STATISZTIKA! IRODALMI FIGYELÓ
931
vén nem képeznek olyan aggregátumot, a—
mely a nemzeti termék mérlegébe beilleszt—
hető lenne.
Jelenleg még kevés gyakorlati tapasztalat áll rendelkezésre az új típusú volumenmé—
réssei kapcsolatosan. Egyik ilyen eset a finn oktatási szektor kibocsátási volumenének mé- rése, Az új módszertan szerint a volumen mé- rése a tanulóórák megfelelően súlyozott szá- ma alapján történik.
Ha az oktatási intézmények tevékenységét mint termelési folyamatot tekintjük, a követ—
kező termelési függvényt kapjuk:
x : f(L, K, R) ahol:
x — az oktatási kibocsátás, L -—a munkaráfordítás, K —a tőkeráfordítás, R — az anyagráfordita's.
Finnország esetében (: tanulóórák számá—
ra vonatkozóan nem állt rendelkezésre infor- máció, ezért a tanulálétszámból indultak ki.
Az új ENSZ ajánlás szerinti számítások az alábbi iskolatípusra vonatkoztak: általános és középiskola, szakmunkásképzés, felsőfokú oktatás, egyetemek. A számítások eredménye- it összevetették a nemzeti számlákban közölt
adatokkal.
Ezek szerint az oktatási szolgáltatások vo- lumene Finnországban 1960 és 1975 között évi átlagban 4.2 százalékkal nőtt. A munkará—
fordítások növekedési üteme — a termelé—
kenységi szinvonal változatlanságának felté- telezése mellett — 3.8 százalék volt.
Ha az új módszertannal összhangban a kibocsátás mutatójának a diákok számát te- kintjük, a növekedés 0.4 százalékos volt évi átlagban. Ebből viszont az következik. hogy a munka termelékenysége ebben a szektor-
ban évente 3.4 százalékkal csökkent.
A kapott eredmény jelentős mértékben el- tér a nemzeti számlákban közölt adatoktól.
Ennek az a magyarázata, hogy a fenti meg- közelítés nem veszi figyelembe az oktatási szolgáltatások minőségének változását. Nyil—
vánvaló. hogy a fenti számítások értékelése során elengedhetetlen a szolgáltatások mi- nősége terén bekövetkezett változások méré- se, bár ez nem könnyen megoldható feladat.
Az új ENSZ ajánlás szerinti számítások eredményeként szükségessé vált korrekciók olyan nagyságrendűek, hogy változást idéz—
nek, illetve idézhetnek elő a bruttó hazai ter—
mék volumenére és növekedési ütemére vo- natkozó adatokban is. Ha feltételezzük, hogy az egyéb szolgáltatások volumene nem vál- tozik. az oktatási szolgáltatások volumenének az új ENSZ ajánlás szerint történő mérése a bruttó hazai termék volumenének növeke-
10'
dési ütemét közel 0.5 százalékkal csökkente—
né, mivel ezeknek a szolgáltatásoknak az aránya a bruttó hazai termékben 15 száza- lék körül van. A valóságban a többi szolgál- tatás volumene is változik, ezért a korrekci- ók végeredményben a fentinél is lényegesebb változást idézhetnek elő a bruttó hazai ter—
méknek a nemzeti számlákban közölt adatai- ban.
Éppen ezért az új ENSZ ajánlás bevezeté- se előtt meg kell győződnünk arról. hogy ez a módszer a korábbinál elfogadhatóbb, jobb eredményeket ad-e?
A végleges döntés kialakítása érdekében néhány kérdés még tisztázásra szorul. Ilyen például az állami szolgáltatások minőségé- nek mérése; a jólét mérőszámának nemzet- közi konvenció alapján történő kiválasztása;
továbbá megfelelő termékosztályozási rend- szerek kialakitása. Mindezen problémák meg—
oldásában különleges jelentőségűek a nem- zetközi szintű erőfeszítések.
