Az értékmutató-összehasonlítások módszertanának fejlődése a KGST-ben

AZ ÉRTÉKMUTATÓ—OSSZEHASONLlTÁSOK MÓDSZERTANÁNAK FEJLÓDÉSE A KGST-BEN

DR. SZlLÁGYl GYÖRGY

A KGST sokszínű, sokrétű és tematikusan egyre gazdagodó statisztikai tevé- kenységében különleges helyet foglal el a gazdasági értékmutatók összehasonli—

tása. Ez a szinte már hagyományos, több-kevesebb rendszerességgel megismétlődő összehasonlítás a következő fő aggregótumokat érinti:

— a fogyasztási alapot. különös tekintettel a lakosság személyes fogyasztására.

— a felhalmozási alapot. különös tekintettel a beruházásokra,

— a nemzeti jövedelmet,

— az ipari bruttó termelési értéket,

-— a mezőgazdasági bruttó és végső termelési értéket.

Az összehasonlitásnak gazdaságelemzési és módszertani szempontból egyaránt nagy a jelentősége. Ebben a cikkben az utóbbira helyezzük a hangsúlyt, mert ezen keresztül lehet a legplasztikusabban bemutatni e munka tudományos hátterét, fej-

lődését és a KGST statisztikai tevékenységében játszott szerepét.

AZ ÚSSZEHASONLlTÁSOK MÁSFÉL ÉVTlZEDE

Az összehasonlítás ma már mintegy másfél—két évtizedes történetre tekinthet vissza. hiszen az egész munka az 1960-as évek elején indult el, és az első összeha—

sonlítás tárgyéve 1959 volt. Ekkor még nem alakult meg a Statisztikai Állandó Bizott- ság, a munkát a KGST akkori Közgazdasági Állandó Bizottsága irányította, a végre- hajtásnak pedig e Bizottság Nemzeti Jövedelem Munkacsoportja adott szervezeti keretet. A vállalkozás újszerű, úttörő jellegű volt. mégis érdemes megemlíteni egy előzményt, amely néhány szakértő számára lehetővé tette, hogy ne teljesen tapasz- talatok nélkül lásson hozzá a feladathoz: 1960—1962—ben Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország és a Német Demokratikus Köztársaság páronkénti (kétoldalú) összehasonlításokat végzett a lakosság személyes fogyasztásának köré—

ben. Ennek során alakították ki az ilyenfajta összehasonlítás általános módszertani sémáját (amely azóta is alapja a KGST-összehasonlításoknak), ekkor találkoztak először a speciális metodikai nehézségekkel, és találták meg az első megoldásokat stb. Sőt, néhány páronkénti eredmény birtokában sikeres kísérletet tettek azok ösz- szekapcsolására, megteremtve az első multilaterális összehasonlítást (ennek mód—

szertana az egyik legjobban fejlődő eleme az értékmutatók összemérésének).

A téma újszerűségének hangsúlyozásakor természetesen nem mehetünk el szó nélkül egy másik, merőben más természetű előzmény mellett sem. Az OEEC (a mai

3—

36 DR. SZlLAGVl GYÖRGY

r

OECD elődje) majdnem egy évtizeddel a KGST előtt összehasonlította őt, majd egy

második fázisban kilenc tagországának (Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Fran—

ciaország. Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Dánia, Norvégia. Hollandia, Belgium) bruttó nemzeti termékét (GNP), és 1954-ben tette közzé az erről szóló első kiadványt.l amely a nemzetközi összehasonlítások ,,klasszikusónak" számít.

A KGST- és az OEEC—módszer egybevetésekor mindenekelőtt az általános struk—

túra nagyfokú hasonlósága ötlik szembe. Azért érdemes ezt megemlíteni. mert az

összehasonlítás idején — az 1960—as évek elején — a KGST—országok szakértői még

nem ismerték az OEEC—munkát. Természetesen nem azt tekintjük érdemnek, hogy sikerült ..újra kitalálni, amit mások már kitaláltak" — ez inkább csak a körülményekre jellemző —, abban az időben ugyanis — mint köztudott — a nemzetközi anyagok

áramlása még nem volt olyan általános és szervezett, mint ma, s ezért jobbára (:

véletlenen múlott. hogy előbb vagy később bukkanunk—e rá valamilyen új eljárásról vagy eredményekről beszámoló kiadványra, könyvre. Ebből a nézőpontból nagyon is

figyelemre méltó a két eljárás hasonlósága. Sőt: a közös vonások mellett a KGST—

összehasonlítás néhány nem elhanyagolható tényezőben előrelépést is jelentett az OEEC-munkákhoz képest. Az előrelépésben nagy szerepe volt annak, hogy a KGST- munkában a részt vevő országok állami statisztikai szervei működtek közre. Ezáltal

lehetőség volt a közösen kialakított módszertani előírások egységes rendszerben

való követésére, és nagyobb volt az összehasonlított mutatók köre. Nevezetesen:

— a nemzeti jövedelem (KGST), illetve a GNP (OEEC) felhasználási—kiadási oldalán kí- vül a KGST a két legfontosabb népgazdasági ég. az ipar és a mezőgazdaság termelését is összehasonlította (az OEEC-összehasonlítás egyáltalán nem érintette a termelési oldalt);

—- a KGST-összehasonlítás sokkal részletezettebb értékadatokkal dolgozott (ami nagyban befolyásolja az eljárás ,.finomsági fokát" és az eredmények elemezhetőségét), és nagyobb volt a reprezentánsok — az egész összehasonlítás építőelemeinek — száma;

— alaposabb és tudatosabb volt az egész munka statisztikai—elméleti megalapozottsága, különösen az indexelmélet és a statisztikai mintavétel szempontjából; az árureprezentánsok kiválasztásánál tudatosan érvényesültek a statisztikai mintavétel elvei, különös tekintettel a mintanagyságra, a kiválasztás módjára (véletlen és koncentrált kiválasztás), a lehetséges tor—

zítások kiküszöbölésére vagy minimálisra szorítására stb. (ezeket a szempontokat az OEEC- összehasonlítás kevésbé érvényesítette főként azért, mert kisebb adatbázisból meríthetett, így

korlátozottabb volt a választási lehetősége).

Az első összehasonlításban hét ország vett részt: Bulgária, Csehszlovákia, Len—

gyelország, Magyarország. a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szov- jetunió. A munkát széles körű módszertani megalapozássol kellett kezdeni, amely- nek elvei és megoldásai nemegyszer élénk viták hevében alakultak ki. Az akkori vi—

ták kérdései ma már általánosan elfogadott, tankönyvekben is szereplő módszertani elvek, de akkoriban éppen ezek a viták segítettek hozzá az eljárások előnyös és hát—

rányos tulajdonságainak megismeréséhez, a közöttük való választáshoz és ily mó- don az egész eljárás elméleti és gyakorlati alátámasztásához.

Az összehasonlítás módszertani alapjai

Az összehasonlítás alapmódszere — amit röviden indexmódszemek nevezhe-

tünk — viszonylag kevés vitát váltott ki. Ennek a módszernek a lényege: az összeha-

sonlítandó értékmutató dezaggregálása minél nagyobb számú és minél homogé—

nebb ún. átszámítási csoportra. e csoportokon belül jellemző termékek ún. árurepre-

* M. Gilbert — !. Kravis: An International Comparison of National Products and the Purchasing Power of Currencies (OEEC. Paris. 1954.) öt ország összehasonlításáről 1950-re majd a 9 országos változat USS—re:

M. Gilbert _és szerzőtársai: Comparative National Products and Price Levels. A Study of Western Europe and the United States (OEEC. Paris. 1958.).

AZ ÉRTÉKMUTATÓ—ÓSSZEHASONLlTASOK 37

zentánsok kiválasztása. ezek áraiból országok közötti árkoefficiensek (egyéni árin—

dexek) képzése. az egyes csoportok értékadatainak (: másik ország valutájára való átszámítása a csoportba tartozó koefficiensek átlagával. Az átszámítási csoportok különböző valutákban kifejezett értékeiből országok közötti ár— és volumenindexek

számíthatók különböző aggregációs szinteken.

