STATISZTIKAI ELEMZÉSEK—
A LAKOSSÁG JOVEDELME Es FOGYASZTÁSA AZ 1947—1976. EVEKBEN
DR. ZAFlR MIHÁLY
Harminc esztendeje lépett hazank a tervgazdálkodás útjára, 1947. augusztus 1—én indult a hároméves terv. A Magyar Kommunista Párt hároméves tervjavaslata így fogalmazta meg a terv célkitűzését: ,.A hároméves terv célja Magyarország újjáépítése népünk érdekei szerint. népünk javára. Ebből következik. hogy az alap- vető feladat, amit tervünk meg kíván valósítani. a dolgozó lakosság életszínvona- lának gyors ütemű emelése. Magyarország felemelkedése csak úgy válhat valóra.
ha a széles népi rétegek életfeltételei tetemesen javulnak, nemcsak a mostani háború utáni helyzethez, hanem a háború előtti állapothoz képest is."1
A háború előtt a lakosság jövedelmét és fogyasztását alacsony színvonal és szélsőséges szóródás jellemezte. Az egy lakosra jutó jövedelem 1938-ban —- az utolsó békeévben — havi 40—50 pengőre tehető. Ennek vásárlóereje a jelenlegi árakon 700—800 forintnak felel meg (az 1976—es forintárak ugyanis átlagosan 16- szorosát teszik ki az 1938-as pengőára'knak). Ezzel szemben 1976-ban a lakosság egy főre jutó havi jövedelme kerek összegben 2600 forint volt.
A szélsőséges jövedelemszóródás egyik oldalon a lakosság nagyobb felének az átlagosnál lényegesen alacsonyabb, másik oldalon a lakosság kis részének az átlagosat messze meghaladó jövedelmeiben nyilvánult meg. Az egy lakosra jutó jövedelmekről. amelyeket a kereset, a foglalkoztatottság és az eltartottak száma együtesen határoznak meg, nincsenek rétegenkénti adataink. Támpontokat nyújtó részleges információkkal rendelkezünk a keresetekről, valamint a foglalkoztatottság-
ról.
Több mint 2 millió (vagyis a lakosságnak 22—23 százaléka) volt a mezőgazda- sági nincstelenek és eltartottaik száma: a mezőgazdasági napszámosoké, az ál-
landó mezőgazdasági munkásaké (nagyrészt cselédek) és a 0—1 kat. holddal ren-
delkezőké (ezek többnyire szintén csak úgy élhettek meg. ha munkát vállaltak).Tulajdonképpen ide lehet sorolni az 1—5 kat. holdasok nagy részét is, akik család- tagjaikkal együtt több mint egy milliót számláltak. llyen tartalommal a mezőgazda- sági nincstelenek száma meghaladta a 3 milliót. -
A mezőgazdasági napszám 1938-ban éves átlagban napi 2.08 pengő volt, ami havi 50—55 pengőnek felel meg. A kereső—eltartott aránytól függően ennek fele, harmada jut a háztartásban egy főre. Ha még hozzá is vesszük. hogy az aratás és a cséplésí munkák idején többnyire nem napszámban. hanem részért dolgoztak,
1 Magyar Kommunista Párt — Szociáldemokrata Párt határozatai. 1944-1948. Kossuth Könyvkiadó. Buda- pest. 1967. 314. old.
950 DR. ZAFIR MIHÁLY
és ezzel az évi kenyeret vagy annak egy részét megszerezték, az összeg akkor is
igen kevés.A mezőgazdasági cselédek pénzkeresetéről jó, átlagosnak tekinthető adat nincsen, mert bérük döntő részét nem pénzben, hanem természetben kapták. A természetbeni, a ,,kommenció" pedig helyileg eltérő menlnyiségű különböző termé—
kekből tevődött össze. Ezek pénzértéke sem tért el jelentős mértékben a napszá- mosok keresetétől.
Súlyosbította a nincstelenek helyzetét, hogy munka nem mindig volt. Az Or—
szágos Gazdasági Munkaközvetítő lroda hivatalos statisztikája szerint az lroda
által nyilvántartott, munkásigazolvánnyal. illetve gazdasági cselédkönyvvel ren- delkező mezőgazdasági munkásoknak évi átlagban 1935—ben 22,4, 1936-ban 182.1937-ben 15,1, 1938-ban 125 százaléka munkanélküli. E jelentős réteg a megélhe—
tés tekintetében teljesen a gazdasági konjunktúrának volt kiszolgáltatva. A munka-
nélküliek aránya a válság mélypontján még az előbbinél is nagyobb volt, és nem—csak a foglalkoztatottság. hanem a bérek is erősen függvényei voltak a gazdasági konjunktúrának. Mutatja ezt, hogy a napszám reálértéke a válság előttinek még
1938-ban is csak 80 százalékát érte el, és 1941—ben is csak mintegy azonos volt azzal.
A rendkívül alacsony bérek és a nagy kiszolgáltatottság, ami válságos idők- ben a bérek csökkenésében és a munkanélküliségben jutott kifejezésre. ennél a jelentős néprétegnél olyan alacsony életszínvonalhoz vezettek. amely méltán kel-
tette fel már akkor is számos író, orvos, közgazdász figyelmét. Sivár megélhetési
viszonyaikról. elégtelen táplálkozásukról igen sok cikk, tanulmány számolt be az 1930—as években.A mezőgazdasági nincsteleneknél jobb helyzetben voltak az iparban és a népgazdaság más, mezőgazdaságon kívüli ágaiban foglalkoztatott munkások. Szó-
muk családtagjaikkalkegyütt 1941-ben 2.5 millió főt tett ki. Közülük a gyáripari munkások átlagos keresete 1938-ban kereken havi 100 pengő. ezen belül a kere- setek eltérései lényegesen nagyobbak voltak, mint napjainkban. Egy 1929—es bu—dapesti összeírás szerint, amely mintegy 180000 munkásra terjedt ki. a létszám
a keresetek nagysága szerint a következőképpen oszlott meg.
A budapesti munkások megoszlása a heti kereset nagysága szerint 1929-ben
Pengő Százalék
--1 5 . . . . . . . . . . . . . . . . 7
1 5—25 . . . . . . . . . . . . . . . . 27
25—35 . . . . . . . . . . . . . . . . 27
35—45 . . . . . . . . . . . . . - . . . 18 45—55 . . . . . . . . . . . . . . . . 1 1
55— . . . . . . . . . . . . . . . . 1 O
A gazdasági válság a munkásoknál is rendkívül erősen befolyásolta mind a
foglalkoztatottságot. mind a bérek nagyságát. 1929-ben (: gyáriparban és a kéz- műiparban 613000 munkás dolgozott, 1932—ben és 1933-ban viszont egyaránt csakkb. 450000. A foglalkoztatottsóg a későbbi években újra növekedett. és később
a háborús konjunktúra következtében az 1929. évinek a másfélszeresére emelke—dett. Az egy munkásra jutó átlagos kereset azonban egyetlenegyszer sem érte el a válság előtti szintet: 1938-ban például az 1930. évinek csak 85 százaléka volt. A munkásság nagyobb jövedelemhez csak a foglal-koztatottság növelésével jutott úgy,
hogy —- ha lehetőség volt rá -— a családokból többen mentek dolgozni.
A LAKOSSAG JOVEDELME es FOGYASZTASA 951
A mezőgazdasági nincstelenek. továbbá a munkásoknak igen keveset kereső számottevő hányada alkották azokat a rétegeket —— a lakosságnak nagyobb felét
—. amelyeknek felszabadulás előtti jövedelme nagyon kevés volt.
