul vette Richard Ruggles lemondá- sát a Társaság titkári funkciójáról. és a tagság nagy elismerése közepette megköszönte ne- gyedszázados eredményes tevékenységét. He- lyette Jane Forman (Egyesült Allamok) lett a Társaság új titkára. Még két évvel ezelőtt, a XX. Altalános Konferencia idején választotta meg a tagság a Társaság folyóiratának új, fő- szerkesztőjévé Edward Wolű'ot (Egyesült Alla- mok), a New York Egyetem tanárát.
A Tanács létrehozott egy háromtagú bizott- ságot saját soraiból, hogy megvalósuljon a Ta- nács két évvel korábban kezdeményezett ja—
vaslata egy Nancy Ruggles emlékezetére léte- sítendő alapról. Nancy Ruggles két évvel ez- előtt, 1987 áprilisában hunyt el tragikus hirte- lenséggel. Távozása nagy veszteség a Társaság számára, mert személyében nem csak a nem- zetijövedelem—számítás kiváló tudósát és aktiv kutatóját. hanem több mint két évtizeden át szolgáló gondos és körültekintő titkárát vesz- tette el. A Nancy Ruggles-alapból fedezik egy, esetleg két fiatal gazdaságstatisztikus részvéte- lét a Társaság konferenciáin. Az alap a tagság körében sorra kerülő gyűjtésből képződik.
A Tanács és a tagság örömmel vette tudo- másul, hogy John Kendrick alapot képzett an- nak a szerzőnek a jutalmazására, aki az előző naptári évben — a Szerkesztőbizottság szava- zatai szerint — a legjobb cikket jelentette meg a Társaság folyóiratában, a The Review of In- come and Wealth-ben.
!
Az IARIW idei konferenciáján az előző évek- hez hasonlóan szép számmal vettek részt ma—
gyar statisztikusok és közgazdászok, nem egy közülük saját költségén. A magyar résztvevők száma, az EN SZ—ben dolgozó két honfitár- sunkkal együtt nyolc volt; Árvay János (KSH), Drechsler László (ENSZ Statisztikai Hivatala), Ékes Ildikó (Gazdaságkutató Intézet), Horváth Piroska (KSH), H ütt! Antónia (Tervgazdasági Intézet), Muraközi László (Kossuth Lajos Tu- dományegyetem), Szilágyi György (ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága) és Szívós Péter (KSH). A résztvevők készséggel állnak a hazai érdeklődők rendelkezésére a konferenciával kapcsolatos kérdésekben.
A GAZDASÁGSTATISZTIKAT És UZEMGAZDASÁGI SZEKCIÓ xvm. VANDORÚLESE
FELES GYÖRGY
A Magyar Közgazdasági Társaság Statiszti—
kai Szakosztálya Gazdaságstatisztikai és üzem-
gazdasági Szekciójának jogelődjét (az Ipar-
statisztikai és üzemgazdasági Szekciót) 1969- ben alapították azok a lelkes statisztikusok, közgazdászok, akik az induló gazdasági reform
SZEMLE
1119
időszakában szükségesnek tartották a statisz- tika módszertani és elemzési problémáival, a gazdasági élet mikro— és makroszintű kérdései- vel foglalkozó fórum létrehozását. A Szekció rendezvényein a központi irányító szervek, a tu- domány képviselői, továbbá a gazdasági élet gyakorlati szakemberei ismertették meg az ér- deklődőkkel az aktuális gazdasági és ezzel ösz- szefüggő statisztikai kérdéseket.
A Szekciót az ipar szakemberei alapították meg, de rövidesen csatlakoztak az építőipar, majd a kereskedelem és az idegenforgalom te- rületén, két évvel ezelőtt pedig a mezőgazdaság- ban dolgozók is. A Szekció ezzel átfogta a nép- gazdaság termelőágazatait. Ezt tükrözi a két évvel ezelőtti megváltoztatott s ma is használt ,,Gazdaságstatisztikai és üzemgazdasági Szek—
ció" elnevezés.
Az elmúlt húsz év alatt megrendezett vándor- üléseinkkel és ankétjainkkal bejártuk majdnem az egész országot, s ezzel az egyes megyékben dolgozó statisztikusok, gazdasági szakemberek széles körét hozzásegítettük az aktuális üzemi, gazdasági és statisztikai elméleti és gyakorlati kérdések jobb megismeréséhez.
Kezdetben a vándorüléseken általában a sta- tisztika adatgyűjtési, adatfeldolgozási, -tárolási, valamint információs kérdéseivel foglalkoz- tunk, de napirenden szerepelt a Hivatal mun- kájában fontos szerepet elfoglaló nemzetközi összehasonlítások kérdése is. A nyolcvanas években a vándorüléseken a népgazdaság napi- renden szereplő kérdései képezték a fő témát.
Ehhez rendeltük a kapcsolódó elméleti és gya- korlati problémákat. Megtárgyaltuk többek kö- zött az energia- és anyaggazdálkodás, a külke—
reskedelem szerepét, a beruházások és a gazda- sági egyensúly, a vállalatvezetési formák és szervezeti változások, a szelektív fejlesztés, a versenyképesség, valamint a reform kérdéseit és a statisztika idevágó feladatait.
A sorrendben XVIII. Vándorülést l989.
május 5-én és 6-án az MKT Csongrád megyei Szervezetével közösen Szegeden, az Ifjúsági Házban rendeztük meg. Az idei ülésszak a nép—
gazdaság működésének igen lényeges és nap- jainkban aktuális kérdésével. a piacgazdaság és
versenyszabályazás témájával foglalkozott.
A rendezvény plenáris ülésén mintegy 700 hallgató vett részt, köztük a Szegeden tanuló és dolgozó meghívott fiatal közgazdászok és a kü- lönféle helyi politikai szervezetek több képvi—
selője,
A plenáris ülést Végvári Jenő, a Szekció el—
nöke, a Központi Statisztikai Hivatal elnök—
helyettese nyitotta meg. A rövid üdvözlést kö- vetően szólt a Szekció két évtizedes tevékenysé—
géről, kiemelve azt, hogy rendezvényeink a kor—
szerű közgazdasági gondolkodást tükrözték, a modern statisztikai módszertant és gyakorlatot népszerűsítették, s eddigi tevékenységünket nyugodt lelkiismerettel vállalhatjuk, a kitűzött cél ma is időszerű.
