A szerkezetváltozás és a szolgáltatások

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

327

nő talál munkát. 1986 júniusában például az itt foglalkoztatottak 21 százaléka volt nő. A különbözőség érdemlegesebb. ha csupán a részmunkaidősök állományát vizsgáljuk.

Amint másutt is, a brit nemzetgazdaságban a részmunkaidős állások száma a vizsgált területeken számottevően bővült az évtized első felében. Főleg a szállodaiparban és az étkeztetésben bizonyult ez jelentékenynek, a- hol a nők által betöltött részmunkaidős állá- sok száma 1981 és 1986 közöt 56 OOO-rel gya—

rapodott. A növekedés éppen 56 százalékos, jóval mérsékeltebb, mint sok más ágazatban, de e szférában már korábban is nagy volt a részmunkaidőben dolgozók hányada.

Alaposabb vizsgálatokból kiderül, hogy az Egyesült Királyság más tevékenységi terüle—

teivel szemben a turizmushoz szélesebben kapcsolódó alágazatokban viszonylag kevés telies munkaidős veszítette el állását az 1980—

as évek elején, közepén. Valójában gyorsab- ban nőtt a foglalkoztatásuk. mint ahogyan azt a kutatások előre ielezték. Sőt. 1981 és 1986 között főként a telles munkaidőben el- látandó funkciók száma gyarapodott, min- denekelőtt a sportot és a pihenést—kikap- csolódást szolgáló intézményekben.

A turizmus és az ezzel összefüggő tevé- kenységek területén a fizikai és az irodai foglalkozások vannak túlsúlyban. A szállo- daipari és az élelmezési egységek. valamint a szorosabban vett turisztikában és szabad- idő—eltöltésben közreműködő szervezetek a brit gazdaságnak ahhoz a ritka köréhez tar—

toznak. ahol a fizikai foglalkozásúak iránti iaénv növekszik. Nagyszámú munkaalkalom kínálkozik itt mind a már begyakorlott mun- kavállalók. mind a munkaerőpiacra vissza- térők számára. A részmunkaidős elfoglaltság fontossága ellenére (bizonyos foglalkozások- ban) iő lehetőséaet találnak e tevékenysé- aekben az iskolákat éppen elhagyók, a to- vábbképzettek és a felsőfokú végzettségűek.

A fiatalok mindenekelőtt a szállodaipari és étkeztetési foglalkozásokban tudnak el—

helyezkedni. ahol az üresedések természete és az esetenkénti viszonylag nagy munkaerő—

forgalom. valamint a toborzás és a kiválasz- tási politika gyakran épp az állást kereső új

dolgozóknak kedvez.

Az 1970—es évek eleie. közepe óta szembe- tűnően nagy és növekvő számban alkalmaz egyetemet. főiskolát végzetteket a turizmus- sal összefüaaő alágazati blokk. Az igazga- tási és a diplomát igénylő foglalkozások sze- repe mind lényegesebb az adott funkciókban.

laaz, az egész brit gazdaságban teried a diplomások foglalkoztatása, de a vizsgált szféra és ezen belül különösen az utazás és

utasszállitás kimagaslik a sorból.

Számos nagy turisztikai foglalkoztató szer- vezet állitott fel vagy fejleszt ki szabályos

képzési programokat a nem dolgozók szá- mára, és bátorítja az állást keresőket, hogy idevágó szakmai képzettséget, műszaki és humán ismereteket szerezzenek. Gyakran a már létező képzési rendszereket" támogat- ják, és más, például szakmunkástanulói ok- tatást és gyakorlatot szerveznek, mindenek—

előtt a szállodaiparban és étkeztetésben.

Sok kisebb és közepes szervezet más politi- kát folytat: ragaszkodik a frissen alkalmazot—

tak előképzéséhez vagy munkával párhuza—

mos oktatásához, begyakorlásához.

A vizsgált pályák munkaerő-forgalmáról nincsenek bőséges adatok, de sok elemzés azt sugallja, hogy a képzésbe bekapcsolódó, illetve éppen belépő fiatalok gyakran hagy- ják el állásukat már az első évben. Jó né- hány cég évi 200 százalékos munkaerő-hul- lámzásról számol be (bizonyos fizikai foglal—

kozásokat illetően), ami egyébként más szak—

mákban sem ritka, főleg ha fiatalokról van szó. Esettanulmányok igazolják. hogy a pá- lyán maradás sokszor egyértelműen kifize- tődik: a képzett fiatalok viszonylag hamar kerülnek munkafelügyelői és kezdő irányítói beosztásba.

