• Nem Talált Eredményt

Az ipari termelés volumenének méréséről

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Az ipari termelés volumenének méréséről"

Copied!
15
0
0

Teljes szövegt

(1)

ROMÁN ZOLTÁN :

AZ IPARI TERMELÉS voLUMENENEK

MERESEROL

SZERKESZTÖSÉGI MEGJEGYZÉS. Ezzel a cik—

kel, valamint Pásztor Endrének és Pusztai Bélának ugyanebben a számban közölt cikkeivel a Szerkesztő Bizottság vitát kíván indítani az ipari termelési volumen mérésének módszereiről, a teljes termelésnek mint a vállalatok munkaereclményét mérő mutatónak érté—

kéről, helyéről.

Az ipari termelés volumenének alakulása — a népgazdaság fejlődésé—

nek egyik legfontosabb kérdése. A termelési volumen helyes mérése ezért a gazdaságstatisztika alapvető feladata, melynek lehető legjobb megoldása igen nagy figyelmet érdemel. Az iparstatisztikában ennek megfelelően min—_

dig is komoly figyelmet fordítottunk a termelési volumen helyes mérésére.

A termelési volumen mérésének alapja statisztikánkban a változatlan áras vállalati teljes termelési érték mutatója. Ennek havonkénti kiszámítása minden egyes vállalatnál, e számítások részletes szabályozása, majd össze- gezésük és elemzésük íparáganként és az egész ; iparra, hatalmas munkát igényel. E munka elvégzésénél —— költséget, fáradságot nem kímélve — a legnagyobb pontosságra törekedtünk, mégis meg kell állapítanunk, hogy a termelési volumen mérését nem tudjuk ezzel a módszerrel. teljesen kielégí—

tően megoldani.

A változatlan áras vállalati teljes termelési értéket jelenleg nemcsak a termelési volumen mérésére és ezzel összefüggésben a munkatermelékeny—

ség, valamint az iparon belüli fő arányok (például A és B szektor) vizsgála—

tára használjuk, hanem legfőbb alapja a vállalatok és nagyobb szervezeti egységek munkája feletti ellenőrzésnek, munkájuk irányításának, anyagi ösztönzésének is. A teljes termelési érték alkalmazását e szempontból már alapos bírálat alá vették és eléggé meggyőzően bizonyították, hogy a vál—

lalatokat a teljes termelési érték alapján 5 még inkább: kizárólag a teljes termelés alapján nem lehet a legjobb hatásfokkal a népgazdaság érdekeinek megfelelően irányítani és ösztönözni. Sok különböző tapasztalat mutatja ma

már szinte egyöntetűen, hogy az a központi (szinte fetisizált) szerep, mely—

hez a változatlan áras vállalati teljes termelési érték a népgazdasági terve—

zésben, a vállalatok, minisztériumok irányításában jutott, nem ösztönzött helyesen a termelés népgazdasági szükségleteknek megfelelő, gazdaságos feilesztésére.

A teljes termelési érték mutatóját eddig a legkülönbözőbb célokra ki—

(2)

BOMAN: AZ IPARI TERMELÉS VOLUMENÉNEK MÉRÉSÉRKXL 729

vántuk alkalmassá tenni és felhasználni, holott az egyes iparágak és az egész ipar termelési volumenének mérése és különböző összefüggésekben történő elemzése, továbbá a vállalatok és más szervezeti egységek munká—- jának elbírálása, ösztönzése különböző természetű kérdések. E különböző célokra különböző mutatókat kell kidolgozni és használni.

A vállalati teljes termelési érték 'mint volumen—mutató

Az egyes iparágak és az egész ipar termelési volumenének vizsgálatá—

nál eddig szinte kizárólag a változatlan áras vállalati teljes termelési értékre támaszkodtunk. E mutató alkalmazása során azonban fokozatosan mind több problémába ütköztünk. Csak a legfontosabbakat említjük itt meg.

1. A teljes termelési érték alapja az egyes Vállalatok által kibocsátott termelés értéke, ennek nagysága azonban nemcsak az adott vállalatokban végzett munkától, hanem a vállalatok közötti kooperáció mértékétől is függ. (A vállalat nagyobb teljes termelési értéket mutathat ki, ha készter—

mékeihez minél több félkészterméket szerez be más vállalattól, illetőleg saját előállítású félkésztermékeinek minél nagyobb részét értékesíti.) Ezért a teljes termelési. érték mutatójával vizsgálva a fejlődés dinamikáját, nem a termelési volumen változását, hanem a termelési volumen és a koope—

ráció—Változás együttes hatását figyelhetjük meg.

A kooperáció—változás hatása pontosan nem állapítható meg, de nem hagyható figyelmen kívül. A munkamegosztás növekedése, a termelés sza- kositása feltétlenül rendszeresen bővíti a kooperációt és a termelés kombi-—

nációjának alkalmazása (különböző gyártási, illetőleg iparágba tartozó üzemegységek egyesítése egy vállalatban) ezt csak kis mértékben csökkent—

heti. Az ipar fejlődésére vonatkozó adatok elemzése is a kooperáció—változás (halmozódás) növekedését mutatja.

2. Az egyes termékek előállításánál —— minthogy a kifejtett eleven munka más—más értékű átvitt munkát mozgat meg —— azonos mennyiségű eleven munka segítségével különböző értékű termelést lehet létrehozni.

Röviden: a termékek munkaigényessége (a termékek értékének és a szűk——

séges eleven munkaráfordításnak viszonya) különböző. Ebből viszont követ—

kezik, hogy az ipar teljes termelési értékének alakulását —— az ipar dolgozói- nak (munkásainak) létszámán és az egyes termékek előállításának termelé—

kenységi szinvonalán kívül —— nagy mértékben befolyásolja, hogy milyen arányban termelnek munkaigényesebb vagy kevésbé munkaigényes termé—

keket. A kevésbé munkaigényes (anyagigényes) termékek részarányának növekedése — minden egyéb tényező változatlansága esetén is —— a teljes termelési érték jelentős növekedéséhez vezet.

Az egyes termékek munkaigényessége egy—egy iparágonh sőt termék—

csoporton belül is, lényeges eltéréseket mutathat. Általános jelenség emel—

lett, hogy a kitermelő iparágak termékei munkaigényesebbek, mint a fel—

dolgozó iparágak termékei. Ebből a szempontból is igen fontos tehát a ki—

termelő és feldolgozó iparágak aránya. A kitermelő és feldolgozó iparágak arányát viszont nagy mértékben meghatározzák az iparnak a mezőgazda—

sággal és a külkereskedelemmel való kapcsolatai is. Azt mondhatjuk tehát, hogy a teljes termelés értékét az iparban nemcsak az iparvállalatok közötti kooperáció befolyásolja, hanem az ipar és a mezőgazdaság közötti kooperá—

ció és a külkereskedelmi kapcsolatok (a nemzetközi kooperáció) növekedése is. Erre kevésbé szoktunk figyelemmel lenni, holott hatása jelentős lehet,

(3)

730 ' Ronan mm

Minthogy az élelmiszaripari ternúkek értékének 80—90 százalékát ki—

tevő nyersanyagok—előállítására nem az iparban, hanem a mezűgazdaságban kell a munkát fordítani, az egy munkásra jutó teljes termelési érték az félehniszeriparban például mintegy tízszer akkora, mint a szénbányásmt—

ban. Több mezőgazdasági nyersanyag feldolgozása, az élelmiszeripar súlyá—

nak növekedése az ipar teljes termelési értékének gyors növekedését ered—

ményezi. Hasonló lényeges "befolyást gyakorolnak az ipar teljes termelési értékének alakulására az ipar külkereskedelmi kapcsolatai, a nemzetközi kooperáció fejlődése. Például az ipari alapanyagok és félkésztermékek im—

portjának növekedése esetén növekszik az iparban az anyagigényesebb késztermékek termelésének részaránya és így jelentékeny eltolódás követ—

kezik be az anyagigényesebb, kevésbé munkaigényes feldolgozó iparágak ja—

vára, amelyekben azonos eleven mun—ka ráfordítással nagyobb termelési értéket lehet létrehozni.

