Ipari közgazdászok a szocialista gazdasági integrációért

(1)

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

IPARI KOZGAZDÁSZOK

A SZOCIALISTA GAZDASÁGI INTEGRACIÓÉRV

DR. SZITA JÁNOS

Ebben a tanulmányban nem általánosságban ismertetem a szocialista gazda—

sági integrációval kapcsolatos kérdéseket, hanem összpontosítani igyekszem az

ipari közgazdászok előtt álló feladatokra. E feladatok nagyok. bonyolultak, és talán

nem túlzás, hogy megtisztelők. mert gazdasági életünk egyik fő emelőjének kibon—

takozását szolgálják, azt hogy tovább mélyítsük gazdasági kapcsolatainkat a szo-

cialista országokkal.

Nehéz lenne eltúlozni a szocialista gazdasági integráció jelentőségét hazánk gazdasági fejlődése szempontjából. Itt az integráció fogalmát széles értelemben

alkalmazzuk. A KGST keretében az integráció sokoldalú kérdései kerülnek tárgya—

lásra. mégpedig államközi síkon. Az integrálódási folyamat azonban sokkal széle- sebb, hiszen felöleli a szocialista országok gazdasági kapcsolatainak egész rend—

szerét, tehát nemcsak a sokoldalú, hanem a kétoldalú, másrészt nemcsak az állam—

közi. hanem a vállalatok közötti kapcsolatok rendszerét is.

A szocialista integráció minden vonatkozásban át-, meg átszövi egész gazda-

ságunkat. Sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem le het ma már különválasztani azt,

hogy gazdasági fejlődésünk eredményei közül melyek és milyen mértékben függnek össze a szocialista gazdasági integrációval, mert egyszerűen elválaszthatatlanok a fejlődés egyéb tényezőitől. A szocialista országokkal kialakult, új tipusú kapcsolatok felbecsülhetetlen értékűek egész további fejlődésünk szempontjából is. Például:

-— e kapcsolatokban következetesen érvényesül a kölcsönös előnyök elve: egyetlen szo—

cialista ország sem törekszik egyoldalú előnyökre;

— a KGST-ben tömörülő országok ,népessége ma közel 400 millió. tehát olyan hatalmas piacot jelentenek, amely belső piacunknak közel 40-szerese; ennélfogva ma —- különösen a Szovjetunió — biztos alapot. a jövőre vonatkozóan pedig óriási lehetőséget jelent termékeink elhelyezése, a nemzetközi munkamegosztásban rejlő előnyök kihasználása szempontjából;

-— energia— és nyersanyagszükségletünk tekintélyes részét a szocialista országokból -- elsősorban a Szovjetunióból - tudjuk fedezni (ez különösen jelentős Magyarország számára, amely úgyszólván minden nyersanyagból behozatalra szorul)l ugyancsak a szocialista or- szágokból tudjuk fedezni a beruházási javak — gépek, berendezések, komplett gyárak - te- kintélyes hányadát és a fogyasztási cikkek egy részét;

—- a szakositás és a kooperáció bővítése, a nemzetközi munkamegosztás elmélyítése c:

termelékenység emelésének, a hatékonyság fokozásának úgyszólván kiapadhatatlan forrása;

-- a fejlődés ugyancsak fontos - egyébként ma még igen sok tartalékot magába-n rejtő tényezője -—— a széles körű műszaki—tudományos együttműködés:

' A Magyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztálya Iparstatisztikai és üzemgazdasági Szek- ciójának az MKT Csongrád megyei szervezetével közösen tartott VIiI. Vándoxülésén, Szegeden, 1977. május 5-én elmondott előadás. (Rövidítve.)

(2)

DR. szrrA: A SZOCIALISTA GAZDASÁGI INTEGRÁCIÓÉRT

479

— végül. de nem utolsósorban, szeretném aláhúzni a gazdasági kapcsolatok tartós és tervszerű jellegének jelentőségét: aki a gazdasági életben dolgozik, nagyon jól tudja, mit jelent egy üzem számára a biztos piac, a tartós elhelyezési lehetőség, a biztosított nyers- anyagszóllítás, a gazdasági kapcsolatok hosszú távra, tervszerűen megalapozott rendszere.

Gazdaságunk egész jövője szempontjából nem közömbös, hogyan fejlődik to- vább a szocialista integráció, és hogyan alakulnak gazdasági kapcsolataink fő arányai. Ezt két okból hangsúlyozom.

Az egyik ok, hogy az integráció fejlődése nem kis mértékben függ a mi tevé- kenységünktől. Saját tevékenységünknek igen nagy szerepe van abban, hogy a magyar gazdaság számára milyen előnyök aknázhatók ki az integráció előrehala- dása folyamán. Másrészt azonban a fejlődés messzemenően függ a partnerorszá- gok helyzetétől és törekvésétől is. igy végső soron a szocialista gazdasági integ—

ráció útján való előrehaladás iránya és üteme annak függvénye, milyen módon si- került összeegyeztetni a benne részt vevő országok érdekeit.

A másik ok, amiért a fő arányok problémája fontos: helytelen lenne a szoci—

alista integrációt elszigetelve vizsgálni, kiszakítva külgazdasági kapcsolataink egész rendszeréből. Nem közömbös ugyanis, hogy gazdasági kapcsolataink milyen része bonyolódik a szocialista országokkal, a velük való gazdasági integráció keretében.

és milyen része az, ami a világ többi részével alakul ki. A probléma nagyságrend- jét az mutatja, hogy a forint és a külföldi valuták közötti, valós érté—kviszonyt tük—

röző kereskedelmi árfolyamokon számolva ötéves tervünk kezdetén a szocialista országok részesedése összforgalmunkban kb. 57 százalék volt. és ez az arány az ötéves terv végére kb. 53 százalékra módosul. Erre azért kívántam rámutatni, mert sokan hajlamosak arra, hogy lebecsüljék a nem szocialista országokkal szerve- zett gazdasági kapcsolatok jelentőségét. másodrendűnek tekintsék azokat, olyan—

nak, ahol csupán azokat a feladatokat kell megoldani, amelyek a szocialista in—

tegráció keretében nem voltak megoldhatók.

Még olyan szélsőséges nézetekkel is lehet találkozni, amelyek a tőkés és a fej- lődő országokkal való kapcsolat fejlesztését nem a nemzetközi politikai enyhülés logikus gazdasági következményének, szocialista gazdaságunk műszaki fejlesztését.

korszerűsítését és ezzel általános előrehaladásunkat szolgáló tényezőnek tekintik, hanem a szocialista gazdasági integráció háttérbe szorításának, a tőkés országoktól való függés fokozódásának, valamiféle tőkés orientációnak tartják. Az emlitett szem- lélet — gyakran úgy nevezzük. hogy ,.maradék szemlélet" —— legalább két szempont—

ból téves. Téves, mert a tőkés és a fejlődő országokkal fennálló gazdasági kapcso- latokat is olyan fejlődési tényezőnek kell tekintenünk, amely nem egyszerűen csak a természeti vagy más adottságokból eredő behozatal kényszerével függ össze, hanem azzal, hogy ebben a vonatkozásban is ki kell aknázni a szélesedő nemzet- közi munkamegosztásban rejlő tartalékokat. Téves ez a nézet azért is, mert a nem szocialista kapcsolatok súlya olyan óriási, hogy az semmiképpen nem tekinthető másodrendűnek, és már csak ezért sem közelíthető meg a ,.maradék szemlélet"

alapján.

