és az olasz Rocca di Papaban (1987) rendezett köz- gyűlés. Az elnökök, valamint a megvitatott tanulmá- nyok szerzői között említi a felsorolás Kennessey Zoltán és Drechsler László nevét. Ebben az időszak- ban is rendeztek regionális konferenciákat, például a Közép-Keleten (1962), Dél-Amerikában (Rio de Ja- neiro, 1974), Ázsiában (Manila, 1978) és Afrikában (Duala, Kamerun, 1982).
Ruggles kiemeli a „keleti nyitás” folyamatát, amelyet 1965-ben a Ford-alapítvány juttatása tett le- hetővé. A szerző a hatvanas évek közepén felkereste az IARIW munkájába meghívásra ajánlott KGST- országokat: a csehszlovák, a lengyel, a magyar és a román statisztikai hivatalokat, valamint közgazdasági kutatóhelyeket. Az említett országokat mentesítették a tagdíj megfizetése alól és fedezték a közgyűlési rész- vételhez szükséges kiutazási költségeket.
A szerző a vizsgált 25 éves időszak egyes perió- dusait meghatározó gazdasági folyamatokkal össze- függésben értékeli a tanulmányok érdeklődési köré- nek, valamint módszereinek változásait. Rámutat arra a „katalizátor” jellegű hatásra, amelyet az IARIW tevékenysége, különösen a nemzeti számlák kapcsán a közgazdászokra, a nemzeti statisztikai szolgálatok munkatársaira, a nemzetközi testületek- re, a tudományos kutatókra kifejtett. Elősegítették, hogy kialakuljanak a társadalmi mutatók, valamint a környezeti és egyéb járulékos hatásokat számszerű- sítő „szatellit”-számlák.
Az IARIW nagy szerepet vállalt az ENSZ által felülvizsgált Nemzeti Számlák Rendszere (System of National Accounts – SNA 1993) kialakításában. Az elmúlt évtized közgyűléseinek helyszínei: a német Lahnstein (1989), a svájci Flims (1992), a kanadai St. Andrews (1994), a norvég Lillehammer (1996) és öt évtized múltán ismét a brit Cambridge (1998).
Ebben az időszakban speciális konferenciákat is szerveztek, ezek közül kettőt a környezeti számlák- ról (Baden, 1991 és Tokió, 1996), egyet-egyet a mikroszimulációról, a közszolgáltatásokról (Canber- ra, 1993) és a fejlődés méréséről (Új-Delhi, 1998).
D. Blades részletesen elemzi a Review of Income and Wealth folyóirat innovációs törekvéseit, például az elektronikai adathordozók (mágnesleme- zek) kiadását, szemlecikkek közlését, nívódíjak odaítélését, a konferenciák tanulmányainak közlését és hasonlókat. Az elméleti és az empirikus jellegű
közlemények arányát értékelve a szerző arra követ- keztetésre jut, hogy a két közlési forma szerint az IARIW érdeklődése döntően (70 százalékban) az empirikus tanulmányokra irányul, és csak 30 száza- lék az elvi jellegű munkák részesedése.
A folyóirat alkalmazkodott a kilencvenes évek- ben tapasztalható gazdasági és politikai változások- hoz, nagy figyelmet kaptak a liberális gazdasági fo- lyamatok, például a dereguláció, a privatizálás, a csökkentett adóterhek, a csökkenő kormányzati rá- hatás jövedelmi és vagyoni hatásai. A szerző az idő- szerű témakörök között említi többek között a gaz- daság globálissá válásának a termelésre és termelé- kenységre, az áruk és a tőke nemzetközi áramlására, a jövedelmek és a vagyon nemzetek közötti meg- oszlására gyakorolt sokrétű hatásait, bár a
„globalizáció” közvetlenül a vizsgált 40 folyóirat- szám egyikében sem szerepelt. A cikkek növekvő része vizsgálja a piacgazdaságra áttérő európai és ázsiai országok gazdasági folyamatait, a nemzeti számlák meghonosításának helyzetét, például a Szovjetunió utódállamaiban és Kínában.
Blades utal a környezeti számlákkal foglalkozó vizsgálatok publikációira, a szatellit-számlákkal kap- csolatos tanulmányokra. Figyelmet érdemelnek a né- pesség korösszetételét elemző dolgozatok, az egyik szerző például (1997 decemberében) a társadalom ko- rosodásból eredő gazdasági hatásokat vizsgálta.
