, A SZOCIALISTA ORSZÁGOK
GAZDASÁGI SZERKEZETÉNEK KIEGYENLITÓDÉSE (II.)
DR. TOM PE ISTVÁN
A szocializmust épitő országok népgaz'daságánalk szerkezete a társadalmi—- gazdasági fejlődés, illetve a gazdasági növekedés során egyre közelebb kerül egymáshoz, ez volt tainiullmxá'nyunk előző feíezeténe'k (lásd: Statisztikai Szemle.
1976. évi 3. sz. 229—239. old.) alaptétele. A következőkben — a módszertani rész- ben ismertetett elj-ávósok és (megoldások megfelelő felhasználásával és kieg—észí- tésiéiveál — azt kívánjuk vizsgálni, hogy az egyes n—épgazdas—ágak kisebb aggregá—
twmai (például az ip'arwcsoportolk és az ennek megfelelő, illetve ennél kisebb nagyságrendű struktúrák) hogyan fejlődnek, hogyan változnak a rmakrostrulktúrák kiöze lede se —lk'i egye n I'ítőaése Ifo I y—axmat-álbafn .
A KISEBB SZERKEZETEK KIEGYENLITÖDÉSE
Az igen nagy területű országok kivételével a nwéipgazd'aságok fejlődési lehe- tőségeit jelentősen befolyásolja a nemzetközi munkamegosztás, és ez kifejeződik az eltérő fogllalkaztatottságii. termelesi stb. szerkezetben. Tarnullmányunklba-n a nem—
zetközi munkamegosztást nem annyira kIüllkereskedelzmi. mint inkább gyártó—ssza- kosxítási értelemben kezeljük. Alhagy azt az előbbi fejezetben már hangsúlyoztuk.
a tanulmányban alkalmazott módszer szemlélete erőteljesen egyszerűsítő. A megfigyelt és kvan'tiffilkuállt folyamatok vázolása után további alapvető kérdéseket Ie- het és kell feltenni.
Az előző fejezetben alapfeltételünk az volt, hogy a szocializmust épitő orszá- gok néwpgazdaságainak szerkezete a társadaImi—gazdasági fejlődés, illetve a gazdasági növekedés során egyre közelebb kerül egymáshoz. A következőkben — a módszertani részben ismertetett eljárások és megoldások megfelelő fellhlalsználő- sával és némi kiegészítésével -— azt kívánjuk wizsgáI-ni. hogy az egyes népgazda—
ságo'k kisebb aggregátumai (például az iparcsaporto—k és az ennek megfelelő.
illetve ennél kisebb nagyságrendű struktúrák) hogyan fejlődnek. hogyan változ- nak a makrostruktúrák közeledése — kiegyenlítődése — folyamatába—n.Alapvető — és egyelőre csak logikusan elfogadható -— feltételxezesünk az, hogy a nemzetközi munkamegosztás fokozódása a kisebb aggregátuvmú szerkezetek táivorlodását okoz—
za. Feltevésünkh'öz tartozik az is, hogy ha az országok autiarkliparpo'llitilkátfolytat—
nak (amelyet meg csak fo'kozhat a hasonló szerkezetátalakitási koncepció), akkor a kisebb egységekből álló struktúrák is közelednek, vagy legalábbis nem távolod—
nak, azaz uanitonmizálódinal'k; s ez káros jelenség. (Termeszetesen, másként imerrül—
nek fel e kérdések a legnagyobb országok esetében.)
358 DR. TUMPE lSTVÁrN
Az elemzés során arra a következtetésre jutottunk. hogy az ipari termelés
15 aflcsoportból álló szerkezetét általában a (nemzetközi munkamegosztás megiha- tározta diverzitikáciő is kell jellemezze, még ha az helyenként bizonytalan rajzo—
latot ad is. Ennek a fejezetnek tehát az ipari szerkezetek közötti távolság értéke—
lése a témája.
Ált—alánosnalk tekintjük azt a követelményt. hogy az aggregáltság csözldkevntése valamennyi országinál azonos mértékben menjen végbe.9 *Ezt a követelményt sem az első, sem pedig a második részben a gyakorlati számítások során nem tartot—
tuk be, a mondanivaló —- gondoljuk - mégis érvény-esnék tekinthető. Belátható;
hogy az általánosságban megadott módszer és az alkalmazott eljárás között gya- korlatilag nincs nagy különbség. itt tulajdonképpen hráramrléle módszer között vá—
laszthlaxtulník. Az első kettő lényege az. lhogy valamilyen szerkezetet egyre mélyebben
bontunlk. A xkétiéle eljárás abban különbözhet, hogy minden elemet megtartunk a részletezés fokozásával együtt. avagy csak egy bizonyos reprezentáns szerkezetet választunk ki. Ha az előbbit vál-asztjuik, akkor például külön kell elemeznünk az állőalapakat, kezdve a népgazdaságítól a legkisebb egységig, s ugyanezt kell tenni a kibocsátással. (: beruházásokkal stb. kapcsolatban.alkalmazott módszerünk azon a feltételezésen alapul, hogy az xaggregfálás csökkenésével előbb—utóbb megfordul az elvi követelmény: a közeledést a diverzi- tilloáoió váltja fel. Magának e tendenciának a választávonalát kellett csak elvi—
leg megközelíteni. azaz azt, hogy hol, milyen követelmény érvényesíthető. Az egész
folyamot közelítő megrajzolásáahoz elvben elegendő volt néhány példát hozni a leg—nagyobb és néhányat a kisebb aggregátumolk köréből. Itt úgy érezzük, jogosan
— cikkünk szondázó jellege folytán — ezt az eljárást követtük. Ha mégis ponto—
sabrb és részletesebb eredményeiket kívánunk. akkor az első két módszer valame—
lyikét kell alkalmaznunk, a(muelyelkihez rendkívül nagy mennyiségű számításra van szükség, ha a szükséges adatok (péld—ául a teinmélkszintű iidős-orolk) kellő számban
egyáltalán beszerezhetők.
