Az európai szocialista országok népesedéspolitikája

(1)

AZ EURÓPAI SZOCIALISTA ORSZÁGOK NÉPESEDÉSPOLITIKÁJN

DR. SZABADY EGON

Bár az emberi népesedés alakulásában természetesen biológiai tényezők is szerepet játszanak, a legutóbbi évszázadok demográfiatörténete s különösen az utolsó száz év egyértelműen bizonyítja, hogy a népesedésfejlődés és elsősorban az azt kialakító termékenység alapvetően társadalmilag determinált. Ezért nem is meg—

lepő, hogy a gazdasági—társadalmi fejlődés azonos vagy analóg szakaszában levő országokban a népesedési problémák általános kérdései is hasonlók, természetesen a nemzeti, kulturális és regionális sajátosságok által meghatározott specifikus tör—

térneti vonások mellett.

Ennek megfelelően a világ népesedési trendjeiben —- a gazdasági és társa—

dalmi fejlődéstörténettel egyezően - három, viszonylag homogén régió, illetve or-

szágcsoport alakult ki:

1. a fejlődő országok csoportja. mely éppen a világ népességében képviselt mintegy két—

harmados arányával az általános demográfiai fejlődést alapvetően befolyásolja, 2. a gazdaságilag fejlett kapitalista országok csoportja,

3. a gazdaságilag fejlett (európai) szocialista országok csoportja.

Ez a tanulmány elsősorban a 3. csoport1 népesedéspolitikájával foglalkozik, ezen belül természetesen elsősorban a magyarországi népesedéspolitikai problé-

mákkal.

Különös figyelmet szentelünk az 1973. évi intézkedések nyomán kialakult hely—

zetnek. Szem előtt tartva azonban, hogy az európai szocialista országok népese—

dése társadalmi és regionális sajátosságai ellenére is a világnépesedés szerves ré- szét képezi, az áttekintés során ezeket az összefüggéseket. a népesedési elméle- tek. politikák és intézmények tekintetében mutatkozó összefüggéseket sem hagy—

hatjuk figyelmen kívül.

A népességfejlődés kérdése elsősorban a legutóbbi fél évszázadban lezajlott második demográfiai robbanás nyomán számos regionális és világskonferencia té—

mája volt. Nemzetközi szinten hivatalos. kormányszintű figyelmet azonban először az 1974. évi Világnépesedési Konferencia. illetve az ezen megvitatott és elfogadott Világnépesedési Akcióterv keltett.

' E tanulmány részben szerzőnek a Népességtudományi Unió 1977. évi mexikói konferenciáján megvitatott anyagán olapszik. Ezen túlmenően a dolgozat elemzi a magyar népesedési helyzet alakulását. különö- sen oz 1973. évi népesedéspolitikai intézkedéseket követően.

1 Nem tér ki e tanulmány az Európán kívüli szocialista országok népesedési kérdéseire, mivel ezek lé-* nyegesen eltérnek az európai szocialista országokétól. és több vonatkozásban inkább a fejlődő országok helyzetével mutatnak hasonlóságot.

3 Statisztikai Szemle

(2)

1090 DR. SZABADY EGON

AZ ENSZ ÁLTAL ELFOGADOTT NÉPESEDÉSPOLlTlKAl ALAPELVEK

A Világnépesedési Akciőterv elfogadása kétségtelenül a modern népesedés-4 politika első nagy nemzetközi eseménye. Az Akcióterv — az elfogadását megelőző viták eredményeképpen -— olyan dokumentum, amely gyakorlatilag minden ország népesedéspolitikájának alapjául szolgálhat. ha elfogadják annak megállapításait és szellemét. Bár az országok népesedéspolitikájának céljai és módszerei kise—bb- nogyobb mértékben különböznek egymástól, minden országnak figyelembe kell vennie az Akcióterv kettős követelményét: a népesedéspolitikána'k humanitáriusnaik kell lennie. és igazodnia kell az ENSZ-nek az emberi jogokról és a nők jogairól szóló

deklarációihoz. .

A világ számos országában a népesedéspolitik'a már az 1974. évi bukaresti kon-—

ferencia előtt is a fenti elveken alapult, és bár sok országban a hivatalos népe—

sedéspolitikát nem fogalmazták meg, a szociálpolitikai törvényhozás rendszere.

amely szintén hatással van a demográfiai jelenségekre, hasonlóképpen tekintetbe vette ezeket az elveket. Az Akcióterv jelentősége részben abban a tényben van, hogy felhívja az országok figyelmét a népesedé—spolitika megfogalmazásán—ak fontosságá—

ra, különösen, ha a demográfiai folyamatok akadályozzák a társadalmi és gazda-- sági fejlődést, annak ütemét vagy mérté-két.

Nyilvánvaló. hogy a fejlődő országok egy részében viszonylagos túlnépesedés van. aminek a születésszabályozási programokkal való csökkentése elkerülhetetlen.

Mindazonáltal az ilyen megközelítés csak tüneti kezelést jelent. ezekben az esetek-

ben a népesedéspolitikának az általános gazdaság- és társadalompolitika integ-

ráns részévé kell válnia. A viszonylagos túlnépesedés csökkenése. a termékenység

megállapodása azon a szinten, amely azután elősegítheti a gazdasági fejlődést

csak a társadalmi—gazdasági struktúra radikális változásával valósítható meg.

A demográfiai helyzet tekintetében a legjobban fejlett és a fejlett országok alapvetően különböznek a magas termékenységű fejlődő országoktól. A fejlett or—

szágok egy csoportjában a nagyon alacsony termékenységi szinvonal bizonyos ag- godalmat váltott ki, mivel a jövő gondokat okozhat a munkaerőpiacon, és olyan társadalmi és gazdasági feszültségeket eredményezhet, amelyeknek csak a körvo- nalait lehet jelenleg érzékelni. Az öregedési folyamat és a társadalmi értékrend—

szer lehetséges átalakulása -— úgy tűnik -- az egyik ilyen következmény.