A szerző az IARIW folyóiratának szerkesztési elveit összeveti a közgyűléseken elfogadott tanul- mányok szelekciójával, és ez utóbbit demokratiku- sabbnak minősíti. A konferenciák szervezői, a sza- bott időkeretekre is tekintettel, válogatni kénysze- rülnek, és az értékes mondanivalót többnyire előnyben részesítik. Arra is utal a szerző, hogy az ismert témáknak és szerzőknek meglehetősen nagy esélyük van a bekerülésre, míg a gyökeresen új vizs- gálati területek, valamint kezdő szakemberek alig kapnak teret az IARIW folyóiratában. Hiányolja a cikk a szélesebb látókörű dolgozatokat (amilyen például a gazdasági folyamatok globális jellege), je- lenleg ugyanis meglehetősen szűk vizsgálati sávra összpontosulnak (például „egyenérték-skálák” szer- kesztését, a rejtett gazdaság egyes vonatkozásainak mérését mutatják be igen részletesen. a megjelent dolgozatok).
Nádudvari Zoltán
A STATISZTIKATÖRTÉNETI SZAKOSZTÁLY XXXVII. VÁNDORÜLÉSE SOPRONBAN A Magyar Statisztikai Társaság Statisztikatörté-
neti Szakosztálya 2000. április 27–28-án rendezte
meg XXXVII. vándorülését. A vándorülés – a ko- rábbiakhoz hasonlóan – számos témával foglalko
zott, de jól érzékelhetően kirajzolódott két tárgykör:
az Általános Mezőgazdasági Összeírás (ÁMÖ) és a népszámlálás. Ez nem véletlen, mert az ÁMÖ már a feldolgozás stádiumában volt a tanácskozás idő- pontjában, az ezredfordulós népszámlálás előkészí- tése pedig több szempontból is előrehaladt (1999 őszén két megyében lezajlottak a próbanépszámlá- lások, és 1999 végén az Országgyűlés elfogadta a népszámlálásról rendelkező törvényt). E két kiemel- kedő jellegű aktuális összeírási feladat történeti előzményei nyilvánvalóan fokozott érdeklődésre tarthatnak számot.
A tanácskozás színhelye ebben az évben Sopron volt. Ez a történelmi hangulatú város ezúttal máso- dik alkalommal adott helyet a vándorülésnek. A vendéglátók minden feltételt megteremtettek ahhoz, hogy a résztvevők méltó keretek között kapcsolód- hassanak be a programba. A szállást a szép termé- szeti környezetben fekvő Szieszta Hotelben biztosí- tották, és ugyanitt rendezték az üléseket is.
A Szakosztály vezetősége erre az alkalomra külön meglepetést is előkészített: az 1999-ben ki- adott „A Statisztikatörténeti Szakosztály ülésein el- hangzott előadások (1963–1998)” c. bibliográfia után a jelenlévők megkapták a „Beszámolók a Sta- tisztikatörténeti Szakosztály vándorüléseiről (1963–
1999). A Statisztikai Szemlében 1963 és 1999 kö- zött megjelent beszámolók gyűjteménye” c. kiad- ványt. Ebből képet kaphattak arról, hogy az elmúlt több mint három és fél évtized folyamán a statiszti- katörténethez kapcsolódóan a témák milyen széles választéka szerepelt az ülések napirendjén. Az elő- adók között több ismert szaktekintély nevét fedez- hettük fel, de fájdalmas érzés volt arra gondolni, hogy néhány régi neves előadó ma már nem lehet közöttünk.
A 2000. évi vándorülés megnyitására április 27- én került sor. A nyitóülés elnöke dr. Vukovich Gab- riella, a KSH elnökhelyettese volt, aki köszöntötte az ülés résztvevőit, és eredményes munkát kívánt.
Bevezető szavaiban külön utalt továbbá arra, hogy a tanácskozás napirendjén miért kap meghatározó sze- repet a népszámlálás és a mezőgazdasági összeírás kérdése.