Annál vitatottabb volt például az összehasonlítás általános sémája és index- rendszere. Kevés tapasztalat állt rendelkezésre az országok közötti (térbeli) ár- és volumenindexekről. Ezek természetét a szakértők inkább csak logikai úton. az idő—

beli indexek analógiájaként következtették ki. Lényegében kézenfekvő volt. hogy az ún. centrális módszer legyen a multilaterális összehasonlítás általános sémája, az a rendszer, amelyben minden országot ugyanazzal az országgal hasonlítunk össze, és könnyen beláthatók voltak azok a praktikus előnyök is. amelyek a Szovjetunió—

nak mint centrumországnak a kiválasztásával járnak. Ebből azonban néhány szak- értő azt a következtetést vonta le, hogy elegendő minden ország adatát rubelre át- számítani és az egész összehasonlítás eredményét rubelben kifejezni. A kérdés hosz- szas tanulmányozása és sokoldalú vita után vált világossá. hogy ez a viszonylag egyszerű és könnyen interpretálható eljárás határozott irányú torzításoknak lenne a forrása. mivel — a volumen— és árarányok egyébként jól ismert negatív korrelációja következtében — a reálisnól alacsonyabbnak mutatná az összehasonlítás centrum- országának relatív színvonalát. Szükség van tehát egy ellentétes irányú átszámí—

tásra is: a Szovjetunió értékodatainak kifejezésére az összehasonlításban részt vevő valamennyi ország áraiban még akkor is, ha ez tetemesen megnöveli az összeha—

sonlítás munkaigényességét. Mivel az így nyerhető második eredmény ugyanolyan

mértékben torzít, mint az első. de ellentétes irányban, meg kellett barátkozni az in—

dexek átlagolásának gondolatával, amely egy ideig ellentétben látszott lenni az indexek ,.közgazdasági tartalmáról" vallott túlzottan leegyszerűsített felfogással. Az eredmények felhasználása és értelmezése során szerzett tapasztalatok pedig jóté—

konyan járultak hozzá az átlagolás mellett felhozott tisztán módszertani érvekhez.

Mindennemű összehasonlítás egyik alapfeltétele az összehasonlítandó aggre- gátum tartalmi azonossága. azonos kiszámítási módja minden részt vevő országban, valamint egyöntetű tagolása. Ezért a módszertani egységesítésnek elvileg meg kell előznie a tényleges összehasonlítást. Ebből a szempontból az értékmutatók első összehasonlítása ,.megelőzte a korát". mert ebben az időben még távolról sem állt rendelkezésre annyi és olyan részletes statisztikai módszertani ajánlás, mint ma.

és a meglevő ajánlások sem váltak még általánossá az országok statisztikai gyakor- latában. Bizonyos alapdokumentumok természetesen már léteztek, közülük is a leg- fontosabb ..A nemzeti jövedelem termelési és felhasználási mutatóinak kiszámítá—

sára szolgáló módszertani tételek", amely meghatározta az összehasonlítandó mu—

tatószámok tartalmi kereteit (például fogyasztási alap. beruházások stb.). De ezek valóban csak keretek voltak, ha mégoly fontosak és elvi szempontból meghatáro- zók is. A módszertani tételek azonban nem terjedtek ki például a határesetek té- teles kezelésére. még kevésbé az aggregátumok belső tagolására. amelyek pedig elengedhetetlenül szükségesek a tételes átszámításokhoz. Szintén fontos kiinduló

anyag volt — elsősorban a termelési mutatók összehasonlításához — a KGST—orszá-

gok egységes ágazati osztályozási rendszere. amely megadta az ipar és a mező- gazdaság tartalmi definícióját, elhatárolását és belső alágazati tagolását. Termé—

szetesen ez a tagolás volt a termelési érték átszámítására szolgáló dezaggregáció alapja is. De ismét csak az alapja, mert az ágazati osztályozás — rendeltetéséből következően is — megáll az alágazatok szintjén, márpedig az összehasonlításhoz termékcsoportok szerinti részletezésre volt szükség (az iparban több mint 400. a

38 ' DR. SZILÁGYI GYÖRGY

mezőgazdaságban mintegy 80 csoport mélységben). A további részletezést tehát az összehasonlítással foglalkozó munkacsoportnak kellett elvégezni. Ily módon az ősz-

szehasonlítás a saját közvetlen célján túlmenően is szabályozza a KGST—ben folyó statisztikai módszertani munkát. A későbbiekben napirendre került módszertani fel- adatok kidolgozása során nemegyszer találkoztunk olyan megoldásokkal, melyeket az értékmutató-összehasonlítások tapasztalataira. sőt dokumentumaira vezethetünk _

Vissza.

Továbbfejlesztésí törekvések

A következő összehasonlításra az 1960—as évek végén került sor. a tárgyév 1966,—

volt. Erre a munkára egyfelől a módszertani alapok megszilárdulása, másfelől bizo—

nyos továbbfejlesztése volt jellemző. Az általános módszertan már rendelkezésre állt, és az alkalmazása során szerzett tapasztalatok nagyban megkönnyítették a to—

vábbi munkát. A módszertani fejlesztés egyik tudományos szempontból is igen fi- gyelemreméltó vonása a korábban szinte ösztönösen alkalmazott eljárások elméleti megalapozása. rendszerbe foglalása és kodifikálása. Ilyenek például a csoportkép- zés elvei. az átszámítási és elemzési csoportok elhatárolása. 0 homogenitás értel- mezése és biztosításának módja a nómenklatúrák kialakításánál. az összehasonlí—

tandó mutatószámok pontosabb körülhatárolása. a minőségi különbségek kezelése

stb. E munkaanyagokon kívül elkészült és publikálásra került a metodika összefog- lalása.2 Jelentős előrelépés történt a számítástechnika felhasználásában (gépi prog-

ramok stb.).

A módszertan továbbfejlesztése érdekében néhány kísérleti munka indult, ame—

lyek egyrészt az összehasonlítás körének bővítését. másrészt módszertani appará—

tusának gazdagítását szolgálták. A bővítés egyik iránya a fogyasztási alap összeha- sonlításának kiszélesítése a nem anyagi szolgáltatások fogyasztásával. A nemzeti jövedelem koncepciójával —— mint ismeretes — a lakosság anyagi fogyasztása (anya-

gi javak és anyagi szolgáltatások) van összhangban, a lakosság életszinvonalának

teljesebb összeméréséhez azonban szükség van a nem anyagi szolgáltatások figye- lembevételére is. Erre (: kiegészítésre egy kétoldalú összehasonlítás adott gyakorlati alkalmat. amelyre Lengyelország és Magyarország vállalkozott. E kísérlet során tisz- tázódott a figyelembe veendő szolgáltatások köre. számbavételük lehetősége és a nemzetközi összehasonlításba való bevonásuk módozatának néhány variánsa. E szolgáltatások egy része az anyagi javakkal azonos módon mérhető össze az or—

szágok között. más részük (különösen az ún. nem árujellegű szolgáltatások) spe- ciális módszerek kimunkálását igénylik. A lakosság anyagi fogyasztásának és a nem anyagi szolgáltatásoknak összehasonlítása lehetővé teszi az életszínvonal egyik leg- fontosabb mutatószámának. a lakosság összes fogyasztásának országok közötti vizs—

gálatát.

Az összehasonlítások tematikai szélesítésének másik területe a mezőgazdasági termelés. A sokoldalú összehasonlítás e területen, mint említettük, két mutatószám- ra: a bruttó termelési értékre és a végső termelési értékre terjedt ki. Három ország (Lengyelország, Magyarország és a Szovjetunió) ezen túlmenően kísérletet tett egy harmadik — a nemzetijövedelem-számítás szempontjából alapvető — termelési mu—

tatószám, a nettó termelési érték összehasonlítására. A mezőgazdasági ágazat ter- melő felhasználásának átszámítása azonos valutára és a bruttó értéknek e ténye- zőtől való megtisztítása számos elméleti, de főleg gyakorlati kérdés megoldását kö—

3 Az alapvető értékmutatók összehasonlítósának módszertani és gyakorlati tapasztalatai. Nemzetközi szervezetek statisztikai tevékenységéből, 14. sz. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1971; '

LAZ ÉRTÉKMUTATÓ-ÓSSZEHASONLITASOK 39

vetelte meg. Az e téren szerzett tapasztalatok értékes hozzájárulást jelentettek a nemzetközi összehasonlítás metodikai fegyvertárához.

