STATISZTIKAI ELEMZÉSEK
AZ ACÉLTERMELES ÉS AZ ACELFELHASZNÁLÁS NEMZETKÖZI OSSZEHASONLITÁSBAN
PÉTERFFY TIBOR — TIMÁR ANDRÁS
A magyaripar távlati fejlesztési programjának kidolgozása során az egyik leg- vitatottabb téma volt vaskohászatunk eddigi fejlődésének értékelése, illetve jelen- legi helyezetének és a jövőbeli fejlesztés lehetőségeinek megítélése. E téma—körben számos tanulmány készült acélellátásunkról, acéligényeinkről és vaskohászatunk fejlődéséről.1 Figyelembe véve azt. hogy a vaskohászatnak fontos szerep jut a népgazdaságban (jelentős aránya mellett számottevően hat az ipar és ennek folytán az egész népgazdaság hatékonyságára, devizahelyzetére), a magyar vaskohászat helyzetének feltárása mellett szükségesnek tűnik annak vizsgálata is, hogy az acél- ellátás terén milyen tendenciák érvényesülnek a gazdasági fejlettség különbö—
ző szintjén álló országokban. E tendenciák ismerete hozzájárulhat ahhoz, hogy
— a magyar népgazdaság adottságainak figyelembevételével — acéligényeinik ki- elégítése során a jövőben a leggazdaságosabb lehetőséggel éljünk. Tanulmá- nyunkban. (: Központi Statisztikai Hivatalban végzett nemzetközi összehasonlítások eredményei alapján —— erről szeretnénk képet adni.
AZ ACÉLFELHASZNÁLÁS KAPCSOLATA A GAZDASÁGI FEJLETTSÉGGEL
Az utóbbi években készített, összehasonlító jellegű tanulmányok szerzőinek egybehangzó megállapítása szerint a gazdasági fejlettség, főként ha ez a fej- lettség az ipar és ezen belül is elsősorban a gépipar tevékenységén alapul, vi—
tszonylag pontosan meghatározható acéligénnyel jár együtt. (Erre utal a kb. 0.8-es korrelációs együttható is.) E megállapítások realitását nem csökkenti számottevő mértékben az sem, hogy a gazdasági fejlettség jellemzésére általában az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem, illetve bruttó hazai termék (GDP) dollárban szá—
mított értékét használják, amely csak a gazdasági fejlettség közelítő mutatójának tekinthető. A gazdasági fejlettség olyan minőségi kategória, amely egyetlen kvan—
titatív mutatóval csak korlátozott mértékben jellemezhető. Az említett összefüggés tendenciaszerű érvényesülését nemcsak az országok közötti, hanem az egyes or- szágak dinamikus -— s így az átszámítás torzitásaitól mentes —- vizsgálata is jelzi.
A nemzeti jövedelemre vetített acélfogyasztás trendjét a fejlett országok többségében parabolikus görbe ,.irja le", ugyanakkor az abszolút felhasználás továbbra is növekvő tendenciát mutat.
9 'idLásd például Nyitrai Ferencné: A magyar ipar fejlődése és távlatai. Kossuth Kiadó. Budapest. 1971;
14 o .
1—
500 , PÉTERFFY TIBOR — TIMÁR ANDRÁS ;
1. ,túbia
A gazdasági fejlettség és az ace/felhasznalo; egy lakosra számított mutatóia, 1968
, Az e lakosra "utó Angggggggi acélgfielhasznóláls
Ország Magyar— '""'M "M' * "Hágár—
arszagboz ; kilogrammban országhoz
vuszanyitva viszonyitva
Egyesült Áiiamok 3.5 685 2.3
Svédország 3.4 623 2.1 ,
Kanada 3.1 489 1.6
Ausztralia . 2.6 489 1,6
Német Szövetségi Köztársaság 2.3 579 19
Franciaország . , . 2.2 359 1.2
Belgium— Luxemburg. 2.1 409 1,4
Egyesült Királyság . 2.0 422 1,4
Ausztria 1,6 306 1.0
Olaszorszag 1.5 325 1,1
Japan . . ._ 1.4 494 1,7
Német Demokratikus Köztársaság . 1.4 487 1,6
Csehszlovákia 1.4 590 2.0
Szovjetunió 1.1 428 1.4
Magyarország . . , . , . . . . , . . 10 299 1.0
Lengyelország . , . . . 09—10 323 1.1
Bulgária . . . , . . . , , . . 0,9—1,0 251 0.8
Románia . . . . . . . . . . . . . . . 0,8 220 O,7
Jugoszlavia . , . . . . , , . . . , O,ó-—0,7 130 0.4
Chile , . , . , . . . . , . . . 0.6 68 0.2
Mexikó . . , , . . . , . . . 0.6 75 0.3
Portugália . . . , . , . 0.5 ól 0.2
Törökország O,4 28 0.1
Zambia 0,3 10 0.0
Brazilia 0,3 55 0.2
Guatemala 0,3 20 0.1
Peru . 0.3 21 0.1
Algéria . 0.2 38 0.1
Paraguay 0.2 6 0.0
Tunézia 0.2 11 (LO
Pakisztán 0.1 8 0,0
lndia O,1 ll 0,0
" Az egy lakosra jutó bruttó hazai termék, illetve nemzeti jövedelem összehasaniító számítások alapján képzett közelítő arányai.
Forrás: Statistical Yearbook 1969. U. N. New York. 1970.
The Steel Market in 1969. ECE. Geneva— New York. 1970,
Vearbook of National Accounts Statistícs 1969. l—ll. U. N. New York. 1970.
Nemzetközi Statisztikai Évkönyv. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1970.
Bekker Zsuzsa: Gépipari növekedés és az általános gazdasági fejlődés összefüggései. OT Terv- gazdasógi intézetének Közleményei. 1970, évi 2. sz.
Ehrlích Éva: A gazdasági fejlettség és a személyes fagyasztás szinvonala nemzetközi össze- hasonlítósban. Közgazdasági Szemle. 1970. évi 10. sz, 1166—1181. old.
