Az Iparstatisztikai és Üzemgazdasági Szakcsoport munkaülése

198

szam-z; '

—-hasanló területeken tevékenykedő nemzetközi.

nemzeti, regionális és más szervezetekkel és intéz- ményekkel működik együtt;

.. folyóiratokat, könyveket stb. publikál önállóan vagy más szervezetekkel együtt stb.

A közgyűlés ezeket a terveket egyhangúlag jóváhagyta, és felkérte az emlitett bizott- ságot a szervezés megindítására.

*

Az ülések idejére az intézet kanferenciabi- zottsága gazdag szakmai programokat szer- vezett, lehetővé téve, hogy a résztvevők kö-

zelebbről is megismerkedjenek az Egyesült Államok nemzeti statisztikai szervezeteinek—.

ügynökségeinek munkájával és programjai—:

val. Alkalmat adtak a Bureau of the Census, a Bureau of Labor Statistics, a Boreauaf Standards stb. felkeresésére. A látogatások;

valamint az ülésszak résztvevői tiszteletére adott fogadások lehetővé tették a statisztika—_ í

sok közötti személyes kapcsolatok kiai'akítá—' sát, illetve ápolását. a világ statisztikusai kön zötti hagyományosan baráti kapcsolatok ei—g ,

mélyitését és a szakmai együttműködés to—

vábbiejlesztését. '

AZ lPARSTATlSZTlKAl ES UZEMGAZDASAGI SZAKCSOPORT MUNKAULÉSE

PÁNCEL RÓBERT

Az MKT Statisztikai Szakosztályának ipar- statisztikai és Uzemgazdasági Szakcsoport—

ja 1971. november 23—án a Magyar Optikai Művekkel közösen munkaügyi témákkal fog—

lalkozó ülésszakot rendezett a MOM "Sza- kasits Árpád" Művelődési Házban. Az ülés—

szakon a vendéglátó vállalat több vezetőjén kivül Káldor Mihály, a Kohó- és Gépipari Minisztérium csoportvezetője, Pongrácz László, a Munkaügyi Minisztérium főosz—

tályvezető-helyettese és Nyitrai Ferencné, a Központi Statisztikai Hivatal főosztályveze—

tője mint az ülés levezetésére delegált el—

nökség tagjai vettek részt. A rendezvényen kb. 120 főnyi hallgatóság jelent meg.

A munkaülésen Nagy Árpád, a MOM munkaügyi és szociális igazgatója mondott megnyitó beszédet. Ebben kiemelte, hogy a bér- és jövedelemszabályozás reformja nagyjában és egészében elérte a kitűzött célokat. Az anyagi érdekeltség elvének io—

kozásában viszont népgazdasági és válla- lati szinten egyaránt hiányosságok voltak tapasztalhatók: így az egyenlősdi a prémi—

umgazdálkodásban, a beosztás túlzott sze- repe a különböző juttatósoknál stb. A meg- élénkült fluktuációról szólva rámutatott, hogy a Magyar Optikai Művekben a vállalati váltások 17 százalékos aránya fővárosi és országos viszonylatban egyaránt kedvező—

nek itélhető, ennek ellenére tovább kíván—

nak rajta javitani. A bérrendszer továbbfej—

lesztésével kapcsolatban leglényegesebb feladat a tényleges teljesítménytől erőseb—

ben függő, igazságosabb bérarányok kiala—

kítása, amelyhez elengedhetetlen a folyo- matos normarendezés. Ami a nyereségre való ösztönzést illeti, az elsősorban az élő—

és hoitmunka—ráfordítások ellentmondásos volta miatt nem tekinthető teljesen megol—

dottnak (sok esetben ugyanis az élő mun-

kával elért eredmény még mindig olcsóbb.

mint a technika fejlesztése).

A következő napirendi pont Nyitrai őre,;—

rencnének, a Szakcsoport el'nökének,_be—szá—

molója volt a vezetőség újraválasztósáról. _' AMagyar Közgazdasági Társaság 1972 első negyedében tartja vezetőségi/élesztő közgyü- iését, ezt megelőzően kellett az egyesszek—

- ciákban a választást lebonyolítani. _A Szaké csoport vezetősége úgy határozott, hogy e célból külö—n ülést nem rendez, és levélben választotta meg az új vezetőséget. A sza—

vazólapok 70 százaléka visszaérkezett, igy a szavazás megtörténtnek tekinthető. A Szak—

csoport elnöke végül ismertette az újonnan megválasztott vezetőség névsorát, s vala—

mennyiük nevében megköszönte a választók bizalmát.

