Az Iparstatisztikai és Üzemgazdasági Szakcsoport IV. Vándorülése

844. old.) c. tanulmánya pedig lll. fokozatot

nyert.

,.Társadalomstatisztikai rendszerezési tö- rekvések" c. tanulmányukban szerzők annak az igénynek tesznek eleget, hogy a statisz—

tika a gazdasági folyamatok alakulásához hasonlóan a társadalmi jelenségekről, folya- matokról is pontos, átfogó és naprakész be- számolókat adjon. A tanulmány egy ilyen célra használható társadalomstatisztikai rendszer lehetőségeit vizsgálja. Bemutatja a különböző külföldi és korábbi magyar pró—

bálkozásokat, felméri a rendszer magyaror- szági kiépítésének adatszükségletét, rámutat a rendszer felhasználási területeire a terve—

zésben, a társadalompolitika kialakításában és a társadalomtudományokban. Különös jel—

legzetessége a tanulmánynak, hogy az ága—

zati kapcsolatok mérlegéhez hasonló mate- matikai modellrendszerbe akarja összefog—

laini a társadalmi és demográfiai folyama—

tokról alkotott képet, és hogy igen fontos—

nak látja a gazdaságstatisztikai rendszerre!

való kapcsolat kiépítését abból a meggyő—

ződésből kiindulva, hogy a társadalmi je- lenségeket csak gazdasági alapjaikkal össze- függésben lehet megmagyarázni.

,,Az általános célú háztartási minta kiala—

kitása" c. tanulmány a Központi Statisztikai Hivatal által létrehozandó .,általános célú minta" kialakításához kíván hozzájárulni, mely keretül szolgálna a munkaerő folyama—

tos megfígyelésénél, valamint a háztartási statisztikai és egyéb mintavételes megfigye- lések lebonyolításánál. A tanulmány meg-

vizsgálja az e célra szükséges minta felépí- tését. sorra véve a kiválasztási arány. a te—

rületi szerkezet, a községek, számlálókörze—

tek és lakások rétegzésének és kiválasztásá- nak szempontjait. A dolgozat második része matematikai elemzését adja a különböző mintavételi eljárásoknak. a leghelyesebb megoldás kiválasztása érdekében. A vizsgá—

lat az 1973. évi mikrocenzus, az ahhoz kap- csolódó jövedelmi és átrétegződési felvétel mintájának alapelveit ls felöleli.

,,A nemzeti vagyon mérlege" c. tanulmány, kiindulva a nemzeti vagyon fogalmának elvi meghatározásából. a vagyoni állapot kettős vetületét világítja meg. amelyben a reálesz- közök (a materiális javak) értékét szembe—

állítja a tiszta vagyon pénzbeni értékével.

A vagyonnak e két aspektusból értelmezett fogalmát hozzákapcsolja az újratermelési fo-_

lyamatok megfelelő két vetületéhez, neveze—

tesen a reál-. illetve a jövedelmi folyamatok- hoz. A pénzügyi aktiváknak és passzíváknak a vagyonvizsgálatokba történő bevonásával a tanulmány olyan általános mérési mód- szert mutat be, amely egyaránt alkalmas az egyes gazdasági egységek, az egyes ágaza- tok és az egész ország vagyoni helyzetének

megítélésére.

*

A Fényes Elek jutalmat Huszár István ál—

lamtitkár. a Központi Statisztikai Hivatal el- nöke, a Statisztikai Szemle főszerkesztője 1973. június 15-én ünnepélyes keretek között adta át az irodalmi díj nyerteseinek.

AZ lPARSTATlSZTIKAI ÉS UZEMGAZDASÁGl SZAKCSOPORT lV. VÁNDORULÉSE

DR. MOLNARFI TIBOR

Több éves hagyományt követve, az MKT Statisztikai Szakosztályának lparstatisztikai és üzemgazdasági Szakcsoportja ez évben is megrendezte az iparstatisztikusok orszá- gos vándorülését (lNFO 73). Az Alföld szi—

vébén. Kecskeméten 1973. május 7—9 között tartott lV. Vándorülésen, melyhez a MKT Bács-Kiskun megyei szervezete nyújtott tá- mogatást, mintegy 350 fő vett részt. A ta—

nácskozás fő témája a gazdaságosság mik—

ro- és makroökonómiai szintű kérdéseinek vizsgálata volt. Az INFO 73 a megnyitó ülés után két szekcióban folytatta munkáját, a zá- róülésen pedig a vitáról szóló beszámolókat hallgatták meg, valamint a következő évi programtervezet körvonalait ismerték meg a résztvevők.

