A Statisztikatörténeti Szakcsoport XXI. Vándorülése Kaposvárott

(1)

ság igen jelentős, ennek ellenére a kutató- sok terén ez ideig háttérbe szorult témáját elemzi komplex módon. A legjelentősebb ipa—

ri növények termelésének, feldolgozásának és felhasználásának teljes vertikumát értéke- li nemzetközi összehasonlításban. Vizsgálja a különböző vertikumok közötti összhangot, és sok esetben a fejlesztési lehetőségekre is ki- tér.

,,A minőségi ismérvek közötti kapcsolatok vizsgálata" c. módszertani tanulmány első- sorban a társadalomtudományok területén hasznosítható mérőszámokat tárgyalja. Be- mutatja a kétváltozós, ún. totális asszociációs együtthatókat, a nominális és az ordinális változók kapcsolatát jellemző mérőszámok

képzését, értelmezését, áttekinti továbbá a parciális és többszörös asszociációs együtt- hatókat. A statisztikai módszertan fontos, a hazai alkalmazásban kissé elhanyagolt terü—

letének ismertetése, a mérőszámok összefüg—

géseiben való tárgyalása segítséget és ösz- tönzést ad a statisztikai elemzés számára.

Az ,,Eszközgazdálkodás a mezőgazdaság- ban az ötödik ötéves tervidőszakban" c, e—

lemző tanulmány a mezőgazdasági beruhá—

zásokkal foglalkozva rámutat arra, hogy vo-

lumenük 1968 óta dinamikusan emelkedett, amit elősegítettek az állami támogatások is.

A hetvenes évek első felének nagy összegű beruházásai megteremtették az alapot a ter- melés bővítésére a következő években, Az évtized második felében azonban a beruhá- zások volumene stagnált. Felhívja a figyel—

met arra, hogy ez a megtorpanás kedvezőt—

lenül befolyásolja a termelést, a hatodik öt—

éves terv célkitűzéseinek teljesítését, amit

többek között a beruházások anyagi—műsza- ki összetételének, forrásainak, az állóeszköz- állománynak, a technikai ellátottságnak ésa hatékonyságnak részletes vizsgálatával tá- maszt alá.

A díjak kiosztása után a Szerkesztő Bi- zottság elnöke méltatta az 1978—1982-ben megjelent tanulmányokat, hangsúlyozta, hogy számos színvonalas munka közül kellett a legkiválóbbakat kiválasztani. Végül annak a véleményének adott kifejezést, hogy a Fé- nyes díj nemcsak elismerés a jutalmazottak számára, hanem további ösztönzés is a ma- gasszinvonolú gyakorlati és tudományos mun- kára.

Dr. Gy. F.

A STATlSZTlKATO'RTÉNETl SZAKCSOPORT XXl. VÁNDORULÉSE KAPOSVÁROTT

DR. HARSÁNYI LÁSZLÓ

1983. május 24. és 26. között rendezte meg a Magyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztályának Statisztikatörténeti Szakcso- portja a Társaság Somogy megyei szerveze- tével karöltve XXl. Vándorülését Kaposvárott.

A május 24-i megnyitó ülésen dr. Kiss AI- bert kandidátus, egyetemi tanár, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese elnökölt.

Az elnökségben helyet foglaltak Sarudi Csa- ba, a Somogy megyei Tanács általános el—

nökhelyettese, dr. Exner Zoltán, az MSZMP Somogy megyei bizottságának osztályvezető- je, Bogó László, a Magyar Közgazdasági Társaság Somogy megyei szervezetének elnö—

ke, Barta Barnabás, az MTA Demográfiai Bi- zottságának elnöke, a KSH elnökhelyettese, dr. Ollé Lajos kandidátus. tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Közgazdasági Tár- saság Statisztikai Szakosztályának elnöke, Boros János, a KSH Somogy megyei Igazga—

tóságának igazgatója és dr. Harsányi Lász- ló, a KSH osztályvezetője, a Szakcsoport ez évi elnöke. Dr. Kiss Albert megnyitójában kitért arra, hogy a XXI. Vándorülés speciális jellegét az a körülmény adja meg. hogy a ,,Keleti évben" kerül megrendezésre. Éppen ezért a Szakcsoport a korábbi hagyományok- nak megfelelően meg kíván emlékezni (: hi—

vatalos statisztikai szolgálat megalapítójának

tevékenységéről. A program szerint a Ván- dorülés második napján ,,Keleti Emlékülés"

lesz. amelyen több előadás vizsgálja, elemzi Keleti Károly munkásságát. teljesítményeit.