A megyei és városi szervezetek nevében a Vándorülést Fraknói Gábor, az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának titkára üdvö- zölte, majd bevezető előadásában áttekintést adott a megye gazdasági és társadalmi jellem- zőiről.
A nyitóülés bevezető előadását dr. Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes ,,A piacgazdaság reformperspektívája" címmel tartotta meg. In—
dításként felidézte, hogy gazdasági válságunk a hetvenes évek első felére nyúlik vissza. Nem megfelelő reagálásunk az ekkor megindult vi—
lággazdasági átrendeződésre, a cserearányrom- lás, kiszorulásunk egyes piacokról, a rohamos eladósodás, a felerősödött reformellenes intéz—
kedések, több súlyos gazdaságpolitikai hiba együttesen a gazdasági válság elhúzódását idéz- ték elő. Ezen nem sikerült úrrá lenni, sőt az 1985—1987. években a könnyű, konüiktusmen- tes kilábalás illúzióján alapuló gazdaságpoli- tika a helyzet további súlyosbodását, az adós- ságállomány megduplázódását idézte elő, az összeomlás szélére sodorta az országot. A ka- tasztrofális folyamatok megállítására az első kísérlet az 1987—ben beterjesztett kormány- program volt. A vezetés az eladósodást akarta megfékezni, a konszolidációt elérni és a későbbi kibontakozáshoz bázist teremteni. Az oly lé—
nyeges struktúraváltáshoz nem sikerült köze- lebb jutni.
Szólott az előadó a fokozódó műszaki-tech- nikai lemaradásról, arról a növekvő szakadék- ról, amely a társadalom egyes csoportjainak igényei és a gazdaság teljesítőképessége által korlátozott lehetőségek között fennáll. Mind- ezekhez szorosan hozzátartoznak azok a hamis sztálini ideológiai tézisek, amelyek fokozták az elégedetlenséget és a kiábrándultságot. A társa—
dalmi kontroll hiánya lehetővé, a politikai és a gazdaságpolitikai konüiktus kezelésének halo- gató jellege pedig szükségessé tette, hogy a köz- vélemény elől folyamatosan elzárják az érdemi információkat a gazdasági, társadalmi helyzet—
ről. Mindez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy Ma—
gyarországon a reformmozgalom és —gondol—
kodás több évtizedes múltra tekinthet vissza.
Nyitottságunk enyhítette a rendszer negatívu- mait, de a monopolizált rendszert jellemző egyes konzervatív szabályok és viselkedési formák
fennmaradtak, és ma ezek a kibontakozás leg—
főbb akadályai. Felismertük, hogy csupán a gazdaságra leszűkített reformokkal nincs esé- lyünk arra, hogy megállítsuk a világ perifériá- jára való sodródásunkat.
A program súlypontjait tekintve, a struktúrá—
nak a holtpontról való kimozduláshoz szüksé—
ges megváltoztatását olyan körülmények kö- zött kell elindítani, amikor az eladósodási folya—
mat megállításához viszonylag rövid idő (1991—
l992—ig) áll rendelkezésre. Gazdaságunk ver—
senyképesebbé tételéhez külső erőforrásként csak működő tőkét vehetünk igénybe. Döntő fontosságú kérdés: sikerül—e intézményes ga—
1120
SZBMLEranciát adni a múltban elkövetett gazdaságpoli- tikai hibák elkerülésére.
A gazdaságpolitikánkban ez ideig főszerepet kapott restriktív elemek és az ezekhez szorosan kapcsolódó rövid távú egyensúlyt javító célok elnyomták a struktúra átalakításának hosszú távú érdekeit. Ezzel együtt az ésszerű pénzügyi szigorra szükség van. A politikai és a gazdasági reform sikere végső soron az embereken múlik.
Az értelmiség szerepe különösen fontos.
A komplex követelményeket kielégítő prog- ram kidolgozásakor számolnunk kell azzal, hogy a társadalom jelentős része nem teher—
mentesithető az átalakítással járó kedvezőtlen szociális körülményektől. A teljes társadalmi konszenzus nem teremthető meg, de törekedni kell a többség megnyerésére. A gazdaságot élénkítő változtatásokkal együtt meg kell aka- dályozni a pénzügyi egyensúlyunk megbom- lását.
A piac létrehozására irányuló erőfeszítéseink sikere érdekében tudomásul kell venni, hogy a piac intézménye társadalmi rendszertől f ügget—
len. A modern piacgazdaság mozgatórugója a tőke. Ez kikényszeríti a hatékony gazdálkodást, a célratörő vállalatvezetést. Szükségesek a szé—
les körű és hozzáférhető hiteles információk.
A piac működéséhez elengedhetetlen a tulaj- donviszonyok garantált autonómiája, a gazda- ságnak minden irányban egyenlő esélyeket te- remtő szabályozása. Ugyanide kell sorolni a tulajdonreform végrehajtását. Tulajdonreform nélkül állandóan fenyeget az erőforrások tarta- lékolása, nem lehet megszüntetni a gazdaság pazarló jellegét. Ez a folyamat az egykori álla- mositásnál, kisajátításnál sokkal bonyolultabb.
Létre kell hozni a tőkeérdekelt tulajdonosként működőképes szervezeteket. Ilyen intézmények ma még kis számban vannak. Ki kell alakítani a tulajdonreformmal összhangban álló jogi in- tézményeket is. Ennek kulcseleme a társasági és az átalakulási törvény, el kell végezni a föld tulajdon- és forgalmazásjogi szabályozását.
Az intézményi reformok megvalósításával egyidejűleg hozzá kell látni a veszteségforrások felszámolásához. A vállalkozás élénkítésének egyik fontos eszköze a tudatos privatizálás.
Nagyszámú azoknak a tevékenységeknek és ter—
melési formáknak köre, ahol a leghatékonyabb működtető erő a magántulajdonban rejlik.
