A Statisztikatörténeti Szakcsoport XXV. Vándorülése

(1)

csolatainak témaköréből mutatta be az asz- szociációs, a korrelációs és vegyes kapcso- latok kiszámításának és vizsgálatának lépé- seit.

A professzionális személyi számítógépekre készült két program után a Cenzus ll. és a regresszióanalízis bemutatása zárta az elő- adássorozatot.

A bemutatót követő eszmecserében többen elismeréssel szóltak a Pécsett megindult kez- deményezésről és annak sikeres megvalósí—

tásáról. amiről a képernyőre kivetített táblák és a kiszámított mutatók alapján a résztve- vők az ülésen meggyőződhettek.

A számítógépek alkalmazása az oktatás- ban jelentősen növeli a statisztikai képzés eredményességét, különösen azokon az egye—

temeken. illetve karokon, ahol kevés az óra—

szám. mert a két legfontosabb funkcióra, a módszertan és az elemzés megismertetésére lehet fordítani a rendelkezésre álló idő legnagyobb részét. Különös előnye, hogy olyan érdeklődésű hallgatókkal is megzkedvelteti a statisztikát, akiknek matematikai tudása vi- szonylag alacsony, minthogy a "kellemetlen"

feladatokat elvégzi a gép. Úgy tűnik, hogy az új helyzetben az egyetemek tant-erveit is felül kell vizsgálni. figyelembe véve azt, hogy

a hallgatók milyen informatikai előképzett- séggel érkeznek a középiskolákból az egye—

temekre. és hogy magukon az egyetemeken külön tantárgyak keretében ismerkednek—e meg a számítástechnikai fogalmakkal vagy ezeket is a statisztikai oktatás keretében kell

tanítani.

Az ülés elnöke zárszavában tolmácsolta a Statisztikai Bizottság elismerését. Köszönetet mondott az előadásért és a bemutatását, amely számottevő. gondos és szellemes mun—

ka eredményeként jött létre. Ertékelte a .lo- 'nus Pannonius Tudományegyetem tanárai—

nak kezdeményezőkészségét, amely példamu—

tató lehet a többi egyetem számára. Várha- tóan meg-nő minden oktatási szinten a számí- tógépek iránti igény, s különösen fontos figyelembe venni azt, hogy a magasabb okt—a- tási szinteken korszerűbb gépeket használja—

nak, mint az allsákon. Kiemelte a számitógé- pek szélesebb körű alkalmazásának azt a pozitív hatását, hogy fegyelm—ezettséget és szervezettséget követel meg alkalmazóitól.

ami különösen fontos és aktuális nevelési cél a közgazdászok számára. A számítógépek kezelésében rejlő játékosság szerepében nem lehet eléggé nagyra értékelni azt, hogy ez megkedvelteti a hallgatókkal a statisztikát.

A STATISZTIKATÓRTENETI SZAKCSOPORT XXV. VÁNDORULÉSE

LACZKA SÁNDORNÉ

A Magyar Közgazdasági Társaság Statisz- tikai Szakosztályának Statisztikatörténeti Szakcsoportja a Magyar Tudományos Akadé- mia Történeti Demográfiai Albizottságával és a Magyar Közgazdasági Társaság Baranya megyei Szervezetével közös szervezésben 1987. május 8—9-én történelmi helyen, a hét évszázados siklósi várban tartotta XXV. Ván—

dorülését.

A nyitőülésen az elnökségben foglalt he—

lyet dr. Geísz Mihály, az MSZMP Baranya megyei Bizottsága Gazdaságpolitikai osztá- lyának vezetője. llle's István, az MSZMP Sik- lós Városi Bizottságának első titkára, Hor- váth Lajos, Siklós Városi Tanácsának elnök- helyettese, dr. Kisvári András, a Magyar Köz- gazdasági Társaság Baranya megyei Szerve- zetének elnöke, dr. Novák Zoltán, a KSH Ba- ranya megyei Igazgatóságának igazgatója.

A vándorülést dr. Ollé Laios egyetemi ta- nár, a Statisztikai Szakosztály elnökségi tag- ja nyitotta meg. Méltatta (: Szakcsoport 25 éves munkáját, elsősorban az elmúlt öt év eredményeit. A Szakosztályon belül elsőként megalakult Szakcsoport munkáját az elmúlt öt évben a korábbiakhoz hasonlóan nagyfo—

kú aktivitás jellemezte, amelybe bekapcso- lódtak hivatásos történészek és a statisztika-

történetet jó értelemben vett hobbiként ku—

tató munkatársak. Ennek bizonyítéka a sik- lósi program is, amelyben a honfoglalás ko- ráig visszanyúlva, napjaink eseményei is fel- dolgozásra kerültek. A vándorüléseken -— a hagyományoknak megfelelően — az előadá- sok egy része a vendéglátó megye és város történetével, társadalmi—gazdasági fejlődé- sével. sajátosságaival ismertette meg a részt- vevőket. Az előadások másik csoportja elő- re meghatározott témakörök többoldalú vizsgálatát ölelte fel, végül úgynevezett ,.vegyes" program keretében az előadások be—

mutatták a különböző kutatási területeken elért eredményeket.