A munkaüléseken megvitatásra kerülő elő- adások két csoportba oszthatók: egyrészt, Somogy megye életét, társadalmi—gazdasági fejlődését mutatják be, másrészt folytatva a Szakcsoport tagjai által korábban megkez- dett témát, azaz a két világháború közötti statisztikai tevékenység feltárását. beszámol- nak az e téren elért legutóbbi kutatási ered—

ményekről, különös tekintettel a gazdasági válság szerepére a magyar statisztika fejlő—

désében.

A megnyitó előadás első előadója Sarudí Csaba, a Somogy megyei Tanács általános elnökhelyettese áttekintést adott Somogy megye társadalmi—gazdasági fejlődéséről. Elő- odásában ismertette a megye legfontosabb gazdasági jellemzőit. Kitért a harmadik leg—

jelentősebb ágazat, az idegenforgalom sze- repére a megye életében. Részletesen fog—

lalkozott a továbbiakban a lakosság életkö—

rülményeinek alakulásával, a lakásépítések, az egészségügyi és az oktatási helyzet vál- tozásaival. Behatóan foglalkozott azokkal (:

változásokkal. amelyek a kistelepülések éle—

tében következtek be.

(2)

Boros János, a KSH Somogy megyei Igaz- gatóságának igazgatója .,Somogy megye me- — zőgazdaságának fejlődése a XX. században"

címmel tartott előadást. Előadása'ban a me- zőgazdaság fejlődésének három nagy korsza-

kát elemezte:

1, az agrárreform korszakát, amely 1935—tel zárult:

2. az agrárforradalom korszakát, amely a fordulat évével fejeződött be;

3. a szocialista nagyüzemek kialakulásának és elterjedésének korszakát.

ismertette az egyes időszakok jellemző vo- násait, sajátosságait. így részletesen tárgyal—

ta az előadás a századforduló birtokviszonyo- it. a különböző művelési ágak arányait és a művelési ágak fejlődését. Kiemelte a válság utáni korszakot meghatározó körülmények között a kapitalista mezőgazdasági szervezetek szerepét és a háborús készülődéshez kapcsolódó keresletnövekedést. Rámutatott arra, hogy a harmadik szakasz a fejlődés szempontjából több részre tagolódott, így 1956—ig tart az állami szektor életrehivása és a termelőszövetkezetek alakulásának kezde—

te; az 1957 és 1962 közötti időszak (: terme- lőszövetkezetek megszilárdulásának korsza- ka; az 1962 és 1967 közötti időszakot a szö- vetkezetek politikai és gazdasági fejlődése fémjelzi, a legújabb időszakra pedig a vál- lalotszerű gazdálkodás és az iparszerű ter- melés jellemző. A beszámoló részletesen is—

mertette e szakaszok strukturális és termelési jellemzőit.

Már a nyitóülésen elhangzott előadásokat is élénk vita követte, és ez volt jellemző a további munkaülésekre is.

Az első munkaülésen Oros Iván, a KSH osztályvezetője elnökölt. _

Barta Barnabás, az MTA Demográfiai Bi- zottságának elnöke, a KSH elnökhelyettese .,Reprezentativ társadalomstatisztikai felvéte—

lek Magyarországon" cimmel tartott elő- adást.1

Előadása teret szentelt azoknak az előz- ményeknek, amelyek hazánkban és külföldön a reprezentatív statisztikai megfigyelések rendszerét előkészítették, megalapozták. ls—

mertette és értékelte a reprezentatív felvéte- lek magyarországi történetének jelentős állo- másait: a Fővárosi Statisztikai Hivatal ház- tartásstatisztikai adatgyűjtéseit, a Magyar Gazdaságkutató Intézet felvételeit, a háztar- tásstatisztikai adatgyűjtéseket. A reprezentativ felvételekre az 1960-as évektől a tudatos mintavétel, az 1970—es évektől a matematikai eszközök, a hibaszámítás felhasználása a jel-

lemző.

A hazai — hivatali — reprezentativ felvé- telek gyakorlatában a döntő változást az

1Az előadás kissé kibővített változatát lásd a Statisztikai Szemle 1983. évi 8—9. számában (792—

840. old.).

Egységes Lakossági Adatfelvételi Rendszer (ELAR) jelentette.

