STATISZTIKA! IRODALMI FIGYELÓ
1029
tozóban jelentkezik. így a legkisebb négyze- tek módszere nem ad torzítatl—a—n becslést, s ezért .nem alkalmazható. Ha viszont a haz- tartás összetétele magyarázó változólkenrt zbe- épvül az egyenletbe, alklloor erős muiliiilkal'linie- aniitárs jelentkezik (hiszen a háztartás nagy- ságra és a jövedelemmagyság 'krorrelállt), en- nélfogva a paraméterekre kapott becslés megbízlhamatilianzná válik. A probléma egy megszorító feltetelezes bevezetésével oldiha- tó meg. meiy szerint a két ipamame'iter ösz- szegie 1. Ez a feltevés viszont nem állja meg helyét, mert a nagyobb méretű háztartások esetében !az új tag befogadásának hotáwr- költségre kisebb, mint a kis családokban, de a becslés elvégzéséhez feltetlenül szrüikségxes.
A szerző ezt tartja a módszer alapvető [hri-
bóljdinldlki.
A kutatók megkísérelték, hogy a két eddig ismertetett és a lényegesen bonyolultabb (a uh'asZinross—ági iü—gigvény egy speai-ávlis tor- mátjáfnralk woillkalimazánsán alapuló) módszert a torzítások elkerülése érdekében úgy halsz- nálijálk, hogy az azonossági skáláik összeállí—
tásának rallapjált csak az elsősorban vagy kii—
zá'róllia—g felnőttek álltal! tagyaszbatt ámukna iondibott kiadásaik lklépezzélk. E megoldásnak szánmas nehézségen (például (: legtipikusab- ba'n ide tartozó cikkek-ne: alkoholra. dohány- na riardímomt kiadások igen nagy hliibával mér- hetők) kívül van egy alapvető hibája. Azon a feltételezésre—n soflalpsziík ugyanis, hogy a felnőttek fogyasztási struktúráját nem befo—
lyásolja a család összetétele Mivel ez vnyri-I—
vánvallóaln nem felel meg a valóságnak (a gyermekes családokban élő felnőttek élei—
módja 5 enxnéllíogva fogyasztási szektás—di sem egyeznek meg a gyermektelen 'hárzaslpámoké- vall vagy egyedüli—áldó *fellnő—ttelloével), a kapot-t eredmenyek sem lehetnek 'megibízlh—a'tók.
Az azonossági skátliáik összteá'llí'tásáma a .,j'övedlellen'ílküiszőbök" módszere ils liellhasz- nállihvató. Ez voltakeppen azoknak az átlagos iöved-elemvszintelmek a megállloap—í'tásáit jelen- ti. amelyeken a különböző méretű háztartá- sok megengedhetik maguknak bizonyos iu- xu—sciikrkek 'megvázsáriláasárt. A módszer alikral—
mazásáiniaik legnagyobb buktatója éppen ezeknek a luxuscikkeknek a kijelölése. A választásnak elvben függetlennek kell len—
nie a háztartások nagyságától, tagjainak ko- rától, mű'yelttségié'től stb. Ez azonban lelke: — zel'hetetlen: például a kocsi, a hűtő—szek- rény, a küíllfölidi utazás luxusikéint való meg- ítélése egészen más a kezdő fizetésből élő fiatalok. a középkorúak és a nyugdíjasok
szempontjából.
A háztartások életkor szerinti megoszlása nemcsak az utóbb említett módszer eseté- ben befolyásolja az azonossági skálálk kiala- kítását, egyébként is gondokat okoz a kuta- tó'klnak. A nyugdíjas háztartások átlagostól eltérő fogyasztási szenkezebének Figyelembe—
vétel—e, a gyerekek kormegoszlásának (az azonossági skálák összeállításában való) ér- vényesítése még további kutatásokat igényel.
Szerző aiikkie befejező részében megál—la- pítj-a, hogy az azonossági sikálláik kialakítá- S'óinlalk rni—nics tökéletes módszerre. Mivel ezen—
ban ezek a skálák az elmeleti kutatások és a gyakorlati támsaaalomupwoliitikasi dontesek megalapozása szempontjából egyaránt szük- ségesek, nem kell! lemondani felhasználá- suk—ről. A módszerek ismereteben lehetőség van a hiibálk, torzítások nagyságának tbe—cs- lésére. A felhasználási cél—ak ismeretében el- dönmh—ető, hogy melyek azok a hibák, ame- lyek adott aél szempontjából kevésbé zava- rók. s igy kiválasztható az a módszer. amely- nek alkalmazása a legmegfelelőbb eredményt adja.