A turizmushoz és a pihenéshez kapcsolódó foglalkozások nagy előnye, hogy az érintet- tek aránylag könnyen mehetnek át más fog- lalkozásokba, illetve szerezhetnek rokon szak- képzettséget. Ezek után számos elhelyezke- dési lehetőség nyílik számukra, illetve keve- sebb akadállyal tudiák önállósitani magukat.

Valódi nyereség mindez egy olyan munka- erőpiacon, amely egyre nagyobb rugalmas—

ságot követel az emberektől, főként a fizi- kai foglalkozásokban. Az, hogy a munkaerő- forgalom nagysága mennyire segítheti a vál- tást. bizonytalan, hiszen a mozgást olyan té- nyező is jócskán befolyásolja, mint a kere—

setek színvonala. A fiatalok mobilitási kész—

séae természetesen szintén fontos elem.

Befeiezésül az 1992—ig várható foglalkoz—

tatási kilátásokat is tárgyalja a cikk.

(ism.: Somogyi Miklós)

A SZERKEZETYÁLTOZÁS ÉS A SZOLGÁLTATÁSOK

(Strukturwandel und Dienstleistungen.) — DIW Wochenbericht. 1987. 34. sz. 460—468. p.

A tanulmány a Német Szövetségi Köztár- saságban a szekunder és a tercier szektor között végbemenő szerkezetváltozást elsősor- ban a foglalkoztatottság szempontjából vizs- gálta. A szolgáltatásokat input- vagy output- kritériumok alapján lehet más gazdasági te- vékenységektől megkülönböztetni. Az output vagy funkciók (az előállítottiiavak) szerinti, vagy szervezet (vállalatok, intézmények) sze-

rinti tagolásban vizsgálható.

328

A szervezeti felfogás alapján -- s a hivo- talos statisztikák többnyire ezt érvényesítik

—- a következő gazdasági ágakat tekintik a szolgáltató szektor (azaz a tercier szektorY összetevőinek: kereskedelem, szállítás és hir-

közlés; hitelintézetek és biztosítók: vállal—a- tok és szabad foglalkozásúak által végzett szolgáltatások (ún. egyéb szolgáltatások);

nem profilérdekeltségű intézmények, magán—

háztartások: közigazgatás (területi önkor- mányzatok, társadalombiztositás). A magán—

háztartások a háztartási alkalmazottakat foglalják magukban. Ennek a csoportosítás- nak sajátossága, hogy különböző gazdasági

* ágakban is végeznek azonos vagy hasonló szolgáltatásokat, főleg az oktatás, az egész- ségügy és a szoEiális ellátás területén.

A szekunder szektor fő területe a feldol- gozóipar. de ide sorolják a bányászatot, az energiagazdálkodást és az építőipart is. Pri- mer szektornak a mezőgazdaságot, az er- dőgazdálkodást és a halászatot tekintik.

A szekunder és a tercier szektor szervezeti alapon történő elhatárolása azonban sok bi- zonytalansággal jár, például ha a vállalatok hasonló súllyal foglalkoznak árutermeléssel és szolgáltatással. Emellett holding-társasá- gok megalakulása vagy a vállalati összeolva- dások is módosíthatják a főtevékenység vál- lalaton belüli arányát, amely pedig irányadó a jogilag önálló vállalatok ágazatba sorolá—

sakor.

Az árutermeléshez mindig szükség van in- putként szolgáltatásokra is, akár maga az üzem végzi, akár külső fél teljesíti ezeket.

Például a beszerzés és értékesítés, raktáro—

zás, irányítás, tervezés, fejlesztés nélkül a termékelőállítás sem képzelhető el. A növek- vő munkamegosztás e tekintetben is arány—

eltolódásokat okoz mind a feldalgozóiparon belül, mind a szekunder és a tercier szektor között, s ezt a statisztika sem tudja kielégí- tően érzékeltetni.

A ,,három szektor hipotézis" fontos felté- telezése, hogy növekvő jólét esetén folya—

matosan nő a szolgáltatások iránti igény, a—

melynek kielégítésében a piacon kívül az ál- lam is szerepet vállal. A háztartások fogyasz- tási struktúrájának elemzése szerint a Né—

met Szövetségi Köztársaságban az átlagos—

nál nagyobb mértékben emelkedett a lak—

bérre és a kisebb kiadási tételekre (ezen belül különösen a biztosításokra) fordított összegek aránya. Figyelembe kell azonban venni, hogy az egészségügyi és az oktatási ráfordításokat az adókon keresztül finanszí—

rozzák, s így a személyes fogyasztásban nem tükröződik a hetvenes évekbeli jelentős nö- vekedésük, ami pedig közrejátszott az állami

részesedés kiszélesedésében.

