Religio, 1877. 1. félév

50850

RELIGIO.

KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYOIRAT.

MDCCCLXXVII.

ELSŐ FÉLÉV.

yj /T VA

1 =

V ' i MtöWs iV

a

J Jr

^ SZEGED t i l

KIADÓ-TULAJDONOS S FELELŐS SZERKESZTŐ'.

r r

B A R O H O R N I G K A R O L Y ,

t

^ / S Z T E R G O M - j ^ Ő M E G Y E I ^ L D O Z Á R , j - f I T T U D O R , M . K . ^ G Y E T E M I J A N Á R , j ^ Á P A Ö j S z E N T S É G É N E K T . J C a m A R Á S A .

_ v t

BUDAPEST, 1877.

NYOMATOTT KOCSI SÁNDOR KÖNYVNYOMDÁJÁBAN, ORSZÁGÚT 39. SZ.

T A R T A L O M - J E G Y Z É K

a „Religio" 1877. I. félévi folyamához.

Önálló czikkek s értekezések.

Sanctissimi Domini Nostri Pii P.P. IX Allocutio habita die 12. Mártii 1877; 185.

Apostolicum Decretum de forma eliciendae in posterum fidei professionis, 233.

A S. Rit. Congregatio nyilatkozata az V. Pius-féle Graduale Pustetnél meginditott u j a b b kiadása ügyében, 323.

O szentségének leirata a püspöki jubileumához engedélye- zett bucsuk ügyében, 161.

Az osztrák katholikusoknak nagygyűlése, (ő szentsége le- iratával) 144.

Ugyanerre vonatkozó felhivás, 153.

Ö szentségének nyilatkozata az olasz parlamenti választá- sok ügyében, 100.

Ö szentségének leirata a svajczi kath. püspökökhöz, 1. Svajcz.

Ö szentségének leirata a rozsnyói püspökhez a megye szá- zados emlékünnepélyének alkalmából, 1. Rozsnyó.

Fontos határozatok a házassági felmentések tárgyában, 43.

S. Congregationis de P r o p . F i d e Instructio de scholis pu- blicis, 393.

In supremam Suinmi Pontificis Allocutionem observationes.

(Ö Emja körlevele) 289, 297, 305, 313.

Episcopate Iubileum Suae Sanctitatis Summi Pontificis. ( 0 E i n j á n a k körlevele.) 177.

Ad mÍ8sam celebrandam et Eucharistiam sumendam recte disposito8 ac praeparatos accedere oportet, 97, 105, 113, 121. 129.

A nagyméltóságú magyar püspöki kar tanügyi megállapo- dásai, 4,12, 19.

Mlgos dr. Schlauch Lörincs, szatmári püspök urnák f. évi márcz. 2-án az uzsora-törvény tárgyalásakor tartott, fel- sőházi beszéde, 209.

Felhivás egy ő szentségének, püspöki jubileuma alkalmából a magyar katholikusok részéről átnyújtandó kegyeletes ajándék ügyében, 131.

Voltak-e keresztények P o m p e j i b e n ? 4, 13, 20, 28, 36, 44.

Az öngyilkosságról szóló tanok. 17, 25, 33.

A párisi katholikus könyvészeti társulatról, 27, 36.

E g y ereklye viszontagságai, 41.

A közösiskolák paedagogikus szempontból, 49, 57, 65.

A szabadkőművesség benső alaptalansága, 51, 60, 67, 75,83, 91, 99, 107.

A katholikns nemzetek jövője, 61, 68, 76, 84, 92.

A választott és felszentelt czimzetes püspökökről s ezek né- mely jogi viszonyáról a megyés püspökökhez és a székes- káptalanhoz, 89.

Jézus gyermekkorának története,108,116, 123,140,163,171.

E g y magyarhoni vértanú ügyében, 115.

A meráni betegpap-segélyző egylet és alapszabályai, 133, 139, 148, 157. — Ugyanerről, 379.

Adalékok „a választott és felszentelt püspökökről" czimü czikkhez, 137.

Az egyházi javak elvilágiasitása, 145.

A kereszténység természetfölötti jellege, 161, 169, 361, 369, 377. 385.

Msgr. P e t i t j e a n Európában, 179.

A keresztkut szentelése, 181, 189, 194.

A két latorról, 193.

Nagyszombat napján, 201.

Az ,Imitatio Christi' szerzője, 204, 213, 220, 228.

Msgr. Nardi emlékezete, 217, 225.

Szerény visszhang egy főp. körlevélre, 241. 2 4 9 / 2 5 7 , 265.

E g y magánkihallgatás I X Pius pápánál, 244.

Az eperjesi gör.-kath. megyének üdvözlő felirata ő szent- ségéhez, 250.

Sajtó-monopolium és még valami, 259, 268, 299, 308, 347, 355, 371.

A vallástalanság s a protestantismus befolyása a korunkban folyton terjedő öngyilkosságra, 267. 275, 282.

Culturharcz, 277.

A megengedett és érvényes feloldozás kellékei, 321, 329.

Decretum S. Congr. Indicis, 331.

A teleologia kérdéséhez, 337.

Pius-ünnepélyek s Pius-irodalom Magyarországban, 354, 360, 368, 376, 384, 392, 400.

A társadalom árvái, 356, 363.

A kath. olvasóközönség és a .liberális' lapok, 395, 403, 411.

A jegyesek naplójának vezetése s a körül némely visszaélé- sek felemlítése, 401, 409.

Szent-László-Társulat, 148, 317.

Szent-István-Társulat. 52, 196 ; Nmlgu gr. Cziráky ő exjá- nak a közgyűlésen t a r t o t t beszéde, 202; Alelnöki jelen- tés, 211, 219, 226, 234, 242, 2 5 2 ; A Szent-István-Társu- lat hódolata pápa ő szentségénél, 331. — 396.

Havi Szemle, 1, 9, 73, 81, 273, 281, 345, 353

Missiói tudósítások, 23, 31, 40, 55, 71. 112, 136, 143, 167, 175, 183, 192, 207, 215, 253, 263, 279, 317, 350, 359.

E g y h á z i t u d ó s í t á s o k . 1) Magyarország.

Beszterczehánya. Solemnitas Jubilaei E p p a l u s SSmi Dni N o s t r i ; (püspök ő mlgának körlevele) 301.

Eger. Érsek ő nmlgának böjti körlevele, 142, 150, 158. — Főpásztori körlevél „De civili principatu S. P o n t . et de celebrando eppali jubileo Pii P . P . I X , 333, 343, 349. — Bérmálási körút, 368. — Mindszenty Gedeon, 399.

Esztergom. Pius-ünnepély, 389.

Győr. Főpapi rendelkezés ő szentsége jubileumára nézve, 253. — A római ú t j á r ó l visszaérkező püspök fogadta- tása, 381.,

Kalocsa Érsek ő E x j á n a k látogatása a papneveldében,349.

Karsa. Felelet Csicskó ur ily czimü czikkére: „Üdvös-e a ,8ziirke nénék'-nek betelepítése a helybeli közkórházba ?"

125, 134, 142, 151,159, 165, 174,183, 191, 197, 205 214.

Nyitra. A zsidó-libernlismusnak haladatossága, 94. — E g y kis utóhang, 118.

Osli. Észrevétel egy szerény javaslatra, 260.

t'est. H o g y á l l u n k ? 5. — E g y kultur-bizottság, 1 4 . — Liberális gazdálkodás, 21. — A ,Pesti Napló• interpella- tiója, 29. — A katholikus iskolaügy szervezése, 37. — A közoktatási bizottság és a , P e s t i Napló', 45. — E g y rend- kivüli bizottság, 53. — A socialismus réme, 62 — A kö- zéptanodai törvényjavaslat sorsa. 69. — A vasárnap és ünnepek megszentelése, 77. — Még egyszer a vasár- és ünnepnapok megszenteléséről, 86. — A kilencztagu kath.

bizottság, 94. — Mit jelent ez ? 101. — Orthodoxia és

liberalismus a hazai protestantismusban, 109. — Protes- táns Jnquisitio' Magyarországon, 110. — Mit hirdet a ,Pesti Napló'? 117. — A ,kiegyezés' ára — itthon, 124 I X Pius nagy napja, 133. — Hajdan és most, 141. — A katholikus izgatások, 149. — A szervezett conspiratio, 158. — A ,Syllabus' szelleme, 164. — A büntető codex ultramontán §-a, 165. — A katholikusok terrorizálása, 172. — E g y méltányos nyilatkozat, 181. — Difficile est satyram non scribere, 182. — A ,bécsi katholikus con- gressus', 190. — A pápa allocutiója, 197. — A feltáma- dás napja, 205. — A tény hatalma, 214. — A kegyelet fillérei, 221. — A katholikus reactio, 229. — A fővárosi kegyuraság, 230. — A liberális tábor rémülete, 237. — A római kérdés, 246. — Az egyházi missio, 252. — Na- zarenus ,Credo', 260. — Az osztrák püspöki tanácskoz- mány, 269. — E g y kis felvilágosítás, 278. — E g y felszó- lítás, 285. — A .szofta'-ünnepélyek, 292. — Megtérés vagy mi ? 301. — Megtérés-e vagy mi ? 309. — A kath.

reactio, 317. — A kath. reactio, II., 323. — Májusi ájta- tosság, 332. — A ,Pester Lloyd' találgatásai, 342. — Fen- sőbb inspiratio, 348. — Pius-ünnepély a központi pap- neveldében, 356. — Adalék a magyar akadémiai válasz- tásokhoz, 357. — A ,sy8tema', 365. — Lassan, de bizto- san, 373. — A .közalapok' (?) kezelése, 380. — A rém- uralom, 388. — Régi nóta és még valami, 397. — ,Non possumüs', 404. — A forradalom és lapjaink, 412.