3. A termelés volumenének mutatóját végső soron mindig az egyes ter—

mékek termelése alapján határozzuk meg. A termékek termelését össze—

gezve a bennük közös munka, az ezt kifejező érték alapján szoktuk kimu—

tatni, gyakorlatilag az árak segítségével. Az árak azonban egyrészt adott időpontban sem fejezik ki pontosan az egyes termékek értékének arám—yait,l másrészt változnak; a termelékenység növekedésével az érték is, az árak is csökkennek. Ez mindenfajta volumenmérés általános problémája. Ehhez

hozzájárul nálunk még egyrészt az, hogy az árak -—— mint ismeretes —— rend-—

kívül nagy mértékben eltérnek az; értékarányoktól, egész iparágakban aránytalanul magas vagy alacsony az árszínvonal (dotáció—problémák, for- galmi adó problémák stb.), másrészt az árváltozások kikapcsolására (hivatott változatlan árrendszerne—k is számos fogyatékossága van (csoportárak alkal—

mazásának elkerülhetetlensége, új gyártmányok ármegállapítási problémái, folyóáras tételek a változatlan áras termelesi értéken belül stb.).

4. Végül említsük még meg azt a problémát, hogy a változatlan áras vállalati teljes termelési érték a bennerejl'o' problematikus vonások mellett még sok torzítást szenved amiatt is, hogy egyidejűleg a népgazdaság fejlö- désének egyik legfontosabb mutatója, melynek megállapításánál a legna—

gyobb objektivitásra lenne szükség és a Vállalati premizálás alapja, mely—

nek kiszámításánál a leginkább érvényesülnek szubjektív szempontok.

Nem térünk itt ki azokra a problémákra, melyek a teljes termelési ér—

ték alapján számított volumen—mutatók különböző alkalmazásai sorá—n je- lentkeztek (a munkatermelékenység elemzésénél, az egyes iparágak, vala- mint az ipar és a többi népgazdasági ág kapcsolatainak vizsgálatánál stb).

Az említett problémák közül a 3. számú a volumen—mérés általános problémája, a 4. számú mindaddig fennáll, amíg az ipar termelési volume—

nének kiszániitására és a vállalati premizálá'sra azonos mutató szolgál ala—

pul; az ,l. és 2. probléma viszont a vállalati teljes termelési érték sajátos problémája. Részletesebben ezekkel kívánunk foglalkozni.

' *E problémák elemzése szükségessé teszi (annak megvizsgálását, hogy 'mit his-értünk az ipari termelés fvolumenén. Ez a "fontos alapkérdés ászok- irodalomban még nincs x—rkielégítően tisztázva. Az ipari termelés volumenén leggyakrabban az iparban létrehozott termékek (használati értékek) töme—

gét értjük. A termelés volumenének mérésével azonban nemcsak a termé—

* Többek között azért sem. mert az árak ösztönző szerepének érvényesítése érdekében a helyesnek lartoit ériékarányoktől tudatosan is'eltérühk.

(4)

AZ XPARI TERMELÉS VOLUMÉNÉNEK MÉRÉSÉRÖL 731

kek r_tömegét kívánjuk vizsgálni, hanem nagyon sokszor ezen keresztül az iparban fkifejtett termelőtevékenységre (,,aktivitásra"), munkavolumenre akarunk következtetni. Mintflátni fogjuk, az előbbi kérdésre inkább bruttó jellegű termelési mutatók (mint például a teljes termelés), az utóbbi kér- désre nettó jellegű termelési mutatók adnak helyes választ; Miért merülhet fel többféle mutatószám alkalmazásának szükségessége?

Azonos munkavolumen (az eleven munka volumene) a termelés külön- böző szakaszaiban más-más termékvolument képes létrehozni, elsősorban az eleven és átvitt munka ráfordítás különböző lehetséges arányai miatt, Értékben vizsgálva például, minél későbbi szakaszába tartozik egy vállalat vagy egy iparág a termelési folyamatnak, annál kevesebb (eleven) munka ráfordításával tud azonos értékű termelést kibocsátani, Az eleven és átvitt munka aránya természetesen nemcsak attól függ, hogy a termelési folya—

mat melyik szakaszában vagyunk, hanem függ az igénybevett kooperáció mértékétől is. Az egész népgazdaságot tekintve a kifejtett munka és a létre—

hozott (új értéket jelentő) termékek volumene, a volumen dinamikája közel azonos. Ezzel szemben az eltérés a termelés adott szakaszában kifejtett ,, munka és a létrehozott, kibocsátott termékek volumene között vállalaton—

ként és iparáganként már igen jelentős lehet (általában a nagyobb ter—

melési egységektől a kisebbek felé haladva —— népgazdaság, ipar, ipar-ág,, vállalat, üzem —— mind nagyobb lehet ez az eltérés). Ezért a termelési volu- men mutatóinak meghatározásánál, majd e mutatók további felhasználásá—

nál mindig tisztában kell lennünk azzal, hogy egy—egy mutatószám mennyi—

ben jellemzi a termékek. és mennyiben a kifejtett munka, termelőtevékeny—

ség volumenét.

Más oldalról nézve a kérdést — akár a ,,termékek", akár a termelő—

tevékenység, a ,,munka" volumenéről van szó ———-— vizsgálhatjuk a termelési volumennek abszolút nagyságát vagy dinamikáját. A termelési volumen mint ,,termékvolumen" abszolút nagyságát kell néznünk például, ha a kü—

lönböző népgazdasági ágak és iparágak termelési kapcsolatait elemezzük adott időszakban, e kapcsolatok fejlődését elemezve viszont a termékvolu—

men dinamikáját kell vizsgálnunk. A termelési volumen mint ,,munkavol—u—

men" dinamikájátkell néznünk például, ha az ipari tevékenység fejlődését Vizsgáljuk; a munkavolumen abszolút nagyságára van szükségünk, ha az egyes ágazatok népgazdasági súlyát elemezzük.

A termelési volumen dinamikáját a termelés volumenindexével hatá!- rozzuk meg. Ennek kiszámításánál a változás tendenciájának és mértéké- nek megközelítő pontosságú meghatározására törekszünk, nyilvánvalóan más szempontokat kell itt érvényesíteni, mint a termelési volumen abszolút nagyságának megállapításánál. Ezekre a különbségekre a termelési volu—

men különböző jellegű vizsgálatainál mindig figyelemmel kell lennünk.