1983—ban a Szakcsoport megünnepelte Ke- leti Károly születésének 150. évfordulóját. Ez alkalommal 5 előadás foglalkozott Keleti Ká—

roly munkásságával.1 Az 1984-ben Gyöngyö- sön tartott vándorülésen már egy ipari blokk is kialakult. A vándorülésen megemlékezés hangzott el a Heller Farkas—iskoláról, Széll Tivadar és Bél Mátyás munkásságáról.2

* Lásd a Statisztikai Szemle Keleti Károly emlék- számát (1983. évi 10. szám).

3 Dr. Harsányi László: A Statisztikatörténeti Szak- csoport XXll. Vándor'ülése. Statisztikai Szemle. 1985.

évi 1. sz. 92—98. old. ' .

(2)

SZEMLE

919

1985-ben Kecskeméten a Vándorülés ha- zánk felszabadulásának 40. évfordulója meg- ünneplését tűzte ki célul. Az előadások ele- mezték az elmúlt 40 év gazdasági fejlődését és ennek hatását a statisztikára.3

1986-ban Győrött (: kiemelt témakör a nemzetközi összehasonlítás volt. Az előadók elősorban a nemzetközi összehasonlitások módszertanával foglalkoztak, és bemutatták a kutatási területükön elért eredményeket.4

A Szakcsoport ülésein az elmúlt 5 évben 106 előadás hangzott el. Az előadásokat részben a Központi Statisztikai Hivatal mun- katórsai tartották, de a más intézményekkel kialakult jó együttműködést a külső előadók egyre emelkedő száma is bizonyítja.

A Szakcsoport munkájába mind intenzí- vebben bekapcsolódtak az egyetemek mun- katársai, de voltak előadók a Magyar Tudo- mányos Akadémia különböző intézményeiből, múzeumokból, levéltárakból és az egyes mi- nisztériumokból.

A vendéglátók nevében dr. Geisz Mihály, az MSZMP Baranya megyei Bizottsága Gaz- daságpolitikai osztályának vezetője köszön- tötte a vándorülés résztvevőit, és tolmácsol- ta Lukács Jánosnak, a Baranya megyei Párt- bizottság első titkárának üdvözletét. Előadá—

sában bemutatta a vendéglátó megyét, el—

mondta. hogy a megye a szélsőségek hazá- ja, sok tekintetben eltér az országos átlag—

tól. Jelentős különbségek mutatkoznak a ter- mészeti adottságokban, így az éghajlati té- nyezőkben, de meghatározó az ásványva- gyon, a feketeszén és az uránérc jelenléte is.

A határmenti fekvés árucserére. termelési együttműködésre ad lehetőséget (például Baranya megyében termelt szóját, cukorré—

pát dolgoznak fel Jugoszláviában).

Az emberi tényezőket vizsgálva kiemelte, hogy a megyében található felsőoktatási in- tézmények. kutatóhelyek jelenléte következ—

tében az átlagosnál nagyobb a szellemi tő—

ke. A nemzetiségek jelenléte színessé teszi a megye etnikai képét. Hangsúlyozta a kiter—

melőipar, a vegyipar és az élelmiszeripar ter—

melésének jelentőségét az országos terme- lési értékhez való hozzájárulás szempontjá- ból. A mezőgazdaságot is a szélsőségek jellemzik, ami az üzemek jövedelmezőségé- ben ismegmutatkozik. A megye vasúthálóza- ta kialakult, az autóutak szempontjából azonban már rosszabb a helyzet, az össze- kötő utak hiánya okozza a legtöbb gondot.

A megye vízben szegény, sok helyen szeny- nyezett, a vízellátás csak regionális vízmű—

vekkel oldható meg. Az egészségügyi ellá-

3 Dr. Schwarcz Katalin: A Statisztikatörténeti Szak- csoport XXlll. Vóndorülése. Statisztikai Szemle. 1985.

évi 11. sz. HÁZ—1145. old.

* Laczka Sándorné — Dr. Marton Adám: A XXIV.

Statisztikatörténeti Vándorülés. Statisztikai Szemle.