Fontos felhívni a figyelmet a népesedéspolitika. a társadalompolitika és a tár—

sadalmi—gazdasági fejlesztési politika közötti különbségekre. Mind a Világnépese—

dési Akcióterv, mind az Európai Régió Országainak Világnépesedési Konferencia utáni Konzultációja — bár különböző megközelítéssel, gyakorlatilag azonban azonos módon — különbséget tesz a népesedéspolitika és a társadalompolitika, illetve a társadalmi—gazdasági fejlesztési politika koncepciója között, és szükségesnek tart- ja az előbbi integrálását az utóbbival azokban az országokban. amelyekben szük- ség van önálló népesedéspolitika kialakítására. lgy a népesedéspolitíkának a fej- lesztési politika részét kell képeznie az adott országban. Az európai régió országai- nak nagy része ugyanis olyan társadalompolitika kialakítására koncentrálta erőfe—

szítéseit. amely hozzájárulhat a szociális problémák megoldásához. Ennek a társa-

dalompolitikának a megfogalmazása azonban anélkül történt, hogy figyelmet szen-

teltek volna a különböző demográfiai következménye'knek. Az ilyen társadalompo—

litika elve például a társadalmi egyenlőség megvalósításának előmozdítása. az egyéni szabadság, a döntés jogának intézményes biztosítása. Magába foglalja azt az elvet is, hogy a házaspároknak joguk legyen korlátozás nélkül szabadon dön- teni gyermekeik számáról. és arról, hogy mikor szülessenek meg gyermekeik. Ebben

(3)

NEPESEDESPOLITIKA

1091

az esetben a társ—adalompolitikai intézkedések célja, hogy ennek a jognak a gya—

korlását függetlenítse az anyagi nehézségektől, és hogy ne alakuljon ki olyan helyzet. amelyben egy házaspár kényszerítve van világra hozni egy nem kívánt gyermeket. Nem kétséges, hogy a társadalompolitikai intézkedéseknek ez a csoportja hosz- szú távon hozzájárulhat a termelékenység csökkenéséhez és ez részben már be is

következett.

A SZOCIALlSTA ORSZÁGOK NÉPESEDÉSPOLlTlKAI ALAPELVEI

A társadalompolitikának az egyének és családok gazdasági és társadalmi hely- zetének megjavításával és az egyéni szabadság intézményes biztosításával kapcsolatos elveit teljes mértékben követik a szocialista országok is, mivel ezek az elvek elválaszthatatlanok a szocialista társadalmi—gazdasági rendszertől. A szocialista országok még tovább mentek, nevezetesen a gazdasági fejlődés egyik alapvető kö- vetelménye volt a nők bevonása a gazdasági életbe. ami megteremtette a férfiak és a nők egyenlő jogainak gyakorlati lehetőségeit. llyen vonatkozásban a társada- lompolitiikai intézkedések csökkentették a termékenységet mindenekelőtt azáltal, hogy általánossá vált a nők munkavállalása.

A szocialista országok többségének gazdasági helyzetét a gyors iparosítás jel- lemezte, ami nagymértékű városiasodással járt együtt, ugyanakkor a mezőgazda- sági munkások, a falvakban élő személyek száma és aránya jelentősen csökkent.

A mezőgazdasági termelés nagyüzemi jellegűvé vált. és a női foglalkoztatottság magas arányt ért el a népgazdaság minden ágában. Ez a helyzet a termékenység- nek a vártnál sokkal nagyobb mértékű csökkenését eredményezte számos ország- ban.

A termékenység alakulása és a demográfiai helyzet részletes elemzése. a ter—

mékenységet befolyásoló tényezők szerepének és várt alakulásának vizsgálata a legtöbb szocialista országban azt mutatta, hogy a népesedéspolitikai intézkedések bevezetése nélkül a népesség reprodukciója valószínűleg nem biztosítható, és ter—

mészetes fogyás fog bekövetkezni a távolabbi jövőben. A szakértők ismerték ezeket a tényeket gyakorlatilag már a hatvanas években, jóval a bukaresti Világnépese- dési Konferencia előtt. A fent említettek alapján bevezetett népesedéspolitikai intéz- kedések országonként különböző jellegűek voltak, attól függően, hogy milyenek vol—

tak az adott ország problémái, társadalmi, gazdasági helyzete. Az intézkedések azonban nem kerülhettek szembe, és valójában nem is kerültek szembe a társada- lompolitika elveivel, az egyén szabad döntési jogát elismerő normákkal. Sőt ezek az intézkedések teljesen megfeleltek azon társadalompolitikai erőfeszítésnek, hogy az előnytelen helyzetben levő családok jövedelemszintje bizonyos mértékben független legyen a családban levő gazdaságilag aktív személyek számától. Nevezetesen. a szocialista országok egy részében a népesedéspolitikai intézkedések célja az volt.

hogy részben különböző juttatásokkal, részben egyéb előnyök nyújtásával javítsa—

nak azoknak a családoknak az előnytelen pénzügyi helyzetén. amelyek több gyermeket nevelnek. Az utóbbiak főleg közvetett előnyök. például bölcsődé—kben és óvo- dákban való elhelyezés. lakásjuttatás és egyéb kedvezmények. A gazdaságilag ak- tív sokgyermekes anyáknak nyújtott előnyök mellett. a legtöbb szocialista országban nagy figyelmet fordítottak arra. hogy mindenki számára biztosítsák a családterve—

zé'st, a szabad döntést elősegítő szolgáltatásokat és intézményeket. a születéssza—

bályozáshoz szükséges gyógyszerek és gyógyászati eszközök hozzáférhetőségét. lgy

a népesedéspolitikai intézkedések teljesen összefonódtak és integrálódtak a társa—

dalompolitikával, mindenekelőtt azzal a céllal, hogy elősegítsék a termékenység

:.

(4)

1092 DR. SZABADY soon '

normál szintjének fenntartását oly módon, hogy a gyer'mekneveléssel kapcsolatos

osaládterheket vagy a terhek egy részét a társadalom vállalja magára, továbbá.

hogy biztosítsák a családok szabad dönté-si jogát.