Az elmondottak alapján a vállalati teljes termelési érték sajátos fő problémáit a következőkben láthatjuk:

a) ezt a mutatót a termékek teljes, az eleven és átvitt munkát egyaránt magában foglaló értékének számbavétele alapján számítjuk ki, ezért a! ki- fejtett termelőtevékenység, munkavolumen jellemzésére nem lehet alkal- mas, továbbá

b) ezt a mutatót a vállalatok termelési értéke alapján számítjuk ki.

ennek nagysága pedig a vállalatok közötti kooperáció mértékének is függ—

(5)

732 ' ROMAN zoL'ráN

vénye, ezért a létrehozott termékvolument is csak feltételesen jellemzi.

(Közelebbről: a termékvolumen dinamikája a vállalati teljes termelésből csak úgy számítható ki, ha előbb a kooperáció-változást kiszűrjük; a terme—

lési volumen így számított abszolút értéke csak akkor használható, ha a kooperáció adott időszakban érvényes mértékét ismerjük.)

A nettó termelési érték mint volumen-mutató

A vállalati teljes termelési'értéknek az a problémája, hogy nagysága függvénye az eleven és az átvitt munka ráfordítás arányának, az igénybe—

vett kooperáció mértékének, az ipar vagy az egyes iparágak termelési ér—

tékének meghatározásánál elvileg úgy küszöbölhető ki a legegyszerűbben, hogy a vállalati teljes termelési értékek összegezése után levonjuk a más vállalatoktól beszerzett felhasznált anyagok értékét. Ezzel anyagmentes ter—

melési értéket kapunk. Ha levonjuk még az igénybevett szolgáltatások, az egyéb anyagjellegű költségek és az értékcsökkenési leírás összegét is, a nettó

termelési értéket kapjuk meg.

A nettó termelési érték igen fontos közgazdasági kategória. Gazdaság—

statisztikai és iparstatisztikai tankönyveinkben az ipari termelés számba—

vételi módjai között a különböző bruttó termelési értékek (mint a teljes termelés, a halmozott termelés) mellett mindig megtalálhatjuk a nettó ter—

melési érték felsorolását is. Tankönyveink azonban ennek a mutatónak az ipar és az egyes iparágak termelésének elemzése szempontjából lényegé—

ben nem tulajdonítanak komolyabb jelentőséget és szinte kizárólagos szere—

pét a nemzeti jövedelem számításokban jelölik meg. Gyakorlatunkban a nettó termelési érték valóban nem is igen jutott másutt szerephez. Ez a gyakorlat véleményünk szerint helytelen, mert igen sok érv szól amellett, hogy az ipar termelésének fejlődési ütemét, a termelőtevékenység volume—

nét és dinamikáját e mutató alapján célszerű vizsgálni.

Nézzük meg, mit fejez ki az ipar nettó termelése. A népgazdaság nettó termelésének tartalma világos. Az összes számbavett termék tömegéből le—

vonjuk a termelőeszközök pótlására felhasznált termékek tömegét és így végül is a (fogyasztási és felhalmozási célra) rendelkezésre álló (elosztható) termékek tömegét kapjuk meg. Ennek értékben történő kifejezése a létre—

hozott új értéket, a nemzeti jövedelmet jelenti.

Egy—egy népgazdasági ág, így az ipar és az egyes iparágak nettó ter—

melésének nincs meghatározott használati értékek formájában megjelenő anyagi tartalma. (Milyen használati érték marad például az élelmiszeripar termeléséből, ha ebből mint felhasznált termelési eszközöket, a mezőgazda—

sági nyersanyagokat levonjuk?) Az ipar vagy egy—egy iparág nettó terme—

lése csak értékben fogható fel, mint a nemzeti jövedelemhez való hozzá—

járulás, mint az új érték létrehozásának jellemzője. Ez az értékbeni mutató azonban sokkal inkább kifejezi a termelőtevékenység nagyságát és dinami—

kaját, mint a teljes termelési érték, mert alakulását sem az iparvállalatok közötti kooperáció, sem a különböző munkaigényességű termékek arányá- nak változása nem befolyásolja.

Ugyanezen oknál fogva célSzerűbbnek látszik a munkatermelékenység dinamikájának összegezett vizsgálatánál is a nettó termelési értéket venni alapul. A nettó termelési érték alapján számított munkatermelékenység'i mutatók dinamikája egyrészt valóban a társadalmi munka (eleven %— át—

(6)

AZ XPARI TERMELÉSLVOLUMENÉNEK MERÉSÉROL * ' 733

vitt munka) termelékenységének fejlődését fejezi ki, másrészt sokkal köz—.

vetlenebbül hozható kapcsolatba a nemzeti jövedelem növekedésével, az életszínvonal emelésével.2

Az egyes iparágak súlyát _a népgazdaságon belül úgyszintén helyeseb—

ben fejezx ki a nettó termelési érték, mert ekkor az ott végzett munka, ille- tőleg létrehozott új érték a meghatározó, függetlenül a felhasznált anyagok

értékétől.

Természetesen az ipar nettó termelési értékében sem szabad valami- ,,hibátlan", minden célra alkalmas mutatót felfedezni. A következőkben rá fogunk mutatni a nettó termelési érték alkalmazásának problémáira is.

Megjegyezzük továbbá, hogy véleményünk szerint a nettó termelési érték mellett szükség van bruttó termelési érték alkalmazására is: az ipari terme—

lést, annak sokrétű belső összefüggéseit és a többi népgazdasági ággal való kapcsolatait nem lehet egyetlen mutató segítségével vizsgálni,

Az egyes iparágak, az ipar nettó termelési értéke jól jellemzi a ter—

melőtevékenység volumenét, számos esetben azonban — elsősorban a kü- lönböző ágazatok termelési kapcsolatainak vizsgálatánál — olyan volumen—

mutatót kell képeznünk, mely jobban megközelíti a termékek volumenének kifejezését.

A különböző ágazatok termelési kapcsolatainak vizsgálatához legtöbb- ször a termékek természetes mértékegységben kifejezett, teljes kereszt- metszetű termelését jellemző mutatókat használjuk fel. Emellett összevon—

tabb számításoknál, a nagyobb összefüggések elemzésénél sok esetben van szükség az egyes ágazatok termelésének összegezett, értékben kifejezett vizsgálatára is. Ilyen esetben az ágazat termelésének értékével nem az ága—

zat termelőtevékenységét kívánjuk jellemezni, hanem mindenekelőtt azt _ akarjuk látni, hogy az adott ágazat milyen össz—termelést teljesít és milyen elosztható termelést, a használati értékek milyen tömegét bocsátja más ága—

zatok rendelkezésére, függetlenül attól, hogy ennek teljes értékéből meny—

nyit hozott saját munkájával létre. Ezeknél a vizsgálatoknál bruttó terme—- lési értékkel kell dolgoznunk, mégpedig az összes (halmozott) termeléssel és az extern termeléssel, azaz az adott termelési egységet elhagyó termékek

értékével.

Extern termelés a vállalat teljes, pontosabban befejezett termelése is.