Rozsnyó. P á p a i leirat a megye százados emlékünnepélye alkalmából, 125. — Püspöki körlevél pápa ő szentsége jubileuma alkalmából, 324.

Szeged. Az érdem kitüntetése, 134.

Székesfehérvár. Herczegprimás ő E m j á n a k ajándéka, 191. De Jubileum eppale SSmi D. N. Pii Papae I X . 290.

Szombathely. Püspök ő mlgának körlevele ő szentsége püspöki jubileumának ügyében, 237.

Vácz. Nyilatkozat, 78, 86/

Znyováralya. Hogyan lehetne a bajon segiteni ? 102. — E g y testvéri hang, 286. — I X . Pius pápa ő szentségének jubileuma, 382.

Erdély Püspök ő exjának körlevele, 247, 254, 261, 262. — Üdvözlő felirat ő szentségéhez, 405. — Körlevél ő szent- sége jubileumáról, 413.

Fejérmegye. Bérmálás, 335.

Munkácsi q. kath. megye. Üdvözlő felirat ő szentségé- hez, 389.

Nagycáradi egyházmegye. Egyházi népénekeink ér- dekében, 310.

Pécsi megyéből. Bérmálás, 374.

Somogymegye, Andocs. Visszatérés az egyház kebe- lébe, 15.

Szepesmegye. Püspök ő mlgának böjti körleveléből, 173.

— Főpásztori körlevél pápa ő szentségének püspöki j u - bileuma ügyében, 223. — De iubileo eppali SSmi D. N.

Pii Papae I X . quando et quomodo celebrando, 286.

Vidéki levél, a bécsi kath. congressus ügyében, 230.

Í\Í Í\Í Visszhang egy pesti levélre, 318.

2) Külföld,

Bécs. A lelkészkedő papság anyagi helyzetének javítása, 30, 39, 46. — A házassági törvényjavaslat az urak házá-

ban, 135. — A katholikus nagygyűlés, 294, 303,311, 319, 326, 334. — A Pázmány-intézet Pius ünnepélye, 365.

Berlin. A kulturharcz folytatása ; protestáns proselytis- mus, 22. — A temetők s a kegyurak kérdése ; Ledo- chowski bibornok levele, 39. — A vörös rém, 54. — A kegyúri kérdés, Reichensperger inditványa, culturkampfos szövetség Oroszországgal, 70. — A Kulturkampf unal- mas volta és a ,modus vivendi'. — A porosz országgyű- lésnek tárgyalásai a gyónási titok felett, 151. — A ,bé- külékeny' szellemről. 160. — A német püspökök Rómá- ban ; Ledochowski bibornok isméti elitéltetése, 359. — Ö szentségének legujabbi nyilatkozata Bismarckról ; ka- tholikus temetés a ,culturharcz' a l a t t ; különfélék, 375, 382. — A király, mint a lutheránus orthodoxia bajnoka, s a zsidók, mint a , k u l t u r h a r c z ' ellenségei. Különféle ,tiszta fogalmak', 406.

Konstantinápoly. A katholicismus kilátásai az u j rend- szer alatt, 102.

Paris. A vallás s a politika. A felforgatók reményei, 7. — A protestáns ,hittani' karok ; a katholikus nagygyűlés;

Veunillot ; a kormány és a szentatya, 239. — Felirat a szentatya érdekében ; élőkészületek ugyanennek püspöki jubileumára, 255.

Róma. Ő szentségének újévi szózata a bibornoki karhoz, 6.

— Kinevezések a bibornoki karban; Victor Emanuel le- vele a szentatyához, 22. — Ö szentségének beszéde az olasz ifjúság, 47. — A kir. civillistának botrányosan zi- lált viszonyai, 53. — A papi hivatallal űzött visszaélések- ről szóló törvény, 70. — Az olasz, franczia, spanyol, svajczi s lengyel katholikusoknak készülődései a szent- atya püspöki jubileumára, 119. — Pápaellenes s egyéb összesküvések. A chaldaeusok patriarkájának kiközösí- tése. I X . Piusnak egy tévedése, 126. — A szentatyának legujabbi allocutiója, 183. — Az allocutio, az uj iskola- törvények, 199. — A bibornok-államtitkárnak körlevele, 238. — Napihirek s újdonságok, 261. — A jubileumi hí- rek chronologiájn, 319, 326, 350, 358, 367, 374, 382, 391, 399, 405, 414.

Ecuador. A liberalismus gazdálkodása, 167.

Észak-Amerika. A kath. tudomány állapota, 262, 271, 287, 295.

Francziaorszáy. E g y kis katholikus statistika, 207, 215, 231.

Oroszország. A ,megtérések', 223.

Svajcz. Ö szentségének leirata a svajczi katholikus püs- pökökhez, 63. — Mermillod püspök visszahivatása, 407.

I r o d a l o m . Horváth-féle pályakérdés, 263.

Ipolyi. Czinár, 264.

Jósika. Vallás, Politika sat. 175.

Misiin. Les saints lieux, 287, 295.

Tomory-Lukas, A sajtó, 303.

Schill. Die Constitution Unigenitus, 336, 343.

Schüch. A lelkipásztorkodás kézikönyve, 103.

Svátost Pohania sat., 127.

Szabó. Aranygyapjas vitézek, 199.

Hirdetések, Könyvészet sat. 16, 32, 40, 48, 56, 71, 79, 87, 96, 120, 144, 175, 184, 208, 223, 240, 247, 255, 272, 280, 303, 312, 327, 400, 407, 416.

r

Megjelenik e lap heten- kint kétszer : szerdán és szombaton.

Előfizetési dij : félévre helyben s posta- [

küldéssel 5 fi.

Szerkesztői lakás.Budán viziváros,főutca 221.hova alap szellemi részét illető minden küldemények in-

tézendők.

RELIGIO.

K A T H . E G Y H Á Z I S I R O D A L M I F O L Y Ó I R A T .

H A K M I M ' Z H A T O I H K É V F O L Y A M .

Előfizethetni minden kir.

postahivatalnál : Budán a szerkesztőnél. Pesten Kocsi Sándor nyomdai j irodájában.országút 39-k szám alatt, hova a neta- láni,nyitottlevélben bér- mentes reclamatiók inté-

zendők.

Pesten, január 3.

I. Félév, 1877.

Tartalom. Havi szemle. — A nmlgu magyar püspöki kar tanügyi megállapodásai. — Voltak-e keresztények Pompeji- ben.— Egyházi tudósítások: Pest. Hogy állunk? Róma. Ő szentségének újévi szózata a bíbornoki karhoz. Paris. A val-

lás a politika; a felforgatók reményei. — Vegyesek.

Havi szemle.

„ Die Jakobiner und ihre Lehrmeister ; ein Spie- g e l b i l d a u s der V e r g a n g e n h e i t f ü r die G e g e n w a r t , d e m c h r i s t l i c h e n V o l k e zur M a h n u n g u n d W a r - n u n g " , c z i m e az e l ő t t ü n k f e k v ő , i g é n y t e l e n kiné- z é s ű k ö n y v e c s k é n e k , m e l y e t , ámbár, m i n t ő s z i n t é n m e g v a l l j u k , sok u j a t n e m hoz, m é g i s m e g l e h e t ő s é r d e k e l t s é g g e l o l v a s t u n k v é g i g ; m e r t a m i t hoz, azt n e m csak k e d v e s e n n é p s z e r ű a l a k b a n adja, ha- n e m o l y b e g y ő z ő m ó d o n is á l l i t j a s z e m ü n k elé, h o g y k é n y t e l e n e k v a g y u n k u t ó v é g r e is i g a z a t adni neki s b e i s m e r n i , m i s z e r i n t a m i n d e n n a p i é l e t n e k szám- t a l a n apró v o n á s a , m e l y e t a m ú g y e g y e n k i n t g y a k - ran figyelemre is a l i g m é l t a t u n k , a k e l l ő s z e m p o n t - b ó l n é z v e s azon i r á n y e s z m é k f o n a l á n c s o p o r t o - s í t v a és m a g y a r á z v a , m e l y e k e t e k ö n y v e c s k e szol- g á l t a t n e k ü n k , m i n d a n n y i a n t a n ú s á g o t tesznek mel- l e t t e , t a n ú s á g o t , h o g y i g a z a t m o n d s m i b e n s e m tú- loz s h o g y i n t é s e i é p e n n é l f o g v a n a g y o n i s figye- l e m r e s m e g s z í v l e l é s r e m é l t ó k .

V e z é r e s z m é j e p e d i g e k ö n y v e c s k é n e k , m i n t m á r c z i m e is n é m i l e g sejteti, az, h o g y u g y a n a z o n e s z m é k s s z e l l e m i t é n y e z ő k , m e l y e k a i n u l t s z á z a d i n a g y f o r r a d a l m a t e l ő i d é z t é k , s akkor a n n y i f e l f o r g a - tás- s v é r o n t á s n a k , a n n y i v é t e k - s g a z t e t t n e k lőnek s z i i l ö a n y j á i v á , — h o g y e t é n y e z ő k m é g m a is t e l j e s e r ő v e l m ű k ő d n e k , h o g y a f r a n c z i a jacobinusoknak m é l t ó u t ó d a i s s z e l l e m ö r ö k ö s e i m é g m a is k ö v e t k e - zetesen, b á r i t t o t t s i m á b b e s z k ö z ö k k e l f o l y t a t j á k ama m ü v e t : a k e r e s z t é n y t á r s a d a l o m n a k f e l f o r g a t á - sát, m e l y e t őseik a c o n v e n t b e n k e z d e t t e k , s m e l y n e k h a g y o m á n y a azóta s z a k a d a t l a n u l f e n t a r t a t i k ott, h o l a K r i s z t u s s a n y a s z e n t e g y h á z a e l l e n i g y ű l ö l e t k é p e z i a , t e s t v é r e k ' - n e k , f ő e r é n y é t ' s h a d i j e l s z a v á t .