A munkások közül a jobban keresők, a kisgazdák, a hierarchia alsóbb fokán álló tisztviselők, a kisiparosok és a kiskereskedők nagyobb részéből álló heterogén
tömeg képezte a lakosságnak az országosan átlagos jövedelmi szint körül elhe-
lyezkedő több mint egyharmadát.Az átlagosnál jóval nagyobb jövedelemmel rendelkeztek az alkalmazottak, a köztisztviselők, az értelmiségiek, Családtagjaikkal együtt számuk 1941—ben 0.9 mil- lió fő volt. Közöttük is voltak ugyan számosan egészen alacsony keresetűek. mégis átlagos keresetük sokkal nagyobb volt a munkásságénál. Például az 1938. évi gyáripari statisztika szerint a tisztviselők havi átlagos keresete 285, a művezetőké
300 pengő volt (a munkásoké átlagosan 100 pengő).
Végül pedig az átlagosat messze meghaladták a 25 holdnál nagyobb földbir- tokkal rendelkezők (számuk a felszabadulás előtt családtagjaikkal együtt 330000 fő). a gyártulajdonosok és a nagy részvényesek (számukat nem ismerjük). a vállal—
kozók, a vagyonukból élők (30000 fő), az önálló kereskedők egy részének jöve-
delmei. 1938—ban Budapesten havi 500 pengőnél nagyobb bevallott jövedelem után közel 30 OOO-en fizettek jövedelemadót. Ezek száma családtagjaikkal együtt leg—alább 60000 fő. llyen adófizetésre nem is mindenki volt kötelezve, és nyilvánvalóan kevesebbet is vallottak be a ténylegesnél. A valóság tehát ennél több. de még ez a szám is meghaladja az akkori nem egészen 1.1 millió fős Budapest lakóinak 5 százalékát.
A háború utáni állapotokat alapvetően meghatározták a háborús károk.
Amikor a hároméves terv megvalósításához hozzáláttunk, még csak alig több mint két év telt el a második világháború befejezése óta. A háborúnak 400 OOO-en estek áldozatául: katonák és polgári személyek, nem számolva azokkal, akik a háború miatt nem születhettek meg. Az anyagi kár 1938—avs áron számítva 22 mil—
liárd pengőre rúgott. e háborús kár megfelelt 4 év teljes nemzeti jövedelmének.
Elpusztult valamennyi dunai hidunk. A kárfelvételkor a vasúti jórműállománynak 71.5 százaléka hiányzott, és az itthon maradottaknak is közel fele sérült vagy hasz—
nálhatatlan volt. A gépiparban a háborús kár a munkagépek értékének majdnem háromnegyedét, az erőgépek értékének egyharmadát tette ki. 1945 végén a szarvas- marha-állomány több mint 50. (: lóállomány közel 60. a sertésállomány kb. 75 szó—
zalékkal volt kisebb. mint a hazánk területén átvonult háborús vihart megelőzően.
A háború befejezte után a magyar dolgozó osztályok igen rövid idő alatt, hő- sies erőfeszítéssel. áldozatvállalással eltakarították a háborús romokat, megindí—
tották a termelést.
1945-ben megvalósult a földreform, ami alapvetően megváltoztatta a mezőgaz- dasági nincstelenek sorsát. A földreform során 'a mezőgazdasági munkásoknak és cselédeknek mintegy fele kapott földet, összesen mintegy 2,2 millió kat. holdat, vagyis fejenként átlagosan kb. 6 holdat. Több mint 0.8 millió kat. hold földet kaptak az 5 holdnál kevesebbel rendelkezők is. Mintegy 300000 mezőgazdasági munkás.
illetve cseléd az állami gazdaságokban talált megélhetést.
A gyáripari termelés értéke 1946. I. negyedévében 449 millió 1938-as pengő volt, meghaladta a háború előtti utolsó békeév termelési színvonalának 60 száza-
lékát. (Az 1938. évi teljes termelés értéke 3045, az 1943. évié 3877 millió pengő volt?)
3 A mai Magyarország. Szerk.: Elekes Dezső. Hungária Lloyd. Budapest. 1946. 314 old.
952 ' DR. ZAFIR MIHÁLY
Ezek az eredmények a világtörténelem talán legnagyobb mérvű inflációja kö- zepette születtek, amikor a legegyszerűbb használati cikkek árait csak millió, majd milliárd, később milliószor millárd pengővel lehetett kifejezni. Amikor az egy főre jutó éves cukorfogyasztás 1, a hús- és halfogyosztás 8, a zsiradékfogyasztás 6 ki-
logrammot tett ki, amihez kenyérből és lisztből is csak 100 kilogramm jutott, így
összességében a napi kalóriafogyasztás 1800 kalória körül volt (az 1945—1946—05 gazdasági év adatai szerint).1946 augusztusában megszületett az új forint. Nap mint nap a reakció táma—
dásaival kellett dacolnia. mégis biztosította a gazdálkodás alapvető pénzügyi fel—
tételét.
Magyar csodáról beszéltek akkoriban, és joggal. A nagybirtok felszámolása,.
a háborús romok eltakarítása. az elért termelési eredmények. a forintstabilizáaió már olyan alapot teremtettek, amelyekre támaszkodva a Magyar Kommunista Párt
kidolgozhatta a hároméves tervet. További alapokat jelentett a bankok. a szénbá-
nyák. egyes kulcsvállalatok állami kezelésbe vétele.1947—1950. évek
A lakosság reáljövedelme 1947—ben -— akkori számítások szerint — orSzágos át—
lagban kb. 60 százalékát tette ki az 1938. évinek. A terv abból indult ki. hogy há- rom év múlva a terv indulásakor jellemzőnél 80 százalékkal magasabb munkás—al—
kalmazotti reálkereset-színvonalat kell elérni.
A hároméves terv célkitűzései megvalósultak. Az újjáépítés sikerrel befejező—
dött, a lakosság reáljövedelme — és egy főre jutó fogyasztása is -— 1950-ben már mintegy 8 százalékkal meghaladta az utolsó békeév színvonalát.3 A felszabadulás előttihez képest 108 százalékra emelkedett szint értékeléséhez legalább három kö—
rülményt kell számításba venni.
Egyik az. hogy ezt az önmagában is tiszteletreméltó eredményt a háborús ro- mokon. nyugati segély igénybevétele nélkül sikerült néhány év, tehát igen rövid idő
alatt elérni.
Másik körülmény, hogy a 8 százalékkal nagyobb fogyasztás struktúrájában igen fontos minőségi elem foglaltatik. A társadalombiztosítás széles körű kiterjedésével javult a lakosság egészségügyi ellátottsága, az iskolarendszer minden fokozatában nőtt a tanulók száma, a kultúra terjesztése érdekében tett erőfeszítések eredménye- ként könyvtárak, kultúrházak létesültek. megnőtt a mozilátogatottság. Főleg ezekkel összefüggésben a szolgáltatások volumene közel 30 százalékkal múlta felül az 1938.
évit. (A termékek fogyasztása 2 százalékkal nőtt; a 30 és a 2 százalékos növekedés—
ből adódik az átlagos 8 százalékos növekedés.)