Az eljárások gazdagításához tartoznak azok a kísérletek, amelyek a fogyasztási alap és a felhalmozási alap összehasonlításából elvezetnek a nemzeti jövedelem—

nek, mint egésznek az összeméréséhez. A két eredmény egyszerű összevonása is ad ugyan bizonyos becslést a nemzeti jövedelem országok közötti arányaira, de egy szélesebb közgazdasági alapokon nyugvó összehasonlításhoz ennél valamivel több-

re van szükség. A továbbfejlesztés két kérdés megoldását igényli:

a) a két aggregátum eltérő árszintjéből származó torzítás kiszűrését;

b) a külkereskedelmi egyenlegnek az egész munka koncepciójával adekvát összehason- lítását.

A megoldásnak több változata is elképzelhető, a kísérleti munkákat Magyar- ország és a Német Demokratikus Köztársaság delegációja végezte el. '

A módszertani apparátus gazdagítását szolgálták azok a kutatások és kísérle- tek, melyek a multilaterális összehasonlítások indexrendszereivel kapcsolatos spe- ciális kérdések megoldására irányultak. Az összehasonlítás általános sémája — amellyel a korábbiakban már foglalkoztunk — nem elégíti ki teljes mértékben a sokoldalú összehasonlítás valamennyi követelményét. Az ún. centrumországon (amely adott esetben a Szovjetunió) keresztül való láncolás kisebb-nagyobb mér- tékben torzítja a közvetett úton végzett (például a Bulgária és Magyarország vagy a Csehszlovákia és Lengyelország közötti) összehasonlítás eredményét. Ugyan- akkor szükség van az eredmények tranzitivitására. a különböző összehasonlítási adatok konzísztenciájára.

Az i9óO-as évek közepén a különböző KGST-országok kutatói szinte egyidőben dolgoztak ki variánsokat e kérdések megoldására.3 Valamennyi megoldásra a ma- tematikai módszereknek a korábbiaknál szélesebb körű felhasználása a jellemző.

E munkákban ugyan még nem fogalmazódnak meg a sokoldalú indexrendszerek követelményei olyan rendszerezett formában. mint a néhány évvel későbbi, már az ENSZ—összehasonlítás tapasztalataira is támaszkodó vizsgálatokban. a módszertani variánsok legtöbbje azonban ma is megállja a helyét, sőt valószínűleg kiaknázat—

lan tartalékokat is rejt magában. ,

A kísérleti munkák, bár érdekes eredményeket hoztak. általában megálltak a kísérletezés fázisánál, s egyelőre nem váltak a szervezett keretek között folyó nem- zetközi összehasonlítások integráns részévé, Hatásuk azonban érvényesült a téma

későbbi fejlődésében.

A metodikai bázis szélesedése

Az 1970—es évek elején szervezeti változás állt be az értékmutatók összehason- lításának munkájában. A KGST Közgazdasági Állandó Bizottságának megszűnésé- vel a feladat a Statisztikai Állandó Bizottsághoz került át. Ezáltal még szorosabbá

vált a téma kapcsolata a KGST—ben folyó más statisztikai munkákkal, módszerei még

közvetlenebbül támaszkodhattak a különféle módszertani anyagokra, ajánlásokra.

Ebben természetesen nagy része van ezen általános módszertani egységesítő folya—

mat kiszélesedésének, tematikai gazdagodásának és a különböző témák mind több részletet érintő kidolgozásának.

3 E. B. lersov: Matematicseszkie problemih mezsdunarodnogo szaposztavlenija ékonomícseszkih pokaza—

tele]. Kézirat. Moszkva. 1965.; Éltető Ödön — Köves Pál: Egy nemzetközi összehasonlításnái fellépő index- szómitási problémáról. Statisztikai Szemle. 1964. évi 5. sz.: B. Szulc: lndeksy dia porównan wieioregionalnych.

Plzeglad Statysticzny. 1964. évi 3. sz.; V. Stmad — E. Yershov: Some mathematical problems arising in the international comporison of economic indicators. Czehoslovak Economic Papers. 1965. évi 5. sz.

40 DR. SZILÁGYI GYÖRGY '

Az értékmutató—összehasonlítások szempontjából a következő módszertani do—

kumentumok a legfontosabbak:

A népgazdasági mérleg összeállításának módszertani tételei A KGST-országok népgazdasági ágazatainak osztályozása

A lakossági fogyasztás statisztikájának alapvető mutatói és módszertana A beruházások népgazdasági számbavételének alapelvei

Az ipari termelés számbavételének módszertani elvei

A mezőgazdasági statisztika fontosabb mutatói és módszertani elvei

A nemzetközi módszertani ajánlások és a számszerű nemzetközi összehasonli- tás között egymást erősítő szoros kapcsolat van. A módszertani ajánlás teremti meg az összehasonlíthatóság feltételeit. az összehasonlítás pedig a módszertani ajánlás legközvetlenebb gyakorlati felhasználását, de egyben kipróbálását is jelenti. E szá—

mítások mutatják meg. hogy a módszertani keretek elég pontosak—e, kiterjednek-e az összehasonlithatósóg minden lényeges kérdésére. nem hagynak—e rést a szóban forgó közgazdasági kategória elemei között, tisztáznak—e minden határesetet. nó—

menklatúrájuk eléggé homogén csoportokat képez-e stb. A számszerű összehason—

lítás gyakorlati tapasztalatai figyelemreméltó orientációt nyújtanak a további mód—

szertani munka számára. Ahol kétes, bizonytalan az eredmény. ott rendszerint a módszertani ajánlások konkretizálására vagy finomítására van szükség. A számítá- sok sorón olyan kérdések is felmerülhetnek, amelyekre a tisztán metodikai munka során -— tapasztalatok hiányában -- nem is gondolunk.

Mind az általános módszertani egyeztetés, mind a számszerű összehasonlítás

eredményes továbbfejlődésének egyik feltétele e kölcsönös egymásrahatás erősö- dése. A KGST statisztikai munkaszerveiben az idők folyamán szinte magától érte- tődő munkamegosztás alakult ki az általános módszertani fejlesztés és a gyakorlati összehasonlítás között oly módon, hogy az általános nemzetközi összehasonlítható- ság megteremtése az előbbi. a szorosabban vett összehasonlítási (átszámítási) mód-

szerek kialakítása az utóbbi feladatkörbe tartozik. E munkamegosztás azonban, mint

láttuk. nem merülhet ki az áltaiónos módszertani keret egyszerű átvételében és kvantitatív összehasonlításokkal való kitöltésében. Minél érzékenyebben reagálnak a módszertani ajánlások a gyakorlati tapasztalatokra. annál tartalmasabb módszer—

tani előírások készülhetnek, és minél inkább erősödnek a módszertanoknak e voná- sai, annál pontosabbak, több részletre kiterjedők lehetnek az összehasonlitások.

A Statisztikai Állandó Bizottság keretében végrehajtott első összehasonlítás tórgyéve 1973 voltpEz az összehasonlítás az országok szélesebb körére terjed ki.

mint az előzők. Mongólia már 1966—ban bekapcsolódott a munkába, 1973—ban pe- dig —— ha nem is minden mutatószám összehasonlításába —- Kuba és Jugoszlávia/*

Mongólia és Kuba részvétele bizonyos fokig új arculatot adott a témának, új problémákkal, új módszertani feladatokkal és a közgazdasági interpretáció ismé- telt átgondolásának szükségességével. E két ország ugyanis gazdasági fejlettségét, földrajzi elhelyezkedését és struktúráját illetően merőben eltér az európai szocia- lista országok többé—kevésbé homogén —- e két országhoz képest minden gazdasági sajátossága ellenére is homogén -— blokkjától. Eltérő a termelési szerkezet, eltérők a fogyasztási szokások stb. Ez egyrészt azzal a nehézséggel jár. hogy kisebb a többi országgal azonos, tehát összehasonlítható termékek köre, az a kör, amelyre az ősz- szehasonlítást épiteni lehet. Ugyanakkor ezekben az országokban nagy, sőt döntő súlya van olyan termékeknek (például a cukornádnak Kubában), amelyek az euró-

pai országokban egyáltalán nem vagy csak elvétve találhatók.

" A munka hivatalos elnevezése ettől kezdve: A KGST tagországok és Jugoszlávia népgazdaságának fej—

lettségét jellemző főbb értékmutatók nemzetközi összehasonlítása.