Elsősorban azonban nem a vállalatok, hanem az egyes iparágak és az ipar extern termelését kell ismernünk, hiszen a termelési kapcsolatok tervezése—, elemzése, szabályozása elsősorban nem vállalatonként, hanem sokkal in—

kább ágazatonként, iparáganként fontos. A vállalati teljes, illetőleg befeje—

zett termelésből viszont az iparág extern termelésének kiszámítása (terve- zése) nehézségekbe ütközik. Mint erről már szó volt, a vállalati teljes ter- melés értéke ugyanis nem fejezi ki megbízhatóan a mögötte levő termékek tömegét, mert a vállalatok közötti kooperációs kapcsolatoknak is függ—

venye. :

A vállalati teljes termelési értékek összegezése az iparág halmozott (pontosabban vállalatonként halmozott) termelési értékét adja. Ez azonban

2 Átvitt munka —— például anyag megtakarítása esetén a teljes termelési értékből levonandó összeg kisebb, maga a nettó termelési érték nagyobb lesz. A termelékenységi imitáló számlálója és ezzel a tört értéke növekedik. A munkatermelékenység növekedését —— ha azt a teljes termelési érték alapján szá—

mítjuk az életszínvonal emelésével, a felhalmozás és fogyasztás alakulásával nem tudjuk közvetlenül kapcsolatba hozni. Ez utóbbiak ugyanis a létrehozott elosztható új érték (a nemzeti jövedelem) növekedé—

sével, tehát az ennek megfelelő nettó és nem a többszörösen halmnzult teljes termelési érték alakulás—ával függenek össze.

(7)

"734 ROMÁN ZOLTÁN

nem teljesen halmozott termelési érték; a termelésnek az adott vállalato—

kon belüli saját felhasználásra kerülő részét nem tartalmazza, holott pél—

dául az anyagszükségletet csak az iparág összes (tehát _az adott vállalatokon belüli saját felhasználását is tartalmazó) termelése alapján tudjuk helyesen elemezni és tervezni. Ezért az ismert bruttó termelési érték mutatók közül célszerűbb lenne ilyen úzsgálatoknál a tipikus félkésztermékekkel halmo—

zott termelési érték mutatójára támaszkodni és az iparág extern terme—

lését is ebből kiindulva számitani.

A nettó termelési érték alkalmazásának problémái

Természetesen a fentebb —— elsősorban a nettó termelési érték alkal—

mazásáról —— elmondottakat konkrét elemzésekkel is ellenőrizni kell. 'Mint—

hogy eddig jóformán alig dolgoztunk a nettó termelési értékkel, mindenelv előtt ennek elemzése terén kell tapasztalatokat szereznünk, meg kell ismer—

nünk, milyen főbb tényezők befolyásolják alakulását, milyen fontosabb hibaforrások vannak számításában stb. Néhány problémát azonban a nettó termelési érték alkalmazásával összefüggésben már most is világosan lá—

tunk. Ilyen problémák az alábbiak.

1. Minden volumenmérés egyik központi problémája az árak kérdése.

Az árproblémák a nettó termelési érték alkalmazásánál fokozottan jelent—

keznek. A bruttó termelői árak néhány százalékos eltérése a nettó terme—

lési érték kiszámításánál már sok százalékos eltérést eredményezhet. (Pél—

'dául legyen 2 százalékos hiba a termék és 2 százalékos hiba az anyag árá—

ban és a felhasznált anyag ára a termék árának 50 százalékát képviselje. A termék bruttó termelési értékében ez 3; 2 százalékos hibát eredményezhet, a nettó termelési értékben 13—76 százalék közötti (——-6, ————3, 4—3 vagy —l—6 szá—

zalék hibát). Nagyobb torzítást eredményezhet az értékcsökkenési leírás helytelen megállapítása is.

Míg az árproblémák a nettó termelési érték alkalmazásánál mindig ko—

moly gondot okoznak, a következő problémák összefüggnek az ipari netto termelési érték szokásos számítási módjával, melynek lényege: a vállalatok folyóáras nettó termelési értékének összegezése és a dinamika vizsgálatánál az árváltozások árindexek segítségével történő kiküszöbölése.

2. Tegyük fel, hogy a létrehozott termékek tömege egyik időszakról a másikra nem változik, az anyagfelhasználást viszont csökkentik. Például a cipőipar változatlanul egy millió pár cipőt termel, de kevesebb nyersbőr felhasználásátral. Ebben az esetben a nettó termelési érték növekedést fog mutatni. Ez helyesen fejezi ki a nemzeti jövedelem növekedését, szabad—e azonban ebből arra következtetni, hogy nőtt az iparág termelőtevékenysége,

a kifejtett munka volumene?

Minthogy az anyagfelhasználás mértéke mindig változhat, a probléma általános jellegű. Megoldását adná —— vagy legalábbis jobban kifejezné a kifejtett munka volumenét —, ha valamilyen módon rögzítenénk, változat—

lannak vennénk a termékekben levő átvitt munka (és ezzel az anyag) há—

nyadát, Mint erre majd rátérünk, van a nettó termelési érték dinamikájá- nak olyan számítási módja, melynél ez a feltétel teljesül. Ekkor elérhetjük, hogy például a eipőipar nettó termelésisérték alapján számított dinamikája az anyaghányad csökkentése esetén nem mutat növekedést, hanem 'Csak akkor. ha valóban több vagy értékesebb cipőt állítanak elő.

(8)

:AZ IPARI TERMELÉS VOLUMENÉNEK MÉRÉSÉ (GL

(Egyébként a munkatermelékenység vizsgálata szempontjából helyes, ha a termelékenységi mutató számlálójában szereplő nettó termelési érték az anyagfelhasználás csökkentése esetén növekedik. A társadalmi munka termelékenysége ugyanolyan termékmennyiség kevesebb anyag ———- átvitt

munka —- felhasználásával történő előállítása esetén valóban emelkedik.) 3. A nettó termelési érték a szokásos módszerrel rövid időszakokra ne—

hezen számítható ki. Ennél a módszernél ugyanis ismerni kell előbb a vál- lalatok teljes termelési értékét és a levonandó átvitt munkaráforditások

*(anyagköltségek stb.) értékét is. Ez utóbbi tételek pedig havonként sok iparágban nem határozhatók meg megbízhatóan. (Ezért abban az esetben, ha a termelési volumen dinamikáját havonta is figyelni kívánjuk, a nettó termelési érték dinamikájának más számítási lehetőségét is keresnünk kell, 4. Igen sok problémát vet fel az árindexek alkalmazása, bár ezek a problémák nagyobb részben Változatlan árak alkalmazása esetén is fenn—

állnak. (Éppen ezért a változatlan árak alkalmazásába vetett nagy bizalmat és az árindexek használatától való idegenkedést túlzottnak tartjuk. A tel—- jes termelési érték alkalmazása esetén is meggondolandó lenne csupán fo—

lyóáras termelési érték számbavétele és a dinamika árindexek segítségével történő elemzése.)

Tegyük fel például, hogy az árak adott időpontban érvényes értékará—

nyokat rögzítenek. Ezek az értékarányok a munkatermelékenység válto—

zása folytán viszonylag rövid idő alatt jelentékenyen eltolódhatnak és az árindexszel ezeket a régi arányokat kívánjuk helyreállítani. Kérdés, hogy mennyi időre rögzítsük az értékarányokat, milyen időponthoz viszonyítva számítsuk az árindexeket.