A szenkezetek közötti távolság változásának vizsgálatát az ipari bruttó ter—
melés megoszlásainak összevetésével kezdjük. 1955 és 1970 között alaposan meg—
változtak az arányok. A változások súlyponti elemei: a gépipar és a iémfeéldolgozó ipar (átlagos szintje 19554ben 18,3 százolélk, 1970—ben 28,0 százalék), a vegyipar (5.6 százalékról 9.5 százalékra való emelkedés), a textilipar (a vegyiparéihoz ha- sonló változás, de ellenkező előjellel), valamint az élelmiszeripar túlsúllyánialk meg—
szűné-se. (Lásd a 11. táblát.)
A 15 ipari alcsoport még mindig főleg a makroökonómia érdeklődési terü- lete. Az előzőkben röviden vázoltak (szintgörbékikel) azokat a problémáikat, ame—
lye'k az aggregálts—ág iolkvá'nak csölklkentése nyomán a szerkezetekkel szemben érvényesíthető követelményekkel kapcsolatosak. Ezekre a kélsőblbielkíben még uta—
lunlk. Röviden összefoglalva, az aggregáltság legmagasabb folkáin nemzetközileg
a közeledés, termélkszitnten pedig a távolodás követelménye érvényes. Problemali- kus azonban a köztes aggrewgráltságú szerkezetek megitélése.Átlagos értékeiket számítva a szocialista országok ipari termelési szenkezetei közötti távolság _ ha lassan is (22.2—ről 17.8-re) — csökkent 1955 és 1970 között.
(Lásd a 12. táblát.)
Bulgária bruttó ipari termelése — főként a kohászat, a gépipar és a tém—
leld-algozó ipar, az élelmiszeripar következtében — lényegesen eltér a .,szab- vá'ny'có'l". Ha most Bulg—áriától eltekintünk. akkor az eltérések abszolút összegeinek
9 Ilyen csökkentés lehet például: ipar. könnyűipar, textilipar.
A GAZDASÁGI SZERKEZET 359
őmaga igen szabályosan csökken. (A bulgáriai adataik kiemelése természetesen részleges, miiv'e'l GZ/Olk az átlagos struktúrában szerepelnek.)
11. tábla
A bruttó ipari termelés százalékos megoszlása
1955. [ 1960. ] 1965. 1970.
Ipari alcsoport
évben
Villamos energia és hőenergia ter-
melése . . 2.6 2.8 2,9 3.1
Fűtőanyagipar (szén- és kőolaj- fel-
dolgozás) . . . . 9,6 7.9 7.3 6.7
Vaskohászat (ércki'cermeléssel) . . 7,5 7,6 7,7 7.4
Színesfémkohászat (érakitermeléssel) 2.9 2.9 30 3.0
Gépipar és fémfeldolgozó ipar . . 18,3 22.1 24,5 28,0
Vegyipar . . . . . . . . . . 5.2 6.1 7.4 9.5
Építőanvag——ipar . . . 2.9 3.0 3.0 3,0
Fakiterwmelés és —feldolgozás . . . 5.6 4.8 4.6 3.9
Cellulóz- és papíripar . . . 1,ó 1.4 1.3 1.3
üveg—, porcelán- és fajansziupar . . 0.8 0.8 09 0.9
Textilipar . . . 9.8 8.7 7,5 6,7
Szövőipar, ruházati ipar . . . 3.3 3.5 3.0 3.0
Bőr-, szőrme- és cipőipar . . . . 2.5 2.4 2,1 2.0
Nyomdaipar . . . . . . . . . 0,8 0.7 06 O,6
Élelmiszeripar . . . 24,8 228 l 21,4 17,8
Egyéb ipari ágazatok . . . 1,8 2.5 2.8 3.1
Összesen 100,0 100,0 100.0 100,0
12. tábla
Az ipari bruttó termelés szerkezete eltérésének abszolút összege
(százalékpont)
1955. I 1960. l 1965. l 1970.
Ország
évben
Bulgária . . . . . . . . . . 41,5 1 50.4 42.2 34.6
Csehszlovákia. . . . . . . . . 15,6 ! 17,0 16,8 15.0
Lengyelország . . . 16.11 r 13,8 102 13,1
Magyarország . . 20,4 * 19,7 15,6 12,8
Német Demokratikus Köztársaság . 22,3 l 20,7 2'l.8 16,3
Románia . . . 17,7 l 18,0 14,2 15.0
Szovjetunió . . . . . 319 l 22,9 21,6 18,3
KGST- országok együtt. . . 22,2 * 232 l 21,8 17.8
KGST- országok Bulgária nélkül . 18,4 ; 17.11 ] 15,7 14.11
Melyelk azak az ágazatok. aimelyelk országonként az eltéréseket olkozzáfk?