A gazdasági fejlettségről és az acélfelhasznólósról egyaránt rendelkezésre ól—
ló adatok alapján 80 ország mutatóit hasonlítottuk össze (1968. évi adatok alap- ján). Ennek eredménye eléggé egyértelműen igazolja a korábbi években — az
1965-ig rendelkezésre állt adatokból — készült elemzések mególiapitósait. Az iba-
riiag is legfejlettebb tőkés országok, az európai szocialista országok, valamint a gazdasági fejiettség alacsonyabb szintjén álló néhány jellemző ország fajlagosmutatóit az 1. táblában közöljük.
ACÉLTERMELÉS ES —FELHASZNÁLAS
, , _ ,, 501
30 százalékot. A gazdasági fejlettség és az acélfelhasznólás arányának sorrend—
beli eltéréseit a Német Szövetségi Köztársaság és az Egyesült Királyság iparának kiugróan magas (40 százalék körüli) aránya és ezen belül a gépipar átlagosnál ma—
gasabb részesedése magyarózza. Jelentős eltérés van Japánnak a két rangsorban elfoglalt helye között is. Ezt .lapán fejlett gépipara mellett az alacsony bérszínvonal is indokolja, amely egyébként a bruttó hazai termék egyik legfontosabb alkotó eleme, ezért a bruttó hazai termék egy lakosra jutó értéke nem ad hű képet az ország fejlettségéről. (A termékek korszerűsége mellett ugyanis, többek között, a viszonylag alacsony bérszínvonal biztosítja Japán versenyképességét a világ- piacon.)
A szocialista országok fajlagos acélfelhasználásának sorrendje nagyjából kö- veti a gazdasági fejlettségben megmutatkozó sorrendet. ugyanakkor —relatív fo- gyasztási mutatójuk lényegesen magasabb a hasonló fejlettségű tőkés országoké—
nál. A viszonylag nagy acéligény elsősorban az ipar magas arányának (a nemzeti jövedelem termelésében 40—60 százalék) következménye. Az ipar jelentőségének megítélésénél azonban számolni kell az eltérő árrendszer torzító hatásával is. A
szocialista országok órrendszerében érvényesülő árarányok következményeként ezek
az adatok az ipar arányát a reálisnál magasabbnak mutatják. de -— a Magyaror- szágra vonatkozó számítások alapján — feltételezhető, hogy a szocialista országok—ban a tényleges ráfordítási arányokat jobban közelítő árak mellett is lényegesen magasabb az ipar aránya. mint a hasonló fejlettségű tőkés országokban. Emellett a szocialista országok viszonylag magas acélfogyasztására még 1968-ban is hatós- sal volt a gazdasági fejlesztés extenzív jellege. Magyarország egy lakosra jutó acélfelhasználása a közel azonos fejlettségű szocialista országokhoz hasonlítva mérsékelt, a tőkés országok közül pedig a nálunk fejlettebb Ausztria és Olaszor—
szág felhasználásával megközelítően azonos nagyságú.
A gazdasági fejlettség alacsonyabb fokán álló országok mutatói alapján azt mondhatjuk, hogy a fejletlen gazdaságú országok fajlagos acéligénye még nem számottevő.
A gazdasági fejlettség szinvonala természetesen nemcsak az acélfelhasználás- sal van kapcsolatban, hanem — többek között —— más szerkezeti jellegű fémek és műanyagok felhasználásával is.
Az e témával kapcsolatban folytatott különböző vizsgálatokból megállapít—
ható. hogy az alumínium és a műanyagok egy lakosra jutó felhasználási ér- téke mindenütt növekszik, a gazdasági fejlettségre vetített mutatójuk trendje pe—
dig általában exponenciális vagy lineáris jellegű. Azt azonban feltétlenül látni kell, hogy az alumínium és a különböző műanyagok térhódítása elsődlegesen nem az acél rovására történik, ugyanis ezek az anyagok nagyobbrészt új, korábban még nem létező funkciókat látnak el, sok esetben egymást is helyettesítve vagy kiegészítve, illetve más szerkezeti anyagokkal kombinálva. Az alumínium és a mű—
anyagok viszonylag kisebb szerepére enged következtetni az acélfelhasznál'ásra ve- tített alacsony felhasználási értékük is, bár a jövőben e mutatók lassú növekedésé—
vel kell számolni.
Az alumíniumfelhasználás relatív mutatója az elmúlt 15 évben nálunk jobban nőtt, mint a vizsgált országokban. Az alumíniumfelhasználásnak az acélfelhaszná- lásra vetített 1965. évi mutatója szerint Magyarország megelőzi azokat a legfejlet—
tebb országokat, amelyekben az egy lakosra jutó aluminiumfelhasználás —- ha- sonlóan az acélfelhasználáshoz —- jóval magasabb. Bár viszonylag gyors növeke- dést jelez a műanyag—felhasználás relatív mutatója is, ennek 1965. évi alacsony ér—
téke alapanyag-struktúránk viszonylagos korszerűtlenségére utal. Magyarországon a
502 ; PÉTERFFY TIBOR — TIMÁR _A
100 kilogramm acélfelhosználásro jutó műanyagfelhasználás 1965. évi éri a gyors növekedés ellenére :: gozdoSágilag legfejlettebb országok 1958—_l9__, színvonalának felel meg.
e. tálalof
Az alumínium— és a műanyag--íelhasznólásnak az acélielhasználósra vetített mutatója néhány gázdcságilag fejlett országban
§ A száz kilogramm oce'lfelhasznólósm jutó,
ím
alumínium—fe'lhüsználús műanyag—felhatznúlósí _f 1 _
O'smg 1950-ben DES-ber! 193333??? 1950—ben 1965-ben , _
kilogrammban szagglsko- kilogrammban ,
Egyesült Államok . . . . 1.34 2.20 1642 1.06 3.57 ' ,
Svédország . . . 0.70 0.84 , 120.0 O,78 3.53 452.ó
Német Szövetségi '
Köztársa sóg . . . O,79 1.21 1532 0.86 5.19 6015
Franciaország - . - - - O,97 , 1.53 157.7 0.56 4.32 _ 771.4 Belgium—Luxemburg - - - 0.47 3.43 729,8 0.38 7.35 19342
Hollandia . . . . 0,27 0.50 1852 0.74 5.24 7083 '
Egyesült Királyság. . . . 1.03 1.57 152,4 0,9O 3.45 383,3
Ausztria . - - - - - 2.27 3,01 132,ó 0,59 5.97 10119
Olaszország . . . . . - 1.02 1,0l 100.0 0,92 5,04 '547.B
Csehszlovákia . . . . . 0.42 1.05 250,0 0.07 1.51 2157,1
Szovjetunió . . . 0.64 1,03 , 160,9 0,14 1,11 7929
Magyarország . . . . . 0.81 2,ól 3222 0,02 $ 2.36 1180,0
Forrás: A fontosabb nyers- és szerkezeti anyagok struktúrájának várható alakulása. OMFB. 1969.
