A Statisztikatörténeti Szakcsoport XIX. Vándorülése Kőszegen

(1)

SZEMLE

A STATlSZTlKATURTÉNETl SZAKCSOPORT XIX. VÁNDORULÉSE KÖSZEGEN

LACZKA SÁNDORNÉ

A Magyar Közgazdasági Társaság Statisz—

tikai Szakosztályának Statisztikatörténeti Szakcsoportja és az MKT Vas megyei Szer—

vezete 1981. május 27—28—án Kőszegen ren- dezte meg a XIX. Statisztikatörténeti Vándor—

ülést,

A Vándorülésre a Sopronban május 26-án tartott Thirring Gusztáv emlékülés után ke- rült sor. E tudományos emlékülésen. melyet a Központi Statisztikai Hivatal és Sopron Vá- ros Tanácsa rendezett a Thirring Gusztáv év—

forduló alkalmából, (: Szakcsoport tagjai nagy számban vettek részt.

A statisztikatörténeti tanácskozás május 27-i megnyitó ülésén Beiczy Imre, a Magyar Köz- gazdasági Társaság Vas megyei Szervezeté—

nek elnöke elnökölt. Az elnökségben foglal—

tak helyet: dr. Szente Sándorné, az MSZMP Kőszeg Városi Bizottságának első titkára, Preínínger Ferenc, Kőszeg város tanácselnö-

ke és a Szakcsoport vezetősége.

Bejczy lmre üdvözlő szavai után dr. Milté—

nyi Károly statisztikai főtanácsos, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetője, (: Szakcso—

port ez évi elnöke köszöntötte a Vándorülés résztvevőit.

A megnyitó ülés első előadója Preínínger Ferenc, Kőszeg város tanácselnöke ismertette a város múltját és jelenét. Kőszeg 1328- ban Károly Róberttől kapta a városi rangot.

Nehéz napokat jelentett a város történeté- ben az 1532-es év, amikor a török 22 egymást követő ostrommal sem tudta megtörni a vár- védők ellenállását. 1532 után a céhes ipar erőteljes fejlődésnek indult a városban, eb—

ben jelentős szerepet játszott, hogy a, város kereskedelmi tengelyben helyezkedett el.

Az 1700—as évek jelentették a város legvi—

fágzóbb időszakát. 1720-ban Kőszeg az or- szág 11 legnagyobb városa közé tartozott.

A XIX. században, mivel nem voltak meg a kapitalista fejlődés feltételei, a város növe—

kedése elmaradt más magyarországi városok haladásától, sőt a felszabadulás utáni fej- lődése is eltérő képet mutatott.

A mai Kőszeg lakossága 12650 fő. A vá—

ros jelentős ipari üzeme a Posztó—Nemez és Bútorszövet Gyár. A legnagyobb gond a 140 műemlék épület védelme. A rekonstrukció 1957—ben indult el, azóta szinte folyamatos- nak tekinthető. A műemlékvédelem az épüle—

tek egészével foglalkozik, az épületek külső és belső felújítását párhuzamosan végzik; a következő 5 évben 180 millió forint áll ren- delkezésre erre a célra. Várát 1963-ban újí- tották fel, s az ma a város kulturális cent—

ruma.

A városról adott alapos, érdekes tájékoz—

tató után Bechtold István ornitológus a Szőlő Jövésnek Könyvét mutatta be előadásában.

A város létében a múltban fontos szere—

pet töltött be a szőlőtermelés. 1738-ban Kő—

szeg város 820 magyar hold szőlőterülettel rendelkezett. ami 436 tulajdonos között osz—

lott meg. A szőlőterületnek csupán 9 száza- léka volt nagybirtokosok kezén. A szüret idő- pontját a városi elöljárók határozták meg, ehhez minden szőlőtulajdonosnak alkalmaz—

kodnia kellett. Kötelező volt a szüret előtt az utakat rendbehozni, s a szőlőhegyen kü—

lön sétautakat jelöltek ki.