Harmadik körülmény, hogy a földreform, az államosítás, az állami jövedelem—
politi'ka felszámolta a szélsőséges jövedelemeloszlást. Az átlagosnál addig sokkal alacsonyabb jövedelműek az átlaghoz jobban felzárkóztok. A kizsákmányolásból származó óriási jövedelmek, a vállalkozói és az önálló tevékenységből származó.
az átlag sokszorosát kitevő magas jövedelmek gyakorlatilag megszüntek. Az alkal-
mazotti réteg jövedelme a munkásokét csak kismértékben meghaladóvá redukáló-
dott.* Az, hogy a 80 százalékkal növelt 1947—es szint számszerűen pontosan egybeesik az 1950/1938. éves 108 százalékos indexszel nem (azt fejezi ki, hogy a célkitűzés ilyen hajszálpontosan vaiósult meg. Egyrészt ugyanis az induló szint akkori becslése is bizonytalan volt, másrészt a 80 százalékos növelési célkitűzés nem az összlakosság ireáljövedelmére vonatkozott. Ami pedig az 1950/1938—05 108 százalékos indexet illeti. az nem korabeli adat. Ez a Központi Statisztikai Hivatalnak a nemzeti jövedelem és összetevői hosszú távú indexsorainak felülvizsgálatára vonatkozó számitásaín alapszik. (A nemzeti jövedelem hosszúsoros indexei- nek felülvizsgálata 1938. és 1950—1965. évekre. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1967. 38 old.)
A LAKOSSAG JÓVEDELME es FOGYASZTÁSA 953
1951— 1956. évek
Az 1950--es években 1956-ig az ismert okok miatt a népgazdaság fejlődése nem volt töretlen.
A gazdaságpolitikai hibák miatt 1951— 1952- ben csökkent a lakosság reáljöve- delme. és 1952- ben a nemzeti jövedelem is kisebb volt, mint a megelőző évben. A nemzeti jövedelem növekedésében az 1956-os ellenforradalmi események miatt újabb törés következett be. 1956—ban az előző évinél 11—12 százalékkal volt kisebb a nemzeti jövedelem. Ugyanakkor a lakosság jövedelme és fogyasztása -— mint is—
meretes — 1956—ban is emelkedett (5—6 százalékkal) a sztrájkok idejére is folyósí- tott bérek révén. a készletek nagy részének felélésével és a szocialista országoktól
kapott segélyek felhasználásával. ,
Számszerűen összesítve: a lakosság reáljövedelme 1950 és 1956 között 22 szó- zalékkal nőtt. A tervgazdálkodás első évtizedének eredményeként a reáljövedelem 1956—ban mintegy 32 százalékkal múlta felül a békebeli színvonalat. és meghaladta (! tervgazdálkodás induló évének kétszeresét.
A fogyasztás szerkezetében olyan újabb nagyarányú változás. mint amilyet a szolgáltatások jelentőségének 1947—1950. évi növekedése előidézett. ebben a sza- kaszban nem történt.
1. tábla
Néhány fontosabb élelmiszer és egyes szolgáltatások fogyasztásának alakulása
A második 1950. 1955.
Megnevezés világhábo— ——
* rú előtt évben
Élelmiszerek (kilog ramm/fő)
Hús és hal . . . 33,9 34,9 37.ó
Tej és tejtermékek . . . . . . . . . . 101,9 99,0 86,7
Tojás . . . . . . . . . . . . . . 52 4.7 5,7
Zsiradékok . . . 17,0 18.7 22,0
Cereáliák. . . . . . . . . . . . . . 147,0 142,1 151.7
Burgonya. . . . . . . . . . . . . . 130.0 108,7 102.1
Cukor . . . 10,5 16.3 24.11
Zöldség és gyümölcs . . . 95,0 121.0 120,7 Szolgáltatások
Ezer lakosra jutó kórházi ágy. . . 51 56 65
Általános iskolai tanerők száma (ezer fő). . 26.0 35,2 50,3 Közép- és felsőoktatási tanerők száma (ezer
fő) . . . . . . . . . 5.2 . 12.7
Mozilátogatások (millió) . . . . . . . . 19 47 116
Színházlátogatósok (mi—llió) . . . . . . . 3.8 3,0 6.7
Rádió- előfizetők (ezer). . 419 620 1432
Távolsági személyszállítás vasúton (milliő fő). 104 256 367 Helyi személyszállítás villamoson (millió fő).
359 700 916
A fogyasztás változásával kapcso—latban érdemes kiemelni. hogy az élelmiszer—
fogyasztásban az 1950-es évek közepéig elértük a lakosságra többé kevésbé álta—
lánosarn jellemző 'kalórikus (tehát nem minőségi, hanem mennyiségi) kielégítettségi szintet. Ezt főleg a cukor és a zsiradékok növekvő fogyasztása eredményezte.
Ugyanakkor az állati eredetű fehérjlékben gazdag élelmiszerek fogyasztása még a háború előtti szinvonalon maradt.
954 DR. ZAFIR MIHÁLY
1957— 1976. évek
Az 1957-től eltelt két évtizedben az újabb hároméves. majd az ötéves tervidő- szakok megszakítatlan sora követte egymást a szocialista társadalom. majd a fej- lett szocialista társadalom építésének jegyében. Az életszínvonal növelésének cél- kitűzései azóta is rendszeresen és egyre pontosabban 'körvonalazva, egyre nagyobb
igénnyel szerepelnek terveinkben.
A lakosság egy főre jutó reáljövedelme e két évtized során kereken 2.5-sze- resre emelkedett. és 1976—ban a felszabadulás előttinek 3.3—szerese volt.
A megnövekedett és több szempontból kiegyenlítettebb jövedelmek révén rend- szeresen tovább javult a lakosság anyagi helyzete, ami tükröződik a fogyasztás, összefoglaló adataiban. A lakosság egy főre jutó fogyasztásának volumene 1976—
ban 3.1—szerese volt a felszabadulás előttinek.
A nagyon távoli 1938—as vagy 1950-es, de a két évtized előtti évekkel való' ösz—
szehasonlítások is azonban a dolog közgazdasági tartalmából következően erősen
feltételes természetűek, és az idő múlásával egyre inkább azzá válnak. Mégpedig
két okból. Egyrészt azért, mert a gyors technikai fejlődéssel egyre több. korábban nem létező áru kerül forgalomba. és használati értékük, valamint áruk más termé- kekkel összevetve rendkívül tág határok között mozoghat (például fekete—fehér, ez—zel szemben a színes televízió: a természetes, illetve a szintetikus mosószerek, a
természetes, illetve a szintetikus szálak és így tovább). Másrészt azért. mert az ár—
arányok időközbeni változása feltételessé teszi a hosszú távú indexeket.
Az összefoglaló mutatók mellett azonban a fogyasztás különböző területein mu-
tatkozó eredmények is -— amelyekről a későbbiekben részletesen szó lesz — gazdagelemzés—i anyagot szolgáltatnak a fejlődés megítéléséhez.