A továbbiakban az előadó a forint konverti- bilitásának megteremtéséről szólt, majd tájé- koztatást adott arról, hogy a kormányzat indo- koltnak és természetesnek tartja, hogy az alter- natív szervezetek, alakuló pártok szabadon és rendszeresen hozzájussanak a Központi Sta- tisztikai Hivatal adataihoz. Ezzel is megadva a politikai küzdőtér szereplőinek az egyenrangú- ságot, amelyet a kormánynak, valamennyi ál- lami intézménynek mindenki számára részre- hajlás nélkül biztosítania kell.
Dr. Vissi Ferencnek, az Országos Árvhivatal elnökének ,,A versenyszabályozás" című elő-
adását Csepi Lajor elnökhelyettes ismertette.
Ebben azokról a célokról volt szó, amelyeknek megvalósítására az Árhivatal szakértői a piac- gazdaság feltételeinek megteremtése, a műkö- dési alapok kidolgozása során, a versenyszabá- lyozás kiépítése érdekében törekedtek.
A munka körülbelül három éve folyik. Tézi- sei közé tartozik az az elképzelés, hogy a ma- gyar társadalom belátható időn belül plurális társadalommá alakul át, s ennek hatására mód nyílik a gazdasági demokrácia megvalósítására.
A következő tézis a piacgazdaságra való átté- rést ngalmazza meg. A harmadik tézis szerint a piacra mint koordinációs mechanizmusra a gazdaság fejlődéséhez feltétlenül szükség van.
Az állam, támaszkodva a külföldi tapasztalatok- ra, bizonyos szakterületeken — mint a külgazda- ság, az externalista területek, például a környe- zetvédelem, a szociális devianciák kezelése, egy—
fajta szociális háló kialakítása, a gazdasági egyensúlytalanságok területének kezelése - ér- demben akar közreműködni. A negyedik tézis a versenyszabályozás kialakításának útmutató- jaként szolgál. Eszerint a korszerű államban a piaci mechanizmus alkalmazása mellett vannak olyan területek, ahol az állami irányítást hasz- nosítani lehet és kell.
A vizsgálat kiterjedt a piacgazdaság beveze- tésének ütemére is. A nemzetközi tapasztalatok szerint egycsapásra történő megvalósítása, át—
menet nélküli bevezetése nem lehetséges, ez meghatározott tartamú folyamatot igényel, a kapkodás súlyos károkat okozhat. Szükséges a követelményrendszer meghatározása. A ver—
senyt általánossá kell tenni. A vállalkozásnak építőnek kell lenni, melyhez ösztönző gazdaság- politikára van szükség, és ezzel párhuzamosan meg kell szüntetni az állam paternalista eszkö- zökkel történő beavatkozását. A versenyszabá- lyozás tárgyköre szempontjából az előadó ki- emelte a tisztességtelen versenynek, a verseny- korlátozásnak és az erőfölénnyel való vissza- élésnek kérdéseit.
Befejezésként a versenyszabályozás intézmé- nyi megoldásáról szólva elhangzott az az elgon- dolás, hogy az ezzel a kérdéssel foglalkozó szer- vezetnek a verseny szabadsága és tisztasága vé- delmében kormányzati intervenciós szerepkört is el kell látnia. A jelenlegi sokrétű szakhatósági ellenőrzést a minimumig célszerű csökkenteni, és a gazdálkodás ellenőrzését a versenyellen—
őrzésre és döntően az adóellenőrzésre kell kon- centrálni.
Járai Zsigmond pénzügyminiszter—helyettes ,,A tőkepiac szerepe és működési rendszere"
cimű előadásában kifejtette, hogy gazdasági fej- lődésünk egyik kulcskérdése a tőkepiac kialakí- tása és az eszközáramlási rendszer létrehozása.
Lényeges feltétele a tőkepiacnak a tulajdonosi reform. A privatizációnak csak akkor van éré telme, ha egy bizonyos szintet elér. A gazdaság- politikának a tőkepiacon jelentkező keresletet és kínálatot összehangolnia és megfelelően ala-
SZEMLE
1121
kítania kell. A tőkepiac létrehozásához a költ- ségvetési rendszert gyökeresen át kell alakítani.
Ehhez szorosan hozzátartozik a forint konver- tibilitása és további kapcsolódásban a KGST kereskedelmi rendszerének gyökeres megváltoz- tatása. A tőkepiac egyik fontos feltétele a jog- szabályi háttér megteremtése. Végezetül az elő- adó kitért az értékpapírrendszer kialakítására, s az értéktőzsde kérdésére.
Dr. Kádár Béla, a Tervgazdasági Intézet igaz- gatója ,,Világpiaci követelmények és fejlesztési stratégia Magyarországon" címmel tartott elő- adást. Bevezetőjében szólt az elmúlt két évti- zedben bekövetkezett intenzív technológiai nö- vekedésről a világgazdaságban, s ezzel össze- függésben azt vizsgálta, hogy ez mennyiben be- folyásolta a magyar társadalmi-gazdasági fejlő—
dés külső feltételeit.
A hetvenes évek eleje óta Európa keleti és nyugati térfele lemarad a világgazdasági ver- senyben az Egyesült Allamok, a gyorsan fejlődő csendes-óceáni térség mögött. A probléma sű- lyosabb a KGST térségében. Csupán az ide tar- tozó országokra támaszkodva a magyar gazda—
ság szerkezeti—műszaki korszerűsítésére — leg- alábbis középtávon — nincs lényeges lehetőség.
N yugat-Európa azonban az 1980-as évek má- sodik felében új életerőt mutat. Az itt kialakult programok óriási mértékű kihívást jelentenek a magyar gazdaság számára, erőfeszítést, össz- pontosítást igénylő társadalmi magatartás ki- fejlesztését követelik meg. Ebben a helyzetben kell kibontakoztatni a magyar megújhodási stratégiát. Az országnak egyidejűleg kell szem- benéznie egy átfogó szerkezeti válsággal, az eb- ből fakadó egyensúlyi, növekedési, szociális és szociopszichikai válsággal, továbbá mindezek halmazati következményeként a súlyossá váló politikai átrendeződés követelményeivel. A má- sodik világháború után ilyen együttesen fellépő válságjelenséget egyik országnak sem kellett megoldani. A meglevő adósságválság kezelése súlyos terheket ró a gazdaságra, az elkövetkező hat év adósságszolgálati terhei egy év nemzeti jövedelmének felelnek meg.