(Ism.: Nagy Sándor)
VASCSUKOV, L.:
A MEZÖGAZDASÁGI TERMÉKMINÖSÉG STATlSZTlKÁJÁNAK KORSZERÚSlTESE
(Szoversensztvovat' sztatiszticseszkoe izucsenie ka- csesztva produkcii szel'szkogo hozjajsztva.) — Veszt- nik Sztatisztíkí. 1980. 10. sz. 3—10. p.
A minőség és a hatékonyság javítása a Szovjetunióban a gyakorlati munkában és az ezzel foglalkozó határozatokban is az első helyet foglalja el. A mezőgazdasági termé- kek minőségvizsgálatára alkalmas statisztikai mutatók két csoportba sorolhatók. Az egyik a szorosabb értelemben vett mezőgazdasági.
termékek beltartalmára (fehérje, keményítő.
cukor, szárazanyag, a gyapjúszál hosszúsá- ga) utal: a másik (részben ugyanilyen ismér- vek alapján) a feldolgozott termékek minő- ségére vonatkozik. Ezenkivül igen jelentősek, de számokkal nem mindig meghatározhatók a termékek olyan tulajdonságai mint a szín, a forma. az illat. az aroma, a tisztaság stb.
A termékek minőségének meghatározására többféle módszer is ismeretes. Számunkra a gazdaságstatisztikai eljárás a legfontosabb, amely a termék előnyös, vagy hátrányos tu—
lajdonságait termőtájanként, a gazdaságok meghatározott csoportjaira, a tervezési nor—
mativókkal összhangban vizsgálja. A termék- kel szemben támasztott követelmények tech- nikai, gazdasági. sőt társadalmi hasznosságot kívánnak kifejezni. Az igények megfogalma- zása ugyanazon termékkel szemben is több- féle lehet. A aabonaféléknél például más a vetőmagtermelés, a malom-, a sör-, a takar- mányipar elvárása ugyanazon termék eseté- ben. A termékek beltartalmi tulajdonságai
932 STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ
egy adott felhasználás szempontjából elsőd- legesek, más célra történő felhasználáskor ismét más tulajdonságok a fontosak.
A termelés intenzifikálásának időszakában különösen jelentős a minőség vizsgálata, mert a nagy hozamok gyakran a beltartal—
mi érték romlását eredményezik. A minőség javítását nemcsak a mezőgazdaságban -— a jobb minőségért fizetett magas árral—, ha- nem az élelmiszeriparbon is ösztönözni kell.
Mindkét ágazatban több a termelőkapaci- tások növelése nélkül feldolgozható, fo—
gyasztható termék. Számos példával bizo- nyitja a szerző a minőség javításának meny-
nyiségi hatását. így például a cukorrépa cu- kortartalmának egy százalékos növelése 0.6 millió tonna cukrot jelent, a gabonafélék fehérjetartalmónak egy százalékos emelése 700000 tonna többlettermékkel jár. A nap—
raforgó olajtartalma csupán Ukrajnában 1971 és 1975 között 43 százalékról 47 szó- zalékra nőtt, ami 65000 tonna olaj előál- lítását tette lehetővé.
A szabványok bevezetése jótékonyan be- folyásolta a termékminőséget. A bevezetés évében (1975-ben) például a tej 39 száza- léka volt első osztályú, 1979-ben már 72 szó- zaléka. A minőség javulása ezen felül je- lentős bevételi többlethez is juttatta a ter-
melőket.
A minőség javítását a termelésben csak komplex intézkedésekkel lehet elérni. A terv mennyiségi mutatóival együtt kell előirányoz- ni a minőségi követelményeket. A statisztika feladata kettős. Választ kell adnia a termé—
kek minőségi összetételére, a tervezés szá—
mára fel kell tárnia a meglevő helyzetet. Ezt követően ugyanilyen információkkal mérnie kell a terv végrehajtását. A minőség javi- tásához a felvásárló szervezetek munkájának jobb szervezése is szükséges. Mindenekelőtt tudományosan megalapozott árakra, (: szer- ződések rendszerének erősitésére, az áru út—
ját indokolatlanul növelő szervezetek kiikta- tására van szükség. Ez különösen a gyorsan
romló termékeknél fontos.
