A Statisztikatörténeti Szakcsoport XVIII. Vándorülése Tatabányán

(1)

SZEMLE

A STATISZTIKAT'ORTÉNETI SZAKCSOPORT XVlll. VÁNDORULÉSE TATABÁNYÁN

DR. ANDORKA RUDOLF -—- LACZKA SÁNDORNÉ

A Magyar Közgazdasági Társaság Statisz- tikai Szakosztályának Statisztikatörténeti Szakcsoportja és az MKT Komárom megyei Szervezete 1980. szeptember 23. és 25. között Tatabányán rendezte a XVlll. Statisztikatör-

téneti Vándorülését.

A Vándorülést dr. Vukovich György kandi- dátus. a Központi Statisztikai Hivatal főosz- tályvezetője nyitotta meg. Majd Bátor Zoltán az MSZMP Komárom megyei Bizottságának osztályvezetője, az MKT megyei szervezetének alelnöke köszöntötte házigazdoként a Ván- dorülés résztvevőit. Elmondta, hogy a megye vezetői Tatabányán élénk szellemi élet ki- alakítására törekszenek, ezért különösen örül- nek annak, hogy erre a tudományos rendez- vényre városukban került sor.

A bevezetőt követően széles körű áttekin—

tést adott a megye fejlődéséről. Elmondta, hogy Komárom megye az ország második legsűrűbben lakott megyéje. Jellemzője az urbanizáció: az állampolgárok 53 százaléka öt városban él. Az iparban foglalkoztatottak száma növekedett (1970—ben 48 százalék) és igen erőteljesen csökkent a mezőgazdaság- ban dolgozók aránya. Az ipar számára ked—

vezők a megye adottságai. 1979-ben az ipar mintegy 32 milliárd forint értékű termé—

ket állított elő a megyében. A mezőgazda- ság számára viszont kedvezőtlenek az adott- ságok, ezt iparszerű termelési rendszerek ki—

fejlesztésével, gépesítéssel ellensúlyozzák. így a mezőgazdaság is jó eredményeket mond-

hat magáénak.

Dr. Andorka Rudolf kandidátus, a Közpon—

ti Statisztikai Hivatal osztályvezetője, a Szak—

csoport ez évi elnöke elmondta, hogy a szak—

csoport eredetileg a magyar statisztikai szol- gálat történetének feltárása céljából alakult, és ez igen fontos cél, mert a magyar statisz—

tikai szolgálat világviszonylatban kiemelkedő munkát végzett az elmúlt több mint száz—

éves időszakban. A szakcsoport keretében számos történeti statisztikai és demográfiai kutatást mutattak be. és ez azért fontos, mert

a történeti statisztika és demográfia az elmúlt egy-két évtizedben igen gyorsan fej—

lődött az egész világon. A statisztikatörténet és a történeti statisztika művelése mellett a szakcsoport vándorüléseinek jelentőségét nö—

veli, hogy módot nyújtanak a múlttal össze- függésben a statisztika mai problémáinak megvitatására olyan körben, ahol a statisztika összes ágainak képviselői együtt vannak és meglátásaikkal egymást gazdagítják.

A megnyitó ülés előadásai, a hagyomá—

nyoknak megfelelően a vendéglátó megye, illetve város múltjával és jelenével foglalkoztak.

Dr. Ravasz Éva Tatabánya Város Tanácsa VB elnökhelyettese a tatabányai szénmeden- ce városi tájjá alakulásának történetét mu—

tatta be.

A török hódoltság után a tájra a nagybir- tokosok két német (Felsőgalla és Alsógalla) és egy szlovák (Bánhida) lakosságú falut te—

lepítettek. Ezek még az 1890-es népszámlá- lás idején is kis községek voltak. Három té-

nyező segitette elő fejlődésüket:

1. a széntelepek. amelyek korábban is ismertek voltak, de bányászatuk csak 1896—ban indult meg no—

gyobb mértékben:

2. az országos iparfejlődés teremtette kereslet a szén iránt;

3. a kedvező közlekedésföldrajzi helyzet (az 1884—

ben megindított Budapest—Bécs vasútvonal).