Ez idő szerint Magyarországon a magasab- ban képzett munkaerő reális és potenciális komparatív előnyöket jelent, mivel költség- színvonala a nemzetközi összehasonlításban rendkívül alacsony. Ez a kibocsátási oldalunk lényeges eleme. A világpiacnak vannak olyan általános követelményei, amelyek a tőkeáram- lás liberalizálásához, a valuták konvertibilitása- hoz kapcsolódnak. A konvertibilitás nem elő—
feltétele, hanem következménye az egészséges gazdasági növekedésnek. A liberalizáció fontos és sajátos. Mértéke sosem függetleníthető az adott ország tényleges külgazdasági teljesítmé- nyétől, az a reális mozgástér függvényében ala—
kítható ki.
A magyar gazdaságpolitika lényeges elemei közé tartozik az infrastruktúra fejlesztése. Az egyes országok utóbbi években elért fejlődését
5
mindinkább befolyásolta a történelmileg kiala- kult humán és fizikai infrastruktúra. A műszaki ciklus gyorsulásával a tőke- és technológiai áramlás célpontjai közül a fejletlen infrastruk- túrával rendelkező országok kikerülnek.
Végvári Jenő, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese ,,Piaci viszonyok és a gazdaság—
statisztika" címmel tartotta meg előadását. Ki- fejtette, hogy a statisztikai számbavétel mód—
szertani alapelvei szempontjából közömbös, hogy a folyamatok a piaci hajtóerők és mecha—
nizmusok által vezérelt vagy tervutasításokkal szabályozott gazdaságban mennek-e végbe.
A statisztikai rendszerre a piaci viszonyok fej—
lettsége van hatással. Véleménye szerint a ma- gyar statisztika mutatószámrendszere, adat- állománya alkalmas bizonyos piaci viszonyok, tendenciák mérésére, érzékeltetésére, és megfe—
lelő kiegészítésekkel alapul szolgálhat a piaci körülmények részletesebb elemzésére.
Statisztikánk a legtöbb információt a piaci szereplők kérdéskörében is képes ,,előállítani".
A gazdasági alanyok csoportosításakor jogi sze—
mélyeket és nem jogi személyiségű társaságokat, egységeket, valamint kisiparosokat, magánké- reskedőket különböztetünk meg. Ezen utóbbi csoport jelentősége ugrásszerűen nőtt az 1980-as évek deregulációs intézkedéseivel kapcsolatban.
1982 és 1988 között a magánvállalkozók száma 43 százalékkal nőtt. A jogi és nem jogi szemé—
lyiségű piaci szereplők száma a társasági tör- vény hatására tovább fog nőni. Erre utal, hogy 1989. I. negyedévében 1200 jogi személyiségű gazdasági egység kapott statisztikai számjelét.
Az előadó szólt a személyi jövedelemadónak a statisztikában is érzékelhető hatásáról. A vál- lalati gazdasági munkaközösségek es a szövet—
kezeti szakcsoportok száma csökkent. A ma—
gánkisiparban — jóllehet több kisipari engedélyt adtak vissza, mint a korábbi években — az új kisiparosok száma meghaladta a visszalépőkét.
Ebben a körben az 1988. évet az erőteljes üuk- tuáció jellemezte. A magán-kiskereskedők szá- ma a kisiparosokénál nagyobb ütemben nőtt.
A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a kül- földi tőke szerepe gazdaságunkban még margi- nális.
Az egyenlő esélyek biztosításának követel- ménye a szektorokban és szervezetekben a sta- tisztikára is hatással van. Az adatgyűjtési rend- szer a gazdálkodó szervezet létszámának függ- vényében diü'erenciálódott. Megváltoztak a közlési kategóriák. A gazdaságstatisztikai adat- közlések megkülönböztetés nélkül a vállalatok- ra, szövetkezetekre és a jogi személyiségű társa—
ságokra vonatkoznak. A további lépés a nem jogi személyiségű társaságok és a magánvállal- kozások integrálása az adatgyűjtési és -közlési rendszerbe. A statisztikában lényeges kérdés a tulajdonviszonyok figyelemmel kísérése.
Az előadó a gazdasági alanyok, a piaci sze- replők másik nagy csoportjával, a lakosság ház—
tartásaival mint fogyasztási közösségekkel fog-
1122
SZEMLElalkozott. Érintette a kormányzati szintű tár-
sadalmi-gazdasági döntések hatásának a ház- tartás-statisztikában való mérését és az erre a célra szolgáló eszközt, a háztartási mikroszimu- lációt. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy a kor—
mányzati döntés előkészítésekor szimulációs műveletekkel az adatállományban egy teljes év ,,öregedést" lehessen létrehozni. A rendszer a háztartás-statisztikai kérdések vizsgálatán túl alkalmas lehet a vállalatok magatartásának az elemzéséhez is.
A piaci viszonyok elemzése szempontjából kiemelkedő szerepe van az áruk és szolgáltatá- sok vizsgálatának. Ehhez a meglevő statisztikai mutatók tájékoztató jellegű információkat ad- nak. A hagyományos statisztikai adatstruktú- rák egy-egy árupiacot a statisztikai szakágaza- tokkal azonosítottak. A szakágazaton belüli áruféleségek piacához szükséges alapinformá- ciók mélysége azonban már korlátozott, ezért is szükséges a részletesebb megfigyelés. Ezt szol- gálja az a törekvés, hogy a statisztikai megfigye—
lésben az egyoldalú vállalati-szervezeti meg- figyelési szemlélettől eljussunk a tevékenységi szemlélethez, hasonlóan számos külföldi ország gyakorlatához.
Befejezésül a statisztika különböző mutató—
számaival foglalkozva az előadó kitért a mun- kaerő-forgalom és —állomány mutatóinak fel- használására, az e téren bekövetkezett változá- sokra, a munkanélküliek számbavételére. Hang—
súlyozta, hogy a gazdasági folyamatok tovább—
fejlődésével fokozottabban előtérbe kerül a pénzügyi statisztika, melynek fejlesztése statisz- tikai rendszerünknek ma talán legfontosabb fel-
adata.
