Az Iparstatisztikai és Üzemgazdasági Szekció VII. Vándorülése

SZEMLE

AZ lPARSTATlSZTlKAl ES ÚZEMGAZDASÁGI SZEKCIÓ Vll. VÁNiDORUiLÉSE

DR. MOLINÁRlFl TllBOR

Az MKT Süalhisztiilca-i Szakosztályának ipar- snbaibisz'oilkai és üzemgazdasági Szelkaiójia Villl.

Várnidrorüléséit 1976. május 10—1l1—én Duna—

újvámsbafn tartotta. A Szekció a Vándor- ü—léslt — a korábbi gyafkovltarhnvatk megiielelően

— a Közgazdasági Társaság hie'lyi, Fejér mie- gyei szervezetével! közösen szervezte, a ren—

dezés és a program kialakítás—álmaik gondjait a Dunai Wasműveil osztom: meg.

Az ülés—szak miinibegy 400 nészrhvevőjie a ple- n'ónís ütliésen és a két szekcióüiléisten a költ- ségelemzés és a költséggazdálkodás kérdé- seivel! foglalkozott népgazdasági é-s válliailiarbi szinrben. A klivrálllaszt'oitt téma a közgazdasági élet básrsaclallmi fórumain hiú—nyi pótolt. Az INFO '76 ellőaidúsaii és hozzászólásai niem—

csalk a költségelemzés és köilitiséggiazdúillko—

dás elliméilemét, hanem gyaikio'nllartáft és mind—

k'e'trtő pélid'a—miutialtó vagy éppen problem-ami—

kus iellegét is elemezték. Végső soron az előadások a köllrtstégrellleimzéssel —— kiaillkulliá- ció és áinkiépzés —, a kö'lltisxéggiazdiáillkio—dxás- sal! — (: hla'bélloonysáfg jiaivitiáisxárnvaik, valamint a népgazdaság—i és válik!—allami szin—tű ösztön—

zési rendszer kapcsolatainak vizsgióillaibáivrail —- foglalkoznak. Az ülésszak möbb fan-tos kér- désben kiindulópont lehet további véd—emény—

csenéihiez. a nézeteik Uinszmázásáihiaz, az eddigi gyiatkionllalt inzddkalt méretű és irávnyú mód—o- síisóisárnlalk kijelöléséhez. Ezzel inemcsalk ill—

leszkledlik a különböző manikiaiasoportak ilyen irá—nyú kamat—ási eredményeihez, hanem ösz- tönzi is ezek bwóibibrfejil'eszüéisétt a gyakorlat, a vállalati és közéipiiráinyíit'ó szerveik szat'kteim—

bereinek ellenőrzése mellett.

A május 10-i plenáris üiliélSt Nyitrai Fe- rencné dr., a Központi Sbaiüiszüilkiai Hivatal főosztályvezetők, a Szekció és az ülésszak elm—ökle nyitotta meg. Udivözöilme 'az ülésszak résztvevőit és a plenáris ülés elnökségébe—n hellyel: Goglllall—ó vendégeket. A plenáris ülés elnökségében többek között helyert fog—laid dr. Csikós-Nagy Béla államtitkár, az Orszá—

gos Anyag- és Árhrirvaml elnöke, az MxKT el—

nöike, dr. Szabó Ferenc, a Dunai Vasmű ve—

zérigazgatója. az ülésszak társelnöke, dr.

Kiss Albert és Pesti Lajos, a Központi Siba- tisztikai Hivatal elnökhelyettesei, Sárosi Sán- dorné, a Kölnmyűll'püi'll Mil—misztérium mtilnisz- terhellyeftvese, dr. Csernok Attila, a Magyar Nemzeti 'Bank elnökhelyettese, dr. Ollé La- ios, egyebe—mi tanár, az MKT Statisztika-i Szakosztály reilinölkie, Závodni László, az MSZMP Fejér megyei Bizomtságánialk tieükiána, Radnai Éva anszáxggyűíliéisli képviselő, Sófalvi István, a Dunaújvárosi Tanács VB elvnöikie.

Nyitrai Ferencné dr. röviden vázoilba az ülés- szaik oéiljvórt. majd megikröszönMe a Dunai Vas- mű és a vámos vezetőségének áldiozazos munkáját, aimelilyell mtéllkó körülményeiket biz- tositott az ülésszak munlkxárjiáihoz.

A megnyitó udiáun dr. Szabó Ferenc előadá-

sa hlain'gza'bt el ,.Unlköl'tség —- váilllallaWeze—

tés" cimmel. Előa—dóisúbaun a Dunai Vasmű gazdasági kallikwlóaióíimail és vátlílallasaimá—nyi- táissail összefüggő taaasztialliamaliit és gondjait ism—ertette. Abból indult ki, hogy vá'llllallawk néhány rk-ah—ászafüi alapanyag gyártásában teliesem a hazai ieiishiasznxáilólctől függ, a ter—

mékeik-et vásáni—ó hazai vállalatok igénye pe- dig hosszú időn át allig változik. s mivel ezt az igényt ki kell elégíteni, (: Vasmű gyárt—

márnysz-ewkezevhe is viszonylag süaibi'l. A termé- keik egység-árai vagy a fix, vagy a maximált árformába tartoznak. amelyek hosszabb ide- ig nem módosulnak.