AZ ACÉLTERMELÉS KAPCSOLATA A GAZDASÁGI FEJLETTSÉGGEL, AZ ORSZÁGOK NAGYSÁGRENDJÉVEL ÉS A VASÉRCBÁZISSAL
A gazdaságilag fejlett legnagyobb ipari országok acélból önellátásra ren—
dezkedtek be. Ezek az országok a világ összes océltermelésének mintegy három—
negyedét adják.
3. tábla
A nagy acéltermelő országok acéltermelése és részesedésük a világ összes termeléséből
Az 1969. éviucéltermelés
Ország ezer a világtermelés
tonnában százalékában
Egyesült Államok . . . 127977 22,5
Szovjetunió . . . . . . . . . 110315 19.11
Japán . . . . 82166 l4,4
Német Szövetségi Köztársaság. . . 45 316 8.0 Egyesült Királyság . . . 26 846 4.7
Franciaország . . . 22 512 3,9
9J9$z9fszóg - - - -, ,-_, _- , ,,_,,,,1642B _ 2-9,,,,
Összesen 431 560 l 75,8
Forrás: Stotisticol Yeárbook 1970. U. N. New York. 1971.
ACÉLTERMELÉS ÉS -FELHASZNALAS
503
A legnagyobb acéltermelő országok közül a régiek (legalábbis acéliparuk ki- építésének kezdetén) és az újak közül a Szovjetunió rendelkeznek megfelelő hazai nyersanyagbázissal. Japán és Olaszország importált vasérc feldolgozására építet—
te ki acéliparát. (Japán az ötvenes években túlnyomórészt a távol-keleti, a hatvanas évek végén már több mint egyharmad részben Ausztráliából és a távol-keleti or- szágokkal azonos arányban a latin-amerikai országokból importált vasércet; Olasz- ország főként Latin—Amerikából és Libériából importál.) Jelenleg —- részben a gaz—
daságosan kitermelhető helyi érckészletek kimerülése, részben a kitermelés korlá- tozott méretű növelési lehetősége miatt vagy tartalékolás céljából — már a Német Szövetségi Köztársaság és az Egyesült Királyság is jelentős mennyiségű vasércet
(nagyobbrészt az afrikai és a latin-amerikai országokból) importál. Nyilvánvaló,
hogy azok az országok, amelyek a világ acéltermelésének jelentős hányadát adják, s vasércből alapvetően importra vagy kiegészítő importra rendezkedtek be, egyben a világ legnagyobb vasércimportőrei is. A gazdasági fejlettség és az acéltermelés rangsorát összevetve megállapítható, hogy a gazdaságilag fejlett, de a népesség számát tekintve kis országok, hazai vasérckészlet hiányában általában nem törek- szenek önellátásra. A tőkés országok körében jelentős acéltermelő, a vasérckészlet- tel rendelkező és gazdaságilag fejlett országok közül Ausztrália és Kanada, a fej—lett kis országok közül a növekvő mértékben ércimpo'rtra kényszerülő Ausztria és a közeli lotharingiai ércbázist kihasználó Belgium és Luxemburg. Ezekben az or—
szágokban az egy lakosra jutó acéltermelés jóval magasabb, mint a náluk gaz—
daságilag fejlettebb országok egy részében.
Az egy lakosra jutó bruttó hazai termék szerint Magyarországnál gazdaságilag fejlettebb lrországnak, Venezuelának, lzraelnek, Finnországak nincs vagy nem szár-
mottevő az acéltermelése. Nem számottevő az acéltermelése a több mint: kétszer—
te fejlettebb Svájcnak, Norvégiának és Dániának sem. A gazdaságilag fejletlen és jelentős vasérctermelő országok közül csak Spanyolország, India és a Dél—Af—
rikai Köztársaság termel jelentősebb mennyiségű acélt.
Az európai szocialista országok —- Bulgáriát, Jugoszláviát és a Német Demok- ratikus Köztársaságot kivéve — alapvetően szovjet importércre támaszkodva, ön—
ellátásra rendezkedtek be, sőt Csehszlovákiának jelentős többlettermelése van acélból. és az egy lakosra jutó termelést tekintve a világon a második.
Mindezekből megállapítható. hogy az acéltermelés és a gazdasági fejlettség között nincs olyan szoros kapcsolat, mint az acélfelhasználás és a gazdasági fej- lettség között. Az acéltermelés alakulásában jelentős meghatározó szerepe van az országok nagyságrendjének és vasérckészletüknek is. A vaskohászati technoló—
gia gyors ütemű fejlődését is számításba véve elég egyértelműnek tűnik, hogy az acéltermelés —- még jelentős vasérckészletek esetében is — a gazdasági—műszaki fejlettség bizonyos szintjét kívánja meg, olyan felvevőpiac mellett, amely lehetővé teszi optimális méretű üzemek kapacitásának kihasználását is. A piac felvevőké—
pessége'nek megítélésénél természetesen számolni kell a különféle acéltermékek országok közötti cseréjével. valamint az integrációs együttműködésből adódó igé- nyekkel és lehetőségekkel is.