A plenáris ülés záróelőadását Széles Gábor, a Műszertechnika Kisszövetkezet elnöke ,,Vál- lalkozás és mozgástér a magyar gazdaságban"
címmel tartotta. Bevezetőben bemutatta a kis- szövetkezet kialakulását és jelenlegi működé- sét, majd áttekintette a vállalkozói szféra ed—
digi fejlődési szakaszait. Az előadó felosztása szerint eddig négy szakaszról beszélhettünk. Az első szakasz l981-től 1985—ig tartott. Erre az időszakra jellemző, hogy a polgárjogi társasá- gok (pjt) és a gazdasági munkaközösségek (gmk) a legnagyobb profitot biztosító számítás- technikában jelentek meg. Az állami vállalatok nagyon magas áraival és rezsiköltségeivel szem—
ben ezek a szervezetek megfelelő árakkal és emellett minimálisra szorított rezsivel dolgoz- tak, s így is számottevő nyereséghez jutottak.
Ennek a gyakorlatnak azonban vannak korlá- tai: egyrészt a konkurencia növekedése, más- részt az árak emelkedése. Az extraprofit remé- nyében az erősödő vállalkozások egyre újabb termékprofilokba hatoltak be. A második sza- kasz az 1985 és 1987 közötti időszak. Ekkor a korábban kialakult pjt-k és gmk-k tömegesen alakultak át kisszövetkezetté. Oka, hogy a ren- deletek módosítása hátrányossá tette e gazda- sági formák működését. A következő időszakra
jellemző, hogy a tőkeerősebb vállalkozások a gyártási kultúrát segítő, illetve a piacon más ar- culatot adó ingatlanvásárlásokba és gépbeszer- zésekbe kezdtek. Ez az időszak még tart, vi- szont a nagyobb vállalkozásoknál már elkezdő- dött az újabb, a negyedik szakasz, amelyre a vegyesvállalatok alapítása, a nagyobb ingatlan- és technológiai beruházások a jellemzők. Ez hozzájárul a világpiacon való jelenléthez szük—
séges feltételek kialakításához.
Az előadás további részében a vállalkozások bővítéséről és a reprivatizálásról szólt. Kifej- tette, ho gy a vállalkozások további növekedésé—
hez koordinálásra van szükség, a reprivatizálás- nál lényeges kérdés a tulajdonosi szemlélet vál- tozása. A továbbiakban foglalkozott a gazda- ság talpraállításához, modernizálásához szük- séges működő tőke bevonásának, valamint a technológiatranszfernek a lehetőségeivel, a mar- ketingstratégia kidolgozásával, ennek megerő—
södésével és végül a menedzserek bevonásának kérdéseivel.
A Vándorülés a második napon négy tago- zatban folytatta munkáját. Az I. tagozat a ke- reskedelempolitika és a piacfejlesztés kérdéseit tárgyalta. Az ülést Dunai Imre kereskedelmi mi- nisztériumi államtitkár nyitotta meg, s egyben ,,A kereskedelempolitika 1989. évi aktuális kér- dései" címmel tartott előadást. Megállapította, hogy 1989—ben a gazdaság külső és belső egyen- súlyát a gazdasági struktúrának a korábbinál gyorsabb ütemű és nagyobb hatékonyságú át- alakításával tudjuk csak megvalósítani. Az 1989. évi célok jobb megértéséhez a résztvevők áttekintést kaptak az 1988. évi eredményekről.
1989-ben továbbra is legfontosabb az egyensúly megteremtése, amit a szerkezet korszerűsítésé- vel kell megvalósítani. A fejlett tőkés országok viszonylatában folytatódó konjunktúra kihasz—
nálásának a rendelkezésre álló árualap határt szab. Rubelviszonylatban az export biztosításá—
nak fontos eszköze a belföldi igényeknek meg- felelő importlehetőségek feltárása. Tovább foly- tatódik az 1988—ban elkezdődött liberalizációs folyamat, számottevően nőtt a külkereskede- lemre jogot nyert gazdasági szervezetek és ma- gánszemélyek száma. Uj elem az import libera—
lizációja, ami fokozza az importversenyt, s ha- tásának jelentkeznie kell a termelővállalatok te—
vékenységében. Ez évben nagy hangsúlyt kap a külföldi tőke bevonása. Ezt segíti a társasági törvény, különösen a vegyesvállalatok alapítá—
sánál. Az ügyletek lebonyolításához a közel—
múltban kezdte el működését a bankközi de—
vizapiac. A kereskedelempolitika szempontjá- ból lényeges az 1988 decemberében az Európai Gazdasági Közösséggel megkötött megállapo- dás. Ez megteremti a magyar termékek EGK- piacra jutásának elvi kereteit. Ennek kihaszná- lása hazai gazdasági szervezeteink jó munkájá- tól függ.
Dr. Szárádi Sándor, a Kereskedelmi Minisz- térium főcsoportfőnöke ,,Piacfejlesztés—piacépí—
SZEMLE
1123
tés a kereskedelemben" címmel tartott előadást.
A piac kifejlesztéséhez lényegesen más politikai környezetre, valamint az eddigi mechanizmu- sok átértékelésére van szükség. A piacgazdaság létrehozásakor fontos kérdés a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk. Fel kell készülni az l992—től létrejövő egységes kö- zös piaci rendszerre, hogy ne veszítsük el a kap- csolódási lehetőséget. E téren lényeges a KGST- vel kapcsolatos kérdések rendezése, a kétoldalú kapcsolatok erősítése, a szomszédos államokkal folytatott kereskedelmi mechanizmusunk kér- dése. További feladat a világgal folytatott ke- reskedelem megfelelő szintre emelése. A világ—
piachoz való kapcsolódáshoz elengedhetetlen a termelői infrastruktúra fejlesztése. Ide tartozik még az új gondolkodási mód kialakítása az adó- politikában. Változtatni kell az importhelyette- sítés politikáján is. Többet kell exportálni és ebből kell vásárolni. A külföldi adósságállomá- nyunk csökkentésére fokozni kell a vegyesválla- latok létesítését és a külföldi tőke bevonását.
A főhatóságok szerepével foglalkozva az előadó kifejtette, hogy feladatuk az új kereskedelem—
politika és piaci mechanizmus erősítésében a menedzselő, a játékszabályokat betartó vállal- kozói tevékenység támogatása.