Kérdés, hogy miként alakulhatnak a jövőben a világ szocialista és nem szocialista részével bonyolított gazdasági kapcsolataink arányai. Előrebocsátom, hogy e téren sincsenek dogmák. Sem az 50 százalékos arány. sem másféle szám nem te- kinthető egyedül irányadó, bűvös számnak, és néhány százalékos eltolódás bár- melyik irányba még nem tekinthető gazdaságpolitikai irányváltozásnak. Az a kö- rülmény azonban, hogy a szocialista országok részesedése gazdasági kapcsolata—

inkban a mostani ötéves tervünk végére nem sokkal haladja meg az 50 százalékot,

mégis gondolkodásra késztet abban a tekintetben, hogy milyen arányok kialakí-

(3)

430 DR. SZITA JÁNOS

tását tűzzük ki magunk elé a jövőre nézve. (Közbevetőleg megjegyzem: a számok értékelése szempontjából figyelembe kell venni, hogy ezeket a jelenlegi kereskedelmi árfolyamokon számították, és ezért hangzanak másképpen, mint ahogyan azokat korábban jellemeztük. Eddig általában kb. 2/3-1/3—05 arányról beszéltünk a szocialista országok javára, a korábban érvényben levő árviszonyoknak megfe—

lelően. Ezeket az arányokat a KGST-statisztikában alkalmazott módszerrel. a rubel és a dollár egymás közti hivatalos árfolyama alapján számítottuk ki. Helyesebbnek látszik azonban a szocialista és a nem szocialista viszonylatú kereskedelmi forgalmunkat e valuták és a forint közötti kereskedelmi árfolyamon értékelni.)

Felhívom a figyelmet arra, hogy habár ebben az ötéves tervben a nem szoci—

alista országok részesedése gazdasági kapcsolatainkban elkerülhetetlenül valame—

lyest nő — többek között a tőkés forgalom egyensúlyának biztosításához szükséges fokozott kivitel következtében -, az már nem látszik kívánatosnak, hogy ez az arányeltolódás a következő 5—10 évben hasonló módon folytatódjék. Gazdasági kapcsolataink nem szocialista országokkal folytatott részének túlzott növekedése veszélyeket rejtene magában. A világgazdaság fejlődésének értékelése arra vall, hogy a tőkés rendszer válsága tartóssá válik. Lehetnek ugyan hullámhegyek és hullámvölgyek, de végül is azzal kell számolnunk. hogy olyan körülmények között kell törekednünk külgazdasági kapcsolataink nagyobb fokú stabilitására, amikor a világgazdaságban mélyreható szerkezeti változások mennek végbe. és a világ- gazdaság nagy részében sok bizonytalansággal kell számolnunk. Ha figyelembe vesszük a népgazdaság kívánatos növekedési ütemét és jelentős importérzékeny- ségét, az olyan feladatok kitűzését igényelné tőkés kivitelünk fejlesztése tekinte- tében, amelyek nem feltétlenül lennének reálisak, és ezzel bizonytalan alapokra helyeznénk egész további fejlődésünket. A következő egy-másfél évtizedben ezért arra kell törekednünk. hogy nagyjából hasonló ütemben fejlődjenek gazdasági kap—

csolataink a szocialista és a nem szocialista világgal, tehát további lényeges arány—

eltolódás ne következzék be. Ez azonban, ha jól meggondoljuk, rendkívül nagy feladatokat állít elénk a szocialista integráció elmélyítése tekintetében. Többek között azt, hogy a szocialista országokkal kapcsolatos forgalmunkat mintegy évi 7—8 százalékkal tudjuk növelni, figyelembe véve, hogy kb. ugyanilyen növekedés válik szükségessé összforgalmunkat illetően. Ez azonban nagyon bonyolult, mivel a szocialista országok előtt egész sor olyan. nagyrészt a mienkhez hasonló feladat áll, amelyek jelentősen igénybe veszik belső erőforrásaikat. Gondolok a termelés intenzifikálására és azzal kapcsolatban a műszaki fejlődés meggyorsítására, a me- zőgazdaság fejlesztésére, az energiatermelés és a hosszú távolságra történő ener- giaszállítás drágulására, a nyersanyag-kitermelés hatalmas költségeire, a tőkés viszonylatban felmerülő egyensúlyi követelmények megoldására. Mindez együttvéve nem csekély gondot jelent abban a tekintetben, hogy milyen módon tartható fenn a szocialista országok kölcsönös szállításainak dinamikus növekedése. Összegezve:

a szocialista integráció új tartalékainak feltárása. az e téren történő erőfeszítéseink fokozása egész gazdasági politikánk egyik kulcsa, és ezért is érdemel a jövőben

különös figyelmet.

Hazánk gazdasági szerkezetének és külgazdasági kapcsolatainknak mélyebb elemzése arra a következtetésre vezetett, hogy változásokra van szükség gazdasá- gunk és ezen belül külgazdasági kapcsolataink szerkezetének fejlődésében. E vál- tozások szükségessége részben a világgazdaságban végbement módosulásokkal függ össze, részben azzal a körülménnyel, hogy a külteries gazdasági fejlődésünk tartalékai végleg kimerültek, nincs a termelésbe újonnan bevonható jelentős mun- kaerő. szabad föld vagy kihasználatlan ipari kapacitás. Ezzel nem azt akarom mon—

(4)

A SZOCIALISTA GAZDASÁGI INTEGRÁCIÓÉRT 481

dani, hogy e tekintetben nem volnának belső tartalékok, de ezek kiaknázása is már az intenzív fejlődés részét képezi.

Ami a világgazdasági változásokat illeti — a változások felgyorsulásán, a ter- melőerők rohamos fejlődésén, a gazdasági folyamatok nemzetközivé válásának meg- gyorsulásán túl —— azoknak csak két vonatkozására utalok. Az egyik az energiahor- dozók és a nyersanyagok árának jelentős emelkedése, és az a körülmény, hogy a megváltozott árviszonyok tartósaknak tekinthetők. Az olcsó energia és az olcsó nyersanyag világának tehát vége. A másik, hogy a műszaki haladás a gazdasági fejlődés legjelentősebb tényezőjévé vált. Mindez együttvéve erősen felértékelte a világgazdaságban az energiahordozókat és az alapvető nyersanyagokat. valamint a legfejlettebb technikát megjelenítő termékeket, és leértékelte a középszerű vagy alacsony műszaki színvonalon folyó termelést. Ennek egyenes következménye, hogy az általunk behozott termékek ára gyorsabban nőtt, mint a kivitt áruké.