A háromnapos tanácskozást dr. Romány Pál kandidátus, az MSZMP Központi Bizott- ságának tagja. a megyei pártbizottság első

titkára nyitotta meg a városi termében.

Rövid üdvözlő szavak után ismertette. hogy milyen változások történtek a városban. il- letve a megyében. Rámutatott arra. hogy Kecskemét nem is olyan régen, jóformán ipar nélküli mezőgazdasági város volt, ma pedig már ipari termékeiről is hires. Ezt követően kiemelte: ,,... a vándorülésen a gazdasá- gosságról, a hatékonyságról fognak tanács- kozni, s arról, hogyan adjanak minél na—

gyobb segitséget az erre irányuló döntések előkészítéséhez. Meggyőződésem, hogy a gazdaságosság különböző mikro- és makro- területeinek vizsgálata jó szolgálatot tesz pártunk gazdaságpolitikai célkitűzéseinek és a Központi Bizottság múlt év végi határoza-

tának teljesitéséhez is."

Huszár István államtitkár, a Magyar Köz- gazdasági Társaság alelnöke bevezető előa- tanács disz-

dásában kiemelte, hogy az eddigi három vándorülésen a témák igen széles körét vi- tatták meg, ami lehetőséget adott arra, hogy a különböző szakterületeken dolgozó köz—

gazdászok kicserélhessék tapasztalataikat.

E tanácskozásoknak -— véleménye szerint — jelentős szerepük van a közgazdászok to- vábbképzésében, ismereteik bővítésében, s nem véletlen, hogy a vándorüléseknek immár ,.törzsgárdája" van. A programadó beveze—

tés utalt arra, hogy a korábbi összejövetele—

ken sokat vitatkoztak a résztvevők a magyar ipar sajátos problémáiról, nemzetközi össze-x hasonlitásokat is tettek, mindeddig azonban kevés figyelmet forditottak az alkotó em- ber szerepére. felelősségére a gazdasági irá—

nyításban. A IV. Vándorülés egyik főfelada—

ha lesz, hogy erről is szó essék.

A napirendre tűzött kérdések, közöttük a hatékonyság—. gazdaságosság-, érdekeltség-, költségvizsgálat a jelenlevő közgazdászok egy-egy munkaterülete. Közös feladatuk a különböző szintű döntések előkészítéséhez, megalapozásához megfelelő elemzések, tény- anyagok összeállítása. ezáltal a vezetői dön- tések hatékonyságának elősegitése. E munka sikere érdekében az előadó a korszerű mód—

szertani és elemzési eszközökre hívta fel a hallgatóság figyelmét.

Ezt követően a statisztikusok. közgazdászok legfontosabb feladatát az MSZMP Központi Bizottsága 1972. novemberi állásfoglalásának megfelelően a hatékonyság vizsgálatában, a gazdaságos termelés és az ehhez tartozó termékstruktúra kialakitásának elősegítésé-

ben jelölte meg.

Végül az előadó a közgazdászok. iparst'a—

tisztikusok, üzemgazdászok közvéleményfor- máló szerepéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy az általuk szolgáltatott adatok nemcsak a magyar ipar belső életéről adnak információt a napi sajtón, a rádión, televizión keresztül a lakosságnak, hanem az ipar helyzetének értékelésében is segítik a közvéleményt. A közgazdászok ezért ma már nemcsak a gaz- dasági és politikai vezetés, hanem az or- szág dolgozóinak bizalmát is élvezik.

Dr. Wilcsek Jenő kandidátus, a Pénzügyi Kutató Intézet igazgatója ,,A vállalatok dön- tési szabadságfoka" cimmel tartotta meg előadását. (Az előadás teljes szövegét lásd a 859—872. oldalon.)