A tagozat záróelőadását Gáspár Pál, a Metal—
impex—Dunaferr Külkereskedelmi Kft. igazga- tója ,,Szervezeti változások, új gazdálkodási formák, tekintettel a jelenlegi gazdasági körül- ményekre" címmel tartotta. A külkereskedelmi munkában jelentős változások következtek be, amit most a sokszínűség, a decentralizáltság, a normatív jogi szabályozás döntő szerepe jelle- mez. Előtérbe került ezek tartalommal való megtöltése. Ennek az evolúciós folyamatnak kezdeti szakaszán vagyunk. Az előadó a válto- zásokat az általa igazgatott szervezet munkáján keresztűl mutatta be. A kft. megalakulását az érdekelt Metalimpex és a Dunai Vasmű között mintegy féléves előkészítés előzte meg. Szabá- lyozták az alakuló gazdálkodó szervezet tevé- kenységének, nyereségképzésének, piaci kap- csolatainak, személyi kérdéseinek stb. részle- teit. Mindezek alapján a munka zökkenőmen—
tesen indult meg. Lényeges új elem a koráb- biakhoz képest, hogy a kft. — alkalmazkodva a nyugati kereskedelmi gyakorlathoz — az árut mindig a rendelő által kért időpontra és minő—
ségben szállítja, törekedve a tartós pozíciók kialakítására.
A Vándorülés II. tagozata a tulajdon, érde- keltség, szervezet témakörrel foglalkozott. Az ülést dr. Nagy Lajos, a József Attila Tudomány- egyetem tanszékvezetője, az MKT Csongrád megyei Szervezetének elnöke nyitotta meg. A ta- gozati ülés bevezetőjeként először Kalász István, az MSZMP Központi Bizottságának munka- társa rövid áttekintést adott a tulajdon— és szer—
vezeti formák elmúlt negyven évben tapasztalt fejlődésének — mindenekelőtt a mezőgazdaság- ban kialakult — sajátos magyar útjáról. Az
5*
1950-es években működő rendszer a klasszikus sztálini modellnek tekinthető. Eszerint legma- gasabb rendű, a társadalmasított tulajdon egye—
düli képviselője az állami tulajdon, átmeneti jelenségnek tekintették a szövetkezeteket és ala- csonyabb rendűnek a kisárutermelést és a kis- gazdálkodást. 1956 után a szövetségi politika űj alapra helyezésével új agrártéziseket fogal- maztak meg, de már az 1958. évi központi bi- zottsági határozatok nem ennek szellemében gondolták el a szövetkezetesítést, a mezőgazda- ságban megkezdődött a csendes ,,vissza-sztali—
nalizálódási" folyamat. A gyakorlat szerencsére ettől eltért, a szövetkezet és a háztáji kettősének kialakítása rést ütött a hagyományos kolhoz- modellen. Az új gazdasági mechanizmus alap- kérdése a terv és a piac problematikájának meg—
oldása, lényegében szabályozási reform volt.
Az 1970-es évek elején lehetőséget biztosítottak a vegyesvállalatok alakulására. 1975-ben poli- tikai határozattal a szövetkezeti tulajdont egyenrangúnak ismerték el az állami tulajdon- nal. 1978-ban szabályozták a gazdasági társu- lási, társasági formákat. További lényeges fej- lődés a kisvállalkozási formák megteremtése.
A második gazdaság felszínre hozta a lakossági energiákat, a kezdeményezőkészséget, de meg- mutatta ezek szükségességét is. Továbbhaladást jelentettek az új vállalatvezetési formák. Az utóbbi időkben a társasági törvénnyel, az át- alakulási törvénnyel felgyorsultak azok az ese- mények, amelyeknek célja a gazdaság fokozott demokratizálása.
A bevezető második részeként dr. Nagy Lajos a tulajdonreform fontosságáról szólt. Az 1968- as reformról kifejtette, hogy az a sztálini szocia- lizmusmodell tulajdonelemét lényegében nem változtatta meg, és az 1984-es önigazgató vál—
lalatok modellje sem tekinthető eredményt hozó változásnak. Az 1968-as reformmal a vállalatok önállósága nem vált valóságossá, a bővített űj- ratermelés kérdéseit nem az igazgató és a válla—
lati kollektíva, hanem az állami irányítás dön- tötte el, s ez gyakran még az egyszerű újrater- melés kérdéseinél is megmutatkozott. A továb- biakban szó volt a tőkeérdekeltség piaci viszo- nyokra gyakorolt hatásáról.
A tagozati ülés programja szerint dr. Kránitz István, az Állami Gazdaságok Országos Egye- sületének vezérigazgató-helyettese ,,A megújuló belső szervezeti és érdekeltségi rendszer az ál- lami gazdaságoknál" címmel tartott előadást.
A mezőgazdaságban a tulajdonlással, az érde—
keltséggel, a vagyon gyarapítására való ösztön- zéssel mindig kiemelten foglalkoztak. Fő kér—
déssé vált, hogy miként lehet valóságos tulaj do- nosok nélkül a tulaj donosi szemléletet a mező- gazdaság két szektorában visszaállítani. Külön—
böző lehetőségek alkalmazásával (önelszámoló egységek, személyi érdekeltség stb.) a tulajdo—
nosi érzetet kísérelték meg kialakítani. A gazda- ságok a társasági törvény adta lehetőséggel élve, most megkezdték az önelszámoló egységeket
1 124
korlátolt felelősségű társaságokká szervezni.
A tulajdonosi érzet erősítését nagyban segítette a kistermelés. A mezőgazdaságban a tulajdo- nosi érzet kialakítását az ágazat sajátosságai is megkövetelik. Lényeges szempont, hogy a ma—
gántulajdonú vállalkozások aránya növeked—
jék.
Az ipari problémákat Edelényí András, a TAURUS vezérigazgató—helyettese ,,A ver—
senyképesség és a vállalat belső irányítási rend- szere" című előadásában vázolta fel. Elöljáró- ban elmondotta, hogy az olyan nagy vállalat is, mint a TAURUS, a versenyképességet hosszú ideig félreértelmezte, leszűkítette a termelésre.