Nem kevésbé fontos a szabvánvok létreho—
zása, alkalmazásuk műszaki feltételeinek megteremtése. Jelenleg a Szovjetunióban öt- féle szabvány van érvényben: az állami, az ágazati. a köztársasági, a technikai és a vállalati szabványok. Ezek betartását minde—
nütt ellenőrizni kell, de legfontosabb a kal- hozok, és a szovhozok termékeinek átvétele- kor. Sajnos, a mezőgazdasági termelők ter- mékeik nagyobb részét nem tudják a szab- vány követelményeihez mérni, mert nincsenek erre megfelelő eszközeik. Ez meglassitja a felvásárlási munkát, nehézkessé teszi a szab- vány követelményeinek betartását. a minőség
javítását,
A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala a minőség megfigyelésére egységes beszá-
molási rendszert alakított ki. A növényterme- lési és az állattenyésztési termékek esetében a felvásárló szervezetek a mennyiséget és a minőséget együttesen határozzák meg és je—
lentik. A statisztika bizonylata a termelőnek adott átvételi elismervény. vagy a termék át—
adását igazoló egyéb okmány.
Az egyes termékek minőségét többféle is—
mérv jelzi. A gabonaféléknél például meg—
figyelik a kemény és a lágy búza arányát, a nedvességtortalmat. a tisztaságot. a csírázó—
képességet, a fertőzöttséget. A textilipari nö- vényeknél a szálhosszúságot. a cukarrépánál (: tisztaságot és a cukortartalmát. A burgo- nyánál, zöldség- és gyümölcsféléknél minő- ségi osztályok szerint gyűjtenek adatokat a felvásárolt mennyiségről. A vágóállatokat ál—
latfajonként, nemenként és hizlaltsági fok szerint figyelik meg. A baromfit, nyulat 2, a vágósertéseket 5 minőségi kategóriába so- rolják. A tej sav- és zsírtartalmát, szennye—
zettségét mérik. A tojást nagysága szerint 3 csoportba sorolják. A gyapjút a szál hosszú- sága, vastagsága, színe és tisztasága szerint méri a statisztika.
A vállalaton belüli termékfelhasználás mi—
nőségéről már sokkal kevesebb az informá—
ció. A vállalati bizonylatok tartalmaznak ugyan minőségi jellemzőket, de ezek begyűj- tése és feldolgozása még megoldatlan.
A termékminőség statisztikája még koránt- sem teljes. A módszer fejlesztése nehéz fel- adat elé állítja a statisztikai szervezeteket.
Figyelemmel kell kísérni a szabványok válto- zását, és javítani kell az adatfelvétel meg- bízhatóságát. A feldolgozást gyorsabbá, ope—
rativ felhasználásra alkalmassá és a közgaz- dasági elemzés céljára jobban használható- vá kell tenni. Az összes érdekelt szerveze- teket és hatóságokat el kell látni ezekkel az
információkkal.
A minőség mérésének statisztikai módsze- rei között nagy szerepe van a reprezentatív megfigyelésnek. A minőséget befolyásoló té- nyezők, a minőség és a hatékonyság, a mi—
nőség és a ráfordítások, a minőség és a mennyiség közötti kapcsolat bonyolult és gyakran negativ előjelű. Ezek feltárását kü- lönböző csoportositásokkal és összefüggés- vizsgálatokkal kell a statisztikának elősegíte- nie. Javítani kell a statisztikai feldolgozása- kat követő elemző munkát is. Az önköltség megfigyelésekor például addig nem gyűjtöt- tek adatokat a minőségről. Nyilvánvaló, hogy adott ráfordítás mellett a különböző minő- ség más-más gazdasági eredményt ad. Nem csupán az államnak átadandó termék meny—
nyiségét kell a tervben megszabni, hanem a beltartalmi érték alapján — ún. egységter—
mékben —- is elő kell írányozni a vállalatok
feladatait. '
(ism.: Szabóné Medgyesi Eva)