A t i s z t e l t o l v a s ó i m m á r látja, h o g y k ö n y v ü n k

szerint a p á h o l y az, m e l y a f r a n c z i a j a c o b i n u s o k - nak, e m e k e d v e s fiainak e s z m é i t á t s z á r m a z t a t t a mi- ránk, k ö z t ü n k f e n t a r t j a s m é g f o l y v á s t terjeszti. D e azért ne g o n d o l j a , m i n t h a e h e l y e n a , s z a b a d k ő m ű - v e s s é g ' f e l e t t i v a l a m i e l m é l k e d é s s z á m á r a a k a r n ó k b e c s e s figyelmét i g é n y b e v e n n i . H a g y j u k ez e g y s z e r a m ű k ö d ő s z e m é l y e k e t s n é z z ü k az e s z m é t : igaz-e, h o g y a f r a n c z i a j a c o b i n u s f o r r a d a l o m n a k s z e l l e m i t é n y e z ő i m é g m a is é r v é n y b e n á l l a n a k , m o z o g n a k és m ű k ö d n e k , s h o g y ők okozzák ama s z ü n e t n é l k ü l i , m é l y e n h a t ó r á z k ó d t a t á s o k a t , m e l y e k n e k r e n d s z e r e s v o l t a e l é g g é f e l t ü n t e t i , h o g y n e m e s e t l e g e s e k , ha- n e m e g y j ó l á t g o n d o l t s b o r z a s z t ó a n s z í v ó s k ö v e t - k e z e t e s s é g g e l k e r e s z t ü l v i t t t e r v n e k m i n d a n n y i n y i l - v á n u l á s a i , m e l y n e k v é g c z é l j a : t á r s a d a l m i á l l a p o - t a i n k n a k g y ö k e r e s f e l f o r g a t á s a , m e g s e m m i s í t é s e s o l y a n n a l v a l ó f e l c s e r é l é s e , m e l y m i n d a n n a k taga- dása, m i t az e m b e r e k a k e r e s z t é n y s é g n e k f e n á l l á s a óta v a l l á s i l a g s e r k ö l c s i l e g , p o l i t i k a i l a g s t á r s a d a l - m i l a g h e l y e s n e k s i g a z n a k t a r t o t t a k .

R e n d s z e r e s t e r v s z e r i n t t ö r t é n i k m i n d e z , m o n d - j u k , azaz nem mi m o n d j u k , h a n e m a m i n d e n n a p i t a p a s z t a l á s m u t a t j a ; — s itt m e g i n t v o l n a e g y k i s a l k a l o m , a t i t k o s t á r s u l a t o k r ó l s z ó l n i ; a n n á l t ö b b j o g g a l , m e r t ha o l y h a t a l m a s b i r o d a l o m n a k , m i n ő A n g o l o r s z á g n a k , o l y h a t a l m a s m i n i s t e r e , m i n ő l o r d B e a c o n s f i e l d , a h a j d a n i D i s r a e l i , n y i l t a n m e g v a l l j a ü n n e p é l y e s a l k a l o m m a l , m i s z e r i n t a d i p l o m a t i á n a k á l l á s a m a n a p azért o l y nehéz, m e r t t e v é k e n y s é g é - b e n m i n d e n ü t t a titkos társulatok a k n á i v a l t a l á l k o - z i k ; akkor, u g y h i s z s z i i k , m e g e n g e d h e t i k azok, kik k é p z e l t s z e l l e m i f ö l é n y ö k b e n a k í s é r t e t e k e t csak u g y n e v e t n i s z o k t á k ; — m e g e n g e d h e t i k , h o g y m i is h i s z s z ü k , m i s z e r i n t a t i t k o s t á r s u l a t o k m ű k ö d é s e o l y t é n y e z ő , m e l y l y e l m a n a p s z á m í t a n i kell, s m e l y - t ő l e l t e k i n t e n i a n n y i t tesz, m i n t k é s z a k a r v a t u d a t -

1

2 lant játszani, készakarva l é l e k t a n i l a g megfejthetlen t a l á n y o k a t látni ott, hol csak n é m i l e g is m é l y e b b e n pillantva, m i n d e n t v i l á g o s a n , ha mindjárt s z o m o r ú v i l á g o s s á g b a n is látunk.

A z o n b a n — „a s z a b a d k ő m ű v e s s é g nem foglal- kozik p o l i t i k á v a l . . m o n d j á k mások, kik valami- v e l többet, sőt talán sokat, talán mindent is tudni v é l n e k . Erre is m e g f e l e l a rni fentidézett k ö n y v e c s - kénk. Igaz, v a g y l e g a l á b b t e g y ü k fel, h o g y igaz, miszerint m a g a ezen titkos társulat, k ö z v e t l e n ü l s e g y e n e s e n n e m f o g l a l k o z i k p o l i t i k á v a l ; de t é n y , h o g y a „testvéreket" m i n d e n ü t t ott látjuk, hol a l e g e l k e s e r e d e t t e b b harcz f o l y a keresztény társada- l o m s annak alapja s l e g e r ő s e b b oszlopa, a katholi- kus e g y h á z ellen. Mégis csak tagadhatatlan, h o g y a p á h o l y azon közös iskola, m e l y b e n a hajdani jaco- binusoknak elvei népszeriisittetnek, tetszetős, k ö n y - n y e n f e l f o g h a t ó rendszerbe hozatnak s honnan e g y r e s z é l e s b e d ö körökben terjesztetnek. A „humanitá- rius eszmék", m e l y e k f o l y t o n o s a n előtérbe .tolat- nak, n a g y hatást g y a k o r o l n a k mindazon felületes s f é l m ü v e i t fejekre, m e l y e k n e k e g y é b sem kell, mint e g y kis j ó c s e n g é s i i jelszó, m e l y e t h a n g o z t a t n i lehet, anélkül, h o g y az ember k é n y t e l e n l e g y e n , v a l a m i t g o n d o l n i is, s m e l y e t ezren m e g ezren annál szive- s e b b e n i s m é t e l g e t n e k , mert elhitették velők, h o g y a

ki e szót naponta l e g a l á b b e g y s z e r kiejti, az ipso facto ,müveit, f e l v i l á g o s i t o t t ember', — p e d i g i l y olcsó áron, ki ne szeretne m ü v e i t s f e l v i l á g o s o d o t t embernek lenni ? —

H o g y e j á m b o r o k , kiket e g y pár szép hang- zású szóval e l b o l o n d i t a n i lehet, l e g t ö b b n y i r e csak- u g y a n nem tudják, mit cselekesznek, az k é t s é g e t sem szenved ; olyanok ezek, kik a praemissákat szí- v e s e n elfogadják, a k ö v e t k e z m é n y e k t ő l pedig, ha ismernék azokat, aligha nem visszariadnának ; s h o g y ne ismerjék, arról g o n d o s k o d n a k tanítóik, arról g o n d o s k o d i k a f e n t e m i i t e t t ,közös iskola', a páholy.

A z é r t kábitja el őket o l y phrazisokkal, m e l y e k e t n e m értenek, de m e l y e k e t épezért roppant bölcseknek képzelnek, s olyanoknak, m e l y e k n e k u t á n m o n d á s a az embert o k v e t l e n ü l a ,müveitek' közé sorozza; — i g y képezik ezek a p o l i t i k á v a l ,nem f o g l a l k o z ó ' pá- h o l y n a k á l l ó hadseregét, m e l y igenis f o g l a l k o z i k p o l i t i k á v a l ; t e r m é s z e t e s e n : eszéhez képest, foná- kul, t é v e s irányban, m á s h o n n a n érkező parancsszó- nak v a k o n e n g e d e l m e s k e d v e s m i n d a m e l l e t t azt képzelve, h o g y ők azok, kik a kornak magaslatán állanak ; mert m i n d e n b e n — ,szabadelvüen', libera- liter , gond ólnak' !

A z é r t minek is f o g l a l k o z n é k a p á h o l y politi- kával, m i d ő n a l i b e r a l i s m u s v u l g a r i s , c o m m u n i s o l y szépen e l v é g e z m i n d e n t ; az a liberalismus, m e l y n e k l e g i s m e r t e b b s l e g t e v é k e n y e b b vezérei m i n d e n ü t t é p o l y ismeretes ,testvérek', kik, ha nem is m i n t ,sza- badkőművesek', hanem m i n d e n e s e t r e mint ,liberáli- sok' elvégzik mindazt, m i t a p á h o l y tervei szerint elvé- gezni kell, mindenek előtt, a tudatlan t ö m e g n e k a ke- r e s z t é n y s é g , azaz a k a t h o l i c i s m u s elleni f e l l á z i t á s á t .

Ha ezen lehozás igaz, ha a mai l i b e r a l i s m u s s e m m i e g y é b , mint a páholynak n y i l t a n küzdő had- serege, akkor szükséges, h o g y magának a liberális- musnak v a l l á s i s politikai ,elvei' azoknak l e g y e n e k v i s z h a n g j a , m e l y e k a p á h o l y b a n hirdettetnek,— h o g y mindenek előtt keresztényellenesek, k i v á l ó l a g a ka- t h o l i c i s m u s s a l e l l e n s é g e s e n szembe szállók legye- n e k ; — s v á l j o n talán nem i g y van-e a d o l o g ?