A falvak népessége rohamosan nőtt, Ta- tabánya néven egy negyedik község is ki—

alakult, de egyesítésüket és várossá nyilvá- nításukat a felszabadulásig nem lehetett megvalósitani. 1919-ben, a Tanácsköztársa- ság idején merült fel először az egyesítés és a városi rangra emelés igénye, de megvaló—

sítására nem volt idő. Az 1930-as évek végén a Magyary Zoltán és Kiss István által a tá- tai járásról irt munka is utalt ennek fontos- ságára. 1947-ben egyesült a négy község Ta—

tabánya város néven. 1950 óta megyeszék—

hely. Az a tény, hogy Tatabánya korábban négy községből állt, azt jelentette. hogy a

(2)

városi intézmények hiányoztak, a település falusias jellegű volt. A város minden intéz—

,ményét szinte a semmiből kellett megterem- teni. Ennek eredményei ma már látszanak:

új lakótelepek épültek, felépült a városi és a megyei tanács épülete. jelenleg épül a főtér együttese.

Fekete Lajos, a Tatabányai Szénbányák főosztályvezetője a szénbányászat jelenlegi helyzetével és jövőjével, különösen az eocén programmal foglalkozott előadásában.

A vállalatnak jelenleg 13000 dolgozója van.

A tatabányai szénmedence l985-ig befeje- zi a termelést, a bányászat Nagyegyháza, Mány. Csorbakút környékére tevődik át, ahol a szénvagyon számottevő.

A szén alatt bauxittelepeket is találtak.

A széntermelést kisérő vizkiemeléssel ter- melt víz is jól hasznosítható.

* A Tatabányai Szénbányák nagyjelentősé—

gű munkája a ,.Haldex" tevékenység. A med- dőhányók feldolgozása során szenet és igen sok iparilag hasznosítható terméket (tégla.

panel stb.) állítanak elő.

Az eocén program végrehajtásának lassu- lásával (főleg a mányi program lelassulá—

sával) 1985 és 1989 között kb. 2000 fizikai dolgozó munkája válik átmenetileg felesle- gessé. Ennek a munkaerőbázisnak az áttele- pítése más munkahelyekre a vállalat súlyos

problémája.

Az előadások után élénk vita alakult ki, számos kérdést intéztek az előadókhoz, Ta- tabánya tervezett fejlesztéséről és az eocén programról. A válaszolók elmondták, hogy a bányászat fejlesztésekor (a szóban forgó eo- cén program végrehajtása során) továbbra is Tatabánya lesz a munkások lakóhelye; az anyagi lehetőségek hiánya miatt nem lehetne új bányásztelepülést kialakitani, ezenki- vül Tatabánya a centrumban helyezkedik el.

tehát a bányák kimerülése és új bányák ki—

alakítása nem okoz gondot. Új iparág telepí—

tése sem lenne megoldás, mert ha jelenleg nincs is szükség a teljes munkaerőbázisra, később ismét szükség lesz rá. és akkor nagyon nehezen lehetne új bányászgárdát ki- alakítani. 1983 helyett 1989-ben indul az új hőerőmű, de a kitermelt szén addig is hasz- nosítható, mert dúsitással olyan minőségűvé válik. hogy különféle célokra felhasználható.

A bükkábrányi (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) szénvagyon gyengébb minőségű, kiter- melése költségesebb. ezért került előtérbe az eocén program, és itt adott a munkáslétszá'm a termeléshez, ami viszont ott nincs meg.

Az első munkaülés dr. Vukovich György elnökletével, történeti demográfiai témákkal foglalkozott.

Dr. Klinger András kandidátus, a Központi Statisztikai Hivatal főosztályvezetője ismer—

tette az európai demográfiai átmenet tény-

leges lefolyására vonatkozó legújabb kutatá- sok (az ún. princetoni vizsgálatsorozat) ered- ményeit, és elhelyezte Magyarországot az európai demográfiai átmenet keretei között.

