Hjerpe, R.T.: Az állami szektor szolgáltatásainak reálértéke

930

engedéllyel nem rendelkezők és a tisztázat- lat helyzetűek becsült számából adódik. Az utóbbi csoport azokból tevődik össze, akik kerestek ugyan munkát. de nem jelentkeztek a munkaközvetítőben, és akik valamilyen szak- mai oktatást kerestek. de még nem válasz—

tottak. A végső létszám a 15—20 éves lakos—

ság 7.9 százalékának felel meg.

Hasonló a helyzet a Szövetségi Köztársa- ságra vonatkozólag, ahol a munkanélküliként nyilvántartott 98 800 fiatallal szemben a fen—

ti szempontok figyelembevételével 293 700 po—

tenciális munkanélküli 15—20 év közötti la- kost mutatnak ki. Ez a megfelelő korú lakos—

ság 6 százalékát teszi ki. Figyelemre méltó, hogy míg Nyugat—Berlinben a férfi, a Szö- vetségi Köztársaságban a női munkanélkü—

liek vannak túlsúlyban.

Ezek után a szerző részletesen bemutatja a nyugat-berlini és a nyugat-német 15—20 év közötti korosztály gazdasági aktivitás sze—

rinti megoszlását: a tanulókat iskolatípusok szerint, a foglalkoztatottokat, a nyilvántartott munkanélkülieket, a szakmai képzésben ré- szesülőket, a nem dolgozó feleségeket és a különböző egyéb oknál fogva keresőtevékeny- séget nem folytatókat.

(ism.: Nádas Péter)

HJERPE, R. T.:

AZ ÁLLAMI SZEKTOR SZOLGÁLTATÁSAINAK REÁLÉRTÉKE

(The measurement of real output of public sector services.) — The Review of Income and Wealth. 1980.

2. sz. 237—250. p.

Az állami szektor szolgáltatásainak méré- se általábon a munkaráfordításak alapján történik. Ennek a megközelítésnek a jogossá—

gát az indokolja. hogy a munkatermelékeny- ség ezeken a területeken nem változik lé- nyeges mértékben. Gyakorlati szempontból fontos indok az is, hogy koncepcionális és adatgyűjtési problémák miatt igen nehéz a kibocsátási, termelési adatok összeállítása.

Az állami szektor statisztikájának összeállí- tásával foglalkozó legújabb ENSZ módszer—

tani ajánlás (UN Draft Manual on Public Sector Statistics, 1979.) olyan javaslatot tar- talmaz, amely szerint a nyújtott szolgáltatá- sok volumenének megfigyelését összekapcsol- ják a szolgáltatások igénybevételére vonat—

kozó adatokkal. Ez a legoptimálisabb módon úgy oldható meg, ha megfigyelik a szolgál—

tatás termelői és felhasználói közötti tranz- akciókat. A feltételezések szerint a tranzak—

ciók száma arányos a változatlan áron mért bruttó kibocsátás nagyságával. Bizonyos kol- lektiv jellegű szolgáltatások esetében (köz- igazgatás, honvédelem) ez a megoldás nem

alkalmazható, mivel nem kerül sor tranzak-

ciókra. ilyen esetekben a szolgáltatás meny—

nyiségét továbbra is a végzett munka volu- menével mérik.

Az állami szektor tevékenységének mérésé—

re szolgáló módszerek tökéletesítését több körülmény indokolja. Minthogy számos or- szágban jelentős mértékben kibővűltek az állami szektor méretei, a nemzeti vagyon je- lentős része itt kerül felhasználásra. A fel- használás hatékonyságának biztosítása, az állami szektor tevékenységének tervezése meg- követeli, hogy ezen a területen is megbíz- ható mutatók álljanak rendelkezésre.

A szolgáltatások volumenének mérésével kapcsolatban számos elméleti kérdés is tisz—

tázásra szorul. Eldöntendő. hogy a kibocsá- tást jóléti szempontból. vagy pedig a terme- lési lehetőségek szempontjából vizsgáljuk-e.