A mai liberalismusnak l e g k e d v e n c z e b b ,val- lási' rendszere a pantheismus, m e l y szerint a min- d e n s é g isteni, s m i n d e n e g y e s ember ezen i s t e n s é g - nek' e g y e g y része, m e l y b e n amaz e g y é n i ö n t u d a t r a ébred, l e g t ö k é l e t e s b e n az e g y é n e k összletében, az államban, amiértis az á l l a m a képzelhető legmaga- sabb t e k i n t é l y . I l y rendszerben nincs h e l y termé- szetfeletti kinjúlatkoztatás, t e r m é s z e t f e l e t t i rend, s z e m é l y e s I s t e n számára; a l i b e r a l i s m u s ezt u g y a n nem v a l l j a be őszintén, nem mondja talán ki elmé- l e t i l e g , de gyakorlatilag i g e n i s eszerint cselekszik, m i d ő n a m a g a á l l a m á t berendezi m i n d e n tekintet n é l k ü l Istenre, a vallásra s a t e r m é s z e t f e l e t t i rendre, e g y e d ü l csak a „természetes j ó z a n é s z törvényeinek"

alapján. Sőt a liberalismus u g y tesz, mintha volta- k é p e n esze á g á b a n sem lenne, ama k é r d é s t : van-e Isten s van-e természetfeletti rend ? b o l y g a t n i , de m i d ő n a m a g a á l l a m á t l e g f ő b b t e k i n t é l y g y a n á n t tólja ránk, melynek t ö r v é n y e a b s o l u t e kötelező, akkor t é n y l e g tagadja a természetfeletti t ö r v é n y t és rendet, t a g a d j a a k e r e s z t é n y hit ama t é t e l é t , m e l y s z e m é l y e s Istent hirdet, s oly l e g f ő b b tekinté- l y ű hatalomnak létét, m e l y a földi állam felett áll.

A l i b e r a l i s m u s n a k eme tanai természetesen ö s s z e f é r h e t l e n e k b á r m e l y p o s i t i v e k e r e s z t é n y , leg- inkább p e d i g a katholikus e g y h á z e l v e i v e l ; i n n e n az e l l e n s z e n v s elkeseredett harcz a k e r e s z t é n y s é g , leg- k i v á l t p e d i g a k a t h o l i c i s m u s ellen. Meglehet, sőt m e g is engedjük, h o g y vannak a liberálisok közt elegen, kiknek a liberális eszméknek ezen v é g k ö - v e t k e z m é n y e i r ö l talán sejtelmök sincsen, de ez n e m v á l t o z t a t a d o l g o n ; tény, h o g y ezen eszmék, ha szabad f o l y á s e n g e d t e t n é k nekik, ott a hol ez történ-

3 nék, kiirtanák a kereszténységet — úgyszólván : fatum- szeriileg.

P e d i g épen a liberalismus az, mely unalomig gyakran beszél „tiszta morál-, tiszta erkölcs-, igazi v a l l á s o s s á g á r ó l ; mely szinte kérkedik vele, hogy ő neki is van ,vallása' Igen, — de minő ,vallás' e z ? ! _{O ' 1}

Az igazi vallás csak egy lehet, mint ilyennek szaba- tosnak, határozottnak, Istentől származónak kell lennie ; nem olyasminek, mit emberek gondoltak ki, szenvedélyeik, vágyaik, gyengéik sugallata szerint. A vallás Istenhezi vi- szonyunkat határozza meg s azt, miként kelljen Annak szol- gálnunk. E z t pedig csak Isten mondhatja, h a t á r o z h a t j a meg, nyilatkoztathatja ki... Tette is, kinyilatkoztatta az igazi vallást, s ez a kereszténység. E z az a vallás, mely Isten- től származik, ember azon nem változtathat, ezt bizta csal- hatlan őrre, az egyházra.

Mindezekkel szemben mit mond, mit tesz a liberalis- mus? A szabadkőmüvesi ,bölcsészet' révedezései- s álmodo- zásaiból valami vallás-félét férczel magának össze, mibe a kereszténységből csak azt veszi fel, a mi neki tetszik, a leg- többet pedig elveti ; az ekként készült ,vallás' pedig épen annyit ér, mint az a ,pénz', melyet valaki csinál magának, — hamis mind a k e t t ő . . . . Nem igazi vallás ez ; mert nem szár- mazik Istentől, ki az ő hit- s erkölcstanát az egyháznál le- téteményezte, azon hit- s erkölcstant, mely nélkül vallás époly kevéssé létezhetik, állhat fenn, mint nem állhat fenn a fa gyökér nélkül. S csak ezen igazi vallás bir elég erköl- csi erővel, hogy az emberi szenvedélyek felett uralkodjék, azokat féken tartsa, ártalmatlanokká tegye. A ki pedig ezen igazi vallást, a keresztény vallást aláássa, meggyöngíti az emberek sziveiben, az szabad szárnyra bocsátja a legvésze- sebb szenvedélyeket. E z t teszi a liberalismus. mely az em- beri szenvedélyek ellen a vallás által emelt g á t o k a t ledönti.

E g á t o k egyikét, hogy csak példát is felhozzunk, az Isten tíz parancsolatjában látjuk, melyeken a liberalismus^

tudvalevőleg tulteszi magát, valahányszor ugy tetszik neki.

Nem törődik az első parancsolattal. Nem az örök Istennek majdani, végnélküli, boldog látása az, mi felé e földön tö- rekszik, hanem egyedül a földi, a mulandó jólét ; ezért sze- retné a társadalmat berendezni minden tekintet nélkül Istenre s a természetfeletti világrendre. Nem törődik a má- sodik parancsolattal sem. A liberális államban bátran szid- hatod a keresztények Istenét, de j a j neked, ha csak egy szó- val is felszólalni mersz azon bálványok ellen, melyeknek imádása épen divatos vagy — előnyös, hasznot hajtó, kama- tot, nyereséget ígérő, b i z t o s i t ó . . . . Époly kevéssé tetszik a liberalismusnak a harmadik parancsolat ; mert tudjuk, hogy a keresztény ünnepeknek megszentségtelenitése kedvencz foglalkozását képezi. E l é g g é gyakran vétkezik a negyedik parancs ellen is ; a hatóságnak csak addig engedelmeskedik, a mig ez is ,liberális¹, különben kész a forradalom, példát rá csak nem régen Belgium libéralisai szolgáltattak, de fel- hozhatnánk máshonnan is. Viszont azonban, ha ő maga uralkodik, akkor feltétlen engedelmességet követel, legszí- vesebben s legdurvábban ott, hol „a ,törvény' majestása" — a keresztények lelkismeretébe ütközik. H o g y gondol pe- dig a hatodik parancsolatról, ennek jellemzésére elég az ,egészséges érzékiség' kedvencz jelszavát emliteni . . . .

De ugy látszik, mégis van egy czikkely a dekalogns- ban, melyet a liberalismus is tisztel, s ez a — hetedik-, ugy t u d j u k legalább, hogy bizonyos alkalmakkor nagyon han- goztatja, h o g y : „szent a tulajdon ! " . . . I g e n ám, — de ha közelebbről nézzük a dolgot, ugy találjuk, hogy legnagyobb pathossal akkor mondja ezt, midőn a maga t u l a j d o n á t biz- tosítandó, másokéra irányozza a félrevezetett tömegnek k a p - zsi tekintetét. A liberális tőkepénzesnek, a tőzsde hatalma- sainak tulajdona mindig „szent" u g y a n ; de a kath. egyház vagyona s birtoka, alapjai s alapitványai, azok természete- sen „profán"-ok ; . . . . „szent" mind az, mit egyegy liberális coryphaeus uzsora és szédelgés utján „nyert", de ama tisz- tességes uton, szorgalom és takarékosság által szerzett fillé- rek, melyeket a liberális „népgazdászat" folytonosan kicsal, kilop a szegény keresztény nép zsebéből, hogy néhányak- nak millióit növeszsze, — e fillérek nem képeznek „szent"

tulajdont ; sőt ezeket ügyesen s mi a fő . eredménynyel ki- lopni a ,kis" ember zsebéből, még genialitásnak is tekintetik a liberális államban, s kitüntetésre érdemesítő tevékenység ;

— de j a j neked, ha azt mernéd mondani : ha igy áll a do- log, akkor igazuk van a socialistáknak, kik sokkal követke- zetesebbek lévén a mi liberálisainknál, ezeknek tulajdonát sem t a r t j á k „szentebb"-nek az egyházak- s z á r d á k é n á l ; — j a j neked, ha igy mernél szólani ; de minek is szólanál igy, hiszen a tények m a j d szólandanak helyetted, csak hadd gazdálkodjék ez a gyönyörűséges liberális állam még egy pár lustrumig.

Folytassuk-e m é g ? Mondjunk-e valamit a nyolczadik parancsolatról? — E l é g egyegy liberális lapot átforgatni, hogy lássuk, minő fogalma van a liberalismusnak az igaz- ságról, s vájjon jellemével összeférőnek t a r t j a - e a hazugsá- got, a ferdítést, a rágalmat. Avagy tiszteletben tartja-e, hogy végig menjünk a dekaloguson — tiszteletben t a r t j a - e a házasság s család szentségét ?

A házasság az emberi nemnek életforrása, melyet a kereszténység megszentelt, midőn szentséggé emelte. De a liberalismus megszentségteleníti, mert elvilágiasitja, mert kivonja a vallás oltalma alól s ekként megfosztja azon er- kölcsi erőtől, mely nélkül képtelen a társadalom egyik fen- tartó oszlopául szolgálni.

Ily oszlop a család is, mely a házasság szentségéből származik, s erkölcsi jellemét, erejét ennek köszöni. S ime, a liberalismus a családot is megtámadja legszentebb j o g a i - ban sérti meg, midőn gyermekei nevelésére való, elidegenit- hetlen jogától erőszakosan megfosztja; midőn arra kénysze- ríti a szülőt, hogy oly hazug elveket engedjen szülöttének szivébe belecsepegtetni, melyek a magáéival merőben ellen- keznek, midőn arra kényszeríti a szülőt, hogy engedjen ma- gának saját gyermekében megvető, gúnyoló ellenséget ne- velni — ,állami', ,liberális' rendszer szerint. Ez a szellemi zsarnokságnak egyik legvisszataszitóbb nyilvánulása ; s ime, épen ez képezi a liberalismusnak egyik ismertető jelét !