Mig korábban feltételezték. hogy a termé- kenység csökkenését megelőzte a halandó- ság javulása. és hogy mindkettőnek csökke—

nése az iparosodással. városiasodással, az iskolai végzettség emelkedésével, a modern gondolkodásmód elterjedésével függött ösz- sze, az új és igen alapos (megye nagyságú regionális egységek népmozgalmi arányszá- main alapuló) kutatások mindezeket az ál- lításokat megkérdőjelezték, mert a termé- kenység és a halandóság csökkenésének meg—

indulása nem mutat következetes időbeli egy- beesést ezekkel a folyamatokkal. A halan- dóság javulása is csak egyes területeken előzte meg a termékenység csökkenését. Ma sokkal világosabban tatjuk e folyamatok tény- leges képét. Magyarországról például koráb- ban feltételezték, hogy egyike volt azoknak az országoknak, ahol a termékenység so- káig igen magas maradt. Ma már látjuk, hogy az általános termékenység ugyan tény- legesen sokáig magas maradt, de ez első- sorban a fiatalkori házasodásnak a követ- kezménye volt (szemben Nyugat-Európával.

ahol későn házasodtak, és sokan maradtak hajadonok), a házas termékenység viszony- lag nagyon korán csökkenni kezdett. a leg- korábban a Dél—Dunántúlon, ahol már 1890 előtt több mint 10 százalékkal csökkent an—

nak szintje.

Befejezésül a következőkben jelölte meg a további kutatások irányát:

1. egyes községeket és kis tájakat kell igen ala- posan megvizsgálni:

2. részletesebb. finomabb országos adatokat kell

számítani; ,

3. kísérletet kell tenni az okok feltárására.

Hablicsek László, a KSH Népességtudomá- nyi Kutató Intézet tudományos segédmunká—

társa az 1820—as évek demográfiai viszonya- it vizsgólta keresztelési, házasságkötési és temetési idősorok alapján. Az idősorok a te—

lepülések (egyházi anyakönyvek) reprezen- tativ mintájából származnak. A mintába 140 anyakönyv került. A havi adatok évtizedes idősorait spektrálanalízissel elemezte. külön- választotta a trendeket. valamint a hosszabb és rövidebb időtartamú hullámzásokat.

A halandóság szintjét jellemzi. hogy 0—4 éves korban meghalt a megszületett gyerme- keknek több mint 50 százaléka. A születés- kor várható átlagos élettartam a férfiaknál 22. a nőknél 23 év volt.

Dr. Andorka Rudolf kandidátus, a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal osztályvezetője 11 község anyakönyvének családrekonstitúciós feldolgozása alapján fogalmazott meg né—

hány adalékot a magyarországi népmozga—

lom XVlll—XlX. századi történetéhez.

(3)

SZEMLE

1 259

Megállapította, hogy egyes falvakban már a XVIII. század utolsó évtizedében házassá- got kötött korosztályoknál is ki lehet mutatni a születéskorlátozás határozott jeleit, másutt ez csak a XIX. század második felében lát- ható. Semmiféle egyszerű magyarázat nincs jelenleg arra, hogy egyes falvakban miért indult meg jóval korábban a születéskorlá- tozás. A nők házasságkötési átlagos életko—

ra 20 év körül volt, tehát lényegesen alacso—

nyabb, mint Nyugat-Európában. Ebben is vannak azonban regionális különbségek. A XVIII. század második felétől kezdve nem lát- szanak igen súlyos országos halandósági vál- ságok. A XlX. században kolera és az egész időszakban himlőjárványok fordultak elő, de

ritka volt az olyan év, amikor a halálozások

száma az átlagnak kétszerese fölé emelke—

dett. A csecsemőhalandóság általában vi—

szonylag kedvező volt, de alig javult (: XlX.

század második feléig. Hasonlóképpen a fel—

nőttek halandósága is alig változott. Az il—

legitim termékenység, amely egy külföldi ösz- szehasonlitó vizsgálat szerint a XIX. század végén Magyarországon a legmagasabbak közé tartozott Európában, csak ezekben az évtizedekben emelkedett meg, előtte mini—

málisan csekély volt.

A második munkaülés, amelyen dr. Dányi Dezső, a KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat igazgatója elnökölt, szintén demog—

ráfiai kérdésekkel foglalkozott.

