A lakosság takarékoskodása

A LAKOSSÁG TAKARÉKOSKODÁSA

DR. BARANYAI ISTVÁN

Az elmúlt években a Lakosság által megtakarított összegek nagymértékben növekedtek. A takarékbetét—állomány összege 1960 végétől 1964 végéig 5,5 milliárd forintról 16,8 milliárd forintra, 1965 első felének végére pedig 19,5 milliárd forintra növekedett. A takarékbetét—állomány növekedésével egyidejű—

leg a lakosság készpénzállománya is számottevően gyarapodott. A betétállo—

mány gyorsütemű növekedése számos kérdést vet fel: többek között azt, hogy — mi az oka a gyors növekedésnek; teljes egészében kedvezőnek tekinthető—e—

ez a folyamat vagy csak részben; milyen természetű, irányú keresleti problémák jelentkeznek a takarékosság tömeges méretűvé válásának időszakában; az egyes

népességcsoportok milyen mértékben, milyen körülmények között takarékos—

kodnak stb. E tanulmány — ha nem is a teljesség igényével —— e kérdésekre igyekszik válaszolni, egyrészt az országos teljeskörű adatok, másrészt a folya—

matos háztartásstatisztikai adatgyűjtés keretében megfigyelt 4000 háztartás adatainak felhasználása alapján.

A LAKOSSÁG JÖVEDELMEI ÉS MEGTAKARÉTÁSAI KÖZÖTTI KAPCSOLAT A megtakarítások növekedése az életkörülmények javulásának szükségszerű velejárója. A lakosság ugyanis jövedelmeinek növekedése esetén a folyama—

tosan ismétlődő kiadásokat igénylő szükségleteit bár mind magasabb szin—

vonalon elégíti ki, az ily jellegű kiadások növekedésének mértéke átalában kisebb, mint a jövedelmek, illetőleg mint az összes kiadások növekedésének mértéke, vagyis e javak és szolgáltatások rugalmassága 1—nél alacsonyabb.

Ebből következik, hogy a lakosság a többletjövedelem egyre nagyobb há—

nyadát megtakarítja, illetőleg olyan javak (például nagy értékű tartós fogyasz—v tási cikkek, lakás) megszerzésére és olyan szolgáltatások (például külföldi uta—

zás) igénybevételére forditja, amelyek félhavi—havi jövedelméből, illetőleg a folyamatos szükségletekre fordított kiadások levonása után maradó összegből nem vásárolhatók, illetve fizethetők meg. Az ilyen szükségletek kielégítése az esetek többségében hosszabb—rövidebb ideig tartó takarékoskodást igényel,.

amennyiben nincs részletvásárlási lehetőség vagy ha van is, de a vételárnak egy számottevő hányadát a vásárlás alkalmával készpénzben kell fizetni. Emellett az életkörülmények javulásával az előre meg nem határozott célra, biztonsági tartalékként képzett megtakarításoknak is mind nagyobb a szerepe.

A jövedelememelkedés, a takarékoskodás és a nagy értékű ta rtós fogyasztási

javakra történt kiadások növekedése közötti kapcsolatra jellemző, hogy a lakos—

ság összes —— folyóárakon számított -— személyes rendelkezésű jövedelmének

266 ' DR. BARANYAI ISTVÁN

1959 és 1964 közötti 27 százalékos és a takarékbetét-állomány mintegy három— _ szorosára történt növekedésével egyidejűleg a kiskereskedelem nagy értékű

tartós fogyasztási cikkekből történt eladása 73 százalékkal emelkedett. Ugyan—

ezen idő alatt a lakásra (vásárlásra, építésre) fordított kiadások is nagymérték—

ben emelkedtek, továbbá számottevően növekedtek a lakosságmk például az idegenforgalommal kapcsolatos kiadásai is.

Az időbeli kapcsolat mellett térbelileg is hasonló az összefüggés. 1964—ben például a havi 600 forintnál alacsonyabb és az 1400 forintnál magasabb egy főre jutó jövedelemmel rendelkezők jövedelmei között kb. 3,5—szeres volt a különbség, ugyanakkor a nagy értékű tartós javakra és a lakásszerzésre fordított kiadások együttes összege között a magasabb jövedelműek javára a munkás—

alkalmazotti háztartásoknál kb. 7—8-szoros, a paraszti és kettős jövedelmű ház- tartásoknál pedig IO—szeres volt a különbség, vagyis e javak nagyon rugalmasak.