Igazunk van-e, midőn mind ezek után azt mondjuk, hogy a liberalismus, mely a keresztény társadalomnak leg- szentebb s legszükségesebb kötelékeit bűnös kézzel szétsza- kítja, semmi egyéb, mint a mindent felforgató világforrada- lomnak úttörője ? Igaz, hogy adeptusai elég oktalanok azt hinni, hogy ha majd ők kellőképen elhelyezkedtek, akkor a

4 világ szép csendesen megáll, s tiszteletteljesen bámulja őket, amint a .genialiter' össze — ,nyert' milliókat élvezik . . . . azonban, fájdalom, nem igy lesz az ; — van a liberalismusnak egy, a maga nemében tökéletesb árnyalata, következetesebb alakja, — a socialismus, mely elég merész, vonni ama vég- következtetéseket, melyektől a J ó l l a k o t t ' liberalismus visz- szariad ; nem talán lelkismeretességből, hanem ép azért, mert oly kedves dolog, kényelmesen jóllakni; — s ez a so- cialismus oly közeli rokona a mi liberalismusunknak, hogy talán jól lesz annak is kissé szeme közé nézni. (Vége köv.)

A nmlt. magyar püspöki kar tanügyi megállapodásai.

Iskolaszékek szervezetére és hatáskörére vonatkozó rendszabályok, a latin és görög szertari ásu római-jsath. hitközségekben.

I. Fejezet,

Az iskolaszék megalakítása.

1. §. A hitközségben létező népoktatási intézetek a püspöki hatóság mint egyházmegyei főtanhatóság felügye- lete és kormányzata mellett, a hitközségek alatt állanak.

2. §. E h e z képest minden hitközségben, mely kath.

népiskolával bir, lehetőleg az oktatásügyhöz értő de min- denesetre irni, olvasni tudó egyénekből külön hitközségi iskolaszék alakittatik.

A fiókegyházak iskolaügyeiket, akár az anyaegyház módjára külön, akár az anya- vagy más fiókegyházakkal egyesülve, mindig azonban az illető lelkész, mint rendes el- nök vezetése alatt kezelhetik.

Az egyesült hitközségi iskolaszékek tagjainak számát s azon arányt, melyben a hitközségek azokba tagokat vá-

lasztanak, az e végből egyesült községek szabad egyezke- déssel állapítják meg. H a megegyezni nem tudnának, mind a tagok számát, mind az egyes községek által választandók számarányát az egyházmegyei hatóság határozza meg.

3. §. A hitközségi iskolaszék t a g j a i :

a) Hivataluknál fogva a plébános, vagy helyettes plé- bános (administrator) és a latin s görög szertartású r. kath.

népiskolák rendes tanitói.

Azon esetre, ha a plébános vagy a helyettes plébános betegség vagy hasonló körülmény miatt az iskolaszék mun-

kálkodásában huzamosb ideig részt nem vehetne, akkor ma- g á t mint iskolaszéki tagot segédje által helyettesitheti.

Oly egyházközségben, hol több rendes tanító van, a tanitók képviselés u t j á n vesznek részt a hitközségi iskola- székben. E czélból kebelökből titkos szavazással öt rendes tanitó után egy, tizenkét rendes tanitó után pedig két tagot) ezenfelül minden tiz rendes tanitó után még egy képviselőt választanak, három évről három évre.

b) Választás által minden hitközségben legalább 5, és legfőlebb 36 tag, — és pedig a hitközség lélekszámához ké- pest 6000 lélekszámig 5—12, 6000—12000-ig 18,12000—

24000-ig 30, és azontúl 36 rendes tag választatik.

4. §. Választó képességgel bir minden latin, vagy gö- rög szertartású r. kath. férfiú, ki mint a hitközség tagja, vagy azon kivül is, az iskola fentartásához állandóan hozzájárul.

5. §. Választóképességgel nem birnak azok, kik az

1871. X V I I I . t. cz. 39. §-ának a) b) c) és d) pontjai értel- mében a községi választásokból ki vannak z á r v a : Jelesen:

a) a hadsereg (hadi tengerészet) állományában tettleg szolgáló katonák valamint a tettleges állományban levő honvédek ;

b) a kik valamely bűntény miatt vizsgálati fogság- ban vannak,

c) a kik valamely bűntény miatt elmarasztaltattak, a

marasztó itélet kihirdetésétől a büntetés egész tartama alatt ; O ' d) a csőd alatt lévők.

6. Iskolaszéki tagokul választhatók azon hitközség- beli választók, kik az oktatásügyhöz lehetőleg értenek s mindenesetre olvasni s irni tudnak.

7. Az első választás alkalmával a választók össze- írását és a választást az illetékes plébános, vagy helyettes- plebános a hitközségnek két választott tagjával eszközli, illetőleg vezeti. A következő választásoknál azonban, vagy ott, ahol már van hitközségi iskolaszék, az iskolaszék küld ki két tagot, kik a plébános elnöklete alatt az összeírást és a választást eszközlik.

A választók lajstroma megtekintés és netaláni felszó- lamlás végett 3 napig kitétetik. Ezen idő alatt a felszólam- lások az összeiró bizottságnál bejelentendők, mely azokat saját véleménye kíséretében végeldöntés végett az egyház- megyei hatósághoz terjeszti fel. (Folyt, köv.)

Voltak-s keresztények Pompejiben?

Nem régen harmadik kiadása jelent meg egy oly mun- kának, melyet a régészek nem kevésbbé mint a történetbu- várok már első megjelenése alkalmával is nagy tetszéssel fogadtak ; é r t j ü k Overbecknek „Pompeji in seinen G e b ä u - den, Alterthümern und Kunstwerken" czimü művét, mely a Pompeji körül folyó ásatásoknak történetét s eredmé- nyét 1748. óta egészen a mi napjainkig ismerteti. A mun- kának külső kiállítása fényes, számos műmellékletei, terv- rajzai sat. kitűnők. Azonban nem ennek felemlítése, vagy az egész érdekes munkának ismertetése s ajánlása az, mi jelen soraink feladatát képezi, mint inkább egy oly mozzanat kö- rüli vizsgálódás, melyet az csak igen röviden érint s mint szerinte mellékes dolgot, alig néhány szóra méltat.

Voltak-e keresztények Pompejiben? Léteznek-e hitelt érdemlő bizonyságok, melyek azt m u t a t j á k , hogy ezen,

79-ben eltemetett városban Krisztus neve már ismerve s hirdetve volt ? Ezek bizonyára oly kérdések, melyek, elte- tekintve attól, hogy a netán igenleges válasz Pompeji iránti érdekeltségünket nem csekély mérvekben fokozná, történet- tudományi, különösen egyháztörténelmi szempontból is fe- lette figyelemreméltók; hiszen tudjuk, mennyi fájdalmas hézag t á t o n g még az ősegyház történelmében. H a e két kérdésre igenlöleg válaszolhatunk, akkor ez igen fontos ada- lék a kereszténységnek gyors terjedése mellett, még kisebb városokban is: adalék, mely annál becsesebb, minthogy egé- szen megbizható, mert kortanilag szabatosan meghatározott alapon nyugszik. Ha az ott netalán felfedezendő, vagy máris felfedezett bizonyítékok pogány forrásból származnak, akkor mint ilyenek a legrégiebbek, melyek vallásunkat em- iitik ; mert a mit Tacitus, Suetonius s Plinius, kik ugyan mind a hárman Pompeji elpusztulásának kortársai voltak,

5

a keresztényekről feljegyeztek, az a város elveszte után, s pedig jóval utána Íratott. Pompeji csak körülbelül öt német mértföldnyire volt Puteoli, a mai Puzzuolitól, hol szent Pál kikötve, már testvéreket talált, (Ap. Csel. X X V I I I , 13) kiknél hét napig maradt. Ha tehát Pompejinek elveszte előtt husz évvel az ennél alig nagyobb Puteoliban máris keresztények voltak, hogy ne volnánk kénytelenek feltenni, hogy amabban is, mely Strabo V, 4 szerint szintén kikötő- vel bíró város volt, hasonlólag már akkor is keresztény test- vérek laktak, s hogy a görög-római közéletnek annyi érde- kes s becses tárgyát s mozzanatát 1800 esztendeig megőrzött hamu alatt oly kegyeletes emlékek is lappanganak, melyek emez őskori hitrokonainktól származnak ?

Overbeck e kérdésre csak igen röviden s szárazon fe- lel, midőn művének 437. lapján ezt mondja : „Egészen el- szigetelten, de azért kétségbevonhatlanul a keresztények is emlittetnek egy szénnel irt feliratban, mely a vico dei lupa- nari 26. számú házában találtatik. Ezen feliratból, melv job- badán elenyészett, kellő biztossággal csak ezt az egy, de azért döntő szót lehet felismerni: [ C J H R I S T I A N . . melyet azonban tüzetesen a Nero-féle üldözésre vonatkoztatni, mint ez némely oldalról történt, nem látok elegendő okot.

Egy, kétségenkivül keresztény származású lámpa, melyet állitólagosan 1756-ban találtak, ugyancsak Pompejiben, ne- gyedik századbeli készítmény s ennélfogva mit sem bizo- nyít ama kérdésnek eldöntésében: voltak-e keresztények Pompejiben, vagy sem ? —"

A mi e lámpát illeti, tugadhatatlnn, hogy már réges- régen, talán mindjárt a városnak eltemettetése után, bizo- nyos neme a tolvaj-bányászatnak űzetett ott értékes tár- gyakra s ily uton jöhetett ez a ,keresztény' lámpa is a ro- mok közé. Durva egy munka, a kereszt jelével díszítve, mely- ben Garucci, római régész, egész biztossággal a I V . keresz- tény századnak készítményét felismerte.