1740 április 24-én nyitották meg a Szőlő Jövésnek Könyvét, és azt azóta is pontosan vezetik. Évente. Szent György napkor szőlő—

vesszőket vittek be a városi előljárókhoz, és a hajtások nagyságából következtettek az évi termésre. A könyvbe évente berajzolták a be- mutatott hajtásokat, és évközben bejegyez- ték az időjárás változásait. Augusztus 10—én szőlőszemeket vittek be, és szintén értékel- ték azokat. A szüretre általában Orsolya nap—

kor került sor, amikor bejegyezték a könyvbe a szüret eredményeit, minősítették a bort. A filoxéravész kipusztította a kőszegi szőlők nagy részét, ma már csak 100 kat. hold őrzi a kőszegi szőlők hirét.

A megnyitó ülés harmadik előadója dr.

Fazekas Béla, a közgazdaságtudományok doktora. a Központi Statisztikai Hivatal fő—

osztályvezetője volt, aki ,.A mezőgazdaság

(2)

1144

fejlődésének főbb tendenciái és a statisztika"

cimmel tartott előadást.

A mezőgazdasági termelés egyben társa- dalmi kérdés is, így a mezőgazdasági statisztika egyúttal politikai kérdés, osztályér- deket képvisel. Igy van ez akkor is. ha ez nem tudatosan történik. Ez természetesen nem kérdőjelezi meg a statisztika objektivitását.

Ezek a statisztikák más társadalmi rendszer- ben is használhatók. Lenin például az 1895.

évi magyar mezőgazdasági összeírást sokkal jobbnak ítélte meg más országok statiszti- káinál. Az 1935. évi mezőgazdasági összeírás konkrét adatokkal szolgált a birtokmegoszlás—

ra, melyek felhasználhatók voltak a földre- form kérdésének megítéléséhez.

A mai statisztikai adatok — hazai és nem—

zetközi vonatkozásban egyaránt — sok össze- hasonlitásra adnak lehetőséget. A felszaba- dulás után a mezőgazdasági statisztika fő feladata volt olyan adatok gyűjtése, feldol—

gozása és szolgáltatása. amelyek alapján a mezőgazdaság célkitűzéseit meg lehet hatá- rozni. Erdei Ferenc a mezőgazdaság fejlődé—

sében 5 periódust különböztetett meg:

1. 1945-től 194849, a földreform időszaka.

2.1949—től 1956-ig, a szocialista átszervezés kez- detei,

3.1957-től 1961-ig, a szocialista átszervezés befe- jezése.

4.1962-től 1967-ig, a mezőgazdasági nagyüzemek megszilárdulása,

5.1967-től napjainkig, a korszerű nagyüzemi ter- melés iparosodott szakasza.

A mezőgazdasági statisztika túlnyomórészt képes volt követni ezeket a szakaszokat. de

nem mindenben. Például:

— a földreformról sok információ áll rendelkezés- re, de kevés a statisztikai adat:

-— a második világháborús károk értékét felül kel—

lene vizsgálni, a vonatkozó becslés ugyanis tartal- maz objektív elemeket, de a fejlődési trendek vizs- gálata bizonyos túlzásokra enged következtetni.

A mezőgazdasági statisztika újabb kori fej- lődésének problémái: a mezőgazdasági statisztika számos mutatóval rendelkezik, de ezek között ma már vannak elavult mutatók is, ilyenek a szántás gépesítési foka. az egyes agrotechnikai mutatók, a munkaegység stb.

Jóllehet ezek a mutatók már elavultak. mé—

gis hozzá tartoznak a statisztika történeté- hez. Vannak továbbá ,.fakulóban levő muta- tók". mint például a területegységre eső ter-

melés értéke.

Előbbiekből következik, hogy új mutatókat kell bevezetni. Fel kell ismerni. meg kell ke- resni. hogy milyen mutatókkal lehet a fejlő- dés tendenciáit. az aktuális problémákat he-

lyesen követni.

A mezőgazdasági statisztika jelenkori prob- lémájához tartozik a földnyilvántartás, az esz—

köz— és anyagigényesség kérdése, a tartalé—

kok felmérésének kérdése stb. Ezek a prob—

lémák még megoldásra várnak.

SZEMLE

A megnyitó ülést követő első munkaülés el—

nöke dr. Fazekas Béla, a közgazdaságtudo—

mányok doktora, a Központi Statisztikai Hi- vatal főosztályvezetője volt.