Később tudatosodott, hogy a versenyképes vál—
lalatban a versenyképes termékek mellett jó piacszerkezet—szervezés, versenyképes működés és megfelelő szakemberek kellenek. Az l960—as évek elején a TAURUS—nál történt gazdaság—
irányítás-váltás óhatatlanul szükségessé tette az önálló stratégiai gondolkodást. Ehhez tartozott.
hogy a szétforgácsolt gyártmánystruktúrából kiválasszák a stratégiainak tekinthető gyártási ágakat, melyeknek fejlesztésére a vállalat anyagi és szellemi erőforrásai várhatóan elegendők lesznek. Az 1980-as évek második fele újabb környezeti kihívásokat jelentett. A hagyomá—
nyos szervezeti struktúrát ezért decentralizálni kellett. A Vállalat cél-eszközrendszerében kitün- tetett szerepet kapott az új stratégiai szövetségi rendszer kialakítása, azaz közvetlenebb kapcso- lódás a világ nagy gumiipari érdekszféráihoz.
Az élelmiszer-gazdaság kérdéseivel ,,A tulaj- donformák módosulásának igénye az élelmi—
szer-gazdasági vertikumban" címmel Nagy Hu- szein Tibor, a Bordányi Előre MGSZSZ elnöke, a TOMAFRUCT Kft. ügyvezető igazgatója foglalkozott. A magyar szövetkezeti modellben ez ideig nem korrigálták azt a tévedést, hogy a szövetkezeti tulajdont szembeállítják a magán- tulajdonnal. Ellentmondást jelent az is, hogy a mezőgazdasági nagyüzem és a szövetkezet kate—
góriáját szinonimának tekintik. A harmadik té—
vedés az, hogy összekeveredett az oszthatatlan vagyon és az osztatlan tulajdon kategóriája.
A szövetkezetek korszerűsítésének megkezdése előtt ezeket a kérdéseket tisztázni kell. Az elő- adó a továbbiakban a földtörvény és a szövet—
kezeti törvény kérdéseivel foglalkozott. Befeje- zésül nyomatékosan aláhúzta a szövetkezetek belső szervezete megújításának fontosságát.
A III. tagozat résztvevői a piacgazdálkodás,
ár— és pénzügyi szabályozás témaköréből hall- gattak meg előadásokat. Az ülést dr. Kölber István, a Központi Statisztikai Hivatal főosz- tályvezetője nyitotta meg. A fő előadást dr. La- katos József, az Országos Arhivatal főosztály- vezetője ,,Árszabályozás és piacgazdálkodás"
címmel tartotta. A piacgazdaság kialakításához a kormánynak világos deregulációs program—
mal kell rendelkeznie. Meg kell szüntetni a piac szereplőit gúzsba kötő különböző előírásokat s ugyanakkor újfajta regulációt is ki kell alakí-
SZEMLE
tani. A piaci árrendszerben az árak az eladó és a vevő megegyezése alapján szabadon határoz—
hatók meg, ezzel az árak és árarányok a mikro- szférába helyeződnek át. Az állam szerepe a tisztességes verseny biztosítása, és csak tökélet- len piaci működés, versenyegyenlőtlenség ki- alakulása esetén avatkozik be. Ez az idális hely- zet jelenleg azonban még nem áll fenn. A múltra visszatekintve az árképzés terén az állam már az 1970-es évek elején kiépítette az adminisztra- tív elemeket, annak ellenére, hogy az l968-as reformprogram az árképzésben elfoglalt állami szerepet meghatározta. Az előadó a továbbiak- ban vázolta a hatósági ármegállapítás körébe tartozó termékek arányának időről időre bekö- vetkezett változását. Ugy vélte, hogy a jelenlegi 37-38 százalékos ,,állami ellenőrzést" hosszabb távon nem szoríthatják 30 százalék alá, és ez a magyar gazdaság feltételei között fenntartható lesz. Egy meghatározott körben alkalmazni kell az ármaximálást, továbbá megmaradna, de új típusú lenne az árkonzultáció. Törvénynek kell kimondania az állam feladatait az árpolitika kérdéseiben. A deregulációval az árbürokráciát nagymértékben fel kell számolni.
Gubuznai Judit, a Pénzügyminisztérium osz—
tályvezetője ,,A pénzügyi szabályozás korszerű—
sítése" címmel tartott előadást. Hangsúlyozta.
hogy az új pénzügyi szabályozásnak meg kell felelnie a piacgazdaság követelményeinek. A ré- gi szabályozást, mely meghatározta, hogy hol és milyen jövedelmek keletkeztek, és azokat mi- lyen formában lehet elvonni és újra elosztani, a piacgazdaság nem tűri el. A pénzügyi szabá—
lyozásnak stabilitásra. normativitásra van szük- sége. A deregulációval ki kell iktatni a vállalat kezét megkötő, felesleges szabályokat. A jog—
alkotás jellegében alapvető változások voltak az elmúlt két évben. Ez összefoglalóan azzal jel- lemezhető, hogy kevesebb ún. végrehajtási ren- delet, alacsonyabb szintű jogszabályjelent meg.
A továbbiakban a jog szerepéről, a gazdasági viszonyok alakításában betöltött funkciójáról szólt.
Nagy Lajos, a BUDALAKK Festék- és Mű- gyantagyár gazdasági igazgatója korreferátu- mában a piacgazdálkodás és az árszabályozás egyes kérdéseivel foglalkozott. Véleménye sze- rint ez idő szerint a vállalatoknak nincs meg a szükséges mozgásterülete. Egyetértett a politi—
kai és gazdasági stabilitás szükségességével.
Helyesnek tartotta a feldolgozóipar fontosságá—
nak hangsúlyozását. Ugyanakkor saját válla—
lata példáján szemléltette, hogy az 1988. évi adatok nem igazolták a feldolgozóipar fokozot- tabb fejlődését. Bírálta a személyi jövedelem- adónak a vállalat tevékenységére gyakorolt (kedvezőtlen) hatását.
Az árszabályozás kérdésével foglalkozva egyetértett a rugalmasabb és szabadabb ársza—
bályozási elgondolásokkal, de úgy vélte, hogy a jelenlegi ármeghatározási arányokkal nem le- het az antiinüációs politikát biztosítani. A kor—
SZEMLE
1125
referátor véleménye szerint nem világos az ár- konzultációba bevont vállalatok körének meg- határozása.