Az acéltermelés és -felhasználás arányát az acéligények kielégítése szempont—
jából nézve lényegében az eddig elmondottak jellemzik. A fejlett nagyipari orszá—
gok közül az acélszükséglet csak az Amerikai Egyesült Államokban és Olaszország- ban haladja meg a termelést. A hazánknál fejlettebb gazdaságú országok közül még Svájcban, Dániában, Norvégiában, Finnországban. Izraelben, a Német De-
mokratikus Köztársaságban. Venezuelában és lrországban haladja meg jelentősen
az acélfelhasználás az országon belüli termelést.504 PÉTERFFY TIBOR -— TiMÁR ANDRÁS
4. tóbin;
Az egy lakosra jutó ace/termelés a fejlett, az európai szocialista,
valamint a jelentős vasérctermelő országokban az 1968. évi adatok alap/an
, , ! Az egy lakosra jutó R : _
O ** , écáiferre'és ,, gviiáífáíjéig
rszc'ig Ma arorszó _ """ , erme ese o ,
'noz gviszonyítva: kilogrammban mgaigggggízífv%* (323323?) _
Egyesült Államok , . . . 3.5 593 2.1 14.11
Svédország . . , . . . . . . 3.4 639 2.3 5.5
Kanada . . . . . . . . . . . 3.1 662 2.3 7,2
Svájc . . . 2.8 74 0.3 0.0
Ausztrália 2.6 540 1.9 3,5
Norvégia 2.4 216 0.7 0.6
Német Szövetségi Köztársaság 2.3 684 2.4 1.0
Dánia . . . 2,3 94 0.3 (LO
Hollandia . 2.2 291 1.0 0.0
Franciaország . 2.2 409 l,4 9.0
Belgium—Luxemburg . . . . . 2.1 1648 5.8 1.0
Egyesült Királyság . . . 2,0 475 1.6 2.0
Új—Zéland . . . 1.8 0 0.0 0.0
Líbia 1.8 0 0.0 0.0
Finnország . 1.8 148 0,5 0.2
Ausztria . 1.6 472 1.7 O,?
Izrael . . 1.5 39 0.1 0.0
Olaszország 1.5 322 1,1 DA
Japán . 1.4 662 2.3 0.3
Német Demokratikus Köztársaság 1.4 275 1.0 0,1
Csehszlovákia 'l,4 735 2.6 0.1
Szovjetunió 1.1 448 1.6 30.8
Venezuela . 1.1 87 0.3 2.9
lrország 1.0 26 0,i 0.0
Magyarország . . . 1,0 283 1.0 0.1
Lengyelország . . . 0,9—1,0 341 12 0.3
Bulgária . . . 0.9—1,0 175 0.6 02
Románia . . . . . . . . . . 0,8-—-O,9 212 0.7 O,3
Spanyolország . . . 0.8 151 0.5 1.0
Dél- Afrikai Köztársaság . _ . . . 0.7 209 0.7 1,7
Jugoszlávia . . . 0,6-—0,7 99 0.3 0,5
Chile . . . . . . . , . . . 0.6 3 56 02 2.2
Brazilia . . . . . . . . . . . 0.3 46 02 4.9
Malaysia . . . . . . . . . . 0.3 0 0,0 1,3
Peru A . . A , . . . 0.3 7 0.0 1.7
india 0.1 12 0.1 5,2
Megjegyzés. Lásd az 1. tábla jegyzetét és a forrásokat.
A Magyarországnál alacsonyabb fejlettségi szinten levő országok acélszük- ségletüket majdnem kivétel nélkül. teljes egészében vagy nagyobb részben im-
portból elégítik ki.
Mindebből viszont egyértelműen következik. hogy néhány ország —- Japán, Szov- jetunió, a Német Szövetségi Köztársaság. Egyesült Királyság, Belgium—Luxemburg, Csehszlovákia és Ausztria — saját szükségleténéi lényegesen több acélt termel.
Számunkra különösen figyelemre méltó, hogy a hazánknál több mint kétszer-
te fejlettebb Dánia, Norvégia. Finnország és Svájc acéligényét nagyrészt import—ból iedezi. Van ugyan ezeknek az országoknak némi acélgyártásuk is, de az acél késztermékek gyártásánál lényegesen kisebb a kezdő vertikumok teljesítménye.
ACÉLTERMELÉS ES, -FELHASZNÁLÁS 505
3,3 százalékát importálja, és mindegyik ország jelentős mennyiségben importál tovább'feldolgozás céljára acélöntecset és —félterméket (összes acélimportjuknak
kb. 10 százalékát ez teszi ki).
5. tábla
A hazánknál fejlettebb és acélszükségletüket saját termelésből nem fedező országok
,,9sé/fs/I1952f'áiá56! ,fEfme/ésük ázázelé'féban
1965. 1966. § 1967. § 1968. § 1969.
Omág % , ,, ,,, ,, W _, ,
évben
A l §
Egyesült Allamok . . . . . . . . 107,4 108,6 § lO9,7 ll5,8 108,4
Olaszország . . . . . . . . . . 94,l § 102,7 § 105,9 lOl,l ll4,0
Svájc . . . . . . . . . . . . 589,3 475,0 § 466,3 484,l 5412
Dánia . . . . . . . . . . . . 427.4 392,l § 4262 360.8 450,4
Norvégia . . . , . , . . . 204,3 197,7 § 181,0 171 ,7 i94,8
Finnország . . . . . . . . . . 3632 4029 § 3269 192.8 163.6
Izrael . . . . . . . . . . . . 582.l 477,4 § 356,7 824,4 § '
Német Demokratikus Köztársaság . . 176.8 l 174.7 § 162,7 § — § 183,3 Venezuela . . . 195.7 218,4 § 175.8 ] 1657 l 1836
lrország . . . . . . . . . . . 3682 409,3 § 4062 4642 § 505,4
Hollandia . . . . . . . . . . 12ó.5 § 1260 § 124,4 119,4 § lOÓ,4
l l §
Fonds: Statistical Yearbook 1970. U. N. New York. 1971.
Guarterly Bulletin ol Steel Statistics for Europe, 1968—1970.