Bulgátriáról már esett szó. A csehszlovákiai ipari struktúra — legalábbis a bruttó
ixparli termelés megoszlása alapján — meglehetősen semleges. Kibocsátási szerkeze- tében alig találunk a 7 országétól eltérő, lényegesen magasabb vagy alacsonyabb hányadú ágaza'toikat. Csehszlovákiában az átlagosnál magasabb a súlya a fűtő- anyagi-parnak. a szén- és kőolaj-(feldolgozó iparnak a vaslkoh-ás,zatnafk alacso- nyaibb a vegyipar, a textilipar. a szövőipar, az élelmiszeripar aránya.Lengyelország ipari termelési szerkezete 1955Jben meg sakk—all több "egyeni"
vonást mutatott. mint 1970-ben. Ennek oka a fűtőanyagiparnafk, a szén- és kő—
360 DR. TCMFE isWÁN
olaj—*feldalgozásnak az átlagot jóval meghaladó súlya, valamint az átlagosnál kisebb gépipar, fémfeldolgozó ipar és faipar. 1970-re megváltozott a lengyelor- szági ipari szerkezet. A gépipar és a fémfeldolgozó ipar. valamint a vegyipar súlya ma már nagyobb az átlagosnál.
A Német Demokratikus Köztársaság ipari termelesi struktúrájában az átlag—
hoz képest igen magas a gépipar és a fémte'ldolgozó ipar súlya. Csökkent a Német Demokratikus Köztársaság "előnye" a kibocsátási stru'ktúrá'nál a vegy- ipar hányada tekintetében.
Románia és Magyarország esetében is a szerkezet egyre inkább ..jellegte—
lenné" válilk. Erre nem is annyira az eltérések alacsony abszolút értéke. mint in- kább a rendkívül elaprózott külömbségek utalnak. A probléma érzékeltetésére most olyan táblát mutatunk be, amely a 'küllönbsérgszerk'ezet három pont feletti és
alatti értékeinek számlát tartalmazza.10 Az ipari termelési struktúra fkonoentrálódó különbségei (nemzeti sajátosságai) és a nemzetközi munkamegosztás között nyil-
vánvaló és szoros kapcsolat van.
Valamely szerikeze't jellegzetességét, az átlagostól elütő kepet természetszerűen nemcsalk az átlagosnál nagyobb. hanem az átlagosnál kisebb hányadok is jellem- zilk. hiszen e két vonás feltételezi egymást. A 13. táblába teihrátazoikinalk az elemek-
nelk (ilparáugalkn-alk) a számát foglaltulk, amelyek hányada az átlagosnál harom
ponttal nagyobb vagy kisebb. Tartalmilag a három ponttal magasabb értékeik tülk—r'özilk a tényleges. az átlagot meghaladó koncentrációt.
13. tábla
Az ipari termelés koncen'trációiának mutotószáma
Az átlagos hányadértéknél három ponttai
l
na- ' ! na— - na— ' - nu.- .
Ország gyobb k'mbb gyobb kisebb gvobb l k'sebb l gye-vb l '"sebb
érték-ű elemek (iparágak) száma
1955-ben [ 1960—ban l 1965—ben l 1970-ben
l !
Bulgária . . . 3 i 6 3 6 l 2 5 2 4
Csehszlovákia . . . . . . . 1 1 1 1 i 2 0 0
Lengyelország . . . 1 2 0 0 O O 1 0
Magyarország . . . . , . . 1 2 1 2 0 l 1 O 0
Német Demokratikus Köztársaság 2 0 2 0 2 ' O 1 O
Román—ia 1 3 O 1 1 2 O O
Szovjetunió 3 2 3 1 2 L 1 ; 3 1
i
Az átlagost három ponttal meghaladó súlyú áigrazatolk száma az összes euró- pai KGST-országban 1955-ben 12 volt. 1970—ben pedig mindössze hét, ugyanez a három ponttal kisebb hány—adakra vonatkozóan 1955—ben 16. szemben az 1970.
évi öttel. Koncentráciás mutatóink (amely némi rokonságot mutatna szóródássa—l) azt bizonyítja. hogy az adott időszak során jelentős unitormizáládás következett be az ipari termelés nemzeti szerkezete'ib-en.
Ha a két legfejlettebb középnagyságú országot, a Német Demokratikus Köz- társaságot és Csehszl—oválkiát külön vizsgáljuk, hasonló következtetésre juthatunk.
A szerkezeti különbségek csiölklkeniés'e mindkét országban bizonyos mértékben llrétrse- jött. Mig azonban a Német Demokratikus Köztársaság — bár vegyipari hányada
40 Arról van szó tehát. hogy :: karakterisztikus nemzeti ipari szerkezetekben az elemek (amelyek itt százalékos hányadok) lényegesen eltérnek (kisebbek vagy nagyobbak) az átlagszerkezet hasonló elemeitől.