Az 1970—es évek közepén az élelmiszer-fogyasztást átlagosan 70 kilogramm egy főre jutó hús- és halfogyasztás jellemzi. ami bármilyen összehasonlításban igen jó eredmény: ugyanakkor a szükségesnél kevesebb fogy tejtermékekből. zöldség- és főzelékfélékből, viszont a szükségesnél több cereáliákból, zsiradékakból. Ugyancsak túlzottnak tekinthető az élvezeticikk—fogyasztás. A televízió. a hűtőszekrény és más
fontos tartós fogyasztási cikkek esetében az aktív háztartások ellátottsága
közelíti a telítettséget. A háztartási energiafogyasztás struktúrája gyökeresen át- alakult, nagy részét ma már a gáz. a tüzelőolaj, az elektromos energia adja, tehát a tiszta, higiénikus energiaforrások. A lakásellátottság a 15 éves lakásépitési prog- ram végrehajtása révén javult, jelenleg 153 fő jut 100 szobára (1960-ban 236). A fogyasztás további alakulását tekintve napjaink kulcskérdése egyik oldalon a feles—leges. egészségtelen vagy pazarló fogyasztási szokások elhárítása. másik oldalon a lakosság kulturális, testápolási. igényes szórakozási, üdülési szükségleteinek ki-
elégítéséhez megfelelő áru— és szolgáltotáskínálat biztosítása.A lakosság a fogyasztás mellett jövedelmének növekvő hányadát fordítja lakás—
felhalmozásra, illetve — takarékbetét és készpénz formájában —— pénzmegtakarítás- ra. 20 évvel ezelőtt e tételek a lakosság folyó évi jövedelmének nem egészen 2 szá—
zalékát. 1976-ban pedig megközelítően 10 százalékát tették ki. (Ebből következik az, hogy a fogyasztás valamivel kevésbé nőtt, mint a reáljövedelem.)
A LAKOSSÁG JUVEDELMÉNEK NUVEKEDESI ÚTEME
A lakosság reáljövedelmének növekedési üteme (egy főre számítva) 1950 és 1976 között évenként átlagosan 4.4 százalékot, az 1956 és 1976 közötti 20 évben pe- dig évenként 4.8 százalékot tett ki. A növekedést rendszeresség jellemezte. jóllehet
A LAKOSSÁG JUVEDELME ES FOGYASZTASA 955
egyenletességről nem beszélhetünk. A reáljövedelem évenkénti növekedési ütemét csoportosítva azt látjuk. hogy a növekedés mértéke a 20 év közül
1 százaléknál kisebb volt 2 százalékos volt
3—4 százalékos volt 4—5 százalékos volt 5—6 százalékos volt 6—7 százalékos volt
7 százaléknál nagyobb volt
évben (1961. 1965. 1976).
évben (1958).
évben (1962, 1972).
évben (1960. 1971. 1975).
évben (1963. 1964, 1966, 1969, 1973), évben (1967. 1968, 1974),
évben (1957. 1959, 1970).
WWUUMJM
A reáljövedelem növekedését a nemzeti jövedelem emelkedésével összefüggés-
ben vizsgálva három eltérő jellegű időszak különböztethető meg:
—- az 1950-es évek első fele, amikor -— a megemelkedett felhalmozási rátával és a gaz- daságpolitikai hibákkal is összefüggésben — a lakosság reáljövedelme lassabban nőtt, mint a nemzeti jövedelem:
— az 1950-es évek második felétől a negyedik ötéves tervidőszakíg terjedő másfél év- tized, amikor a lakosság reáljövedelme és a nemzeti jövedelem lényegében egyformán nőtt;
— az 1970-es évek, amikor a tervcélkitűzéseknek megfelelően a nemzeti jövedelemhez képest visszafogottabb a lakosság reáljövedelmének növekedése (ez alapvetően a külföldi egyensúly helyreállítása érdekében szükséges átmeneti tendencia. de szerepet játszik benne a felhalmozási ráta növelése is).
2. tábla
A nemzeti jövedelem és a lakosság reáliövedelmének alaku/ása
(százalék)
Az egy főre jutó
nemzeti jövedelem [ reáljövedelem időszak
indexe az éves indexe az éves időszak növekedési időszak növekedési folyamán üteme folyamán rwüteme *
1950—1955 . . . . . 125,5 l 4.6 115 2.9
1955—1960 . . . . . 132.0 5.7 133 5.9
1960—1965 . . . . . 120.'l _ 398 118.1 3,3
1965—1970 . . . . . 136.5 6,4 1350 6.2
1970—1975. . . . . 1329 as 1 125.3 4.6
Nemzetközi összehasonlításban vizsgálva a reáljövedelem alakulását, a hazai növekedési ütem általánosnak tekinthető.
3. tábla
A lakosság egy főre jutó reá/jövedelmének évi átlagos növekedési üteme
(százalék)
A ,eóllövedelem szintje szerint; 1950—1955. 1955—1950. 1960—1965. 1965—1970. 1950—1970. 1955—1970.
országcsoport években
!. . . 2.0 23 3.1 2.3 2.4 2.6
ll. . . 42 3.5 4.4 4,0 4.0 4.0
Ill. . . . . . . . . . . 4.8 4,8 5.7 5.3 52 5.3
Magyarország . . . 2,9 5,9 3,3 6.2 4.6 5.7
!. —- Egyesült Államok. Kanada, Egyesült Királyság. Svédország.
Il. —- Svájc, Bel ium, Dánia. Norvégia. Hollandia. Német Szövetségi Köztársaság.
III. -- Ausztria. laszorszóg. SpanyolorSzág. Görögország.
956 ' s DR. ZAFlR MIHÁLY
A tőkés országok közül a legfej'lettebbek növekedési üteme sokkal lassúbb. mint
a mienk. Reálisan azonban a hozzánk haso'nlóiga'zdasági fejlettségű országok ered—
ményeire kell figyelnünk, ezek fejlődési üteme hasonlóképpen gyors volt.
Az 1971—1975 közötti időszakról még nincsenek véglegeSXlad—atok. Azt azonban tudjuk. hogy a GDP növekedési' üteme ezekben az években a tőkés országa—kban visszaesett. Ez nyilván a reáljövedelem növekedési ütemének csökkenéséveljárt.
4. tábla ; Az egy főre jutó GDP növekedési üteme (százalék)
1965—1970. I 1970—1975; '
Ország —————
években
Egyesült Államok . . . 2.5 1.1
Egyesült Királyság . . . 1,8 1.8
Svédország . . . . . . . . . . . . 3.2 1.9
Hollandia . . . . . . . . . . . . 4.8 2.0
Német Szövetségi Köztársaság . . . 4.0 1.3 Franciaország . . . 5.0 3.0 Ausztria . . . 4.4 3.6
Olaszország . . . 5.4 1.3
A szocialista országok gazdasági növekedésének üteméhez képest az 1950—
1975-ös időszakot tekintve hazánkra az átlagosnál kisebb fejlődés volt jellemző, ami szinte egészében az 1950—1955—ös időszak lassú ütemének a következménye.
Ezt az időszakot figyelmen kívül hagyva. az összehasonlítást az 1955—1975. évekre korlátozva, fejlődési ütemünk lényegében azonos a KGST—országok átlagával.
5. tábla Az egy főre jutó nemzeti jövedelem évi átlagos növekedése (százalék)
az európai KGST-országokban
1950—1955. 1955—1960. 1960—1965. 1965—1970. 1970—1975. 1950—1975. 1955—1975.
Országok .
években
Magyarország . 4,6 5,7 3.8 6.4 5.8 5.3 5.4
Bulgária . 11,5 8.6 5.9 8,1 7,3 8,1 l 7,4
Német Demok— '
ratikus Köz— _
társaság . . l3,7 8.0 3,7 5,2 5.7 7.3 % 5.6 "
Lengyelország . 6,5 4.8 4,0 5.2 8.7 6,0 5.9
Szovjetunió . . 9.4 7.3 4.9 6.8 4,7 6.6 5.9
Csehszlovákia . 7.0 6.1 1.2 6.6 5.1 5.2 4.6
Átlagosan* . 8,8 6,7 4.0 , ő,3 6,2 6,4 5.7
' Súlyozatlan számtani átlag.