. Az elmúlt évek során elszenvedett cserearányromlás tehát azt eredményezi.

hogy ma mintegy 20 százalékkal magasabb exportteljesítményre van szükség azonos szintű behozatal fedezéséhez, mint négy évvel ezelőtt. Ennek ellensúlyozása

igen nagy és sokrétű feladat. Az új világgazdasági helyzettel történő szembesítés-

ből az következik, hogy Magyarország gazdasági fejlődésének szerkezetében és ezzel összefüggésben a külgazdasági kapcsolatok szerkezetében is erőteljes változás- ra van szükség. Ennek fő jellemvonása: a műszaki fejlődés meggyorsítása, a magasabb műszaki színvonalat képviselő termékek kivitelének fokozása, a rendelke- zésre álló nyersanyagok optimális szintig történő feldolgozása, exportbevételeink- nek nem elsősorban mennyiségi. hanem minőségi úton történő növelése. Ez gyöke- res fordulatot igényel mind szemléletünkben, mind pedig egész gazdasági tevé- kenységünkben.

A magasabb műszaki színvonal csak úgy érhető el. ha a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőforrásokat kellően összpontosítjuk. mindenekelőtt azokra a területekre, ahol különösen kedvezők Magyarország természeti, gazdasági adottsá- gai. ahol megfelő termelési tapasztalat és szellemi erő áll rendelkezésünkre. Ebből az is következik, hogy egész gazdasági fejlesztésünkben és így kivitelünkben is ha—

tározottabban kell fejlesztenünk az említett szempontokból ígéretes ágazatokat, termékcsoportokat vagy termelési kultúrákat és kevésbé másokat, sőt visszafejlesz—

teni a termelés egyes ágait. A szelekciós termelési és exportpolitika ugyanakkor a behozott termékek körének bővülését eredményezi, hiszen azzal jár, hogy nem igyek—

szünk mindent magunk termelni, hanem a nálunk kevésbé gazdaságosan termel- hető termékek nagy részét behozatalból fedezzük. E célkitűzések indokoltak, de megvalósításuk igen bonyolult és hosszú távra szóló feladat. Törekvéseink külgaz- dasági kapcsolataink egészét érintik, és ezért értelemszerűen vonatkoznak a szo—

cialista országokkal fejlődő kapcsolatainkra is.

A szocialista gazdasági integrációval összefüggő feladatok tárgyalását a szo—

cialista országokból származó behozatal problémáival kezdeném. Két oka is van ennek. Az egyik, hogy külgazdasági polítikánkban nagyobb súlyt kell kapnia a tudatos és tervszerű importpolitíkának, az ugyanis külgazdasági politikánknak éppen olyan fontos. bár eddig kevésbé előtérben álló része. mint az exportpolitika. A má—

sik ok, hogy a szocialista országokkal való kapcsolatok bővítésének keretei a kö- vetkező időszakban jórészt attól függnek, hogy milyen mértékben tudjuk behozata- lunkat fokozni. Az a célkitűzés, hogy a szocialista országok részesedése távlatilag ne csökkenjen külkereskedelmünkben, nagymértékben a szocialista országokból származó behozatal fokozásának lehetőségétől függ. A jövő nagy feladatai közé tartozik ezért az, hogy feltárjuk és kiaknázzuk a behozatal fokozásának új forrásait.

3 Statisztikai Szemle

(5)

482 DR. SZITA JÁNOS

Nyilvánvaló. hogy továbbra is rendkívüli jelentőségű számunkra az energia- és nyersanyag-behozatal a szocialista országokból. Jeleztem azonban már. hogy ennek erőteljes növelése igen nehéz lesz, és ezért keresni kell azokat a megoldá—

sokat, amelyek a kölcsönös előnyökön nyugodva mégis megfelelő növekedést tesz—

nek lehetővé, oly módon tehát, hogy az exportáló országok is megtalálják számi-

tásaiklat. ,

Látható azonban, hogy mindenképpen az eddiginél több problémával kell szó—

molni. Ebből a szempontból is nagyobb figyelmet kell szentelnünk annak, hogy to- kozzuk az anyag- és energiaigényes termékek behozatalát. Ez nem egy esetben ta- lálkozik a nyersanyagot termelő országok törekvéseivel, amelyek nyersanyagai- kat nem eredeti formájukban, hanem feldolgozott állapotban kívánják értékesíteni.

Célszerű ezért széles körben keresni annak lehetőségét, hogy ott, ahol a nyersanyagok közvetlen behozatala nehezen növelhető, nincsenek—e lehetőségek köz—

vetett módszerek igénybevételére. Ebből a szempontból igen jelentős például az az

elhatározás, amely a vegyiparban alakult ki a KGST-tagországok között, és arra irányul. hogy a szakositás egyik alapelvévé teszik az energia-. illetve anyagigényes vegyi termékek szállítását a nyersanyagokkal és energiaforrásokkal rendelkező or-

szágokból. kevésbé energia— és nyersanyagigényes termékek ellenében. Ez utóbbi

termékek azonban feltehetően magasabb műszaki színvonalat képviselnek, tehát az

e téren adódó követelményeknek kell eleget tenni. A Szovjetunióval nemrégiben

kilenc évre megkötött növényvédőszer-megállapodásunk lényegében ezen elv alap—

ján jött létre. Ennek keretében különböző növényvédőszereket szállítunk a Szov—

jetuniónak — ebből kiindulva növényvédőszer—gyártásunk erősen felzárkózhat a gyógyszeripar mellé —, amig ellentételként műtrágyát és több más energia- és

nyersanyagigényes terméket kapunk. '

Figyelmet igényel a beruházási javak behozatalának fokozása a szocialista országokból, számításba véve azt is. hogy ezekben az országokban gyors tech—

nikai fejlődés megy végbe. Ezért is számolni kell azzal. hogy állandóan bővülnek a lehetőségek a szocialista országokból származó gépek és berendezések behoza- talának fokozására. Ehhez azonban a szemléletben is el kell érni. hogy helyesen értékeljük a technikai színvonal követelményeit. Nyilvánvaló. hogy amennyiben pél—

dául a szocialista országok berendezéseinek teljesítménye azonos, vagy akár csak megközelíti a tőkés országokból származókét, célszerű szocialista országokból vá- sárolni.