1957 és 1982 között 58 alkalommal hajtott végre a Központi Statisztikai Hivatal reprezentativ felvételt (a háztartásstotisztikai adat- gyűjtést és a mikrocenzusokat nem számit- va). A felvételek 60 százaléka állapotfelvétel

volt.

Az előadásban helyet kaptak azok a to- nulságok, amelyek az eddigi felvételekből levonhatók (így a fogalmak eltéréséből szár- mazó összehasonlitási nehézségek, az alkal—

mazhatóság problémája vagy a kisebb terü- leti egységekre vonatkozó szignifikáns becslé- sek gondja). és helyet kaptak a továbbfej- lesztésre vonatkozó legfontosabb elképzelé—

sek (például az ,,életminőség" vizsgálata. az adatbázis-rendszer megteremtése) is.

Dr. Kanyar József, a történettudományok kandidátusa, a Somogy megyei Levéltár igaz- gatója a ,,Népoktatás a Dél—Dunántúlon a kései feudalizmus időszakában" c. előadásá—

ban a dél-dunántúli régió gazdaságtörténeti ismertetése után öt kiemelt kérdéskomp- lexummal foglalkozott:

1. az anyaegyházak és a filiák rendszeréről szól—

va. ismertette, hogy az iskolák intézménye milyen mó- don foglalt helyet az anyaegyházak és filiák kapcsa-

latóban;

2. vázolta a népiskolákat fenntartó egyházak kü—

lönbségeit: az egyházak körülményei eltértek egymás- tól: az eltérés jelentkezett a protestáns és a katoli-

kus oktatási rendszerekben is;

3. a tanítói fizetésekkel foglalkozva rámutatott arra. hogy az méltánytalanul alacsony volt. alacsonyabb mint az agrárszakemberek vagy a lelkészek fizeté- se;

4, tárgyalta a népoktatás katonai hasznát;

5. bemutatta a tanítók részvételét az 1848—49—es szabadságharcban.

Dr, T. Mérey Klára, a történettudományok kandidátusa, az MTA Dunántúli Tudományos lntézetének tudományos főmunkatársa: ,,So- mogy megye gyáripara a két világháború kö- zött" cimmel tartott előadást. Előadásának főbb vonásai a következőkben foglalhatók össze.

Somogy megye területe Dél—Dunántúl me- gyéi közül a legnagyobb volt 1920-ban. en—

nek ellenére népsűrűsége a legalacsonyabb (55 fő/kmz). Gyáripara már az első világhá- ború előtt ZOOO-nél több munkást foglalkoz—

tatott, iparági megoszlását tekintve sokszínű volt, bár zömében kis gyárak dolgoztak te-

rületén.

Az 1925. évi településenkénti felvétel a hely- ségek 30 százalékában gyár jelleggel műkö- dő ipartelepet tüntetett fel. A gyári munká—

sok száma a megye ipari segédszemélyzeté—

nek 14 százalékát alkotta. A gyárak jobbára egy-egy nagybirtokhoz kötődtek (gépjavító, malom, sajtüzem stb.). Kaposváron volt a legerősebb a gyáripar, és az 1929-ben kez—

dődő gazdasági válság itt tette tönkre a leg—

több gyárat.

(3)

1942-ben a megye gyáripara már megerő- södött. A gyári munkások száma 2728 fő volt, s a gyárakban közel 17000 lóerős géppark dolgozott. A Dél-Dunántúlon ez évben meg- termelt áruk értékének 20 százalékát Somogy megye üzemeiben állították elő. Vezető ipar- ág az élelmiszeripar volt, a nehéziporhoz tar- tozó üzemek nagy része a kis- és középvál-

lalatok közé sorolható.

A háború utolsó időszakában a megye gyáripara súlyos károkat szenvedett. 1946-ban a gyári munkások száma 40, a gépek telje- sítőképessége 43 százalékkal volt kevesebb.

mint 1942—ben. Az ipar szerkezete és területi elhelyezkedése azonban általában változat- lan maradt, és ez volt az a keret Somogy megyében, amelyre az új szocialista gyáripar ráépülhetett.