A fogyasztási szerkezet alakulása a helyet- tesítési lehetőségektől és az árarányoktól is

függ. Ha például a szolgáltatások árai a termékek árainál erősebben emelkednek. ak-r

kor az igények egy részét házilag végzett munkával vagy ún. "intelligens" termékek vá- sárlásával elégítik ki. Az ,,árnyékgazclaság—

hoz" tartozó tevékenységek — ideértve a ,.fe—

kete" munkát vagy :: házilagos saját mun—

kát —- befolyásolják a statisztikailag mérhe—

tő társadalmi termék nagyságát és szerkeze—

tét is. (A ,.fekete" munka például főleg az építőipar és a javítóiparok ..hivatalos" ter- melését csökkenti.) Az önkiszolgálásra való áttéréskor maga a szolgáltató tevékenység

csökken. _

A strukturális változás egy része a szekun- der szektoron belül megy végbe, és sokszor nyomon sem követhető. Ez a helyzet a ter- mék és szolgáltatás egyidejű értékesítésekor"

(például hardware és software). vagy amikor () termékeladáshoz külön végzett szolgálta- tások kapcsolódnak (tanácsadás, szerelés.

karbantartás, esetleg finanszírozás, amelynek egyik fontos példája a lízing).

A strukturális változás akkor válik a szel—

gáltató szektorban is láthatóvá, ha a koráb- , ban e szektorban folyó szolgáltatások vég- zését önálló, erre specializált vállalatok ve—

szik át. E szempontból igen progressziv te- rületek a tanácsadás, az információgyűjtés és -feldolgozás, a piackutatás és a finanszí-

rozás.

A szekunder és a tercier szektor közötti munkamegosztás változása az input-output elemzésekben is nyomon követhető. Utalnak erre a vállalati költségek megfigyelésének eredményei is. amelyek az ipari. illetve kéz- műipari szolgáltatások mellett a bérleti és kölcsönzési dijak, valamint a biztosítási költ- ségek erős emelkedését jelzik.

A Német Szövetségi Köztársaságban a hetvenes években lassult mind a gazdaság- nak, mind főbb ágainak növekedése. Ugyan- akkor sok szolgáltató ágazatban az átlagos- nál gyorsabb volt a növekedés üteme, és számottevő lassulás 1973 után sem követke- zett be. Ez elsősorban a hitelintézetek és a biztosítók, az oktatás. a tudomány és kul- túra, az egészségügyi és állatorvosi magán—

ellátás (1980—ig), az egyéb szolgáltatások, a lokásbérbeadás, a közigazgatás (1980-ig) és a nem profitérdekeltségű intézmények tevé—

kenységére volt jellemző. A kereskedelem és a szállítás növekedési üteme szoros korrelá—

ciót mutatott a fe'ldolgozóiparéval, a postai szolgáltatások viszont — a hírközlés dinami- kus fejlődés folytán — átlagon felüli ütem- ben nőttek.

A ,.három szektor hipotézis" egyik alapvető feltételezése, hogy a szolgáltatások termelé- kenysége csak lassabban emelkedhet, mint a termé'kgyártásé. Ha tehát az igények a szolgáltatások iránt legalább úgy növeksze-

STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ

nek, mint a termékek iránt. akkor a foglal- koztatottság szükségszerűen a szolgáltatások javára tolódik el.

A szekunder és a tercier szektor termelé- kenységalakulásának összehasonlitása elég- gé problematikus. Különösen a hatékonyság- változás mérése, illetve (: szektorális árdef—

lálás korlátozott statisztikai lehetőségei okoz- nak e téren nehézségeket. Ennek ellenére megállapítható, hogy a magasabb és az ala- csonyabb termelékenységi dinamika közötti választóvonal nem egyszerűen a szekunder

"és a tercier szektor között húzódik. A ma—

dern technológia bevezetése. a nagyipari szervezési formák alkalmazása több szolgál- tató ágazatot is a magas termelékenységnö- vekedésű ágazatok közé emelt. (Például az egyéb szállítás, a posta, a gazdasági szol—

gáltatások egy része. a bankok és biztosí- tók.) Ugyanakkor főleg a személyi szolgálta- tások (ideértve az egészségügyet is) az át—

lagosnál alacsonyabb vagy éppen csökkenő termelékenységű területek közé tartoznak. Az említett szolgáltatások iránti igények fokozó- dása tehát más-más előjellel, esetenként az általánosan feltételezettől eltérően módo- síthatja a foglalkoztatási struktúrát.

A Német Szövetségi Köztársaságot illető- en az 1960 és 1985 közötti időszak - fog—

lalkoztotottsági szemszögből — három rész- periódusra osztható.