Azonban térjünk vissza a mi feliratunkra, melyben a

„Christian .." szó fordul elő, vagyis jobban mondva, mely- ből csakis ezen egy szó ismerhető fel tisztán. Igaz-e, hogy megfejtése csakugyan oly nehéz s bizonytalan, amint ezt Overbeck állítani látszik ? Ha egyebet sem tudunk is az egészből kibetűzni, mint ezt az egy szót ,Christian ..' még akkor is legalább ennyit következtethetünk belőle, hogy Pompejiben csakugyan voltak keresztények is, vagy leg- alább, hogy ismeretesek voltak ottafi. De az is igaz, hogy ebből az egy szóból a Nero-féle üldözésre következtetni, na- gyon merész, hogy ne mondjuk alaptalan eljárás. Legköny- nyebben s legbiztosabban akként fogjuk magunkat ezen felirat iránt tájékoztathatni, ha felfedeztetésének s a körü- lötte történt fejtegetési s magyarázási kísérleteknek törté- netét vizsgálva, más feliratokkal is hasonlítjuk össze, me- lyek, tekintve a helyet, ahol találtattak, némi összefüggést sejtetnek a mienkkel. De még egy másik előzetes kérdés is van itt, s ez az : váljon voltak-e Pompejiben zsidók is. Ha igen, akkor már ezáltal is nagyon valószínűvé tétetik, hogy keresztények is voltak ; mert tudjuk, hogy az evangelium hírnökei rendesen először is a zsinagógához fordultak, hol sok helyt hivőket szereztek, de még több helyütt elkeseredett ellenségeket is, legtöbbnyire épen a zsidók lévén azok, kik a hatóságokat s a népet a keresztények elleni erőszakosko-

dásokra unszolták. Zsidók pedig voltak Pompejiben sőt zsinagógájok is volt o t t ; — de erről legközelebb.

(Folyt, köv.)

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK,

Pest, jan. 2. H o g y á l l u n k ? Az uj év kezdetén talán nem is azon kérdést kellene felvetnünk, hogy ,hogy állunk ?', hanem inkább azt, hogy ,mit hoz a jövő ?' és mégis ugy véljük, hogy nem minden alap nélkül lehet felvetni ,épen' az uj év kezdetén a kérdést, ,hogy állunk'? lényegesen függ- vén a jövő a jelentől épen ugy, mint az elvetett mag minő- ségétől a termés minősége; lia az alap, melyen társadalmunk nyugszik ép és szilárd, ha az irány, melyben társadalmun- kat az uj év találja, helyes, szóval ha társadalmi állapotaink az uj év kezdetén olyanok, hogy azokra nyugodtan pillant- hatunk, ugy Isten segélyével a jövőnek is nyugodtan tekint- hetünk eléje ; de ha az alap korhadt, ha az irány, mely tár- sadalmunk hajóját kormányozza, téves, ha állásunk az uj év kezdetén a komolyan gondolkozó léleknek mi megnyugta- tót sem nyújt, ugy a jövőre is csak ag o'odalomtelten te- kinthetünk.

,IIogy á l l u n k ' ? kérdezzük ismét, a jelzett két állapot közül melyik az, melyre a múltból határozott feleletet von- hatunk ? Lesznek mindenesetre, — hiszen a liberalismusnak minden bűnét elfedő, minden vétkét az erény színében fel- tüntető, minden jogtalanságot és igazságtalanságot a j o g és igazság mezébe felöltöztető harczosai még uralkodnak, hogy a corruptiót még nagyobb mérvben, mint az eddig történt terjeszthessék; mondjuk, lesznek, kik a helyzetet a liberalis- mus szemüvegén keresztül tekintve, mert előttük a vallás, jog és igazság nem tényezők a társadalomban, örömteljes

megelégedésüket fogják hangoztatni társadalmi állapotunk felől, legfeljebb talán azon aggodalom zavarván örömüket, hogy az ujabb mammon után kiterjesztett ujjaikat, isme- retes lármájuk közt vissza kell vonniok, különben szerintük minden jól megy.

Nem t u d j u k , irigyeljük-e inkább sorsukat, vagy pedig szánakozzunk-e felettük! Annyi bizonyos, hogy mi nem va- gyunk oly szerencsés helyzetben, hogy velük együtt örven- dezhetnénk. Ha mi e kérdésre felelünk: „hogy állunk", fe- leletünk nem lehet más, mint a leglesujtóbb, a legaggasz- tóbb, azért is tekintetünk a jövőbe a legszomoritóbb — a legszomoritóbb reánk magyar katholikusokra nézve.

Vagy, volt-e egyetlenegy egy mozzanat hazánk mult évi eseményeiben, mely az inaugurált liberális irányt a katholi- kusokra nézve kedvezőbb szinben tüntethetné fel? muta- tott-e hajlandóságot a liberalismus, társadalmunkat a jog és igazság alapjára fektetve, visszavezetni odo, honnan azt a nemzet legnagyobb kárára leterelte ? vagy csak tett-e Ígé- retet arra nézve, — mire különben tudvalevőleg nem nagy suly fektethető, — hogy megkezdendi a nemzet regenera- tiójának nagy müvét oly irányban, mely ezt egykor nagy- gyá, mert a vallásos élet által nemessé tette? Vagy, amit még elébb kell vala kérdeznünk, kifejezte-e beismerését an- nak, hogy annyi évi uralkodása nem egyéb, mint a téve- dések szánandó lánczolata, melyek a nemzetet erkölcsileg ugy mint anyagilag tönkre tették ? hogy a kormányzásról hirdetett elvek, hogy a képviselő padokról tett nyilatkoza-

6

tok, hogy a nép képviselőinek tettei legnagyobbrészt okai azon corruptiónak, mely a társadalom minden rétegeit áthatotta ? Eloszlatott-e a kormány csak egyetlenegy ag- godalmat is a mult évben azok közül, melyek méltán ébred- tek a nemzet szomorú jövőre nézve azoknál, kik komolyan megfigyelve a liberalismus által elvetett mag gyümöl- csét, előre megjövendölték, hogy a lejtő, melyre a libera- lismus a nemzetet vezette, az örvénybe viszi azt?

Mind e kérdésre, fájdalom, tagadólag kell válaszolnunk.

A helyett, hogy a kormány által uralkodó liberális párt szakított volna múltjával, és nem mondjuk, hogy kiváltsá- gokkal ruházta volna fel, hanem csak a nemzet törvényei ál- tal biztosított jogaiban megtartotta volna a kath. egyházat, mit tenni kötelessége volt, igenis e helyett a nemzet morális kárára rendszeresen oly irányt követett, mely működését vagy szűkebb térre szoritja, vagy épen lehetetlenné teszi azáltal, hogy a fentartására szükségelt eszközöket tőle el- vonja. A nemzet érdekében még ma is fájdalommal gondo- lunk vissza arra, hogy az alsóházban katholikus szemponthói egy szó sem emelkedett azon törvényjavaslat ellen, mely az egyház jogát az iskolában megszorította, és hogy a nm.

kalocsai érsek ur, a mily jogosult époly nemzeti érdekű in- ditványa a főrendiházban nem méltányoltatott, nem csekély fájdalmára mindazoknak, kik a nemzet jövőjét csak vallásos nemzedék által tudják biztosithatónak. Tetézi aggodalmun- kat azon körülmény, hogy a kormány még ú t j á t is el akarja vágni, egy netaláni üdvösebb irány keletkezésének, mintha csak erőszakkal oda fordítaná törekvését, hogy a nemzet lé- tezni megszűnjék ; ide kell szükségképen magyaráznunk a kormány azon tettét, melylyel a kath. kaszinók alapítását, honnan a liberalismus hatását ellensúlyozni lehetne, megtil- totta. K i mondhatja ily tények láttára, hogy helyzetünk örömteljes ? hogy az uj év bennünket oly helyzetben ta- lált, honnan nyugodtan tekinthetnénk a jövőbe ? Vagy szük- séges-e felemlíteni, hogy csak egy pár héttel ezelőtt sze- gény szerzetesek fosztattak meg kegyeletes alapítványuk- tól? fejtegessük-e ennek horderejét? ki ne látná be. hogy ama szegény szerzetesek igényei szerves összeköttetésben vannak a magyar- és erdélyországi összes kath. birtokok- kal? ki ne látná be, hogy a mily könnyen felforgattatnak egyik fejedelem alapítványai, époly könnyen felforgathatok a másikéi is? nagy végnek csak csekély kezdete az,ami a sze- gény barátokkal már megtörtént, ezt bizonyítja a mult év- nek azon ténye is, hogy egyházi alapitványaink nem egy- szeri megtámadásnak voltak kitéve, hogy az országgyűlés, jeléül annak, hogy nem tartja az egyházat azon alapítvá-

nyok jogos tulajdonosának, famosus 15-ös bizottságát is- mét megválasztotta, melynek eshetőleges jogköre, a magyar független bank megalapithatása érdekében, valószínűleg oda is k i f o g terjesztetni, hogy vizsgálja meg a főpapi, káp- talani és szerzetesi javak jogi természetét.