Megjegyzés: a reáljövedelem alakulásáról nincsenek adatok, azt azonban a nemzeti jövedelem adatai—
nak változása — tapasztalatok szerint - tendenciájában tükrözi.
JUVEDELEMSZÓRÓDÁS
A jövedelmek növekedési üteme mellett nagy jelentősége van a jövedelmek szóródásának. A jövedelemszóródást, a jövedelemarányokat tekintve a meghatározó fontosságú lépésekre ugyan közvetlenül a felszabadulást követő években került sor, de az 1950-es évek óta lezajlott folyamatok között'is (vannak *n'agyon'fantosak.
A LAKOSSÁG JUVEDELME ÉS FOGYASZTASA 957
a) Korszakos jelentőségű a paraszti jövedelmek felzárkózása a munkásjöve—
delmekhez (év szerint 1968-ban). ami nagy lépés a Magyar Szocialista Munkáspárt lX. kongresszusa határozatának, a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság élet- színvonala közötti különbség megszüntetésének megvalósitása útján. A két alap- vető osztály megnövekedett jövedelme között jelenleg körülbelül ugyanolyan arány van. mint 1970-ben volt: a termelőszövetkezeti parasztság egy főre jutó éves jöve—
delme 1976-ban mintegy 7 százalékkal magasabb, mint a munkások-é.
Az átlagjövedelmek közötti különbségekkel kapcsolatban még legalább két dal—
got kell világosan látni. Az egyik: a paraszti jövedelem mögött több munka áll, a közös gazdaságban ugyanis hosszabb a munkaidő (a mezőgazdasági szövetke—
zetekben 1975-ben átlagosan napi 10 óra volt a munkaidő), és emellett a háztáji gazdaságban is végeznek munkát, amiben a háztartás öreg és gyermek tagjai. 'va—
lamint a rokonok is részt vesznek. A másik: a paraszti jövedelemtöbbletet tulajdon—
képpen felemészti:
1. a nagyobb pénzmegtakarítás (amit a kisgazdaság forgótőke—szükséglete is indokol, továbbá a hagyományok is ösztönöznek);
2. a rokonoknak (nagyrészt a városba költözött. munkássá, alkalmazottá nevelődött gyermekeknek) adott pénz— és természetbeni támogatás;
3. a lakásépítésre forditott nagyobb összeg (a falvakban, ahol a parasztság nagy része, a munkásságnak pedig mintegy fele él, gyakorlatilag csak saját építéssel lehet lakás—
hoz jutni).
A jövedelemkiegyenlítődéssel párhuzamosan a politikai céloknak megfelelően megkezdődött a parasztság társadalmi juttatásainak a munkásosztály körében ki- alakult rendszerhez való gyors közelítése: 1975, júliustól azonos összegű családi pótlék jár, évről évre nagymértékben bővül a vidék bölcsődei és óvodai hálózata, egyre több termelőszövetkezet szervez tagjai részére közétkeztetést, javítja () mun—
kahelyi szociális ellátottságot. 197ó—tól minden évben 1 évvel leszállítják a termelő- szövetkezetek tagjainak nyugdíjkorhatárát, hogy végülis 1980-ban a munkások, az alkalmazottak és a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjkorhatára egyaránt 60 — nők—
nél 55 -- év legyen.
b) Folyamatosan napirenden van a legalacsonyabb jövedelműek jövedelmei- nek az átlagosnál gyorsabb növelése, és e törekvés eredményei megmutatkoznak abban, hogya legalacsonyabb jövedelmi kategóriák gyors ütemben néptelened- nek el. Míg 1962-ben a népességnek közel fele, 1972—ben csupán nem egészen tizede élt havi 800 forintnál kisebb (összehasonlítható, 1972. évi árakon számított) személyes jövedelemből. Ebben a folyamatban az általános jövedelememelkedési tendencia mellett jelentős szerepe volt a jövedelem—, illetve a szociálpolitikai intéz—
kedéseknek. Emellett bizonyos hatása egy demográfiai oknak is volt. annak ugyan- is, hogy a sokgyermekes, többnyire legszegényebb családok száma csökkent.
A jövedelemeloszlásnak ez a folyamata 1972-től is tapasztalható (bár pontos, számszerű eredmények nem ismeretesek). Tovább csökkent ugyanis a 3—4 és több- gyermekes családok aránya; az áremelések kompenzációi — egységesen havi 50 forint a tüzelőanyagok, 60 forint a húsfélék árának emeléséhez — az alacsony jö- vedelműeknél nagyobb arányúak; a nyugdíjak 2 százalékos, de minimálisan havi 50 forintot kitevő emelése, az alacsony nyugdíjak 1975. július 1—i emelése ugyan- csak relatíve magasabb arányban érintette a legalacsonyabb jövedelműeket.
Ez a folyamat _nem jelent automatikusan jövedelemkiegyenlitődéwst. Az alacsony jövedelműek arányának csökkenésével egyidőben ugyanis emelkedett a magasabb jövedelmi kategóriákba tartozók aránya: 1962—ben a népességnek alig 2, 1972—ben több mint 20 százaléka élt havi 2000 forint feletti személyes jövedelemből.
958 DR. zAFlk MlHÁLY
atáblo
A népesség megoszlása az egy főre jutó személyes jövedelem nagysága szerint
(százalék)
Egy főre jutó havi jövedelem 1962-ben 1967-ben 1962-ben 1967-ben 1972-ben
("""") folyó árakon 1972. évi árakon
- 800 . . . 55,3 24.6 47.5 19,7 9.0
BOD—1000 . . . . . . . . . . . 179 19,1 18,8 17.1 9.2
1000—1200 . . . . . . . . . . . 12,1 18.4 13.2 17.15 1 2.8
1200—1400 . . . 6.8 13,8 8.7 15,4 13.8 1400—1600 . . . 3.4 9.7 5.0 11.0 13.7 1600—1800 . . . 2.0 5.9 2.8 7.4 11,2
1800—2000 . . . 1.1 3.6 1.7 4.6 %B
2000— . . . 1.4 ' 459 2.3 7.3 21.5—
Együtt 100,0 1OD,0 100,0 100,0 100,0 A jövedelemszóródásban az alacsony és a magas jövedelműek arányának vál-
tozásai, az egész jövedelemskála elmozdulásaí egyaránt részt vesznek.
c) A íövedelemszóródás 1962 és 1967 között bármely szóródási mutatót tekintve egyértelműen csökkent. azaz a kiegyenlítődés irányába változott.
7. tábla
Az egy főre jutó jövedelem szóródásának mutatói
A jövedelem szerint!
fel"; Az átlo
R !e ot ví _ _ ÉM; állve e mek
Mutató Ev szóródás néggsdég "623559 hányszorosa
(százalék) az átlag
———————————————————— alatt élőkánek jövedelme hányszorosa
az alsónak
Aktív keresővel rendelkező háztartások'
Személyes jövedelem . . . 1962 48.7 5,21 3.67 2.07
1967 l11,1 4.45 3.17 'l'.88
1972 432 453 320 'l .89
Összes jövedelem . . . 1972 . 3.78 2.91 1.78 Aktív kereső nélküli háztartások"
Személyes jövedelem . . . 1962 48.5 5.58 3.82 2.08
1967 42.6 4.55 3.28 1.93
1972 53.5 5.62 3.90 214
Összes jövedelem . . . 1972 . 5.33 3182 2.09
Összes háztartás
Személyes jövedelem . . . 1962 492 5,75 3,78 2.09
1 967 422 4561 326 1 ,92
1 972 47. 4 4.98 3.40 1 ,96
Összes jövedelem . . .