Dr. Horváth Róbert kandidátus, tanszék—

vezető egyetemi tonár a malthusi eszmék ma- gyarországi felvetésével és az elmélet vissz- hangjával foglalkozott a XIX. század első fe- lében. Schwartner említette először Malthus nevét művének második kiadásában. A prob—

lémát azonban már előtte felvetette Berze—

viczy —- Malthus nevének említése nélkül - a parasztság helyzetének leírásával kapcso- latban. Malthus nevének említése ezután csak Széchenyi 1830—as Hitelében fordul elő, de inkább mint a klasszikus angol közgazdaság—

tani iskola képviselőjére hivatkozva. Széche—

nyi a merkantilista tanokat elutasítja, és a tőkés termelési módra való áttérést jelöli meg a fejlődés útjaként, hangsúlyozva, hogy ez a népesség mennyiségi és minőségi fej- lődését egyformán biztosítja magyar viszony- latban. E gondolatokat Széchenyi a Világban és a Stádiumban részletesebben is kifejti.

1833—ban megjelent művében Berzsenyi hivatkozik Malthusra, ahol óvja nemzetét

nemcsak a túl kevés, de a túl nagy népes-

ségi szaporulattól is. Berzsenyi ugyanebben a műben máshelyütt Berzeviczy és Széchenyi

optimista álláspontját teszi magáévá.

A magyar akadémiai közgazdaságtan is ez időpont körül reagált először a malthusi problémára. Henfner zágrábi jogakadémiai ta- nár úgy véli, hogy Malthusnak nem sikerült népesedési elméletét tudományos formában

megalapozni. Eötvös is foglalkozott államel—

méleti műve kapcsán (: malthusi problémá- val. Ez azonban már az 1850-es évekre esik, és átvezet az első tudományos bírálathoz, Kautz Gyula munkájához. Malthus művének legjobb méltatását, bírálatát Láng Lajos ad—

ta.

Dr. Nemeskérí lános kandidátus, c. egyetemi tanár, a KSH Népességtudományi Ku—

tató Intézetének tudományos tanácsadója (:

paleodemográfia eredményeiről és perspek- tíváiról tartott előadást. Hangsúlyozta, hogy a történeti demográfia 20—25 generáció tör- ténetével tud foglalkozni, az elmúlt néhány évszázadot tudja feltárni, a paleodemográ- fia viszont az emberiség történetének több millió évét vizsgálja. A paleodemográfia ak—

kor indult rohamos fejlődésnek, amikor meg- kezdték a feltárt temetők alapján a halandó- sági viszonyok kutatását. Ehhez a leletek ne- mét és halálozáskori életkorát kell meghatá- rozni. Az előadó ismertette az általa kidol- gozott morfológiai módszert, amellyel négy ismérv (a koponyavarratok, a felkar, a comb- csont, valamint a szeméremcsont) alapján i2,5 év pontossággal meg lehet határozni az életkort. Azóta újabb módszereket is ki—

dolgoztak (vegyi elemzés, valamint csontcsi—

szolatok alapján), de ezek sem adnak kü- lön-külön pontosabb eredményeket, viszonta morfológiai módszerrel kombinálva használ- hatók. A csecsemőkorú halottaknál a fogcsi- rák alapján lehet az életkort meghatározni.

A népesedési viszonyok rekonstrukcióját teljes leletanyagból lehet létrehozni. Ezt a gaz- dasági, társadalmi. kulturális viszonyokkal

összefüggésben kell elemezni.

A neolitikus forradalom (a mezőgazdaság- ra és állattenyésztésre való áttérés) előtt 11—

14 év körül volt a születéskor várható átlagos élettartam, majd 20 év körülire emelkedett.

közel ezen a szinten maradt egészen az ipa—

ri forradalomig, Magyarországon a XlX. szá—

zad első feléig.

A harmadik munkaülésen dr. Kiss Albert kandidátus cl egyetemi tanár, a Központi Sta—

tisztikai Hivatal elnökhelyettese elnökölt. Az ülés témája a nemzetijövedelem— és a nemzetivagyon-számitás, valamint az input-out-

put modellek kérdései voltak.

