Az Iparstatisztikai és Üzemgazdasági Szakcsoport ülésszaka

(1)

91'6

^SZEMLE

szerkesztett ,,Orvosi Tár"—ban tette közzé a.

vonatkozó adatokat, tudományos értékelést adva az egyes diagnózisokhoz. Windisch figye—

lemmel volt a meteorológiai adatokra is érté- keléseiben, rámutatott a foglalkozási betegsé—

gekre stb. Az előadó kiemelte a morbiditási statisztika fejlődése szempontjából Semmel—

weis (Ignác tudományos munkásságát, majd a Nemzetközi Statisztikai Kongresszus sze—

repét és jelentőségét ezen a területen.

, A programban szerepelt 3 további előadást az idő hiánya miatt a Vándorülés rendezőeége -— az előadók beleegyezésével - a Szakcsoport következő ülésére tett át.

A" Vándorülés tudományos programjánykivül

!) résztvevők megtekintették a Rákóczi Mú-

zeumot, ahol dr. Janó, Ákos, a Múzeum igaz- gatója és a Sárospataki Kollégiumot, ahol dr.

Czegle József könyvtáros adott szakszerű tájé—

koztatást részükre.

A VII. Statisztikatörténeti Vándoriilée dr. Ollé Lajos kandidátus, tanszékvezető egye;

temi tanárnak, az MKT Statisztikai Szakasz—x tálya elnökének és dr. Dányi' Dezsőnek, a Szak—

csoport elnökének zárszavával ért véget.

*

A Statisztikatörténeti Szakcsoport elnökének teendőit 1969/70--ben a rotációs rendszer értel- mében dr. Tamásy József látja el, rajta kívül az elnökség tagjai dr. Dányz' Dezaő(le1épő elnök) és Oros Iván (az elnökség újonnan megválasz- tott tagja).

AZ IPARSTATISZTIKAI És ÚZEMGAZDASÁGI SZAKCSOPORT DLÉSSZAKA

DR. MOLNÁRFI "naon

A Statisztikai Szakosztály Iparstatisztikai és üzemgazdasági Szakcsoportja 1969. május 23-án a Medicor Művek Vezérigazgatóságán háromszáz fő részvételével ülésszakot tartott a.

vállalati belső információs rendszer kérdéseiről.

Az ülésszak Láng Gézának, a Medicor Művek vezérigazgatójának megnyitója után Nyitrai Ferencné'nek, a KSH Iparstatisztikai főosz- tálya vezetőjének, a Szakcsoport elnökének elnökletével az információs rendszer általános kérdéseit, majd három szekcióban az ipar kü—

lönböző ágazataiban alkalmazott információs rendszerek konkrét problémáit tárgyalta.

Láng Géza megnyitó előadásában hangoz- tatta, hogy az ülésszak napirendjére tűzött és vitára bocsátott téma rendkivül időszerű, ál-

landóan visszatérő probléma. Véleménye szerint avállalatok gyakorlatában az információ kérdését még nem oldották meg. A Medicor Műveknél is —-— bár a jó információért sokat tettek —— az még nem tekinthető optimá—

lisnak. Az információs rendszert állandóan tökéletesíteni kell, mégpedig azért, mert a feltételek is állandóan módosulnak. Vál- tozik a környezet, a szervezet, változik a fejlődés dinamikája, és változik maga a mechanizmus is. Az információs rendszert tehát általában tovább kell fejleszteni, a változások—

hoz—hozzá kell igazítani, hiszen az végső soron elválaszthatatlan a vállalat átalakuló, változó tevékenységétől. A vállalati információs rendszer egyik legfontosabb feladata a vezetői dön—

tések előkészítéséhez szükséges információk megszerzése és továbbitásuk kialakitása.

, ,Az információs munka során egyrészt infor-' mációt kell adni a vállalatvezetés részére, más- részt "vissza kell informálni" azokat, akik tájé

koztatják a vezetőket

Részletesebben beszélt a jó információ és a gazdasági döntésekben megnyilvánuló kocka zatvállalás összefüggéséről. Hivatkozott arra, hogy a kockázat mértéke függ attól, mennyire preciz információra támaszkodnak a döntések meghozatalánál. Példának a kapacitásbővítést említette meg. A vállalat termelőkapacitását ,- viszonylag nagy összegű hitel igénybevételé- vel —— bővíteni akarják. A kapacitás 80 száza- lékát export célokra kivánják lekötni. Ennek érdekében konjunktúraelemzést, piactanulmá- nyakat folytattak, sőt még a pénzpiac speku- latív változásait is elemezték. Ennek ellenére maradt a döntések meghozatalánál sok olyan előre nem látható esemény, amit csak későbbi tájékoztatás tisztázhat.