Az európai szocialista országok többségében a második világháború utáni idő- szakban a születési arány viszonylag nagy emelkedése volt megfigyelhető. Ennek az oka — többek között — a háború alatt elhalasztott születések pótlása volt, csak- úgy, mint a jelentős házassági mozgalom. A születési arány azonban nem érte el a háború előtti szintet — kivéve két országot — és a növekedés azokban az orszá—

gokban volt a legnagyobb, amelyekben a születési arány a legalacsonyabb volt a háború előtt. A háború után az európai szocialista országokban a születési arány az 1950—1954. években érte el a maximumot. Ezután fokozatos csökkenés követke- zett be, először viszonylag lassan, majd az ötvenes évek végétől a születési arány gyors csökkenése volt megfigyelhető. Ebben az időszakban a születési arány legmagasabb és legalacsonyabb szintje közötti különbség leginkább Magyarországon.

Romániában és Lengyelországban volt észlelhető. A születési arány trendjei Bul- gáriában és a Német Demokratikus Köztársaságban voltak viszonylag (] legkiegyen—

súlyozottabba'k. (Az adatokat az 1. tábla mutatja.)

1. tábla

A nyers élveszületési arányszám az európai szocialista országokban

(ezer lakosra)

1950, I 1960. 1 1970. l 1971. l 1972. [ 1973. 1 1974. ] 1975. I 1976.

Ország

évben

Bulgária . . , . . . . 252 17,8 16,3 15.9 15.3 16.2 17.2 16.6 16.5

Csehszlovákia . . . . - 231.3 15,9 15,9 16.5 17.35 18.8 19,8 19,5 19,2

Jugoszlávia . . . . . . 302 23,5 17,8 18.2 18.2 18.0 17.9 18,1 18.0

Lengyelország . . . . . 30.7 22,6 16,6 17,2 17,4 17.9 18,4 18,9 19,5

Magyarország . . . . _ 20,9 14,7 14,7 14,5 14,7 15,0 17,8 18,4 17,5 Német Demokratikus Köz-

társaság . . . . . . 16,5 17.0 139 13,8 11,8 10,6 10,6 10.8 11.6

Románia. . . . . . . 26,2 19.1 21,1 19,5 18.8 182 20,3 19,6 12,3

Szovjetunió . . . . . . 26.7' 249 17,4 17,8 17,9 17,6 18,2 18.2 18,5

A születési arányhoz hasonlóan a termékenység színvonala is közel volt a *há- ború előtti értékekhez a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején. A hatvanas évek kezdetére és azok vége felé! azonban a termékenység (a születések szá—

ma ezer 15—49 éves nőre) már igen- alacsony szintre csökkent, és alacsony maradt egészen a hetvenes évek kezdetéig. Mindennek az eredményeképpen a nettó re—

produkciós együttható értéke egy körül ingadozott vagy annál alacsonyabb volt.

Magyarországon például a nettó reprodukciós együttható 1958 és 1973 között egy

alatt volt. (1974 óta egy felett van.) Az alacsony termékenység kétségtelenül a fent

említett városiasodásna—k. iparosításnak és ezzel párhuzamosan igen nagy mérték-

ben a nők gazdasági aktivitásának volt tulajdonítható.

A 2. tábla adatai nincsenek korra standardizálva. Ha a termékenységet kor

szerint vizsgáljuk. megállapítható, hogy a fiatalabb korcsoportokban (15 és 24 év

között) a termékenység növekedett vagy többé-kevésbé stabil maradt, míg a 25 év- nél idősebb korcsoportokban minden országban csökkent. A nagy csökkenés ezért valójában annak következménye volt, hogy a nők fokozatosan fiatal életkorukra s ennek megfelelően 2 gyermekre. sőt kevesebbre korlátozták termékenységüket. Ez látható abból is. ha az adatokat az élveszületési sorrend szerint vizsgáljuk. A har-

(5)

NEPESEDESPOLITIKA

1093

madik és magasabb sorszámú élveszületések hányada az összes születések között gyakorlatilag minden európai szocialista országban. még azokban az időszakokban is csökkent, amikor a termékenységi arányok időlegesen emelkedtek. Úgy tűnik te- hát. hogy gyakran a termékenység átmeneti emelkedésének fő tényezője a születé- sek közötti időtartam változása a fiatal házaspárok körében. Ez a jelenség tisztán megfigyelhető néhány olyan szocialista országban, amelyekben a harmadik és magasabb sorszámú élveszületések hányada fokozatosan csökkent.

2. tábla

A termékenységi arányszám az európai szocialista országokban

(ezer 15—49 éves nőre jutó élveszületések száma)

1950. 1955. ] 1960. 1955. I 1970. I 1975.

Ország

évben

Bulgária . . . . . . . . 90.50) 75,6 69,8 60.33 62,8 67.95)

Csehszlovákia . . . . . , 88,7 83.3 68,2 69.6 63,5 , 79.8

Jugoszlávia . . . 111,7 . 91,9 . 66,2 6796)

Lengyelország . . . . . 109.0 110.0 93,0 72,0 64,0 69.35)

Magyarország . . . . . . 77,4 83,0 58,9 53,2 56,6 72,8

Német Demokratikus Köztár—

saság . . . . . . . . . 63,ó 709 76,6 61.5 45,4Cl

Románia . . . 89.94) 7339 57.34 81.2 79,4b)

Szovjetunió". . . 90,6 70,8 65,7 67.0

a) 1949. évi adat.

b) 1974. évi adat.

C) 1973. évi adat.

0" 1956. évi adat.

e) Az 1960—1961.. 1965—1966. és 1969—1970. évek átlaga. illetve 1972. évi adat.

A demográfiai helyzet ahhoz a következtetéshez vezetett, hogy ha a népesség jövőbeni nagyságát és *korösszetételét kedvezően akarjuk befolyásolni. a születések számának bizonyos növekedése és valamivel magasabb termékenységi szint minden—

képpen kívánatos. .