Dr. Körösy József kandidátus, főiskolai tan- székvezető tanár ,,A munkaerő értékelése a termelés folyamatában" címmel tartott elő- adást. Véleménye szerint a munkaerő érté—

kelése sem a vállalatok, sem a népgazdaság termelőtevékenységének elemzésében nem kielégítő. Jelenleg a munkaerő-ráfordításo—

kat a bér és közterhei alapján veszik szám- ba, ezek azonban nem jelentik a teljes újra- termelési költségeket. Felfogása szerint a szakképzett munkaerő költségét célszerű kép-

zési alapként kezelni, visszatérítését pedig a folyó ráfordításban ,.képzettségi amortizáció"

formájában elszámolni. Véleménye szerint a ,,képzettségi amortizáció" ösztönözne a mun—

kaerővel való takarékosságra, a munkahe- lyeken a munkaerő képzettségének és ké- pességeinek megfelelő felhasználására.

A második napon, a tanácskozás két szek- cióban folyt. Az első szekció a megyei tanács nagytermében ülésezett, Erdélyi lgnácnak, a megyei pártbizotság titkárának elnökletével.

Az ülésszak fő címének megfelelő centrá- lis rkérdést fejtett ki dr. Kiss Albert kandidá—

tus, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhe—

lyettesének előadása. amely ,,A gazdaságos—

sági vizsgálatok az ipar és a forgalom szfé- rájában" cimmel hangzott el.

Az előadás a vizsgált kérdéskör bevezető—

jében leszögezte: ,,A gazdasági tevékenység akkor eredményes, ha a vizsgált ágazat, illetve gazdasági egység az adott társadal—

mi—gazdasági körülmények között gazdasá- gosan tesz eleget a vele szemben támasztott és a népgazdaság egészének céljait szolgáló követelményeknek". Alapvető meghatározá—

sából három fontos következtetés vonható le.

Az előadás rámutatott arra, hogy:

—- a hatékonyság csak az adott társadalmi—gazda—

sági környezettel szoros összefüggésben vizsgálható.

— a hatékonyság komplex kutatás. tehát a fö- összefüggések feltárását igényli.

-- a hatékonyság relatív kategória, általában több hasonló szintű szférát vet össze, adott egység ered—

ményesse'ge'nek időben történő változását jelzi.

Az előadás további része négy témakörre oszlott. Tárgyalta

— a hatékonysági elemzések néhány fontosabb. ál—

talános jellegű szempontját,

— a gazdasági hatékonyság módszereit az iparban,

-— a hatékonysági vizsgálatokat a forgalom szférá- jában,

—- a tényezőelemzések vizsgálatokban.

Lajos Józsefné, a KSH gazdasági tanács- adója ..Osszefüggések a gazdaságos terme- lés vállalati és makroökonómiai szemléleté- nek vizsgálatában" című korreferátumában utalt arra. hogy az előadásban foglalt elem- zések minden esetben vállalati adatbáziso—

kon nyugszanak. amiből az következik, hogy a termelőegységek minden fontos mutató—

számának javulása hat az összevont, felsőbb szintű gazdaságossági jelzőszámokra, a be- lőlük levont következtetések pedig a népgaz—

daság fejlődését szolgáló intézkedések alap- jául szolgálnak.

Dr. Révfalvi Miklós, a KSH gazdasági ta—

nácsadója ,,Vállalati gazdaságossági szamr—

tások problémái" cimű előadásában a teve—

kenységek gazdaságosságát kialakító köru!—

ményekkel foglalkozott. Rámutatott arra, hogy a szükségszerűen kialakult számitási el- járások alkalmazása elsősorban a vallalat

speciális elemzési

szerepét a hatékonysági

vezetőinek nyújthat a döntéseik kockázatát csökkentő információkat. Elméleti fejtegeté- sei a fedezeti hozzájárulás és a fedezeti pont elemzése, a költséggörbék, a lineáris programozás és a határelemzés módszere kérdéseivel foglalkoztak.

Hantos József ,,A piackutatás szerepe a vállalati prognózisban és döntésben" cimű korreferátuma utalt a vállalatok munkájában a tervezés kezdeti időszaka óta felhalmozó—

dott tapasztalatokra és a jelenlegi lehetősé- gekre. A vállalatok ma már jól képzett szak- embergárdával és számítógépparkkal ren- delkeznek ahhoz, hogy elmélyült piackutatást végezhessenek.