AZ ÉRTÉKMUTATO—ÓSSZEHASONUTÁSOK 41

A nemzetközi összehasonlítások irodalma az ilyen és ehhez hasonló esetekre is kínál megoldásokat. a konkrét esetekre való alkalmazásuk azonban körültekintő vizsgálatokat és kiegészítő számításokat tesz szükségessé. Az eltérő körülmények és az eltérő struktúra — a módszertani kérdések megoldása után is — problematikussá teszi az eredmények értelmezését. Általános szabály. hogy minél inkább eltér egy- mástól két ország gazdaságának szerkezete, annál pontatlanabbul, annál szélesebb hibahatárral értelmezhetők csak a gazdasági színvonaluk arányát összehasonlító mérőszámok. Ez a hibahatár már az európai szocialista országok egymás közötti összehasonlitásában sem volt jelentéktelen, s az új összehasonlítási relációkban

óhatatlanul még tovább növekszik.

Az új körülmények tehát a meglevő kérdések mellé újabbakat vetettek és vetnek fel, újabb megoldásokat követelnek. Világviszonylatban is jelentős kérdések ezek, hiszen az 1960-es évek végén megindult. és két változatban (1970 és 1973) már el is készült kisérleti ENSZ-összehasonlításnak (international Comparison Project —- ICF')5 az egyik fő célkitűzése éppen olyan eljárások kidolgozása és kipróbálása volt,

amelyek alkalmasak a gazdasági fejlettség különböző fokán álló. különböző föld—

rajzi, természeti környezetben élő országok gazdaságának összehasonlitására. A KGST—ben folyó nemzetközi összehasonlítás tehát — akárcsak a munka kezdetén -—

ismét párhuzamba került a téma világviszonylatban érzékelhető vonulatával. és úgy tűnik, egymást kölcsönösen erősítő tapasztalatokra és megoldásokra van kilátás. Az lCP módszertanának kialakításánál az ENSZ szakértői jelentős mértékben támasz—

kodtak a KGST—összehasonlitások tapasztalataira.

AZ ÖSSZEHASONLlTÁS FÖBB TERULETEI

Az értékmutató összehasonlítások módszertanának e többé-kevésbé ,,törté- nelmi" áttekintése után az egyes aggregátumok összemérési eljárásainak főbb vo—

násait foglaljuk össze, természetesen a részletes ismertetés igénye nélkül, hiszen ezeknek ma már igen terjedelmes irodalma van.6

Fogyasztás

A fogyasztásnak ma már igen sokféle mutatószáma ismert és használatos nem—

zetközi gyakorlatban is. A KGST—összehasonlítás legösszefoglalóbb fogyasztási mu- tatószáma a nemzeti jövedelemből a fogyasztási alap vagy más néven az összes anyagi fogyasztás. E mutatószámon belül megkülönböztetjük a lakosság anyagi fo- gyasztását és a közösségi anyagfogyasztást. Bár az összehasonlítás mindkét össze—

tevőre kiterjed. részletesebb, finomabb számításokról csak az előbbivel kapcsolatban beszélhetünk, mig az utóbbi — melynek súlya is jóval kisebb a lakosság anyagi fo—

gyasztásáénál — inkább mintegy kiegészitő jelleggel, a fogyasztási alap teljessé tételének igényével kerül be az összehasonlitásba.

A lakosság anyagi fogyasztása ismét két részből áll, közülük a lakosság sze- mélyes fogyasztásának (anyagi javakból és anyagi szolgáltatásokból való fogyasz- tásának) van nagyobb és az egész összehasonlítás szempontjából kiemelkedő je- lentősége, mig a másik részről a lakosságnak a kulturális, szociális stb. intézmé—

5 A bruttó hazai termék és a vásárlóerő nemzetközi összehasonlításának rendszere. Nemzetközi szerve—

zetek statisztikai tevékenységéből, 30. sz. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1976.: Tizenhat ország bruttó hazai termékének nemzetközi összehasonlitása, 1973. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1978.

5 Szoposztavlenie urovnej ékonomicseszkogo razvitija szocialiszticseszkih sztran. lzdatel'sztvo Ekonomika.

Moszkva. 1965.: Drechsler László: Értékbeni mutatószámok nemzetközi összehasonlitása. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1966.; Schlosser, S.: Problémy zdokonalováni metodologie srovnáni hodnotovych uka—

zatelu rozvoje národniha hospodáréwí ólenskych zemí RVHP. Statistika. 1976. évi 6—7. sz.

42 DR. SZlLÁGYl GYÖRGY

nyekben való (anyagi) fogyasztásáról lényegében ugyanazt mondhatjuk. mint fent a közösségi anyagfogyasztásról. A lakosság személyes anyagi fogyasztása — amely

egyben az életszínvonalnak is fontos mérőszáma —- az egész összehasonlítás egyik

centrális mutatószáma. Metodikája talán az egész módszertan legjobban kidolgo—

zott része, amelynek eredményeként e területen van lehetőség a legrészletesebb elemzésre is. A reprezentánsok száma kb. ezer. az elemi kategóriák (átszámítási cso—

portok) száma mintegy 190, ezek különböző részletességű és jellegű elemzési cso- portokká vonhatók össze. ilyen mindenekelőtt a fogyasztás összehasonlító elemzése

a javak (és anyagi szolgáltatások) rendeltetése szerint (élelmiszerek, italok. dohány-

áru. ruházkodás, lakás, fűtés—világítás, háztartási cikkek és szolgáltatások stb.).

amely a fogyasztási szinvonal és a fogyasztási struktúra nemzetközi összehasonlítá- sának. valamint a fogyasztói árszerkezet és az ár—voiumen kapcsolat vizsgálatának egyaránt fontos síkja. Az elemzési csoportosítás másik lehetséges ismérve a javak és szolgáltatások ún. ..anyagi tartalma és megjelenési formája".7 Ebből a szempontból megkülönböztetjük egyrészt a tartós és a nem tartós fogyasztási cikkeket, másrészt a javakat és az anyagi szolgáltatásokat.

Amikor nemzetközi összehasonlitásban elemezhető kategóriákról, az ezt szoi-

gáló csoportosításról beszélünk. akkor ezen két metodikai feltétel teljesülését értjük:

a) az elemzési csoportok tartalmi azonossága nemcsak az egész aggregátumra (a la—

kosság anyagi fogyasztása). hanem az elemzés tárgyát képező csoportokra is fennálljon;

b) olyan fokú legyen a reprezentáció, amely mellett a csoportok országok közötti ár— és volumenarányai megbízhatóan értelmezhetők.

A személyes fogyasztás összehasonlító elemzése számára mintegy harminckilyen, önmagában is összehasonlítható kategória áll rendelkezésre.

Felhalmozás — beruházás

A beruházás, illetve a felhalmozás összehasonlítása sokkal nehezebb feladat, mint a fogyasztásé. Ez az aggregátum sok tekintetben erőteljesen ellenáll a nem- zetközi összemérhetőségnek. A beruházási javak jelentős része egyedi objektum, amelyeket nem könnyű más országok úgyszintén egyedi objektumaival összemérni.

Nagyon korlátozott tehát a reprezentánsok módszerének alkalmazási lehetősége.

Másrészt az országok felhalmozási struktúrája sokkal inkább eltér egymástól, mint.

a fogyasztás szerkezete. márpedig a nagy strukturális eltérések mindig -— bármilyen módszert alkalmazzunk is —— korlátozzák az összehasonlítások értelmezhetőségét.

A felhalmozás összehasonlításának metodikájón belül a beruházások összeha- sonlítása érdemei nagyobb figyelmet.8 annál is inkább, mert e téren a KGST meto- dikája néhány sajátos. máshol nem használatos megoldást követ. A beruházásokon belül két alapvető kategóriát különböztethetünk meg. az építési munkákat és a gép—

beruházásokat. Különösen az előbbire jellemző a létesítmények egyedi jellege; egy- egy épület, mint beruházási objektum nem vagy csak kivételes esetekben azonosít—

ható az országok között. Ezért a KGST metodikája nem az ún. objektumreprezen-

tánsok átszámításának útját követi, hanem az építési beruházások értékének egé- széből indul ki, és ezt értékképzési, illetve ráfordítási elemenként számítja át a má—

sik ország valutájára, tehát külön-külön az anyagráfordítást, a munkabért stb. Az építőanyag-felhasználáson belül természetesen ismét a reprezentánsok módszerét

7 A lakossági fogyasztás statisztikájának alapvető mutatói és módszertana. Nemzetközi szervezetek sta- tisztikai tevékenységéből. 18. sz. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1972.