1986. évi 10. sz. 1021—1028. old.

tás jobb az országos átlagnál. ez valószínű- leg az orvosi egyetem jelenlétének tudható be. A megye településszerkezete torz, 5 vá- ros van a megyében. Pécsett él a lakosság 41 százaléka, ugyanakkor a lakosság több mint 40 százaléka ZOO-nál több községben lakik. Sok a 600 lélekszám alatti település.

de vannak 100 fő alattiak is. ilyen körülmé—

nyek között az infrastruktúra kiépítése sok nehézséget okoz. Az előadó beszélt a meg- oldandó feladatokról is. Bár az ipari terme—

lés csökkenése megállt a megyében. ezt azonban fellendüléssé kellene változtatni.

Elsősorban a gépipar arányát kellene nö- velni. Meg kellene teremteni az építőipari kapacitás egyensúlyát. A mezőgazdaság—

ban elsősorban a vetőmagtermelésre, a te- nyészállatok szaporítására, azaz a minőségi termelésre kellene áttérni. Megoldandó fel- adat a városi átvezető útszakaszok bővíté- se, a gazdaságilag elmaradott térségeken az aprófalvak felzárkóztatása.

Dr. Nemeskérí János kandidátus, c. egyetemi tanár, a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Intézetének tudo- mányos tanácsadója Baranya megye honfog—

laláskori és kora Árpád-kori népességének vizsgálatáról tartott előadást. A megye ég—

hajlatánál fogva az emberi megtelepülés klasszikus területe. A X. század első évtize—

deiben jelent meg itt a magyarság. és meg- lehetősen differenciált népességet talált a területen: délen főleg szláv, északon pedig a késői római korból itt maradt maradvány- népességet, germánokat és avarokat.

Az előadó a majsi temető alapján vázol- ta fel a X—Xl. századi népesség jellemzőit.

1960 és 1965 között Kiss Attila régész kezde- ményezett ásatásokat Majson. A négy éven át folytatott munka Európa legnagyobb eb—

ből a korból származó temetőjét (1131 sírt) tárta fel. Korszerű módszerekkel sikerült megtalálni a temető feltételezett határait.A munka alaposságát mutatja, hogy még az egynapos csecsemő leleteit is feltárták. 619 sírban találtak mellékleteket. A mellékletek három csoportra oszthatók: a X. századi ma- gyarságra jellemző mellékletek; az itt élő né- pek maradványai és mellékletei; azok a mel—

lékletek, amelyek már az itt élő népesség és a magyarság keveredésére utalnak. Az érem- leletek a temető betelepülésének folyamatát mutatták, de ebben segítséget nyújtottak a tárgyi mellékletek is. A temetőt 4—5 gene- ráció használta körülbelül 100—120 évig. Fon- tos demográfiai kérdésként merült fel, hogy mennyi volt a nők száma. és milyen élet- korban haltak meg. Az antropológiai vizs- gálatok alapján megállapították. hogy a X.

században a várható élettartam 27,8_ év volt.

A leletek tanúsága szerint a temetőhöz tar- tozó település benépesülése 960 körül indult 15—20 családdal-, Szent—László idején a csa—

(3)

ládok száma már elérhette a 35-öt. Ez a te—

lepülés akkor jelentős nagyságúnak számi- tott. A feltárás során vizsgálták a kóros ese- tek előfordulását, a táj és az ember kapcso- latára próbáltak fényt deríteni. az étrendre, életmódra utaló elváltozásokat vizsgálták.

Molnár Györgyné, a Központi Statisztikai Hivatal Baranya megyei igazgatóságának megbizott csoportvezetője ,,Az Ormánság főbb demográfiai jellemzői a XX. század—

ban" címmel tartott előadást. Baranya megye délnyugati részén a Dráva mentén terül el az Ormánság, itt él a megye lakosságá- nak 4 százaléka. A lélekszám az évszázad kezdete óta 30 százalékkal fogyott; a fogyás a hetvenes években volt a legnagyobb ará—

nyú. A népesség számának az elmúlt 85 év- ben tapasztalt csökkenését az elvándorlások többlete okozta. Az elvándorlás több mint négyszerese volt az ugyanebben az időszak- ban tapasztalható természetes szaporodás- nak. A természetes népmozgalmon belül a születési arányszám a szózadtordulókor tapasztalt magas szintről (23 ezrelék) kisebb- nagyobb ingadozások után számottevően visszaesett. ez idő szerint alacsonyabb, mint az évszázad bármely korábbi évtizedében. A halandósági arányok az Ormánságban vala- mivel egyenletesebben olakultak, mint az élveszületések. A férfiak és a nők aránya 1900 óta lényegesen nem változott. Az Or- mánságban a lakosság fokozatos elörege—

dése figyelhető meg. A népesség családi ál—

lapot szerinti összetétele az évszázad eleje óta némileg módosult. A nőtlenek, hajado- nok aránya csökkent, a házasoké és özve- gyeké lényegesen nem változott, növekedett viszont az elváltak aránya. Az iskolázottság szintjében számottevő emelkedés tapasztal—

ható. Az alacsonyabb végzettségűek aránya mérséklődött, ugyanakkor mind többen ren—

delkeznek közép- és felsőfokú végzettséggel.