(xlrsmr. : K uti Éva)
ZLOMNNOV. L. — TJUSEVA. V.:
A [Ni-EM AlNYAiGi SZOLGÁLTATÁSOK VOLUMENENEK ÉRTEKELÉSE ES USSZEHASONLITÁSA
(Ob ocenke i szoposztavlenii ob"ema nematerial'- nüh uszlug.) — Vesztnik Sztafisziíki. 1976. 'IL sz. M—
438. p.
A tanulmány ikliiiinlduiróipontjia annak meg- állapítósa, hogy a szocialista életmód fej- lesztése va szolgáltatásaik volumenének rn'ö—
velését és minőségének ídloozársiát követeli meg, ami ifellhétellezi wa számban/ételi muta—
tószámok tökiéiletesí'térs—ét és e tevékenységek tervezését.
Mivel! a szolrgwállihabáisok eddig a közigaz- dasági [kutatások és statisztikai rszáimlbavérbel elhanyagolt területeihez tartoztak, szerző időszerűnek "láb)-Ul, ihogy mualkno zszilnztű árttle- lcianrbést adjon a szolgáltatások osztályozó—sá- róll. Megemlíti, hogy o szolgáltatások egy—
felől vásárolt és ingyenes. másfelől anyagi vagy nem anyagi szolgáltatások lehetnek.
Ez utóbbi csoportosítás alapján a szel- aáil'tiotási szférát két nagy mészme lehet ta- golvni'. Az első, amelybe azok az ágazatok tamtozznakí amelyek anyagi jelllegű szolgái- tatásokat nyújtanak !(rkleresikedelem, ven-deg—
iártárs, jiavító—iklambavnmartó szolgáltatás—ak, egyed—i megrendelésre készített új ifogyraszitá- si zaiikrkielk stb.), amelyek tehát gyakorlatilag az anyagi tenmieliés részét képezik. beleszá- mítanak a memüeti jövedelembe, és bele- t'G'l'lZlOZlnlOlk a nemzeti jövedelem rfogyasztású alapja és a lakosság meálljövyedelímle ein-eve—
zesű lmvutiatőkrba. A vm-G'leOldlllk csoportot lklé' pez'iik fazolk az áraazlatak, amelyek nem anya- g—i (iszlelilemzi) jellegű szolgáltatásokat nyúj- tanak (oktatás, lku—litúrna; művészet; tudomány
és tudományos szal—gáltatás, egészségügy, sport, tánnsadatliomibizitosrítáas, lakás és [kommu—
náilis vszdlgállitatáso'k, vldöizszial—gállltatácsak stb.).
1030 STAUl'SZTlKAl i-RODALMI FlGYELÖ
A szocialista országokban a [nem anyagi szolgáltatásuk jelentős ütemben fejlődnek, amit a Szovjetunió, befigyel—ország és Ma- gyomarszág példáján illusztrált, bemutatva (:
munkások és alkalmazottak összes llé'tsz'áimá—
nak 1960 és 1973 közötti rdiinam'iikiuis'alakju- las—ált és ezzel vpánhwuzamasan a nem anyagi ágazatokban ioglalkozbatottak — (az előbbi—
nél nagyobb mértékű — létszámának vállma- zását.
A 'nem anyagi isz—olgáltatósoknak ua sza—
oialisma táunsavdwarlam életében betöltött iniö- vekvő jelenősége egyre iinlkálblb OlklíiUlÓilllSSlÓ teszi terjedelműk helyes meghatározásan—ak problémáját. Jelenleg a szocialista országok tervezési és statisztbilkrai gyakorlatában egyre többször alkalmazzák az összes anyagi ja- vak és szolgáltatások lakossági vagya—szmá—
sárnsaik vollumenéwre Vio—natkozó :mutiatőt. Ennek során xmegkülöiniböztetett figyelmet érdemel a nem anyagi szolgáltatásaik terjedelmének megihatáinozárso .
Szerzők tanulmányukban a nem anyagi szol- gáltatásaik teljes értékének megállapítására vonatkozóan különféle módszereket ismertet—
nek. A nem anyagi szolgáltatások között van—
nak olyanok. amelyeket teljes egészében a lakosság fizet, amelyeket részben vérit, és amelyeket ingyen nyújtanak -a lakosságnak,.
Azon ágyam—tak nem anyagi szalg'óllhatá'svai'n-ak értéke, amelyekben dominálnak a fizetett szolgáltatások (szórakoztató vállalataik lakás- és lkamimaniiális szo—lvgvóll'tia'cóis. személyszállí- tás1 lakossági xhírközllés stb.). meghatároznia—
tó a megfelelő intézmények és vállalatok tényleges árbevételének (nagyságával. A rész- ben a lakosság által térített nem anyagi szolgáltatásaik teljes értékét, a lakosságnak e szolgálhatáisakuna történt irválfandí'tá-saival és a megfelelő rkuözüiletek és intézményeik clean- txa-rtwáasáihxoz ado—tt áll—lami diotáxciőkkal lehet mérni. Ami a ilaloossaginiark nyúj—tart ingyenes szolgáltatásokat (például lakhatási, szociális, egészségügyi intézményekben stb). illeti.
ezek értéke meghatározható a megfelelő iin- tézmények és közületek illetnnbartósvóm iordí-
tott társadalmi ráfordítások összegével.