Ezután következett Pongrácz Lászlónak ,.A vállalati bér— és jövedelemszabályozás új elemei a munkaügyi statisztika vetületében"

cimű előadása. Az előadás első részében taglalta a munkaügyi szabályozók változta- tásának szükségességét, elemezte azok vár—

ható — és részben már érvényesülő — hatá—

soit. A módosításokat elsősorban a létszám- gazdálkodással kapcsolatos, a népgazdasá—

gi érdekekkel ellentétes vállal—ati magatar—

tás. a negyedik ötéves terv új feladatai, va- lamint technikai okok (például a bázis bér—

színvonal elavulása) indokolták.

A bér— és jövedelemszabályozás legfonto—

sabb új elemei a következők:

1. a bérszorzó emelése;

2. a részesedési nyereségrész átiagadájánuk eme- lése. a progresszió mérséklése;

3. :: tartalékalapba helyezendő hányad emelése:

4. (: bérfejlesztési mutató, a kedvezményes bér- fejlesztés lehetősége.

A bérszorzó felemelésének közvetett ha—

tása van a személyi jövedelmekre, elsődle- ges célja a fejlesztési alapok csökkentése volt. Az emelés differenciáltan érinti a vál- lalatokat: (: magasabb bérhányodú területe- ken erőteljesebben csökkenti a fejlesztési

SZEMLE

199

nyereségrész abszolút nagyságát, elsősor- ban innen van el számottevő fejlesztési esz—

közöket.

A részesedési nyereségrész maximális adókulcsa (70%) ugyan változatlan maradt, de az adótábla megváltoztatásával a ko—

rábbi 38 százalékos átlagadó mintegy 60 százalékra emelkedett. Az intézkedés elő- segítette a különböző hatékonysággal dol—

gozó vállalatok közötti erőteljesebb differen- ciálódást: az alacsonyabb hatékonyságú vállalatoktól a magasabb adókulcs na—

gyobb összeget vesz el, mint amennyi a bérszorzó felemeléséből származott. lgy az adótábla és a bérszorzó módosításának együttes hatása főleg a magas hatékony—

sággal dolgozó vállalatok személyi célokra fordítható kereteit növelte. és ezek további fejlődése elől végeredményben elhárították az érdekeltségi jellegű akadályok nagyobb részét.

A tartalékalapba helyezendő nyereséghá—

nyad felemelése (lo-ről 12,5 százalékra) egységesen érintette a vállalatokat, és csök—

kentőleg hat a részesedési alap nagyságá—

rá.

A korábban érvényben levő szabályozás a bérszínvonal emelésével szemben fokozott nyereségkövetelményt támasztott, miközben a létszámnövelés okozta bérköltség-növeke- dés nyereségkövetelménye minimális volt.

Elsősorban ez idézte elő a létszámhigítás nem kívánatos gyakorlatát. A szabályozás módositásával tehát elsősorban azt kellett megoldani, hogy a vállalatnak ne legyen ér- deke a létszámot emelni, ha ezt a termelés szükségletei nem indokolják, s hogy a lét- számnöveléssel szemben magasabb nyere- ségkövetelmény álljon. Ezt a célt kivánja kö- zelíteni a bérfejlesztési mutató alkalmazása, illetve a kedvezményes bérfejlesztés ettől való függővé tétele.

A bérfejlesztési mutató a bér és a nyere—

ség egy főre jutó összege. A mutató értékét számított (fiktív) létszámmal kell meghatá- rozni. így elérhető. hogy a létszámnövelés csak egy nagyobb arányú nyereségnövelés- sel legyen kompenzálható. A mutató növe- kedése esetén az átlagbér kedvezményesen (50 százalékos befizetési kötelezettséggel) növelhető, ami végeredményben előrelépés a racionálisabb létszámgazdálkodás ösztön—

zése szempontjából. Az átlagbérnövelés op—

timumának kialakításakor a vállalat érdekelt egyrészt az abszolút szinvonal tartásában.

de még inkább érdekelt a növelésében. A bérfejlesztési mutatót figyelembe véve első- sorban a magas hatékonyságú vállalatok- nak van módjuk arra, hogy -— akár változat"

lan nyereség mellett is — emeljék a bérszín—

ronalat, míg az alacsony hatékonysággal dolgozók ezt csak állandóan fokozódó nye- reségnövelés révén érhetik el,