A munkaülésen elsőként Laczka Sándorné, a Központi Statisztikai Hivatal főelőadója ,.A szőlészeti statisztika XIX. századi forrásai"

cimmel tartott előadást. A XIX. század első felében Magyarország szőlőterületet közel egymillió hold nagyságúra becsülték. A ma—

gyar leírá statisztikusok az egymillió holdas becslést az osztrák statisztikusok munkáiból vették át. Ezeknek a munkáknak az eredete viszont a XVlll. század végi adóösszeírásokra, megyei felvételekre nyúlik vissza. amelyeket az időközben készített becslésekkel, felméré- sekkel kiegészítették, illetve módosítottak.

Az. hogy az adózók szőlőinek területe idő—

vel mint teljes szőlőterület jelent meg. talán azzal magyarázható, hogy a művelési ág sa- játosságaiból következően a szőlőterület nagy része az adózók birtokában volt. Ennél na—

gyobb problémát jelentett a mértékegységek következetlen használata, ami viszont azzal magyarázható. hogy nem volt egységesen elfogadott mértékrendszer, sőt értelmezésük tájegységenként változott. Az említett egymil—

lió holdas becslés a kataszteri eredmények- kel és a statisztikai hivatal későbbi adatgyűj- téseivel összevetve arra enged következtetni, hogy a század első felében a szőlőterület fél—

millió kat. hold alatt lehetett. A közölt terü—

leti adatok legfeljebb arányaikban tükrözték a tájegységek közötti különbségeket.

A bortermés becsült mennyisége a becslés módszeréből következően szintén többszöröse a valóságos értéknek, hiszen mind a terület—

néll mind a termésátlagnál az elfogadható-

nak megközelítőleg a kétszeresét tételezték fel.

Dr. Tóth Tibor kandidátus, a KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat Történeti Statisz—

tikai Kutató Csoportjának vezetője ,,A mező—

gazdasági üzemek jövedelmezősége az 1930- as években" címmel tartott előadást. Az elő- adás arra vállalkozott, hogy az 1930-as évek- ben készült OMGE-felmérések alapján rámu—

tasson a korabeli mezőgazdasági termelés vállalati viszonyainak néhány kérdésére. Té—

zisszerűen igazolni kívánta. hogy a szóban forgó viszonyok tekintetében a gazdaságok hagyományos csoportosítása vizsgálati alap—

ként csak korlátozott érvénnyel használható.

Ennek legfontosabb okát abban látta, hogy a termelési tényezők korábbi prioritásai mó—

dosultak, így ezek interdependenciájának tar—

talma is változott. Ennek alapján kísérelte meg az előadás azt. hogy a korábbi csopor- tosítási elv —— az egyik termelési tényező el—

oszlásának mikéntje -—— helyére új. termelés- sel összefüggő ismérv szerepét állítja. E szem- pontból legcélszerűbbnek a specializáció mér—

tékének és meghatározó összetevőinek vizs—

(3)

SZEMLE 11451

gálata kínálkozott. Az elvégzett számítások alapján azonban arról kellett meggyőződni, hogy a szóban forgó specializáció mértéke majdnem értelmezhetetlenül alacsony. meg- határozó tényezője pedig a tradicionális elemeket leginkább magával hordó gabonater-

mesztés volt.

Dr. Urbán László, a Gödöllői Agrártudo- mányi Egyetem tudományos munkatársa elő- adásának a címe: ,,A mezőgazdaság szocialista átalakításának néhány jellegzetes voná- SGIOZ első négy termelőszövetkezeti városban"

vo t.

Az előadás négy témakörre tért ki. El- sőként a kollektivizálás ütemében mutatkozó sajátosságokról szólt, elsősorban arról a tény—

ről, hogy a kulák kategóriába nem sorolt bir- tokos parasztok nagy része hetek alatt került a szövetkezetek keretei közé. Másodikként azt mutatta be, hogy a rendkívül gyors ütemű szervezeti átalakulás milyen gondokat oko- zott a gazdálkodás, mindenekelőtt az állat- tenyésztés feltételeinek nagyüzemi szintű megteremtésében. Harmadikként a négy vá—

ros kiemelt agrárpolitikai szerepének kérdé- séről szólt. Megemlítette, hogy mind az épí—

tőanyag-ellátásban, mind a hitelkeretek meg- állapításánál, mind a gépállomási hálózat kialakításában előnyben részesültek ezek a települések. Érzékeltette azonban azt is. hogy a kiemelt szerepnek hátrányos következmé—

nyei is voltak (különböző, eredménnyel már eleve nem kecsegtető termelési vállalkozások- ban kényszerű részvétel, eladósodás. a gyors ütemben megteremtett eszközállomány minő- ségi hiányosságai stb.). Végül a sajátos jel- lemzőket mutató átalakulás társadalmi hatá- sainak egy részét tekintette át, különös tekintettel a népességcsökkenés tényezőíre és ütemére, valamint a tanyák szerepveszte'sére, a külterületi népesség csökkenésére.