A Vándorülés második napján került sor az említett Keleti Károly Emlékülésre. Az el—

hangzott, illetve az Emlékülésre beküldött dol- gozatok ismertetésétől eltekintünk, minthogy azokat a Statisztikai Szemle 10. száma ——

egy kivételével — teljes terjedelemben közöl—

te. Dr. Nemeskéri lános ,.Keleti Károly vizsgá- lata a vérrokon házasságokro'l" c. előadása — melynek közlésére a szerző hivatali elfoglalt- sága miatt csak később kerülhet sor — rá- mutatott arra, hogy Keleti Károly korát meg—

előzve felismerte a rokonházasságok. illetve

az ezekből származó esetleges degeneratív károsodások halmozódása vizsgálatának ton- tosságát és lehetőségét. 1876-tól kezdődően a belházasodás mértékének megállapítására adatgyűjtést rendszeresített, Ennek az adat- gyűjtésnek eredményeiból kitűnik, hogy a ra- konházasságok gyakorisága hazánkban a XIX. század utolsó évtizedeiben lassan emel- kedő tendenciát mutatott (1900-ban 0.68 szá- zalékot tett ki).

A jubileumi megemlékezések után a XXI.

Statisztikatörténeti Vándorülés a második munkaüléssel folytatta munkáját. Ezen dr.

Kanyar József, a történettudományok kandi- dátusa, a Somogy megyei Levéltár igazgató- ja elnökölt. Első előadó dr. Hajdú Zoltán, az MTA Dunántúli Tudományos Intézetének tu—

dományos munkatársa volt, aki ,,Somogy megye településének vonzáskörzetei az 1925-ös közigazgatási tájékoztató lapok alapján" cím-

mel tartott előadást.

Az 1923. évi brüsszeli Nemzetközi Közigaz- gatástudományi Kongresszus határozata nyo- mán a Belügyminisztérium elrendelte a köz—

igazgatási adattárak kialakítását. A közigaz—

gatási adattárak forrásbázisát a közigazgatá—

si tájékoztató lapok segítségével kívánták ki—

alakitani. Az ország minden községéről 8 al- dalas felvétel készült.

Az adatlapok forrásanyaga több tudo- mányág számára kínál kutatási lehetőséget:

alkalmas településtörténeti, gazdaságtörténe—

ti, néprajzi. igazgatástörténeti elemzésekre.

Az előadás a történeti földrajz szemszögé- ből dolgozta fel a tájékoztató lapok telepü- lési, településhálózati adatait, A történeti vonzáskörzetek rekonstruálása szempontjából kiemelkedő jelentősége van a települések igazgatási, oktatási, egészségügyi, kereske- delmi, ínfrastrukturális ellátottságának és te-

lepülésközi kapcsolatrendszerének.

Az előadás áttekintette Somogy megye köz- igazgatási. oktatási, egészségügyi és keres- kedelmi vonzáskörzeteit. Elemezte a különbö—

ző jellegű településközi kapcsolatok mennyi- ségi, minőségi és területi problémáit, feltárta az egyes ágazati vonzáskörzetek központi és területrendszerének összefüggéseit.

Összegezésként a szerző meghatározta a településhálózat kiskörzeti és járási szintű vonzáskörzeteit, értelmezte a vonzáskörzetek kialakulásának, illeszkedésének alapkérdése-

it.

A második beszámolót dr. Nádasi Éva, az MTA Dunántúli Tudományos Intézetének tudo- mányos segédmunkatársa ,,Tradicionális tár—

sadalmi csoportok területi típusai a dél—du- nántúli régióban a két világháború között"

címmel tartotta.

A harmadik munkaülés elnöke dr. Harsá—

nyi László, a KSH osztályvezetője, a Statisz—

tikatörténeti Szakcsoport soros elnöke volt.

Ez a munkaülés előadásait — tematikusan ——

a gazdasági válságok statisztikájának, illetve a válságokkal együttjáró múltbeli statisztikai

feladatoknak szentelte.

Nyilas András, a KSH Gazdaságkutató ln- tézete'nek igazgatóhelyettese ,,A konjunktúra- ciklusok elemzése" cimmel tartott előadást.

Előadásában a gazdasági válságok elméle—

tének történeti áttekintésével foglalkozott, il—

letve azzal, hogy általában a statisztika szá—

mára milyen követelményekkel lép fel a kon—

junktúraváltozás.

A statisztika az 1800-as évek végétől re- gisztrálja a válságciklusokat. E ,,klasszikus"

ciklusokat vizsgáló elméletek a ciklusok okait a túltermelésben, illetve az áliótőke alakulá- sában keresték. A második világháború után az addigi elmélet nem minden vonatkozásban állja meg a helyét. lgy egyes szerzők nem a beruházási ciklusban keresik a válságok okát.

hanem a profit változásában vélik megtalál- ni azt.

