Wagenführ, R.: Az európai szocialista országok beruházási volumenének növekedéséről

STATISZTIKÁI ' mÓDALMI FIGYELÖ

667

Nagymértékben csökkent a közlekedés fajlagos —? 10000 vasúti kilométerre jutó

— energiafelhasználása is, elsősorban a dieselesités és villamositás következtében.

A vállalatoknál az energiagazdáikodás

megjavítása terén további lehetőségek kí—

nálkoznak, egyrészt a szállítási és raktá—

rozási veszteségek csökkentése, másrészt az elszökő földgáz hasznosítása, az ipari

folyamatokban keletkező hulladékenergiák hasznosítása, az erőművi önfogyasztás

csökkentése révén. Nagy jelentősége van a villamosenergia-termelés és hőtermelés

további koncentrálásának.

(Ism.: Kovács Tamásné)

WAGENFUHR, R.:

AZ EURÓPAI SZOCIAL!STA ORSZÁG-OK BERUHÁZÁSI VOLUMENÉNEK '

NÖVEKEDÉSÉRÖL

(Zur Entwicklung des Investitionsvolumens in den sozialistischen Lándern Europas.) — Statis—

ttsche Hefte. 1967. 4. SZ. 263—2'18 p.

A szocialista országok évkönyveinek be—w ruházási adatai tartalmilag eléggé külön- böznek egymástól, mind az árak jellege, (összehasonlítható illetve folyó áras érté—-

kelés), mind a beruházások köre (felúji—

tások, befejezetlen beruházások, egyéni

lakásépítkezések figyelembevétele stb.) te—

kintetében,

Ezért a szerző különösen értékesnek tartja, hogy az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (Genf) az 1950—1965 közötti időszakra vonatkozó összefüggő idősoro- kat tett közzé a szocialista országok beru—

házásairól, konstans árakon. A nemzeti valutában értékelt adatokkal kapcsolat—

ban azonban felmerül az egységes valu—

tára való átszámítás igénye is. Mivel a hivatalos valutaárfolyam erre a célra nem

vehető közvetlenül számitásba, szükség

van a beruházási szférára vonatkozó vá- sárlóerő—paritás kifejezésére.

A szerző röviden vázolja két lengyel

közgazdász: Zelinska és Rakowski számí- tásainak eredményét, akik abból kiindul-

va, hogy Lengyelországban az 1956—1960.

évi összes beruházások értékének 5l,5 szá- zalékát az acél, a cement, a tégla és fa építőanyag képviselte, megállapították a

beruházások e négy fő anyagának értékét a többi szocialista országról is, zlotyiban kifejezve, s a kapott arányokat tekintet- ték a ,,beruházási javak paritásá'l—nak. A módszert elég sok kritikai megjegyzéssel illették, elsősorban amiatt, hogy kiiktat- ja a beruházási szerkezet nemzeti különb-

ségeit. _

"IÚ

'Szovjet részről három módszerrel foly—

tatnak kísérleteket a beruházások össze- hasonlitására. A ,,lényeges befektetések"

módszere közvetlenül a beruházások köz—

gazdasági hatékonyságát veti egybe, pro- duktív berendezéseknél a kapacitás, nem produktív beruházásoknál pedig a hasz-—

nálati érték összehasonlitása útján. Ezt a —— mindenekelőtt Kvasa által ajánlott -—— módszert azonban például a reprezen—

tativ beruházáselemek különlegesen nagy minőségi eltérései esetén nem lehet al—

kalmazni. Tisztázatlan továbbá, hogy az elméleti vagy a tényleges kapacitást kell—e összehasonlitani stb.

' A ,,reprezentatív objektumok" módszere egyes főbb létesítmények költségeinek ár—

index segitségével való átértékelésén alapszik. Elsősorban épületek és berende-

zések esetében alkalmazzák. Problémája,

hogy a nemzetközileg összehasonlitható objektumok köre viszonylag szűk. Mindkét eddig említett módszer csődöt mond, ha az összehasonlitandó országokban nagyon kü- lönbözők a természeti feltételek és a ter—

melőerők fejlettsége.