Ez utóbbi azonban számottevően elmarad a megyei átlagtól. A népesség gazdasági ak- tivitás szerinti összetételét a keresők növek- vő s az eltartottak mérséklődő aránya jellemzi. A keresők népgazdasági ágankénti összetételében — a század elejihez hason- lóan —— továbbra is a mezőgazdaság a meg-

határozó.

A nyitóülés utolsó előadását dr. Mádai La- ios c. egyetemi docens tartotta ,,Halandósá- gi krízisek a Dél-Dunántúlon a XIX. század—

ban" cimmel, Magyarország népesedési vi—

szonyait a XIX. században az egyaránt ma—

gas születési és halálozási gyakoriság jellemezte. A kedvezőtlen halandóság alakulását súlyosbították azok a krizisek. amelyeket ál- talában járványok idéztek elő. E járványok között a legsúlyosabb emberveszteséget a kolera hullámai okozták. Az európai konti- nensen végigvonuló ázsiai kolera hat alkalommal sújtotta Magyarország népességét.

Az első nagy járvány folyamán, 1831—1832- ben a mai országterületen az általános ha- landóság 74, Dél-Dunántúlon 65 ezrelékre szökött fel. A dél—dunántúli régióban ekkor 17 OOO-rel többen haltak meg, mint az elő- ző járványmentes időszak átlagában. A kolera 1848—1849-ben Baranya, Somogy, Tolna, Vas és Zala megyében 20 000, 1855-ben 24000 embert ragadott el. Érdekes demog—

ráfiai jelenség volt az elmúlt században.

hogy a Dél-Dunántúlon a kolerajárványos évek előtt az általános halandóság gyakori- sága nagyobb volt az észak-dunántúli régióé- nál és az országos átlagnál is. Kolerajárvá- nyos években igen magas volt a halandóság Mohácson és különösen Zala, Somogy me'- gyék községeiben. Az 1831 és 1873 között lezajlott koleramegbetegedések áldozatainak száma Dél-Dunántúlon 89000 fő volt, a mai országterületen az emberveszteség megha—

ladta a félmilliót.

Az első munkaülés elnöki tisztét dr. Hoóz István, a demográfiai tudomány doktora, a Janus Pannonius Tudományegyetem tanszék- vezető egyetemi tanára töltötte be. __

Első előadóként dr. Bérdi György, a Jo- nus Pannonius Tudományegyetem Könyvtárá—

nak főigazgató—helyettese .,Virilisek a dualizmus kori Pécsett" címmel tartott előadást.

A törvényhatósági bizottság mint testület a törvényhatóság egészét képviselte, és ameny—

nyiben a törvény másképpen nem intézke- dett, a hatósági jogokat a törvényhatóság nevében gyakorolta. A városi törvényhatósá- gokban a bizottságot fele részben a tőr—

vényhotóság területén legtöbb egyenes adót fizető állampolgárok — a virilisták — alkot- ták. A virilisták névjegyzékét évente az úgy- nevezett választmány állította össze. A viri- listák névjegyzékének összeállításánál a férj vagy apa adójába a nő. illetőleg a kiskorú gyermek adója is beszámítható volt._, ha a vagyont a férj, illetve az apa kezelte. A tör—

vényben egyenként felsorolt okleveles és más értelmiségiek adója kétszeresen számitott.

Pécsett e témakörben az 1960-as évek má—

sodik felében indultak meg a kutatások. Mi- vel az adóhivatal anyaga a második világ- háború után elveszett, ezért az előadó a vá- rosi tanács anyagát használta fel vizsgálatai—

hoz. így bár kevesebb főről álltak repdelke- zésre adatok, mégis folyamatos idősort tu—

dott elemezni. A virilisták jegyzéke alapján képet lehet alkotni a dualizmus kori Pécs foglalkozási struktúrájáról, tőkeerejéről stb.