Mindezekből néhány igen fontos következ—

mény adódott. 1967-ben, az ,,iznduiló" áraik kialakítás—alkar a vállalat lehetőleg nyeresé- ges ámaikiat fogadott el. A graizdiaságlialllan ter- mlélkxszienkiezet. illetve a hazai fogyasztói piac ellátásának biztosításából adódó problémák elkerülése érdekében önlkölitség tipusú áma- kiait akiépvezteik. Ez giábdldia a tervszerű énkép- zés igényeit szolgáló kalkulációs módszerek alkalmazását, ment az érvényben iervő ősz.

tönzési r'enclszennieik megfelelően a wáiilalliaiti nyereségérdxellaeil'hségie't vontatták elsődleges- nek. A kohászatban hosszú ideig nem vál- tozüawáik az álmaikat. Az 1975. évi, aula—go-

san 10 szazalekos ámerm-ellldediérsen belül pel- dául a lemezek árért úgy növelték 5 szó- zallélklkiall. hogy a különböző ismérvek sze- ninrt driifrlenenaióllt áxrsanolloaft egys—régiesen 5 szeá- zalllélldkall emeltek. Az ánalk vállatazlalászáínál tehát nem volt szemponi a tránsadarlmrllag szülkségves rótfrorclirhás, a lenmreléisi tényezők különböző változásainak felmérése vagy a közvetlen és a közvetett költségeik szerepé—

nek figyelembevétele. Blőadósánalk további részében felhívta :) ligylelmet urna a sajátos—

ságna is, hogy a hazai kidhiásztavtii tenmiélkielk óznasiinaik szinvonala alacsonyabb, mint alklárr a tőkés. akár a szocialista viszonylatban el- érhető árarké. Hazai 'kahásmalli termekelnrk órai tehát nem tójéikozrhaljóik neóliisam (: ha- zai felhasználókat a tenyleges ámanólnyolkról.

Kliiallallcull az a helyzet. hogy a rkahásuami vál- lailaibdk ewpanbámali nyereségesek. a hazai men- delmelésű érnüélkesílés vlszonrt vesweséges. A kdl'IlÓlSZlOl'lil vállalatuk globális nyeresége így az export és a hazai értékesítés amálnyaii'ból függ, végső soron a magas expartámy-ere- ség fedezi a belföldi veszteséges értékesí- tést. Utralli ama, hagyva vázol": problema lel- lsmlenese'it jelentetle az az ivnrbézlkedéxs, hogy a tőkés exportban elért áinnyeneségret mim ,.lldonrjuinikljunállis ómbervélelt" a főhamóság el- v—ornijra, illetve csak egy része szá—mallhartó el

a nyereségben. ,

Az ülésszak vitaindító előadását dr. Csikós- Nagy Béla ,,A gazdasági kalkulc'rcióról"1 címmel ta—rbomua meg. Bevezetőjtélben emlé—

kezhelite a hallgatókat alma, hogy (: kialku- láaiós vitáik különböző intenzitással, de min- drig jelentős helyet foglaltak el a szocialista tenvgamdasáig kréndiéiselt tárgyaló hazai szalk- irodalomban. Ennek során a történelmileg kilallalkullt kalkulációs módszereik atlkató bírá- lalrávall igyekeznek mieg'hamámazlnii a szocialis—

ba tervgazdaság igényeit kielégítő cselekmé—

si nionmiálklart, a racionális m—agialialnbás lcri- tériummenrclszené'c. A viták. illetve a kalkulá—

aió tőkélleltesileséne íróznyulló malom, illlerbve mikro szintű vizsgálódások kétirányúak:

vagy az árképzés, vagy a gazdaságos ber- mélkszenkezet lkiiiailalkímásálnalk szempontjai alla-pján elemzik a prablémalkönt.

A bemsz'erű *árriklépzés szempontjából leg- gyalkirabrbasn (: követik-ező témák vertődmek fel:

hogyan határozható meg a 'liÓlFSlGldOlllmlllldg szülkségies —mUlnll(lGll"ÓfO'rldífló'S, lhogyavn énbélkel—

jük a termelési tényezőket. hol a határ a közvetlen és a közvetett költségeik között, mi lelkilnrhhrető ülsz-'oesrségliellen rhaszoninalk, mi a ezenep-e a lköiltséglhaflrmzorződiásnalk. A ler—

méfkszenk-ezet nvézőpanrtljából az export gaz—

drasálgrolsságánlalk. a beruházásaik hlamélkany- ságának, a vállalati inyerresé—g apulmatliiz'álá—

sának umródrszenei ikőrül bennlalkroiziik ki a vita.

i Az előadás teljes szövegét a Közgazdasági Szemle r1976. évi 6. száma közölte ccm—649. old.).