A leginkább használható módszernek a beruházások fő költségelemeinek átértéu

kelése tűnik (,,az elemenkénti ráfordítások

módszere"). "

Az építési munkáknál rendszerint az

anyagok, a bérek, a leírások és a nyerea

ség árviszonyait vizsgálják. A gépek és felszerelések átértékelésénél az ipari ter- melés összehasonlításából származó adato- kat veszik alapul, ha a beruházott gépeket belföldön állítják elő. Az importált felsze-

reléseket, rubelárakon történő összehason—

litásnál, a szovjet belföldi vagy export—

árakon értékelik. A szovjet közgazdászok a módszernek .azt az előnyét hangsúlyoz-

zák, hogy a globális volumenen kívül a

struktúra összehasonlítását is lehetővé teszi.

E -—— nem minden részletében bizonyi—

tott — számítás eredményei szerint a KGST—országok beruházási volumene 1950—ről 1965-re 4,3—szorosára növekedett, A KGST—országok összes bruttó beruházá—

sai (Albánia és Mongólia nélkül) 1955. évi árakon 1950-ben 14,8 milliárd, 1965—ben pedig 63,0 milliárd rubelt tettek ki. A 15 év alatt az emelkedés töretlen volt, bár 1953— ban és 1961—ben a beruházások növe—

kedési üteme némileg lassult.

A KGST——országok — beruházásaik ab—

szolút nagysága szerinti — sorrendje

1950 és 1965 között a következőképpen

alakult. Az élen a Szovjetunió és Lengyel—

ország állnak. A Német Demokratikus Köztársaság kiszorította Csehszlovákiát a harmadik helyről, Románia pedig Magyar—

országot az ötödikről. Bulgária hatodik—

668 STATISZTIKAI museum—anem

nak lépett előre, így Magyarország az

utolsó helyre került

Ha a beruházási tevékenység intenzitá-

sának megismerése érdekében az egy la—

kosra jutó beruházás értékét állapítjuk _ meg, akkor az országok sorrendje lényeg gesen megváltozik: 1950—ben Csehszlová- kiában volt a legmagasabb az egy főre,

jutó beruházás, majd viszonylag nagy-kü—

lönbséggel Lengyelország és Magyaror-

szág következett. A Szovjetunió középen helyezkedett el. A Német Demokratikus Köztársaság — mely akkor a háborús ká—

rokat még nem heverte ki és a háború

utáni terhek is leginkább akadályoztáka

fejlődésben —, továbbá a még erősen ag—

rárjellegű Románia és Bulgária beruhá-_ ( zási intenzitása 1950- ben még igen ala- csony volt. *

Az egy lakosra jutó beruházás 1965—ben már a Szovjetunióban a legmagasabb, né—

hány rubellel meghaladja Csehszlovákiáét, míg a harmadik helyre a Német Demokra—

tikus Köztársaság került, magasfokú ipa—

xosítottságának megfelelően. Emellett je—

lentős kiegyenlítődés ment végbe a KGST-f, országok között. A hét ország egy főre éső '

beruházási összegének szóródása 1965-ben

kétötöddel kisebb volt, mint 15 évvel ko—

rábban. Különösen intenzív azoknak az országoknak növekedése (Magyarország-—

tól eltekintve), amelyek 1950-ben még igen

alacsony beruházási színvonalon álltak.

Az együttes adatok vizsgálatakor azon—

ban nem feledkezhetünk meg az orszá—- gonkénti fejlődés jelentős különbségeiről:

Magyarország és Csehszlovákia esetében egyes években a beruházás abszolút csök- kenése is előfordult, Romániában, Bul-

gáriában és a Német Demokratikus Köz—

társaságban az ilyen visszaesések ritkák,

Lengyelországban és a Szovjetunióban pe—

dig csak a növekedés lassulása volt időn-

ként megfigyelhető, csökkenés egyáltalán

nem fordult elő.

Az Európai Gazdasági Bizottság is meg—

állapítja, hogy a KGST--országok beruhá—

zási tevékenysége elég szorosan össze- függ. 1954—ben, illetve 1961- és 1963—ban általánosabb jelenség volt a beruházások növekedésének lassulása. A legutóbbi években a fejlődés üteme kiegyenlítetteb- bé és állandóbbá vált.