Ezek az összefüggések úgy is felfoghatók, mint a háztartások jövedelmének emelkedése esetén a nagy értékű tartós javak és lakás iránti szükségszerűen be—

következő keresletnövekedés. A lakosság jövedelmének átlagos növekedése esetén

ugyanis az összes háztartások közül általában emelkedik a magas és csökken az

alacsony jövedelmi viszonyok között élők aránya, vagyis egyre több az olyan jövedelmi színvonalon élő háztartás, amelyben a folyamatos szükségletek kielé—

gítése mellett megtakarításra is lehetőség nyílik, ezért a takarékoskodók száma szükségszerűen egyre magasabb.

A lakosság jövedelmének növekedése és a megtakarítások közötti viszony—

lag szoros kapcsolatot jelzi, hogy azokban az években, amikor a lakosság jöve—

delme nagyobb mértékben emelkedett, a megtakarítások összegének az összes és a pénzjövedelemhez viszonyított aránya is magasabb volt, mint azokban az

években, amikor a jövedelem csak kisebb mértékben emelkedett. Temnészetesen

azáltal, hogy a lakosság átlagos jövedelmi színvonala évről évre magasabb volt, a megtakarítások aránya viszonylagosan gyorsuló ütemben növekedett.

1. tábla

A lakosság jövedelmének növekedése és a megtakarítások aránya*

] ,

i A lakosság összes megtakarítása

! A lakosság sm, (betét és készpénz együtt) a (az)

mélyesl rendelkezésű

ÉV 10§2%É$égzekelggge- személyes rendelke— összes évhez képest—* zésű jövedelem" pénziövedelem

(százalék)

százalékában

1960 ... % 4,4 l,? 2,l

1961 ... 4— 1,9 1,3 LB

1962 ... 4- 5,0 2,1 2,6

1963 ... 4— 6,7 3,7 4,5

1.964 ... 4— 6,8 4,3 5,0

* Folyóárakon számítva.

** A személyes rendelkezésű jövedelem a pénzjövedelmen kivül magában foglalja a termé—

szetbeni jövedelmet is (nagyrészt a saját termelésből származó élelmiszer-fogyasztás értékét).

A lakosság megtakarításának nagysága és aránya tehát elsősorban a szemé- lyes rendelkezésű jövedelem átlagos színvonalától és e jövedelem átlagos növe- kedésének mértékétől függ. A megtakarítások nagyságát és alakulását azonban még számos egyéb tényező is befolyásolja. Többek között például az. hogy:

A LAKOSSÁG TAKAREKOSKODÁSA

267 a) a lakosság egészére vonatkozóan bekövetkező átlagos jővedelemnöveke—

dés milyen mértékben érinti az átlagos, az ennél alacsonyabb és magasabb jöve—

delemmel rendelkező háztartásokat, azaz, hogyan alakul a lakosság jövedelem—

nagyság szerinti eloszlása. Amennyiben az alacsony jövedelműek jutnak viszony—

lag nagyobb mértékű jövedelememelkedéshez, akkor ezek a többletjövedelem—

nek aránylag nagy részét fordítják a folyamatosan ismétlődő kiadások növe—

lésére és viszonylag kis hányadát nagy értékű javak megszerzésére, illetőleg e javak megszerzése céljából pénztártalékok képzésére. Más a helyzet, ha a magas jövedelműek jövedelme emelkedik jobban. E rétegek jövedelmük növe- kedése esetén a többletjövedelemnek csak kis részét fordítják a folyamatos szükségletek még magasabb színvonalú kielégítésére, nagyobb részét nagy értékű javak (és szolgáltatások) megszerzésére (igénybevételére) használják fel, illető—

leg ilyen célok megvalósítása vagy biztonsági tartalék képzése érdekében meg—

takarítják. Az első esetben tehát általában kisebb, az utóbbi esetben nagyobb — mértékű a megtakarítások növekedése;

b) milyen társadalmi rétegek, csoportok jövedelme emelkedik kisebb és melyeké nagyobb mértékben. Az egyes rétegek és csoportok kiadásának szer—

kezete ugyanis különböző az eltérő jövedelmi színvonal, az életmódbeli külön—

bözőségek miatt. Az eltérő kiadási szerkezet pedig a takarékosság szempontjá—

ból azt jelenti, hogy az egyes rétegek kiadásában az olyan javakra fordított kiadásoknak is eltérő az aránya, amelyeknek megszerzése takarékoskodást igé—

nyel és ez a körülmény a takarékossági hajlandóságra is kihat;