Az árindexeket szomszédos évekre szoktuk számitani, hosszabb idő—

szakra pedig többnyire a láncindexek szorzatából képezünk (bázis) indexet.

Ez a változatlan árak alkalmazásának elvétől annyiban tér el, hogy az ár- indexek számításánál az egyes árak változását a különböző években mindig az árváltozás évének termelési mennyiségével mérlegeljük, ezzel szemben a változatlan árak alkalmazása az összes árváltozás minden egyes év tény—- leges termelési mennyiségeivel való mérlegelésének felel meg. Az árindexek központi kiszámításánál ilyen mérlegelési elv alkalmazása is elképzelhető, de ennek célszerűsége még alaposan megvizsgálandó.

Közismert az a sokat vitatott probléma, hogy az árindexeket a bázisév vagy a tárgyév mennyiségeivel vagy ezek valamilyen kombinációjával sú—

lyozzuk-e stb.

Ahhoz, hogy felkészüljünk az árindexek szélesebbkörü alkalmazására, lennek gyakorlati feltételeit, elvi kérdéseit is alaposabban fel kell dol—

goznunk.

5. Ha az iparágak nettó termelési értékét az egyes vállalatok nettó ter- melési értékének összegezéséből kívánjuk megkapni, a vállalatokat ipar—

ágakba kell sorolni. Minthogy sok vállalat több iparágba tartozó termékeket állít elő, ez a megoldás az egész ipar termelési értékét ugyan nem befolyá—

solja, de az egyes iparágak termelési értékének megállapításába bizonyos pontatlanságot visz. (Ez a probléma pontosan így jelentkezik a vállalati tel—

jes termelési érték megállapításánál is.)

A nettó termelési érték számításának e problémái elsősorban a termelő—

tevékenység dinamikájának vizsgálatánál, vagyis a volumenindex meghatá—

(9)

_,736_;

rozásánál okoznak nehézségeket. Minthogy a termelési volumen indexének

rövid időközönkénti és a valóságot minél jobban megközelítő meghatározá- sát egyik fő feladatunknak kell tekinteni, indokolt, hogy kutassuk e problé—

mák további megoldásainak lehetőségeit.3 -

A termelési volumen mérése

az egyes termékek termelésének számbavétele alapján

A teljes termelési érték alkalmazása során szerzett tapasztalatoknak,

? valamint a nettó termelési érték alkalmazási lehetőségeinek vizsgálata el-

;vezet ahhoz a gondolathoz, hogy nem lehet—e vajon a termelési volumen mérésénél a vállalat kategóriájától elszakadni, a termelési volumen alaku—

lását nem az egyes vállalatok, hanem az egyes termékek termelésének di—

namikája alapján meghatározni. Érdeklődésre tarthat számot egy ilyen módszer azért is, mert a termelési volumen dinamikájának mérése lénye- gében ezen az elven alapult a felszabadulás előtti magyar gyakorlatban és alapul a kapitalista országok gyakorlatában ma is.4 Az ilyen irányú vizsgá—

latok tehát nemcsak egy új módszer kutatása, hanem a régi, illetőleg kül- földi gyakorlat jobb megismerése szempontjából is haszonnal járhatnak;

emellett mélyebb betekintést nyújtanak az ipari termelés szerkezetébe is.

Ennek az egyes termékek számbavételén alapuló volumen—mérési mód—

szernek a lényege abban állna, hogy egy—egy iparág, illetőleg az egész ipar termelésének dinamikájára meghatározott termékek termeléséből követ—.

' keztetnénk, mégpedig a termékek dinamikus viszonyszámaiból mérlegelt átlag meghatározásával. Ha g—val jelöljük az egyes termékeket, p—vel a ter- tnékek valamilyen jellemzőjét, a számítás képlete:

2 91 '%Po

1 : ,____'13______.__

2 (10770

Ez a módszer elsősorban a termelési volumen dinamikájának, vagyis a volumenindexnek a meghatározására lehet alkalmas és ezért rövid ismer-

tetését is erre adjuk meg.

A volumenindex kiszámításához ennél a módszernél először is ki kell jelölni az egyes iparágak termelését reprezentáló cikkeket, azután meg kell állapítani a mérlegelési súlyokat.

A termékeket helyesen úgy kell megválasztani, hogy azok között a leg——

fontosabb félkésztermékek is képviselve legyenek, továbbá minden egyes termék teljes keresztmetszetű termelését kell számbavenni. Ebben az eset-—

ben az index a kooperációváltozások hatását (legnagyobb részben, ameny—

3 Nem térünk itt ki a nettó termelési érték mint ,,elszámoltatási mutató" problémáira, Véleményünk szerint a vállalatok ,,elszámoltatásának", anyagi ösztönzésének alapját nem a nettó termelési értékben kell

keresni.

4 Mint ismeretes, a kapitalista államokban (és lényegében Jugoszláviában is) a termelési volumen indexét nettó termelési érték alapján számítják. Pontosabban ez a nettó termelés (Nettoproduktion, value added, vagyis ,,hozzáadott érték") általában az anyagmentes termelési értéknek felel meg, minthogy az értékcsökkenési leírást és a különféle ,,anyagjellegú költségeket" magában foglalja. (Több utalás szerint ezek rendszeres levonására inkább technikai nehézségek miatt nem kerül sor.) Lásd, többek között, áll ENSZ hivatalos kiadványát: Index Numbers ot Industrial Production. New Yo!—ln 1950. Ennek a' nettó termelési értékre épitett volumenindexnek a kiszámítása a kapitalista államokban rövid időszakonként már csak az adatgyűjtési nehézségek folytán is nem oldható meg másképpen, mint az egyes termékek

termelési adatai alapján.

(10)

AZ IPARI TERMELÉS VOLUMENENEK MERESEROL 737 "

nyiben ez a kijelölt termékeket érinti) kiküszöböli (hasonlóan a tipikus fél- késztermékek szerint halmozott termelési értékhez).

Minek alapján határozzuk meg a mérlegelési súlyokat?

Feltétlenül valamely a termékekben közös tényező alapján; nyilvánva- lóan elsősorban a termékekben rejlő munka, az ezt kifejező érték kínálko—

zik ilyen tényezőnek. A termékek értékét árakkal fejezzük ki. Ha több évre azonos mérlegelési súlyokat alkalmazunk, ez árakkal képzett mérlegelési súlyok esetén változatlan árak alkalmazásának felel meg. Ezzel elkerülhet—

jük az árindexek használatának problémáit.

Tegyük fel, hogy a termékek jellemzője, amelyet a mérlegelési súlyok kialakításánál felhasználunk, a termékek termelői ára. Erre az esetre mu- tatható ki legkönnyebben, mi is e mérlegelt átlag index tartalma. írjuk át a mérlegelt átlag indexet a közismert agregát index formulára:

91

—————-gp

]: 290 00 291730

2 ezer.) : 2 %%

Ez utóbbi alapján világosan látható, hogy abban az esetben, ha p,, a termékek termelői árát, és így gap.) a bruttó termelési értéket jelenti (to—

vábbá, ha az összes terméket számbavesszük), az index a bruttó termelési érték dinamikáját fejezi ki.