The Steel Market in 1969. ECE. Geneva —-New York. 1970
AZ ACÉLTERM ELÉS PERSPEKTlVÁl2
A világ nagy volumenű, már évi 600 millió tonnához közeledő acéligénye és az acélművek, illetve az acélexportőrök iközött élesedő verseny utat nyitott az egyre gazdaságosabb, korszerűbb termelésre irányuló törekvéseknek. E törekvések elsősorban az alapvető berendezések méreteinek nagyfokú növelésében nyilvánul- tak meg. (Ez természetesen együtt járt a nyersanyag—kiszolgálás teljes gépesítése- vel is.) Ezeknek a régebbieknél többszörös kapacitású és műszaki jellemzőiket te—
kintve lényegesen korszerűbb berendezéseknek fajlagos beruházási és folyamatos üzemeltetési költsége jóval kisebb, mint a korábbi, hagyományos berendezé- seké. A nagyüzemek (,,óriások") termelékenysége és energiafelhasználása lénye gesen kedvezőbb, mint a kisüzemeke'. (Például az óriás kohók fajlagos termelése kb. kétszeresére nő, a kokszfelhasználás mintegy 70 százalékra csökken.)
Az acéltermelésben a méretek növekedése mellett új technológiai eljárások gyors ütemű elterjedése figyelhető meg. llyen az oxigénkonverteres eljárás. Japán—
ban megkezdték a kísérleteket a magfúziós folyamatoknak az acéltermelésben való felhasználására.
A már működő nagy acélművekről nyilvánosságra hozott adatok arra utalnak, hogy a legkorszerűbb, perspektivikusan is gazdaságosan működtethető berende—
zése—k kapacitása egyenként is meghaladja Magyarország jelenlegi és jövőbeli összes acélszükségletét.
Az egyes technológiai fázisok berendezéseit nézve főként a kohóknál jelent—
kezik a méretek nagyarányú növekedése. A már üzemelő nagyolvasztók között elég jelentős arányt képviselnek a 2500 köbméteres kohók. Szerepük (: nyersvasterme—
2 A témakör e részéből részletesebb áttekintést adtunk :: Gazdaság 1972. évi 1. számában.
506 PÉTERFFY TIBOR —- TFMÁR ANDRÁS
lésben -— méretük és hatékonyságuk következtében —— számbeli arányu-knál sokkal nagyobb. A világon termelt nyersvas nagy részét ma már olyan 1500—2000 köbmé- ter térfogatú nagyolvasztókban állítják elő, amilyennel mi egyáltalán nem rende—i—
kezünk. Ugyanakkor már 3500—4500 köbméteres kohók építése is megkezdődött.
Kapacitásuk évi 4—5 millió tonna körüli. Magyarországon jelenleg 9 nagyolvasztó működik. Ezek együttes térfogata is csak 4700 köbméter, évi összes termelésük pe—
dig mintegy 2 millió tonna.
A KGST—országokkal végzett termelékenységi összehasonlítás néhány évvel ezelőtti eredményei alapján eléggé egyértelműnek tűnik, hogy vaskohászatunik ala—
csony termelékenységi színvonalának elsődleges oka. kohóink viszonylag kis térfo—
gata. A számítások arra is rámutattak, hogy a berendezések méretének ra hatékonya ság szempontjából éppen a nyersvasgyórtási fázisban van a legnagyobb szerepe.
Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy vaskohászatunk — a jelenlegi tech- nológia struktúrája mellett — nem fogja tudni követni a világszerte egyre gyorsuló műszaki—technikai fejlődést. (Az eddigiekben is taglalt információik alapjxónkíé'tsé- gesnek tűnik, hogy a hozzánk hasonló nagyságú országokban perspektivikus szem- léletben célszerű—e például ,,óriás" kohók létesítése.) Valószínűnek látszik azonban.
hogy a minőségi acélok és különösen a másodlagos termékek gyártása már gazda—
ságosan végezhető közepes kapacitású, kórszerű berendezéseken is.
A világ vas— és acéliparának nyersanyagell'á'tását tekintve jelentős változások figyelhetők meg. A második világháború után az acéltermelés olyan országokban , is nagymértékben fejlődött, amelyek nem rendelkeznek vasérccel. Ezt a nyers—
anyagellátás oldaláról több tényező tette lehetővé. A geológiai kutatások során a világ számos területén nagy mennyiségű és jó minőségű ércet tártak fel, és a nagy importőrök jelentős beruházásokat eszközöltek ezek kitermelésére. Nagy be- fogadóképességű ércszállító hajók építésével lehetővé vált, hogy nagy távolsá—
gokra is gazdaságosan szállítsák a vasércet. Eredményesen kutatták és oldották meg a gyengébb minőségű ércek jobb előkészítését, valamint a fajlagos ikokszigény csökkentését.
Az ENSZ által készített felvételek eredményei és az ezekhez kapcsolódó szá—
mítások szerint a világ jelenleg ismert vasérckészlete kb. 450 milliárd tonna. A je- lenlegi g—azdasági és műszaki körülmények között ebből mintegy 250 milliárd tonna az olyan készlet, amely jelenleg is alkalmas kitermelésre (,,aktuális" készletek). Ez a 250 milliárd tonna — a kitermelés évi 5 százalékos növekedése mellett -— hozzá—
vetőleg 201549 elegendő. A további 200 milliárd tonnát pedig olyan potenciális készletnek kell tekinteni, amelynek hasznosításához a jelenleginél kedvezőbb tech- nikai, gazdasági vagy helyi körülmények szükségesek. Eléggé valószínű. hogy a jelenlegi aktuális készletek kimerüléséig ezeknek a készleteknek jelentős része —— a kitermelési és előkészítési technológia fejlődése révén —— már gazdaságosan ki—
termelhetővé válik.
A világ acéltermelésének jelentős hányadát adó európai tőkés országok cso—
portja és Japán viszonylag kis érckészlettel rendelkezik. Az európai szocialista or- szágok csoportja —— a Szovjetunió érckészletei révén — valamint Amerika egésze abban a kedvező helyzetben van, hogy vasércszükségletét ,,saját" készletből tel- jesen ki tudja elégíteni.
Az ércben szegény európai szocialista országok acélellátásának perspektíváját
tekintve elsősorban a Szovjetunió nyugati részének érckészieteivel számolhatunk.(Ez 62 milliárd tonna, kb. 295 milliárd tonna vastartalommal.)