Az előadás másik fő témája a szabályo- zórenclszerrel kapcsolatos információigények körvonalazása volt. Ezzel összefüggésben az előadó utalt arra. hogy a központi irányító szervek és a vállalati vezetés munkaügyi sta- tisztikával szembeni elvárásai nagymérték—

ben különböznek egymástól. A vállalati ve- zetés ugyanakkor sok esetben a központi adatgyűjtésekre támaszkodva próbálja kielé- gíteni a bérpolitikai döntést megelőző infor- mációigényét. A fokozott követelményeknek azonban csak a vállalat (e téren a tapasz—

talatok szerint meglevő) még igen jelentős belső tartalékainak feltárásával lehet meg-

felelni. '

Pongrácz László előadását negyedik na- pirendi pontként Karattur Gyulának!) MOM Munkaügyi főosztálya vezetőjének előadá- sa követte ,,A bér- és jövedelemszabályo- zás a MOM negyedik ötéves tervének tükré- ben" címmel. Az előadó bevezetőként is- mertette a vállalat ötéves tervének célkitűv zéseit, a vállalat ezzel kapcsolatos problé- máit. Vázolta (: vállalatnak az új gazdaság—

irányítási rendszer első három évében elért dinamikus fejlődését, számszerű példákkal támasztva alá megállapításait. A jövőt ille—

tően az előadó kiemelte, hogy a termelé- kenység alakulása továbbra is a fejlődés legfontosabb kérdése marad. A vállalat igen széles gyártmánystruktúráját tovább bővítik, ami nem oldható meg a budapesti telephelyen, így a vállalat megkezdte vidé- ki telepítési akcióját. A termékválaszték bő- vülésének vonatkozásában legjelentősebb a számítógépprogramba való bekapcsolódás.

A beruházásokra jellemző, hogy nagyrészt építési beruházások, ami anyagilag nem kedvező. Ezenkivül a számítástechnikai gyártmányok ,,nyereségfekvése" sem ítélhető kedvezőnek; a gyártmányok licenc alapján készülnek, s óriási mértékben növelik a kép—

zett, magas műszaki kultúrával rendelkező káderek iránti igényt.

A vállalat legsúlyosabb problémái közé tartozik, hogy preferenciaigénnyel kell szá- molnia. Egy viszonylag gyors fejlődés után a vállalat —- részben a feszített ütemű beru—

házások miatt —- kénytelen a fejlődési ütem csökkenésével szembenézni. Az előadó sze- rint a differenciálás olyan formáját kellene kialakítani, amely preferálná a népgazda- sági szintű, kiemelt fontosságú programokat végrehajtó vállalatokat.

A következő napirendi pont Végvári lenő- nek és Páncél Róbertnek, a Központi Sta—

tisztikai Hivatal munkatársainak közös elő- adása volt. Az előadás címe: Az ipari mun—

kások és alkalmazottak bérarányai és a bérarányok változtatási lehetőségei az új rendelkezések szerint. A bérarányok prob- lémája -— bár közgazdasági jelentősége elvi- tathatatlan — igen fontos politikai kérdés,

200 szem:

sőt a mindennapok témája is. Az ezzel kap- csolatos vitákat tehát gyakran nem gazda- sági, hanem politikai megfontolások alap-_

ján döntik el. Az előadók a bérar-ányokat gazdasági megközelítés alapján értékelt—ék.

szem előtt tartva a lényegesebb elvi és gya—

korlati kérdéseket. A bérarányokkal szem- beni általános követelmények (a munka sze- rinti elosztás. a munkaerő helyes elosztása.

ösztönzés a nagyobb teljesítményre) kielégí- tése az .,egyenlő munkáért egyenlő bért"

elv alkalmazásán kivül egyben az .,egyen—

lőtlen munkáért egyenlőtlen bért" elv figye- lembevételét is jelenti. A bérarányok alakí—

tása során tehát végeredményben béregyen—

lőtlenségek létrehozásáról (megszüntetésé—

ről, illetve növeléséről vagy csökkentéséről) van szó. Bérarányosságról pedig akkor be—

szélhetünk. ha e béregyenlőtlenségek -— az adott időszakban — összhangban vannak az általános követelményekkel.

Az ipari bérrendszer alapjait jelenleg a következő fő tényezők képezik:

— a végzett munka szakképzettségi igénye;

— a munkához szükséges testíerő-kifejtés, a mun- kavégzés körülményei;

— a munkában töltött gyakorlati idő:

—— a végzett munkával járó felelősség.