A hárompontos különbség kiválasztása természetesen önkényes.
A GAZDASÁGI! SZERKEZET 361
visszaszorult — géip'ipara révén lkaraikteiriisztilkusalbb ipari szerkezetet őrzött meg és fejlesztett tovább, addig Csehszlovákia öszes hagyományos iparági hányada egyre
; kevésbé különbözik az átlagszerkezeti hiányradolk'tóil 1970—ig. A szelikezetii elemek és a specializáció közötti összefüggések szorosságát ugyan kétségbe vonhat- ná'nikll, számos logilkus megfontolás mégis eme feltevés jogosságát támasztja alá.
Ugyanakkor hibvaivolln-a a kö—vehkuezteté'selkeftcsalkta szerkezeti elveim—ek relativ helyze- téneik változására épiteni.
Valamennyi érintett szocialista ország esetében tehát nemcsak a gyors ipari növekedésre kell! figyelnünk, hanem arra is. hogy a nemzeti (kibocsátási szerke—
zeti) küiliö'n'bségek 1970-re megszűnőben vannlaik. Ez a folyamat csupán k'is részé- ben indokolható a fejlődés általános törvényszerű'slégeivel.
Az ipari termelőmunka-sok számának megoszlása 195546! valamennyi érintett szocialista ország gazdaságában nagyjából azonos irányban és intenzitással vól- t—ozilk, Mindennek következménye az, hogy a szerkezetek közötti távolsági/alamint az alkalmazott koncentrációs mutatószám értéke többé—kevésbé azonos. A bekö- vetkezett változ-ások azoníban jelenté—kenyek. Ez—elket szefml-élltetjülk Bulgária. Romá- nia és Csehszlovákia példáján.
14. tábla
A fontosabb ipari alcsoportokban foglalkoztatott ipari termelőmunkások számának aránya
_____ (százalék) )
Bulgária Románia Csehszlovákia
Ipari alcsoport ————
1955 l 1970 1955 ( 1970 1955 1970
l l
Fűtőanyagipar (szén és kő-
olaj feldolgozás). . 8.6 5.0 7.6 l 5,ó 8.9 6,8
Vaskohászat (érckitermelés— l
sel) . . . 0.8 2.6 4.2 ; 3.9 6.8 7,1
Gépipar és fémfeldolgozó
ipar . . . . . . . . 13.8 22,0 20,5 25,4 30,5 ! 347
Vegyipar . 3.6 5,3 2,6 6,4 3.6 4,7
Fakitermelés és -feldolgozás 139 7,5 18,4 14,7 5.9 ! 5.1
Textilipar . . . . 14,3 105 13.55 11, 4 115 9.7
Szövőipar, ruházati ipar . . 5.6 l 5.9 4.3 6.1 5.5 l 4.9
Élelmiszeripar . . . 13.9 l 13,3 10,6 8.4 9,4 i' 7.8
15. tábla
Az ipari termelőmunkósok átlagos létszámával mért eltérések abszolút összegei
,,,- (százalékpont) W _
1955. l 1960. l 1955. É 1970.
Ország ; V ' 'v
; évben
5 l
Bulgária . [ 36,6 l 42,6 l 35,4 30.8
Csehszlovákia . . ; 212 ' 20.11 * 21,0 19,0
Lengyelország . l 19,4 21,6 19,4 17.2
Magyarország . . l 23,8 22,2 19,6 19,,0
Német Demokratikus Köztársaság . 32,6 29,6 302 29,6
Románia . 26.8 262 ] 28,2 -2s,2
Szovjetunió . , 19,6 ] 23,0 24,4 ! 22,4
l l l l
" Lásd az ábra'bcm (a tanulmány !. részében) a szintgörbékkel szimbolizált folyamattal kapcsolatos értékelési problémákat.
362 DR. raMPE ism/m ,
1970—re ugyan korántsem fejeződött be az iparosítás korszaka. azt azonban biztosan óllítha'njuk. hogy a hetvenes években az ipari tenmeilőméu'nká-sdk' számú- nak iparon belüli gyors növekedési folyamata lelassult. A fejletlenebb Bulgária vagy Romania viszonylag gyors ütemben áramoltatta tervmelőmunlkasa'it a kohó—
szarbba, a ge'vpiparba és a félmlfeldolgozas'ba.
Ha az ipari foglanlxkoz'oa'tottak létszámának szenkezeiiét vizsgáljuk, hasonló irán-y—
zatú vóltozósolkat figyellhetünlk (meg. Az átlagos változásokhoz Csehszlovákia és a
Német Demo'rkra'fikus K'öz'eórsasúg szenkeze'té-nek változása kevésbé, a többi or—
szágé nagyoblb mléuriiélkben jócrult hozz—ó.
16. tábla
Az ipari termelőmunkások számának megoszlása szerinti átlagszerkezet változása
(százalék)
1955. ) 1960. 1 1965. 1970.