Előadásábaln nészilelie'sen legillalllkazoü a lervlszerű árképzés problémájával, az eltérő értelmezések ihiáttberéov'el. 'Eszenlnt vrarnvnialk, a- kiilk a lem/ismerő ómlcéiptést az anyagai—imána—

ki szempontok alapján, a népgazdaság ön- mrargrábasn zárt szempontjai szerint értelme- ziik. Ebben a koncepcióban az ár a válla- lati érdeket a társadalmi érdielklkle-l automa—

tilkursaun ihrarmaniizó—lja. Valóban ez volt a helyzet az 196849 har-tó gawdaeórgrlnáinyi.

tólSll rendsz-evben. Váll/hozott glazdasárgiinóinyl- tási körülményeink között az ánkrérprzrést az ár orientáló funkciója: a makro és mikro szvirnitű gazdasági döntések, a tervezés és szervezes szempontjai debenmllnáiljólk. Az ár szenepe tehát bővül. A ikürlkeneslkeclelem nép—

g—azavaságan bellül—i magas arányából ugyan- llS 'köfvetlloeziilk, hogy a gazdasági hamélkany—

ság a lcemipehirtlv temmélklelk fesleinélben csalk a inuemzleilköui versenyképessléggel mérhető.

Ezert a lórnsadxallmirlaig szükseges rárfoordríliás -— legalábbis ebben a körben —- lkapase'lair—

bain van a intemzeiikiöüi emelők-el, aim—elvről csak közvetve. az export- és az importárak segitségével szeriezihrebüvnik i—samueneleiket. A niemlzellközi értiéikMiszonyak során annak is- mlenefbe is fontos. hogy az érméket vissza—

tülk—nöző árban millyen pénzügyi—jövedelem- eloszf-ási viszonyaik fejeződnek ki, hogy a je- llenitős tőkés vállilxalarhoék milyen lkvalllouláaiós- pénz—ügyi rendszerben loép—ezilk áraiilkiai'c.

A kalkuláció a gazdasági áhiaüélleanyság szempontjából! vizsgálva, az ór—iköliisré—g—onye- reség pnablérmallcömhöz Nemet el. A fő garr- drat az okozza, hogy az ár henmélklkalegőria, a haiélkanyság pedig válliaíliarlii lkartegóniia. Elb—

ből lköiveiikieziiki, hagy egy-legy lenmlé'k költ—

sége, nyeresége aldott kialpnaaimásiklilnaszxnálás és lenmélkszenkezet függvényében, a vállala- li jövedelmezőség pedig ezek vá'lüazatalnalk összefüggéseiben optimalizálható,

Az előadás belejező mérsz-e felhívta a fi—

gyelmet arra, hogy a kailik—ulóaiós rendsz—e- relk tovólblbrlejleszmését nem szabad az ad—

mirniiszrimádiós leladarbdk szapmilróeóval meg—

aldraln'i. Ha a lk—özrpanr'ui szerveik csökken-lik a rleles'l—eges iinrlanmaei'ólkésrést, akkor az ad—

minisztráció bővítése nélkül, illetve csökken- tése mellett is lejillesziihfelilk a vállalataik a saját döniiéseiik'et megalapozó kalkulációs módszereket és eljárásukat.

'Az előadás ulnán több éves hagyományt folytatva, az Ipari és Építőipari Statisztikai Értesítő 1975. évi legjobb aillokleiimeik'szer'zőit

— ra szerresz/rő bizetüsóg dömiiése alapján -—

Pesti Lajos, a Központi Slami'szmilkai Hivatal elnökhelyettese nívódíjjal juialmazta. Nívó—

díjban részesült: Pető Márton, dr. Herczeg András és Szikra Rezső.

A ván/dranülés első napján üz'e-miliáibagiarbás- ra is sor "került. A résztvevők az előadósdk után m—egibelcln'bettiéik a Dunai Vasmű, illlelNe a Papíripari Vállalat Dunaújvárosi Gyeáznegy-

SZEMLE

1015

ségének 'temmelőmwnikáijá'c, termelési lolya ma- talit.

A munkaülés első napján Bálint József államtitkár, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke fogadást adott az ülésszak résztvevői- nek. Ez alkalommal tájékoztatta a helyi saj- tó képviselőit is. Tájékoztatójában a kal- kulációs vitát, a tennivalókat az információs rendszer fejlesztésének, az adminisztratív lét—

szám csökkentésének általános kérdéseivel kapcsolatban vizsgálta.

Május 11-én az első szekcióüle's dr. Ré—

dei Lászlónak, a Krolhó- rés Gépipari Minisz- térium osztályvezetőjérnek elnökletével kezd—

te meg munkáját.

Dr. Fülöp Sándor, a Pam'urtinyo—mórlpani Vál- lala't gazdasági igazgatója ,.Értélkrellemzés a radionális gazdálkodás szolgálatában" című előardrásálbain abból indult ki, hogy a kial- kulánció és az énbélkelermmés a hatékonyság növelésének, a döntés előkészí—tése'onelk esz- közel. A :loallkwláaión belül az előkalkuláció döntően a jövőre. az 'utőkallkrulláció a múltra vonatkozóan tárja fel a termelési folyamat rá ható tényezőlk szerepét, határozza meg a hatékonyság növelésének lehetőségeit, Fontos ezért, hogy a kettő között megfelelő kapcsolatot teremtsülnlk. Az értélkelemzéssel foglalkozva megállapította, hogy a termékek- nek, a vállalati tevékenységnek két oldalát vizsgálja: felhasznrálzhartóságrát valamilyen célra (lhalsz'nállalti érték oldal) és ennek költ—