Ettől függően másfajta súlyozást kell alkal—

mazni (fogyasztói vagy termelői árak, árnyék—

árak). Ugyszintén problematikus (: gyakorla- ti számitások esetében a jövedelemeloszlós optimalitására vonatkozó feltételezés.

A kibocsátás vonatkozásában, annak keze—

lésében jelentős változások mentek végbe.

Első megközelítésben bármely adminisztratív vagy állami tevékenység felfogható termelé- si függvényként:

aszk)

ahol:

0 — a kibocsátás,

R -— a ráfordítások vetokra, f — a transzformációs folyamat.

E megközelítés esetében általános feltéte—

lezés. hogy a ráfordítási elemek könnyen mérhetők. Ez azonban nincs mindig így. Ne- hezen mérhetők például a tanulók esetében a tanulás érdekében kifejtett erőfeszítések, ráfordítások, vagy a háztartások azon ráfor—

dításai, amelyek az öregek gondozásakor me- rülnek fel. A kibocsátás (O) gyakran mint rá- fordítás jelenik meg más. a jóléti terek transzformálásával kapcsolatos összefüggé—

sekben:

W:F(O)'

ahol a W vektor a kibocsátás (O) végső jó—

léti hatását írja le. Ez a felfogás az állami szolgáltatások hatását a következőképpen áb- rázolja: ráfordítás—)termelési folyamat—)—

kibocsátás—% társadalmi vagy egyéni jóléti hatás.

A társadalmi jelzőszámok, valamint a költ- ség—haszon elemzés módszere szintén fel- használható a jóléti hatások elemzésére. Az állami szektor tevékenységének mérésére a—

zonban ezek az eljárások nem alkalmazha- tók, mivel az egyedi mutatókből súlyozás ré—

STATISZTIKA! IRODALMI FIGYELÓ

931

vén nem képeznek olyan aggregátumot, a—

mely a nemzeti termék mérlegébe beilleszt—

hető lenne.

Jelenleg még kevés gyakorlati tapasztalat áll rendelkezésre az új típusú volumenmé—

réssei kapcsolatosan. Egyik ilyen eset a finn oktatási szektor kibocsátási volumenének mé- rése, Az új módszertan szerint a volumen mé- rése a tanulóórák megfelelően súlyozott szá- ma alapján történik.

Ha az oktatási intézmények tevékenységét mint termelési folyamatot tekintjük, a követ—

kező termelési függvényt kapjuk:

x : f(L, K, R) ahol:

x — az oktatási kibocsátás, L -—a munkaráfordítás, K —a tőkeráfordítás, R — az anyagráfordita's.

Finnország esetében (: tanulóórák számá—

ra vonatkozóan nem állt rendelkezésre infor- máció, ezért a tanulálétszámból indultak ki.

Az új ENSZ ajánlás szerinti számítások az alábbi iskolatípusra vonatkoztak: általános és középiskola, szakmunkásképzés, felsőfokú oktatás, egyetemek. A számítások eredménye- it összevetették a nemzeti számlákban közölt

adatokkal.

Ezek szerint az oktatási szolgáltatások vo- lumene Finnországban 1960 és 1975 között évi átlagban 4.2 százalékkal nőtt. A munkará—

fordítások növekedési üteme — a termelé—

kenységi szinvonal változatlanságának felté- telezése mellett — 3.8 százalék volt.

Ha az új módszertannal összhangban a kibocsátás mutatójának a diákok számát te- kintjük, a növekedés 0.4 százalékos volt évi átlagban. Ebből viszont az következik. hogy a munka termelékenysége ebben a szektor-

ban évente 3.4 százalékkal csökkent.

A kapott eredmény jelentős mértékben el- tér a nemzeti számlákban közölt adatoktól.