Érdemes figyelembe venni még azt a tapasztalatot is, hogy a szocialista or- szágok által megadott paraméterek gyakran túl óvatosak, és a gépek teljesítmé- nye valójában magasabb, mint amit az ismertetők tartalmaznak. A tőkés eredetű gépeknél viszont a reklámszempontok gyakran az ellenkezőjére vezetnek. nagyobb teljesítményt igérnek. mint amit ténylegesen nyújtanak. Ezért az összehasonlítást nem is szabad egyszerűen papirforma alapján végezni, hanem e tapasztalatok fi—

gyelembevételével. A gépek és berendezések behozatalánál egyébként törekedni kell arra is, hogy az teljes komplettséggel valósuljon meg: gyakori ugyanis, hogy csak az alapgépeket vásárolják meg és később derül ki. hogy a komplett techno-

lógiához tartozó gépsorok vagy berendezések lemaradtak.

Ugyancsak a behozatal jelentősen bővítendő szektora az alkatrészek. a rész- egységek, a különböző féltermékek behozatala. A szocialista országok egymás kö—

zötti forgalmát általában is az jellemzi. hogy e termékcsoport részesedése a forga—

lomban igen alacsony, például a nyugat—európaihoz viszonyítva. Ennek mély gyö- kerei vannak. Részben abban a szemléletben rejlenek, hogy csak a késztermékek kivitele érdemel dícséretet és elismerést. Mások tartanak attól — hol okkal, hol ok

(6)

A SZOCIALISTA GAZDASÁGI INTEGRÁCIÓERT 483

nélkül —, hogy a szállítási fegyelem nem elég szilárd, és ez akadozásra vezethet a termelésben. Végül azt is figyelembe kell venni, hogy e termékek sokkal kevésbé ismertek a szocialista országok vásárlói előtt, gyakran nem is szerepelnek a ter—

melő országok kivitelre felajánlott árualapjai között, viszont a behozatal bővíté- sének mégis lényeges forrásait képezhetik.

A szakosításnál említhetném, de már itt is szóvá teszem, hogy a részegység—

szakosításnak nemcsak olyan iránya valósítható meg, mint például a Zsiguli—együtt- működés, ahol magyar részről szállítunk részegységeket a Szovjetunióban összesze- relt termékekhez. Fejleszthető lenne a részegységforgalomnak az az ága, amely a gazdaságosan, tömegtermelésben történő külföldi részegység-előállítást és hazai összeszerelést valósítja meg.

Ugyancsak érdemes nagyobb figyelmet fordítani a fogyasztási cikkek behoza—

talára. ltt kevésbé az alapvető szükségletek fedezéséről van szó, hanem inkább arról, hogy ilyen módon is bővíthetjük a lakossági fogyasztás választékát. Ésszerű lenne arra törekedni, hogy az üzletekben a szocialista országok minden olyan ter-

méke kapható legyen. amely a magyar vásárlók érdeklődését felkelti. és hozzájárul- hat ahhoz a jó érzéshez, amit az emberekben a nagyobb választék természetsze-

rűen kivált. '

A szocialista országokból származó behozatal fokozásának dinamikus ága két- ségtelenül nem a nyersanyagok, hanem a késztermékek és félkésztermékek beho—

zatala. Ennek erőteljes növelése azonban sokirányú munkát igényel. Fokozni kell a piackutatást, és el kell érni, hogy megismerjük a szocialista országok termelésé—

nek egész skáláját. Hangsúlyozom, hogy nemcsak azokra a termékekre gondolok.

amelyeket a külkereskedelem csatornáin felkínálnak, hanem azokra is. amelyek jelenleg nem képezik a baráti országokban a külkereskedelem árualapját, de igé—

nyeink bejelentése esetén esetleg behozataluk megvalósítható. Az elmúlt évek so- rán számtalan tapasztalat igazolja ennek lehetőségét. Ennek kapcsán azt is hang—

súlyozni kell, hogy nem elég egyszeri ismereteket szerezni, hanem folyamatosan figyelni kell a szocialista országok termékskálájának bővülését, a technikai fejlő—

dés alakulását, hogy annak eredményeit időben figyelembe vehessük.

Fontos feladat importigényeink hosszabb távra történő felmérése és megha- tározása. Ez csak részben múlik a vállalatokon, mert — szakmánként különböző módon —- múlhat az Országos Tervhivatalon. a minisztériumokon, a termelőeszköz- kereskedelmi vállalatokon és más intézményeken. Kétségtelen azonban. hogy ha importigényeinket a szocialista országokkal későn közöljük — például arra hivat—

kozva, hogy a vállalatok csak évről évre hajlandók igényüket pontosan meghatá—

rozni —, akkor sokkal kisebb a valószínűsége, hogy szükségleteink szocialista or- szágokból fedezhetők. Figyelembe kell ugyanis venni a partnerországok tervezési rendszerét, amely azt teszi szükségessé, hogy hosszabb időre előre határozzuk meg importigényeinket. Számtalan példa mutatja, hogy a szocialista országokban egyébként korszerű színvonalon gyártott berendezések és gépek helyett tőkés or- szágokban gyártottakat vásároltak, mert az igények túlságosan későn jelentkeztek ahhoz, hogy a szocialista országokból fedezhetők legyenek. Lehet, hogy e cél ér- dekében megfelelő anyagi eszközök biztosítása is szükséges: így például gondolok a raktározáshoz, készletezéshez szükséges forgóeszközökre, de ezek az eszközök

előteremthetők. ha nyilvánvaló, hogy a behozatal további fokozásának ez az elő—

feltétele.

Általános feladatként szeretném megemlíteni, hogy fokozni kell az érdekelt-

séget is a szocialista importban. Az árfolyamok oldaláról bizonyos érdekeltség eb-

ben fennáll, de lehet, hogy ez nem elég. és ezért az egyéni premizálástól kezdve

30

(7)

484 DR. SZlTA JÁNOS

az egyéb ösztönzőkön keresztül célszerű vizsgálni, milyen módon lehet az érde-

keltséget ebben a vonatkozásban növelni.

Végül fel kell hívni a figyelmet az importtal kapcsolatban a takarékosság je- lentőségére. Nemcsak a szocialista országokból származó vásárlásokra gondolok.

hanem széles értelemben az energia- és anyagtakarékosságra, valamint a rendel- kezésre álló munkaerő ésszerű felhasználására. Ezt azért is hangsúlyozni kívánom.

mert gazdaságunkban még sokan lebecsülik az e téren rejlő lehetőségeket. és az nemegyszer túlméretezett importfeladatok kitűzésére vezet. Ha például azzal a

súllyal tudnánk foglalkozni az energiatakarékossággal vagy pontosabban szólva az

energia ésszerű felhasználásával, mint ahogyan azt a megemelkedett energiaárak parancsolóan megkövetelnék. az energiabehozatal ütemét lényegesen lassabban kellene növelnünk. Mondanom sem kell azonban, hogy nem arról van szó. hogy a szobából kimenve oltsuk el a villanyt. Átgondolt műszaki politikát követel például

az energia gazdaságosabb hasznosításában. korszerűbb kazánok alkalmazásában.

az épületek hőszigetelésének gyökeres megjavításában. Mindez igen jelentős mű- szaki feladatokat állít elénk, és az így kialakított energiatakarékosság —— közvetve

— ugyancsak az újszerű importpolitika részének tekinthető.

igen nagy feladatok állnak előttünk a szocialista országokba irányuló kivitelünk bővítése terén is. A feladat nagyságát önmagában is jelzi. hogy dinamikus behozatal hasonló dinamizmusú kivitel fokozását igényli. Ebből a szempontból azon—

ban két körülmény különösen megfontolandó.