A tanulmány következő részében megkíséreljük az európai szocialista orszá- gok népesedéspolitikai törvényhozása fő jellemzőinek bemutatását. Újra hangsú- lyozni kívánjuk, hogy e népesedéspoliti'ka alapvető ideológiája teljesen egybevág az 1974. évi Világnépesedé—si Konferencia ajánlásaival és az Egyesült Nemzetek megfelelő nyilatkozataival.

a

A GAZDASÁGILAG AKTlV NÖKNEK MlNT ANYÁKNAK NYÚJTOTT TÁMOGATÁS ÉS A CSALÁDOK MEGERÖSíTÉSE

Egészen természetes, hogy a szocialista országokban a társadalom— és népe- sedéspolitika fő céljainak megfogalmazásakor mindenkor tekintettel vannak a dal- gozó anyákra.

Közismert, hogy a női aktivitás meglehetősen magas a vizsgált országok- ban, valójában a legmagasabb a világon. A 3. táblán, amely 7 szocialista országban mutatja a nők arányát a gazdaságilag aktív személyek között, jól látható, hogy a munkaerő nem szerinti megoszlása meglehetősen kiegyenlített volt 1970-ben: a nők

aránya megközelítette vagy meghaladta (a Szovjetunióban) az 50 százalékot. és

még a legalacsonyabb (a magyarországi, valamint a bulgáriai) arány is meghalad—

ta a 40 százalékot. ;

(6)

1094 DR. SZABADY— soon

3. tábla

A nők aránya a gazdaságilag aktív (kereső) népességben az európai szocialista országokban

(százalék)

1950. l 1970.

Orszag évben

Bulgária . . . 32") 43 Csehszlovákia . . . 355) 46 Lengyelország . . . 44 469 Magyarország . . . 24 42 Német Demokratikus Köztársaság . . . . 40 48 Románia . . . 454) Szovjetunióe) . . . 47 51

a) 1959. évi adat.

b) 1953. évi adat.

c) Állami, szövetkezeti és magánszektor.

*" 1966. évi adat.

') Munkások és alkalmazottak.

A szocialista országok jogrendszere biztosítékokat tartalmaz a férfi (és a nő kö- zötti egyenlőség megvalósitására a gazdasági és politikai életben. Vannak olyan

jogszabályok, amelyek a nők, kiváltképpen pedig a dolgozó anyák munkakörülmé-

nyeire vonatkoznak. E jogszabályok jellemzője a munkaviszonyban levő nők szá- mára a férfia—káva! egyenlő lehetőség biztosítása és az anyák jogainak védelme.

hogy megtarthassák munkahelyüket terhességük és szülési szabadságuk alatt. A nő—

ket úgy is védik, hogy nem dolgozhatnak a számukra különösen megterhelő vagy

veszélyes munkafolyamatokban. Bizonyos országokban még sajátos biztosítékok is '

vannak. például Magyarországon az egyedülálló gyermekét (18 éves korig) nevelő

nőt csak akkor lehet munkahelyéről elbocsátani. ha valami sajátos ok áll fenn.

Romániában. ha a nő a gyermek 7 éves koráig csak részfoglalkozá'sban dolgozik. a

teljes nyugdíj illeti meg erre az időre is 1967 óta.

Továbbá a munka- és életkörülményeket javító, jogszabályok mellett számos olyan intézkedés van érvényben és sok olyan intézmény működik az európai szocialista országokban, amelyek megkönnyítik a dolgozó nők mint anyák funkcióját,

és növelik a társadalom részvételét a gyermekek nevelési költségeinek fedezésében,

azaz csökkentik a gyermeket nevelő családok terheit, hogy anyagi viszonyaikban.

életszínvonalukban ne legyeneköhátrányos helyzetben a gyermektelen családokkal szemben. A törvény nagy támogatást nyújt azoknak az anyáknak is, akik egyedül nevelik gyermekeiket.

A dolgozó anyák fizetett szülési szabadsága országonként változik (például Cseh-szlovákiában 26 hét. abban az esetben, ha az anya egyedül neveli gyermekeit

vagy többes szülése van 35 hét; Lengyelországban 16 hét az első gyermek. 18 hét—

a következő gyermek vagy többes szülés esetén; Bulgáriában az első gyermek ese—

tében 120, a második gyermek esetében 150, a harmadik gyermek esetében 180, a további gyermekek esetében 120 nap; Magyarországon 20 hét; a Német De—

mokratikus Köztársaságban 26 hét; Romániában 112 nap, amelyből 52 napot a szülés előtt kell kivenni). A szülési szabadság tartama általában meghosszabbo- dott az utóbbi években (Magyarországon például 1963 előtt a szülési szabadság

tartama csak 12 hét volt). A szülési szabadság után különböző kedvezmények köny-

nyitik meg a' dolgozó nőknek mint anyáknak a funkcióját (a munkaidő csökkentése a szoptatás idején. táppénzre vétel a beteg gyermek gondozásakor stb.).

(7)

NEPESEDESPOLH'IKA

1095

E kedvezmények mellett a törvény számos más juttatást is nyújt a gyermeküket nevelő anyáknak (anyasági segély, ingyenes csecsemőwkelengye. ingyenes csecse- mőtej stb.). Természetesen a juttatások száma és mértéke országonként változhat, és függhet a gyermekek számától is (például népesedéspolitikai motívumok miatt

az anyasági segély a születési sorrend szerint változhat).

A kisgyermekek gondozását elősegítő intézmények egyre bővülő hálózata jelen- tősen megkönnyíti a dolgozó nők mint anyák életét. Hozzátehetjük ehhez még azt is.

hogy a gyermek felvétele a bölcsődébe vagy óvodába a családot pénzügyileg is segíti, mivel ezeket a gyermekintézményeket az állam nagymértékben szubvencio—

nálja.

Az iskolás korú gyermekek esetében a napközi otthonos iskolák oly módon segí- tik a dolgozó nőket, hogy biztosítják a gyermeke-k felügyeletét és étkeztetését az is-

kolaórák után.