A vizsgált időszakban a listán nem szerepel- tek földbirtokosok. hiszen csak az egyháznak voltak 100 katasztrális holdnál nagyobb bir- tokai. A pénzintézetek szinte mindig ugyan- annyi fővel képviseltették magukat. 1920- tól tűntek fel a pécsi takarékpénztárak ve—

zetői a listákon. Az iparvállalatok képviseiői soha nem haladták meg az egyharmados

(4)

SZEMLE

arányt. Kereskedők általában nagy számmal kerültek fel a rangot jelentő listára, bár ezek nem voltak nagykereskedők, elsősorban bor—

kereskede'ssel foglalkoztak. Az egész korszak- ra az értelmiségiek túlsúlya a jellemző (több mint 40 százalék), akik elsősorban ügyvédek voltak. Pécs a dualizmus korában közepesen fejlett, jelentős iparral nem rendelkező, el- sősorban közigazgatási centrum volt.

Dr. Andorka Rudoii kandidátus, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tan- székvezető egyetemi tanára a társadalmi

szerkezet, társadalmi mobilitás, életkörülmé- nyek és életmód 1880 óta bekövetkezett vól—

tozásairól beszélt településtípusonként.

A szakirodalom gyakran feltételezi, hogy a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan csök- kennek a városi és a falusi települések kö- zötti életkörülmény—különbségek. A szocialista átalakulás óta kifejezetten megfogalma—

zott cél a város és a falu közötti különbség csökkentése. Az előadás több évtizedre visz- szamenő társadalmi jelzőszámok alapján ennek megvalósulását vizsgálta. Megállapítot—

ta, hogy a Budapest, a vidéki városok és a községek közötti különbségek valóban csök- kentek akár az életkörülmények, akár a tár- sadalmi mobilitás mutatóit vizsgáljuk. Ugyan—

akkor a társadalmi szerkezetben fennálló kü- lönbségek is csökkentek abban az értelem- ben, hogy a községekben is többségbe ke- rült a munkásosztályhoz tartozó népesség. Az 1960-es évek eleje óta az életmódban létező különbségek viszont nőni látszanak a falvak—

ban az igen elterjedt háztáji és kisegítő gaz- dálkodás következtében. Ha azonban a ví—

déki városok és a községek kategóriáit to- vább részletezzük, akkor bizonyos különbsé- gek fennmaradását, sőt új különbségek meg—

jelenését lehet megfigyelni, igy a vidéki vá—

rosok lakossága minden tekintetben kedve- zőbb helyzetben van, mint a többi városé (és a középfokú, központi szerepkörű köz—

alapfokú központokhoz képest lényegesen el- maradottabbak a központi funkció nélküli községek. A községek lakossága szerint is lé- nyeges különbségek vannak. A kis népes- ségű apró- és törpefalvak lakói lényegesen

hátrányosabb helyzetben vannak.

Andorka Rudolf előadásához szorosan kapcsolódott a következő előadás, amely a regionális differenciákat vizsgálta a magyar ur'banizólódás folyamatában. Az előadás a- nyagának készítői dr. Tóth József, a földrajz- tudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjá- nak főigazgató-helyettese és dr. Csatári Bá- lint kandidátus, a Magyar Tudományos Aka- démia Regionális Kutatások Központjának tu- dományos osztályvezetője voltak. Tóth József elmondta, hogy az urbanizációt korunk olyan

921

globális folyamataként fogták fel, amely sza- kadatlan és a teljes településrendszeren ér- telmezhető. Olyan átfogó folyamatnak tekin—

tették, amely kiterjed a népességnek mint legfőbb termelőerőnek foglalkozási átréteg- ződésére. területi átrendeződésére, életmód- jának megváltoztatására, sőt a népességnek a környezettel szemben támasztott igény- szintjére és —struktúrájára is. A magyar ur- banizáció regionális differenciáit két megkö- zelítésben mutatták be. Az elsőben a térbeli és időbeli differenciákat hangsúlyozva a rangszámítás módszerével értékelték a válto—

zásokat. megállapítva, hogy az elmúlt 110 év során többször módosult a négy régióban az urbanizációs foiyamat. Elemezték továbbá az utóbbi évtizedekben végbement változásokat, vizsgálták azokat a folyamatokat gyorsító és lassító tényezőket, amelyek a településrend—

szerben jelentős szerkezeti változásokat hoz- tak. Kísérletet tettek a jövőbeli kitekintésre is. Véleményük szerint a regionális differen- ciák tartósak a magyar településszerkezet- ben, az alapdifferenciák a sajátosságokkal függnek össze. Az urbanizációs stratégiát a sajátosságok tigyelembevételével kell kiala-

kitaní.