A ténylegesen kialakult bérarányok a bér- táblázat nyújtotta lehetőségekhez képest minden szempontból kevésbé differenciáltak voltak. A szakképzettségi szintet illetően ugyan mind a fizikai, mind a szellemi dol- gozók bértáblázatára bizonyos degresszivi—

tás jellemző, mégis a ténylegesnél differem cíáltabb bérarányok kialakítására nyújt—le- hetőséget. Ami a fizikai munkavállalókat il—

leti, ez a körülmény magyarázható gazda—

sági szükségszerűséggel: igen nagy a- ke,—

vésbé szakképzett munkaerők iránti igény/.,—

A differenciáltság problémája viszont nem ilyen egyszerű. nem szűkíthető a magasfés alacsony képzettségűek, kevés és nagy gya—

korlattal rendelkezők. vezetők és beosztottak bérkülönbségeinek vizsgálatára. Az előadók véleménye szerint az igazi ösztönzőt az _aza— , nos képzettséggel, azonos vezetési szinten stb. dolgozók közötti differenciálás jelenti—,, aminek a tényleges teljesítményekhezjkell igazodnia. Ahhoz. hogy a munkáltatőkle' szempontból is megoldhassák az ösztönzés kérdését. az azonos munkakörökre előirt bérsávoknak megfelelő szélességűeknek kell lenniök. Az új bérbesorolási rendszer a mun- kások és a vezető beosztásúak tekintetében nagy előrelépést jelent: a bérsávak elég szélesek ahhoz. hogy a központilag _nem mérlegelhető tényezőket az alapbérek meg—, állapításakor figyelembe vegyék. Nem'te—' kinthető viszont kielégítőnek az ügyintézők bérbesorolási táblája. Egyrészt a szolgálati idő aránytalanul nagy szerephez jut a szak- képzettséghez viszonyítva. másrészt a bér—

sávok nem elég szélesek ahhoz, hogy kellő nagyságú különbségeket lehessen kialakíta- ni az azonos kategóriába tartozók között.

A munkaülés Nyitrai Ferencné zárszavá- val ért véget.

MAGYAR SZAKIRODALOM

CUKOR GYÖRGY:

HOSSZÚTÁVÚ TERVEZÉS AZ IPARBAN Akadémiai Kiadó.

lpargazdasági Ertekezések.

Budapest. 1971. Bi old.

A tanulmány célkitűzését a szerző elősza—

vában igen szerényen fogalmazza meg: a hosszú távú tervezés kialakításához és az ezzel összefüggő kérdések polemikus tisztá- zásához kiván hozzájárulni. A tanulmányban azonban ennél lényegesen többet ad. Alap—

vetően a hosszú távú tervmetodika szemlélet- beli kérdéseit tisztázza, s a 15—20 éves prog—

nosztizálás lehetőségeire, korlátaira, tartal—

mi sajátosságaira helyezi a hangsúlyt.

Ismeretes. hogy a hosszú távú tervezés el- méleti és gyakorlati problémái az elmúlt években kerültek az érdeklődés homlokteré- be. Napjainkban még elég sok vita van ar- ról, hogy milyen jellegű legyen a hosszú távú terv, mennyire bocsátkozzék konkrét tervadatok megfogalmazásába, illetve mi- lyen mértékben határozzon meg tendenciá- kat, adjon programot. Cukor György tanul-

mánya a vitatott kérdések összefoglaló is—

mertetésén túlmenően megfogalmazza a hosszú távú tervezés metodikájának általá- nos és az iparra vonatkozó specifikus kér- déseit is.

A terjedelmében aránylag rövid, érdemi mondanivalójában azonban igen gazdag ér- tekezés (: problémát négy fejezetben tár- gyalja. Az !. fejezetben a hosszú távú ter- vezés általános kérdéseiről és annak helyé- ről a gazdasági tervezés rendszerében ad képet. A ll. fejezet a hosszú távú terv és az iparpolitika kapcsolatait tárgyalja. Terjedel- mében és mondanivalójában egyaránt (:

leghan—gsúlyosabb a lll. fejezet. amely (: hosz- szú távú terv tartalmi sajátosságait ismerteti.

Végül a N. fejezetben példaszerűen néhány ipari ágazat alternatív fejlesztési stratégiá—

jóra vonatkozó összefoglaló anyagot ad.

A hosszú távú tervezés általános probléma- körét ismertető első fejezet bevezetőjében rövid áttekintést ad a szerző a tervezési technika változásairól az elmúlt évtizedek—

ben. Ismeretes, hogy a hosszú távú tervezés