Élénk érdeklődést váltott ki Pető Márton—

nak, az Öntődei Vállalat főosztályvezetőjének ,,A vállalati gazdálkodás néhány makroöko- nómiai problémája" című előadása. Az elő- adás két nagy kérdéscsoportra —- a vállalati gazdálkodást meghatározó tényezőkre és a vállalati gazdálkodás néhány makroökonó—

miaí problémájára — tömörítette mondaniva- lóját. Foglalkozott a vállalatok sajátos ar- culatából következő egyedi vonások mellett a minden vállalatra érvényes általános tu- lajdonságokkal. Előadásának középpontjá- ban azok az ellentmondásos jelenségek áll- tak, amelyek a vállalati nyereségérdekeltség és költségcsökkentés, a vállalati érdekeltség és a gazdaságos termékstruktúra kialakítása között figyelhetők meg.

Dr. Vastagh Gyula, a KSH Bács—Kiskun megyei igazgatóságának osztályvezetője ,,A területi gazdasági előrejelzések lehetőségei"

című korrefera'tumában az egyre fontosabb területi szempontok oldaláról tanulmányozta a közgazdasági elemzés lehetőségeit. Kifej- tette, hogy a területi gazdasági előrejelzé—

seknél is érvényesítendő módszertani eljárást is erősen befolyásolja a számításokhoz ren- delkezésre álló statisztikai adatanyag. Ebből kiindulva ismertette a rendelkezésre álló ren- delésállomány-jelentések alapján elemezhető fontosabb jelenségeket, amelyekkel a megyei vezetők munkáját az elmúlt időszakban se—

gítették.

Filep György írásban megküldött hozzászó- lása .,A hatékonyság kérdése a lineáris programozási feladatoknál" c. problémakör—

rel foglalkozott. '

Dr. Detre Ágnes, a KSH osztályvezetője az anyagráfordítások kérdéséhez szólt hozzá.

Ismertette az anyagfelhasználás mérési módszereit, majd az 1972. évi anyagfelhasz- nálást jellemző fontosabb változásokat.

Dr. Endrődi János, az Élelmiszeripari Ku- tató lntézet osztályvezetője felszólalásában hangsúlyozta az ágazati jellegzetességek fí- gyeiembevételének szükségességét a gaz- daságosság vizsgálatánál. Véleménye szerint a speciális .,határiparág" gazdaságos- sági számításainak kidolgozásához különle—

ges szabályozási. valamint mérési módszerek szükségesek.

Szenczi Gyula, a KSH gazdasági tanács- adója ismertette a "fedezeti számítási mód—

szer" vállalati alkalmazásának külföldi ta—

pasztalatait. A szakirodalom szerint több iparvállalat kimutatta: lényegesen nagyobb nyereséget ért volna el, ha nem a .,teljes"

költségviselői elv szerint, hanem a ..fedezeti"

számítás módszerével döntött volna egyes rendelések elfogadásáról. A fedezeti számí- tás alkalmazásának hazai tapasztalatai sze—

rint e módszer kitűnően használható a gyár- egységek nyereségképző képességének jel- lemzésére, a műszaki fejlesztési, a beruhá—

zási döntések elbírálásánál, valamint a ter- mékek nyereséghozó képességének vizsgála- ta során.

A második szekció a Bács—Kiskun Megyei Szövetkezetek Szövetsége (MESZO'V) székhá- zának nagytermében ülésezett, ahol dr. Kö- rös Gáspár, a Kecskemét Városi Tanács el—

nöke vezette az ülést.

Tóth Péter, a Szakcsoport vezetőségi tagja, a Csepel Vas- és Fémművek Tröszt főosz- tályvezetője ,,Érdekeltség üzem, vállalat és tröszt szinten" címmel tartott előadásában rámutatott arra, hogy a szocialista érdekvi- szonyok rendszerének három alapvető, struk- turális eleme (az egyéni, a vállalati és a tár- sadalmi érdek) közül sajátos közvetítő sze- rep jutott a vállalati érdeknek. A vállalat mint a szocialista gazdálkodás alapegysége képviseli a vállalaton belüli termelőegységek érdekeit is, így lényegében a termelésben dolgozó kollektívák, egyének érdekei a vál- lalati érdekben integrálódnak. Kifejtette.

hogy az utóbbi években jelentős mértékben növekedett a szintetikus mutatók szerepe a vállalat érdekeltségében. ilyenek elsősorban a nyereségen felépülő mutatók. Az utóbbi idő- ben azonban a nyereségmutatón túlmenően kerestek egy olyan mértéket, amely a válla- lat gazdaságosságát, hatékonyságát a válla—

lati eredménynél jobban reprezentálja. Erre elsődlegesen azért van szükség. mert a vál—

lalati nyereség több esetben olyan tényező- ket (például az állami támogatásokat, az

egyes befizetések alóli mentesítéseket) is tar—

talmaz, amelyek csak közvetetten kapcsolód- nak a vállalat tényleges tevékenységéhez.