8 A készietváitozós és az értékcsökkenés összehasonlításának tulajdonképpen nincs önálló módszertana.

átszámításuk csupán a felhalmozási alap egészének összehasonlító becslését szolgálja.

AZ ÉRTÉKMUTATÓ—ÓSSZEHASONUTASOK 43

alkalmazza, homogén átszámítási csoportokra bontva az épitőanyagokat, és e cso- portok értékadatát konkrét anyagfajták mint árreprezentánsok koefficienseivel szá—

mítja át. A munkabéreket az építőipari munkások átlagbéréből képzett indexekkel számítja át közös valutára. Ennek az eljárásnak egyik fogyatékossága, hogy nem

juttatja kifejezésre az építési munka termelékenységének az építési volumen szin—

vonalkülönbségeire gyakorolt hatását. Az ebből eredő torzítás mértékének becslé- sére néhány ország kisérleti számítást végzett a másik lehetséges eljárás, az objek- tumreprezentánsok módszerének alkalmazásával. A kétféle módszerrel végzett ösz—

szehasonlítás eredményei eltérnek ugyan egymástól, de elég kis mértékben, je—

lezve, hogy e termelékenységi különbségekből eredő torzítás miatt nem kell elvetni a ráfordítási elemek módszerét.

A beruházott gépek és gépi berendezések összehasonlitása egyfelől könnyebb.

másfelől nehezebb. mint _az építési beruházásoké. Könnyebb, mert a gépek között nagyobb arányban lehet találni összehasonlitható termékeket, mint az épületeknél, de nehezebb is, mert azokon a területeken, ahol nem akad összehasonlitható gép- tajta. nem lehet a ráfordítási elemekhez hasonló kerülő megoldásokat alkalmazni.

Ugyanilyen kettősség érvényesül az importgépek összehasonlításánál: az összeho—

sonlíthatóság adott. ha több ország ugyanonnan importál gépet, vagy, ha az össze- hasonlitásban részt vevő egyik ország az összehasonlítandó másik ország gépipará—

nak termékét importálja. Ha azonban az összehasonlítás körén kívüli országból im- portálunk gépet és különösen. ha az egyedi darab, az összehasonlithatóság nem

vagy csak körülményes és bizonytalan kiegészítő számítások útján teremthető meg.

Ipari termelés

A termelés összehasonlítása bizonyos szempontból még nehezebb feladat, mint a felhasználásé (fogyasztás, beruházás). A nehézségek egyik fő forrása az, hogy a technikai színvonal, a természeti feltételek, az iparosodottság szintje, a ter- melési hagyományok stb. a termelésben sokkal több és fontosabb nemzeti sajátos- ságot és ily módon az összehasonlíthatóság mértékét csökkentő tényezőt hoznak létre. mint a fogyasztásban.

Külön problémát jelent annak a termelési mutatószómnak a kiválasztása, amelyre az összehasonlítást építeni lehet. A célnak legjobban a nettó vagy hozzá—

adott érték jellegű mutatószámok felelnének meg, hiszen ezek mérik leghívebben a termelés eredményeit, és mivel mentesek a halmozódástól, nincsenek kitéve annak a torzító tényezőnek, amelyet a termelés szervezeti tagolódásának, az ipari koncent—

ráció fokának országok közötti különbségei okoznak a nemzetközi összehasonlítá- sokban. Viszont az összehasonlítás már többször említett általános módszertana konkrét, specifikált termékek áruiból indul ki, amelyhez szükségképpen a bruttó ér—

ték valamilyen mutatója kapcsolódik. Ezek közül a KGST—összehasonlítás (: vállalati teljes termelésből indul ki, nem utolsósorban azért, mert a legtöbb KGST-ország statisztikájában ez áll rendelkezésre a szükséges tagolásban. A szervezeti koncent- ráltság különbségeiből adódó torzítást pedig a metodika úgy mérsékeli, hogy a vál- lalaton belüli és a vállalatok közötti továbbfelhasználásban legnagyobb szerepet játszó termékeknek nem a vállalati, hanem a teljes keresztmetszetű termelési értékét használja.9 (Azt, hogy ez a korrekció mennyire szükséges. éppen a korrekció mér- tékének országonként jelentős eltérése mutatja.) Megjegyzendő azonban, hogy az említett problémáknak ez a mutatószám is csak részleges megoldását jelenti. Né—

hány fontos iparágban — például (: gépiparban, ahol ennek a legnagyobb lenne

9 A mutatószám hivatalos elnevezése: ipari korrigált bruttó termelés.

44 DR. SZILÁGYI GYÖRGY

a jelentősége -— nincs vagy alig van lehetőség a vállalaton belüli továbbfelhaszná—

lás termékenkénti követésére. ' _

Az ipari termelés összehasonlításának elemzési aspektusai közül a termelési

színvonal, valamint a termelési szerkezet ágazati megoszlásának vizsgálata a leg-

jelentősebb. Az ágazati tagolás rendszerét a KGST-országok népgazdasági ágain—ak osztályozása adja. Eszerint az ipari termelés elemzésére 17 ágazat részletezésében van lehetőség, az átszámítás mélysége és a reprezentánsok nagy száma azonban az ennél mélyebb részletekre vonatkozóan is megbízható adatokat nyújt.

Mezőgazdasági termelés

A mezőgazdasági termelés összehasonlításának módszere — elsősorban az ága- zat sajátosságai következtében —- több lényeges vonásban eltér a többi ágazat ösz—

szemérésére alkalmazott eljárásoktól.

Minthogy a mezőgazdasági termékek .,véges számúak". továbbá a termelési

volumen döntő részét néhány alapvető termék termelése adja, nincs szükség a rep—

rezentatív módszerre. az átszámítás lényegében teljes körű lehet. Ez egyúttal azt is

jelenti. hogy itt a nagy részletességben dezaggregált értékbeni mutatószámok ösz- szehasonlitásának másik alapmódszeréhez célszerű folyamodni. az ún. átlagármód- szerhez. Az átszámítási csoportokra -— számuk mintegy 80 —- nemcsak értéki. hanem mennyiségi adat is értelmezhető, hiszen ezek egy—egy jellegzetes terméktípust kép- viselnek. Az érték— és volumenadatok hányadosaként kapjuk a csoport átlagárát. Az átlagárakból képezzük a csoport átszámítási koefficiensét vagy ami ezzel egyenér—

tékű: az egyik ország volumenadatát a másik ország csoportátlagával megszorozva, az első ország átszámított értékéhez jutunk. Ez a módszer tehát tulajdonképpen köz—

vetlen mennyiségi összehasonlítás.

Az összehasonlításnak azonban figyelemmel kell lennie a mezőgazdasági ter- melés másik jellemző sajátosságára. az időjárási viszonyok hatására és az ebből eredő évenkénti termésingadozásra is. Bármelyik esztendőt választjuk ugyanis az összehasonlítás tárgyévéül, szinte bizonyos. hogy az vagy az egyik. vagy a másik ország szempontjából ,.rendkívüli" lesz, itt a különlegesen kedvező, ott a különle- gesen kedvezőtlen időjárás, a szokatlanul jó vagy a szokatlanul rossz termés stb.

miatt. Ezért a mezőgazdasági termelést nemcsak egy évre hasonlítottuk össze —— erre is szükség volt a többi mutatóval való kapcsolat miatt —. hanem négy—öt év átlagára is.10 A többéves átlagok mutatják meg ugyanis az országok mezőgazdasági s'zínvo-

nalai között érvényesülő tartós arányokat.