0) milyen az áruellátá—s színvonala, van-e elegendő mennyiségű, megfelelő minőségű és választékú áru, továbbá például milyenek a lakásszerzési, a kül—

földi utazási lehetőségek és általában milyen a szolgáltatásokkal való ellátottság színvonala. A megfelelő kínálat ösztönzőleg hat a további megtakarításra, a nem megfelelő mérsékli azt, sőt utóbbi esetben a már megtakarított összegek átmenetileg ,,kényszertartalékká" válnak, ami több szempontból is kedvezőtlen;

d) az áruk milyen körére és milyen feltételek mellett terjed kl a részlet—

vásárlás lehetősége. Bizonyos, olyan nagy értékű javak megszerzéséhez, amelyek részletfizetésre is vásárolhatók, a lakosság egyik része folyamatos takarékos- kodással gyűjti össze a vételhez szükséges anyagi eszközöket, míg a másik része részletfizetésre vásárolja meg az ilyen javakat. Tulajdonképpen mindkét eset—

ben takarékosságról beszélhetünk, s talán az egyiket előtakarékosságnak, mig a másikat utótakarékosságnak nevezhetjük. Az előtakarékosság azonban növe—

llőleg, az utótakarékosság (vagyis a részletvásárlás) mérséklőleg hat a lakosság takarékbetét— és készpénzállományának alakulására. A részletvásárlás lehető—

sége a takarékbetét— és készpénzállomány mérséklésén túl a kiadások szerke—

zetének alakulására is hatással van, a kereslet eredményes befolyásolásának egyik fontos eszköze;

e) hogyan alakul az átlagos árszinvonal, ezen belül egyes árucsoportok, cikkek árszínvonala, áraránya. Nyilvánvaló, hogy adott jövedelmi színvonal mellett például az élelmiszerek árszínvonalának növekedése mérsékli a meg—

takarítások lehetőségét. Ha azonban az élelmiszerek árszínvonalának például kismértékű növekedésével egyidejűleg a nagy értékű tartós javak árszínvonala jelentősen csökkenne, feltehetően másként alakulna a takarékossági hajlandó—

ság. A nagy értékű javak árszínvonalának jelentősebb mérsékléSe bizo—

nyára sok emberben olyan hatást váltana ki, hogy még a folyamatos kiadásokat igénylő javak fogyasztásának mérséklése árán is takarékoskodnának az említett javak megszerzése érdekében. Az árarányok változása tehát befolyásolja a meg—

takarítási lehetőséget és a takarékossági hajlandóságot is;

268 ' DR. emma: zs'rvm

f) hogyan alakul a takarékossági hajlandóság. A takarékossági lehetőséget *

nagyreszt meghatározzák a jövedelmi színvonal és az előzőkben felsorolt tényw _*

zők. Emellett nem hagyható figyelmen kívül az egyének döntésének szerepe.

Az egyének döntései, illetőleg takarékossági hajlandóságuk ugyanis sok esetben

a jövedelem és például az ellátottság (lakás, lakásfelszerelés és berendezés stb.) színvonalától függetlenül is különbözők. Elegendő itt utalni a Központi Sta— ,

tisztikai Hivatal egyik vizsgálatára, mely kimutatta, hogy az azonos taglét—

számú és jövedelmű munkás—alkalmazotti háztartások jövedelmének felhasz—

nálásában igen számottevők a különbségek (még az élelmezési kiadások között

is gyakoriak a másfél-kétszeres különbségek, nem beszélve a tartós javakra fordított kiadások többszörös különbségéről). Ezek a különbségek lényegé—

ben az eltérő igényekből, életmódból következnek A megtakarítások alakulá—

sában tehát lényeges szerepe lehet a takarékossági hajlandóságban bekövetkező változásoknak is.

A LAKOSSÁG BETÉTÁLLOMÁNYÁNAK ALAKULÁSÁVAL ÖSSZEFÚGGÖ NÉHÁNY KÉRDÉS

A takarékbetét-állomány gyorsuló ütemére jellemző, hogy a növekedés 1961-ben 1,2 milliárd, 1962—ben 2,1, 1963-ban 3,5, 1964-ben 4,5, 1965. l. felében

pedig 2,7 milliárd forint volt. A betétállomány növekedése oly módon követke- zett be, hogy folyamatosan gyarapodott a betétkönyvek, vagyis a takarékos,—

kodók száma és emelkedett az egy betétkönyvre jutó betétállomány összege is.