Dr. Katus László kandidátus, az MTA Tör—

ténettudományi Intézetének tudományos fő- munkatársa az 1918 előtti korszakra vonatko- zó nemzetijövedelem—számitásokkal foglalkozott. Három témakörre osztotta előadását:

1. a nemzetijövedelem-számitás 1890 előtti előzmé- nyei,

2. a tényleges nemzetijövedelem—számitás, elsősor- ban Fellner Frígyes munkássága,

3. a nemzeti jövedelem rekonstruálására irányuló kutatások az 1960—as évek óta.

Részletesen ismertette azokat a munkálato- kat, amelyek a kiegyezés előtt az osztrák

(4)

statisztikai hivatalban (Közigazgatási Statisz- tikai Igazgatóságon) folytak és a Monarchia ipari és mezőgazdasági termelésének becslésére tettek kísérleteket országokra bont- va. Elsősorban Coernig munkáját méltatta.

Rámutatott azonban arra, hogy e számításo- kat nem lehet valódi nemzetijövedelem—szá- mitásoknak tekinteni, mint azt Studenski tette 1958-ban megjelent összefoglaló munká- jában. Ugyanakkor nagyon értékesek az 1841-től kezdődően közölt adatok. mert le- hetővé teszik a korabeli nemzeti jövedelem rekonstruálását. A kiegyezés után az adat- gyűjtések és közlések lényegesen visszaes—

tek. A magyar Statisztikai Hivatal először a mezőgazdasági statisztikát. majd az iparsta—

tisztikát próbálta újraszervezni. A termelés és a nemzeti vagyon megállapitására irányuló törekvéseknek egyik mozgatóereje ekkor a Monarchia közös terheinek megosztásával kapcsolatos vita volt, ezért a számítások nem mentesek az előítéletektől, részrehajlástól.

Az 1890-es évek elején teremtődtek meg az előfeltételek a mai értelemben vett nem- zetijövedelem-számitáshoz. Fellner Frigyes végzett ilyen számításokat először Magyaror—

szágon, majd az egész Monarchiára vonat- kozóan. Bár eredményeit kortársai közül so—

kan bírálták, tudományos érdemei igen na- gyok, különösen ha figyelembe vesszük, hogy egymaga. intézményes támogatás nélkül dol- gozott. Mai szemmel nézve azt mondhatjuk, hogy a nemzeti jövedelem globális összegét jól becsülte meg, de túlbecsülte a mezőgaz- daság és alábecsülte az ipar hozzájárulását, úgyhogy adatai a ténylegesnél valamivel el- maradottabbnak mutatják az országot.

Az 1960-es években három kisérlet (Be—

rend—Ránki, Hanák és Katus) is történt a ki- egyezés előtti nemzeti jövedelemnek, illetve növekedési ütemének becslésére. A három becslés eredményei között nem jelentéktele- eltérések vannak, ennek oka részben a kü-' lönböző 0900" illetve 1913. évi) árbázis al—

kalmazása, részben a kezdeti nemzeti jöve- delem szintjének eltérő becslése. Azóta újabb munkálatok indultak el, de napjainkig még nem fejeződtek be.

A hozzászólásokban például az 1857-es népszámlálás eredményeire hivatkozva meg—

kérdőjelezték Coernig eredményeinek pontos- ságát és objektivitását. Felhívták a figyelmet arra, hogy az 1950-es évektől már az átfogó gazdasági modellek készítése került előtér- be. Ezek kiküszöbölik a nemzeti jövedelem- nek m'int mutatónak a gyengéit. Ezt a mun- kát nem lehet elszigetelten végezni, a kuta- tásokat koordinálni kell.

Harsányi László, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetője a nemzetivagyon-szá-

mitás 125 évéről beszélt.

Kautz Gyula Pesten, 1855-ben megjelent ,.Az Ausztriai Birodalom statisztikája. különös

tekintettel Magyarországra" című művében tárgyalta elsőként a nemzeti vagyon kérdé—

seit.

Hosszabb szünet után Fellner Frigyes dol—

gozta ki a nemzetivagyon-számitás konzisz—

tens rendszerét. Mellette Varga István, Ma—

tolcsy Mátyás, Éber Antal, Szigeti Gyula, Navratil Ákos, majd nem sokkal később Hor- váth Róbert foglalkozott a nemzetivagyon—

számítás kérdéseivel.

1938—ban a Magyar Statisztikai Társaság ülésén erősen bírálták a nemzetivagyon—szá-

mítást.