Ha azonban így járunk el, a mérlegelési súlyokat a termékek termelői ára alapján képezzük, a termelési volumen dinamikája — függetlenül a * valóban kifejtett munkától, a létrehozott új értéktől —-— nagymértékben

függ attól is, hogy az anyagigényes vagy munkaigényes termékek terme—.

lése növekszik—e inkább. Ez az index az egyes iparágak és az egész ipar ter—

melési volumenének mint munkavolumennek, termelőtevékenységnek a dinamikáját nem fejezi ki helyesen. Más lesz a helyzet viszont, ha a mér- leg-elési súlyokat a termékek nettó, anyagköltség és amortizáció nélküli ér- tékére építjük fel, az index ekkor helyesen fogja mutatni a termelőtevé—

kenység alakulását.

Ha pg a termékek anyagköltség és amortizáció nélküli árát jelenti, ille—

tőleg gopo a nettó termelési értéket, az index a nettó termelési érték dina-

mikáját fejezi ki. X

Ennek a módszernek az alkalmazása a következő előnyökkel járna.

A vállalatoktól csak a mennyiségi adatokat kellene begyűjteni és az indexek kiszámítása azután a dinamikus Viszonyszámok és a mérlegelési súlyok alapján központilag egyszerűen elvégezhető. Ez a teljeskörű felvé—

tel adatainak előállításával és feldolgozásával szemben feltétlenül munka—

megtakaritást jelent.

A vegyesprofilú Vállalatok iparágba sorolásával kapcsolatos problémák kiküszöbölődnek, minthogy az iparágak termelését nem vállalatok, hanem _.

termékek szerint vennénk számba (egy-egy Vállalat termelése így több iparágba is tartozhat).

A számítások egyszerűsége és központi elvégzésük lehetősége módot nyújtana arra, hogy a termelési volumen indexét kevés munkával, a nettó termelési érték alapján rövid időszakokra (hónapokra) is megállapítsuk és viszonylag könnyen többféle termelési indexet is számítsunk (például kü—

(11)

738 K ,_ ROM—AN ZOLTÁN

lönbözö évek, adataiból képzett súlyokkal mérlegelve), sokféle ellenőrző számítást végezzünk. '

Megjegyezzük itt, hogy e módszer alkalmazásánál, közelebbről: a nettó termelési érték dinamikáját kifejező volumenindexnek az egyes termékek termelése alapján történő meghatározásánál a változatlan súlyokkal való mérlegelés megfelel változatlan anyagköltség és amortizáció nélküli árak alkalmazásának, vagyis a termékekben levő anyag— és egyéb átvitt munka—

hányad rögzítésének. Tehát az a korábban említett körülmény, hogy az át—

vitt munka (elsősorban anyag-) felhasználás mértékének változása módo—- sítja a termelési indexet akkor is, ha a létrehozott termékek tömege nem változik, csak a nettó termelési érték dinamikájának vállalati adatok össze—

gezésén alapuló számítási módszerénél jelentkezik, itt viszont elkerülhető lenne.

Az eddigiek szerint tehát —— elvileg —— ezzel a módszerrel egyszerűen és rövid időszakokra is meghatározhatnánk a termelési volumen dinamiká—

ját. Vizsgáljuk azonban meg e módszer prolémáit, hibaforrásait is.

A termékek számbavételén alapuló módszer alkalmazásának főbb problémái

A termékek számbavételén alapuló volumenmérési módszer gyakorlati alkalmazásánál elsősorban a következő problémákkal, nehézségekkel talál—

juk magunkat szembe.

_ Az összes termék teljeskörű számbavétele természetes mértékegység——

ben —— különösen negyedévente, havonta — gyakorlatilag nem oldható meg, Ezért a termékek kijelölésénél reperezentációt kell alkalmazni, továbbá termékcsoportokat kell megfigyelni. A reprezentációból bizonyos hibalehe—

tőség feltétlenül adódik. Termékcsoportok képzése esetén a mérlegelési sú- lyokat adott időpont termékösszetétele alapján kell megállapítani (hason—

lóan a csoportárak képzéSéhez változatlan árak alkalmazása esetén). Mint—

hogy a termékcsoport belső összetétele eltolódhat (sőt új gyártmányok ter—

melése is megindulhat, a termékek minősége is változhat), ez is hibaforrást jelent. A szolgáltatások, a befejezetlen (és részben a félkész—) termékek állo——

mányváltozásának értéke ennél a módszernél figyelmen kívül marad. Ahol , ennek értéke jelentős lehet, ez sem elhanyagolható hibaforrás.

Egyes iparágakban nem látszik megoldhatónak az iparág termelését megfelelően reprezentáló termékek (termékcsoportok) kijelölése, így pél—

dául a tömegcikkiparban, a gyógyszeriparban, a ruházati iparban stb. Ilyen esetekben —— ha a termelési érték teljeskörű számbavételéről lemondtunk

— az lehet megoldás, hogy az iparág termelésére a teljesített munkaórák, a forgalom, az alapanyagfelhasználás vagy más hasonló átfogó mutató ala—

kulását vesszük jellemzőnek. Ezek a helyettesítő (ún. szimptomatikus) so—

rok azonban csak közelítő eredményt adnak, szélesebbkörű alkalmazásuk szükségessége feltétlenül erősen gyengíti az index megbízhatóságát.

A különböző kapitalista országok termelési indexeiben a terméksorok mellett a helyettesítő sorok részaránya eléggé eltérő. Az egykori Magyar Gazdaságkutató Intézet által számított 56 iparági index közül —— nem szá——

mitva azokat az eseteket, amikor a termelés helyett a kiszállítás—t vették fi- gyelembe —— 25 index főként helyettesítő sorokon alapultz5

' R. Jónás Magda: A Magyar Gazdaságkutató Intézet új ipari termelési índexszámításn. Szeged, 1940

(12)

AZ XPARI TERMELÉS VOLUMENENEK MÉRÉSÉRÚL 739,

Nagy a helyettesítő sorok részaránya az Egyesült Államok indexében is. A Német Szövetségi Köztársaság: legújabb termelési indexében az össze——

sen 383 sor közül 340 a termékekftermelésenek természetes mértékegység-—

ben kifejezett adatain alapszik és 43 helyettesítő sor szerepel (értékben itt;

is nagyobb hányadról, mintegy 20—25 százalékról lehet szó).6 Ezt a körül-—

ményt a kapitalista országok statisztikusai is termelési indexük legfőbb hi- bájának tartják.

Tekintettel arra, hogy nekünk sokkal szélesebbkörű és megbízhatóbb adatgyűjtésre van lehetőségünk, mint a kapitalista államoknak, e módszer alkalmazása esetén a helyettesítő sorokat minden bizonnyal szűkebb kere—

tek közé szoríthatnánk és nagyobb mértékű reprezentációt is tudnánk el—

érni, mint a kapitalista államok statisztikájában. Megnyugtató választ e problémákra, e módszer alkalmazásának további sajátosságaira, nehézsé—

geire, elkerülhetetlen hibaforrásaira kísérleti számításokkal nyerhetünk majd; (Megvizsgálható azután, vajon felhasználható—e, alkalmassá tehető—e ez a módszer a termelési volumen abszolút nagyságának meghatározására, hiszen. itt a reprezentáció és a helyettesítő sorok alkalmazása még nagyobb

—- valószínűleg át sem hidalható —— problémákat okozna.)