Az első előadást dr. Klinger András kandidátus, c. egyetemi tanár, a KSH ny. elnökhelyettese tartotta
„A magyar népszámlálások népességfogalmainak változása” címmel, melyben a fogalmi rendszer mintegy két évszázados alakulását tette vizsgálat tárgyává. Rámutatott arra, hogy a fogalmi rendszer kidolgozásánál mindig szem előtt kell tartani bizo- nyos alapvető követelményeket: így biztosítani kell az adatok összehasonlításának lehetőségét, meg kell felelni a nemzetközi ajánlásoknak, egyúttal a nem-
zetközi összehasonlítás igényének, és alapot kell te- remteni az adatok továbbvezetéséhez. Az előadó egészen a II. József által elrendelt összeírásig visz- szamenően tekintette át a lakosság definíciójának változását. A rendelkezésre álló információk foko- zatosan bővültek, de a publikált adatok 1960-ig alapvetően a jelenlevő népességre vonatkoztak.
1970-ben hét népességkategóriát alakítottak ki, amelyekből az összeírt, az állandó és a lakónépesség is megállapítható.
Ezt követően Richard Gisser, az Osztrák Sta- tisztikai Hivatal Népesedésstatisztikai főosztályának vezetője, a Demográfiai Intézet igazgatója „Az oszt- rák népszámlálások múltja és jövője” c. előadásában rámutatott arra, hogy a kiegyezésig a Habsburg Bi- rodalom egész területén Bécsből irányították az egy- séges népszámlálásokat, így például a II. József által elrendelt összeírást, vagy később az 1857. évi nép- számlálást. A dualizmus idején az osztrák és a ma- gyar népszámlálások párhuzamosan folytak. 1918 után a két állam szétválása ilyen tekintetben is eltérő feltételeket teremtett. Ausztria jelenleg már mint EU-tag készül a 2001. évi népszámlálásra, amely a népesség, a lakások, az épületek és a munkahelyek összeírását fogja jelenteni.
Hazai problémával foglalkozott Czibulka Zol- tánnak, a KSH főosztályvezetőjének előadása (amelynek előkészítésében Nagy Orbán, a KSH fő- tanácsosa is közreműködött) „Az érzékeny kérdések (nemzetiség, vallás, egészségi állapot) szerepe a népszámlálási felvételben” címmel, melyben kitért a népszámlálás törvényi alapját képező jogszabályokra és törvényekre. Ezek közül a téma szempontjából kiemelt jelentőségű az adatvédelmi törvény, vala- mint a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény, hiszen e törvények eredményeként a 2001.
évi népszámlálási összeírás név nélküli lesz, továbbá – habár a népszámlálási törvény kötelező adatszol- gáltatást ír elő – a nemzetiségi és vallási hovatarto- zásra, valamint a fogyatékosságra vonatkozó kérdé- sek megválaszolásakor lehetőség lesz a „nem kíván válaszolni” válasz megjelölésére.
Az előadás továbbá történeti áttekintést adott a nemzetiségi és a felekezeti hovatartozás vizsgálatá- ról az első népszámlálástól kezdődően, valamint azokról az ismérvekről, melyek alapján e kérdést a népszámlálások során vizsgálták. A felekezeti ho- vatartozást tudakoló kérdés a kezdetektől 1949-ig szerepelt a népszámlálási kérdések között, és ötven év után, 2001-ben újra bekerül a kérdések közé. Mi- vel egyre növekvő társadalmi igény jelentkezett a fogyatékosokra vonatkozó információk iránt, a 2001. évi népszámlálás a tartós fogyatékosság és a legsúlyosabb fogyatékosság felől is érdeklődik.
A nyitóülés negyedik előadását Ivanics Ferenc, a Győr-Moson-Sopron Megyei Közgyűlés elnöke tartotta „Győr-Moson-Sopron megye a görbék tük- rében” címmel. Előadása három, földrajzilag közel- álló, hasonló adottságokkal rendelkező térség, Győr- Moson-Sopron megye, Vas megye, valamint Bur- genland összehasonlítását nyújtotta, többek között a közúthálózat, a GDP- és a halálozási adatok tükré- ben. Az eredmények azt mutatják, hogy míg Vas és Győr-Moson-Sopron megye között az eltérések nem jelentősek – bár Vas megye a legtöbb tekintetben kedvezőtlenebb képet mutat –, Burgenland kiemel- kedően jobb demográfiai, makrogazdasági és infra- strukturális mutatókkal rendelkezik.