Ipari alcsoport '
. évben
1 l l
Villamos energia és hőenergia ter-
melése . . 1.7 1.6 1,8 1.8
Fűtőanyagipar (széh- és kőolaj— fel—
dolgozás) . . . . 9.8 8,8 8,2 6.9
Vaskohószat (érckitermelé§$el) . . 4,5 4,5 , 4,6 4,5
Színesfém—lkohószat (éraloitenmeléssel) 1,7 19 2.2 1.9
Gépipar és fémfeldolgozó ipar . . 24,6 26.6 28.8 31,0
Vegyiwpar . . . 4.5 4.8 5.5 6.1
Építőanyagipar . . . 5.0 5.2 49 4.6
Fakitermeléls és -feldolgozós . . . 9,6 8.2 7.7 7.0
Cellulóz- és papíripar . . . 1,3 1.3 1.3 ' 1.3
Uvegípar . . . 1,7 1.8 1.8 1.9
Textilipar . . . 12.6 11.3 10,0 9.5
Szövőipar, ruházati ipar . . . . 4.9 5.1 4.8 5.1
Bőr-, szőrme- és cipőipar . . . . 3.2 3,4 3,2 3,4
Nyomdaipar . . . 1.1 10 1.0 1.0
Élelmiszeripar . . . 9.7 9.9 9.7 9.3
Egyéb . . . 4,1 4.6 4.5 4.7
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0
A bruttó ipari termelés szenkezeiiénté'l ismertetett 'koncentnócíós miérőszóm 1955 és 1970 között összességében nem sokat változott. A kibocsátáshoz viszonylíwva az
ipari tenmelőmunk—ósolk szó—mónatk szerkezetében csak nemileg csökkent az átl-a-
gos hxórnyadér'oéknél h'óro'm ponttal nagyobb értékű elemeik száma: az 1955. évi * 11—ről 1970—re B—ra. A harom ponttal kisebb elemek száma pedig 20-ról 14-re csökkent. Az, hogy a termelőmu'nlkósofkra vonatkozó koncentnációs mérőszám avalóságban mit mutat. függvénye a termelékenység alalkulósónalk is. A termelé-
kenység kwéndlése meglehetősen bonyolult módon épül a struktúrák közötti tavol- sóg változásának problémakörére. Vannak ugyanis hagyományosan nagy relatív mutnwkaerőígéwnyű ágazatok, például a textilipar vagy az éle'lmliszenipar. Ha ezek- ne'l az átlagtól egyre kisebb mértékű eltérés tapasztalható a tenme'lélkenysiég emel—*ked'éséne'k köve'ckezbékben. az örvendetes folya—mat. Ugyan-ennek azonban mésilk oldala is lehetséges, mégpedig az, hogy a fogla'lékoztatottsógi strulktúró'k közel-e- dése nemcsak a termelékenység kiegyenlítő vólltozósai következtében jön létre, hanem az autalrik és paralel fejlesz'dés nyomán is. Könnyű belátni, hogy mindkét
A GAZDASÁGI SZE—RKEZET 363
lehetős—éggel számolnunk kell. E tanu'llmványézppen csak e szövevényes kérdés ie!- vetését teszi lehetővé, a több irányú hatások szétválasztás—ára, itt nincs mód.
A termelékenységgel kapcsolatosan csak arra térünk ki. hogy annak szintjei.
valamint az iparágak termelékenységi sorrendjei közeledtek—e. Az ipari termelé—
kenységet úgy számítottuk ki, hogy a bruttó ipari termelés adott hányadát elosz—
tottuk az ipari termelőmunkás—ok adott hányadával. lgy olyan számhoz jutottunk, amely azt mutatja. hogy az ipari termelőmunká'so-k egy ,,egysége" hiány .,egység"
bruttó ipari termlélket hozott létre az adott iparágban.
Az így meghatározott termelékenység összipani átlagos szintjei tekint—etében
különösebb tendencia nem Figye'llhető meg. Ha azonban külllöin—külörn vizsgáljuk
az ipari a'lcsoportakat, akkor már többet tudunk mondani. 1955—ben ,.legtermé—kenye'blb" az élelmiszenipar volt, 1970-re azonban előnye erősen csökkent. Hozzá—
tartozik azonban az igazsághoz az is. hogy alig találunk olyan alágazatot, amely—
nek 1970. évi szintje meglhaladná az 1955. évi élelmiszeripari terme'léikenységet.
Ezzel szemben a legtöbb országban termelékenyebbié vált e 15 év során a villa—
mosenergsi—a—ipar, (: gváz- és kőolaj—fel—d'olgozás, a gépipar. a vegyipar. Álltaílános jelenség ugyanakkor. hogy a könnyűipari ágazatok termelékenysége csökkent.
Albiban, hogy a bruttó ipari termelés szerkezetében kimutathatók az unifor- mizálődás jegyei, az iparba áramiló beruházásoknak elsőrendű szerepük van. A beruházásokra egyébként is mint marginális állóalapra és termelésre tekinthetünk.
mégpedig mint olyanokra, amelyeknek hatása számbavételük után néhány évvel kezd jelentkezni. Ez az összetüggés témánk szempontjából annál is inkább lénye- ges, mlivel ha például 1970-ig az ipari berulházási szerkezetek "összetartanak", annak a hatása a termelésben — feltehető-en — napjainkban jelentkezik. Az álta—
lunk számított értékekből is erre következtethetünk. Egyszersmind népgazdasági hatásról is van szó, hiszen az ipari állóala—pok vagy a termelés a népgazdaságinak mindenütt tekintélyes. amellett növekvő részét teszik ki. Hangsú'lyoznunk kell azon- ban, hogy a paralel és autark tendenciákat más tényezők is meghatározzák.