Az előadásokat élénk vita követte. A hoz—

zászólók felvetették, hogy a Szőlő Jövésnek Könyvét kvantitatív módon is értékelni kellene, valamint módot kellene találni arra, hogy a könyv meg is jelenjen. Nagy jelen—

tőséget tulajdonítottak a hozzászólók annak, hogy a vándorülésen a történeti statisztika kü—

lönböző műfajai találkoznak, így például a forráskritika, módszertani kérdések. sőt a sta—

tisztika mint politikai kérdés is.

A második munkaülésen dr.

György kandidátus, a Központi Hivatal főosztályvezetője elnökölt.

Dr. Harsányi László, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetője ismertette a dr. Kése—

di Ferenccel, a Központi Statisztikai Hivatal főelőadójával közösen ,.Az ipari férfi és nő- munkások bérarányai a XX. század első felé- ben" cimmel készitett tanulmányukat.

A századforduló gyors ipari fejlődésével együtt járó létszámnövekedés a női munká—

sok számát is jelentősen megnövelte. A női Vukovich Statisztikai

foglalkoztatás kibővülése — amelyet számos tényező tett lehetővé — az építőanyag-, a textil- és az élelmiszeriparra koncentráló- dott. A rendelkezésre álló adatok azt bizo—

nyítják, hogy a férfi és a női munkások ke- resetei között számottevő különbségek voltak, a férfiak átlagkeresete (: nők átlagkereseté- nek kétszeresét tette ki. Ezek jelentős része kifejezetten diszkriminatív jellegű volt. A ke—

reseti különbségek egyaránt megtalálhatók voltak a különböző iparágakban. tekintet nél—

kül a női foglalkoztatás arányaira. A válsá- got követő évek foglalkoztatási képe a nők számának további növekedését mutatja. En- nek mértékére jellemző. hogy az iparágak je- lentős részénél a női munkások száma 1930 és 1943 között több mint a kétszeresére nőtt.

A női béreknek a férfiakéhoz viszonyított ará- nya a létszámbeli növekedés hatására a szá- zad első évtizedeiben kialakult arányoknál valamivel magasabb volt. E korszakban a női bérek a férfiak bérének átlagosan kéthar- madát érték el.

A hozzászólók hangsúlyozták a vizsgált kér- dések fontosságát, felhívták a figyelmet a szakképzettség szerinti, részletesebb vizsgá—

latok folytatására.

Dr. Mádai Lajos, az Országos Közegész—

ségügyi lntézet ny. tudományos osztályveze- tője ,,Szemelvények a magyar igazságügyi statisztika új korszakának történetéből (1945—

1960)" címmel tartott előadást. Az igazság- ügyi statisztika különbözik a többi statiszti—

kai ágazattól, mert egy társadalom keresz—

metszetét adja. 1945—ben az adatgyűjtés az igazságügyi statisztika területén is nehe- zen indult. Kezdetben a Fővárosi Statisztikai Hivatal havonta a budapesti főkapitányság- tól kapott adatokat, és ezeket közölték is.

1948-ban a Központi Statisztikai Hivatal iO dolgozója megkísérelte rekonstruálni az el—

telt 3 év adatait Budapesten és vidéken is.

Majd megtervezték az elkövetkező évek adat—

gyűjtéseit. A felvételt és a feldolgozást egy—

aránt a Központi Statisztikai Hivatal végez- te. 1951-ben az egyetemi oktatásba is beke—

rült az igazságügyi statisztika. A Központi Statisztikai Hivataltól az igazságügyi Minisz- tériumhoz került át az igazságügyi statisztika feldolgozása, és ezekből 1951 és 1957 között 31 kötetnyi elemzés készült.

Csizmazia Károlyné, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezető—helyettese az iskolai végzettség színvonalának méréséről beszélt.