Végül megemlítette, hogy az ipari átszerve- zés nagyvállalatokat, centralizált szervezeteket hozott létre, így eltávolodott egymástól a veze—

tés és a végrehajtás. Nagyvállalaton belül ezért követelmény, hogy a középvezetők igényeljék az információt a vállalatvezetéstől is. Ismer—

tette, hogy vállalatoknál az információadás

kétféle módját szervezték meg: az egyik az ún.

téma nélküli információadás. A vállalat vezetői felváltva ,,interpellációs" napokat tartanak, amelyeken bárki megkérdezheti azt, amire ki—

váncsi. A másik forma a konkrét témában adott információ, amikor meghatározott témában tájékoztatja az erre felkért vezető az érdeklő—

dőket.

Dr. Puszm'í Béla, a Medicor Művek Közgaz- dasági főosztályának vezetője ,,A vállalati bel- ső információs rendszer általános kérdései"—-ről tartott előadást.1 Előadásának első részében

1 Az előadások anyagát az Ipari éc Építőipari Statisz—

tikai Értesuő részletesen ismerteti.

(2)

SZEMLE

az információs rendszer elméleti vonatkozásai—

val foglalkozott. Megemlítette, hogy ezt a divatos terminológiát sokan sokféleképpen értelmezik. Véleménye szerint —— nem zárja ki, hogy ez vitatható —— ma sem avult el az a fogalmi meghatározás, amely az információs rendszer több önálló területét, az információs munka különböző munkafázisait és végül a rendszerezett, témák köré csoportosítható, elemzéseket is tartalmazó tájékoztatók össze- állítását különbözteti meg. Továbbra is érvé- nyesek az információ szervezésével kapcsolatos általános követelmények (program előzetes ki- dolgozása, a pontos adatszolgáltatás követel- ménye, a gyors adatgyűjtés, a korszerű fel- dolgozás stb.).

Kifejtette, hogy egy— egy vállalat információs munkájában ezek a követelmények különböző- képpen valósíthatók meg. Az információs rendszer szervezetének kie'pítése többek között függ a vállalat sajátosságától, szervezeti felépítésé- től. Lényeges az a felismerés is, hogy az infor- mációs rendszer csak dinamikusan képzelhető el. Az időben változó feladat és munkastílus új szempontokat hangsúlyozhat, ami az infor- mációs rendszert is átalakítja. Példaként emlí- tette, hogy korábban a tervszemlélettel kap—

csolatos témák után ma a jövedelmezőség, a _nyereségérdekeltség és az ezekhez kapcsolódó ösztönzők problémaköre dominál. Véleménye szerint megfelelő egyensúlyt kell találni a vál—

lalati információs szolgálatot terhelő azon fel—

adatok között, amelyeket a vállalat saját szem- pontjai alapján és a külső szervek tájékozta- tására iktat programjába.

Előadásának második részében, a munka- ülés praktikus jellegére is tekintettel, részlete—

sen ismertette a Medicor Művek jelenlegi infor-

"mációs rendszerét, szervezetét, munkastílusát.

Tájékoztatta a résztvevőket a szakértők bevo- násával kidolgozott, 1969-ben bevezetendő, a

jelenlegit továbbfejlesztő információs rendszer tervezetéről.

Dr. Pécsi János, a Pamutfonóipari Vállalat gazdasági igazgatója ,,Az ipari nagyvállalaton belüli mechanizmus és az információs rendszer kapcsolata" címmel tartotta meg korreferátu—

mát. A korreferátum kifejtette az információ—

áramlás tudományos rendszerében kidolgo- zandó elveket. Ismertette az egymással köl- csönös információs kapcsolatban állók feladat- körének téma, határidő stb. szerinti pontos el-

határolását, zárt rendszerbe illesztését.

Dr. Tolnai László, a Növényolajípari és Mo- sószergyártó Országos Vállalat gazdasági igaz- gatóhelyettese korreferátumában a vállalatve- zetés és a gyáregységek információs munkájá- iriak koordinálásáról szólt. Az átszervezés so—

rán megkísérelték a klasszikus értelemben vett országos vállalati forma kialakítását egészen magas fokú termelési és adminisztrációs cent—

ralizációval. A nagymértékű koncentráció ke-

917'

retei között az országos vállalati központba hatalmas mennyiségű információ áramlik.