A nagy távolságokról — többnyire más földrészekről —- szállított importvasérc
ACELTERMELES ES -FELHASZNÁLÁS 507
problémáját. A gazdaságosság fokozására — az eddigi tapasztalatok alapján — egyrészt a speciális. nagy befogadóképességű ércszállitó hajók kifejlesztése és forgalomba állítása, másrészt a szállított érc vastartalmánaxk növelése nyújt lehe- tőséget. A nagy befogadóképességű ércszállító hajók által szállított, jó minőségű
importérc megjelenése a piacokon jelentős konkurrenciát"támaszt ha gyengébb minőségű helyi érceknek. Ez a tendencia elsősorban az európai tőkés országokban figyelhető meg.
6. tábla
A világ vasércke'szlete országcsoportonként, kiemelve a nagy kész/ettel rendelkező országokat
(az 1966. évi állapot szerint)
Az ismert
Országcsoport, ország ,.aktuólis" készlet potenciális készlet
milliard tonna Fgggggjgg' milliárd tonna Fggggajgg'
Európai tőkés országok . . . 20,0 - 5.3 Ebből:
Franciaország . . 8.0 30—42 — ——
Német Szövetségi Köztársaság . 1,5 27 1,6 27
Spa nyolország . . . 1,2 48—53 1.2 48—53
Svédország . . . 3.3 40—61 —- —
Egyesült Királyság . . 3.3 ' 20—56 — —
Európai szocialista országok. . . 104,3 - 14,2 -
Ebből:
Szovjetunió . . . 103.ó 30—54 13,7 29—47
Észak- amerikai országok. . . 52,9 - 93,0 -
Ebből:
Egyesült Államok . . . . . . 41,9 22—40 739 22—40
Kanada . (. . . ll,0 30—56 l9,0 30—38
Afrikai országok . . . 12,6 — 13,9 -
Ebből:
Guinea . . . 0.2 51 2,0 51—64
Libéria . . . . . . . . . . 0.6 30—66 0.4 36—66
Líbia . . . . . . 0.4 42—48 1.4 42—48
Dél— Afrikai Köztársaság . . . . 8.6 40—60 - 40—60
Latin—amerikai országok. . . . . 41 8 , 42,1 —
Ebből:
Brazília. . . . . . . . . . 37,8 54—70 15,6 53—70
Bolívia . . . . . . . . . . — — 21,0 53
Venezuela . . . 2,0 63—68 — -
Chile. . . 0.6 40—63 2.2 -
Dominikai Köztársaság . . . . 0.1 62—65 3.0 40
Távol keleti országok. . . 8.4 30—69 29,5 30—69
Ebből:
Kina . . . — - 2.3 30—60
India. . . . . . . . . . . 7.2 39—69 21,3 39—69
Óceánia . . . 82 25—68 7.0 35—65
Ebből:
Ausztrália . . . 7,5 25—68 6,5 35—65
Forrás: Le marché mondial du minerci de fer. U. N. New York. 1968.
A nagymértékben megnövekedett szállítási távolságok és (: vaskohászati tech—
nológia fejlődése szükségessé tette, hogy a vasércet minél nagyobb arányban ké—
szítsék elő a 'kohósítós számára. A kitermelt ércek dúsításán túlmenően rendkívül
508 PÉTERFFY naon _ TlMAR ANDRÁS
nagy jelentősége van az érc zsugorításának és pelletezésének, amely lehetővé teszi, hogy a kohók részére különböző minőségű ércekből is viszonylag egyenletes nyers—
anyagot lehessen biztosítani. A fejlődés iránya a jövőben feltehetően az lesz. hogy a vasércet már a kitermelés helyén minél magasabb fokig készítsék elő.
Jövőbeli exportlehetőségeink megítélésénél figyelembe kell vennünk. hogy Olaszország és Franciaország mellett a Földközi-tenger térségének országaiban (Algériában, az Egyiptomi Arab Köztársaságban, Marokkóban, Törökországban, Görögországban és Spanyolországban) is tervezik új acélművek létesítését. illetve a meglevő kapacitások bővítését. Ennek ismeretében valószínűnek látszik, hogy a het—
venes évek második felére e térség már nemcsak saját acéligényét fogja kielégi- teni, hanem a környező ázsiai és afrikai országokban is megjelenhet. konkurrenciát támasztva —— többek között — Magyarország ide irányuló exportjának.
MAGYARORSZÁG ACÉLELLÁTÁSA
A magyar népgazdaságban jelenleg mintegy 3 millió tonna évi acéligény je- lentkezik. Az egy lakosra jutó felhasználás 1968. évi 299 kilogrammos mutatója hazánk fejlettségi szintjének közelítően megfelel. Az acélszükséglet nagyobb részét az ipar (kb. 70 százalék) s ezen belül a gépipar (kb, 60 százalék), valamint az építőipar (kb. 20 százalék) igénye jelenti. Acéltermelésünk összvolumene a jelenlegi hazai igények szintjén mozog.
A nemzeti jövedelem várható ,alakulását, az ipari termelés növekedését és a várható strukturális változásokat is figyelembe véve úgy becsülhetjük, hogy az acél—
felhasználás a század végére mintegy 6,5—7,0 millió tonnára fog emelkedni. Ez azt jelenti, hogy éppencsak elérjük, illetve kismértékben túlhaladjuk a legfej- lettebb országok jelenlegi fogyasztási színvonalát, ugyanis az egy lakosra jutó acélfelhasználás várhatóan 600—700 kilogramm között fog mozogni.
A hazai igények kielégítése mellett a vaskohászat jelentős mértékben hozzá—
járul a népgazdaság tőkés exportjához. A jövőre nézve azonban feltétlenül olyan irányú tendencia lenne kívánatos, amelyben az acéltermékek exportját fokozatosan a korszerű, versenyképes gépipari termékek exportja váltaná fel.
Acélexportunk előrebecslésénél figyelembe kell venni azt a gyors ütemű tech- nikai fejlődést, amely a legnagyobb acéltermelő'knél tapasztalható, és amelyet Magyarország — és a hasonlóan kedvezőtlen adottságú többi kis ország — való- színűleg nem tud követni. Ha a világpiaci árak számunkra még jónéhány évig vi—
szonylag kedvezők lesznek is, hosszabb távon nem lehet reálisan számolni nagyobb volumenű gazdaságos acélexport lehetőségével. Az acéláraknak az utóbbi néhány évben történt kedvező alakulása tőlünk független tényezők következménye. Ezt igazolja a világpiaci árak tendenciájának vizsgálata is.