Ennek az a magyarázata, hogy a fenti meg- közelítés nem veszi figyelembe az oktatási szolgáltatások minőségének változását. Nyil—

vánvaló. hogy a fenti számítások értékelése során elengedhetetlen a szolgáltatások mi- nősége terén bekövetkezett változások méré- se, bár ez nem könnyen megoldható feladat.

Az új ENSZ ajánlás szerinti számítások eredményeként szükségessé vált korrekciók olyan nagyságrendűek, hogy változást idéz—

nek, illetve idézhetnek elő a bruttó hazai ter—

mék volumenére és növekedési ütemére vo- natkozó adatokban is. Ha feltételezzük, hogy az egyéb szolgáltatások volumene nem vál- tozik. az oktatási szolgáltatások volumenének az új ENSZ ajánlás szerint történő mérése a bruttó hazai termék volumenének növeke-

10'

dési ütemét közel 0.5 százalékkal csökkente—

né, mivel ezeknek a szolgáltatásoknak az aránya a bruttó hazai termékben 15 száza- lék körül van. A valóságban a többi szolgál- tatás volumene is változik, ezért a korrekci- ók végeredményben a fentinél is lényegesebb változást idézhetnek elő a bruttó hazai ter—

méknek a nemzeti számlákban közölt adatai- ban.

Éppen ezért az új ENSZ ajánlás bevezeté- se előtt meg kell győződnünk arról. hogy ez a módszer a korábbinál elfogadhatóbb, jobb eredményeket ad-e?

A végleges döntés kialakítása érdekében néhány kérdés még tisztázásra szorul. Ilyen például az állami szolgáltatások minőségé- nek mérése; a jólét mérőszámának nemzet- közi konvenció alapján történő kiválasztása;

továbbá megfelelő termékosztályozási rend- szerek kialakitása. Mindezen problémák meg—

oldásában különleges jelentőségűek a nem- zetközi szintű erőfeszítések.

(Ism.: Nagy Sándor)

VASCSUKOV, L.:

A MEZÖGAZDASÁGI TERMÉKMINÖSÉG STATlSZTlKÁJÁNAK KORSZERÚSlTESE

(Szoversensztvovat' sztatiszticseszkoe izucsenie ka- csesztva produkcii szel'szkogo hozjajsztva.) — Veszt- nik Sztatisztíkí. 1980. 10. sz. 3—10. p.

A minőség és a hatékonyság javítása a Szovjetunióban a gyakorlati munkában és az ezzel foglalkozó határozatokban is az első helyet foglalja el. A mezőgazdasági termé- kek minőségvizsgálatára alkalmas statisztikai mutatók két csoportba sorolhatók. Az egyik a szorosabb értelemben vett mezőgazdasági.

termékek beltartalmára (fehérje, keményítő.

cukor, szárazanyag, a gyapjúszál hosszúsá- ga) utal: a másik (részben ugyanilyen ismér- vek alapján) a feldolgozott termékek minő- ségére vonatkozik. Ezenkivül igen jelentősek, de számokkal nem mindig meghatározhatók a termékek olyan tulajdonságai mint a szín, a forma. az illat. az aroma, a tisztaság stb.

A termékek minőségének meghatározására többféle módszer is ismeretes. Számunkra a gazdaságstatisztikai eljárás a legfontosabb, amely a termék előnyös, vagy hátrányos tu—

lajdonságait termőtájanként, a gazdaságok meghatározott csoportjaira, a tervezési nor—

mativókkal összhangban vizsgálja. A termék- kel szemben támasztott követelmények tech- nikai, gazdasági. sőt társadalmi hasznosságot kívánnak kifejezni. Az igények megfogalma- zása ugyanazon termékkel szemben is több- féle lehet. A aabonaféléknél például más a vetőmagtermelés, a malom-, a sör-, a takar- mányipar elvárása ugyanazon termék eseté- ben. A termékek beltartalmi tulajdonságai