Amig a gyárak feladata döntően a termelés és a termelőeszközök állagmegóvása, a köz- pontban történik a pénz- és hitelgazdálkodás', a bankkapcsolatok rendezése, a szerződéskötés, a külkereskedelmi és belföldi vevőkapcsolatok, az anyagbeszerzés irányítása. Központosítotf ták a vállalati könyvelést, tervezést, progra—

mozást és a statisztikát is.

Részletesebben ismertette az információ áramlását a gyáregységek között. A gyárak a termelési ügyvitel kérdéseiről alapadatokat szolgáltatnak, ezek feldolgozása a központban történik. A kereskedelmi kapcsolatok operatív irányítása céljából naponta jelentik a gyárak a.

termelési adatokat, a ,,maghelyzet" alakulá- sáról 10 naponként adnak jelentést. A többi adatot: így a termelés, az anyagfelhasználás, a kész- és félkésztermék-készletek alakulását, a munkaügyi- és béradatokat havonta jelentik a központnak. A vállalati központ a kapott adatokból teljesíti a külső adatszolgáltatási

feladatokat, elkészíti a mérleget, az utókalku—

lációt. A feldolgozott adatok szöveges értéke- léssel kerülnek vissza a gyárakhoz, hogy azok a központ értékelését ismerve vizsgálhassák meg saját munkájukat. Az adatáramlás a statisztikai adatok vonatkozásában mélyebb, mint a Központi Statisztikai Hivatal által elő- irt kötelező adatszolgáltatás, az utókalkulaeió valamennyi termékre kiterjed. Minthogy a gyárak az országos vállalat valamennyi gyá- rára vonatkozó adatokat megkapják,'így ;;

korábbinál szélesebb tájékozottsággal rendel- keznek.

Dr. Volcz István, a Beloiannisz Híradástech- nikai Gyár Statisztikai osztályának vezetője az

,,Informáeiószervezés a Beloiannisz Híradás- technikai Gyárnál" címmel tartotta meg kor- referátumát. Ebben részletesen foglalkozott a vállalati belső információs rendszer kiépítésé- hez szükséges, átgondolt szervezeti feltételek- kel biztosított program jelentőségével és ennek saját vállalatukon belüli történetével.

Garzá András, az Anyagmozgatásí és Csoma—

golási Intézet főelőadója ,,Az anyagmozgatás és csomagolás fejlesztésének összefüggése az információs rendszerrel" cimű korreferátumá- ban elméleti megfontolásokra törekedett. Gya- korlati munkájuk a vizsgált témában végzett

adatfelvételek során felmerült,a számbavételt

nehezítő problémákat, illetve ezek megoldását ismertette.

*

A délutáni munkaülés három szekcióban ülésezett. A Medicor Művek Vezérigazgatóság kultúrtermében a kohászati és gépipari válla;—

iatok belső információs rendszerének problé- máit vitatták meg. Ennek során Homoródt'

(3)

918

^SZEMLE,

Andrásné, a Csepel Autógyár Közgazdasági

főosztályának vezetője, Tüü Láazló, a Kohé- szati— Gyál-épitő Vállalat osztályvezetője (és Szántó László, a VBKM osztályvezetője tar—

totta meg előadását. A délelőtti és délutáni előadások felett — Káldor Mihály/noha KGM emportvezetőjének és Mándi Dezsőnek, a Ma- gyar Vas— és Acélipari Es. közgazdászénak ve—

zetésével —- egyaránt élénk vita volt.

A Medicor Művek Vezérigazgatóság könyv—

témában a nehéz- , a könnyű- , valamint az élel-

miszeripari vállalatok belső informécióa- rend- szerével foglalkoztak. Perjee Sándornak, _a Magyar Sélyemipari Vállalat főosztályvezető—

jének, Majoros Lajosnak, a Nagyalföldí Kő;

olajipari Vállalat osztályvezetőjének és Barabás Ottónak, a Baromfiipari Országos Vállalat fő—

osztályvezetőjének nagy érdeklődést keltett előadása után a. vita elsősorban az információ- szervézés? centralizált, illetve —— a körülmé- nyektől függő —— decentralizált módszerei köré összpontosult.