A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Statisztikai Tanszékének megalaku- lásáról dr. Köves Pál, a közgazdaságtudo—

mány doktora, az egyetem tanára emlékezett meg. Statisztikai tanszéke a jogelődnek, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudomá- nyi Egyetem Közgazdasági Karának is volt.

Az 1948 őszén létrehozott új egyetem Statisz—

tikai Tanszékének megalapítója dr. Theíss Ede professzor az 1930—as és 1940-es évek—

ben elsősorban konjunktúrakutatással foglalkozott. Nála tanulták a statisztikai módszer- tan alapjait a tanszék oktatói közül Huszár István, Köves Pál, Drechs/er László és Rácz Albert. 1950 őszétől Péter (Pik/er) György, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke lett a tanszékvezető. A Hivatal elnökének növekvő elfoglaltságára tekintettel tanszékvezető—he- lyettesről kellett gondoskodni. Ezt a tisztsé- get 1952-től dr. Ollé Lajos töltötte be. Az általános módszertan mellett bevezették a különféle szakstatisztikák oktatását, eleinte magyarra forditott szovjet tankönyvek fel- használásával. majd a Központi Statisztikai Hivatal vezető munkatársai készítettek új tananyagokat a tanszék fiatal oktatóinak fo—

kozatosan bővülő közreműködésével. Az új általános statisztikai tananyag kidolgozásá- ban Péter György munkatársai Rédei Jenő és Zala Júlia voltak. A gyakorlatorientált tan—

anyag összeállításában nagy szerepe volt annak, hogy a hallgatók jelentős része gyen- ge matematikai előképzettséggel rendelke—

zett. A tanszékvezető áital irányitott belső vi—

ták eredményeképpen két fiatal adjunktus (Köves Pál és Párniczky Gábor) kapott meg—

(5)

bízást új jegyzet. majd tankönyv megírásá- ra. Ennek tarta-Ima egyesíteni igyekezett a Theiss- és Péter-féle tananyagok erényeit. Az első szakstatisztikai tárgy az iparstatisztika volt. Gazdaságstatisztikából és kereskedelmi statisztikából váltották egymást a szovjet és magyar tankönyvek. 1964-ben dr. Ollé Laios vette át a tanszék vezetését. de a kapcsolat a Hivatal elnökével továbbra is fennmaradt.

A ll. munkaülés elnöke dr. Kovacsics ló- zsef, az állam- és jogtudomány doktora. az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékve-

zető egyetemi tanára volt.

Dr. Tilkovszky Lóránt, a történelemtudo- mány doktora a Deutscher Schutzbund 1927- es tervezett illegális statisztikai adatfelvétel- ről tartott előadást. A weimari Németország kormánya 1926—ban 30 millió márkás hitel- nyújtási programot dolgozott ki a kelet- és délkelet—európai országokban élő külföldi né- met népcsoportok gazdasági szervezeteinek és kulturális intézményeinek kiépítésére, il—

letve megerősítésére. Ezzel kapcsolatban a Deutscher Schutzbund, ez a külföldi néme- tek ..védelmére" 1919-ben alakult németor—

szági társadalmi csúcsszervezet arra kivánt vállakozni, hogy az érintett országokban il—

legális statisztikai felmérést szervez az azok—

ban honos német népesség állományfelvéte- lére. és teljesitőképességének megállapitá- sára. Az 1927-re tervezett titkos adatfelvétel elvégzését Magyarországon és Jugoszláviá—

ban elsősorban az ottani németség volks—

deutsch irányzatainak vezetőire és bizalmi embereire támaszkodva kívánták végrehajta- ni. Bleyer és Günclísch magyarországi volks- deutsch vezetők aggályait ugyan sikerült el- oszlatniok, de a budapesti, illetve a belgrá- di német követségét nem, s így a német Kü—

lügyminisztérium végül is nem engedélyezte az akciót.

Szaszkóne' Sin Aranka, a KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat Történeti statiszti—

kai kutatácsoportjának munkatársa ,,A hivatalos nemzetiségi statisztika és XVIII. száza- di előzményei" címmel tartott előadást.