1972 . 4.51 3.12 1.85
' 1962-ben azoknak (! háztartásoknak az adatai. amelyeknek háztartósfől aktív keresők voltak. 1967- ben és 1972-ben pedig azon háztartások adatai, amelyekben legalább egy aktívlkereső volt, függetlenül annak családi állásától.
" 1962—ben azoknak a háztartásoknak az adatot. amelyeknek háztanásfől nyugdíjasok vagy eltartottak voltak,19ó7-ben és 1972-ben pedig azon háztartások adatai. amelyekben nem volt aktív kereső. Mivel az elhatárolás módosítása :: háztartásoknak csupán kis hányadát érintette. az adatok jó közelítéssel tükrözik az 1962 és 1972 között bekövetkezett változásokat.
A LAKOSSÁG JOVEDELME es FOGYASZTÁSA 959
1967 után. 1967 és 1972 között az aktív népességnél minimálisan, az inaktív népességnél jelentősen nőtt a szóródás. Emiatt. továbbá a nyugdijasok arányának emelkedéséből automatikusan következő szóródásnövekedés miatt az összlakosság jövedelmei 1972—ben differenciáltabbak, mint 1967-ben voltak, de kiegyenlítettebbek a 10 évvel azelőttinél.4 Hosszú távon a relatív jövedelmek nivellálódásának tenden- ciája érvényesül.
A természetbeni társadalmi juttatásokkal is számolva és így az összes jövede—
lem mutatóját tekintve. a jövedelemszóródás kisebb, mint amilyennek a személyes jövedelmeknél mutatkozik. A természetbeni társadalmi juttatások jövedelemkiegyen—
litő hatást gyakorolnak.
d) A szóródástényezők közül az aktív háztartások körén belül 1967-ben és 1972—
ben egyaránt a kereső—eltartott arányban levő különbségek hatása volt a legerő- sebb. Ezen belül a demográfiai összetétel különbségeinek differenciáló hatása — amely a vizsgált tényezők közül a legjobban fokozza a különbségeket — 1967-ről 1972-re számottevően erősödött, mig a munkavállalásra képes felnőttek és az aktív keresők közötti arányban levő különbségek differenciáló hatása a foglalkoztatottság
növekedésével mérséklődött.
8. tábla
Az egyes tényezők súlya az egy főre jutó személyes jövedelem egyenlőtlenségében
(százalék)
1967. [ 1972.
Tényező %"—
évben
Az egy aktiv keresőre jutó munkajövedelmek közötti különbségek . . 42,4 43,4 A kereső—eltartott arány különbségei . . . 68.1 70,4
Ebből:
' A munkavállalásra elvileg képes felnőttek és az aktiv keresők kö-
zötti arányban levő különbségek . . . . 227 15.5
A háztartások demográfiai összetételében levő különbségek . . . 45,4 54,9 A nem munkából származó* és a személyes jövedelmek közötti arány—
ban levő különbségek . . —10,5 —13.8
Együtt 100,0 100,0
' Túlnyomórészt pénzbeli társadalmi juttatás.
A 8. táblában bemutatott tényezők súlyának számítása a következő módon történt. Az átlagos egy főre jutó személyes jövedelemnél nagyobb és kisebb jöve—
delemből élők egy főre jutó jövedelmének átlagát a felsorolt tényezők szorzatára bontottuk. E tényezők arányát összeszorozva magát az egyenlőtlenségi mutatót kap- tuk. A tényezők értékének logaritmusát az egyenlőtlenségi mutató logaritmusának százalékában kifejezve adódott a tényezők additív súlya.
A kereső—eltartott arányban levő különbségek után a keresők munkajövedel—
mében fennálló különbségek hatottak jelentősen az egyenlőtlenségre. Ez a hatás 1967—ről 1972—re igen csekély mértékben erősödött.
A pénzbeli társadalmi juttatások egy része — az előbbi tényezőkkel ellentétben - mérsékeli a jövedelmi egyenlőtlenséget. E mérséklő hatás 1967-ről 1972—re ön—
magában még erősödött is, de távolról sem olyan mértékben, mint amilyen mér—
tékben a demográfiai ös'szetételből adódó különbségek hatása nőtt.
4 Ezekről az évekről készült jövedelemfelvétel.
960 DR. ZAFlR MIHÁLY FOGYASZTÁSI TENDENClÁK
A két évtized ötéves szakaszaiban gyorsabb és lassúbb fogyasztásnövekedési ütemek követték egymást. lényegében a jövedelemalakulástól meghatározottan. A javak rendeltetés szerinti főcsoportjai közül az élelmiszer—fogyasztás dinamikája áll leginkább szinkronban az egész fogyasztás változásának tendenciájával. itt érvé- nyesül legszabályosabban a jövedelem növekedésének hatása. Ugyancsak követi e tendenciát az élvezeti cikkek fogyasztása és a háztartásvitellel, a háztartás— és la- kásfelszereléssel kapcsolatos fogyasztás. bár ezeknél más hatások is erőteljesen érvényesülnek.
9. tábla
Az egy főre jutó fogyasztás volumenének növekedése ötévenként
(százalék)
1955—1960. . 1960—1965. l 1965—1970. ] 1970-1975.
Főcsoport
években
Élelmiszerek . . . 18 8 17 14
ltalok, kávé, tea . . . . . . . . . . . . ) 33 21 45 24
Dohányáruk . . . 14 45 20
Ruházkodás . . . 46* 3 26 14
Lakásszolgáiltatás . . . 20 23 28
Fűtés. háztartási energia . . . 19 30 35 32
Háztartás. lakásfelszerelés . . . 66 16 49 37
Egészségügy, testápolás . . . , . 40" 38 35, 36
Közlekedés. hírközlés . . . 34 55 66
Oktatás. kultúra. sport. üdülés . . . 40" 35 31 39
Egyéb fogyasztás . . . 31 43 39
Összesen . . . 32 16 30 26
Ebből tartós fogyasztási cikkek . . . 132 39 97 38
' Ruha- és lábbelijavitás és 'készi'tési díj nélkül.
" Nagyságirendí becslés.
Nem követik e tendenciát a lakásszolgált-atás, a fűtés. háztartási energia, a közlekedés. hírközlés, az egészségügy, testápolás és az oktatás, kultúra, sport. üdü—
lés főcsoportok. Ezeknél a fogyasztás alakulásának olyan mozgatói jellemzők. ame—
lyek ugyan függenek a jövedelem általános színvonalától, de erősebbek a jövede—
lemnövekedés rövid távú változásainál. Egészen szélsőséges a ruházkodási fo—
gyasztás alakulása.
a) Az élelmiszerek fogyasztásának növekedési üteme szorosan követte az össz—
fogyasztásét: az összfogyasztás 1 százalékos növekedésével mindegyik ötéves sza—
kaszban az élelmiszerek fogyasztásának 0.5—0.6 százalékos növekedése járt együtt.