A betétállomány növekedésének azonban évről évre mind nagyobb hányada

származott az adott évet megelőző időben létesített betétkönyvek'be elhelye——

zett összegek állományának gyarapodásából és egyre kisebb hányada az adott évben létesített betétkönyvekbe elhelyezett összegekből. Ez a tendencia abból adódott, hogy a hosszabb ideje takarékoskodók számottevő része feltehetően már rendelkezik a viszonylag olcsóbb tartós fogyasztási javakkal, így ezek takarékossági céljai a nagyobb értékű javak (gépkocsi, lakás stb.) megszerzé—

sére irányulnak, míg a mindenkori új betéttulajdonosok nagy része kezdetben feltehetően elsősorban a viszonylag olcsóbb tartós javak (televízió, hűtőszek—

rény, bútor stb.) megszerzésére törekszik. (E megállapítás természetesen csak nagy általánosságban érvényes, minthogy a takarékoskodó-k különbözőképpen rangsorolják a megszerzendő javakat és a jelenlegi lakásellátottság, a lakás—

szerzési lehetőségek korlátozott volta és a nem mindig kielégítő árukínálat is sok esetben módosítja a megszerzendő javak sorrendjét.) Az egy betétkönyvre jutó betét összegének növekedése is lényegében annak következménye, hogy a betétállomány növekedésének mind nagyobb hányada származott a régebbi betétkönyvek betétállományának növekedéséből és ez a tendencia a betétköny—

vek betétnagysxág szerinti megoszlásának változásában is jelentkezett. Például a 10 000 forintnál nagyobb összeget tartalmazó betétkönyveknek az összes betét—

könyvekhez viszonyított százalékos aránya 1959 végétől 1964 végéig megket—

szereződött. Ami pedig a nagyobb összeget tartalmazó betétkönyvek számszerű alakulását illeti, 1959 végétől 1964 végéig a 10000 forintnál nagyobb összeget tartalmazó betétkönyvek száma több mint négyszeresére, ezen belül az 50 000 forintnál nagyobb összeget tartalmazóké pedig kb. nyolcszorosára növekedett.

Emellett feltételezhető, hogy a nagyobb összegű betéteket egyes takarékoskodók több betétkönyvben helyezték el, amihez a gépkocsinyeremény-betétkönyvek, nagymértékű elterjedése is hozzájárult. Amennyiben ezzel is számolni lehetne

(erre vonatkozó adatok természetesen nem állhatnak rendelkezésre), még in—

A LAKOSSÁG TAKAREKOSKODAS'A

969.;

kább kimutatható lenne az a tendencia, hogy a betétállomány összegének mind nagyobb hányada összpontosult a nagyobb összegű betéttel rendelkezőknél.

A gyorsan növekvő nagyobb összegű betéteket —— amint erre már utaltunk

—— elsősorban nem a viszonylag kisebb értékű tartós javak megszerzésére vagy például utazásra-üdülésre gyűjtötték, ezért a kereslet szempontjából különös figyelmet érdemelnek. Néhány körülményből arra lehet következtetni, hogy a betétállomány (ezen belül a nagyobb összegű betétek állományának) gyors növekedése az utóbbi években már bizonyos negatív jelenségeket is takar. A ta—

karékoskodók céljai ugyanis nem mindig valósulhattak és valósulhatnak meg, mert bizonyos javakból nem volt megfelelő kínálat. -

Az 1959. és 1963. évek között a nagy értékű tartós fogyasztási cikkek kis—

kereskedelmi eladása átlagosan 3,3—szer nagyobb ütemben növekedett, mint a lakosság jövedelme, 1964—ben pedig csak kb. ugyanolyan mértékben, mint a jövedelem. A nagy értékű tartós javak eladásának jelentős mérséklődése fel—

tehetően azzal is összefügg, hogy a nagyobb összeggel rendel-kező betéttulajdo—

nosok nagyobb része vagy már rendelkezik a viszonylag olcsóbb tartós fogyasz—

tási javakkal és ezért nem vásárolt vagy egy részüknek nem kielégítő a lakás—

helyzete és emiatt a lakásszerzés megelőzi náluk e javak beszerzését. Ezenkívül az 1963—1964. években nagymértékben fellendült idegenforgalom is számot—

tevően befolyásolhatta, illetve mérsékelhette a tartós javak forgalmát. Mindezek mellett bizonyos javakból nem állt elegendő mennyiség rendelkezésre. Például nem volt megfelelő kínálat a viszonylag olcsóbb, de magasabb igényeket ki—