A vándorülés első munkaülését április 27-én délután dr. Faragó Tamás kandidátus, a KSH Né- pességtudományi Kutató Intézet tudományos ta- nácsadója, a Magyar Statisztikai Társaság Statiszti- katörténeti Szakosztályának elnöke vezette.
A munkaülés első előadója dr. Dányi Dezső, a KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat ny.
igazgatója volt. Előadásában „Baja, Debrecen, Mo- sonmagyaróvár gabona- és élelmiszerárai 1848 előtt” címmel e három város piacain bekövetkezett árváltozásokat elemezte, amely változások egyúttal három egymástól különböző gazdasági térség viszo- nyait juttatták kifejezésre. A különbségek e térségek között jelentősek voltak. Az előadó által bemutatott grafikonok meggyőzően igazolták továbbá, hogy az egyes városokban időben is lényeges ingadozások mentek végbe. Ezek – az idényszerű változásokon túlmenően – részben természeti tényezőkkel (aszály) részben társadalmi–gazdasági folyamatokkal magya- rázhatók. Érdekes megállapítása volt az előadónak, hogy a vizsgált időszakban olyan gazdasági fogal- makat is használtak, amelyeket a közvélemény csak a XX. században ismerhetett meg. Ezek között em- líthető például a „dömping” vagy a „monopólium”.
A következő előadó dr. Jeney Andrásné, a KSH Levéltár igazgatója, „Az 1598-as házösszeírás” c.
előadásában – a Dávid Zoltán által készített elemzés alapján – a házadó bevezetése kapcsán végrehajtott 1598-as házösszeírás történetét mutatta be, és az összeírás alapján készített becslést Magyarország XVI. század végi népességére. Eszerint 1598-ban Magyarország népessége 960 000–1 100 000 közöt- tire tehető, a házak száma pedig 160 ezerre.
Érdekes színfoltja volt a vándorülésnek Csóka Gáspárnak, a Czuczor Gergely Bencés Gimnázium igazgatójának, „A bencések gazdálkodása a XIX. és a XX. században” című előadása, amelyben a ben- cés rend magyarországi történetét, meghatározó tör- téneti korszakait és gazdálkodását tekintette át, részletesebben szólva a rend XIX. és XX. századi
gazdálkodásáról. Ennek keretében szólt a XIX. szá- zadot meghatározó központosító törekvésekről, ami- kor a legfőbb gazdasági tényező a főapát volt, majd a Hajdú Tibor főapát által a XX. század húszas éve- itől kezdeményezett decentralizációról, melynek eredményeképpen az apátok közvetlen ellenőrzési joggal rendelkeztek a rend birtokai felett, és a rend- tagok jogkörét is kiszélesítették. Az első világháború veszteségei, az adósságok, valamint az 1920-as évekbeli nehéz gazdasági helyzet után fellendülés volt tapasztalható, melynek során már gazdasági szakembereket alkalmaztak a rend gazdasági ügyei- nek, feladatainak ellátására.
Az ülés záró előadását Turbuly Éva Győr- Moson-Sopron Megye Soproni Levéltárának igaz- gatója tartotta, és az 1921. évi soproni népszavazás történetét ismertette. „A nyugat-magyarországi kér- dés és a soproni népszavazás” címmel. Az első vi- lágháborút lezáró békeszerződések a jelenlegi Bur- genland tartománnyal együtt Sopront és környékét is Ausztriának ítélték. Az előadó ismertette azokat az eseményeket, amelyek arra vezettek, hogy – a béke- szerződések rendelkezésével ellentétben – az osztrák és a magyar kormány Sopront és környékét illetően közvetlen megegyezést kötött. Ennek értelmében e terület végleges hovatartozását népszavazás döntötte el. A titkos szavazásra – az antanthatalmak által ki- jelölt bizottság ellenőrzése mellett – 1921 decembe- rében került sor, és a lakosság nagy többsége kinyil- vánította, hogy hazánkhoz kíván tartozni. A korabeli anyanyelvi adatok és a szavazási eredmények egy- bevetése azt bizonyítja, hogy a német anyanyelvű népesség jelentős hányada is így döntött. Sopron és környéke ezáltal továbbra is Magyarország része maradhatott. Az Országgyűlés 1922-ben méltán adományozta Sopron városának a „Civitas Fidelissima” címet.