Hangsúlyozta, hogy a bevezetett nyereség- érdekeltségi rendszer hasznossága mellett problémákat is vet fel. Például

-- nem ösztönöz eléggé az intenzív gazdálkodásra,

— nem hat megfelelő mértékben a termelékenység javulására, a műszaki fejlesztés hiányában,

-—a pozitiv hatások is lassúbbak a kelleténél, például nem kielégítő gyorsaságú a gazdasági szer- kezet. a termékstruktúra átalakulása,

— nem tisztázott. hogy milyen arányokat kellene

kialakítani az élő munka, valamint a holt munka terhei között,

— merev és bonyolult a rendszer. ez elsősorban a nyereség kötelező kettéosztásában nyilvánul meg.

Végül ismertette a teljes jogúvá vált tröszt belső irányítási rendszerének megváltoztatá- sára hozott intézkedéseket és a szerzett ta- pasztalatokat,

Kecskés József, a Szakcsoport vezetőségi tagja, a Statisztikai Kiadó Vállalat igazga- tója .,Az információs rendszer kialakításának tapasztalatai kísüzemben" címmel tartott korreferátumot. Bemutatta a nyomdaüzem sajátosságait, részletesen ismertette a belső információs rendszer elektronikus számító- gépre alapozott kialakítását. valamint az így biztosított adatok felhasználását. Előadását grafikus ábrákkal tette szemléletessé.

Dr. Nyul Emil, az MSZMP KB munkatársa a ..Vállalati árpolitika és költséggazdálko- dás" c. előadásában ísmertette a szocialista ipar árszínvonalára ható tényezőket. Az ár- emelkedés okait vizsgálva megállapította, hogy az elmúlt öt évben alapvetően két te—

rületről indultak ki és gyűrűztek végig az ár- rendszeren emel'kedések. Az egyik a külföldi piacok gyors áremelkedése, a másik a mező—

gazdaságból származó felvásárlási árak nö- vekedése. Az előadás az áralakulás és az ön—

költség, valamint a nyereség közötti össze—

függéseket elemző részében utalt arra, hogy az árak emelkedése ellenére a termelés jö- vedelmezősége valamelyest csökkent. A nye-, reséghányad csökkenő tendenciája egyben utal a vállalatok költséggazdálkodásának problémáira is. Több iparágban (élelmiszer- ipar, könnyűipar) a termelési költségek gyor- sabban növekedtek a teljesítményeknél, és az árak emelkedéséből származó nyereség—

többlet sem volt képes a költségnövekedést fedezni.

Végül az árpolitika aktuális kérdéseiről szólva kiemelte a szerződéses árfegyelem megszilárdításának szükségességét.

Dénes Gábor, a Villamos Berendezés és Készülék Művek főosztályvezetője ,,A költ- ségelemzés hatása a vállalati árképzésre" c.

korreferátumában vállalati példán mutatta be az ár— és költségelemzés kapcsolatát. ls- mertette a Művek költségelemzési rendsze- rét, ezt követően foglalkozott a költségelem- zésnek, a gyártmánystruktúro átalakításának, a műszaki—gazdasági paraméterek alapján képzett árak gazdaságossági szóródásának, a közvetett költségek pótlékolásának kérdé-

seivel.

Dr. Rédei László, a Kohó- és Gépipari Mi- nisztérium osztályvezetője ,,A gazdasági ha—

tékonyság kritériumai az információs rend—

szer tükrében" címmel tartott előadást. Ki- emelte, hogy minden vizsgálathoz a célnak megfelelő ..speciális" mutatószámok, esetleg mutatószám—rendszerek szükségesek. E téren az utóbbi időben jelentős lépések történ- tek. Ezzel kapcsolatban utalt a Központi Sta- tisztikai Hivatal 12. számú Módszertani füze—

tére, amely a ráfordítások hatékonyságának

mutatószám-rendszerével foglalkozik. Az elő- adó kifejtette. hogy népgazdasági szinten rá- fordításnak (termelő felhasználásnak) az anyagi jellegű költségeket tekinti. beleértve az időszaki állóeszköz—értékcsökkenést is. te—