A világháborús károk helyreállításának és a technikai haladás gyorsulásának következményeként megrövidült (gép és berendezés) csereperiódusok nagymér—
tékben megnövelték az acéligényt. A megnövekedett acéligény kielégítésére létesí- tett acélipari kapacitás (s ezzel együtt a termelés is) az ötvenes évek elejére két- szeresére, l9óO-ig több mint háromszorosára növekedett. Az acélipar termelése csak az ötvenes évek közepére tudta kielégíteni az igényeket, s ekkor a [kínálat
növekedése már meghaladta a keresletét.
A vaskohászat termelési ütemének gyorsulása együttjárt a technológia gyors ütemű fejlődésével, amelynek hatására jelentősen csökkent az acéltermékek önkölt- sége. Minthogy az ötvenes években az általános kereslet meghaladta a kínálatot,
ACELTERMELÉS ÉS —FELHASZNALAS
509
években a kereslet és a kínálat lényegében egyensúlyba került, az a világpiaci áraknak — a konjunkturális ingadozások mellett is — tendenciájában jól érzékelhető csökkenéséhez vezetett. Ez jól látható a hengerelt acélok átlagár—maximumainak és —minimumainaxk alakulásából.
Ármaximumok és órminimumok
Év Dollár/tonna Év Dollár/tonna
1951 . . . 179,48 (maximum) 1960 . . . 12090 (maximum) 1954 . . . . . . 104,87 (minimum) 1963 . . . . . . 87,45 (minimum) 1956 . . . . . . 137.52 (maximum) 1964 . . . . . . 100.37 (maximum) 1958 . . . . . . 97,73 (minimum) 1968 . . . . . . 85.30 (minimum)
Figyelemre méltó, hogy az 1963—as és 1968—es árminimum különbsége igen csekély. Ez arra enged következtetni. hogy az árak már az önköltség közelébe kerül- tek, és további tartalékot nemigen tartalmaznak.
Mindezek alapján joggal vetődik fel az a kérdés, hogy nagyobb volumenű acélexport a magyar népgazdaság szempontjából kedvező. illetve elfogadható lesz-e a jövőben?
A korábbi években acéligényeink kielégítése —— elvileg is egyetlen lehetőség- nek tűnő megoldásként — teljes vertikumú hazai termelésből történt. Ennek érde—
kében az ötvenes évek elején az ipari beruházásoknak 12—27 százalékát a vas- kohászati ágazat fejlesztésére fordítottuk. Az ekkor létrehozott berendezések mű- szaki színvonala — részben a beruházási folyamatok elhúzódása miatt - jelentősen elmarad az élenjáró acéltermelő országok, valamint a hozzánk hasonló nagyság- rendű. iparilag fejlettebb acéltermelő országok berendezéseinek színvonalától.
Az említett időszak beruházásainak eredményeként az ágazatban jelentős volt a mennyiségi fejlődés. Az évi acéltermelés mennyisége 1950-ben (1 millió tonna) közel kétszerese volt a háború előtti termelésnek. A termelés a hatvanas évek elejére megkétszereződött, és 1970-ben meghaladta a 3 millió tonnát. A létrehozott új berendezések kapacitása — a vaskohászati beruházások jellegéből adódóan — egyes technológiai fázisokban az adott időszak szükségleténél nagyobb termelést tett lehetővé. miközben más termékekből nem lehetett az igényeket kielégíteni.
Enne—k kedvezőtlen külkereskedelmi vonatkozása volt az. hogy főként a hatvanas években speciális minőségű termékekért nagy mennyiségű, kisebb munkaigényű kommersz alapanyagokat voltunk kénytelenek szállítani. Az acéltermékekkel szem- ben támasztott minőségi követelményeknek ugyanis iparunk nem tudott eleget tenni.
ami részben a berendezések korszerű'tlenségével is magyarázható.
Az utóbbi néhány évben megkezdett, valamint az előirányzott beruházások.
fejlesztések ebből a szempontból kedvező hatásúak. Olyan létesítmények megvaló—
sitása van folyamatban, amelyek az utóbbi évek hiánycik'keínek gyártását, illetve korszerű, minőségi termékek (ún. nemesacélok) termelését szolgálják. Az igények—
nek megfelelő irányban változik a termékstruktúra is, az ún. lapos termékek (hide- gen hengerelt lemezek, szalagok, hegesztett csövek. hajlított profilok) termelési arányának növekedésével. Jelenleg azonban még számos olyan termék (acélféle—
ség) akad, amelyből a szükségleteket nem tudjuk hazai termelésből rendszeresen kielégíteni. Ilyenek az acélhuzalok, az ónozott és horganyzott lemezek, a vas- és acélöntvények. Ugyanakkor a vastagabb szelvényű rudak és idomacélok gyártásá-
nak jelenlegi kapacitása meghaladja a hazai igényeket. Ezzel kapcsolatban azon-
ban figyelembe kell venni, hogy minden termék és főként ezek teljes körű válasz—tékának gyártása a hazánknak megfelelő nagyságrendű és felhasználási igényű
510 PÉTERFFY naon -TIMAR ANDRÁS _
ország számára általában nem gazdaságos, és a felhasználók választékbeli igényei—
nek kielégítés-ét célszerű a kölcsönös előnyökön alapuló cserék útján biztosítani.
Az elmúlt 15—20 évben létrehozott (kapacitások különböző keresztmetszete (struktúrája) nemcsak a kommersz és a minőségi termékeik kedvezőtlen arányá- ban, egyes késztermékek többletében, mások hiányában jelentkezett. hanem a kohászati technológiák vertikális összhangjának hiányában is. Ez —— főként a ko- rábbi években —— szükségessé tette a vállalatok (és az országok) közötti nyersvas-, nyersacél- és bugaforgalmat. A vertikális összhang hiányára jellemző, hogy voltak
évek, amikor a vasércet importáló Magyarországon nyersvasból és acélfélterméikből
többlet volt. A Magyarországon jelenleg termelt acél számottevő részét olyan vál- lalatok gyártják. amelyek nyersvasat egyáltalán nem termelnek. Egyébként a vizs- gálatba bevont országok adatai esetenként jelentős arányú vertikális mun—kármeg—osztásra utalnak mind a metallurgiai fázisban, mind pedig a további feldolgozási fokozatokban is.