A második munkaülésre, amely népszámlálási kérdésekkel foglalkozott, április 28-án reggel került sor. Az elnöki tisztet ezúttal dr. Soós Lőrinc, a KSH elnökhelyettese látta el.
Az első előadást Szűcs Zoltán, a KSH osztály- vezetője tartotta „A családdal, háztartással kapcso- latos kérdések a népszámlálási tematikában” cím- mel. Az előadás áttekintést adott a népszámlálások során a család–háztartás témában használt fogal- makról, azok változásáról és tartalmuk alakulásáról.
Az előadásban különös hangsúlyt kapott a háztartás és a család fogalmának változása, alakulása a II. Jó- zsef-féle népszámlálástól az 1990-es népszámlálásig.
Ezt követte dr. Fóti Jánosnak, a KSH ny. főosz- tályvezető-helyettesének és dr. Lakatos Miklósnak, a KSH főosztályvezető-helyettesének, a Magyar Statisz- tikai Társaság Statisztikatörténeti Szakosztálya titká
rának előadása „Adatvédelem a népszámlálások törté- netében, különös tekintettel az 1941. évi népszámlálás adatainak felhasználására” címmel. Az előadás tárgyát a népszámlálási adatok védelme képezte. Tekintettel arra, hogy a dr. Lakatos Miklós összeállításában meg- jelent „Az adatvédelem jogi szabályozása a magyar népszámlálások történetében” c. kiadványt a résztve- vők rendelkezésére bocsátották, az előadás csupán az e kiadványban részletesen kifejtett kérdések rövid érté- kelésére szorítkozott. Rámutatott arra, hogy a magyar népszámlálások 130 éves története folyamán a jogi szabályozás mindig biztosította az állampolgárok által bevallott adatok titkosságát. Az adatvédelem kérdése a rendszerváltozás után – összhangban az EK, illetve az EU előírásaival – nyomatékos hangsúlyt kapott. En- nek jegyében külön adatvédelmi törvény készült és az új statisztikai törvény, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségek jogaival kapcsolatos törvény is szigorú előírásokat tartalmazott. A soron következő népszám- lálás előkészítése folyamán ezeket a szabályokat ter- mészetesen figyelembe kellett venni.
Az elmúlt 130 évre visszatekintve megállapít- ható, hogy a népszámlálási adatok védelmének megsértésére csak egy alkalommal került sor: a második világháborút követően az 1941. évi nép- számlálás adatait használták fel a magyarországi német lakosság kitelepítésénél.
A szövetséges hatalmak Potsdamban megtartott értekezletén hozott határozatra hivatkozva a ma- gyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) 1945-ben felhívta a magyar kormányt a német la- kosság kitelepítésének megszervezésére. Így a szu- verenitásában korlátozott kormány bár elvetette a
„kollektív büntetés” elvét, nem térhetett ki olyan rendelkezés kiadása elől, amely előirányozta az 1941. évi népszámlálás alkalmával magukat német anyanyelvűnek (nemzetiségűnek) valló állampolgá- rok kitelepítését. A KSH akkori vezetősége tiltako- zott a népszámlálási adatok ilyen célú felhasználása ellen, de az utasítást kénytelen volt végrehajtani.
Ennek utóhatása évtizedekig érzékelhető volt a nemzetiségi adatok bevallásánál. Nem kétséges ugyanis, hogy az eljárás nem csupán az akkor hatá- lyos statisztikai törvényt sértette meg, hanem a la- kosságnak adott azon ígéretet is, hogy a népszámlá- lási bevallás senkire nézve hátrányt nem jelenthet.
Az április 28-i délelőtti, harmadik munkaülésen Laczka Sándorné, a KSH főosztályvezetője, a Ma- gyar Statisztikai Társaság főtitkára elnökölt.
A mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó ülésen Oros Iván, a KSH szakértője a népesség- és az agrár- cenzusok felvételeiben mutatkozó párhuzamokat mu- tatta be „Párhuzamok a népesség- és agrárcenzusok felvételeiben a XX. században” c. előadásában. Is-
mertette a magyarországi mezőgazdasági összeírások történetét és tartalmi változásait, valamint a népszám- lálások mezőgazdasági földterületre, földbirtoklásra vonatkozó kérdéseinek alakulását és a két felvétel ösz- szefüggéseit. Az előadó hangsúlyozta, hogy a két fel- vételnek összekapcsolhatónak kellene lennie.