A magyar statisztikai szolgálat 1869 óta kí- séri figyelemmel a népesség iskolázottságú- nak alakulását a népszámlálások programjai—

ban. A közelítően tízévenként végrehajtott adatfelvételek programjai 1900—ig csak az ír- ni, olvasni tudás kérdését tudakolták. 1910—

től az adatfelvételek kiterjedtek a legjellem—

zőbb három középiskolai és két elemi iskolai fokozat elvégzésének kérdéseire is, de az is—

(4)

'1146 SZEMLE

. kolai végzettség osztályszám szerinti felmé- rése először csak 1941-ben merült fel. A szakmai képzettségre irányuló adatfelvéte- lek kérdése már 1920—ban szerepelt a nép—

számlálási kérdőíven, de a megjelent publi- kációk 1963—ig nem tartalmaztak ilyen adatokat.

Az utóbbi évtizedekben fokozódik az igény a népesség műveltségét jellemző információk iránt. Ezen igényeket figyelembe véve foglalkozik a Központi Statisztikai Hivatal az 1980. évi népszámlálási, a népmozgalmi adatok és a rendszeres iskolai oktatásban vég—

zők adatainak felhasználásával, a népesség iskolázottsági színvonalának a népszámlálá—

sok közötti évekre vonatkozó továbbszámítási lehetőségeivel.

Az előadással kapcsolatban a hozzászóló—

sokban elsősorban az összehasonlithatóság kérdése merült fel, mint módszertani kérdés.

A Vándorülés második napján, május 28- án tartott harmadik munkaülésen dr. Dányi Dezső, a KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat igazgatója elnökölt.

Dr. Fekete Gyula, a Központi Statisztikai Hivatal főelőadója .,A táplálkozás fejlődése Magyarországon az elmúlt száz évben" cím—

mel tartott előadást. Az előadás a táplálko- zás fejlődését a mezőgazdasági statisztika, az élelmezési statisztika és egyéb kapcsolódó tudományágak eredményeinek felhasználásá- val vizsgálta. A múlt században még álta—

lános volt a napi két étkezés, az 1930-as évektől tértek át a napi háromszori étke—

zésre. A táplálkozástudomány ma az ötszöri étkezést tartja megfelelőnek.

Az előadó elsőként a fehérjék fogyasztásá- val foglolkozott. 100 aminósavból 20 életfon—

tosságú. A FAO napi 45—50 gramm aminó—

sav fogyasztását tartja szükségesnek: a túl- zott aminósavfogyasztás gátolja a többi fel- dolgozását. A magas húsfogyasztásnak Ma—

gyarországon hagyományai vannak. a fehér—

jefogyasztás még a legalacsonyabb fizetési kategóriákban is kielégítőnek tekinthető.

Részletesen elemezte az előadó a makroele- mek szerepét a táplálkozásban és értékelte azok kielégítettségi szintjét. foglalkozott a vi- taminok szerepével. A szénhidrátok fogyasz—

tása az 1960-as évekig emelkedett Magyar- országon, azóta csökkenő tendenciát mutat.

A zsírok esetében felhivta a figyelmet a vaj túlzott fogyasztásának káros következményei-

re.

Dr. Marton Ádám kandidátus. (: Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetője, a terms of trade mutatók történetéről tartott előadást.

A terms of trade (cserearány) fogalmát a XIX. század második felében kezdték hasz- nálni. A gyakorlatban a cserearány a meny- nyiségi viszonyok változását jelzi. A csere- arány változását befolyásoló tényezők alaku—

lásának vizsgálatára a mutatószámok széles

skáláját dolgozták ki. A legfontosabbak is-

mertetése után az export és az import árin—

dex hányadosaként kiszámított ,,commodity terms of trade" változásait vizsgálta. Az ENSZ 1949-es jelentése alapján 1876 és 1938 kö- zött a nyersanyagoknak az ipari termékekhez viszonyított cserearánya több mint 30 száza- lékkal romlott. A mélypont 1932—1933—ban volt. 1938 és 1952 között a háborús konjunk—

túra kedvezett az alapanyag-termelő orszá- goknak. az európai, illetve az amerikai csere—

arányok 13, illetve 40 százalékkal romlottak.

Az 1952—1970—es viszonylag nyugodt időszak megint a fejlett országoknak kedvezett, (!

cserearányok 10 százalékot meghaladóan ja- vultak.