Az egyik, hogy a szocialista országokba irányuló kivitelünkben is következe—

tesen végre kell hajtani azokat a szerkezeti változásokat, amelyekről korábban — általános összefüggésben — már szó volt. Növelni kell tehát az értékesebb. a ma—

gasabb minőségű termékek arányát. Ezért igen tudatos szerkezetpolitikát kell meg- valósítani szocialista kivitelünkben is. megfelelően érvényesítve a gazdaságosság követelményeit. E politikát érvényesíteni kell a kivitel szempontjából hordozó ágak előtérbe állításával — tehát a makrostruktűrában —, de emellett az egyes vállalatok

kivitelének termékösszetételén belül is.

A másik feladat a szocialista országok igényeinek fokozott figyelembevétele.

Ezt azonban nem szabad elválasztani a terméikszerkezetet alakító politikánktól, és nem attól függetlenül kell kezelni, a kivitel szerkezetének nem gépiesen kell iga—

zodnia (: rendelők kívánságaihoz. Ugyanakkor azonban rendkívül jelentős, hogy a magyar kivitelt az eddiginél vonzóbbá tegyük a szocialista országok számára. Ha úgy értékeljük, hogy a behozatal erőteljes fokozása nem lesz könnyű feladat. akkor jogos az a következtetés is. hogy a behozatal alakulása nem kis mértékben attól függ. mennyire vonzók partnereink számára a magyar exporttermékek. ltt részben a termékek összetétele. részben a minőség és a korszerűség szempontjai jönnek számításba. A termékszerkezetben például kiéleződik az a kérdés, hogy a gép—

iparon belül az igények egyre inkább eltolódnak a technológiai berendezések felé. és ezek korszerű színvonalon történő termelése nagy felkészültséget. hosszú!

évek előkészítő munkáját igényli. A behozatal és a kivitel közötti összefüggésre szeretném azt a példát idézni, hogy atomerőművi berendezéseink behozatala nem kis mértékben attól függ, milyen mértékben tudunk magyar részről hozzájárulni megfelelő részegységszállításokkal az atomerőművi berendezések gyártásához.

A magyar kivitellel szemben jelentkező igények igen széles körűek, és egyide-

jűleg jelentkeznek a gépiparban. a vegyiparban, a könnyűiparban. Külön szeret—

ném kiemelni a mezőgazdaság és az élelmiszeripar szerepét. minthogy az alapvető élelmiszerek — például a gabona és a hús — szállítása döntő szerepet kaphat az energia- és a nyersanyagszükséglet fedezésénél. Anélkül tehát, hogy az egyes ága-

(8)

A SZOCIALISTA GAZDASÁGI INTEGRÁCIÓÉRT

485

zatok tekintetében részletekbe bocsátkoznék, még egyszer felhívom a figyelmet arra, hogy a fő kérdés e tekintetben nem egyszerűen'az exportált mennyiség fokozása, hanem a kivitel szerkezetének olyan átalakítása, amely a jelenleginél gazdaságo—

sabban. struktúrapolitikánknak és egyúttal a vásárló országok igényeinek jobban

megfelel. _

A kivitel növelése érdekében nagyobb súlyt kell helyezni a jövőben a szocialista országok vonatkozásában is a műszaki termékekkel kapcsolatos előkészítő munká- ra, valamint a szállításokat követő szolgáltatások biztosítására. Ez utóbbin a fegyelmezett alkatrészellátást, a színvonalas javító—karbantartó szolgáltatást ér—

tem, és mindazt, ami biztosíthatja. hogy a vevő bizalma megmaradjon a szállított termékek iránt.

A szocialista országokba irányuló kivitel egyik legfontosabb vonása annak ál- landósága. az tehát, hogy a szocialista országok piacai távlatilag is biztos piacot jelentsenek. Ahhoz azonban. hogy ez a stabilitás érvényesüljön, nagyon sokat kell tenni. Az egyik feladat, hogy törekedjünk hosszabb időre szóló megállapodások lé—

tesítésére. államközi és vállalati keretekben egyaránt. Ezek lehetnek öt évnél hosz- szabbak is. A Szovjetunióval például az 1971—1975 folyamán létrehozott négy hosz- szú távú egyezménnyel szemben ma már 19 öt évnél hosszabb államközi, illetve tár—

caközi szerződéssel rendelkezünk, és hasonló gyakorlat kialakítása célszerű a vál—

lalati szférában is. Mindemellett az is szükséges, hogy gondoskodjunk a szállító- sok pontosságáról, a megfelelő minőségről, a műszaki termékek folyamatos műszaki fejlesztéséről, mert csak ezzel tudjuk elérni. hogy hosszabb távra is megfelelő pia- ca legyen a magyar termékeknek.

Az integráció fontos tartaléka a termelésnek szakosítás és együttműködés alap—

ján történő megszervezése. Annak ellenére, hogy az elmúlt években e téren sok történt. a kínálkozó lehetőségek messze nagyobbak, mint az eddig kihasználtak.

Jó néhány ország —- így többek között a Német Demokratikus Köztársaság és Cseh- szlovákia — egyenesen arra törekszik, hogy szűkítse jelenlegi termelésének skálá—

ját, és ez eleve sok lehetőséget nyújt szakosítási megállapodások kötésére. Emel- lett saját fejlődésünk körülményei is arra szorítanak bennünket, hogy ne szélesítsük túlságosan a gyártott termékek körét. és a szükségletek egy részét tartós nemzet- közi megállapodások keretében fedezzük. Különleges jelentősége van a részegy—

ségek, az alkatrészek. a féltermékek terén történő szakosításnak. A győri hátsóhidak esete mutatja. hogy olyan részegységek iránt, amelyek valóban jók, hallatlan nagy a kereslet, többnyire nagyobb, mint a késztermékek iránt. Ezt figyelembe kell ven- nünk egyébként termelésünk és exportkínálatunk fejlesztésénél is, mert szélesedő együttműködésre az alkatrészeknél akkor számíthatunk. ha nemcsak kérni. de nyúj-

tani is tudunk.