Ezt követően dr. Ay János, a KSH szakértője
„A mintavételes mezőgazdasági megfigyelések az USA-ban” című előadásában a mintavételes mód- szerek fejlődését mutatta be az Egyesült Államokban végzett mezőgazdasági megfigyelések példáján. Az első mezőgazdasági termésre vonatkozó reprezenta- tív statisztikákat az iowai egyetemen dolgozták ki 1943-ban. A módszerek azóta finomodtak, bővült a megfigyelésbe bevont egységek száma. Ma már si- keresen alkalmazzák a telefonos megkérdezés, sőt a műholdas megfigyelés módszerét is.
Befejezésül Holka László, a KSH tanácsosa, B.
Stehlikova kandidátus, a Nyitrai Közgazdaságtudo- mányi Egyetem megjelenni nem tudó tudományos munkatársát is helyettesítve, valamint Kovács Barna PhD hallgató „ Az agrárolló határon innen, határon túl” c. előadásukban az agrárolló kérdését vizsgál- ták. Az agrárolló vizsgálatának olyan gazdaságok- ban van értelme, ahol a piacnak legalább bizonyos szerepe van. Magyarországon is csak a kötelező be- adás eltörlésétől (1957) lehetett szó az ilyen irányú korábbi vizsgálatok felújításáról, míg Szlovákiában csupán a legújabb időben kezdhették el az agrárolló vizsgálatát. E mutató az agrárnépesség helyzetének értékelésénél alapvető fontosságú, ezért a módszer- tani fejlesztés ebben a tekintetben is igen fontos kö- vetelmény.
Rövid zárszavában dr. Faragó Tamás nagyra értékelte a vándorülés eredményeit, változatos té- májú előadásait és az üléseket záró vitákat, hozzá- szólásokat. Hangsúlyozta, hogy a vándorülések ren- dezését ezután is folytatni kell.
*
A statisztikatörténeti vándorülések hagyomá- nyainak megfelelően a kulturális programok most sem maradtak el.
Sopron néhány nevezetességének megszemlélé- se után sor került Thirring Gusztáv sírjának megko- szorúzására az evangélikus temetőben. A koszorúzás alkalmával dr. Vukovich Gabriella elnökhelyettes méltatta a kiváló, sokoldalú statisztikus emlékét, akinek munkássága nagyban hozzájárult a magyar statisztika fejlesztéséhez, nemzetközi tekintélyének, elismertségének növeléséhez.
Végül pedig a résztvevők meglátogatták a Han- sági Nemzeti Parkot, amelynek csodálatos világa
megkapó és védett természeti értékeinek gazdasági jelentősége is vitathatatlan.
Dr. Fóti János – Záhonyi Márta MAGYAR NYELVŰ SZAKIRODALOM
B. KRÖPFL – W. PESCHEK – E. SCHNEIDER – A. SCHÖNLIEB:
ALKALMAZOTT STATISZTIKA Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 335 old.
Mindenki, aki statisztikával foglalkozik, külö- nösen, ha a statisztika oktatása a területe, örül an- nak, hogy a statisztika módszertanát tárgyaló köny- vek választéka egyre bővül. Egymás után jelennek meg új tankönyvek és szakkönyvek magyar szer- zőktől és külföldi szerzők műveinek fordításai. A négy osztrák szerző, B. Kröpfl, W. Peschek, E.
Schneider, A. Schönlieb „Alkalmazott statisztika” a Műszaki Könyvkiadónál 2000-ben megjelent köny- ve a legújabb tagja ennek a sorozatnak.
A könyv a leíró és a matematikai statisztika egyes fejezeteit ismerteti az olvasókkal a tárgyhoz viszonyítva könnyed stílusban és sok példával gazdagítva. Célja, a magyar előszó tanúsága sze- rint, hogy segítse azt a hazánkban megindult fo- lyamatot, amelynek során az iskolai matematikai oktatás keretében a statisztika megfelelő szerepet kapjon. Ehhez kíván a tanárok és a tanárjelöltek számára használható segédkönyvet nyújtani. Az olvasók számára írt útmutató viszont arról tanús- kodik, hogy a könyvet sokkal szélesebb körben használják, a statisztikát alkalmazók számára író- dott és az üzemgazdász-, informatikus-, szocioló- gus-, matematikus- valamint a matematikatanár- képzésben többször is kipróbálták.