A szerző, az ún. Svenilson—módszer al—

kalmazásával megkísérli a KGST-orszá—

gok közötti összehasonlítás eredményei—

nek továbbvezetését. E módszer szerint a beruházások közelítő indexét az acél- és cementfelhasználás mértani átlagaként

számítják ki. Annak ellenére, hogy e szá- mítás ellen a jogos észrevételek egész, sora hozható fel (például az acélfelhasznái lás igen durva közelítést ad, hiszen a gé—

pek és berendezések külkereskeaer "

galmának hatását nem veszi figye, _

a gyorsan fejlődő exportú országok tul—

magas acélfelhasználással szerepelhetnek stb), a grafikus ábrázolás a vizsgált ore

Szág'ok többségénél mégis _meglepő

sonlóságot mutat a közvetlenül mért be— _, ruházási volumen, illetve a nyersacéieés bementfelhasználás indexeinek geometriai ;

,_,_

átlaga között. A Szovjetunió beruházás ' volumenének évi átlagos nöVekedése nél—'

dául mindkét mérési módszer szerint !,2, ,

százalék volt, az 1955—1965. években. Ez , , megerősíti a szovjet statisztikumk által ' * közzétett, —— s nyugati részről eddig "fel-—

értékelt"—nek tartott — eredményeket,

_ Kísérleti számításokat végzett a sZer— ,_

1 ző az említett közelítő módszeralapján:;

Kínai Népköztársaság beruházásairól is.

Megállapítja, —- bár részben becsül—t ada-,- tok alapján, -— hogy a ,,nagy ugrás" 1960 után megtört s a beruházások 196543 --*

erős ingadozások után —— csak szűk* 20 százalékkal haladják meg az 1958; évi

színvonalat.

A Szovjetunió és a Kínai Népköztársa—

ság beruházásainak arányáról a szerző

Csak nagy fenntartásokkal nyilatkozik. Fi—

gyelembe véve, hogy Kína cement— és nyersacél—felhasználása 1963—ban kb. 16 százaléka volt a Szovjetunióénak, beruhá—' zásainak összértéke kb 6, 8 milliárd rubel-—

re tehető, a Szovjetunió több mint 42 , milliárd rubelnyi beruházásával Szemben.

Az egy lakosra jutó beruházások értéke -Kínában kb. 10 rubelre, a Szóvjetunió—

ban 188 rubelre becsülhető, évi átlagban.

Lehetséges azonban, hogy ezek az ered—

mények Kínára nézve a ténylegesnél né—

mileg kedvezőtlenebbek, mivel ott más-

építőanyagoknak (például fa) nagyobb sze-

repe lehet, mint a Szovjetunióban.

A KGST-országok és a kapitalista álla—

mok beruházási volumenének összehason—

lítását eddig két módon is megkísérelték:

értéki adatoknak -— a beruházási javak árparitásain alapuló — összehasonlítása—

val, illetve természetes mértékegységű

adatokkal végzett számításokkal.

Az Amerikai Egyesült Államok és a

Szovjetunió beruházási adatainak összeha—

sonlítására M. Bornstein (Michigan Egye—

tem) végzett 1955--re vonatkozó számítá-

sokat. Eredményei szerint a szovjet be- ruházások, az amerikainak 1955- ben ru-

belalapon 488 százalékát dollárban kife-

jezve 68,3 százalékát képviselték A mér—

tani átlag 57,7 százalék. _

Bornstein becslésének továbbvezetése—

vel olyan eredményhez jutnánk hogy a

Szovjetunió beruházásai 1961—től néhány

százalékkal meghaladják az Amerikai

Egyesült Államokét. Ezt azonban a szov—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

669

jet számítások sem támasztják teljes mér- tékben alá: a Szovjetunió Statisztikai Hi—

vatalának közlései szerint a szovjet beru- házások 1962—óta az amerikainak kb. 90 százalékára tehetők.

1960-ról három —— egymáshoz elég kö-

zeli eredményt nyújtó —— szovjet szami—

tás is ismeretes. A Szovjetunió beruhá-

zásai az Amerikai Egyesült Államok 1960.

évi beruházásainak a Szovjetunió Terv—

hivatala Közgazdasági Kutatóintézetének

számítása szerint 71,4 százalékát, a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal szerint 86,8 szá—

zalékát érték el, míg a Szovjetunió Tudo—

mányos Akadémiája Közgazdasági Inté—

zetének számítása szerint fenti arány

1960—ban 76,9 százalékra volt tehető. Az

eredmények mértani átlaga 78,1 százalék.