Ezek tények, melyekhez bizonyára még többet is ad- hatnánk; de elegendők, hogy azon kérdésre, ,hogy állunk ? alaposan azt felelhessük, miszerint mi katholikusok és ben- nünk a nemzet szellemileg és anyagilag védtelenül megtá- madtatva, tehát a legszomoritóbb helyzetbe j u t t a t v a va- gyunk épen azok által, kiktől védelmet és igazságot köve- telni jogunk volna. Igy talál bennünket az uj év, hogy ebből

mikép lehet örvendetes jövőt jósolni, vagy ki az, ki ily helyzetből elég mérész volna ezt tenni, — azt nem tud- j u k ; mi ily bátorsággal nem birunk, mert nem tudunk

hazudni, nem tudjuk a valóságot eltitkolni, nem akarjuk ol- vasóinkat fényes jövő Ígéretével az igazság rovására — megcsalni. Az adott helyzetből a jövőre következtetni in- kább t. olvasóink Ítéletére bízzuk, mihez azon Ígéretet csa- toljuk, hogy e helyen jövőre is mindig a leplezetlen igaz- sággal, az igazság; védelmével, a bün és jogtalanság; ostoro-oo 7 o o ^{' J} o o zásával fognak találkozni, mint eddig. A d j a Isten, hogy az utóbbival minél kevesebbet kelljen foglalkozni ! 4

Róma. Ö s z e n t s é g é n e k ú j é v i s z ó z a t a a b í - b o r n o k i k a r h o z . Karácson estéjén a bibornoki kar tisz- telgett ő szentségénél. Di Pietro bibornok, mint jelenleg a testületnek alelnöke olvasta a hódolatteljes feliratot, melyre ő szentsége a következő beszéddel válaszolt :

„Tökéletesen, őszintén s szivemből osztom fájdalma- tokat azon veszteségek felett, melyeket e napokban szen- vedtünk; mely veszteségek annál sujtóbbak, minthogy oly időben értek minket, midőn a folytonos rázkodtatások az egész világot lázas forrongásban tartják."

„E forrongások, ámbátor már huzamosb idő óta tar- tanak, még maisc sincsenek kimerítve, sőt nincs is kilátás _* o o ' rá, hogy egyhamar véget érjenek. Mindazonáltal épen e forrongás az, mely ujabb meg ujabb dicsőséget borit az egyházra, a hit s erkölcsi erőnek ama fényes példái által, melyeket kebelében minduntalan szemlélünk, s melyekre hiveit szakadatlanul ösztönzi; — s ugyan e forrongás az, mely nektek, Tiszt. Testvéreim, mindennap megujuló fára- dalmakat hoz, melyeket önként s a legnagyobb önmegtaga- dással felvállaltok s uj indokokat, Krisztus szeplőtelen je- gyesének jogait a hatalmaskodókkal szemben bátran és ki- tartóan védelmezni ; — e forrongás, ez tagadhatatlan, oka annak is, hogy az egyház elnyomatik, zaklattatik, üldözte- tik, bel- s külellenségek által, olyképen, hol valamint egy- kor a zsidó nép, ugy manap ő kénytelen, egyik kézzel fel- építeni a titokszerü Jeruzsálemnek, az ellenségek által meg- rongált falait, másik kezével pedig fegyvert forgatni ugyan- ezeknek folytonosan megujuló ostromai ellen."

„Üldözik az egyházat belellenségek, s ezek kevesen vannak; de üldözik külellenségek is, s ezek már nagy szám- mal vannak. A belellenségek méltán lázadóknak nevezhe- tők, kik a külellenséggel szövetkezve, mindketten a rátartás s felfuvalkodottság szelleme által űzve, felváltva ekként ki- áltoznak : Non serviam ! Vannak, kik élő szóval és tollal tá- madják meg az egyházat, kisebb nagyobb iratokat bocsátva közre, melyeknek közös czélja az, hogy az egyháznak te- kintélyét aláássák. Vannak névtelenül megjelent ily iratok is, melyek valamely uri teremnek sötét szögletében kelet- keztek. Viszont a külellenségek tűzzel s vassal támadják meg az egyházat, magokhoz ragadva, felforgatva, megsem- misítve annak nem csak birtokait, hanem egyéb, legszen- tebb jogait is."

„Amazok saját magok elhatározásából irnak és be- szélnek, mi küldetéssel sem bírva erre. Ex semetipsis loquun- tur, mint Krisztus Urunk mondá a pharizaeusokról. Ennél- fogva hiábavaló minden erőiködésök, nuhes sine aqua s mindössze csak tévelyeket hirdetnek. Beszélnek ugyanis, de

7

„De különösen mit tegyünk, mit tehetünk, hogy e daczos kihívásokat az illő korlátok közé visszaszorítsuk?

Az egyház, siratva a lázongókat, önkénytelenül is e sza- vakra f a k a d : Filii matris mcae pugnaverunt contra me; s ismét : Filios enutrivi et exaltavi, ipsi autem spreverunt me ! E n is egyesítem hangomat e szomorkodó anyáéval s ismétlem vele: Filios enutrivi et exaltavi, ipsi autem spreverunt me ! Mindazonáltal kövessük sz. P á l apostolnak intelmét: Ar- gue, obsecra, increpa in omni patientia et doctrina, — intse- tek, kiáltozzatok, imádkozzatok, s ha szükséges, használjá- tok az egyház fegyvereit, a canonszerü büntetéseket, ne- hogy e gonosz csalók incselkedéseinek az együgyüek és gyengék áldozatul essenek."

„Továbbá pedig, az ellenségek ama másik fajára mu- tatva, igy szóljunk a mennyei Atyának magas trónusa előtt :

Usquequo peccatores, Domine, usquequo peccatores gloriabun- tur? O h Istenem, meddig fognak e gonoszok lihegve zsák-• Ö O CT O

mány után rohanni, hogy az egyházat minden anyagi bir- tokától megfoszszák ? — mindig készek, (s ez még roszabb,)

hogy egyéb jogait is lábbal tapodják, tanszabadságától meg- foszszák őt, sőt mind azon szabadságoktól, melyeket Te ru- háztál rá, különösen pedig attól, mely e szavakban foglalta- tik „Euntes, docete omnes gentes?!"

„Ekként, Tiszt. Testvéreim, amint szembe szállunk az egyiknek felíuvalkodottságával, ugy álljunk ellent mások vadságának is. Igenis, azokkal, kiket az U r Isten már is el- itélt, — azokkal szemben amaz állhatatosságra támaszkod- junk, mely eddig is már csudálkozás tárgya volt az an- gyalok s emberek részéről egyaránt, s mely Isten segítségé- vel a végleges diadalt biztosítja nekünk. E d d i g azt mond- hatjuk, hogy azok ugyan üldöznek minket, mi pedig tánto- rithatlan következetességgel teljesítjük kötelességünket:

Persecutionem patimur sed sustinemus. Ez irányban halad- j u n k ezentúl is, Tiszt. Testvéreim, éltünk végnapjáig, hogy aztán a Mindenhatónak ítélő széke elé állítva ezt mondhas- suk : í m e , hű őrei voltunk küzdő egyházadnak, s mindent megtettünk, mit erőnk tennünk megengedé, hogy annak j o - gait épségben fentartsuk ; — igy az apostolnak j á m b o r bizal- mával fogjuk az örökkévalóság koronáját mi is remélhetni."

„Adja Isten szent áldását emez óhajainkra s adjon szent áldása által u j erőt nekem és Nektek is. Ugyanezen áldás száljon Rátok s minden hozzátok tartozókra s ma- radjon veletek mindvégig — A m e n ! Benedictio...

Páris. A v a l l á s s a p o l i t i k a ; a f e l f o r g a t ó k r e m é n y e i . Bármit mondjanak is bizonyom theoreticusok, kik azonban elméleteikben magok sem hisznek s a gyakor- latban minden lépten nyomon meghazudtolják azokat : a vallás képezi azon főrugót, főtényezőt, mely mindazoknak eljárását igazgatja, kik jól vagy roszul avval foglalkoznak, mit mainap .politiká'-nak nevezünk. A k á r positive, akár ne- gative, azaz : akár azon szándékkal, hogy a vallást s a vallá-

sosságot előmozdítsák, akár azzal, hogy azt üldözzék, el- nyomják, k i i r t s á k ; — mindig a vallás képezi azon közpon- tot, mely köré tetteik, beszédeik, törekvéseik forognak, s ez jól van igy ; mert, habár folytonos harezok és súrlódások közt, az eszme mégis él, hangoztattatik, fentartatik s ezzel meg van adva a lehetőség, annak isméti uralmát, bár nagy küzdelmek árán is kivivni, s a jobb jövő számára, az emberi nem j a v á r a biztosítani.

Ezen s hasonló goudolatok támadtak lelkünkben, mi- dőn törvényhozó testületünk alsóházának, a cultusministe- rium költségvetése körüli vitáit szemléltük. Hogy ily költ- ségvetés egyáltalában létezik, s hogy olyan, amilyen, az a múlt századi egyházüldözésnek szerencsétlen következmé- nye. Nem lehet e szükkörü tudósításnak feladata, bebizo- nyítani, mily nemzetgazdászatilag káros hatást gyakorolt az egyházvagyonnak elkobzása nem csak nálunk, hanem a pyrenaei félszigeten s legújabban Olaszországban is, s min- denütt hol az egyházi javaknak lelkiismeretlen elharácsolása néhány zsidó nyerészkedőt gazdaggá tesz ugyan, de az állam- nak s a nemzetnek mi hasznot sem, hanem inkább roppant ká- rokat okoz, amennyiben az egyháznak, addig önmaga által födött költségeit most már roppant u j adók által fedezni kény- telen ; — mondom : ennek fejtegetése nem képezheti egyegy rövid tudósításnak t á r g y á t ; nem csudálni azonban, ha ily tárgyalások s viták alkalmával, mint a minőknek legújab- ban alsóházunkban valánk szemtanúi, hasonló gondolatok önkényt is előtérbe tódulnak.

E tárgyalásoknak vörös fonalát a radicalisoknak azon törekvése képezi, a cultusministernek, a katholikus egyház költségeinek fedezésére követelt összegekből, a hol csak le- hetett, törölni. Az eszközölt törléseket nem mondhatni szer- felett nagyoknak, s azért inkább csak arra valók, hogy az illetőknek rosz akaratát tüntessék fel, semmint, kevés kivé- tellel, valódi k á r t tegyenek. Van azonban a törlések közt olyan is, mely valóban h á t r á n y o s a franczia egyházra nézve.