ségeit. A lhasznlá-llh-atós'árg szempontjából először a termek funlkoióliít nézi a logyasztó szemevel, majd azt *klurtatxja, hogy a szűk- séges rlucnlk'ciólkinatk a gyámt—ás s—ovárn milyen rálordíhásak, költség—ek lellelnek meg. Rámu- tatott arra, hogy egy racionális kalkuláció csalk olyan költségekkel számolhat, amelyek valóban szükségesek a termelés és értéke- sivbés folyamatában. Ezeket az érntiélkelemnés nem egyszerre, hanem egy-egy termelkme, ter- melési folyamatra, telhiólt szelektív tevékeny- séggel iifgyekszilk meghatároz—ni. Utalt alma, hogy az érbélkelemzés bonyolult lelardart, komplex tevékenység, almliihez műszaldi és gazdasági svalkemibenelk összehangolt muln—

kája sz*ülklsrég'es. *

Pető Márton, az Önböcleí Váll—alat főosz- tályvezetője ,,K'ö'ltséggazdálkodás és nyerne- ség" cimmel tartott előadást. Ebben twörb- bek között a hatékonyság és a nyereség kapcsolatát, a nyereséget befolyásoló té- nyezőket, ezen belül az értéklelsízhésl volumen növelésének és a költségek csröldk-enbéseélnlelk a nyereségre gyakorolt hatását, továbbá a ,,volumen—nyereség spirál" szerepét. a költ- ség/gazdálkodás és az i—n'fo-rlmáoió összefüg- gését vizsgalta. A rnyeneséget befolyásoló tényezőket i—smrentietve rámutatott arra; hogy az értékesítés voxlurmenlérnuelk növekedésével az ún. lix jellegű költségek nem arányo—

san, hanem ennél kisebb mértékben emel-

kednek, vagyis az egységnyi árbevételre a volumen növekedésével egyre kevesebb fix költség jut, és nő a nyereség tömegre. :Ez azonban nem jelenti a költségeik asölklkie—

néslét, csalk a tenmélkegylségrrre jurtó llx költ—

ségét. Ennek a jelenségnek az a magyará- zata, hogy adott — vállalatai szintű — ér- tékesítéssel adott lix jellegű költség van optimális összlharngbaln. Ha tehát az érté—

kesítést csak a termelési tényezők kiterjesz- tésével növeljük, a termelés egységére ke- vesebb fix költség jut, ami azt jelenti, (hogy a termelési szinvonal és a termelési költ- ségek között az optimális összhangot közre—

lí'tj'ülk anélkül, hogy a tenmelési tényezőkkel (munkaerő, anyarg stb.) italkar'élkoslkodtulnk volna. Mlásilk ilyen, csak a nyereség törme—

gét növelő, de a költségek csökkentését nem eredményező folyamat, ha növeljük a na—

gyobb fed-ezeti rnyeresléglhárnyaddal rendelke- ző gyárbmványo'rk vállalaton belüli arányát.

Fontos tehát, hogy a rnyenes'é—g tömegét nö—

velő lehetőségeket—a költségcsökkentés, az értékesítési volumen növelése, a gyártmány- összetétel-vált—oz'aatás vnyerreségtörmzegret érin—

tő hatását —- lcülön-ldülön vírzxsalál'julk, ezek

intenzitását külön—(külön elemezzük. Ezen be—

lül előnyben kell nész-esí—tenli a költségek csökkentését, amely a gazdálkodás hatré- konysága növelésének legalantasabb, bár a többi tényezőihöz képest kétségtelenül a leg- nehezebb ú'tja. Megiklöveteli ugvarnris a ve—

zetés és a szervezés színvonalának javí- tását. az élő és a holtmurnlaalellh-arsmnlálás javítását, a tartalékok ismeretét. Jog—osan állapítható meg, hogy ime—glelelő irnlormácló'k nélkül a tudatos és tervszerű költséggaz- dálkodás nem valósítható meg.

Pappné dr. Ritter Jolán, az Országos Anyag- és Árihivatal főosztályvezető—helyet- tese ,,Árlkléozes és kalkuláció" c. előadásá- ban a kalkuláció és álrlkséazés sdksríétű llOCllD- csolatalilnalk töménuetlét, tehát a jelenlegi ihely—

zet előzménye-lt és lala-laikulársávnalk folyama- tát ismertette.