hát (más megnevezéssel) a holtmunka—fel- használást is. Vállalati szinten viszont terme- lési ráfordításnak tart minden olyan költsé—

get. amely közvetlenül vagy közvetve a ter- melési folyamattal kapcsolatban merült fel. * A ráfordítások között szerepelnek az anyag- jellegű költségeken túlmenően a közvetlen bérráfordítások, az állami szerveknek befize- tett járulékok, adók, elvonások stb. Utalt arra, hogy a gazdasági hatékonyságot az ei- ért eredmény, hozam és a felhasznált ráfor- dítás, erőforrások segítségével mutatószámok formájában fejezzük ki. Ezután részletesen foglalkozott a hatékonysági mutatók értelme—

zésével, egyes mutatók tartalmával, a ráfor- dítási etemek hatékonysági mutatóival, ezen belül a termelékenységi. az állóeszköz-haté—

konysági. a fejlesztési hatékonysági. a kész- letgazdál'kodási jelzőszámokkal.

Szabó József, a MEDlCOR _Művek főosz- tályvezetője a ,,Vállalati gazdaságosság és a nyereséginformáció egyes kérdései" című előadásában azokkal a külső hatásokkal foglalkozott, amelyek a közgazdasági szabá—

lyozók mellett a vállalati gazdálkodást befo- lyásolják.

A harmadik napon tartott záróülés elnöke dr. Ollé Lajos kandidátus, az MKT Statiszti—

kai Szakosztályának elnöke, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem dékánja volt. A záróülésen a szekcióvezetők beszá—

moltak a végzett munkáról, majd dr. Nyitrai Ferencné kandidátus, az lparstatiszti—kai és üzemgazdasági Szakcsoport elnöke. a KSH lparstatisztikai főosztályának vezetője tartott zárszót. Megállapította, az ülésszak teljesítet—

te célkitűzését: az ipar működésének haté- konyságát és gazdaságossáaának kérdéseit népgazdasági, ágazati és vállalati nézőpont- ból közelítve elméleti és gyakorlati módsze- rekkel vizsgálta. A plenáris ülésen és a két szekció tanácskozásain lehetőség volt az is—

meretek gyarapítására és a véleménycserére.

A vándorülés sikerét három tényezőnek tu- lajdonította :

— az értékes előadásoknak és korreferátumoknak.

—a tanácskozás kedvező helyszínének és légkö—

rének,

—— és nem utolsósorban annak, hogy a résztvevők többsége jelen volt a korábbi vándorüléseken, an—

ke'tokon is,

Felhívta a figyelmet, hogy a kétnapos program csak megkezdte az említett téma-.

körök vitáiát. Tekintettel a felmerült érdekes és újszerű javaslatokra. véleménye szerint a témákat még tovább kell vitatni. A viták sa- rán elég élesen elhatárolódtak a vállalati.

az ágazati. a népgazdasági szempontok.

Mégis ahhoz, hogy a köztük levő távolság csökkenjen. ez a vándorülés is hozzájárult.

Reményét fejezte ki, hogy a több mint 300 közgazdász találkozója a megye számára nemcsak munkát jelentett, hanem a Magyar Közgazdasági Társaság fiatal megyei szerve-

zete számára elméleti és gyakorlati tapaszta- latokkal is szolgált.

A zárszó után sor került az Ipari és Építő-

ipari Statisztikai Értesítő nívódíjainak kiosz-

tására. (A nívódíjakról szóló hirt lásd a 915.

oldalon.)

A TERULET! STATISZTIKAI SZEKClÓ TUDOMÁNYOS ULÉSSZAKA

KOVÁCS TIBOR

A Magyar Közgazdasági Társaság Statisz- tikai Szakosztályának Területi Statisztikai Szekciója 1973. május 22—24 között Bé—

késcsabán rendezte meg tudományos ülését.

Az ülésszak munkájában részt vett hat szocialista ország -— Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, a Német Demok—

ratikus Köztársaság és Románia — Központi Statisztikai Hivatalának küldöttsége is.