Külön probléma a termelés szakosításának mérése, statisztikai módszerekkel történő követése. Anélkül, hogy ennek részleteibe belemennék, utalok arra. hogy nem elég egyszerűen annak feltüntetése, hogy a forgalomnak mekkora hányada bonyolódik le szakosítási egyezmények alapján. A szakosítási egyezmények fogalma rendkívül különböző, figyelembe véve. hogy vannak államközi. iparági, vállalatközi szerződések, és ezek a statisztikában gyakran összekeverednek. Emellett tekintetbe kell venni azt is, hogy a tényleges szakosodás sokkal szélesebb, mint amire kife—

jezetten szakosítási egyezmények kerültek megkötésre. Ezért rendkívül kívánatos lenne a szakosítás mérésében előbbre jutni. különleges figyelmet szentelve az al- katrészek, a részegységek, a féltermékek gyártásának szakosítására.

A szocialista integráció egész eszköztárát célszerű felhasználni és kombinálni

kitűzött céljaink elérésére. Gondolok itt például a műszaki—tudományos együttmű-

(9)

486 DR. SZITA JÁNOS

ködésre, amely nemcsak általában jelentheti a műszaki haladás forrását, hanem

a bővülő gazdasági kapcsolatok előfutára lehet. Ma már e tekintetben nem any- nyira a meglevő műszaki és tudományos tapasztalatok átadása dominál, mint in- kább a rendelkezésre álló erők egyesítése új műszaki eredmények elérése érdeké- ben. Megvan ugyan e kapcsolatok szervezésének minisztériumok közötti csatorná- ja, de legeredményesebbnek az igérkezik, ahol vállalatok fognak össze. és egye—

sítik a kutatóintézetek vagy kutatási részlegek, tervezőirodák erejét. így nagyobb eredményt érnek el, mintha külön-külön folytatnák a kutatást.

Az integráció eszközrendszerében szerepel a közös nemzetközi gazdasági szervezetek. vállalkozások létrehozása. Ezek — jellegüket és jogi helyzetüket tekintve

— két fő típushoz tartozhatnak: államközi gazdasági szervezetek és nemzetközi gaz- dálkodó szervezetek. Bizonyos eredményeket sikerült elérni a már régebben létre—

hozott közös intézményeknél a termelés szakosítása és bizonyos termékcsere szer- vezése terén. mint például az INTERMETALL és lNTERCHlM keretében. Más intéz—

mények tevékenysége nehezen bontakozik ki, részben pénzügyi nehézségek miatt, részben mert nem eléggé tisztázott, hogy mennyire államközi, illetve mennyire vál—

lalati jelleggel működjenek. Ezért most elsősorban a már meglevő közös szerveze—

tek megerősitése, tapasztalataik elemzése a feladat, de nem lehet kizárni újabbak létesítésének kezdeményezését sem. ahol ez érdekünkben áll. (

A világgazdasági változások miatt rendkívül kiéleződött az árak kérdése. Ez, valamint az a gyakorlat. hogy a szocialista országok között az árak nagy részét évente újra lehet tárgyalni. nélkülözhetetlenné és minden eddiginél nagyobb fel—

adattá teszi az ármunkát.

ltt részben arról van szó. hogy sokkal alaposabb ismeretekre van szükség a

világpiaci árak alakulását illetően. különösen ha nem tőzsdecikkekről, hanem bo—

nyolultabb termékekről. egyedi berendezésekről van szó. Gyakran az ártárgyalá- sok kimenetele attól függ. hogy melyik fél rendelkezik jobb dokumentációval. szé—

lesebb ismeretekkel. Emellett azonban figyelembe kell venni, hogy megfelelő árak elérése nemcsak azoktól függ, akik az árakat tárgyalják. A tényleges árak alaku—

lása nem kis mértékben a minőség, a termék korszerűségének, a csomagolás. a szál—

litások pontosságának függvénye. A tőkés országokban ezeket a tényezőket külö- nösen értékelik - pozitív és negatív irányban egyaránt — az elérhető áraknál. de ez a tendencia egyre inkább érezhető a szocialista felek esetében is. A gazdasá- gosság fokozása, (: megfelelő árak eléréSe szükségessé teszi, hogy nagyobb figyelmet kapjanak az említett szempontok, amelyek természetesen nagyobb szerve- zettséget. fegyelmet követelnek meg magában a termelési folyamatban.

Mindeddig a szocialista gazdasági integrációval kapcsolatos feladatokról volt

szó, de most ki kell térnünk a nem szocialista kapcsolatokra is. Ugyanis külgaz—

dasági kapcsolataink egységet képeznek, és súlyos hiba lenne éles határt húzni

a szocialista és a nem szocialista kapcsolatok közé. Külgazdasági politikánk egyik alapelve az, hogy egyre nagyobb mértékben termeljünk olyan árukat, amelyek ver-_

senyképesek a belső, a szocialista és a tőkés piacokon egyaránt. Lehet. hogy a kö—

vetelmények nem egyformák a különböző piacokon, sőt az egyes tőkés piacokon sem. és ezért talán még pontosabb, ha úgy fejezem ki magam. hogy olyan kapa—

citásokat, termelési kultúrákat kell létrehozni, amelyek a különböző piacok igényeit kielégítő árukat termelhetnek. A belső piac mindig a termék minőségének, hasz—

nálhatóságánok első számú ellenőre. és ezért is hiba lenne csak exportra orientált ágazatokat fejleszteni. Ugyanilyen hiba lenne azonban az is, ha egészen más termékcsoportokat vagy ágazatokat fejlesztenénk a szocialista piac, mint a tőkés piacok számára. Erőforrásaink ezt nem teszik lehetővé. Ezért ugyanannak a kapa-

(10)

A SZOCIALISTA GAZDASÁGI INTEGRÁCIÓERT , 487

citásnak. ugyanannak a tudásnak kell biztosítania a szocialista országokba irá- nyuló kivitel fokozását, mint a tőkés és a fejlődő országokba irányuló kivitelt. Ezt

több okból is hangsúlyozni kell.

A szocialista országok igénye a műszaki jellemzők, a minőség, a szállítások megbízhatósága szempontjából egyre nő. Az az időszak lezárult, amikor arra lehe—

tett gondolni, hogy a gyengébb minőségű termék eladható a szocialista piacon, és a jobb minőségű való a tőkés piacra. Emellett a műszaki haladás, a termelés és az értékesítés összefüggései rendkívül összefonódnak a különböző piacok között. Talán elég, ha az autóbuszok példáját említem meg. A magyar autóbuszgyártás tőkés országból vásárolt licenc alapján vált korszerűvé. Viharos fejlődésének legfőbb alapját azonban a hatalmas szocialista. mindenekelőtt a szovjet piac képezte. igy vált lehetővé korszerű tömegtermelés. és ennek a bázisán alakult ki az a műszaki kultúra, amellyel ma már rendelkezünk. A kialakult tömeggyártás és a műszaki kul—

túra volt viszont az alapja annak is, hogy szélesebb körben megkezdődött az autó- buszok kivitele tőkés és fejlődő országokba, és ma már ez számottevő bevétellel jár.