A nem anyagi szolgáltatások énekelnek megközelítő pontosságú imegihatáznozósa tör—
ténhet más módszerrel is. E cell—na fel lehet használni a nemzeti jövedelem togygszfcársi alapjának mutatóját, amelynek értékébe ibe- számítják az ezen szolgáltatásaik nyújt—ásá- hoz rkiapiasalódó asnyag—rálomdíztásak értékét.
Ha ismert a lakosság részére nem anyagi szolgáltatásokat végző intézmények és lközü- letek dolgozóinak xmrurnlkabére, akkor a bé—
rek és ne szemeztem—k anyagráilomditlásai'nlalk összege megadja a 'nem anyagi szolgálta—
táisiolk teljes é—ntéikié't.
Az előzőkben említett három ország aal—a—
tai a ;nem anyagi iszalgálbaltásolk egy lla—
kosma jutó értékének jelentős növekedéséről
tájékoztatnak, ide számottevő Úeúilődés't jellel- nek (a nem anyagi ágazatok beruházásait ismertető eredmények is.
A tanulmány érdekes és bonyolult kér—
déenexk tekinti a nem anyagi szolgáltatásaik—
kal kapcsola-tos lnemzeülcöz'i ös—szlelhraisanilístlást.
Ebben az esetben a nem anyagi szall—gálta- tásolk 'nemzeti valutáklban megadott valu—
menét egységes valutára (kell átszámítani.
például az öisszehiasanlllímandó országaik egyi- kén-elk árai—n. ilye—n átszósmitásolk eredménye- ként, pór—as összehasonllítása'k esetén (SZON- jebuxnió—Magya-rarszág, Szovjetunió-lengyel- ország) két válnixnldexet lloell számitani ahhoz, hogy át lehessen szamitani za nemzeti ya- lurtálban 'meglhiairáunozott értékeiket cruibeliérték- re. Az elsőt az egyik ország. a Szovjetunió
szolgáltatósszenloezete szerint, a másodikat az összehasanlítós'ban nászt vevő másik ar- sz*ág szolg—álltatóslílogyaszbósi szerllcezete alap—
ján.
Az egységes valumáma 'töntérnő átszámítás- h—oz külön kell 'meglhvatánomni (: vására—li: mem anyagi szolgáltatások indexét, illetve az in—
gyenes és a részben térítéses szal—gáltatá- solk indexelt. A vásámalt szolgáltatásuk oso—
portjá'nak az egységes valutáma történő vót—
számítása az árumepnezenitóxnsak kijelölés—ém alapul. Ebben —az esetben fontos az árumetp- rezentiáinisolk helyes kiválasztása mijn—den szal—
gáltartáisi csoportra vaniaidkozőan, valamint 'az egyes szol—gáltatásokuna vania-ükloizó árviszony—
számolk kiszámítás—a. Az ingyenes vagy mész- ben térítéses szolgáltatások értékének egysé- ges valutána történő átszámítása lényegesen eltér 'a fizetett szolgáltatások átszámítás—ártól.
Ez a fizetett. ingyenes és vészben térítéses szolgáltatások összértékének megállapitásá- nál követett eltérő elljánósből adódik. Az in- gyenes és részben térítése—s szolgáltatások érbéklét a nyújtásuflchioz kapcsolódó tényle- ges vtársadalmi rálardításolk nagysága fejezi ki, amely magában foglalja (; lolyó anyag—
költségeket, az álló-allatnak amortizáció—s ikölt- ségét és a munkabér-ráfordításakeat.
E szolgáltatásuk összvaltamenét egységes valutában az ún. 'kőlltségziindrex—módszerrel lehet kifejezni. E rmzódszennek imeguűelelően a nem anyagi szalgázltatásak összértékét lkölt- se'gn—elmenlként kell egységes valutára átszá- mímani.
A tanulmány bellejező részében szerző fel- sorolja a nem anyagi szalag—áltat-á'solk valu—
menének iéintélkeléséihez és különösen ezek nemzetközi összelhzasanilítóis—áihio-z Gellhaszmó'llha—
tó naturális mutatókat: az iskoláik, tiecihvni- kuma'k, főiskolák számát; az ezek által ki—
bocsátott szakrem'benelk számát ezer llalklos—ra számítva, továbbá a lkónhuó-zi ágyak, illetve a színlhiáiz'látbogualtők szamat ezer llalcosr-a szá-
mítva stlb.
(ism.: Arányi Emil)