Magyarországon az első. az egész ország területére kiterjedő hivatalos nemzetiségi statisztikai adatgyűjtésre 1850-ben, a ka—

tonaság segitségével végrehajtott népszám- lálás keretében került sor. Mivel azonban az adatokat községsoros részletezettségben akkor nem közölték. és az anyag nagyobbrészt elpusztult, a legkorábbi településszintű nem- zetiségi adatok az ország teljes területére csak 1880-tól állnak rendelkezésre. Ez az idő- pont vízválasztó a nemzetiségi statisztika tör- ténetében: az ezt követő időszakot az adat—

gyűjtés növekvő mélysége és módszereinek tökéletesedése jellemzi. a korábbiakban pedig egységesen megbizható összeírás hiányá- ban kiegészitő forrásokra, becslésekre kell hagyatkoznia a témaviránt érdeklődőnek._Eh-

hez kiván segítséget nyújtani :aJ-Kőzponti Statisztikai Hivatal Könyvtára " kiadásában megjelenő .,Magyarország történeti helység- névtá ra" cimű sorozat. Több forrásraitámasz—

kodva adatokat közöl az egyes települések lakosainak felekezeti megoszlásáról; illetve együttesen tesz hozzáférhetővé négy forrást a lakosok nyelvhasználatának adatairól. A kötetben megjelentetett. Fejér megye telepü—

léseire vonatkozó- anyagot kiegészítették több. a kötet időhatárain kivül esőrde' szé- les körben használt és nyelvi adatokat tar—

talmazó kiadvány (leíró statisztika. helység- névtár), illetve az 1880 és 1930 közötti nép- számlálások felekezeti és nemzetiségi ada- taival, hogy hosszabb időszak igen különbö- ző célú és részletezettségű adatai alapján alkothassunk képet Fejér megye nemzetisé- gi viszonyairól, illetve a felhasznált források

megbízhatóságáról is.5

Dr. Szita László kandidátus, a Baranya megyei Levéltár igazgatója előadásának té—

mája a Délkelet-Dunántúl dualizmus kori nemzetiségi struktúrájának vizsgálata volt.

A nemzetiségi struktúra kutatása statiszti—

kai módszerekkel Pécsett nagy múltra tekint vissza. Forrásai elsősorban összeírások és le—

véltári anyagok. A községenkénti történeti statisztikai kutatás közel 50 évvel ezelőtt indult meg. A kutatáshoz a Pécsi Iparkamara adatanyaga bizonyult kíváló forrásnak. 30- 40 község struktúravizsgálatát végezték így el. A délkelet—dunántúli régió területét több—

ségében nemzetiségi lakosság lakta. 1686-—

1687-ben a lakosság száma jelentősen meg- csappant. részben elvándorlás következté- ben. A török hódoltság után a lakosság zö- me délszláv volt. 1701—ben a bolyi uradalom összeírása szerint még mindig délszláv több- ségről beszélhetünk. A XVIII. század első harmadában hatalmas latifundiumok jönnek létre, ekkor kezdett emelkedni a német te- lepesek száma. A XIX. század elején is köz- vetlen német területekről érkezők letelepedé- sét regisztrálják a források. A német lakos—

ság a migráció folytán is nőtt a területen, és ez a század 40-es éveiben is tovább tartott.

A magyarság számának csökkenése a kiván- dorlással függött össze. 1860 és 1880 között a kivándorlás mértéke jelentős volt. és első- sorban Szlavónia felé irányult. Az 1875-ös egyházi adatok szerint a délszláv lakosság száma stagnált. a német lakosságé tovább nőtt. A századforduló után az Amerikába tör- tént kivándorlás okozott újabb változásokat.

Az előadó városonként, nagyobb települé- senként is vizsgálta a változásokat, a tele- pülések nemzetiségi összetételét és társadal- mi struktúráját. majd elemezte a nemzetisé- . 5 A témáról bővebben lásd Szaszkóne' Sln Aranka:

Magyarország történeti helységnévtóra. Statisztika!

Szemle. 1987. évi 8. sz. 806—815. old.

(6)

'SZEMLE

523

gi csoportok politikai, kulturális tevékenysé—

gét. Kutatásai alapján felhívta, a figyelmet arra, hogy az országos összeírások melletta törvényhatósági anyagok is jól használható, értékes források.

A vándorülés utolsó munkaülésének elnöke dr. Novák Zoltán, a KSH Baranya megyei

Igazgatóságának igazgatója volt.

Dr. Kovacsícs József, az állam— és jogtudo- mány doktora, tanszékvezető egyetemi tanár Veszprém megye 1526 és 1980 közötti tele- püléshálózatának és etnikai képének alaku- lásáról tartott előadást. Az előadás, melynek anyaga a Statisztikai Szemle 1987. évi 6.

számában (573—586. old.) megjelent, Veszp- rém megye közigazgatási beosztásának, a településszerkezetnek és a népesség demog—

ráfiai összetételének a változását mutatta be a mohácsi vésztői napjainkig. Kiemelt gondot fordított az előadó a nemzetiség lakta települések sorsának a bemutatására.