Mindezen erőfeszítés ellenére a családon belüli és kívüli tevékenység konflik- tusa érezhető. A gyermekintézmények hálózata, a nők részére biztosított sajátos mun- kafeltételek és egyéb társadalomjóléti intézkedések segithetnek ugyan. de csak ki- vételes esetben oldhatjá'k meg a problémákat.

Abból a célból, hogy enyhítsenek a gondokon. 1967-ben Magyarországon beve—

zették a gyermekgondozási segélyt. A segély bevezetését követően a gazdaságilag aktív nők termékenysége emelkedett. míg az eltartottaké a korábbi trendnek meg—

felelően tovább csökkent. A gyermekgondozási segély fix összeg, jelenleg havonta 800 forint az első, 900 forint a második és 1000 forint a harmadik és további gyerme—

kek esetében. A nő jogosult a segélyre, ha az öthónapos, teljes fizetéssel járó szülési szabadság után nem kíván visszatérni a munkába. és fizetés nélküli szabad—

ságot vesz ki. míg fenntartja munkaviszonyát azzal a vállalattal, ahol dolgozik. Ez a szabadság a gyermek harmadik születésnapjáig terjedhet. A segély népszerű és a jogosultaknak mintegy kétharmada él a lehetőséggel. A többség azonban nem veszi azt igénybe a" lehetőség határáig, azaz 3 évig, hanem valamivel korábban

visszatér dolgozni. a

A rendszeres juttatások közé tartozik a családi pótlék. Ezzel kapcsolatban fo- kozódó hangsúlyt kapott az az elgondolás, hogy csökkenteni kell a családi terhek egyenlőtlenségét; így a régió legtöbb szocialista országában továbbfejlesztetté'k (:

családi pótlékok rendszerét, és összegét növelték.

4. tábla

A családi pótlék összege nemzeti valutában

(az 1975.. illetve 1976. évről rendelkezésre álló adatok)

L [ ' 0) Német

G Mm $$$; Buw arámo- entífofvimg Romanum Demim-

y (forint) (levo) (korona) —— ——————————w———————— (lel) Köztársaság

1 I. u. (márka)

1 . —C) 5 90 160 70 120 20

2 . 760 20 430 410 175 250 40

3 . . . . . 1140 55 880 750 310 400 90

4 . . . . . 1520 60 1280 1110 465 550 150

5 . . 1900 65 1520 1470 620 700 220

a) Ha az egy főre jutó jövedelem a családban (háztartásban) 1. 1400 zloty alatt.

II. 1400 zloty vagy a fölött van.

5) Vórosokban olyan családok részére, amelyeknek havi jövedelme 1501—2000 lej között van. A családi pótlék a családi jövedelem nagysága és városi—vidéki település szerint változik.

c) Egyszülős családok esetében és olyan családokban. ahol a gyermekek közül csak egy gyermek van családi pótlékra jogosító életkorban. a pótlék öszege 360 forint.

(8)

1096 DR. SZABADY soon:

Bulgáriában, Csehszlovákiában, Lengyelországban. Romániában már az első gyermek esetében is fizetnek családi pótlékot. Magyarországon csak az egyszülős családok (özvegy, elvált szülők. egyedülálló nők) kapnak családi pótlékot egy gyer-_

mek esetében. ha a szülő eltartója a gyermeknek, egyébként családi pótlék csak a második gyermektől kezdve jár.

Néhány szocialista ország családipótlék—rendszerét a 4. tábla mutatja be.

Az emlitett juttatások mellett számos egyéb kedvezmény is szolgálja a csaló- dok pénzügyi támogatását és az életszinvonal emelését a kelet—európai szocialista országokban (például a lakás— és házépítés megkönnyítése. lakáselosztás, néhány országban a gyermekek számától függően az adók elengedése stb.). '

A JELENLEGI NÉPESEDÉSPOLITIKA A SZOCIALISTA ORSZÁGOKBAN

Azt mondhatjuk. hogy a legtöbb európai szocialista ország népesedéspolitivká- jának fő, közös jellegzetessége. hogy ezek az országok a termékenység bizonyos növelésére törekednek. Ilyen értelemben ez a politika minden bizonnyal pironatalfis- tának nevezhető.

Az ún. pronatalista trenden belül, amely általában jellemzi az európai szoci—

alista országok népesedéspolitikáját, a demográfiai helyzet különbözősége követ- keztében ez a politika más—más módon valósul meg a különböző országokban, sőt számos esetben még az országokon belül is régiónként változik.

A népesedéspolitika fontos közös jellemzője a család védelme. a család stabi- litásának biztosítása. A társadalmi—gazdasági fejlődésben bizonyos mértékben meg—

változott a család szerepe: a család termelőegy'ségből fogyasztó egységgé vált.

Demográfiai (reproduktív). társadalmi és erkölcsi vonatkozásban azonban nem vál-' tozott a család szerepe. A társadalomnak ennek megfelelően el kell ismernie a nőknek mint anyáknak a szerepét. A nőknek a gazdasági és, társadalmi életben való fokozott részvétele alapján pedig a családban új helyzet, új munkamegosztás

és kiegyenlítődés jön létre.

A népesedéspolitika fontos vonatkozása a családtervezés. Megjegyzendő. hogy az európai szocialista országokban családtervezésen nem szűk értelemben vett szü- letésszabályozást értenek, hanem azt, hogy a gyermekek a házaspárok tudatos ma.—

gatartása eredményeképpen szülessenek meg, valamint, hogy akkor szülessenek meg, mikor erre az időt a házaspár a legalkalmasabbnak találja.