Ha hozzáteszem, hogy még nagyobb sikert értünk el mind szocialista, mind tőkés viszonylatban a bonyolultabb részegységek gyártásával — például a már említett hátsóhidak esetében —. akkor világos az összefüggés a nagy szocialista piac, a megfelelő műszaki kultúra és a tőkés exportlehetőségek között.

Mindez azért fontos, mert bármennyire is a szocialista integráció problémáira összpontosítottuk a figyelmet, a feladatok nem választhatók el azoktól, amelyeket a tőkés viszonylatban kell végrehajtanunk. és amelyek nem valami külön világból.

nem más gyárakból fognak származni. hanem a termelésnek ugyanazon köreiből.

amelyek a szocialista integrációba is bekapcsolódnak. * , Ennek kapcsán kell rámutatni arra. hogy a jövőben várhatóan nő a háromol- dalú üzletek szerepe. olyanoké, amelyekben szocialista, tőkés és fejlődő országok vállalatai vesznek részt. E tekintetben is egyre inkább sokoldalúvá válik az az üzleti tevékenység, amely fokozhatja külgazdasági kapcsolataink hatékonyságát.

*

Az elmondottak összegezték azokat a feladatokat, amelyek — véleményem sze——

rint — ma az ipari közgazdászok előtt állnak. Ezeken túlmenően még a követke- zőkre is gondolni kell.

-— Az ipargazdász szakemberek feladata kidolgozni az iparfejlesztés azon rész- letkérdéseit, amelyek lehetővé teszik a szocialista integráció elmélyítését.

— Aktív szerepet kell játszaniok az ipari közgazdászoknak a szakositást és a kooperációt, a szélesebb körű termelési együttműködést elősegítő feltételek meg- teremtésében. Ezen egyaránt értem a műszaki feltételeket és a szabályozó rendszer alkalmazását, esetleg továbbfejlesztését.

-— Igen jelentős feladatok várnak (: közgazdászokra a műszaki szakemberek—

kel együtt az energia— és anyagtakarékos termelési szerkezet kialakításában. Ezzel függ össze az importhelyettesítő fejlesztések megvalósítása ott, ahol ez látszik a

külgazdasági problémák leggazdaságosabb megoldásának.

—'A szocialista integrációban való előrehaladás nemcsak azoktól a vállalatok—

tól függ, amelyek jelentős kiviteli vagy behozatali tevékenységet folytatnak. Az in—

tegrócióba való mélyebb bekapcsolódás a hazai belső munkamegosztás további fejlesztését is megköveteli. Elképzelhetetlen eredményes előrehaladás a nemzetközi együttműködésben. ha nem jutunk előre a belső kooperáció megszilárdításában. a féltermék- és részegységgyártás hazai szakositásában. a szállítási fegyelem, a mi—

(11)

488 . DR. SZiTA JÁNOS

nőség biztositása terén. Ezért elsőrendű ipargazdasági feladatnak tekintem a belső munkamegosztás további fejlesztését, ami szükségessé teszi ezzel kapcsolatos mód- szereink javítását.

— A jövőben sokkal behatóbban kell foglalkozni a nemzetközi munkamegosz-

tással kapcsolatos gazdaságossági problémákkal. Elsősorban annak az ellentmon—

dásnak a feloldására gondolok, amely a pillanatnyi gazdaságosság és a hosszú távon jelentkező hatékonyság között mutatkozik. Ennek lehetőségét a legtöbb esetben iparáganként vagy vállalatonként kell elemezni, de mindez műszaki és köz- gazdasági ismeretek kombinálását igényli.

Mindehhez még néhány további megjegyzést fűzök.

1. Fokozott figyelmet igényel az ipari és a külkereskedelmi vállalatok közös érdekeltségének megteremtése. A tapasztalat az, hogy nem mindig egy irányba húznak az érdekek. A bizományosi rendszer előnye például az volt, hogy nagymér-

tékben fokozta a termelő vállalatok érdekeltségét a külkereskedelmi műveletekben.

de egyre inkább látszik. hogy csökkentette a külkereskedelmi vállalatokét. Sok olyan más megoldás létezik azonban, amelyek alkalmasak közös érdekeltség megterem- tésére. Ehhez gondosan elemezni kell az elmúlt években felgyülemlett tapasztalato-

kat és keresni a közös érdekeltség megteremtésének formáit.

2. Egyes területeken szükségessé válhatnak szervezeti lépések, akár olyan mó—

don, hogy további termelő vállalatok kapjanak külkereskedelmi jogot. akár a ter—

melő és külkereskedelmi vállalatok közötti alkalmi vagy hosszabb időre szóló egye—

sülések létrehozása útján. E téren azonban rendkívüli óvatosság ajánlatos nemcsak azért, mert egyes ágazatok jellege elég eltérő, hanem figyelemmel kell lenni arra is. rendelkezésre állnak-e megfelelő szaktudású emberek az újonnan felmerülő igé- nyek kíelégítéséhez. A szervezeti kérdések közé sorolom azt is, hogy olyan terüle—

teken is kezdeményezni lehet változtatásokat, ahol például a termelési kooperációt zavarja, hogy azonos termékcsoport behozatalával az egyik, kivitelével a másik kül—

kereskedelmi vállalat foglalkozik. és célszerű volna, ha a kétirányú forgalom egy kézbe összpontosulna.

3. A gyorsabb gazdasági fejlődés. a nemzetközi gazdasági kapcsolatok dinamikus bővülése nem érhető el megfelelő vállalkozói szellem nélkül. A legnagyobb kockázat azonban abban rejlik, ha tétlenül nézzük a világgazdaság hatásainak érvényesülését a magyar gazdaságra. Ezért a hatékonyabb külgazdasági kapcso—

latok -— és ez vonatkozik a szocialista gazdasági integráció fejlődésére is -— egy-

úttal kockázat vállalásával is járnak, bár nyugodtan hozzátehetem, hogy e koc-

kázatok éppen az integrációban kibontakozó stabil kapcsolatok révén sokkal kiseb- bek. mint más viszonylatokban vagy a tétlenségben. Mindezt azért hangsúlyozom, mert a kitűzött feladatok olyan vezetőket és kollektívákat igényelnek. akik illetve amelyek mernek kockázatot vállalni. Természetesen előfordulhatnak balsikerek, veszteségek vagy az eredeti elképzelésektől eltérően alakuló folyamatok. Mégis csak a jó értelemben vett vállalkozói szellem, a kockázat csökkentése, de egyúttal bátor vállalása az, amely a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlődésének és így a szocialista gazdasági integrációban való előrehaladásnak is egyik nélkülözhetetlen feltétele.

4. Végül nem csekély a személyes kapcsolatok jelentősége sem. A személyes kapcsolatokon még a hazai munkában is sok múlik. Ez még sokkal fontosabb a nemzetközi együttműködésben, ahol a nyelvi akadályoktól kezdve a kezdeti bizal- matlanság leküzdéséig döntő jelentőségű a megalapozott. jó személyi kapcsolat.