Egyes közgazdászok és politikusok olyan véleményt alakítottak ki, hogy a világ gazda- sága már megszabadult a ciklikus visszaesé- sektől. Ezt az illúziót rombolta szét az 1973—

1974-es válság. Ez a válság eltér a világhá—

ború előtti konjunkturális ingadozástól. A vál- tozás újból felszínre hozta Kondratyev cik- luselméletét is, Az új típusú válság magya- rázatára többfajta kísérlet történt, de igazán kielégítő még nem. Ezek a körülmények a magyar statisztika számára is új feladatokat fogalmaznak meg.

(4)

Dr. Dányi Dezső, a KSH Könyvtár és Doku—

mentációs Szolgálat igazgatója ,.A statisztika szervezése az 1930—es válság idején" c. elő- adása a statisztika által a gazdasági válsá- gokra adott egyfajta választ vázolta fel.

Az 1920-as évekre az a jellemző, hogy a magyar statisztikának nincs igazi gazdája. A központi statisztikai adatgyűjtések mellett vi- rágzanak az ágazati statisztikák is. Ebben lé- nyeges változást hozott az 1929-es statisztikai törvény. Ez a törvény a Központi Statisz—

tikai Hivatalt a miniszterelnök felügyelete alá helyezte .Megalakult (újból) az Országos Sta—

tisztikai Tanács is. Ennek feladata az volt.

hogy segitsen racionalizálni a magyar statisztika szervezetét. Erre azért is szükség volt, mert a Központi Statisztikai Hivatal költség- vetését erősen csökkentették. Az Országos Statisztikai Tanács megalakulásának legfőbb eredménye az volt, hogy az eddig befelé for- duló intézmény nyitottabbá vált.

Az Országos Statisztikai Tanács 45 tagjából kezdetben 4 volt a Hivatal munkatársa, és ezen felül helyet foglaltak benne a statiszti- kát oktató egyetemi professzorok, a minisz- tériumok és a szakszervezet képviselői. A ta—

nács tényleges feladata a hivatal munkater- vének, az évkönyvnek kiadás előtti vélemé- nyezése, statisztikai kézikönyv készítése. a statisztikai szakvizsgarendszer kidolgozása stb. volt.

A különböző bizottságok vezetői olyan sze—

mélyiségek voltak, mint Teleki Pál, Heller Far-

kas, Fellner Frigyes, Laky Dezső, Thirríng

Gusztáv.

Az Országos Statisztikai Tanács jegyző- könyveinek feldolgozásával a statisztikatörté- net még adós.

Dr. Tóth Tibor kandidátus, egyetemi do- cens. a KSH Könyvtár és Dokumentációs Szol- gálat történeti statisztikai kutató csoportjá—

nak vezetője ,.A gazdasági válság és a me- zőgazdasági statisztika" címmel tartott elő- adást.

Előadásának középpontjában az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) sta- tisztikája állt: ez mutatta — véleménye szerint — legjobban a világgazdaság változása- it. A kérdés nemzetközi kapcsolódásait ele- mezve kiemelte, hogy ezekben az években a magyar gazdaság nyitott gazdasággá vált, ugyanakkor egyre növekedett a kibocsátáslaz Egyesült Államokban, a válság kirobbanása együtt járt a struktúraváltással az egesz vi-

lágban.

A magyar mezőgazdasági termelést az jellemezte, hogy a gabonatermelés szintje nem haladta meg az 1900-as szintet. Ugyanakkor a "nagytermelők" lényegesen fokozták a ki- bocsátásukat. A külkereskedelmi árolló Kelet—

Európában kedvezőtlen. Erős a konkurrencia.

A kelet-európai országok egymásnak piaci versenytá rsai .

Magyarország helyzetét - csupán címsza-

vakban idézve fel az előadásban elhangzot—

takat — jellemzi:

— az erőforrás—túlkínálat. az alacsony fogyasztóké- pesség:

-— a gyengülő költségvetési korlát. amelyet földvá- sárlások követnek és nem technológiai fejlesztés;

—— az anyagkivitel és nem munkaerő—kivitel:

— 1924—ben. majd 1927—ben az OMGE jelzi a válsá-

got:

—- a mezőgazdaságot termelői—gazdálkodási statisztika és nem a termelés alapjainak statisztikája jel—

lemezte (a számtartás a mezőgazdaságban kis körre terjedt ki. és rendkívül fejletlen volt; ennek felszá—

molására indult meg az OMGE statisztikája, amely 352! )gazdaságra kiterjedő reprezentaítv felvételen ala-

pu t .