(E mutatót rugalmassági együtthatónak is nevezik.) Az élelmiszer-fogyasztásnak ilyen. az összfogyasztással együtt mozgó, de annál lassúbb növekedése - a nem- zetközi összehasonlítások tapasztalatai szerint — törvényszerű. Hozzá kell tenni azonban, hogy az életszínvonal növekedésével párhuzamosan e rugalmassági együttható többnyire csökkenő jelleget ölt. Nálunk nem jellemző a csökkenő arány.
Két évtized során (1955-től 1975—ig) az éves átlagos növekedési ütem 26 szó—
zalék. ami részint mennyiségi növekedésből. részint a fogyasztásnak az értékesebb élelmiszerekre való áttolódásából következik. részint pedig a továbbfeldolgezott és a vendéglátás keretében fogyasztott élelmiszerek arányának növekedéséből szár-
A LAKOSSÁG JUVEDELME ÉS FOGYASZTÁSA 961
mazik. E harmadik komponens évente átlagosan 0.6 százalékkal növelte az élelmi- szer—fogyasztás egészét, az előbbi kettő pedig együttesen évi 2 százalékkal.
A fogyasztási folyamatot — mint az 1950—es évek fogyasztási tendenciáinak is- mertetése során bemutattam —— előbb a kalorikus igények kielégítése (a cukor- és a zsiradékfogyasztás növekedése révén), majd a mennyiségi növekedéssel párhu- zamos minőségi változások, elsősorban az állati eredetű fehérjék növekvő fogyasz—
tása jellemezték. Az 1970-es években a minőségi fejlődés mellett továbbra is jel- lemző maradt a mennyiségek növekvő vagy változatlan szintje. lgy napjainkban ka- lorikus túlfogyasztásrál beszélhetünk.
b) Élvezeti cikkekből a fogyasztás időszakról időszakra -— kivéve az 1970—es éve—
ket — gyorsabban növekedett, mint az összfogyasztás. Ekkor az áremelések — át- menetileg — fékezték növekedési ütemüket. (Áraik 1976-ban kb. 24 százalékkal vol—
tak magasabbak, mint 1970-ben.)
10. tábla
Az élvezeti cikkek egy főre jutó évi fogyasztása
1934-1938. l 1955. 1965. 1970. 1975.
Elvezeti cikk
évben
Babkávé (kilogramm) . . O,23 Oi,06 0,69 1.65 2.61
Tea (kilogramm) . . . . 0,03 0.03 0,0ó 0,07 0.08
Bor (liter) . . . . . . 32,1 18,8 3?,8 37.7 34.2
Sör (liter) . . . . . . 3.1 24,0 442 59,4 72,3
Égetett szeszes ital. 500 "§
(liter) . . . . . . . 3.3 33 3.0 5.4 7.2
Szeszes italok (abszolút
liter) . . . . . . . 5.5 4.5 ' 6.8 9,1 10.1
Dohány (kilogramm) . . i,06 1.55 1.84 2211 2.28
d) A ruházkodási fogyasztás 1955 és 1960 között gyorsabban nőtt az összfo- gyasztásnál, amiben a hirtelen megnőtt jövedelmek felhasználási sajátossága ju- tott kifejezésre. 1960-tól kezdve azonban más jellegű összefüggés figyelhető meg:
amikor a jövedelemnövekedés üteme lassul. akkor a ruházati fogyasztás növekedése minimálisra csökken. amikor pedig az összfogyasztá's növekedési üteme emelkedik, ezt a ruházati fogyasztás csupán mérsékelten követi.
e) A lakósfogyasztás reálértékének növekedési üteme folyamatosan emelkedik.
Ez következik abból. hogy a lakáseilátottság hazánkban folyamatosan javul.
11. tábla
A lakásellátottság alakulása
] 1949. l 1960. ! 1970. ] 1977.
Megnevezés
, _
januar 1-en
A lakások száma (ezer) . . 2385 ! 2758 3150 I 3626
A lakások számának megoszlása (százalék)
1 szobás . . . . . . 66 63 46 31
2 szobás . . . . . . . . 29 32 43 50
3 és több szobás . . . 5 5 11 19
Összesen I 100 % 1100 I 100 l 100
(A tábla folytatása a következő oldalon.) 2 Statisztikai Szemle
962 DR. ZAFlR MIHÁLY
(Folytatás.)
1949. 1960. 1970. 1977.
Megnevezés
január 1-én
A lakások aránya felszereltségük szerint (százalék)
Villannyal ellátott . . . . 47,5 - 74,0 90.8 95.8*
Vezetékes gázzal ellátott . . 7.3 10,4 15.8 19.3*
Vízzel ellátott . . . . . . 17,6 22.5 35.6 47.0*
Mosdóhelyiséggel ellátott . ' 10,5 17.5 31.6 42.6*
WC-Vel ellátott . . . . . 12.9 16,0 27,0 36.8'
' Laksűrűségi mutatók
Száz lakásra jutó népesség
(fő) . . . . . . . . . 386 361 327 293
Száz szobára jutó népesség
(fő) . . . . . . . . . 265 236 199 153
' 1975. évi adat.
A lakáshelyzet gyors ütemű javulása ellenére a lakásellátottság hiányosságai központi helyet foglalnak el életszinvonal—politikánk megoldandó feladatai között.
f) A fűtés és háztartási energia főcsoportban mélyreható strukturális változá- sok mentek végbe.
Az 1955. évi statisztikai adatok szerint hazánk háromezernél valamivel több
községe közül 1945 előtt 1258 községben volt villany, 1945 és 1949 között további 406, 1950 és 1955 között pedig újabb 686 községbe vezették be, az ún. faluvilla—
mosítá-si program keretében. A fejlődés ezután is igen gyors volt. aminek eredmé—
nyeként 1973-ban az ország összes lakásainak több mint 94 százaléka és ezen be-
lül a községi lakásoknak is több mint 91 százaléka rendelkezett villannyal.12. tábla
A villanyvezete'kkel rendelkező lakások aránya
(százalék)
1960. 1970. 1973.
Település wenn—we" — W—
évben
Budapest. . . 98,9 99.6 99.8
Városok . . . 84,1 93,5 95.9
KÖZSégek. . . 61.3 862 91.35
Összesen
74,o ! 90,8 ! 943
Hamarosan két évtizede. hogy elkedték karrierjüket a háztartási energia új to- gyasztói: a mosógép, a televízió és társaik, amelyek nélkül ma életünk szinte el
sem képzelhető. Ez mennyiségileg is növelte és szerkezetében is változtatta az ener-giafelhasználóst. Az újabb minőségi változás kezdetét ismét kerek számmal. egy
évtizeddel mérhetjük. ugyanis 10—12 éve'kezdett népszerűvé válni a fűtőolaj ésapalackgóz. Az utolsó évtizedben egyidejűleg érvényesült e két minőségi tendencia:
terjedtek, egyre több lakásban megjelentek a háztartási gépek. és egyidejűleg mind több háztartás állt át olaj— és gáztüzelésre. Új jelenség a távfűtésre kapcsolt la-
kások tömegméretű építése is.
Mindezek két évtized alatt gyökeresen megváltoztatták az energiafelhasználás szerkezetét. 20 évvel ezelőtt a háztartási energi'afogyasztás értékének legnagyobb
A LAKOSSÁG JÓVEDELME ÉS FOGYASZTÁSA 963
tétele, 40 százaléka még a mezőgazdasági melléktermék és hulladék volt. Jelenleg ezek részesedése a 3 százalékot sem éri el. Helyüket először a hagyományos tüze—
lők. tehát a tűzifa, a koksz, a brikett foglalták el, és egy évtizeddel ezelőtt az ener—
giafogyasztás értékének 50 százalékát tették ki. 1975-re 25 százalékra szorultak visz- sza. Mindezzel szemben az elektromos energia. a gáz. a fűtőolaj és a távfűtés együt- tesen jelenleg már 68 százalékát teszik ki a fogyasztásnak.