A mezőgazdasági termelés összehasonlításával kialakított kép azáltal is gazda—

gabbá és árnyaltabbá válik, hogy jellemzésére nemcsak egy. hanem két mutatószám

áll rendelkezésre: a mezőgazdasági teljes (bruttó) és a mezőgazdasági végső ter-

melés. Mivel az országok mezőgazdaságának szerkezete, a népgazdaság többi ágá- val való kapcsolata sok tekintetben különböző. sőt a tulajdonformák szerinti struk——

túrában és — részben ezzel összefüggésben — a termelés koncentráltsági fokában is vannak nem elhanyagolható eltérések, a két mutató segítségével más-más oldal—

ról lehet vizsgálni a termelési volumen nemzetközi arányait. A bruttó mutató a me-

zőgazdasági terméktömeg nagyságát méri össze, a végső termelés pedig a mező-

gazdaságnak mint ágazatnak a kibocsátását. tehát a többi ágazatban felhasznált, a lakosság által elfogyasztott és az exportra menő mezőgazdasági termelés volu-

menét. '

10 Az 1959. évi összehasonlításnál az 1958—1961.. az 1966. évinél az 1963—1966.. az 1973-asnál az 1970—

19734, a soron következő 1978. évinél pedig az 1974—1978. évek átlaga.

AZ ÉRTÉKMUTATÓ-ÓSSZEHASONLlTÁSOK 45

TOVÁBBI FELADATOK, ÚJABB KÉRDÉSEK

A KGST Statisztikai Állandó Bizottságában most az értékmutatók 1978. évre vo- natkozó összehasonlítása van napirenden. Ezt a munkát is megelőzte a módszertan részletes leírása, az átszámítási nómenklatúrák felülvizsgálata. bizonyos finomítá—

soktól és az összehasonlíthatóság fokozását növelő kisebb—nagyobb lépésektől el—

tekintve azonban aligha beszélhetünk új módszerekről. Többszörösen kipróbált el- járások ismételt alkalmazásáról van tehát szó, amelynek erős és gyenge oldalai egy-

aránt jól ismertek. .

A nemzetközi összehasonlitások módszertanának fejlesztése előtt most másfajta feladatok állnak. llyen mindenekelőtt az eddig tégzett összehasonlítások eredmé- nyeinek összekapcsolása. Ez a feladat látszólag igen egyszerű, és első pillantásra úgy tűnik. nem is rejt magában külön módszertani problémát. Valójában azonban a különböző évekre vonatkozó összehasonlítási eredmények egyszerű egymásutánja nem vagy nem mindig tükrözi az országok szinvonala vagy struktúrája között végbe- ment közeledést, illetve távolodást. Ráadásul szép számmal találunk olyan eseteket, amikor az összehasonlítási eredmények nincsenek összhangban az időbeli fejlődést jelző adatokkal.

Az eltérés egyik oka az. hogy bár az összehasonlítás alapvető módszertani ke—

retei — mint láttuk — az idők folyamán nem változtak, bizonyos részletmegoldások azonban igen. és fejlődött a módszertan számos eleme is. Amennyire használnak ezek a lépések egy—egy év statikus összehasonlitásának. annyira rontják az össz-

hangot a korábbi összehasonlitással.

Minden összehasonlítás az adott évben érvényes árakon történik. Az árarányok azonban időről időre változnak. nagyobb árreformok idején ez a változás jelentős.

A változások mértéke és iránya nem egyforma az országokban. Az értékmutatók ösz- szehasonlitásának koncepciójából következik. hogy az árarányok a színvonaluk összehasonlítását is befolyásolják. Ebből a szempontból tehát két különböző idő- szakra képzett eredmény tulajdonképpen összehasonlíthatatlan, hiszen a mérés, illetve a súlyozás elemi eszközei megváltoztak.

E tényezőkhöz járulnak még az összehasonlitások inherens pontossági kor- látai. Ennek hatása az összekapcsolásnál felerősödik, hiszen előfordulhat például, hogy az első időszakban valamely ország adata a megbízhatósági intervallumon belül, de annak alsó határán, a másik időszakban úgyszintén a megbízhatósági in—

tervallumon belül. de annak felső határán helyezkedik el. Ebből az egyszerű és min- dennapos helyzetből azonban már egy irreális ,,felfutás" képe alakulhat ki.

Az összehasonlítási eredmények összekapcsolásának igénye a folyamatok nem- zetközi vizsgálatára kézenfekvő, megvalósitása azonban, mint láttuk, sok nehéz—

ségbe ütközik. Elméletileg talán elképzelhető lenne a régebbi összehasonlítások va- lamilyen korrekciója. bizonyos átdolgozása a későbbi időszaknak megfelelő meto—

dikában és árrendszerben, ennek gyakorlati megvalósítása azonban illuzórikus. A módszertani munkának itt inkább az értelmezésre kellene helyeznie a hangsúlyt:

azokat a közgazdasági megfontolásokat kellene körvonalazni. amelyek alapján a két vagy több időpont között végbement átrendeződésekből valós következtetések vonhatók le, és amelyek nem ragadnak le a növekedések—közeledések—távolodások sematikus, az ilyen összetett aggregátumok vizsgálatát túlzottan leegyszerűsítő, a struktúrakülönbségeket és struktúraváltozásokat figyelmen kívül hagyó interpretá—

ciónál.

A továbbfejlesztés másik szféráját az összehasonlítás körének bizonyos fokú bővítése képezi. Nem teljesen új aggregátumokról van szó, hanem olyanokról. ame-

46 _ DR. SZILÁGY! GYÖRGY

lyek az eddigiek némi kiegészítésével. továbbszámításával, némi többletmunka árán

összehasonlíthatók, ugyanakkor jelentősen gazdagítják a nemzetközi elemzés lehe- tőségeit. Egyik—másik mutatószám összehasonlításának gondolata — mint az előzők— *—

ben láttuk —— már az 1960-as évek végén felmerült. történtek is bizonyos kísérletek.

de végül is nem váltak az egész téma szerves részévé. Most szervezettebb keretek

között, céltudatosabb törekvések formálódnak. A módszertan alapjait a Statisztikai Állandó Bizottság szakértői dolgozták ki. A rövidesen sorra kerülő kísérleti számítá—

sokban a tagországok többsége részt vesz, de mutatószámonként különböző össze—

tételű országcsoportokat alkotva. A munka szervezeti lebonyolítása is biztosítottnak látszik, mert a tervezett számításokat ugyanaz az apparátus végzi el, amely az ösz—

szehasonlítás ,.hagyományos" részéért is felelős. E kísérleti számítások ismeretében újabb módszertani értékelésre. a tanulságok levonására kerül sor, amelyek majd

hozzásegítenek annak eldöntéséhez. hogy a kialakított metodika alkalmas-e a fel- adat megbízható végrehajtására, szükség van-e valamilyen finomításra. alkalmaz-

ható—e változtatás nélkül, vagy netán eleve le kell mondani valamelyik aggregátum tervbe vett összehasonlításáról.

E kisérleti munkák a következő mutatószámokat ölelik fel:

az ún. megtermelt nemzeti jövedelem, a lakosság összes fogyasztása,

az ipari végső termelés,

a népgazdasági munkatermelékenység.

A megtermelt nemzeti jövedelem elnevezés mögött nem a népgazdasági mérleg termelési oldalának összehasonlítása értendő. hiszen — mint említettük — az egyes ágazatok nettó termelésének összehasonlítása olyan módszertani nehézségeket és bizonytalanságokat rejt magában. amelyek miatt a termelési oldal összehasonlítá—

sáról eleve le kell mondani. Most csupán a következőről van szó: a fogyasztás és a nettó felhalmozás együttes összege nem a teljes, hanem csak a belföldön felhasz- nált nemzeti jövedelmet teszi ki, a teljes nemzeti jövedelemhez ezt még ki kell egé—

szíteni a külkereskedelmi egyenleg (nettó export) összehasonlításával.

Az export és az import egyenlegének az összehasonlitásba való beépítésére több módszertani variáns alakult ki. A számítási eljárás valamennyiben igen egy—

szerű. a problémát inkább e változatok alapját képező közgazdasági megfontolások érvényre juttatása, illetve a módszerekben rejlő feltételezések jelentik. Egyik lehet—

séges módszer az export és az import külön-külön való átszámítása a másik ország

valutájáro és az egyenlegnek a két átszámított adat különbségeként való meghatá-

rozása.

Magát az átszámítást megkönnyíti, hogy a KGST-országok külkereskedeimi forgalma általában ún. devizarubelben is rendelkezésre áll. Nem teljesen egységes azonban e ,.devizarubel" és a nemzeti valuta közötti vásárlóerő-arány meghatáro- zásának módja és tartalma. Az eljárást egy másik megfontolás is kérdésessé teszi:

előfordulhat. hogy a nemzeti valutában pozitívnak mutatkozó egyenleg az átszá—

mítás után negatívvá válik és viszont, ami jelentősen megnehezíti az adatok közgaz—

dasági interpretációját.