A tervgazdálkodás korábbi szakaszában az átvitték a hatósági árképzés aliaaelvellnek el- méleti megalapozását szolgálták. A kalku- láció és állcéozés kapcsolatát alklk—or alap—

vető-en az jellemezte. hogv a vállalati kal- kulárciós rendszer a hatósági 'ól'lklépré'Sl elő- írásoknak megfelelő egyseges költségszenkle- rebben épült lci. A hatósáugli árképzés vál—

lalati önköltség—kalkulációkhoz igazodó vagy tudatosan eltérített árralcat állapított meg. A hatvanas évelk elején egyre jelentősebbé vált az ár. és az irányítású rendszer kapcsolattal—

na'k vizsgálata.. Az érvrendszer lényegesen változott, ami módosította a termelés költ- se'arszvenkezetwét. A szakirodalom egyre többet foglalkozott a köllségszámitási eljárásaikkal, amelyek segítségével meghatározható a ter- mékösszletéibel és (: volumenváltozás vallá-

ciái mellett adódó költségeik mértéke. Ebben az időben a kalkuláció a tervezés és szer- vezés alkt'ír/ [részévé vált. Az egységes kal- kulációs eljárásuk helyett ágazati és szalk- mai sajátosságollotól függő dxiiflerenaiált 'kia—l—

kuláaiós eljárások kerülitek előtérbe. A hat- va—nas évek második lelében a kalkuláció és árképzés kapcsolatai lloö'zül a nyereség- gel összefüggő kérdések demlilnáxl—talk. Az elő- adsó utalt a nyereség klettős jellegére. lis- mwertette a klelátősséglbőll adódó problémáikat és feszültségeket a mak—ro- és a milleroszfé- rálbasn. Megállapítást: szerint a kalkiuláaiők hagyományos módszerei lm-ellllvel'nt a nyereség különibösebb erőteszíaések nélkül is növ—elhe—

tő lett. Ugyalnalklkar a kallikuláaióban meg- jelenő anyagiköltségelk és a népgazdasági szintű tényleges költségek — az 1970-es évek á—remielkede'sének költségvetési ledezése mi—

att — lényegesen eltértek egymástól. ami nem orientált megfelelően vállalati szi-n-

ten.

Az előadás részletesen foglalkozott azek- kall az ekolkkal. amelyek a jelenlegi ól!"- képzési előírások mell—eröt költség. és nyere—

ség'ih—almazódáshozx vezetnek, továbbá utalt a termelői árak 1975. és 1976. évi rendezése kapcsán kiadott, a halmozódást korlátozó intézkedések szerepére. Vizsgálta a hatósá- gi és a szabad áirlarmáiba sorolt rbermélkne- ket egyaránt gyártó váltla—lamolk esetében a kallkuláciával kapcsolatban felmerülő pirab—

lémálkat. Hangot adott annak a nézetének.

hogy a kalkuláció minőségét elsősorban a közvetlen költség—elk bővítésével lehetne le'- nyegesen javítani. Ehlhnez illőblbek között az is hozzájárulna, ha mindazokat a költsége- ket, amelyek a termék előállításával ará- nyosan yáltoznalk. a közvetlen termékre el- számolható költségek között mutatnánk ki.

Tompa Miklós, a Pénz—ügymiinsi-szmériu—m munkatársa ,,A termékek gazdaságosságá- nalk mérése" címmel tartott előadást. Elő—

adá'sa abból a gondola-"liba indult lni, hogy a gazdaságos termékszerkezet kialakításának vizsgálata azért lehetséges, mert azonos ter- mék gyártó—si önlköltsésge arszáganlként. egy országom belül üzemenként eltérő. Fan—tos tehát, hogy a termékszerkezet mikro és mak—

ro iszintű kialakításához mind a leélt szion- ten egységesen értelmezhető gazdaságossá- gi kritériumrendszer álljon rendelkezésre.

Jelenleg az ár nem minden esetben tüuerö- zi a piaci értékítéletet. a termék korszerű- ségét, használati érté-két. Az öinlköltsiég sem mindig lelte! meg a valóságnak, mert a nép- gazdasági és a vállalati rárfordiítiás fogalma elvált. sőt gyalkrrain ütközik. Nézete szerint az a megoldás, ha a rá—fordítáis és a jövedelem minősítése (: népgazdasági irányítás és a vállalatok szlérájárbarn egybeesik. Ezzel 'ka—p- csalatban javasolta a Szovjetunió önköltség—

száxmita'isi gyakorlatának tanulmányozását.

amely a tiszta jövedelem elemeit kizárja a termékek ö'nllcö'llllSiégélbőll.

:Előadásálnaik további részében ismertette a népgazdasági 'és a vállalati ura'fordímá'solk lantosablb eltéréseit, foglalkozott az átlag- költség és a határköltség problémájával.

végül leirlejtetbe véleményét (: termékeik gaz—

daságasságánaík yizsgálatüálhaz alkalmas -—

szűkített önköltség, félkésztermék nélküli fá—

zis, valamint a limit —— 'kalllrufláaídkrról. Ismé- telten felhivta a ligyelmxet arra, hogy az örllrölméglmluta'tőbaln ma a népgazdasági rá—

fordítása—k, az adóelvosnások. a támogatások keverednek, az előző termelési lázilsasldbain realizált inyereség aránya a termek rleldel—

gazottsági ldkától függően növekszik. Elkép- zelése szerint a gazdaság-as termékszerkezet például a szűkített önköltség alapján jól határozható meg. Ez döntően a termék ellő- állít'á—sá/val kapása—lazas beahinio'lógliaii költsé- geket foglalja magában, és kizárja a tiszta jövedelem minden elemét. A leérdlé'slk'önt az exportgazdalságassági számitásoilara is kiter- jesztve, a cél: egy-egy lezárt aenmtelésai fázis helyett. a teljes termelési loflyamalt átfogó -- halamozódásaklt'ól mentes — rááorrdításali-

nalk megállapítása.