Egy 1953. évi sikertelen próbálkozást kö—

vetően az állóeszközök folyamatos megfigye- lése, majd a készletek statisztikájának kiala—

kítása teremtette meg a nemzetivagyon—szá- mítás alapjait. Az első teljesnek mondható nemzetivagyon—elemzés 1970—ben jelent meg Árvay János és Haipál Gyula gondozásában.

Azóta a Központi Statisztikai Hivatal évről évre végez ilyen számításokat.

Dr. Csepinszky Andor statisztikai tanácsos, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezető- helyettese az ágazati kapcsolatok mérlegé—

nek és az input-output modellnek közel fél- évszázados történetét tekintette át. A kettőt meg kell egymástól különböztetni: az ága—

zati kapcsolatok mérlege statisztikai tábla. az input-output modell pedig a táblából szá—

mitott analitikus rendszer. amely az össze—

függéseket számszerűsiti.

Az input—output modell történeti előfutárai között Ouesnay—t, Walras-t és Dmitriev orosz közgazdászt említette. A modell kidolgozója W. Leontiel volt.

Az első kísérletek az ágazati kapcsolatok mérlegének összeállítására az 1940—es évek—

ben történtek az Egyesült Államokban, Ang-

liában, Dániában, Hollandiában. A szocialis—

ta országokban az 1960-as években kezdtek rendszeresen ágazati kapcsolati mérleget összeállítani. Az ágazati kapcsolatok mérle- ge ma már a népgazdasági mérlegrendszer

szerves része.

A jelenlegi legfontosabb továbbfejlesztési irányok:

!. az exogén változók (végső kereslet és külső rá- fordítások) endogenizáiása:

2. a termelési függvények általánosítása, az idő- ben változá együtthatók bevezetése;

3. a modell dinamizálása;

4. a modell optimalizálható alakban való megfo—

galmaza'sa.

A negyedik munkaülésen dr. Horváth Ró- bert tanszékvezető egyetemi tanár elnökölt.

Dr. Kovacsícs József. az állam és jogtudo—

mányok doktora, tanszékvezető egyetemi ta—

nár előadásában (! Kanadába kivándorolt, magyarokról adott demográfiai áttekintést.

Ismertette a kivándorlás történetét, a külön- böző időszakokban odavándorló magyarok nagyon eltérő társadalmi összetételét. majd o

(5)

SZEMLE

1261

kanadai népszámlálási adatok alapján a Kanadában magukat magyar nyelvűeknek (a legtöbbet használt nyelv kérdése alapján) és magyar származásúaknak vallók számát és összetételét vizsgálta.

Megállapította, hogy a magyarok száma 1960 és 1970 között lényegesen csökkent, ami az első generációk után következők gyors asszimilációjára vezethető vissza. Az 1973- ben magát magyarnak valló népességnek is csak 54 százaléka használja a magyar nyel—

vet a leggyakrabban a mindennapi életben.

Dr. Koós Szabo/cs, az Eötvös Loránd Tu- dományegyetem adjunktusa korreterátumá—

ban az Egyesült Államokba irányuló első világháború előtti kivándorlás nagyságát és okait elemezte. A kivándorlás 1848 után in—

dult, bár ekkor még csak szórványosan. s a század végén öltött nagyobb méreteket. A kivándorlók nagy része 20—40 év közötti ko—

rú volt. tehát általában a produktív korosz—

tály vándorolt ki, foglalkozásúk szerint 90

százalékban munkások. napszámosok. Ma-

gyarország területéről elsősorban a Felvi—

dékről, Erdélyből nagy a kivándoroltak szá—

ma. Az Alföldön ekkor bevándorlás is van.

A kivándorlók az Egyesült Államokban álta- lában a keleti részen telepedtek le. és az

iparban találtak munkát.

A hozzászólások kitértek arra. hogy az XIX.

században az egymilliós kivándorlás oka in—

kább az Egyesült Államok húzóhatása volt, mint Magyarország taszító hatása. Mivel a kivándorlás erősen regionális jellegű volt,s főleg a nemzetiségek vándoroltak ki, az ok—

kori politikusok a nemzetiségi probléma szem—

pontjából szinte kedvezőnek ítélték meg, bár voltale kivándorlást gátló törvények, admi-

nisztrativ eszközök is.