A német nyelvű eredeti mű két részre tagozódik.
Az első rész hat fejezete a leíró statisztikát, a máso- dik rész további három fejezete pedig a valószínű- ség-elméletet és a matematikai statisztikát tartal- mazza. A magyar változat kilenc fejezete is lényegé- ben ezt a két fő tárgykört öleli át, de a két fő fejezet nem különül el egymástól és 1–9. folyamatosan kö- vetkeznek az itt ismertetett sorrendben. Kiegészül még magyar változat Kötél Tamás: Bevezetés a sta- tisztikába a TI-83 grafikus számítógép segítségével című tanulmányával és egy magyar nyelvű statiszti- kai irodalomból válogatott ajánlott irodalomjegy- zékkel.
A könyv 1. fejezete a statisztikai munka prob- lémafelvetésével és az adatgyűjtéssel foglalkozik.
Bemutatja, hogy a munka mindig a probléma felve- tésével kezdődik, ettől függ az információ megszer- zésének módja, a megfigyelés köre (a teljes sokaság- ra, vagy annak csak egy részére, a mintára terjed ki),
az adatgyűjtés módszere, a kérdőív szerkezete, a kérdések és felvetésük módja.
A 2. fejezet az adatok ábrázolásának különböző módjait mutatja be: a táblázatokat és a diagramokat.
Felsorolja a diagramok alapfajtáit és kitér a bonyo- lultabb ábratípusokra. Ismerteti a koncentráció ábrá- zolásának eszközét, a Lorenz-görbét is. Nagy teret szentel ez a fejezet a grafikus ábrázolások „bukta- tóinak”. Ezek közül kiemeli a túlzsúfolt ábrákat, amelyek inkább gátolják, mint elősegítik a grafikus ábrákkal elérendő célt, a gyors és egyszerű összeha- sonlítást. Bemutatja, hogyan használhatja fel a gra- fikon szerkesztője az optikai hatásokat saját előnyé- re.
A 3. fejezet a gyakorisági eloszlásokkal foglal- kozik. Itt jelennek meg olyan fogalmak, mint a gya- koriság, a relatív és a kumulált gyakoriság, az osz- tályokba sorolás, a szár-és a levéldiagram és más, a mennyiségi ismérvek szemléltetésénél használt áb- ratípus (a hisztogram és a gyakorisági poligon).
A 4. fejezet tárgya a középérték mint a lista in- formációtartalmának egy reprezentatív számértékbe foglalása. Bemutatják a szerzők a számtani középnél és számításánál alkalmazható egyszerűsítéseket, a számtani átlag tulajdonságait, a mértani és a harmo- nikus átlagot, valamint a helyzeti középértékeket, a mediánt és a móduszt. A 4.4. alfejezet értékes in- formációkat nyújt arról, hogyan válasszunk a külön- böző skálákon mérhető ismérvek esetében az egyes középértékek közül.
Az 5. fejezet a szóródási mutatókkal és a ferde- séggel foglalkozik. A terjedelem, az interkvartilis terjedelem (ezzel összefüggésben bemutatja a do- boz-, illetve sodrófadiagramot) az abszolút és négy- zetes eltérés, a szórás, illetve a variációs együttható és a variabilitás jelenik meg az ismérvek különböző- ségének mértékeként. A szórás tulajdonságait is tár- gyalja a könyv, de a ferdeség mutatói közül egyedül a harmadrendű centrális momentumot említik meg a szerzők.
A 6. fejezet az ismérvek közötti összefüggéseket tárgyalja, kétdimenziós leíró statisztika címen. Itt ismerkedünk meg a pontdiagrammal, a lineáris reg- resszióval, a korrelációszámítással, a legkisebb négyzetek módszerével és a Spearman-féle rangkor- relációs együtthatóval. Megemlítik a nem lineáris regressziót is (az exponenciális függvényt és a má- sod-, valamint a harmadfokú polinomot). A fejezet nem tesz különbséget a regressziós függvény és az idősorok alapirányzatát leíró analitikus trendek kö