Az eddigi fejlesztési irányvonal felülvizsgálatának szükségessége napjainkban már eléggé nyilvánvaló. Ebben — az eddigieken (berendezéseink ikorszerűtlensége
és a metallurgíai technológiák fejlődésének általános tendenciái) túlmenően —
annak is jelentős szerepe van. hogy a teljes vertiíkumú hazai termelés nyersanyag- és energia—igénye csak jelentős szállítási költségekkel járó import révén elégíthető ki.E szállítási költségek a Szovjetunióból importált vasérc árának megközelítően felét teszik ki. Ebben közrejátszik az is, hogy a vízi úton történő szállítás nem ol—
csóbb a vasúti szállításnál. Egyrészt a vasúti útszakasz lényegesen rövidebb, más—
részt a Dunán — a jelenlegi mederviszonyok mellett -— maximum 1000—1200 tonnás uszályok közlekedhetnek. (Az adatok jobb értékeléséhez megjegyezzük. hogy Japán- ban a szállítási költség aránya tízszeres szállítási távolság mellett kb. 40 százalék.
A szállítást ugyanis speciális ércszállító hajókkal végzik, amelyek közül a leg- nagyobbak befogadóképessége megközelíti a 80000 tonnát.)
Ami acélellátásunk jövőjét illeti, számolnunk kell azzal. hogy a hozzánk hasonló kis országok acéligényeinek kielégítéséről a kölcsönös előnyökre épülő gazdasági együttműködés keretében célszerű gondoskodni. Gazdaságpolitikai céljainkat, va—
lamint gazdasági adottságainikat figyelembe véve (az aoe'ltermelés és —feldolgozás bármelyik fázisába lépünk is be), acélellátásunk gazdaságosan csak a szocialista országok integrációs együttműködése—nek keretében biztosítható. Ez az együttmű—
ködés, minthogy a többi szocialista országra is a nyersanyaghiány jellemző, alap—
vetően a Szovjetunió vasérckészleteire támaszkodhat.
PEBIOME
ABTOprl—la ocnoeamm umewlgeücst Bux pacnopnmennn sapyőemnoü AH'TCpaTypr npnua- Bonm Memnyuapozmoű oősop zmHaMI—mu nponanoacma n [IO'X'HCÖACHCHH Uram?; a owa'naenuaa—
lOTCSi Ha nepcnemueax BbIHAaBKH mama. B par—max amor—o HCCAEAleT essen, cyxgec'rnymtgue Mem—
ay BbIl'lchOM nno'rpeőAeHueM CTaAPI c álmait c—roponm,nypoanem ekoHomuuecxoro paSBHTHH, Bemmunoü CTpaH, norpeőnoc'rbm B cum—r n cmpbesoü öasoii, c Apyroü. Ha ocnosamm pace- MO'rpeHHblx 11.314me MOMHO yc-rauomnb, lx'ro B ornomemm npouaeoncwa mama ne cyzgcm-
ByCT TaKOü TECHOÉ CBH3H C ypOBHBM BKOHOMHÉCCKOYO paSBl/I'l'l/IH, KGK STO HMGCT MECTD
c (:Ayume na'rpeőAermn CTaAH. Tax, Hanpmwep, ÖOAee passn'rble B ekonomnueckom OTHOLUCHHH no cpannenmo c Bearpueü l/lpAaHlttIH, BenecyeAa, I/lspamua n mHHAHHaI/IH mm Booőtge He
ACÉLTFRMELÉS es hFELHASZNALAS
51 1
B aaAbHeümeM, OCTaHaBAHBaHCb Ha Texsomruueckom paaan'mu MeTaAAypI'HH, amopu yc'PaHaBAHBAIOT,nem? Bepon'moc'melrroőyaeTB .ztowrocpotmoücylgecmoaanuenepcnex'maeTOAbKO Taxuxaxonowmecxnprl'lelX no maoig'raőampagnouaAbana mm;;—no
HOCTKKDB cpaBHHTeAbHioCTaAeIIAaBHAbeIXHCÖOADHIHXaaBonos,CTpaHzumőyzxe'rncnowbaooaunnHoaocraTouHoü.KOTOprXB aaAbHeümeMCMKOCTb BHyTpeHanaBTOpr HapblH-oc-
Honarmn aannblx npopeaeHHoro OOH oőmezxonaunx ormcmaaroT n nponesozmr ogemcy reorpatpuuecxoro pasmexgeimn MHpOBbIX pecypcos meAegHoü pynbx.
zaKArouHTeAbuoü uac'ru CTaTbH mm OCTaHaBAnBamTcn Ha nonpocax yaonAc'mopeHnn nyam BeHFpPlH B CTaAH Ha nepcnex'rnay. OnTnMaAbHoe pemeuue s amit OÖAaCTI/l, —— comac- Ho ux MHeHmo, —— momeT oőecneumb comym—mtu'cmo ;; pari/max axouomwxecxoü mx'rerpagun cognawnmuuecxnx c'rpan.
SUMMARY
The study presents an international survey of steel production and consumption as well as of production perspectives, based on the available foreign literature. Within the scope of the survey the authors investigate the relations that exist among steel production and consumption. economic. development. size of the countries. their steel reauirement and row material basis. On the basis of data analysed it can be pointed out that steel production does not correlate with economic development as closely as steel consumption. Thus, for instance, lreland, Venezuela, Israel and Finland, all on a higher level of development, have no steel production. or it is insignificant. Developed countries, such as Switzerland, Norway and Denmark, produce steel in insignifícant volume.
Further on, dealing with technological development of metallurgy, the outhors point out that operation presumably only of those large and high capacity steel plants is justified on the long run, which cannot be utilized on home markets of small countries. Following this the study presents and evaluates the geographical localization of world's iron ore reserves. relying on data of UN survey.
in the concluding part of the study the authors deal with the auestion of expected steel
supply of Hungary. ln their opinion the optimal solution in this field can be guaranteed by the integrated co-operation of socialist countries.