Érdemes adatokkal is idézni az 1955 és 1970 közötti évek ipari beruházásainak szerkezeti módosul—ásait. Példaként ezúttal Bulgáriát, Lengyelországot, Magyaror-
szágot és a Német Demokratikus Köztársaságot emeltük ki.
17. tábla
Néhány ipari alcsoport részesedése az ipari beruházásokból
(százalék)
Német Bulgária Lengyelország Magyarország Demokratikus
ipari alcsoport Köztársaság
1955 1970 1955 1970 1955 l 1970 ' 1955 l 1970
l
l
Villamos energia és hőenergia l
termelése . 28.0 12,8 12,6 10,6 17.3 11,8 18,1 14,8
Fűtőanyagipar (szén- és kőolaj- l
feldolgozás) 20,1 , 8.5 189 15,5 azal 16.15 252 13,4
Vaskohászat (érckitermeiéssel) 3.2 l 4.3 12,7 6,6 63 5,4 5,6 3,9
Színesfémkohászat (érckiterme— l
téssel) . 14,0 6.6 3.3 6,5 6.9 * 6.3 1.4 1 3
Gépipar és fémfeldolgozó ipár . 10,5 19.8 15,1 21,0 11,7 19,0 109 l 261
Vegyipar . . . . . 1.6 15.9 14.7 12.8 1o,2 n.o 10,5 l 12,6
Építőanyag—ipur 3.0 3.9 6.6 6.7 2.9 5,8 3.4 5,4
Textilipar 2.7 5.8 3.3 l 5.1 3,8 l 3,7 4.6 3.6
Élelmiszeripar 5,1 % 7.4 7,8 10,1 ( 10,7 6.4 ' 6.0
6
364 DR. TaMPE iSTVÁN
A 17. táblában felsorolt ágazatok az összes ipari beruházásnak kb. 90 szá—
zalékát reprezentálják. igaz ugyan, hogy gyökeresen eltérő szerkezet—ben 1955-ben és 1970-ben. Az adatokból is megállapítható az, ami a szocialista gazdaságtör—
ténweiiíből már jól ismert. Az ipari beruházások szenkeze'téwb—en az ötvenes évek ne—
hézipari és a közbülső termékekre forditott nagymérvű beruházás—ai után a hetve- nes évekre már jelentősebb súlyt kapn—alk más ágazatok. így elsősorban a nem szénallapú vegyiipar. valamint a gépipar és a üémrfe'ldolgozó ipar. A glé'pipari, a fémie'ldolgozó ipari és a vegyipari beruházásaik hányada elsősorban a szerkezeti kiegyenlítődés legfontosabb tényezője.
A KGST—hez tartozó hét ország ipari beruházásainak átlagszerlkezetei az ösz—
sz—encoglalt adatok szerint alakultak.
18. tábla
Az ipari beruházások megoszlása szerinti átlagszerkezetek
(százalék)
1955. 1960. 1965. 1970.
ipari alcsoport v— '
évben
Villamos energia és hőenergia ter-
melése . . . . . . . . . . i7,3 13,3 14,5 12,4
Fűtőanyagipar (szén- és kőolaj—fel-
dolgozás) . . . . . . . . 23,2 20,0 19.25 13,3
Vaskohászat (érckitermeléssel) . . 8.8 8.7 99 6.2
Szinesiémkohászat (érckitermeléssel) 5.8 4.8 4,8 4.4
Gépipar és fémfeldolgozó ipar . . 11,8 14,1 14.15 20,7
Vegyipar . . . 8.1 9,4 11,8 12,2
Építőanyag—ipar . . . 4,2 ó,3 4,0 5.8
Fakitermelés és -feldolgozás . . . 2,7 3,2 2,6 3,0
Cellulóz- és papíripar . . . 1,2 i,9 2.6 2.1
Uveg'ipar . . . . . . . . . . 0.5 12 1.1 i,3
Textilipar . . . . . . . . . . 3.0 3,9 3,5 4.4
Szövőipar és ruházati ipar . . . . 0.2 0.4 O,3 0.6
Bőr—, szőrme- és cipőipar . . . A 0.5 0.7 0.6 § 03
Nyomdaipar . . . 0.3 O,2 1 0,3 3 0.6
Élelmiszeripar . . . 7.0 8.0 753 ! 8.1
Egyéb . . . ; 5.4 39 3,4 m
Összesen ; 100,0 100,o 100,o 100,o
Az átlagszerkezete'k alapján főként az ötvenes és a hetvenes évek közötti gaz—
da'ság'fejilesztiési koncepciók eltéxrvéseire figyelhetünk fel.
Az ipari beruházások szerkezetei a vizsgált időszakban közelebb kerültek
egymáshoz. (Lásd a 19. tá'bklót.)