Halkovlcs László, az ipari Minisztérium fő- munkatársa az ipari üzemek statisztikáit is—

mertette 1700-tól 1850-ig. E korszakban Fran—

ciaország statisztikai rendszere volt a legfej—

lettebb. Az állam kereste a lehetőséget a kereskedelem növelésére, ekkor vezették be a manufaktúra felügyelői rendszert. A napó- leoni korban is készítettek iparstatisztikát, 1819-ben pedig önálló munka jelent meg a francia ipar szerkezetéről. Oroszországban Nagy Péter hajtott végre kevés kérdésből ál—

ló felvételt, később a franciák rendszerét vet- ték át. Németországban a múlt század ele—

jén kezdődtek az iparstatisztikai felvételek, később pedig a népszámlálásokhoz kapcso- lódtak. Magyarországon 1771—ben Mária Terézia végeztetett összeírást a gyár- és kéz—

műiparról a helytartótanácson keresztül.

A magyar leíró statisztikusok munkáiban már a XVlll. században megjelentek ipari adatok. 1736-ban Bél Mátyás — nem külön fejezetben —- foglalkozott az iparral. Később Skerlecz Miklós és Berzeviczy Gergely vizs—

gálta a magyar ipar helyzetét. Schwartner Márton munkája a legnagyobb jelentőségű, bár a legtöbb adata a bányászatra vonat- kozott. Fényes Elek Magyarország statiszti- kájában már idősorokat közölt az iparról. le- írta a technológiai változásokat is.

Az előadó végül ismertette azokat a magyar iparra vonatkozó adatokat, amelyek az osztrák és a magyar statisztikai kiadványok-

ban 1867 előtt jelentek meg.

A negyedik munkaülés elnöke dr. Kovacsics József, az állam- és jogtudományok doktora. tanszékvezető egyetemi tanár volt.

Veress Éva, a történelemtudományok kan—

didátusa a XVI—XVll. századi összeírások tör—

téneti statisztikai forrásértékéről tartott elő- adást. Ezeknek az összeírásoknak forrásérté- ke ma is vitatott. A negatív megítélésnek polgárjogot ad, hogy a hazai forrásanyag összetétele, területi és időbeli megoszlása, egyenetlenségei mellett számos lényeges kér—

désre nem lehet választ várni pusztán az ösz—

szeírási adatok nyomán. (Például egyedül a tizedösszeírások alapján semmilyen becslési

(5)

TSZEMLE

segédeszközzel sem tudnánk kiszámítani.

"hogy mennyi lehetett Magyarország gabona- termése a XVI. század közepén.) A pozitív megítélés támaszkodhat arra, hogy a ma- gyarországi forrásanyag részletadatokban igen gazdag. A referátum nem a vitakérdé- sekben foglalt állást, hanem a történeti statisztikai hasznosítás néhány kérdését vetette fel, és néhány lehetőségét illusztrálta.

X Dr. Wellmann Imre, a Magyar Mezőgaz- dasági Múzeum ny. főigazgató-helyettesének

előadása az 1828. évi összeírásról szólt.

A reformkor küszöbén az 1825—1827. évi országgyűlés határozatot hozott az adózás kulcsául szolgáló országos összeírás elkészí- téséről. Az összeírás jelentőségét az adja, hogy az ország gazdasági-társadalmi hely- zetéről, ami a lakosság több mint kilencti- zedét alkotó adófizetőket illeti, a feudális

"kor utolsó szakaszában adott részletes képet.

Jelentős az 1828. évi összeírás azért is, mert 'a hivatalos statisztikai felvételeket megelőző- en a rendelkezésre álló legrészletesebb ösz—

szeírás volt. A minden egyes helységről fel- vett összeírás füzete táblázatos és leíró rész- ből állt. A táblázatos rész megadta a külön—

böző jogállású és foglalkozású odatartozó 18—60 éves személyek számát, a földterüle—

tet és az állatállományt. A leíró rész a föl- desúrhoz való viszonyról, a jobbágytelekről, a határ fekvéséről és talajáról, a földműve- lésről és a trágyázásról, a termesztett növé- nyekről, azok átlagos terméséről, a piaci árak- ról, a művelési költségekről s ehhez képest a szántóföld, a rét és a szőlő tiszta hozadéká—

rál, a tehéntartás jövedelméről. költségeiről és tiszta hasznáról, a községek birtokairól, jö—

vedelmeiről és teheneiről, a parasztközösség—

re nézve előnyös és hátrányos körülmények—

'ről, a piaci és kereseti lehetőségekről tájé—

koztat. Bár mint minden hasonló felvétel. az 1828. évi országos összeírás sem érhetett el mindenre kiterjedő teljességet. mégis a leg- átfogóbb és legjelentősebb statisztikai for- rásnak tekinthető a hivatalos statisztikát meg- előző korban.