A családtervezés egyik legvitatottabb kérdése az abortusz. A szocialista orszá—

gokban meglehetősen liberális abortusz—rendelkezéseket vezettek be az ötvenes évek közepén abból a célból, hogy csökkentsék. és ha lehetséges megszüntessék az ille- gális abortuszok gyakorlatát. A születésszabályozás egyéb módszereinek meglehe—

tősen elmaradott állapota következtében abban az időben a szabad abortusz-rendszer úgy is segítette a családokat, hogy lehetővé tette számukra a családnagyság szabályozását. 10—15 év után azonban világossá vált. hogy a terhességmegszakí—

tások meglehetősen súlyos egészségügyi kockázattal járnak, különösen azokra a gyermekekre nézve. akiknek az anyja már egy vagy több abortuszon esett keresz- tül. Ez a megállapítás és a modern fogamzásgátló módszerek és technikák hozzá-

férhetősége és gyors elterjedése néhány országban a művi abortusszal kapcsolat—

ban új politika bevezetésére vezetett. A terhességmegsza—kítás iránti kérelmet to—

vábbra is egészségügyi és szociális szempontok alapján bírálják el, de néhány or- szágban a szociális szempontokat szigorúbban mérlegelik, mint korábban. Fokozott gondossággal járnak el azoknak a nőknek az esetében, akiknek társadalmi—goz-

dasági helyzete előnytelen, illetve akiknek már vannak gyermekeik. Ezeknél enge-

(9)

NEPESEDESPOLITIKA

1097

délyezik a művi abortuszt, ha azt kérelmezik. Hasonló megfontolások vannak érvény—

ben akkor is, ha a nőnek nehézségeket jelentene a terhesség kihordása családi állapota miatt.

Az abortuszok száma csökkent azokban az országokban, amelyek megváltoz- tatták az erre vonatkozó rendelkezéseket, de az az általános vélekedés alakult ki, hogy a jelen helyzet sokkal előnyösebb a jelen és jövő generációk szempontjából.

Az európai szocialista országok népesedéspolitikája már a Világnépesedési Ak—

cióterv előkészítésének szakaszában az abban foglalt elveken alapult. E politiká—

nak a létezése és a különböző, fejlődő és fejlett országok szakértőinek számos meg—

beszélése minden bizonnyal hozzájárult a Világnépesedési Akciótervben kifejtett esz- mék és felfogások kikristályosodásához. Ez érződött a Bukarestben lefolyt vitákban is és azokban a válaszokban is, amelyeket a szocialista országok képviselőinek meg- állapítá'saira adtak. Az a vélekedés, hogy a szocialista országok népesedéspolitikája jelenleg összhangban van az Akciótervvel, és azon az elven alapul, hogy a csa—

ládok szabad elhatározásától függ a gyermekeik száma és születésük időpontja. valamint azon, hogy erősíteni kell a családot mind gazdasági, mind társadalmi érte- lemben, hogy képes legyen ellátni funkcióját mint a társadalom alapegysége. Eb- ben az értelemben is megfelelnek a népesedéspoliti-ka elvei a tár'sadalompolitika alapvető eszméinek. A népesedéspolitika demográfiai célja a népesség lassú, ter—

mészetes szaporodásának elérése, a reprodukció hosszú távú biztosítása, és olyan korstruktúra kialakítása, amely kiegyenlítettebb abban az értelemben, hogy az egymást követő nemzedékek kohorszainak nagysága megfeleljen a normális kor—

piramisnak.

A NÉPESEDÉS ALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON

A magyarországi születésszámban az utóbbi 30 évben mutatkozó erős kilengé- sek és a meredeken csökkenő trend nyomán kialakult az a felismerés, hogy egy- részt az optimálisnak tekinthető népesedés nem jön létre automatikusan, a javuló életkörülmények hatására, másrészt az eseti, ad hoc intézkedésekkel legfeljebb rö—

vid távú hatások érhetők el. E felismerés nyomán kialakított és a távlati gazdasági és társadalmi tervek részét képező népesedéspolitikai koncepció céljai az alábbiak

ban foglalhatók össze:

a) a születések számát legalább olyan mértékben kell növelni, hogy az a népesség egy- szerű reprodukcióját biztositsa;

b) elő kell segíteni kiegyenlitett létszámú új generáció kialakítását, és ezzel fokozato—

san mérsékelni kell a népesség korösszetételének egyenetlenségeit.

Népesedéspolitikánk megvalósitása e kettős cél egyidejű és harmonikus érvé- nyesítését kívánja meg. Ezek eléréséhez a családok termékenységének igen lényege—

sen kell emelkednie, mégpedig úgy, hogy az akkor legyen viszonylag magasabb.

amikor az alacsony létszámú női korosztályok lépnek a szülőképes korba. A termé—

kenység tartós emeléséhez az szükséges, hogy az uralkodó egy— és kétgyermekes családtípus helyett a jövőben a kettő- és háromgyermekes családtípus váljék álta-

lánossá.

A Minisztertanács 1973. évi határozata óta eltelt négy év tapasztalatai bebi- zonyították, hogy népesedéspolitikánk főbb célkitűzései helyesek, társadalmi fogad- tatása kedvező volt, eszközei megfelelően hatottak. A termékenységi viszonyok mó—

dosítása azt idézte elő, hogy a múltbelinél általánosabbá vált a kétgyermekes csa—

lád, de a harmadik gyermek megszületése még nem jelentkezik a múltbelinél na—

(10)

1098 DR. SZABADY soon

gyobb mértékben. Hosszú távú célkitűzéseink megvalósítása azonban azt igényli.

hogy népesedési helyzetünket befolyásoló intézkedéseinket folyamatosan továbbfej- lesszük. Ezzel elősegíthető a háromgyermekes család nagyobb arányú elterjedése.

illetve a születésszámnak az 1980—as években —— a kis létszámú korosztályok miatti

— erős visszaesése mérsékelhető,

Népesedési helyzetünk kedvező alakulását a határozat alapján hozott intéz- kedéseken kívül jelentősen befolyásolta az is. hogy az 1953—1956—os éve-k közötti demográfiai hullám idején születettek az 1974—1976-05 években kerültek szülőké- pes 'korba, és így ez önmagában is elősegítette a születésszám növekedését. Az:

1973-ban bejelentett intézkedések már 1974 elején emelték a születésszámot, majd 1974 második felében és 1975-ben ugrásszerű növekedés következett be. 1976—tól megkezdődött az élveszületések számának csökkenése. ami 1977—ben is folytató- dik. és így a demográfiai hullámot követően újabb demográfiai hullámvölgy alakul ki. Hozzájárul ehhez a szülőképes korba lépők számának fokozatos csökkenése. ami a házasságkötések számának 1977. évi csökkenésében is megmutatkozik.