Dr. Andorka Rudolf kandidátus, statisztikai főtanácsos. a KSH osztályvezetője a gazda- sági válság társadalmi hatását boncolgatta előadásában, amelynek címe ,,Társadalom- statisztika az 1930-as évek gazdasági válsá- ga idején" volt. Azt a kérdést tette fel: ha- gyan alakultak a társadalmi folyamatok a válság idején? Szintén csak vázlatosan jelez-

zük az előadó fő megállapításait:

A nemzeti jövedelem Szigeti Gyula számításai szerint 1929 és 1933 között (folyó áron számítva) 30 szá- zalékkal esett vissza (a Gazdaságkutató intézet en- nél kisebb visszaesést közölt): a külkereskedelmi for-

galomban nagy passzívum mutatkozott.

a társadalmi rétegek jövedelmére a kivételesen egyenlőtlen jövedelemelosztás volt jellemző;

az árak lényegesen csökkentek a válság idején (ez jellemezte a mezőgazdasági árak alakulását is):

ugyancsak csökkenés jellemzi a különböző fogyasz- tási adatokat is: Budapesten csökkenő volt a tej- és a húsfogyasztás, de például a személygépkocsi-állo-

mány is csökkent;

a válság éreztette hatását egyéb társadalmi vo- natkozásokban is, így például csökkent a házassági arányszám és a születési arányszám, romlott a ha-

landóság;

a társadalomstatisztika egyéb területén, így az ok- tatás, a kulturális statisztika. az idegenforgalom vagy a deviáns viselkedések és az öngyilkosságok statisz- tikájőban e válság hatása szintén kimutatható.

A statisztika minderre későn reagált. így például volt néhány olyan téma. amellyel a statisztikai hivatal nem foglalkozott. ilyenek voltak például a nemzetijövedelem-számítás, a munkanélküliség alakulása, a létminimum.

A harmadik munkaülés és egyben a Ván—

dorülés utolsó előadását Halkovics László, az Országos Anyag- és Árhivatal osztályvezetője tartotta. Előadása ,,A magyarországi sztrájk—

statisztika kialakulásától 194549" cimet visel- te, Az előadás első részében a nemzetközi sztrájkstatisztika történetével foglalkozott.

majd pedig a magyar sztrájkstatisztika kez- deteivel.

Az előzmény az iparhatőságok kötelező ér- tesítése az előfordult sztrájkokról az 1893.

évi törvényes rendelkezés alapján. A sztrájk- statisztika elrendelése 1905-ben történt meg.

Ez a fajta statisztika 1913—ig volt érvényben.

Az első világháború alatt kezdetben a sztráj- kok számának csökkenése figyelhető meg. az élénkülés 1917—től következik be.

(5)

A sztrájkstatisztikát 1920 után szervezték ujjá. Megfigyelési köre abban az időszakban az iparra, a bányászatra és a közlekedésre terjedt ki. Összefoglaló adatait a Statisztikai Szemlében közölték. A két világháború kö- zött 27 közlemény jelent meg. A közlemények témakörei —- példaszerűen — a következők voltak: a sztrájkolók, az érintett üzemek, az el- veszett munkanapok száma, karhatalmat vet- tek—e igénybe.

A befejező elnöki zárszó kiemelte, hogy a Statisztikatörténeti Szakcsoport munkáját jól

fejezte ki a Vándorülés. Ezen belül különle- ges jelentőségük volt a Keleti Károly munkás- ságával foglakozó jubileumi megemlékezé- seknek. A szakcsoport vezetősége hasznos kezdeményezésnek minősítette, hogy a vén—

dorülés egy munkaülését tematikusan egy adott témakör (a gazdasági válság és a statisztika) feldolgozására koncentrált előadá- sokkal sikerült megtartani. Ez a módszer a jövőben is követendőnek látszik.

A Statisztikatörténeti Szakcsoport egy év- re a következő összetételű vezetőséget válasz- totta meg: dr. Csepínszky Andor, dr. Dányi

Dezső, dr. Harsányi László.