Az eltérések aibsz—olú't összegeinek átlagértéke 1955-ben 29,6, 1970—ben 19,7 volt. Ebből arra következtethetünk. hogy az összetartási tendencia egy ideig -—
pusztán az előző beruházások hatására is — tovább tart. (Sőt. azt is állíthatjuk, hogy az ipari szerkezetek ,.uniformizálód-ása" 1974—197549 minden bizonnyal erő- södik.) Vannak azonban ellenkező tendenciák is. Csehszlovákia és a Szovjetunió ipari beruházásainak szerkezete például már 1965—től némileg távolodik az átla—
gostól.
Valamennyi európai szocialista ország iparosodik vagy iparosodott. A fejlet—
lenebb országok számára az azonos hullámhosszon való fejlesztés felesleges pár—
huzamosságot jelenthet, ami segítheti a belső protekcionizmust és viszont. A fej—
lett-ebb országok termel—ése általában elég magas szinvonalatjelentene alhihonhagy
A GAZDASÁGI SZERKEZET 365
a fejlődő országok igényeit kielégítsék. de ezek a piacok ma még olyan .,igény- telelnek", hogy végülis romlik a fejlettebb technilkálb—an valló versenyképességülk. A beruházások a termelési vagy állóalap-szerkezethez hasonlítva az elemzés szem- pontjából a ,,ha'tárt—erim'élkek" mozgását jelzlilk, vagyis az egész folyamat mozgási irányát pontosabban írják le az előbbieknél.
19. tábla
Az ipari beruházások szerkezete eltéréseinek abszolút összegei
(százalékpont)
l :
, § 1955. 1960. § 1965. § 1970.
Orszag * '
§ évben
Bulgária . § 44,8 338 l 26,6 § 20.6
Csehszlovákia . . . . . . . § 32.49 33,o § 232 l 26,8
Lengyelország . . . 35,9 18.8 § 22,8 ! 14,8
Magyarország . . . . . . . . ' 45,0 28,0 § 17,2 l 18,8
Német Demokratikus Köztársaság l 22,0 32.2 § 29,5 § 20,0
Romania . 349 37,8 ; 312 ; 16,0
Szovjetunió . § 23,2 20,4 § 15,0 § 17,ó
§ 4
a l l
Az összetart—ási folyamat — a KGST integrációs folyamatainak elmlélyülés'ével
— visszaszorul. Ez minden ország érdeke, a'kár belülről. a hazai termelés szemszö- géből, alkár kívülről, a külkereskedelmi igények és lehetőségek oldaláról is néz- zülk a kérdést. Ha a nemzetközi külkereskedelmi. de főleg kooperációs kapcsola—
tok fejlődése felgyorsul. akkor a szocialista országok nemzetközi munkamegosztása olklkén't—okozatkwéxnt főszereplőjéwé válik a folyamatnak. Ez azonban csak akkor má—
lyülhet el, ha az egyes országok — hosszú távú érdekeik alapján — kialakítják a nemzetközileg koordinált vivőágxaz'atolk rendszerét.
Ma még talán nem annyira égető a vezető ágazatok kijelölése egy nemzet—
közileg,koordinált rendszer keretén belül, mint amennyire — mai ismerete'inlk alap- ján*-— a jövőben biztosan azzá válik. A nemzetközileg koordinált vezető ágazatok természetesen feltételezik a hazai érde-kek által kialakított vezető ágakat. Ezekre azonban — éppen mivel a szóban forgó országok (a Szovjetunió kivételével) erő—
sen a küllkerieskedelemre utaltak — a nemzetközi termelési—kereslkedelmi le'—hető—
ségek meghatározó hatást gyakorolnak.
Az elmondottakból adódik az a következtetés, hogy a gazdasági szerlkezetelk közeledtek egymáshoz. Csakhogy míg a tanulmány első részében (a legnagyobb agg—regá'cumok esetéb-en) természetesnek vehető folyamutna'k lehettünk tanúi. rad- dig a második részben fejlődésünk ne'hány negatív vonása domborodott ki.
A mondanivaló szempontjából nagy jelentősége van annak a kérdésnek. hogy vajon az ipari szerkezetekkel szemben érvényesíthetjük-e a nemzetközi munlkla—
meg-osztás meghatározta diverziifilk-áaió követelményét. A kérdésre adott vála- szunlk deduktív jellegű volt, vagyis elvi—logikai megfontolások útján alakítottuk ki.