' Az Anyagmozgatásiv és Csomagolási Intézet Tanécstermében a vállalati belső információs—

rendazér kialakitásának néhány speeialis(agé—

pésitéssel kapcsolatos stb.) kérdéséről folyt ön—

álló vita. Az ülés elnöke Bajor Lajea, azACSI igazgatója—, illetve cl—r. Ormaz' László,, aKSH Szémítástechnikai Igazgatóság igazgatója;

vitavezetője dr. Ollé Lajos kandidátus, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemtan—

székvezető tanára volt. .

*

Az, Iparatatieztikai és—Ú ' Bukk—v

csoport ülésszaka régi igény kielégítését szolt gélt-.a. A gazdaságirányitás reformja az adat—

szolgáltatás és informáeiétovábbitás terén új igényeket támasztott az ipari nagyvállalatok- kalf szemben. Az elhangzott előadások és a széles körű vita. éppen e rendkívül aktuális kérdés megoldásának megközelitését segítette elő. A nézetek, vélemények kicserélése hamu eredményeket hozhat a gyakorlati munkában—

MAGYAR SZAKIRODALOM

BENEDECKI JÁNOSNÉ:

'A NEMZETI JÖVEDELEM És TÉNYEZÖI

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1968.

85001d.

A ' Annak ellenére, hogy a gyakorlati és elméleti irányú közgazdasági és statisztikai tevékeny- ség egyrenagyobb mértékben épül ii'el külön—

böző makroökonómiai elemzésekre és köztük nem utolsósorban a nemzeti jövedelem elem—

zésére, közgazdasági és statisztikai szakirodal—

munkban viszonylag csekély az utóbbi időkben azoknak a műveknek a száma., amelyek önálló ,monogréfia formájában foglalkoznak a nemzeti—

jövedelem számítás, főleg statisztikai szem- pontból igen nagy jelentőségű területével.

Érthető tehát az az érdeklődés és várakozás, amellyel a közgazdászok, statisztikusok a fszóban forgó témát tárgyaló mű felé fordultak.

vSaj'nós, az előttünk fekvő munka úgy tűnik, ennek a fokozott várakozásnak nem tud eleget tenni.

Ennek legfőbb oka -— nézetem szerint -—

abban keresendő, hogy a tanulmánynak sem elméleti közgazdaságtudományi alapjai, sem az ezzel összefüggésben álló elméleti statisztikai elemzési apparátusa nem áll azon a szinten, amelyet egy korszerű műtől hazai viszonyaink között joggal meg lehet követelni. A téma- választás természetéből következik, hogy egy blyan határterületén a közgazdaságtudoményi és statisztikai elemzésnek, mint a nemzeti—

—jövedelem-számítás, nem elegendő, hogy a

kutató csupán az együk területen álljon a kor.

szerű szinvonalon, hanem a mindkét területen elért haladás ismerete és az eredmények dia—

lektikus egységben való hasznositása. teszi csupán lehetővé, hogy a. szaktudományi, azaz statisztikai megközelítés is előbbre vigye a

kérdéskör kutatását.

, Ebből a szempontból nyilvánvaló, hogy a ,,termelés" és a ,,termelőmunka" túlságosan is szűkre vont és erősen meghaladott azon ma- teriális értelmezésű megfogalmazása alapján, mint amelyet a tanulmány közgazdasági elmét leti bázisa képvisel, nem lehet statisztikai szempontból nemzetijövedelem-számítésunk egészére vonatkozó új irányt szabni, akkor sem, ha a részletkérdésekben a szerző bármi- lyen módszertani haladást, vagy újítást tudna is felmutatni. Ezt az elavult koncepciót nap—

jainkban mind közgazdaságtudományunk, mind hivatalos statisztikai gyakorlatmk je- lentősen meghaladta és az új gazdasági mechanizmus eredményei ennek a, jóval korszerűbb koncepciónak talaján állanak. Főleg emiatt nem lehet szó nélkül elmenni a tanulmánynak azon tudományelméleti tendenciája mellette, hogy midőn a IV. részben a nemzetijövedelem—

számítás és a népgazdasági mérlegrendszer makroökonómiai összefüggéseit taglalja, a korszerű megközelítés talaján álló álláspontok—

kal olyan alapról vitatkozik, mintha saját al- laspontja volna az egyedül ,,helyesnek" tekint- hető (323. és köv. old.).

Ez a dogmatikus közgazdaségelméleti alap rögtön a tanulmány I. részében, mely a nem-