Az utóbbi nehézséget kiszűri —— egyben a számítást még egy fokkal egyszerűbbé is teszi — az a variáns, mely a külkereskedelmi egyenleget egy összegben számítja át. méghozzá a fogyasztás és a felhalmozás átlagos árindexével. Ily módon termé- szetesen a külkereskedelmi egyenlegnek a nemzeti jövedelemhez viszonyított há—

nyada átszámítás után is ugyanannyi, mint nemzeti valutában. Mindezek az egysze—

rűsítő feltételezések azért engedhetők meg. mert nem az egyenlegnek mint muta-

AZ ÉRTÉKM UTATÓ-ÖSSZEHASONLITASOK 47

tószámnak az összehasonlítása a cél, hanem csak a nemzeti jövedelem összehason-

lítósának teljessé tételéhez van rá szükség.11

A lakosság összes fogyasztásának nemzetközi összehasonlításával kapcsolatos kísérleti számitásokról már volt szó a korábbiakban. A feladat a lakosság anyagi fo—

gyasztásának kiegészítése a nem anyagi szolgáltatásokkal. A napirenden levő KGST—munkában e feladatnak a következő kérdései kerülnek a vizsgálatok közép—

pontjába:

a) a nem anyagi jellegű fogyasztás összehasonlitása;

b) az anyagi és nem anyagi fogyasztás összehasonlítási eredményeinek aggregálása a mutato egészenek és az elemzési csoportoknak a szintjén.

A nem anyagi szolgáltatások összehasonlitása nemcsak azért nehezebb az

anyagi fogyasztásénál. mert a fogyasztásnak ez a szférája az országok egy részé- ben nem áll olyan rendszeres és átfogó statisztikai megfigyelés alatt, mint a javak fogyasztása, hanem azért is, mert itt nemegyszer hiányzik az a természetes megfi—

gyelési egység. amelynek mennyiségére, illetve e mennyiségi egységhez tartozó árra az összehasonlítást épiteni lehet. Ebből a szempontból a szolgáltatások két cso—

portja különböztethető meg. Egyik a lakosság által vásárolt szolgáltatások kategó- riája. amelyekhez —- az országok nagyobb részében — valamilyen egységár rendel- hető. Ilyenek a háztartási, fodrászati. kozmetikai szolgáltatások. a bankszolgálta- tás, a rádió és televízió műsoradása, mozi, színház, hangverseny, a szállodai szol- gáltatások, a különböző személyi szolgáltatások stb. Ezek összehasonlítására a me—

todikai tervezet a többi értékmutató esetében alkalmazott általános eljárást irá- nyozza elő: az átszámítási csoportokra bontott értékadatok konvertálása a másik or—

szág valutájára megfelelően kiválasztott szolgáltatásreprezentánsok árindexei segít- ségével.

A szolgáltatások másik csoportjához a lakosság ingyenesen vagy jelentős ked—

vezményekkel jut hozzá. Ilyenek az egészségügyi, az oktatási és a lakásszolgálta—

tások. Ez a csoport nem a szolgáltatásfajták ára (ilyen általában nincs is), hanem az egész szolgáltatási csoport összköltségének elemei szerint kerül átszámításra. Az egészségügyi szolgáltatások esetében például a következő költségkategóriákat használjuk: 1. az orvosok és fogorvosok munkabére, 2. az egészségügyi középkáde—

rek munkabére, 3. egyéb munkabérek, 4. a folyó anyagi ráfordítások. Az első három csoportban az ott szereplő munkavállalók átlagbérének indexét kell meghatározni, és azzal lehet a kategória értékadatát a másik valutára átszámítani. Az anyagi rá- fordítások átszámításához azok bizonyos dezaggregációjára van szükség (például energia, gyógyszerek, vegyipari cikkek stb.: az egészségügyi szolgáltatások eseté- ben kilenc ilyen részaggregátum van), s e csoportokat olyan árindexekkel lehet át- számítani, amelyek az anyagi fogyasztás (vagy a beruházás) összehasonlítási anya-

gában már rendelkezésre állnak.

A nem anyagi szolgáltatások átszámított értékei, illetve az országok közötti ár- és volumenindexei kiegészítik és teljessé teszik a fogyasztás rendeltetés szerinti cso—

portosításának nómenklatúráját. Az egyes szolgáltatásfajták a fogyasztás megfe—

lelő elemzési csoportjába sorolódnak be. így például a háztartási javak és szolgál- tatások csoportjában együtt jelennek meg mindazok a tételek (például felszerelési cikkek, ezek javítása, takarítás stb.), amelyekre a lakosság háztartási célú kiadást fordít.

11 Néhány más eljárás is elképzelhető, melyeket itt nem tárgyalunk. Az ENSZ-összehasonlításbon (lCP) például a külkereskedelmi egyenleget szintén egy összegben számították át, de ehhez a hivatalos valutakul- csokot használták.

48 DR. SZiLÁGYl GYÖRGY

Az ipari végső termelés összehasonlítása igen fontos lépés lehet a termelési volumenek összemérésére szolgáló módszerek fejlődésében. Az előzőkben már hangsúlyoztuk az ipari termelés összehasonlítására jelenleg alkalmazott mutató- szám, a bruttó termelési érték néhány fogyatékosságát. Olyan módszerre lenne szükség, amely nem érzékeny az ipar szervezeti struktúrájának, a kooperáció mérté- kének stb. országok közötti különbségeire. Ilyen mutató az ipari végső termeiés, amely az ipar kereteit elhagyó termelési volument foglalja magában. , A végső termelést többféle értelmezésben lehet meghatározni attól függően,

hogy hol vonjuk meg a megfigyelési egység határait. A kisérleti összehasonlítások

e variánsok közül kettőt emelnek ki: az ipar mint egész és az egyes iparágak szint—

jén számított végső termelés. Az első értelmezés szerint az egész ipar kereteit elf hagyó termelés volumenét hasonlítjuk össze. tehát azt, amelyet más népgazdasági ágakban, illetve nem termelő fogyasztásra vagy felhalmozásra használnak fel, vala—

mint azt, ami exportra kerül. A másik koncepció szerint az ipar egyes ágazatai vég- termelésének összehasonlításánál azt is figyelembe vesszük. amit az ipar ágazatai

más iparágak termeléséből felhasználnak.

Ahhoz, hogy az ipari végtermék összehasonlítása egyáltalán napirendre kerül—

hessen, (: KGST—ben folyó statisztikai módszertani munkának el kellett érnie egy bi- zonyos fejlettségi szintet. A végtermék egységes tartalmú megállapításához ugyan- is egységes rendszerű ágazati kapcsolati mérlegekre van szükség. Mivel ilyen mód- szertani ajánlás már egy idő óta rendelkezésre áll. remélhető, hogy támaszkodni le—

het az országok input-output tábláira. Kétségtelen. hogy az ÁKM—technika a KGST- országokban nem áll azonos fejlettségi fokon, de éppen egy ilyen konkrét összeha—

sonlítási feladat adhat ösztönzést e téren is az egységesítési elvek gyakorlati érvé- nyesítésének.

A végtermék átszámítási nómenklatúrája — egyrészt a mutatószám jellegének következményeként. másrészt a statisztikai adatbázisban rejlő lehetőségek miatt — nem lehet olyan részletes, mint az ipari bruttó termelésé. de erre — tekintettel a ma- gasabb szintű aggregáltságra —— nincs is szükség. Az átszámítási nómenklatúra mintegy negyven tételt tartalmaz. Az ezekhez rendelhető. az átszámításra szolgáló

speciális árindexeket az ipari bruttó termelés megfelelő kategóriáihoz tartozó rész-

árindexek olyan kombinációjával nyerjük. amely a végső termelés összetételének felel meg.

A két termelési mutató párhuzamos vizsgálata előreláthatóan sokkal ponto- sabbá és árnyaltabbá fogja tenni a KGST—országok iparának összeméréséről alko—

tott képet annál, mint amivel eddig — csak a bruttó termelési érték birtokában — rendelkezünk.