13. tábla
A háztartási energiafogyasztás struktúrája
(érték alapján, mindenkori árakon számítva. százalék)
1955. 1960. 1965. 1970. 1975.
Energiaforrás
évben
Elektromos energia . . . 12 19 24 26 28
Fűtőolaj, petróleum . . . . , . . . . 3 3 3 7 17
Gáz . . . . . . . . . . . . . . r 3 5 7 14 17
Távfűtés . . . . . . . . . . . . . — -— 1 3 6
Tűzifa . . . . . . . . . . . . . . 10 10 8 6 5
Szén és lignit . . . 22 21 26 21 11
Brikett és koksz . . . . . . . . . . 7 16 16 ,12 9
Szalma, kukoricaszár és -csutka stb. . . . 40 23 12 8 3
Víz . . . . . . . . . . . . . . . 3 3 3 3 4
Összesen
100 100 100 100 100
1975—ben az ország 3,5 millió háztartása 1.8 millió olajkályhóval rendelkezett.
Gázt 2.3 millió lakásban használtak, mégpedig 0.7 millióban vezetékes, 1.6 mil-
lióban pedig palackgázt. Ez azt jelenti. hogy a lakásoknak megközelítően kéthar- mada főzhetett, illetve részben fűthetett gázzal. Az egy lakosra jutó városi— és föld- gázfogyasztás az 1965. évi 133 köbméterről 10 év alatt közel 50 köbméterre (8000 kcal-la! számítva). a propán—bután gáz fejenkénti fogyasztása 3.5-ről 19 kilogramm—ra, a tüzelő gázolajé pedig 1.5—ről 66 kilogrammra nőtt.
A villanyáram-felhasználás 1955-ben egy lakosra számítva 29, 1965-ben 98,
1975—ben pedig 302 kilowattórát tett ki. Rohamos növekedése nem is tükröződik kellően a háztartási energiafelhasználás szerkezetében. (Lásd a 13. táblát.) En—nek oka az. hogy míg az energiahordozók többségének árai az utóbbi két évtized során emelkedtek, addig a villamos energia ára csökkent. Ugyanis a magasabb díjú al-apfogyasztás után a további fogyasztást sokkal kisebb díjjal számlázzák. Jó- részt ez az oka annak, hogy 1955—ben egy kilowattóra villamos energia az ország
lakosainak átlagosan 1.37 forintba, 1975-ben már csak 0.81 forintba került.
A korszerű tüzelésre áttérés. a villamos energia fokozott felhasználása vilá- gításra, a háztartási gépek. felszerelések üzembe állítása messzemenően javította az ország lakosságának életkörülményeit. Ha azonban az utóbbi évtizedet nézzük, akkor elsődlegesen a parasztság és szélesebben a községi lakosság — amelynek fele ma már a munkásosztályhoz tartozik — életkörülményeinek javulása a legszem- beszökőbb. A községekben és a parasztságnál valami egészen újat, életforma-vál- tozást jelentett a tiszta, higiénikus gáz- és olajtüzelés, valamint a villany birtok-
lása. ' ,
g) A tartós fogyasztási cikkek képezik a fogyasztás legdinamikusabb csoport-
jait. Fogyasztásuk az összfogyasztásnak minden 1 százalékos növekedésével egy-
idejűleg 1960—1965-ben 2.6, 1965—1970—ben, 2.7. 1970—1975—ben 1.5 százalékkal nőtt.
zu
964 DR. ZAFlR MIHÁLY
Fogyasztási struktúrájuk mélyrehatóan átalakult. Az 1950—es évek végétől a
televízió, a mosógép, (: hűtőszekrény és más/háztartási gépek, az 1960-as évek
végétől a személygépkocsi gyors elterjedése határozta meg fogyasztásukat. Jellem—ző, hogy ezek 1955-ben 3.2. 1975-ben pedig 55,6 százalékát tették ki a közben, össz-
volumenében közel tízszeresére emelkedett tartóscik'kfogyasztásnak.lll. Az 1960—as évektől'jelllemzá ;:ikkek (személygépkocsi nélkül)
14. tábla
A tartós cikkek fogyasztása
(1968. évi árakon)
19551 § 1950. § 1965. § 1968. § 1970. § 1972. ' 1975.
Megnevezés _.
évben
' Millió forint
l. Bútorok . . . . . . . . . . 1 048 2 243 § 2 775§ 2 909 § 3 734 4 250 5 212 ll. Hagyományosan jellemző többi cikk
Hagyományos tűzhely. kályha . 227 256 263§ 266 224 201 238
Varrógép . . . 19 29 29§ 66 99 100 130
Gyermekkocsi . . . . 18 23 24 48 61 61 105
Kerékpár. motorkerékpá 231 570 , 428 900 937 889 874
Óra. ékszer nemesfém . 135 305; 3475, 454 731 881 851
Zongora, planínó 8 x3§ 11 11 14 21
lrógép . . . 35 11 Sl 19 21 26 45
Fényképezőgép § 33 4 l § 49 64 § 65 103
Rádió . . . 216 276 197§ 493 618. 537 742
Osszesen . . . 881 § 1508§ 1352§ 2336 § 2766§ 2774! 3109
Villany- és gáztűzhely, kályha és
egyéb készülék . . . . 20 56 282 490 474 387 606
Olajka'lyha . . . . . _ 17 45 247 534 797 149
Masógép és centrifuga 19 215 340 389 420 450 579
Porszívó, padlókefélő . 7 47 138 155 169 163 201
Hűtőszekre'ny . 5 51 272 568 926 1 034 1 159
Lemezjátszó 5 24 31 42 43 47 167
Magnetofon 4 39 21 120 257 240 275
Televízió . — 263 785 1 585 1 429 1 389 1 655
Összesen . 60 712 1 914 3 596 4 252 4 507 4 791
IV. Személygépkocsi 5 230 596 1 383 2 529 3 469 5 624
Mindösszesen 1994! 4 693 § 6 637 §1o194 §13 281 115 000 ha 736
Megoszlás (százalék)
!. Bútorok . . . . . . . . . . 52,6 47.8 41,8 28,5 28.1 28,3 27,8 ll. Hagyományosan jellemző többi cikk 44,2 32.1 20.11 22,6 20.8 18,5 16,6 lll. Az 1960-es évektől jellemző cikkek
(személygépkocsi nélkül) . 3.0 15,2 28,8 35,3 32,0 30.1 25,6
lV. Személygépkocsi 0.2 459 9.0 13.6 19.1 231 30,0
Mindösszesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
Az utóbbi években a fogyasztás dinamikus jellege mérséklődött. ami különösen
akkor vehető észre, ha a csoportot a személygépkocsi-vásárlás nélkül tekintjük. lgy
egy főre jutó fogyasztásuk 1975-ben csak nem egészen 20 százalékkal múlta felül az 1970. évit, és relatív növekedési ütemüsk — 1.5 százalék helyett - csupán 0,8százalék. ,
h) Az egészségügy, testápolás, valamint az oktatás, kultúra, sport, üdülés fő- csoportok közös jellemzője az összfogyasztásét meghaladó és összességében vi—