A nemzetközi együttműködéssel foglalkozóknál a színvonalas munka egyik alapvető ismérve, hogy mennyire tud valaki jó személyes kapcsolatot kiépíteni partnereivel,

(12)

A SZOCIALISTA GAZDASÁGI INTEGRÁCIOÉRT

489

megteremteni a kölcsönös bizalomnak azt a légkörét, amely minden nemzetközi együttműködés egyik legfontosabb tényezője. Ez nélkülözhetetlen a szocialista or- szágok kapcsolatában is. Előfeltétel a megfelelő nyelvtudás. mindenekelőtt az orosz és az angol nyelvé. de emellett igen értékes, ha mennél többen beszélik a kisebb országok nyelvét is. A káderek képzésében erre a jövőben különös figyelmet kell fordítani. Nemcsak azokra gondolok, akik külkereskedelmi kérdésekkel foglalkoz- nak. Tulajdonképpen célul kellene azt kitűzni. hogy minden gazdasági vezető leg- alább egy nyelven tárgyalóképes legyen, és az üzemek minél több dolgozója tud- jon közvetlenül részt venni a nemzetközi kapcsolatokban. A nemzetközi tevékeny- ség mór régóta nem reszortmunka. A szocialista integráció előrehaladása. a nem—

zetközi gazdasági kapcsolatok bővülése egyre nagyobb feladatot, egyre szélesebb és érdekesebb tevékenység lehetőségeit tárja fel minden gazdasági ember szó—

mara.

PE3iOME

Hactonumn man,; conepmm Marepuan onnana, npeACTaBJ'IeHHOI'O Ha cocrossweücs a CereAe YLU esiesnnoü ceccnu paőoueü rpynnu no cmmcmke " 3KOHOMHKe I'lp0MblLu- neHHocm Cramcmuecxoü cexuun Benrepcxoro sxonomnuecmro oőmecma.

ABTop paCCManHBaeT aonpocu couwanucmuecxoú 3K0H0Muuecxoü HHTerpaLwH c Town 3peHI/ISI aagau, ctonumx nepep, anonomncmmn a npomuwnennocm. OTMéuae'r, tn'o Hapngy c mHTerpaui—ieú B pöMKöX C3B OH sanumaercn Taxme AByC'rop'oHHeü MHTerpauMeü, a raxme unterpaioneű Ha ypoene npeAnpmn—iü.

ABTOpOM nonuepxnaaetcn, l-ITO c Tor-nm sperma nurerpauuu őonbmoe anauenue umeet TOT (pam, HTO B BGHFPMH ucuepnanbl peSepBbl 3KCTeHCHBHOI'O pasaumn 3KOHOMHKM.

Hapmy c 3THM annmanue cnenyer ynem-n, Tanme yuety "smeHeHuü Mupoaoü axouomum, s TOM uwcne pocry nen Ha anepronocmenu " Cblpbe, a Tante Texnmecxomy nporpeccy, Kan ognomy ns Bamneüwux tpaxropoa 3KOHOMHHeCKOI'O passwmn.

I'Iepexonn K KOHerTHbIM sonpocaM couuanwcmuecxoü akonomnuecmü unterpaum, aBTOp cnauana ananusnpyet HMI'IOpT 143 couuanucmuecmx CTpaH. Otmeuaet, uto uMnop-r ocnoauaaetcs Ha asaumosbirognblx Hananax " uno HMnOpTHbIe 3aK63bl Aonmunsi I'IpHHHMaTb.

eo summer—me Taxme CHCTeMbI nnaanoaaHm, cymecrsywune a crpaHax-napmepax.

Pacumpeime ancnopTa :; couuanucmuecxwe CTpaHbl Tome asnsercn Ban—(HMM 'aonpo—

com 3 xone uccnegosanun unterpauuw. ABTOp YKa3bIBaeT Ha aamnocn. cosuatensnoü CprKTypHoü HOJ'MTHKH n TpeőosaHHuü arpcpeuwauocm, I'IOCKOJ'IbKY uenmosienaercn He Tonh- KO yaenmeHue Konnuecma sunycxaemoú nponykuuu.

Bana—usw pesepaom umerpaunu nanmorcn cneuuanuaauun " noonepaumn. Kpome 3Toro aBTOp ykasbiaaer Ha npenmymecrsa, Bosnunaroume Ha ocnose HayuHo-Texnuuecxoro co- prnnuuecma " cosnanm COBMeCTHbIX memnyuaponnblx BKOHOMHHSCKHX xoaxücraenuux oprannsauuű. B Kauecme HOBOI'O I'IYTH nmerpauuu omnnaerca pocr Tpexcroponnnx cnenox (cotpynnuuecrao memny npennpmmnmu couuanucmuecxux, Kanutanucmuecmx " passa—

saioumxcn CTpaH).

B saxmouenue aBTOp ycraHaanaaeT, uto OAHHM us rnaauslx npunuunos aeHrepCKoü suemneakonommecuoü nom—nuku HBHHETCSI ysennuenue s crpaHe abmycxa Toaapoa, KOH—

KypeHTOCnOCOÖHbIX Ha BHYTpeHHeM, couwanucmuecuom " KanHTBNHCTHHeCKÓM psmnax.

SUMMARY

The study was presented as a lecture on the Sith ltinerary Session of the Industrial Sta- tistical and Management Group, Statistical Section of the Hungarian Economic Society held at Szeged.

The author investigates the auestions associated with the socialist economic integration keeping in view the tasks of industrial economists. He mentions in advance that the study deals, in addition to the integration within CMEA, also with bilateral and inter-enterprise integration.

It is an important fact, stressed by the author, for the integration that the extensive resources of economic development have been exhausted in Hungary. Moreover, changes

(13)

490 DR. SZITA: A SZOCIALISTA GAZDASÁGI INTEGRÁCIÓÉRT

in the world economy, thus the price increase of fuels and raw materials as well as the technical progress, one of the most important factors of economic development, must be taken into account.

Dealing with concrete auestions of the socialist economic integration the author anaiyzes first the imports originating from the socialist countries. He mentions that it is based on mutual advantages and in the import orders the planning system of the partner-countries are to be taken into account.

The widening of the exports to the socialist countries is also an important auestion for investigating the integration. The author directs attention to the deliberate structure-policy and rentabiiity reauirements, since the target is not merely an increase in the volume.

Specialization and co—operation are important resources of integration. Besides these the author emphasizes the advantages arising from the technical and scientific co-aperation and from establishing international economic organizations, enterprises. As a new way of integration the role of trilateral deals will probably be strenghtened (i. e. co-operation of enterprises of socialist, capitalist and developing countries).

Finally. the author stresses that it is a basic principle of Hungary's foreign trade'policy that the country should produce to a greater extent marketable goods on the home. saciolist

and capitalist markets alike.