Rózsa Béla, a Központi Statisztikai Hivatal főosztályvezető-helyettese ,,Az agrárolló és mé- rése" cimű előadásában rámutatott arra, hogy az utóbbi években a gazdasági helyzet romlásá- val előtérbe került a mezőgazdasági árak emel—
kedése, és ezzel szoros összefüggésben mind gyakrabban, de eltérő módon foglalkoznak az agrárollóval. Bemutatta az agrárollónak a kü- lönböző közgazdászok és a szakirodalom által adott értelmezéseit, majd a továbbiakban a nemzetközi és a hazai agrárolló—számítások módszereivel, valamint publikációival foglalko- zott. Ennek során megismertette a hallgatósá- got az EGK és a FAO, valamint a Hivatal szá- mítási módszereivel, eredményeivel, s az adatok szemléltetésére grafikonon mutatta be az ered- ményeket.
A IV. tagozat ülésén a piacgazdaság—foglal- koztatás, bér- és keresetszabályozás kérdéseit tárgyalták. Az ülést Dudás János, az ülés társ- elnöke, a Központi Statisztikai Hivatal fő- osztályvezetője nyitotta meg. A fő előadást Rózsa József, az Allami Bér— és Munkaügyi Hi- vatal főosztályvezetője tartotta. Kifejtette, hogy a piacgazdaságban a munkaerő áru. melyre hat- nak a kereslet—kínálat törvényei. Fel kell adni azt a szemléletet, hogy a rendesen dolgozók nem lehetnek vesztesek. Tudomásul kell venni, hogy a dolgozók helyzetét a termékek és az ága—
zatok piacon elfoglalt szerepe határozza meg.
Nem valósult meg a hirdetett teljes és hatékony
foglalkoztatás sem. A munkaerőpiac építésében az államnak a kínálati oldalon, míg a munkál- tatóknak a keresleti oldalon van meghatározó szerepük. A kínálati oldalhoz szorosan kapcso—
lódik az oktatás és a szociálpolitika. A piac esz- közeinek sokrétűségét hangsúlyozta. Mint piaci eszközt említette a létrehozott nglalkoztatási alapot, a munkanélküli—segélyt. Befejezésül ki- tért a munkaügyi jogi szabályozások kérdésére.
A bevezető előadást követően dr. Fóti János, a Kispesti Textilgyár gazdasági igazgatója vál- lalati szemszögből foglalkozott a bérezés és ke- resetszabályozás kérdéseivel.
Dr. Kamarás Károly, a Baranya megyei Ta—
nács V. B. munkaügyi osztályvezetője ,,A piac- gazdaság és foglalkoztatás területi vetületben"
címmel áttekintést adott azokról a kérdésekről, amelyekkel a foglalkoztatás terén a tanácsok- nak erőteljesebben kell foglalkozniuk.
A tagozati ülés befejező szakaszában két kor—
referátum hangzott el. Matoricz Anna, az Or- szágos Munkaerőpiaci Központ igazgatója in- formációt adott a munkaerő-kereslet utóbbi két évi alakulásáról, s számadatokkal támasztotta alá a munkaerőpiac változását. Dr. Fóti János, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezető—
helyettese a munkaügyi statisztika egyes meg- ügyelési és publikációs kérdéseiről, az új köve- telményeknek megfelelő változtatásokról szólt.
A fentiekben a Vándorülésen elhangzott leg—
fontosabb gondolatokat mutattuk be. A XVIII.
Vándorülésen (INFO '89) elhangzott előadáso- kat részletesebben a Gazdaság és Statisztika különszáma közli.
MAGYAR SZAKIRODALOM
VENCZEL JÓZSEF:
ERDÉLYI FÖLD — ERDÉLYI TÁRSADALOM
Magyar társadalomtudósok a nagyvilágban. Közgazda- sági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1988. 272 old.
Az erdélyi és a magyar társadalomtudomány kiemelkedő egyéniségét mutatja be — már amennyire egy nem egészen háromszáz oldalas kötetben egy életművet be lehet mutatni — a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó új sorozatá- nak ismertetett kiadványa. Venczel József, aki- ben Benkő Samu a ,,. . . romániai magyar mű- velődés egyik legmarkánsabb, ellentmondásos- ságában is jelentős életművet kigyöngyöző al- kotóját" tisztelte, és aki munkásságának ku- tatói szerint a matematikai látásmód és a kor—
szerű demográfiai vizsgálatok úttörője. az er- délyi magyar társadalomkutatás elméletileg, gyakorlatilag legképzettebb szaktudósa volt, napjainkban még szakmai körökben is ke- véssé ismert, munkásságának eredményei ne- hezen, hozzáférhető folyóiratokban rejtőzköd- nek. lgy különösen időszerű volt születésének 75. évfordulóján felhívni rá a figyelmet.
A Válogatott írások alcímet viselő kötet Be- vezetőjét Társadalomtudomány, politika és népszolgálat szintézise Venczel József munkás- ságában címmel az anyag válogatója, Székely András Bertalan írta. A Bevezetőből megismer- hetjük a tudós életútját. Venczel 1913—ban Csíkszeredán született, ott végezte középiskolai tanulmányait és érettségizett, majd 1939-ben a kolozsvári egyetem jogi fakultásán doktorrá avatták. Már egyetemi évei alatt, l930-tól 1938-ig a kolozsvári Lyceum Könyvtárban dol- gozott. l938-tól l945—ig az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület statisztikai és birtokpoli- tikai ügyosztályát vezette, és egyidejűleg (1940- től 1945—ig) az Erdélyi Tudományos Intézet (a Teleki Pál Tudományos Intézet tagja) ta- nára, illetve ügyvezető igazgatója. 1945 és 1947 között részt vett a Bolyai Tudományegyetem megszervezésében, és statisztikai tanszékét ve- zette. (Statisztikai munkássága alapján már 28 éves korában meghívást kapott a statisztikai tanszékre, de azt akkor — sajnos — nem fogadta el, így ezen ismertetés szerzője csak az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületben végzett sok—