Tóth Péter, a Csepel Vas— és Fémművek főoszuáilwezetőjxe az .,zlpairi trösztök tervve- zési adatbázisra alapozott költség-gazdálko- dása" :. előadásában a rklö'ltséggazdállkodás tröszti szintben jelentkező problémáit vizsgál—

ta. ismertette a Csepel VGlS- és [Fémművek Tröszt szervezetét. ezen belül a Tröszt és vállalatainak jogállását, lelada'ba-illcart a ter—

méik giazdalsávgasssóigámalk nyomon követésé- ben és a termékszerkezet alakításában. Ez- után részletezte a kölltséggazdállkodást jel- lemző tényezőket, majd az ötödik ütemes tewidőszalk célllditűzésnei alapján a szelektív gyálrtmárnyfejlesztlés érdekében hozott rim—éz- kedéseket. Ennek során kitért a be—rméllmó- menlkl-atúra egységes — a vállalatoktól a trösztlg, illetve a mimisztémlulmlivg -—- zálrt rend- szerére allalpozott termelési adatbázis rel—

éprítésére, az értékel-elmés leled—atára és ed—

dig elért eredményeire.

Az előadásukat élénlk milla követte. Fiel—

szálalt többek között dr. Patóh László, a Pémzügym—inii-szté—riufm osztályvezető-ihlelyetlze'se, Paulinyi Attila pénzüágymiinviszbémiami torná—

csas, Szabó Sándor, a Kah'ó- és Gépipari Minisztérium osztályvezetője, dr. Tűű Lász- lóné. a Központi Statisztikai Hivatal osztály—

vezetője és — lráisos anyagot juttatva el az elnökséghez -— lnzelt Annamária, a KSH Gazdaságkutató lnrtézest muznlkatc'rrsa.

Dr. Patóh László az önlloöltségszálmibás ja—

gsi szabályozása—lnak kérdéseivel foglalkozott.

Utalt arra. hogy a számviteli rend 1968. évi változtatása a Gazdasági Bizottság 1967.

élni 33. számú hamáiroza'liáin alapult. A ki- adott 1968. évi számilailoeretek az önköltség—

SZEMLE 1017

számítás feladatait úgy határozták meg, hogy azok mind a válllaiatwezetés, mind az irányí- tó szervek számára megbízható adatokat nyújtsam—alk. Ezen belül pedig a költségel—

számolllás általános rrenvdjénielk szabályozásá—

nál a leglényegesebb változás a szűkített önköltség kategóriájának bevezetése volt. A bevezetés üzemgazdasági indoka alapvetően a vetítési alapok használatával elszámolt költségek kizárása és ezáltal döntéselőké—

szítés'r—e ailkalima's új mutató képzése volt.

Ezzel kapcsolatban utalt a költségek lkö'nyN- viteli elszámol—ási rendjében hozott újabb változtatásokra, amelyek összhangban van- nak az utókalkulációval és az erre épülő saját termelésű készletek értékelési módsze- rével. Véleménye szerint Csikós-Nagy Béla á'ltlavm'tit'káir javasla—ta, hogy a vállalatok az öinlkálftségszámíitási szabályzatot vállalati graz- dasági kialllku'liáci'ós SZiOIbÓiyZJGitOlklklÓ fejlesz—

szélk, megvalósítható.

Paulinyi Attila lényegében a vállalati és a niépigvazdialsági szintű számítások össze—fürg—

giélséiben toglalkiozott a különböző célú gaz—

dasági ikailkuilráaiákkall. iMegtikiüllönlböztette a term'éllolcaitegóriához kapcsolható ráford ítása—

ikaut és a vállalati kategóriába tartozó ál- talános jellegű költségeiket. ismertette az utóbbi nagyságrendjét az 1975. émi ipari miérlegibeszáimal ában : a termékre el nem szám-o'llható költségek összege a forgalmi adóval csökkentett és az árkiegészítéssel nö—

velt árbevétel 1rO.3 százaléka volt. A nagy—

ságrend alapján az a véleménye, hogy a gazdasági lkalkullláoióbaln ezelk termékre fel—

osztását nem szükséges külön szabályozni, e helyett általános és ezen belül ailternatíiv szalkmai irányelve—k kiadását javasolja. Ez lehetővé tenné, hogy a számítás legmeg—

fel-előbb formáját a vállalatuk szabadon vá- lasszák ki. Az árverési iköintiségzkalk'uliáició szempontjából azonban feltétlenül szükséges (: [számbavétel szabályozása.

Szabó Sándor ismertette, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium keretein belül a nem gazdaságos termelés visszaszorítását biztosító vállalati termékbizottságok működ- nek. A munka alapját képező számítási mód—

szerek, mutatók változtak. Jelenleg gazdál- kodó egységre ,,komplex hatékonysági mu—

tatót", termékekre ,,eszközigénnyel korrigált bérjövedelmezőségi mutatót" számítanak. Vé- leménye szerint ma lényegesen több kalku—

láció készül, mint amennyit hasznosítanak, ugyanakkor kétségtelen, hogy a formailag nem eléggé változatos kalkulációk miatt so—

kan vitatják a kalkulációk eredményeit. Fel- hívja a figyelmet arra, hogy bár a szakem—

berek ismerik a fejlett költségszámítási mód- szereket, megkötöttségek, kötelező eljárások stb. gátolják őket abban, hogy ezeket al- kalmazzák is. A probléma áthidalását abban látja, hogy a nyilvántartások, költséggyűjté—

sek biztosítsák mind a kötelező. mind a vál- lalatoktól elvárt eltérő kalkulációs igények ér- vényesítésének lehetőségeit.