Ilyen azon indítványnak elfogadása, hogy a ,Magasabb hit- tani Intézet'-nek költségei töröltessenek, s a szent Dénesről nevezett káptalanban az üresedésbe j ö t t helyek többé be ne töltessenek. Eléggé nevezetes, hogy mindkét inditvány zsi- dótól s z á r m a z i k ; mert ez a szemtelen faj polgári egyenjogú- ságát mindenütt arra használja fel, hogy a keresztények ügyeibe avatkozva, a ,goj' elleni gyűlöletének elégtételt szerezzen s a keresztény társadalom felforgatására czélzó törekvéseit annál szabadabban folytassa. E z é r t látjuk a zsidót mindenütt tevékeny részt venni mindenféle forrada- lomban ; nem ugyan ott, hol a golyók röpülnek ; mert arra- való a ,goj', hogy egymást oktalanul agyonüsse és lőjje ; hanem a háttérből nógatva, uszitva a keresztényeket egy- másra, s a sajtóban, a parlamenti szószéken s mindenütt, hol veszély nélkül az ő legsajátosb fegyverét f o r g a t h a t j a : a ha- zugságot s arczátlan rágalmat. Ily ,nemes' harezos Sée zsidó is, ki az emiitett két inditványt tette.

A felforgató elemek egyáltalában igen bátor hangon nyilatkoznak ismét. í m e egy kis idézet a ,Revolution' czimü lapból, mely irálymintának nagyon is jellemző. A kérdéses czikk ily feliratot m u t a t : „Három elmetszendő torok vagg le- vágandó fej" s többi közt ezeket m o n d j a : „Nem I X . Pius, Abdul Hamid vagy I. Vilmos fejét kérjük egyelőre, de még

8

Shylock-ét sem, (e név alatt a vörösök Mac-M ihont értik, azon következetesség miatt, melylyel az alkotmányos for- mákhoz ragaszkodik) ; — sokkal sürgősebb, hogy más há- rom fej vágassék le : a királyság-, a papság- és a tőkéé. Mig ez a három fej nincsen levágva, addig a nép — tehát az emberi nemnek kilencz tizedrésze kénytelen lemondani azon jótéteményekről, melyeket a tudomány és műveltség, a béke, a szabadság, egyenlőség s testvériség nyújthatnak neki, addig kénytelen lemondani a munkára, sőt az életre való jo- gáról is; — szóval le kell mondania az igazi köztársaságról, mely nem a szólamok, hanem a tettek köztársasága leend.

M i g e három fej ugyanazon egy kalap alatt a legigázott néposztályok ellen összeesküdhetnek, addig a jövőben csak ugy fognak uralkodni, mint a múltban, az egyik a nyers erőszak, a másik a tudatlanság, a harmadik az éhség által.

Hogy ily gyújtó beszédek nagyon is arra valók, a tá- jékozatlan osztályokat felbőszíteni, könnyen megérthető, s az ember valóban nem tudja, szánakozzék-e a szegény, félre-

vezetett népen, vagy megvesse-e ama durva tömeget, melyre ily haszontalan beszédek képesek, még csak a legkisebb ha- tást is gyakorolni. De ha van, a kit megvetni kell, ugy azon ,müveitek' azok, kik ilyetén lapokat s czikkeket gyártják, kik iparczikket csinálnak a hazugságból s üzletet a töme- ges gyilkolások előidézéséből ; mert a zavarosban halászni reméllenek aminthogy a legnagyobb ,,szabadsághősök' minde- nütt a legnagyobb tolvajok is — exempla sunt odiosa ! . . . .

VEGYESEK.

— A ,M. Állam' érdemes szerkesztő tulajdonosát, Lon- kay Antal urat a majsai kath. Olvasó-egylet mindjárt ala- kuló közgyűlésén egyhangúlag disztugjául választotta meg.

Az erről kiállított értesitő okmány igy hangzik : Nagyságos ur !

Tekintve a hazai katholicismus érdekeinek előmozdí- tása körüli sokoldalú s fáradhatlan kitartással párosult ta- pintatos eljárását : de különösen tekintve a Majsán alakulni szándékolt „kath. Olvasóegylet" vezér-eszméinek valósítá- sában tanusitott azon minden dicséretet felülhaladó ügy- buzgalmát, mely által a majsai kath. Olvasó-egylet érdekei- vel egyetemben az összes hazai katholicismus ügyét is vé- delmezé, a Majsán alakult „kath. Olvasó-egylet", — mely-

nek alapszabályai cziméből a kath. szó töröltetni rendelte- tett, melynek alapszabályaiban azonban azon kitétel: hogy tagjai „csak is katholikusok lehetnek", meghagyatott, — f.

évi október hó 8-áa tartott alakuló közgyűlésén egyhangú- lag elhatározta, hogy Nagyságod felkéressék : miszerint ke- belébén mint disz-tag helyt foglalni méltóztatnék.

Ezen elhatározásnak következtén hódolatunk tiszte- letteljes kifejezése mellett odajárul alázatos kérelmünk, mi- szerint olvasó-egyletünk óhajtását, hogy t. i. kebelében mint disz-tag helyt foglalni szíveskednék, kegyesen fogadni, s azt teljesíteni méltóztassék.

Ki egyébiránt kitűnő tiszteletem nyilvánítása után, olvasó-egyletünk alapszabályai másolatának ide •/. alatti tiszteletteljes csatolása mellett vagyok, Majsán, nov. 30-án 1876. Nagyságodnak alázatos szolgája, Demény János, plé- bános s olvasó-egyleti elnök.

— A liberális rendszernek egyik előkelő személyisége, Luksich Bódog, volt országgyűlési törvényhozó, későbben többrendbeli magánérdemek következtében, a pesti kir. zá- logháznak főigazgatója, legújabban 70,000 forint eltűnése után megszökött. De ez még csak semmi, — hisz' ez csak ö O 7

állami pénz, mely talán arra való ; hanem több az, hogy az emiitett ,ur', nem tudjuk hanyadfoku szabadkőműves lévén, a ,testvérek' pénztárát is, mely rá volt bizva, hallomás sze- rint tetemesen megkönnyítette. Igaz, hogy az országos kő- müvességnek egyik méltóságos főemberét néhány nap óta feltünőleg kétségbeesett képpel látjuk az utczán futkározni.

— Schematismus Yenerabilis Cleri reg. 0. S. Bene- dicti Archi-Abbatiae Sancti Martini in S. Monte Pannoniae ad a J . Chr. 1877. E nagyérdemű rend jelenleg a mlgos fő- apát uron kívül 3 apát s 129 rendtársból áll. A főapátság területén 26,539 katholikus van, 4142 iskolás gyermekkel.

Főgymnasiuma van a rendnek Esztergomban, Győrött, So- pronyban ; algymnasiuma Komáromban, Kőszegen, P á p á n . Szeretetadományok szentsége* Atyánk, IX. Pius

pápa számára.

Karácsonyi ajándékul a szentatyának, névtelenül 1 db. cs. ar.

Egyéb kegyeletes adakozások.

Missiókra egy darab régi 2 ftost.

A külföldi üldözött papoknak item 2 ftost.

E L Ő F I Z E T É S I F E L H Í V Á S .

A ,Religio' néhány hét múlva harminezhatodik évfolyamába lép, s büszkén Magyarország legrégibb lapjának mondhatja magát. Ennek érdeme jórészt a t. közönségé, mely azon elveket, melyeket e lap hét lustrumon keresztül vallott és védelmezett, nem csak általában osztotta, hanem pártolása által is bebizonyította, miszerint azokat egész terjedel- mökben helyesli.

Négy éve, hogy az annyi jeles elődök által kijelölt uton haladni iparkodunk ; — mióta a ,Religio' fenáll, még senki ily ho3zu időig, megszakitás nélkül, nem vitte a szerkesztést; váljon a lap hasznára van-e ez, vagy sem, itélje meg a t. közönség, ítéletét pedig pártolása által tüntetendi fel, melyet a jövő évre is ezennel teljes tisztelettel kérni bátorkodunk, azon szerény öntudatban, miszerint részünkről eddig mit sem mulasztottunk el, miáltal lapunkat nem csak érdekessé, hanem hasznossá, sőt itt ott talán szükségessé is tehetni gondoltuk. Vezérczikkeink az egyházi tudománynak kiválóbb ágait mindig kellő változatossággal tartották szem e l ő t t ; ,Pesti leveleink' bátran s kimerítően tárgyalják a hazai esemé- nyeket, kivétel nélkül, támadva s védelmezve, amint a szükség magával hozza; , E g y h á z i tudósításaink' mindent említenek, mi tisztán egyházi s egyházpolitikai szempontból érdekes és fontos, mig végre irodalmi rovatunk a kül- s kiválólag a hazai katholikus irodalmat, majd jelezve, majd ismertetve s bírálva, a lehető legnagyobb tökéletességben felkarolja.

Igy lesz ez ezentúl is. Részünkről a jó akarat s buzgó törekvésnél egyebet ugyan nem Ígérhetünk ; de azért Istenbe vetett bizalommal megnyitjuk az uj előfizetést, azon kedves reményben, hogy nem csak régi barátainkkal fogunk találkozni, hanem hogy épen ezek szívesek lesznek, lapunkat alkalomszerű ajánlás által minél szélesebb körökben terjeszteni.

E l ő f i z e t é s i f e l t é t e l e k :

Egész évre 10 forint, félévre 5 forint o. é. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; a szerkesztőnél, Budán, viziváros, föutcza 221. s Kocsi Sándor nyomdai irodájában, Pesten, országút 39. sz. — Legalkalmasabb, legczélszerübb s legkényelmesebb előfizetési módul az úgynevezett postautalványokat ajánljuk. A könyvkereskedői uton való előfizetést mellőzni kérjük ; mert százalékot nem adhatunk.

Kiadó-tulajdonos s felelős szerkesztő: báró Hornig Károly, hittudor, m. k. egyetemi tanár.

Nyomatott Budapesten 1877. Kocsi Sándor saját nyomdájában, országút 39. szám alatt.