elégítő bizonyos tartós fogyasztási javakból (korszerű televízió, magnetofon, mosógép stb.) és ez elsősorban a magas jövedelműek, illetve a nagyobb összegű betéttel rendelkezők kiadásait mérsékelte. Gépkocsiból 1964—ben állandóan hiány volt (a kereskedelem az 1963. évi 12 300 darabbal szemben 1964—ben csak 8700 darabot adott el a lakosságnak, pedig közben a gépkocsit vásárolni szán—

dékozók száma nagymértékben gyarapodott). A takarékbetét-állomány és ezen belül a nagyobb összegű betétek állományának alakulásában bizonyos tartós javak és a gépkocsi hiánya is számottevő szerepet játszott, de ezeknél lénye——

gesen nagyobb volt a szerepe a lakásszerzési lehetőségek korlátozottságának.

Az utóbbi 5—6 évben a szövetkezeti lakások, az öröklakások és az ún. társas- házak építésével, továbbá emeletráépítéssel lehetőség nyílt arra, hogy saját anyagi eszközökből és OTP hitelek igénybevételével a városokban jóval ala—

csonyabb összegű készpénzzel lehessen lakáshoz jutni, mint családi házak épi—

tésével, amelyeknek építése a városokban több szempontból nem kívánatos.

Az említett lakásszerzési lehetőségek —— a lakosság jövedelmeinek növekedésé—

vel párosulva -— odahatottak, hogy sokan takarékoskodni kezdtek szövetkezeti és társas lakások szerzése, illetve vásárlása céljából. Az igényeknek azonban csak minimális hányadát tudják kielégíteni. Például Budapest 5 nagyüzemében (a foglalkoztatottak együttes létszáma közel 100000 fő) 1964 Végén kb. negy—

venszer annyi szövetkezeti lakásigénylőt tartottak nyilván, mint amennyi lakást abban az évben ezek az üzemek kaptak. Évről évre egyre több ún. társasház- építést szerveztek, de ezek felépítéséhez nem volt elegendő anyag és kivitelező kapacitás, ezért Budapesten a társasház—építést szervező irodákat 1964—ben meg is szüntették. Ennek ellenére szerveznek ilyen építkezéseket, de a feltételek hiánya miatt az építtetöknek általában több évig várakozniok kell, amíg lakás—

hoz jutnak. Minthogy a szövetkezeti és a társasházlakások szerzése bizonytalan, az ún. öröklakás iránti kereslet ugrásszerűen növekedett. Mivel azonban ebből sem állt a keresletnek megfelelő mennyiség rendelkezésre, a vételárnak

270 na. *BARANYAI ISTVÁN

mind nagyobb hányadát kellett készpénzben fizetni annak aki lakást vásárolt.

A nagyobb összegű betétesek túlnyomó többsége azonban az öröklakás meg- vásárlására szükséges összeggel nem rendelkezik (és számottevő réteg nem is

képes a szükséges összeget összegyűjteni), ezért a lakásra takarékoskodók jelen— _ tős részének a pénze nem annyi ideig vanbetétben, mint ahogyan azt ők elkép— *

zelték, hanem sokkal hosszabb ideig. Természetesen ugyanez vonatkozik azokra

a betéttulajdonosokra is, akik gépkocsira vagy bizonyos korszerű, magasabb igényeket kielégítő, nagyobb értékű tartós javak beszerzésére várakoznak

A takarékbetét—állomány gyorsütemű növekedésében ——-— bár az alapvetően az életkörülmények javulásával függ össze —— tehát az említett negatív jelen—v

' ségek is bizonyos mértékig szerepet játszottak. Ez a szerep ma még kétség—

telenül nem túlzottan jelentős, de amennyiben például a gépkocsi—ellátásban es

a lakásszerzési lehetőségekben lényeges változás nem következik be, akkor a közeli években a betétállománynak már számottevőbb hányada lehet azaz ösze

szeg, amelyet a lakosság a kívánt célra nem tud felhasználni.