Minderre látszólag jog—os elllenénv lenne azt felvetni, hogy mivel minden ország- nalk szüksége van vegyirparr—a. géipipuarha stb., ezért ebben a szférában még min- dig a szerkezeti közeledést kell természetesnek tarta—nunk. Kétségtelen tény, hogy mind a 15 ipari allcsoporitra szüksége van a nlélpgiazdaság'n—alk. mint ahogy az is teny. hogy ebből nem következik a hasonlóan alakuló szerkezet. E tanulmány ki—
indulása az, hogy a külső és a belső adottságok által meghatározott lehetősé- geknek ditterenciálnio—k kell egymáshoz képest az ipari szintű strulktúrákat. Hiszen
366 DR. TUMP£: A GAZDASÁGI szemem
vannak országok ahol a Akohószatnalk. másutt éppen a vegyiparnalk lehet az átla—
gosnál kedvezőbb fejlődési lehetősége, jóllehet ezekben az országokban is van ria—ipar vagy nyomdaipar. Úgy vgon—dolúuík, hogy az ilyen inórnylú, a hosszú távú érde—
keken alapuló kölcsönös függés és szenkezeti kiegészités ezen országok érdeke, atmii—nev'k snféihuóny bizonyítéka ma már jól látható.
iRO DALOM
O. Bogomolov: A KGST Komplex Programja és a gazdasági együttműködés lehetőségei a nyugat- európa—i országokkal. Gazdaság. 1974. évi 2. sz. 107—113. old.
Erdős Tibor: A termelés korszerűsödése és a gazdasági növekedés. Kossuth Könyvkiadó. Budapest.
1974. 287 old.
Falusné Szikra Katalin: A termelékenységnövekede's és a műszaki fejlődés néhány problémája a szocialista országokban. Gazdaság; 1970. évi 1. sz. 45—53. old.
Falusné Szikra Katalin: A termelékenység és hajmóerői. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1975: 314 och Holka Gyula: A KGST-tagországok népgazdasúga. Statisztikai Szemle. 1975. évi 5. sz. 469—500. old.
!únossy Ferenc: Gazdaságunk mai ellentmondósainak eredete és felszámolásuk útja. Közgazdasági Szemle. 1969. évi 7—8. sz. 806—829. old.
Németh Gyula — Szikszay Béláné: Bulgária. Románia. Jugoszlávia és Magyarország népgazdasági:
1960—1970. évi fejlődésének és középtávú terveinek összehasonlitása. Gazdaság. 1973. évi 3. sz. 83—102. old.
Pécsi Kálmán: Világgazdasógtan. Termelési integráció a KGST—országok között. Tankönyvkiadó. Bu- dapes/c. 78 old.
Pócs Ervin: A KGST-országok gazdasága az új ötéves tarvidőszak kezdetén. Közgazdasági Szemle.
1971. évi 5. sz. 593—604. old. '
M. Szenyin: A szocialista integráció. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1972. 409 old.
V. Szergeev: Problemii ékonomicseszkogo szblizsenija sztian szocializ—ma. lzdat. Nwauk. Moszkva. 1969.
310 old.
Szita János: A KGST-orszagok gazdasági színvonalúnak kiegyenlítődése. Gazdaság. 1971. évi 4. sz.
29—48. old.
Szita János: Az összeurópai gazdasági együttműködés távlataii. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Budapest. 1975. 345 old.
PE3l-OME
B csoeü crarbe aarop ocranasnuaaercn Ha saauMr—rom cőnmnenuu akouomuuecmx crpyx'ryp counanncmuecmx crpaH. Hsnaraer Nme-ron uaMepeHus cőnmkeuun, pacnpocrpauan ero raKme Ha nemepeune crpyx'ryp npoMbimneHHocm. l'ipenmyusecraom meroAa nsnnercn
ero npocrora n aosmomuocn: nna MHOI'OCTOpOHHerO npumeneuun.
Aarop ucxonm 143 npeAnonomeHnn, uTo namepnemue a prngrx arpera'rax napom—io—
xosnücheHr—ibre CTPYKTypr c Ta'-IKM sperma caoero cocrasa s Memnyuaponuom macmtaőe npnőnumaiorcn .apyr K ,npyry. Ecnu me uncno oőpaayloumx crpymypy aneMenroa ysenu—
uusaercn (HaanMep nponasonmca neneune npOMblU-lneHHOCTH no nonorpacnnM, mm mo wccneaoaanue ocyutecrannercn Ha yposHe l'lpOAYKTOB),TOFAa Haőmonaercn pocr Ahaepcn—
CPHKGUMH, oőycnaanuaaemoü MemAyHapoAHhiM pasneneuneM prua " cneundnukaü ornans- Hle crpaH. Ecnu Taxoe nonomerme arcyrcrayer, Tor-ga — aa ucrcmoueHueM Coaercxoro Co—
1036 — BOSHMKaET orpuua'renbuan Ter-igenis"; K yHucpopMnsauuu " anonommecxoü oőocoő—
nem—room BKOHOMHK.
Peaynu'rarbr namepeuuü, BhInOJ'lHeHHbIX c naMousro uznomeHr—loro : crarbe Meroga, p.aior uucppoayio xapanrepucruny sroíi Tenger-rum.
SUMMARY
The author investigates the growing simillarity of the economic structures of soci'alist countries. He expou—nds the method used for measuring the process. then he extends it to measuring industrial structures. Advantages of his method are simplicity and easy varla—bility.
The author starts from the assumption that economic structures measured in grass aggregates come closer and closer. lncreasing the number of elements representing the structure (for instance if industry is divided into smaller sub-groups or the investigation is carried out by products) intensifies the diversiticatioin determined by the international division of labour and peculiarities of the individual countries. if that is not the case a harmful and autarchical tendency appears — at least exluding the Soviet Union.
Measurements carried out with the method discuus'sed in the study illustna'te this tendency.