Az első plenáris ülést dr. Ollé Lajos kandi- dátus, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem dékánja, a Statisztikai Szakosztály elnöke nyitotta meg. Bevezető szavai után került sor az ülésszak első előadására, me—

lyet Huszár István államtitkár tartott ,,A tár—

sadalmi—gazdasági fejlődés területi sajátos- ságai Magyarországon" cimmel. Előadásában a magyar ipar és általában a magyar gaz—

daság helyzetéből kiindulva felmérte az or- szág gazdaságának és társadalmának fel- szabadulás utáni gyors ütemű átalakulását.

Megállapította, hogy a magyar ipar korábbi fejlődését meghatározó tényezők nagy hatás- sal voltak annak telepítésére, területi elosz- lására is. amelynek középpontjában Buda' pest ipara állt, míg az ország számos része általában és lényegében ipar nélkül ma- radt. Rámutatva a termelőerők arányos terü- leti eloszlásának, a területi munkamegosz—

tásnak a jelentőségére, összegezve az 1950 óta bekövetkezett fejlődés főbb eredményeit, kitért a területi aránytalanságból adódó egyes problémákra, amelynek —- többek kö—

zött -— .,... következménye az is, hogy az utóbbi évek közgazdasági—statisztikai kuta- tómunkájában fokozott érdeklődés mutatható ki a gazdasági és társadalmi kérdések terü—

leti aspektusai iránt. Hovatovább a múlté az a téves egyszerűsítés, amely a társadalmi munkamegosztást az ágazati munkamegosz- tásra szűkítette le. s ezzel egyidőben állít- hatjuk: kezd általánossá válni az a felisme- rés, hogy az aránytalan területi elosztás nem kívánatos gazdasági és társadalmi hatáso—

kat vált ki. és így végül is az egyes ágaza—

tok (és az egész népgazdaság) általános fejlődésének is gátjává lesz." Egy adott te- rületen a fejlettség mértékét az ott működő ágazatok együttes színvonala határozza meg

— hangsúlyozta az előadó -—, de jelen hely-

zetünkben egy terület munkaerő—kapacitásá—

nak gazdasági aktivitása, egyben minden irá—

nyú fejlődésének mértéke is végső fokon a legdinamikusabb ágazat. az ipar jelenlétén.

fejlődésén múlik. Ennek tulajdonítható, hogy .,... az ipar további fejlődésének és nem- különben a lakosság foglalkoztatási és élet- viszonyaiban mutatkozó káros méretű diffe- renciák csökkentésének alapkérdése lett az ipari termelőerők és az ipari termelésbe be- vonható pótlólagos munkaerő területi elhe- lyezkedésében megnyilvánuló ellentmondás feloldása". Ezután az előadó részletesen szólt a vidéki iparfejlesztéssel kapcsolatos párthatározatokról, kormányintézkedésekről, és elemezte a vidéki ipartelepítés 1960—1970 közötti eredményeit, főbb tendenciáit. Össze- gezésül megállapította, hogy .,... a vidék iparOSitásának évtizedes folyamata -— termé- szetszerűen a mezőgazdasági nagyüzemek megszilárdításával és növekvő gazdasági ere- jével együtt -— a gazdasági fejlettségi szín- vonal és a lakosság jövedelmi színvonala nivellálódásának tartós és eredményes ten—

denciáját hozta létre, alapot nyújtva ahhoz, hogy a szociális, kommunális, kulturális el- látás szintkülönbségei is csökkenjenek".

Előadásának második részében az ország településhálózatának helyzetével foglalko- zott. Megállapította, hogy a felszabadulás—

kor korszerűtlen településhálózatot örököl—

tünk, melynek célszerű átalakítása nélkül az ország lakossága jelentős részének életkö—

rülményeit, ellátási szintjeit javitani, a város és a falu között érezhető mértékű közeledést elérni nem lehet. Felvázolta településhálóza-

tunk fejlődésének jellemző vonásait, az ur- banizációs folyamatot (kiemelve az utóbbi évek városalakitásait), és különösen részle- tesen foglalkozott az aprófalvak problémái—

val, melyek közül a városok közelében fekvő, jó közlekedési lehetőségekkel bíró falvak fej—

lődése lehetséges, de az ilyen adottságoktól távol települt falvak esetében helyenként az elnéptelenedéssel is számolni kell. Méltatta az országos településhálózat—fejlesztési kon- cepció jelentőségét és az annak tervszerű megvalósítását jól szolgáló új jogszabályo- kat (tanácstörvény, államigazgatási változá- sok stb.).