A KULÖNBÖZÓ JÖVEDELMI SZÉNVONALON ÉLÖ ,,

ÉS A KULÖNBÖZÓ TAGLÉTSZÁMÚ HAZTARTÁSOK TAKARÉKOSKODÁSA E fejezetben a folyamatos háztaitásstatisztikai adatgyűjtés keretében megfigyelt 4000 háztartás 1963. évi adatai alapján vizsgáljuk a háztartások jövedelme és kiadása közötti különbségeket. Ezek a különbségek egyeseknél megtakarításként, másoknál többletkiadasként jelentkeztek. Az első esetben -— amikor az évi kiadás kevesebb volt az évi jövedelemnél —— megtakarításról, illetőleg takarékoskodásról beszélhetünk, füg- getlenül attól, hogy a megtakarított összeg készpénzben vagy betétben jelentkezett—e a háztartásoknál. A második esetben —— amikor az évi kiadás összege több volt, mint az évi jövedelem -—— többletkiadásról, illetőleg ,,túlköltekezésről" beszélhetünk. Ez (utóbbi esetben az érintett háztartások az évi jövedelmükön felül még az előző évben vagy években megtakarított pénzüket, vagy annak egy részét is felhasználták (Meg kell jegyezni, hogy a ,,többletkiadás"—nak kizárólag a korábbi megtakarítás lehet a forrása, minthogy a háztartásstatisztikai adatgyűjtésnél a hitelre, illetőleg reszletre történt vásárlás eseten csak a tényleges törlesztés összege kerül kiadásként elszá—

molásra.)

Bizonyos célokra történő takarékoskodás időszaka és a cél elérésének időpontja természetesen háztartásonként eltérő, de az összes háztartást tekintve,, a takarékos- kodás és a takarékossági célok elérése ismétlődő folyamat. Ebből a folyamatból csak egy ,,szakaszt", az 1963. évet ragadjuk ki. Ezenkívül, mivel a takarékoskodás tekin—

tetében a szóródás közismerten igen nagy, a 4000 háztartás adatai az adott lehetősé- gekből következően csak a főbb tendenciák, összefüggések és arányok nagyságrendi jelzésére, illetve bemutatására alkalmasak.

A folyamatos háztartásstatisztikai adatgyűjtés keretében megfigyelt 4000 (2000 munkás—alkalmazotti, 2000 paraszti és kettős jövedelműi) háztartásnál elsősorban azt Vizsgáltuk meg, hogy mennyi volt azok száma, illetve mekkora volt azok aránya, amelyek az 1963. évi jövedelmüket teljesen felhasználták;

amelyek az évi jövedelmükből kisebb—nagyobb összeget megtakarítottak, to—

vábbá, amelyek a korábbi években megtakarított pénzüket (vagy annak egy részét) is 1963-ban realizálták, vagyis az 1963. évi kiadásuk több volt, mint az

évi jövedelmük.

A megfigyelt munkás—alkalmazotti háztartások kb. kétötöd része 1963—ban felhasználta jövedelmét; kb. kétötöd része kisebb-nagyobb összeget megtaka—

rított; kb. egyötöd részük pedig többet költött az évi jövedelemnél. A paraszti

iOlyan háztartások, amelyekben mezőgazdasági termelöszövetkezeti tag és munkabérrel rendelkező családtag is van.

A LAKOSSAG- TAKAREKOSKODÁSA 27 1

és kettős jövedelmű háztartások megoszlása ettől eltérő, közülük a munkás— és alkalmazotti háztartásokhoz képest kisebb arányban voltak azok, amelyek az évi jövedelmüket teljesen felhasználtak és nagyobb arányban az olyanok, ame—

lyek 1963—ban takarékoskodtak.

2. tábla

A megfigyelt háztartások megoszlása az 1963. évi jövedelem és kiadás közötti különbség iránya és nagysága szerint

Munk ás— ; Paraszti és lkl a; ' 'T; , , "

Az egy háztartásra jutó évi kiadás a a m 7ott1 ,Akettös ]ovodelmu háztartások megoszlása (százalék)

]. Legfeljebb ezer forinttal tért el a. jövedelemtől . 39 32

?. Ezer forintnál nagyobb összeggel kevesebb volt a jöve-

delemnél (takarékoskodók) 39 48

Ebből 1 — 3 1 _ en 21

ahol: 3 _ 5 ezer forinttal kevesebb 9 M)

5 —— 10 volt a. jövedelemnél 6 11

10 — 4 6

3. Ezer forintnál nagyobb összeggel több volt a jövede-

lemnél (túlköltekezők) 22 21)