Tűű Lászlóné dr. utalt arra, hogy a Minisz- tertanácsniaik a gazdaságos termeléssel fog- lalkozó határoz—atta, már jó néhány évvel ez—

előtt a Pénzügymiiniisztériiuim és a Központi Statisztikai Hivatal iközös feladatává tette azt, hogy allvalkíxts—ák lki a gazdaságos termék—

szerkezet—vizsgálat módszereit. Ebben a vizs- gálatban iparági szintű elemzésekig el is ju- tottalk, de mind ez ideig érdemleges ered- ményeiket nem értek el a termék mélységű számban/étel területén. Ehhez ugyanis az iparban egységes utákailikiui-áaió-s rendszer- ben elszámolt adatokra ilenrne szükség. Az előre—haladás gátja az örsszelhasani—í'tha'tósiág biztosításának problémája. A szelektív fej- lesztéshez meg-bízható oldatok szükségesek elsősorban időbeli, továbbá -—- ahol! ez meg- oldható — vállllallatdk közötti összehasonlitá- sak érdekében. Véleménye szerint a rendsze- res utákalikulációt nem helyettesítheti a gaz- dasági le'ilkUiiló'Clió által nyújtott adataik köre.

A megoldás útját iker-esve úgy gondolja, hogy elsődlegesen az érve-tési előirások—nál kellene bizonyos torvá'bbireljlesztiélsnelk bekö- vetik—elnie, mivel az utáloalikul—áaió a tény—

adatokat az árbevételi adatokkal állítja szembe,. El lkellene érni, hogy a kalkuláció olyan felépítést köves-sen, mint amit az Anyag- és Árhiavlatal ír elő. Felvetődött a korábbi viták során a gépk'öltségek kezelé- sének kérdése. Ezzel kapcsolatban úgy vé- li, hogy a gépköltségek kiemelése az általá—

nos költségekből nem jelenti azt, hogy azok fix költségnek fognak minősülni. Arról van szó, hogy ezek a tételek valóban egyre na—

gyobb szerepet kapnak a ráfordításokon be—

lül. és indokolt azokat külön megfigyelni.

lnzelt Annamária ,,A gazdálkodás haté- konyságának vizsgálata" címmel írta hozzá—

szállását. írásos anyaga ismertette a KSH Gazdaságkutató intézetében végzett munkát, amellyel megkísérelték kiszámítani a terme- lőtevékenységek népgazdasági szintű gaz—

daságosságát. Ehhez lküllöniböző mutatókat haszn-álltak. A mlutat—ólkat csoportosítva szá- mították mérési szint eszerint: népgazdasági, vallamin—t Bázis szintű; a hatékonyság értel- mezése szerint: lkampieix, továbbá részhaté—

konys—ági; tevékenységi kör szerint: teljes kö- rű (ágazat, válílialla't egész tevékenységére vonatkozó) és csak az exporitevékenységet felölelő; szervezeti elhatárolás szerint: ága- zati, váílllia'labi szintű mutatókat. A mutatók képzésének, felhasználási elveinek és mód- szereilnelk ismertetése után rhoglalikozott a jö—

vedelemszabályozás 1976. január 1-i módosí- tásának hatékonysági érzékenységével, szá- mított m-utatóilk rang—sorának változásával.

A második szek-ciőüilés első előadója Pozsár Sándor, a Fejér megyei Állami Épí—

tőipari Vállalat gazdasági igazgatója volt.

Előadása ,,Vállala'ti köiltséigipoli'tilkla (költség- tervezés és megfigyelés)" címmel hangzott el. Előadása abból a gondolatból indult ki, hogy a gazwd—asiáfgi—rráinyitás a vállalati telle- sltmény ki'fej-ezőjiéinek a vállalati jövedelmet tekinti, amely mint ismeretes, nem egyenlő a hatékonysággal, és hogy a nyereség töme- gének a termelési tényezőkkel (az eszközök- kel és a bié—nalappal) kapcsolatban [kell táll—

nixa. Ezért az ágazati adatok rközötti ilyen jellegű összelüggéselkiet — értelemszerű imá- dositásxsal — vállaiiatulerva is kiszámították és az eszköz— és biéunaráinyos nyereségrkövehel- mény alalkulását üzemi szinten is megfigyel- télk. A vállalatra érvé—nyes normatívát az ágo- zat alábbi mutatói hétéves adatainak fi- gyel—emibevuételével alakították ki: árbevételi, szűkített önköltség. fedezet (az előbbi kettő különbsége). fel nem oszt-ott költség, üzemi eredmény. különféle ráfordítások egyenlege, nyereség, eszközök kronrolőgilkus átlaga, bér, eszköz és bér. Kiszázmítottáik eztellcnek az ár- bevételhez viszonyított arányát is, valamint az eszközök lordulatszásmá't, (: maximális és a tényleges nyereséget az árbevétel százalé- kában. A mutatók alapján üzem—enként vizs- gálták, hogy az eszköz és bérleillesztéisek alapján meklkara enedimuéunynlöivelkedés váltha- tó. A nyereséget ugyanis a vállalatnál lesz- köz— és ubiénairátnyasain tervezik az eszlközök tondulaszáma alapján, az üzemek eltérő sa- játosságai szerint differenciáltan,