A szerző itt felhívja a figyelmet, hogy a forrásokból nem állapítható meg egyér- telműen a beruházási adatok tartalmi

azonossága, illetve összehasonlíthatósága.

Lényeges hibafzorrásként utal arra, hogy a védelmi berendezések és felszerelések kiadásait a KGST-országok mérlegrend- szere részben állóalap—növekedésként ke—

zeli, míg az Amerikai Egyesült Államok

rendszerében az állami kiadások között szerepelnek. Ez a módszertani különbség

az arányokat az Amerikai Egyesült Álla- mok javára befolyásolhatja.

1960 és 1966 között feltehetően nem történtek lényeges Változások a két or—

szág beruházási arányaiban. A szerző szá—

mításai szerint a növekedés aránya —

némi ingadozásokkal — kismértékben a Szovjetunió előnyére módosult. Eszerinta Szovjetunió beruházásainak abszolút volu—

mene 1966—ban kb, 84 százaléka az Ame—- rikai Egyesült Allamokénak, az egy la-

kosra jutó beruházások aránya viszont

maximálisan 71 százalék. A természetes mértékegységű adatokon alapuló számítás eredményei hasonló nagyságrendű ará—

nyokat mutatnak.

Az Európai Gazdasági Közösség ada-

tait is bevonva az összehasonlitásba, a

szerző arra a megállapításra jut, hogy a

Szovjetunió, illetve az EGK országok be-

ruházásai kb. azonos volumenűek. A KGST-országok beruházásainak teljes vo- lumene kb. 30 százalékkal nagyobb, mint az EGK országok együttes adata. Az egy lakosra jutó beruházási színvonal tekinte—

tében a különbségek természetesen na-

gyobbak: az Amerikai Egyesült Államok—

hoz képest a Szovjetunió 68 százalékos, a KGST—országok együttesen 64 százalékos, az EGK pedig 87 százalékos színvonalat

képvisel.

(Ism.: Tűű Lászlóné) :

KULTÚRSTATISZTI KA

ALPER, P.-—— ARMITAGE, P. H.—SM!TH, C. S .:

OKTATÁSI MODELLEK, MUNKAERÖ, TERVEZÉS És ELLENÖRZÉS

(Educational models, manpower, planning and control.) ——- Operational Research Guarter- ly. 2. sz. 1967. jún. 93—103. p.

Ahhoz, hogy az oktatási rendszer mo-

dell formájában legyen ábrázolható, el—

sősorban a modell komponenseinek és a közöttük fennálló kapcsolatoknak a meg- határozására van szükség. Az oktatási rendszert olyanképpen helyes dezaggre-

gální, hogy az alapfokú, középfokú, egye-

temi, főiskolai oktatás legyenek a modell komponensei, ezeken belül külön—külön célszerű specifikálni az oktatók és a ta—

nulók számát, az utóbbit kor vagy évfo—

lyam szerint: így például n(r, a, t) jelöl—

heti a modellben az r oktatási formában

részt vevő, a életkorú személyek számát

t időpontban.

A rendszer állandó mozgásban van, egyrészt azért, mert a felnövekvő korosz- tályokkal, esetleges bevándorlásokkal,va—

lamint a tanulmányok befejezésével a

személyek száma változik, másrészt az egyes oktatási formákat jelentő szektorok között állandó áramlás van. így f(r, s, () jelöli az r oktatási formában részt vevő azon személyek számát t időpontban, akik

(Hal) időpontban s oktatási formába

léphetnek át. A fenti jelölések alapján:

f(T, 8915)

n(r,t)

P(T, 8, t) :

jelöli azt a számarányt, mely ténylegesen

a magasabb oktatási formába lép át. Ha u(s, t) kifejezés jelöli azokat a személye—

ket, akik a rendszerben új inputként te- kintendők (például oktatásköteles kort el- érők száma), akkor a (t—H) időpontban az s oktatási formába átlépők száma a követ—

kező kifejezés segítségével határozható meg:

n(s, t—:— 1) : 210038, mm, t)—1—u(s, t)

r

Természetes azonban, hogy bizonyos

korlátozások szabják meg, hogy ez a szám

hogyan alakul; elsősorban a rendelkezés;