E módszer előnyei között megemlítettük, hogy a vegyesprofilú válla—

latok iparágba sorolásával kapcsolatos problémák itt kiküszöbölődnekf—z az iparágak termelését nem egyes, az adott iparágba sorolt vállalatok, hanem az iparág meghatározása szerint tartalmilag odatartozó termékek termelése alapján vesszük számba. (Tehát, ha például egy gyapjúiparba sorolt vállalat pamutszövetet állít elő, az a pamutipar termelését növeli.) A módszernek ez a sajátossága —— előnyei mellett —-— más szempontból hátrányosnak tűnik., Ha ugyanis a termelés számbavételénél elszakadunk a vállalati keretektől, igen nehéz lesz megteremteni az összefüggést azokkal az egyéb statisztikai adatokkal (már a létszámmal is), melyeket lehetetlen a vállalati kereteket átlépve begyűjteni. Ez a probléma egyes iparágakban súlyosnak, az össze- foglaló iparcsoportokban egyszerűbbnek, talán teljesen elhanyagolhatónak látszik; az egész ipart tekintve egyáltalán nem jelentkezik (az átfedések ki—

egyenlítik egymást).

E módszer alkalmazása során számos további probléma is jelentkezik.

Ilyen megoldandó probléma (nem tekinthetjük a módszerre jellemző hiba- forrásnak) a mérlegelési súlyok megválasztásának és a fejlődéshez való

hozzáigazításuk időszakosságának kérdése.

Minthogy a mérlegelési súlyokat általában érték, árak (valójában válto—

zatlannak vett árak) felhasználásával képezzük, a volumenmérésnél jelent—

kező árproblémákkal e módszernél is szembetalálkozunk. A teljeskörű fel—

vételen alapuló számításoknál sokkal inkább ad viszont lehetőséget e mód—

szer (a számítások egyszerűbb, központilag történő elvégzése folytán) az ár—

torzitások tudatos elemzésére, az értékarányok jobb megközelítését célzó árkorrekciók végigvezetésére, sőt esetleg az árak alkalmazásának elkerülé—

sére is.7

* Wilhelm Rüdiger: Neubermlmung des Index der industriellen Nettoproduktion. Wirtschaft und Statisti'k, 1956. 3. sz.

" Jugoszláviában például mérlegelési süyként nem a nettó termelési értéket, hanem a munkabérek és az amortizáció összegét használják—'. Az így kiszámított index tulajdonképpen a termékek értékét; ille—tőleg énékarányukat nem az árakkal, hanem a bérek és amortizáció összegével kifejezett ,,termelóerő—ráfordie

tással'" kivánja jellemezni.

(13)

' 740 ROMAN ZOLTÁN

Ami a mérlegelési súlyok fejlődéshez való hozzáigazításának idősza—

kosságát illeti, ez igen fontos, de nem kizárólag ennél a módszernél jelent-—

kező probléma. Ugyanilyen probléma lép fel jelenlegi rendszerünkben az azonos változatlan árak alkalmazásának időtartamával kapcsolatban.

A kapitalista államokban többnyire hosszabb ideig (10—20 évig) válto—

zatlan súlyokkal mérlegelnek, anélkül, hogy a közbeeső cenzusok adatai alapján a régi mérlegelési súlyokat kiigazítanak. Az index átszámítását ál—

talában csak ritkább időközönként végzik el,8 de erre természetesen —— ha a megfelelő adatok rendelkezésre állnak — rövidebb időközönként is sor kerülhet.

A mérlegelési súlyokat csak teljeskörű számbavétel adatai alapján lehet kidolgozni (technikai megoldásaira nem térünk itt ki), egy évnél rövidebb ' időszak ezért biztosan nem jöhet szóba. Nem valószínű az évenkénti átszá—

mítás szükségessége sem, mindenesetre azonban lényeges körülmény, hogy mig a vállalati teljes termelési érték jelenlegi megfigyelési rendszerénél az új változatlan árakra való áttérés és a régi változatlan árakkal való kapcso—

lat megteremtése minden egyes vállalatra óriási munkát ró, ennél a mód—

szernél az ilyen átszámítások központilag sokkal egyszerűbben oldhatók meg és egyidejűleg (akár rendszeresen is) többféle párhuzamos számítás végezhető.

Meg kell még említeni, hogy a reprezentáció és a helyettesítő sorok al—

kalmazása a volumenindex kiszámításánál a szubjektiv megitéléseknek és a különböző visszaéléseknek nyilván sokkal nagyobb teret enged, mint a teljeskörű felvételen alapuló számítás. E lehetőségekkel a kapitalista orszá—

, gokban egyesek bizonyára élnek is. Látnunk kell azonban, hogy maguk a módszerek — ha alkalmasak is hamisitásra — helyesen felhasználva jó eredményre vezethetnek. Ezért a kapitalista statisztika módszereit jobban meg kell ismernünk és a kapitalista statisztika bírálata mellett magukhoz a módszerekhez úgy kell közelednünk, hogy azok helyesen, —— az objektiv vizsgálat szolgálatába állítva — sok esetben nálunk is eredményesen alkal-—

mazhatók.

0

Az ipari termelés volumenének mérésénél mindig tudnunk kell, milyen szempontból, milyen céllal Vizsgáljuk a termelés volumenét. Ha a termelés volumenével a létrehozott termékek volumenét kívánjuk kifejezni, az ipar—

ágak közötti termelési kapcsolatokat és a termelés elosztási lehetőségeit kí—

vánjuk elemezni, az iparág összes saját felhasználását magában foglaló (hal—

mozott) termelést, továbbá az adott iparágat elhagyó extern termelést kell alapul vennünk. A vállalatok teljes (illetőleg befejezett) termelési értékének összegezése azonban közvetlenül sem az iparág extern, sem az összes saját felhasználást is magában foglaló halmozott termelési értékét nem adja meg.

(Nem iparági extern termelés ez, mert az iparágon belüli vállalatok közötti forgalmat magában foglalja; nem teljesen halmozott termelés, mert a válla—

latokon belüli saját felhasználást nem tartalmazza.) E mutató felhasználása az iparág összes, illetőleg extern termelésének kiszámításához nehézkes;

' Az Egyesült Államokban például az elsóízben 1922-ben közzétett termelési indexet eddig 1927—ben, 1940—ben, 1943-ban és 1953—ban számították át. Lásd: Revised Federal Monthly Index of Industrial Produc—

tion. Federal Research Bulletin 1953. 1247—1293. old. Meg kell jegyezni, hogy az ilyen átszámítások köny- nyen felhasználhatók arra. hogy a végső eredmenyeket előzetes elképzelésekhez igazítsák.

(14)

AZ IPARI TERMELÉS VOLUMENÉNEK MÉRÉSÉHÓL ' 741

ehhez mindig pontosan meg kell állapítani, mennyi az iparág belső szükség—

letének az a része, melyet az iparba tartozó vállalatok saját, illetőleg egy—

más termeléséből fedeznek. Ez pedig—minthogy függ az iparág vállalatai közötti kooperáció változó mértékétől — pontosan alig határozható meg.