A vándorülés utolsó előadását dr. Hoóz István, a demográfiai tudomány doktora, egyetemi tanár tartotta. Előadásának témá- ja a magyarországi nemzetiségi lakosság számának alakulása volt, az első világhábo—

rú utáni időszakban.

A hazai népszámlálások alkalmávala nem- zetiségi hovatartozást szubjektív módszerrel (az anyanyelv és a nemzetiség bevallása alapján) állapították meg. Ez azonban le- hetővé tette, hogy eltérjen egymástól a nem- zetiségi hovatartozás (érzése) és annak be- vallása. A tapasztalat azt mutatja. hogy a politikai sorsfordulók időszakában a nemze—

tiségi lakosság jelentős része nem vállalja származását vagy anyanyelvét a népszámlá- láskor. Ez történt Magyarországon az első világháború után is. Még nagyobbak a kü- lönbségek a második világháború előtti és utáni népszámlálások adataiban. A reáli- sabb helyzet feltárása érdekében Pécsett ki- dolgoztak egy objektív alapon (leszármazás és anyanyelv) álló számbavételi módszert.

Ennek alkalmazásával határozták meg Bara- nya megye lakosságának nemzetiség szerinti megoszlását az 1970—es népszámláláshoz kapcsolódva. 1980-ban pedig az ország köz- ségeiben élő nemzetiségi népesség számát.

Ez lehetővé tette a nyelvi asszimiláció kü- lönböző fokozatainak meghatározását is.

A vándorülés dr. Marton Ádámnak, a szakcsoport soros elnökének a zárszavával ért véget.

MAGYAR SZAKIRODALOM

SOÓS KÁROLY ATTILA:

TERV. KAMPÁNY. PÉNZ

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó — Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1986. 533 old.

A szerző könyvében közel két évtizedes kutatómunkájának eredményeit foglalta ösz- sze. Kutatási célkitűzése annak kimutatása, hogy ,,... a mai szocialista országok gaz—

dasági mechanizmusai és a folytatott gaz—

daságpolitikák miért. milyen módon vezet- nek el a növekedés ciklikus ingadozásai- hoz" (13. old.). Sokrétű, színvonalas és ter- jedelmes munkája elsősorban ezekre, a szocialista gazdaságban jelentkező ciklikus ingadozásokra keres választ. Eredményei kapcsolódnak Bauer Tamásnak e témakör- ben már korábban publikált nézeteihez (lásd: Bauer Tamás: Tervgazdaság, beruhá- zás. ciklusok. Közgazdasági és Jogi Könyv- kiadó. Budapest. 1981. 622 old.), ugyan—

akkor el is térnek tőlük. Az egyik eltérés az, hogy Soós Károly Attila Bauerhoz képest részletesebben tárgyalja a tervutasításos gazdasági mechanizmus alapvető struktúrá- ját, fő problémáit. tehát igyekszik ,,mélyebb- re ásni", a gazdaságtörténeti összefüggése- ket is feltárni. Ugyanakkor a vizsgálatba be—

vont országok köret Bauer Tamás idézett

*munká'jához "képest lényegesen szűkebb, csak _Ma'gyarországra és Jugoszláviára ter-

jed ki. További különbség az, hogy másként magyarázzák a beruházási ciklusokat: Bauer Tamás csak a negativ visszacsatolással fog—

lalkozik, szerzőnk viszont negatív és pozitív visszacsatolásról is ír, elsősorban a kampány vizsgálata során. Bauer Tamás a beruházási piacot ,,kereslettúlsúlyosnak" minősíti, Soós K. Attila szerint nincs kereslettúlsúly a le—

szálló ágban. További eltérés, hogy a pénz- ügyi szabályozásnak, hitelrestrikciónak fonto- sabb szerepet szán a szerző, mint a korábbi mu.

A négy részből (14 fejezetből) álló könyv tartalma sokrétű, interdiszciplináris jellegű kutatási eredmény, így már csak terjedelmi korlátok miatt sem vállalkozhatom arra, hogy minden részletében ismertessem. Itt most a mű szerkezetének bemutatásával a szerző néhány — általam legfontosabbnak tartott — gondolatát emelem ki.

A könyv említett részei szoros kapcsolatban állnak egymással. így például a mű elején vázolt irányítási típusok (tervutasítá- sos rendszer, az ex post szabályozás, pénz- ügyi szabályozás) a továbbiakban is jelen- tős szerepet játszanak a ciklusok oknyomo—

lásának folyamatában.

Az első rész (Mikroökononómia) a gazda- sági mechanizmus általános problémáival, ezen belül a tervutasításos rendszerrel fog- lalkozik. Azt elemzi: milyen szerepet játsza—