Schwarcz Katalin, a KSH Könyvtár és Do- kumentációs Szolgálat könyvtárosa a ,,Tafeln"

kötetek pénzügyi adatközlésének rendszeréről beszélt.

A Főszámvevő lgazgatóság (Generalrech- nungsdirektorium) az 1829. április ó-án kelt vcsászári leirat alapján összeállította az első

.,Tafeln" kötetet. Ezzel indult meg az oszt- rák hivatalos statisztika munkája. A tábláza—

tok a birodalom egészére és a 15 tartomány- ra közöltek adatokat. bemutatták a népes—

séget, az államigazgatást. a gazdasági és a szellemi élet eredményeit. Az államigazga—

tás című fejezetben -— az első 20 évfolyam- ban, az 1828—1846/47. évi kötetekben -— rend—

szeresen közölték a pénzügyigazgatás részle—

tes adatait, valamint a közigazgatás eredmé- nyeit. E táblázatok megadták az állami bevé- teleket és kiadásokat tartományok szerint.

A jövedelmeket 20 tábla részletezte. Az igaz- gatási ágazatok — a pénzügyigazgatás. az igazságügy, a politikai igazgatás, a rendőr- ség és a számvevőségek — kiadásait a fize- tések és a fenntartási költségek szerint rész—

letezve közölték. Nem rendszeresen közöl- ték az államháztartás egészére vonatkozó táblázatokat. A Tafelnben közölt pénzügyi eredmények forrásai zárszámadási iratok, il—

letve a tartományok pénzügyi hatóságaitól felküldött elszámolások voltak.

A Vándorülésen a munkaülések után a szokásoknak megfelelően sor került a Szak—

csoport Elnökségének kiegészitésére is. (Dr.

Míltényi Károly egyéb irányú elfoglaltságára tekintettel megvált az elnökségtől.) A tagok az Elnökségbe egyhangúan beválasztották clr.

Dányi Dezsőt és dr. Harsányi Lászlót. Az El- nökség összetétele: dr. Zafir Mihály soros el- nök, dr. Dányí Dezső és dr. Harsányi László várakozó elnökök. Laczka Sándornét a Szak—

csoport titkárává választották.

Dr. Zafir Mihály értékelte a Vándorülés munkáját. Hangsúlyozta a tanácskozás jelen- tőségét. Fontosnak és igen hasznosnak mon- dotta, hogy évente újabb fiatalok kapcsolód- nak be (: Szakcsoport munkájába. Felhívta a figyelmet arra, hogy az előadók, az ismer—

tetendő témák, anyagok nagy számára tekintettel —— a Vándorülés korlátozott időtartama miatt — szükség lenne év közben is egy-két ülést tartani. Köszönetet mondott a megyei párt- és állami szerveknek, az MKT Vas me—

gyei Szervezetének, valamint Kőszeg város ve- zetőinek, hogy a Vándorülés sikeres lebo—

nyolítását lehetővé tették.

A Vándorülés Oros Ivánnak, az MKT Sta- tisztikai Szakosztálya titkárának zárszavával ért véget, aki ismertette a következő évi ün- nepi Vándorülés terveit, amelyre az első Ván—

dorülés színhelyén. Debrecenben kerül sor.

ÁLLAMIGAZGATÁSI INFORMATIKAI FEJLESZTÉS! TÁRSASÁG ALAPlTÁSA

STRAUB ELEK

A Központi Statisztikai Hivatal az állam- vezetéshez, a népgazdaság irányításához szükséges terv-. pénzügyi, munkaügyi és sta-

tisztikai információk kialakításában legin- kább érdekelt tárcák számára ez év elején adatbázis-rendszerük egységesítését, adatbá-