Ebből 1 _ 3 ' 13 10

ahol: 3 —— 5 ezer forinttal több volt 4 5

5 — 10 a jövedelemnél 3 3

( w _ 2 2

Összes háztartás 100 100

Ezek az arányok csak nagyságrendileg, nem teljes pontossággal fejezik ki a takarékoskodás széles körű elterjedtségét, mivel az adatok csak egy naptári évre vonatkoznak és a naptári év általában nem esik egybe az egyes háztar-o tások takarékossági periódusaival, Például a jövedelmüket 1963-ban teljesen felhasználó háztartások (arányuk 39, illetve 32 százalék) közül is számosan

takarékoskodtak évközben, de az 1963—ra kitűzött takarékossági céljukat el—

érték és így a kiadásuk Végül kb. ugyanannyi volt, mint a jövedelmük. Emel—

lett bizonyos takarékoskodási céljukat nemcsak az előbb említett és az ún., ,,túlköltekező" háztartások érték el, hanem azok közül a háztartások közül is számosan, amelyek nem használták fel 1963—ban teljes egészében jövedelmüket.

A takarékoskodás általában a háztartáshoz mint jövedelmi és fogyasztási közösséghez kapcsolódik és kevésbé a háztartás egyes tagjaihoz. A takarékos- kodás az esetek nagy részében olyan javak megszerzésére irányul, amelyekből a taglétszámtól függetlenül háztartásonként csak egy darab szükséges. Emel—

lett azonban esetenként a takarékoskodási célkitűzések olyanok, amelyeknél a háztartáshoz tartozó személyek száma is szerepet játszik. Közismert továbbá,

hogy az életkörülmények színvonalát elsősorban az egy főre jutó jövedelem

nagysága fejezi ki, amely egyúttal a takarékossági lehetőséget is nagyrészt

determinálja. Ez utóbbi körülmények miatt a takarékoskodáss—al összefüggő_

tendenciákat és arányokat a továbbiakban elsősorban az egy főre jutó jöve—

delem nagysága szerint csoportosított adatok alapján vizsgáljuk.

27 2 ' DR. BARANYAI ISTVÁN

A jövedelmi színvonal és a takarékoskodás között természetesen egyér—

telmű és határozott az összefüggés. Ez az összefüggés abban jelentkezik,— hogy az egy főre jutó jövedelem egyre nagyobb összegével párhuzamosan: ' -

1. egyre kisebb azoknak a háztartásoknak az aránya, amelyeknél az évi jövede—- lem és kiadás összege vagy azonos volt vagy a kiadás csak kisebb mértékben tért el

a jövedelemtől; '

2. ugyanakkor pedig egyre nagyobb azoknak a háztartásoknak az aránya, ame- lyek egyrészt jelentősebb összeget megtakarítottak, másrészt amelyek jelentősebb összeggel túlköltekeztek, vagyis, amelyek korábbi megtakarításaikat is 1963—ban hasz- nálták fel.

Ezek a tendenciák mind a munkás—alkalmazotti, mind a paraszti és kettős jövedelmű háztartásoknál határozottan és egyértelműen jelentkeznek.

8. tábla

A különböző nagyságú egy főre jutó jövedelemmel rendelkező háztartások megoszlása az 1963. évi jövedelem és kiadás közötti különbség iránya és nagysága szerint

Az összes háztartások közül azoknak a százalékos aránya, amelyeknél az egy főre jutó évi kiadás

Az egy főre jutó évi jövedelem 100 —— 1000 forint 1000 forintnál - Összes havi átlaga (forint) közötti összeggel nagyobb összeggel háztartás

kb. azonos volt a jöve-

delemmel kevesebb több kevesebb több volt, mint a jövedelem

Munkás-alkalmazotti háztartások

—— 600 ... 34 32 30 3 1 100

600 —— 800 ... 22 42 25 8 3 100

800 ——1000 ... 18 34 29 12 7 100

1000—1200 ... 18 34 22 17 9 100

1200 %1400 ... 10 29 21 28 12 100

1400— ... 10 23 15 35 17 100

Átlagosan 18 3 2 23 ] 8 9 1 00

Paraszti és kettős jövedelmű háztartáeok

— 600 ... 25 35 25 8 7 1 00

600 —— 800 ... 19 35 20 16 10 100

800—1000 ... 13 30 18 29 10 100

1000—1200 ... 8 25 18 40 9 100

1200—1400 ... 5 16 14 53 12 100

1 400 —- ... 3 1 2 14 55 l 6 1 00

Átlagosan 1 5 29

19 27 1 0 100

A jövedelmi színvonal és a takarékoskodás közötti határozott és egyér—

'telmű összefüggés mellett, bár nem nagy arányban, de még az egészen ala—

csony jövedelmi színvonalon élők között is voltak olyan háztartások, amelyek kisebb—nagyobb összeget megtakarítottak, ugyanakkor az egészen magas jöve—