A népgazdasági munkatermelékenység összehasonlítása némileg más termé- szetű feladat. mint az eddig tárgyalt mutatószámoké. Itt ugyanis nem az átszámítás jelenti az elsődleges problémát. hanem az átszámított érték, illetve az országok kö- zötti volumenindexek felhasználási módja a népgazdasági munkatermelékenység

nemzetközi összehasonlítására.

Munkatermelékenységen itt kifejezetten az' élő munka termelékenységét értjük.

tehát a jelenlegi szakaszban (: metodika nem veszi figyelembe a tőkejellegű ráfor- dításokat. Ennek elsősorban az az oka, hogy a tőkeállomány statisztikájának nem- zetközi egységesítése még messze van attól, hogy összehasonlítási alapul szolgál-

hasson.

A népgazdasági munkatermelékenység értelmezése aránylag egyszerű: a nem- zeti jövedelem és az anyagi termelés szférájában foglalkoztatottak hányadosa. Az előbbi mutatót az értékmutatók összehasonlítása biztosítja. az utóbbihoz .,A munka-

AZ ÉRTÉKMUTATÓ-ÓSSZEHASONLITÁSOK 49

ügyi statisztika alapvető mutatói és módszertani tételei" c. statisztikai ajánlás ad ke—

retet. Ez a keret azonban önmagában még nem biztosítja a munkatermelékenység nemzetközi összehasonlitásának elfogadható becslését.

Mivel a nemzeti jövedelem a népgazdaság anyagi szférájában megtermelt űj érték, első pillanatra valóban kézenfekvő e mutatószámhoz az anyagi termelés ágai—

ban foglalkoztatottak létszámát hozzárendelni. További megfontolások után azon—

ban bizonyos ellentmondásokhoz is eljutunk: a nemzeti jövedelem megtermeléséhez közvetve a nem anyagi ágazatok dolgozói is hozzájárulnak' igaz, hogy hozzájárulá- suk áttételes. De áttételes az anyagi ágakban dolgozók egy jelentős részének köz—

reműködése is, olyannyira, hogy az elhatárolásban hovatovább több a konvenció, mint a közgazdasági megfontolás. Ám, ha meg is maradunk az anyagi termelés ágazatainak határai között, akkor is számolni kell az összehasonlíthatóság néhány nem elhanyagolható akadályával. Több olyan szolgáltatásjellegű tevékenységet ta- lálunk a gazdaságban. amely az egyik országban az anyagi termeléshez tartozó vál- lalat keretében folyik. másutt viszont önálló szolgáltatási, tehát a nem anyagi szfé- rához tartozó szervezetben (például a számítóközpontok szolgáltatásai, szakoktatás stb.).

Az ilyenfajta tevékenységek teljes körű összegyűjtése és egységes kezelése el- vileg feltétele lenne az anyagi szféra nemzetközileg összeállítható tartalmának és az így értelmezett munkatermelékenység megbízható összehasonlitásának. E feltétel gyakorlati kielégítésének lehetősége azonban eléggé kétséges.

A munkaügyi statisztika módszertani tételei részletesen ismertetik, hogy a dol- gozók mely kategóriái sorolandók az állományi létszámba. Az országok gyakorlatá- ban e tekintetben is vanndk különbségek. lgy például az egyes országok az állomá—

nyi létszámban szerepeltetik a termelésben tartósan — például tanulás, szülés stb.

miatt — részt nem vevő foglalkoztatottakat, más országok pedig nem. Hasonlókép- pen különbözik a mellékfoglalkozások, az alkalmi munkák, az állományon kívüli al—

kalmazások kezelése. Különbséget okoz továbbá a törvényes munkanap és munka—

hónap országonként eltérő hossza.

A népgazdasági munkatermelékenység összehasonlításának módszertani terve—

zete részletes útmutatásokat ad az ilyen és ehhez hasonló eltérő gyakorlat egysé- gesítésére és nagyszámú határeset kezelésére. A kísérleti munkák, tapasztalata mu—

tatja majd meg, hogy ezek az útmutatások egységesen követhetők-e. másrészt, hogy elegendők—e az összehasonlithatóság biztosítására.

*

Aligha kell külön hangsúlyozni az értékmutatók összehasonlitásának fontossá- gát. Az a számszerű információ, amelyet ezek az eredmények adnak, bizonyára sok- ban hozzájárul a gazdasági együttműködés egyes kérdéseinek jobb, pontosabb megoldásához. Éppen ezzel kapcsolatban érdemes utalni — a módszertani áttekin- tés záró gondolataként — az összehasonlításban rejlő következtetési lehetőségek és ezek kihasználása közötti összhang némi hiányára. Egyfelől úgy tűnik, távolról sincs kimerítve mindaz, amit az összehasonlitások terjedelmes anyaga. különösen pedig a gazdag részletadatok kínálnak, másfelől viszont a felhasználási igények néha túl is mennek az ilyen típusú összehasonlitásból, különösen a legösszefoglalóbb ered- ményekből levonható következtetéseken. figyelmen kívül hagyva a módszertani sa-

játosságokat, az ezekkel összefüggő, óhatatlanul fellépő pontossági korlátokat és

az egyes aggregátumok megbízhatóságának különböző mértékét. Már csak ezért is fontos az értékmutatók összehasonlitása módszertani alapjainak ismerete, különö—

sen a felhasználók körében

A Statisztikai Szemle

50 DR. SZILÁGYI: AZ ERTEKMUTATÓ-USSZEHASONLITÁSOK

PE3l-OME

Aarop paccmarpuaaer crauoaneaue " "pasamue apam-nemn csonnmx HapoAHoxosnf—icv- seHme CTOHMOCTHBIX noxasaveneü c Hatrana 1960-bix ronos .no Haumx Aueü. Omar-tamad;- ercn Ha npeAuCTopuw sonpoca', npoaonwr napannenb memny cpaBHeHunmu a paMKBX OEBC

" CBB u nonbwomuaaer Aucxyccnu, KOTOpble eonposomnanu cosnanue CxeMbl concerna—

ner—ms " cuc-remm HHAeKCOB.

Hogpoőno anannsupyer cause memAy I'IPOBOAHMHMH : paMKaX CBB cra-mcruuecmmn merononormecuumu paÖOTaMM u memnynaponnbmu cpasHeHunMM, paccmarpuaae'r ux

BzauMericrai—ie.

Bocnpousaonm nmesmne mecro s Kor-rue 1960-ux ronoa crpemneuun no nanbneü—

LueMy paaaurmo merononorm conocraaneuuü axcnepumemanbnbie pacuem, a aaTeM no—

KESblBBeT nporpecc, AOCTHI'HYTbe—i őnaronapn BKmoueHmo l'locrosm—roü Komucc'ma CBB no crarucrme : npoaenei—me conocraaneunü.

l'lonpoőuo saHumaeTcn cnecucpuüumMi—i npoőnemamu cpaaHei-ms OTAeanblx arperaros (norpeőnei—mn, Kanmanoanomenuü, npomeneHHoro npousaoncrsa, cenbcnoxoasücraeunoro npOMEBOACTBa), a OCOÖeHHOCTM aonpocaMu Buőopa noxasareneü u aHanmuuecnux HOMeH- nnaryp.

Msnaraer thHeuJHHe crpemnei-mn a oőnacm coaepmencrsoaanm merononorm cpaa—

Hermit, ynem; ocoőoe anumauue nouasarensM, conocraaneuue KOTOpblx npeAYCManHBa—

ercn B őnumaümem őyaymeM.

SUMMARY

The article investigates the development of the comparison of summary economic indi- cators of the value starting from the early 1960ies up to our days. lt shows the antecendents, draws a parallel between the comparisons prepared by OECD and CMEA then reviews the debates in the course of which the scheme and index systemmof the comparison has been developed.

The interrelations of the works in statistical methodology and of the comparisons being in progress in CMEA are discussed in detail.

The author reviews the improvement efforts and experimental computations put on the agenda at the late 1960ies and shows the development resulted by joining of the Standing Committee for Statistics in the work of comparison.

He investigates in detail the particular problems of the comparison of individual ag- gregates (consumption, investment, industrial and agricultural production) in particular the selection of the indicator and the analytic nomenclature.

The present efforts on further improvement of the comparison are reviewed, with es- pecial regard to the indicators which are to be compared in the near future.