A születések száma 1973 utáni növekedésének 62 százaléka a másodszülöttek

száma emelkedésének eredménye. 21 százalékot tesz ki az elsőszülöttek számának és 16—17 százalékot a harmadik szülöttek számának növekedése. A negyedik és to- vábbi szülöttek száma valamivel csökkent. 1977-ben már az elsőszülöttek arányának növekedése figyelhető meg a másodszülöttek rovására, viszont változatlan maradt a népesedési helyzet alakulása szempontjából legfontosabb harmadik és további szülöttek aránya. A családonkénti átlagos gyermekszám, melynek 2.3-es nagysága felelne meg az egyszerű reprodukciónak, lényegében nem növekedett, és jelenleg alig több 1.8—nél; bár az összesen kívánt gyermekszám meghaladja a 2—t.

A népesség öregedési folyamata — az élveszületések számának ugrásszerű nö—

vekedése miatt — átmenetileg megszakadt. Figyelemreméltó körülmény, hogy a né- pesedési helyzetet befolyásoló másik tényező, halálozási arányszámunk nemzetközi összehasonlításban kedvezőtlen, a 40—60 éves férfiak halandósága az utóbbi évek—

ben ténylegesen romlott. lgy népesedési helyzetünk vizsgálatánál az egyes korcso- portok és betegségcsoportok halandóságával mélyrehatóbban kell foglalkozni.

Népesedési helyzetünk változását a következő években meghatározza az a tény, hogy 1977-től a szülőképes korú — elsősorban a 20—24 éves — nők száma folyama—

tosan csökkenni fog, és ez csökkenteni fogja a születések számát (például 6 év múl—

va a 20—24 éves nők száma 130 OOO-rel lesz kisebb). Éppen ezért elkerülhetetlen, hogy az 1976—ban megindult születésszám-csökkenés a következő években folyta- tódjék. és az 1962—es mélypontot is elérjük. Szükséges ezért, hogy olyan gazdasági és szociálpolitikai intézkedések kerüljenek elfogadásra, melyek tovább könnyítik a többgyermekes családok életét. és előmozdítják a harmadik gyermek megszületé—

sét.

A NÉPESEDÉSPOLITIKÁVAL KAPCSOLATOS

SZOCIÁL- ÉS EGÉSZSÉGPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK VÉGREHAJTÁSA

A határozat alapján hozott szociálpolitikai intézkedések egésze megfelelően

szolgálta a kitűzött célokat. Növekedett a társadalom tehervállalása a gyermekne—

velés költségeiben, a gyermekvállalás és -nevelés feltételei javultak. A gazdasági eszközök nagyobb része az ipari településeken élő családok helyzetét javította, ösz-

tönző hatásuk is itt volt a legerősebb.

Szociálpolitikai eszközeink azonban ma még nem ösztönzik kellőképpen a har—

madik gyermek megszületését. Családipótlék-rendszerünk sem hat ilyen irányba.

(11)

NEPESEDESPOLITIKA 1099

Változatlan összege a növekvő gyermeknevelési költségeknek mind kisebb hánya—

dát fedezi. Emellett megállapítható, hogy a 0—2 éves korú gyermekek mintegy két—

harmadánál kerül sor különleges állami támogatásra (gyermekgondozási segély, bölcsődei elhelyezés stb.). (

A gyermekgondozási segély rendszere bevált és a 3 évnél fiatalabb gyermekről való társadalmi gondoskodás fő formájává fejlődött. Jelenleg 297000 anya veszi igénybe. A főként nőket foglalkoztató munkahelyeken a gyermeket nevelő anyák időszakos vagy tartósabb kiesése a munkából jelentős gondokat okoz. Azok a kí- sérletek, melyek arra irányultak. hogy kezdeményezzék a gyermekgondozási segé- lyen levő anyák részmunkaidős bedolgozói foglalkoztatását. nem jártak kellő ered- ménnyel. A gyermekgondozási segély megmarad alapvetően népesedéspolitikai in- tézménynek. Egyébként a gondozási segélyt igénybe vevők számának jelentős csök—

kenése megoldhatatlan nehézségeket okozna a gyermekintézményi elhelyezéseknél.

Ezt azért is hangsúlyozni kell. mert a gyermekgondozási segélyen levő nők kiesése a munkából és az ebből eredő problémák túlzott tárgyalása helyenként olyan lég—

kört teremt, mely nem segíti a nők gyermekvállalásához szükséges kedvező munka- helyi légkört.

A gyermekápolási táppénzjogosultságnak csecsemőkortól 6 éves korig való ki—

terjesztése számottevő könnyítést jelent a dolgozó anyáknak, ugyanakkor a táp—

pénzes arányszámot növelő tényező.

'A gyermekvállalást ösztönző eszközök közül a lakosság fontos tényezőnek te—

kinti a lakást minta gyermekvállalás alapvető feltételét. Lakáselosztási rendszerünk—

ben a felosztható tanácsi lakások 40—45 százalékát kapják fiatal házasok. Az öszt- tönzés erejét csak az fékezte, hogy az ötödik ötéves tervben épülő lakások átlagos alapterülete az előző ötéves tervvel szemben nem nőtt. A városokban általánossá vált a három- és többgyermekes családok lakásigényének soronkívüli kielégítése.

itt is tapasztalható azonban a várakozási idő növekedése.

A nők foglalkoztatásának nagymérvű kiterjedése miatt ugyancsak fontos felté- te! a gyermekintézményekkel való ellátottság. A bölcsődei és óvodai hálózat férő—

helyeinek száma a negyedik ötéves tervben 25, illetve 42 százalékkal nőtt. ennek ellenére az igényekkel nem tartott lépést. A kielégítetlen igények miatt állandó prob- léma az intézmények tűlzsúfoltsága, ami természetszerűen fokozza a megbetege- dési gyakoriságot.