Vágó György. a Magyar Gyógyszeripari Egyesülés elnökhelyettese ,,Gazdtaságosság és árpolitika a győgysz—eniipla—nbiain" c. elő—

adásában a gyógyszeripar komplex gazda—

ságosságával, a devizakitermelés és a hazai gyógyszerellátás problémá'iiával, a gyógyszer—

ipari árak kalkuláciőinak a fejlesztéssel őssz—elügzgő kérdésével, a világpiaci árak alakulásának gvágyszeriipiairunlk—ra gyakorolt hatásával foglalkozott. A népgazdasági. va—

lamint a vállalati szemléletmódot egyamáin't tüiksröző előadás rávilágított e rendkívül di- namikusan leilődő és hiatékany ágazat prro'b- lémuái'ra, amelyek a hazai és az ex—porbávralk egymástól teljesen eltérő változási tenden- ciá-ilból is adódnak.

Ágostonné Németh Irén és Porgányi Géza ,.Költségigazidiálikodás — nyereség—gazdálko- dás" cimű tanulmánya, amelyet Porgányi

Géza, a Dunai Kőolajipari Vállalat gazda- sági igrazgatólhelyeitttese adott elő, részlete- sen ismertette a termelési költségek elemzé- se során használt költségfüggvényeket. Az új módszerek alkalmazása során szerzett vál- lalati tapasztalatok alapján elemezte e módszerek gyakorlati ialloallmrazlhiatősógtót.

előnyeit és rkomlsá'taiit. Foglalkozott az opti—

mális költsérgiaila'kvulás meghatároz—ási mód—

szerének problémakörével. A költség- és eredménytervezés kapcsolatának vizsgálatát elemezve bemutatta a fedezeti számításnál használható összefüggés—rendszert.

Dr. Szabó Tibor, az Egyesült izzólámpa- é's Villamossági Rt. főosztályvezetőijélnielk elő- adása "Export a közgazdasági szabályozzák.

a költségek, az ár és az önálló külkeres- kedelmi jog tükrében" címmel 'hiangzlott el.

Előadásálban utalt arra, hogy a gazdasági fejlődés szükségszerűen együtt jár fokozott bekapcsolódásu—nlkikial a nemzetközi miuntkza- meg—osztásba, s ez teszi szükségessé a ter- melés és az értékesítés nemz—etközi mié-metak—

ben történő szervezését. Megállapítását az Egyesült izzólámpa és Villamossági R't. pél- dásjáin mutatta be, amely döntően exportra temm—el, amit az az összefüggés is érzékel- tet, hogy 5—6 százalékos évi tenmelésm—öve- k—edlézsi ütem eléréséhez évente kib. 10—11 százalékkal kell többet exportálnia. Mivel az exp—ortpilacokan asalk a jó minőségű, korszerű gyártmányok értékesíthetők, a műszaki lej- lesztiés döntően fontos. Ellőlald'ólSÓlnlOlk beleiező részében lag'laallkiozott az 1976. évi közgaz- dasági sz—abályozólloniark a külikeneslkledle'lfmi te—

vélklenysiég—ne gyakorolt hatásával is.

Az előadásokat a második szielkciólbain is színvonalas és élénk vita követte.

A ik'étniaipos vátnduarüllés előadásai, az el—

hangzott h'ozzáiszőlásak jelentősen 'hiozzái'ó- ruln—aik a költségelemzés és *költségoguazdól—

klodiáis területé—n szükséges további tennivalók kijelöléséhez. Mivel a gazdia-sáegrűejllesztiévs ln—

te'nziv szakaszában a belső tartalékok feltá- rása a fejlődés alapvető forrása, elhihez ki'- váint a szekció vezetősége irs hozzájárulni, hogy az elhangzott előadásokat a vándor- üllés résztvevői önálló kötetben is megkap- tálk. Ezenkívül a viták főblb gondolatait tar- talmazó írásos anyagokat az Ipari és Építő-

ipari Statisztikai Értesítő 1976. évi számai is ismertetik.

KOSZORÚZÁSI UNNEPSÉG

FÉNYES ELEK HALÁLÁNAK 100. ÉVFORDULÓJÁN

A Központi Statisztikai Hivatal és a MIG- gyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztálya 1976. július 23-án iko'sziarúzási ünnepséggel emlékezett meg Fényes Elek halálán—alk 100. évfordulójáról a Hivatal fő-

épületének bejáinatőniál elhelyezett dombor—

műniél. A domborművet 1967. május 15—én liepflezitélk le a magyar hlvalbalos statisztika lenvnálllásáfnalk 100 éves éMfOl'ldUlllóljiG alkal- má'ből. A vörös márványból készült ihletett