MAGYAR SZAKIRODALOM

NYILAS ANDRÁS:

MAGYAR VÁLASZ

A VILÁGGAZDASÁG! KIHIVÁSRA

(Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1982.

300 old.)

Aligha van olyan, közgazdasági kérdések iránt érdeklődő olvasó, aki nem tekintené idő- szerűnek a világgazdasági kihívásra adott magyar válasz értékelését. Felerősödő gazda—

sági gondjaink közepette a szakmai közvéle- ményben, de szélesebb körben is rendszere—

sen felvetődik az okok, a ,,miért"-ek kere- sése, a kiutak kutatása.

Az előttünk fekvő könyv lényeges hozzájá- rulást jelent ehhez a ,,tisztító" folyamathoz.

A szerző, mint arra az élőszóban utal, tudo- mányos igényű népszerűsítő elemzés készíté- sére vállalkozott. és célja nem újabb közgaz- dasági összefüggések felismerése, hanem azok közérthető interpretálása volt. Közgaz- dasági szakirodalmunkat ismerve megálla- pítható, hogy több ilyen elemzésre, oknyo- mozó munkára lenne szükség, mert ez javí—

taná ,,hátra-" és előrelátásunkat. A szerző gyakran vitatkozik is másokkal, időnként még saját korábbi megállapításaival is, s ezzel a módszerrel az olvasót gondolkodásra, vitat- kozásra készteti.

Először azt a kérdést teszi fel: mi az oka a világgazdasági korszakváltásnak? Ponto- sabban: elsősorban a nemzetközi árupiaco- kan lezajlott árrobbanás okait elemzi részle- tesebben. és maga is érzi. hogy ezzel a vi- lággazdasági korszakváltásnak csak egyik, bár igen fontos elemét vizsgálja. Arra a meg- állapításra jut, hogy ,.... nem az arab—iz—

raeli háború, nem az OPEC és más nem—

zetközi nyersanyag-exportáló vagy -importá—

ló szervezetek ,mesterkedései' emelték fel az ásványi nyersanyagok és energiahordozók árait. Az áremelkedés és a cserearányok vi- lágméretű megváltozásának, a jövedelmek és a tőkefelhalmozás világméretű átrendező- désének alapvetően történelmi—közgazdasági

okai vannak. Ha nem 1973—1974-ben, akkor is előbb vagy utóbb, de mindenképpen be- következett volna az ár- és cserearányok tör- ténelmileg és közgazdaságilag indokolható átrendeződése." (76. old.) ,,Az árrobbanás tehát úgy is felfogható, hogy az ,helyreállí.

totta' a kialakult aránytalanságokat." (66.

old.)

Mindemellett a szerző rámutat arra is, hogy bár az új árarányok tendenciájukban sokoldalúan indokolhatók. mértékük mégis vitatható. Elsősorban azért, mert az új ener- giaárak jelentős monopolista extraprofitot is tartalmaznak. A monopolár természetesen maga is objektív gazdasági kategória, amit tudomásul kell vennünk, akár igazságosnak tartjuk, akár nem. Ezekkel számolni kell az új körülményeket figyelembe vevő gazdaság- tejlesztési koncepciók kidolgozásakor.

A szerző a tőkés országoknak a világgaz- dasági folyamatokra és következményeikre adott válaszával foglalkozva rámutat arra, hogy az adaptációs gazdaságpolitikák az egyes országok sajátosságaitól függően, va- lamint az adott környezetben uralkodó gaz- daságpolitikai elméletekhez igazodva jelen- tős mértékben eltérők. Közös vonásuk azonban, hogy ,,Sokszor fogcsikorgatva, de végül is valamennyi tőkés országban következetesen érvényesítik a termelői és fogyasztói árakban a világpiacon kialakult új árarányokat nagyobb gondot fordítanak az energiamegtaka- ritást célzó fejlesztések támogatására, Erő- teljesen szorgalmazzák és jelentősen támo- gatják a nagyobb alkalmazkodóképességű kis- és középvállalkozásokat és a magas mű- szaki színvonalat képviselő fejlesztéseket (pl.

elektronika). Számottevően fokozzák a szol- ' gáltató ágazatok fejlesztését ..." (87. old.)

A tőkés országok alkalmazkodását azonban számos kedvezőtlen jelenség kíséri: ,, gazdasági válság, krónikus infláció, óriási munkanélküliség, pangó beruházási tevékeny- ség." (89. old.) Magyar szempontból külö-