Az 1973. évi intézkedéseket a születésszám emelésén kívül fontos és távlati ha—

tású egészségügyi célkitűzések is motiválták. A női egészségvédelem s az újszülöt- tek egészségi állapotának javítása érdekében kidolgozott komplex program a fo- gamzás előtti ellátás, a terhesgondozás. a szülés körüli és az újszülöttellátás össze- hangolt, egyidejű fejlesztését irányozta elő. A bevezetett házasságkötés előtti, valamint a család- és nővédelmi tanácsadások rendszere hasznosnak bizonyult. és a kezdeti bizonytalanságok és formális vonások után ma már hatékony segítői az egészséges életmód és a korszerű családtervezési szokások kialakításának.

Elértük. hogy a korszerű fogamzásgátló eljárások elterjesztésének eredménye- ként a művi terhességmegszakítások száma az 1973. évi 170 OOO-ről 1976-ra 94 000- re csökkent; legjelentősebb a csökkenés a fiatalabb korosztályokban, ami hozzá- járul a leendő anyák jobb egészségi állapotához. "

A csecsemőhalálozásunkat alapvetően meghatározó koraszülési gyakoriság az 1973. évi 11,6 százalékról 11,0 százalékra csökkent. E tendencia 1977. első felében is folytatódott. újabb 3 tizeddel csökkent. Ennek nyomán csecsemőhalálozásunk sok

éves stagnálás után számottevően csökkent. az 1973. évi 34 ezrelékről 1976-ban 30

ezrelékre. 1977. első félévében pedig 26 ezrelékre.

(12)

1 100 DR. SZABADY: NEPESEDESPOLITIKA

Összefoglalóan megállapítható, hogy a népesedéspolítikai határozat alapján végzett munka eredményeként kedvezően alakult a lakosság szemlélete a gyermek-- vállalással és a családokkal kapcsolatosan. Részben a szociálpolitikai jellegű intéz- kedések eredményeként nőtt a születésszám. A népesedés szempontjából jelentős női korcsoport létszámának csökkenése és az anyagi juttatások ösztönző hatásának mérséklődése nyomán azonban már megkezdődött a születésszám—csökkenés, ami új demográfiai hullómvölgy kialakítását indította el. Ennek mérséklése céljából újabb.

hatékony intézkedésekre van szükség, melyeknek az ötödik ötéves terv hátralevő éveinek életszínvonal-politikai intézkedéseiben kell megvalósulniok.

PE3lOME

Aarop aanumaetca npoőneMaMH nemorpadmuecxoü nonwruku esponeücmx couuanuc- rmecrmx CTpöH " a paMKax aroro npemne Bcero Benrpwu, ynenm ocoőoe BHHMBHHB nonomenmo, cnoxmeLueMycn nocne npaBu'rean'raei—mbrx Meponpun'mü 1973 ropta. l'lpu 31'OM aarop npuHuMaeT ao summauue Takme esauMocassn c MMpOBbIMH TeOpHSIMH AeMorpacpi—m, c .neMorpacpw-iecnumu TenneHuusMu " yupemAeHMnMi—t.

As'rop OCTBHBBHHBaeTCH Ha samueümux YCTaHoBKaXH amcpexrax OCHOBHbIX nemorpat'bn—

uecxux npuHuwnoa, conepmamuxcn a Mupoaoü nporpaMMe nemorpammecmx Aeicmuű.

l'lpuuarue ami—i nporpaMMbl neücrauü ssunocs nepser KpYngIM memnyuaponnbrm coöbi- THeM a oőnacw coapeMeHi—ioi nemorpamuuecxoü I'IOJ'MTHKM.

B .naaneüLueM aBTOp u3narae'r OCHOBHhIe anHanb! neMorpacbuuecuoü norma-mm couuanucmuecxux CTpaH. BHblHeCeHHble e cooraerc-ravm c HHMM nemorpatpuuecxne mepo—

npmm—m coaMecrHo c couuanbuoü nonm'nkoü crpeMi—mnce K mMy, HTOÖBI, c oni—rox? CTpOHbI, nyTeM paanuuubrx ssrnnat " HbI'OT OK63aTb coneücraue nonaepmanmo HopMaanoro ypoaus nnonosm'ocm H, cnpyroü CTOpOHbI, oőecne-mrb CGMbSIM caoőoAHoe npaso pemenua omo- curensno menaeMoro uucna Aereü. l'loxa3uaae1 namuerme neMorpatpmecrcoro monomer—mu esponeücxnx couuanncmuecnux crpaH, a sareM usnarae'r Bamueűmne xapau'repucmuu ne- Morpadmuecxoro sakonoaatenhctsa omensnbrx crpan.

B aaKmo-mrensnoü v-iacm ouepka aarop paCCManusae'; Aaumenue BeHrepCKoro Ha—

pvonaceneHm, nonuepk'uean eamueümue ueneycranoaku Aemorpacpuueckoü Kouuenum.

Haxoneu, OCTaHaBnHBaeTCH Ha onbn'e ocymecraneuun couwaano—nonumuecmx " sgpaao- OXpaHHTeanle Meponpuarwü, canaannbix c nemorpazpnuecxoü nonumxoü.

SUMMARY

The study deals with the problems of population policy in the European socialist coun—

tries, primarily those in Hungary, with special regard to the situation created by the measures of 1973. lt takes account also of the connections with the world population theories, tend—

encies and institutions.

The study discusses the main conclusions and effect of the population policy principles implied in the World Population Plan of Action. The adoption of the Plan of Action was the first international event of modern population policy.

The author discusses the principles of population policy in the socialist countries. The population policy measures, based on these principles, and integrated with social policy, endeavoured to promote with various benefits the maintenance of fertility at a normal level on the one hand, and to ensure the right of the families to a free decision regarding the number of children, on the other. The author shows the changes of demographic conditions in the European socialist countries, then he discusses the main characteristics of population

policy legislation in the various countries.

ln the concluding part of the study the author deals with the population changes in Hungary, laying particular stress on the main objectives of the population policy conception.

Finally, he reports on the experience of implementing social and health policy measures, in their relation to population policy.