Az első periódusban, 1973 előtt a mező- gazdaság és a bányászat jelentős létszám—

csökkenését még ellensúlyozta a többi ága- zat: kisebb részben a feldolgozóipar, az építőipar, a kereskedelem és a szállítás, nagyobb részben pedig a szolgáltató ágaza- tok létszámnövekedése. (Az utóbbi területen csak a háztartási alkalmazottak száma csök-

kent említésre méltóan.)

Az 1973 és 1980 közötti években még to—

vább folytatódott — bár kisebb ütemben — a mezőgazdaság és a bányászat létszámcsök—

kenése, ezt azonban a többi ágazat már nem tudta kiegyenlíteni. A szolgáltatások közül csak a vendéglátás, az oktatás, a tudomány és kultúra, valamint az egészségügyi magán- ellátás terén mutatkozott a korábbinál erő- sebb létszámemelkedés. Összességükben a szolgáltató ágazatok még kétszeresét szívták fel a mezőgazdaságban és a bányászatban felszabaduló létszámnak. a feldolgozóipar és az építőipar létszámcsökkenését azonban már csak mintegy felerészben kompenzálták ezekben az években.

Az 1980—as évek első felében a helyzet ha—

sonló, de még kiélezettebb volt. A leépítés tempója a mezőgazdaságban ugyan lassult, a feldolgozóiparban és az építőiparban vi- szont lényegesen gyorsabbá vált. A szolgál-

tató ágazatok közül a kereskedelemre, a vas—

úti és vízi szállításra egyaránt a csökkenő foglalkoztatás volt a jellemző. Számottevő

329

emelkedés csak a lakásbérbeadás, a nem profitérdekeltségű intézmények és az egyéb

szolgáltatások terén jelentkezett.

E változásokkal egyidejűleg jelentősen csökkent az évi átlagos munkaidő, 1973 óta különösen a vendéglátás, az oktatás, a tu—

domány és kultúra, illetve 1980-ig az egész- ségügy és az egyéb szolgáltatások terüle- tén. Ezekben az ágazatokban egyre több részmunkaidőben faglalkoztatottat alkalmaz- nak, ami szintén hozzájárul a foglalkoztatot—

tak számának emelkedéséhez.

Végső soron az állapítható meg, hogy — bár a foglalkoztatási struktúra a szolgáltató szektor javára módosult ——- a változás mérté- ke kisebb volt mind az elméletileg feltéte—

lezettnél, mind a teljes foglalkoztatottsághoz szükségesnél. Az árutermelő ágazatok lét- számcsökkenéséhez képest a szolgáltató szek—

tor foglalkoztatási arányának növekedése túl csekélynek bizonyult. A magas munkanélkü- liség okait azonban elsődlegesen nem a szolgáltató szektorban, hanem a gazdaság egészének fejlődésében kell keresni.

Egyedül a szolgáltatások felé irányuló erő- sebb struktúraeltolódástól középtávon sem várható döntő fordulat a munkaerőpiacon.

Ehhez átfogó foglalkoztatáspolitikai stratégia szükséges, melyben lényeges szerepe lehet a szolgáltató szektor további expanzióra képes területeinek is. A részstratégiák olyan fon- tos társadalmi problémák megoldására irá- nyulhatnának, mint az át-, illetve tovább- képzés, a fiatalok munkanélkülisége, a kábí- tószerekkel kapcsolatos rehabilitáció, az idős állampolgárok gondozásával és elhelyezke—

désével összefüggő egészségügyi és más fel- adatok. Foglalkoztatáspolitikai szempontból nem a már eddig is végzett állami tevékeny—

ségek magánkézbe adására van szükség. ha- nem további, kiegészítő szolgáltatási kínálat megteremtésére magán—, illetve nem profit- érdekeltségű intézmények keretében vagy ál—

lami kezdeményezésben. Az alternatív szek—

tor azért érdemelne az eddiginél nagyobb támogatást, mert a feladatokat gyakran ru—

galmasabban, jobban és kisebb költséggel tudják ellátni, mint a már működő, sokszor túl nagy szervezetek.

Szükség van a szubvenciók és a struktúra—

polítika összhangjának kritikai felülvizsgála- tára is. A támogatások összetételének a szol—

gáltatások fejlesztési lehetőségeit és kívánal—

mait figyelembe vevő módosítása jobban nö- velné az árutermelés versenyképességét is, mint a szekunder szektor zsugorodó ágaza- tainak határozatlan időre szóló támogatása.

Az összes szubvenció — csak pragmatikus okokból javasolt — lineáris csökkentése a

strukturális problémák megoldását nem tud—

ná elősegíteni.

(Ism.: ma Lászlóné)