A feltett kérdésekre válaszolva Kovacsics József elmondta. hogy vannaka Kanadá- ban élő magyarság történetének leírására irányuló törekvések; néprajzosok. történészek végeznek kutatásokat.

Az ötödik munkaülésen — dr. Andorka Ru- dolf elnöklete mellett —- társadalomstatiszti—

kai előadások hangzottak el.

Vajda Ágnes, a KSH Népességtudományi Kutató Intézetének csoportvezetője a nép- számlálások és más adatfelvételek alapján az 19'20—as és 1930-as években a Fővárosi Statisztikai Hivatalban végzett társadalmi

elemzéseket, társadalomrajzokat mutatta be.

Thirríng Gusztáv, Bene Lajos, Laky Dezső. Ily- lyefalví I. Lajos, Móricz Miklós, Ruisz Rezső munkáival foglalkozott, és rámutatott arra.

hogy az elemzésekben igen modern és sok—

szor nagyon haladó szellemű kérdésfeltevé- sekkel találkozunk. A főváros lakosságát, a

különböző rétegeket igen sokoldalúan mutat—

ták be. A demográfiai jellemzőkön kívül vizs- gálták a foglalkozást, a lakáskörülményeket, a jövedelmet, a társadalmi mobilitást. Kü- lönösen érdekesek azok az elemzések, amel lyezkedését, illetve elhelyezkedésük eltolódá—

vagyoni rétegeknek a fővároson belüli elhe- lyezkedését, illetve elhelyezkedésük eltolódá—

sát vizsgálták, és amelyek az egyes társadal- mi rétegek lakáshelyzetével foglalkoztak.

Dr. Fehér Kálmánné, a Központi Statiszti- kai Hivatal főmunkatársa a különböző peda—

gógus—összeírásokat mutatta be.

A pedagógusok állományának megfigyelé- se a hivatalos magyar statisztika megszerve—

zésével egyidős. Már az 1868—ban kiadott Statisztikai Közlemények V. füzetében teljes körű adatok szerepelnek. A XX. század eleji állapotokról az 1904 és 1907 közötti időszak- ról részletes elemző tájékoztatás készült. A két világháború közötti időszakban sem sza- kadt meg az intézményi statisztikához kap—

csolódó megfigyelés folyamatossága, bár ki- merítő részletezéssel csak egy ízben, az 1934/35. tanévre vonatkozóan hajtottak vég- re pedagógus-összeírást (egyéni kérdőíves módszerrel). Az oktatási statisztikában rend—

szeresen alkalmazott csoportosításokon túl-' menően sok, ma is érdeklődésre számottartó kérdés került feldolgozásra. A 28000 peda—

gógusra kiterjedő adatfelvétel programja, korrekt publikálása napjainkban is például szolgálhat hasonló témákban.

*

A statisztikatörténeti tanácskozás záróülé—

sén a hagyományoknak megfelelően kiegé—

szítették a háromtagú vezetőséget. Az elnök—

ség új tagja dr. Zafír Mihály statisztikai fő- tanácsos, a KSH főosztályvezető-helyettese lett. lgy az elnökség tagjai a következő ván- dorülésig: dr. Míltényi Károly soros elnök, dr.

Zaíir Mihály és dr. Andorka Rudolf.

A választás után Oros Iván, a Központi Sta—

tisztikai Hivatal osztályvezetője. a Statisztikai Szakosztály titkára mondott zárszót. Értékel—

te a vándorülés munkáját, ismertette a jövő évi vándorülés terveit, és megköszönte a Ma- gyar Közgazdasági Társaság és a Központi Statisztikai Hivatal Komárom megyei Szerve- zetének, Komárom megyei Igazgatóságának segítőkészségét és támogatását, amellyel a Vándorülés sikeres lebonyolításához nagy-

mértékben hozzájárultak.

A vándorülés résztvevői a tatabányai tar- tózkodás során meglátogatták (: ó-os bánya—

üzemet, majd hazatérőben a vértesszőllősi előemberleletek és a tatai múzeum megte-

kintésével zárták a programot.