Ugyanezen oknál fogva a vállalatok teljes termelési értékéből számított volumenindex a dinamikát sem mutatja helyesen: a valóságos termékvolu—

men és a kooperáció—változások együttes hatását jelzi. Véleményünk sze—- rint az ilyen jellegű vizsgálatokhoz a szükséges volumenadatokat a vállalati termelési értékek összegezéséből célszerűbben kaphatjuk meg, ha a vállala—

tok tipikus félkésztermékek szerint halmozott termelési értékéből indu—

lunk ki.

;

Rendkívül fontos felhasználási területe a termelési volumen mutatójá—

nak az egyes iparágak és az egész ipar termelőtevékenységének, e tevékeny- ség nagyságának és méginkább dinamikájának jellemzése. Erre a célra semmiféle, a termelési folyamat korábbi szakaszában kifejtett munka ered- ményeit is magában foglaló, bruttó termelési érték nem alkalmas, hiszen ennek alapján egy-egy iparág vagy az egész ipar termelőtevékenységének volumene nagy mértékben függne a különböző munkaigényességű termékek termelésének arányától, továbbá az iparon belüli munkamegosztás és koo- peráció mértékétől és annak változásától. A termelés volumenét vélemé—- nyünk szerint ebből a szempontból a nettó termelési érték jobban jellemzi.

Az egyes iparágak és az egész ipar nettó termelési értékének nálunk szokásos számítási módszere a Vállalatok nettó termelési értékének számba—

vételén és összegezésén alapszik. Ez a módszer azonban —— néhány egyéb probléma mellett, melyek megoldásához sürgősen hozzá kell látnunk —, meglehetősen sok munkát igényel ahhoz, hogy rövid időszakonként a nettó termelési értéket ennek alapján számítsuk ki és a volumenindexet árindexek segítségével ebből határozzuk meg. Meg kell Vizsgálni a volumenindex ki- számításának azt a módszerét is, melynél nem az egyes vállalatok, hanem az egyes termékek termelésének alakulását vesszük alapul, a volumen- indexet a termékek termelési indexének mérlegelt átlagaként határozzuk meg. Ha a termékek természetes mértékegységben számbavett termelési adatait anyagköltség és amortizáció nélküli árakkal mérlegeljük, a nettó termelési érték dinamikáját jellemző volumenindexet kaphatunk. (Az árproblémák kiküszöbölése céljából nincs akadálya annak sem, hogy ne az árakra épitett, hanem a termékekben rejlő munka mértékét más módon ki—

fejező mérlegelési súlyokat alkalmazzunk.)

E'módszer egyszerűbb és több szempontból előnyösnek látszik, ugyan—

akkor sok bizonytalanságot is tartalmaz. Fő problémáját abban láthatjuk, hogy ki lehet-e jelölni az egyes iparágakban azokat a termékeket, pontosab—

ban termékcsoportokat, melyek meghatározott mérlegelési súlyokkal mér- legelve megközelítően jól jellemzik az iparág termelésének alakulását. En—

nek lehetőségeire, az el nem kerülhető egyszerűsítésekből (reprezentáció, helyettesítő sorok) adódó hibák mértékére kísérleti számításokkal kell köze—

lebbi választ kapni. Minthogy a volumenindexnek a tendenciát kell meg- határoznia, bizonyos határok között kisebb hibák megengedhetők (hibalehe—

tőségek minden módszernél vannak). Problematikus még, hogy ez a mód—

szer valamilyen módon felhasználható—e nemcsak a volumen indexének (dinamikájának), hanem abszolút nagyságának meghatározására is. Ugyan-

2 Statisztikai Szembe

(15)

742 ' ROMAN: AZ IPARI TERMELÉS ,VoLUMENENEK MÉRÉSÉRÚL-

csak meg kell még vizsgálni, hogy az így számított (a vállalati keretektől független) volumenmutatók hogyan hozhatók kapcsolatba a vállalati szám-—

; * bavételi egységtől el nem szakítható egyéb statisztikai mutatószámokkal.

Természetesen elképzelhető, hogy a termelési volumen számításának két —— a Vállalatok termelési értékén, illetőleg a termékek termelési adatain alapuló —— módszerét öszekapcsolva, egymást kiegéSZítően alkalmazzuk. Pél- dául a nettó termelési érték dinamikájának meghatározásánál: az előbbi ' módszert éves (negyedéves), az utóbbit havi időszakra. Ennek azonban fel—

tétele, hogy a két eljárásnak a számítas különböző módszeréből adódó'elté—

rései ne legyenek nagyok és az eredményeket közös nevezőre tudjuk hozni.

Elképzelhető, hogy ezt a — termékek termelési adatain alapuló — módszert csak kisegítő, ellenőrző módszerként alkalmazzuk, esetleg csak egyes ipar——

ágakban. E módszer megismerése,,kikísérletezése mindenképpen haszonnal jar.

A termelési volumen mérésének problémáit vizsgálva tehát két fő kér—- dést elemeztünk: 1. milyen esetben kell a termelés volumenét bruttó és mi—

lyen esetben nettó termelési értékkel jellemezni, a volumenindexet bruttó, illetőleg nettó termelési érték elve alapján számítani; 2. ki lehet-e alakítani a volumenindex meghatározására (esetleg a termelési volumen abszolút.

nagyságának meghatározására is) olyan egyszerűbb számítási módszert, amely nem a vállalatok termelési értékének összegezésén, hanem a termé-

kek termelési adatainak számbavételén alapszik.

Végleges véleményt formálni e kérdésekről természetesen csak meg- felelő tapasztalatok, a kísérleti számítások egyértelmű. eredményei alapján , lehet. Az itt közölt megállapítások, illetőleg feltételezések még sok szem-—

pontból ellenőrzésre, kiegészítésre és bizonyára helyesbítésre is szorulnak.

Ezért mind a felmerült elméleti kérdések tisztázását, mind a kísérleti számí—

tások eredményeinek helyes elemzését és értékelését nagymértékben elő—

segítené, ha a kérdések felett sokoldalú, termékeny Vita indulna meg és fejlődne ki.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

programszerű termelés programszeruseg : tervezett termelés Ez a módszer sem megfelelő, mert itt a viszonyítási alap a tervezett termelés, s így a termelési terv

venni, változatlan árakon értékelni, jelenteni, s az egyes iparágak termelési értékét (a teljes termelésbe tartozó egyéb tételek figyelembevételével) ezen

Itt minden munkábavett anyag függetlenül attól, hogy azon mennyi munkát Végeztek, számitásba kerül, tehát míg a késztermék sorok nem mutatják a befejezetlen

Általában azonban a nettó termelés e közelítő indexe is jobban jellemzi a termelés eredményét, mint a vállalati teljes termelési érték in—.. dexe s a

Az eltérés főleg abból adódik, hogy a változatlan áron számított vállalati teljes termelési értékben a növényolaj feldolgozásából származó termékek súlya jóval

A nettó termelés értéke alapján az ipar egészére vonatkozóan úgy számi—- tunk indexet, hogy a nettó termelés értékét az egész iparra összegezzük s az így

melés indexe jól közelítse a nettó termelés indexét, arra volna szükség (többek között), hogy az egyes országok iparának vállalatok szerinti tagozódása, a válla—..

rint —— a következő: ,,A nettó termelés közelítő mutatója egyenlő a termelői ára—- kon kifejezett teljes termelési érték, valamint a közvetlen anyagköltségek és