.A LAKOSSAG TAKAREKOSKODAS'A

273

delműek között is előfordultak olyan, esetek, amikor az évi jövedelmet teljes egészében felhasználták. Ez utóbbival kapcsolatban azonban meg kell jegyezni, hogy a magas jövedelműeknek bizonyos célok eléréséhez természetesen jóval rövidebb ideig kell takarékoskodiniok, mint az alacsonyabb jövedelműeknek, ezért a magas jövedelmű ,,nem takarékoskodó" háztartások már évközben számottevő összeget forditottak például tartós javak beszerzésére és ez az egyik oka annak, hogy náluk a vizsgált évben nem jelentkezett megtakarítás. Az alacsony jövedelmű takarékoskodó háztartások helyzetének megítélésénél pedig figyelembe kell venni, hogy ezek a háztartások a mindennapi alapvető szük—

,ségleteik kielégítésének a rovására takarékoskodtak, bizonyos nagy értékű ——

de számukra szintén alapvető és létfontosságú — javak megszerzése érdekében.

Az egy főre jutó jövedelem nagysága mellett természetesen még más ténye—

zőknek is szerepük van abban, hogy az egyes háztartások takarékoskodnak—e vagy sem és ha igen, milyen mértékben és arányban.

Közismert, hogy a háztartások egy főre jutó jövedelmének a kialakításá—

ban lényeges szerepe van annak, hogy milyen a háztartáson belül a keresők és eltartottak aránya. Ilyen körülmények között _az alacsony egy főre jutó jöve—

delemmel rendelkezők nagyobb része a több gyermekes, népesebb háztartások—

ból, a magas jövedelműek nagyobb része pedig a kisebb taglétszámú háztartá—

sokból tevődik össze. A népesebb — tehát a túlnyomó részben átlagosnál ala- csonyabb jövedelmű —— háztartások közül ezért aránylag sokkal kevesebben tudnak jövedelmükből fejenként akkora összeget megtakarítani, mint a kisebb taglétszámú —- túh'iyomórészt az átlagosnál magasabb jövedelmű —— háztartások közül. Azonos nagyságú egy főre jutó jövedelem esetén azonban a népesebb háztartásoknak nagyobb a lehetőségük a takarékoskodásra, mint a kisebb tag—- létszámúaknak. A háztartás közös szükségleteire (például lakásfenntartásra, újságra, rádióelőfizetésre, mosógépre stb.) fordított kiadások ugyanis termé—- ,szetesen nem arányosak a háztartás taglétszámával, vagyis e tételeknél az egy főre jutó költségek összege a nagyobb létszámú háztartások—nál szükségszerűen alacsonyabb, mint a kisebb létszámúaknál. Ezenkívül a nagyobb létszámú ház—

tartások tagjai közül nagyobb a gyermekek aránya, mint a kisebb létszámú háztartásoknál, a gyermekek szükségletei pedig például élelmezésből, ruház—

kodásból .stb. kisebb összeget igényelnek, mint a felnőttek-é. Mindezek alapján a népesebb háztartások közül a kisebb taglétszámúakhoz képest bár aránylag sokkal kevesebben takarítottak meg fejenként ezer forintnál nagyobb összeget, de amelyek ezt megtakarították, azok —— az előbbiekben részletezett okokból következően — lényegesen alacsonyabb jövedelmi színvonal mellett érték ezt el, mint a kisebb taglétszámú háztartások. A fejenként ezer forintnál nagyobb összeget megtakarító és ilyen összeggel ,,túlköltekező" háztartások közül ugyanis a népesebb háztartások egy főre számitott jövedelme lényegesen alacsonyabb, mint a kisebb taglétszámú háztartásoké.

Minél nagyobb az egy főre jutó jövedelem nagysága, annál magasabb a takarékoskodó háztartások aránya. Emellett a jövedelem nagyságával párhuza—

mosan a takarékoskodó háztartások megtakarításainak összege is egyre maga—

sabb. A fejenként ezer forintnál nagyobb összeget megtakarító háztartások egy

háztartásra számított évi megtakarítása a munkás-alkalmazotti háztartásoknál

átlagosan 7000, a paraszti és kettős jövedelműeknél pedig 7500 forint volt.

Ezeken az átlagokon belül azonban a ' vizsgált 6 jövedelemcsoportba tartozók egy háztartásra számított megtakarítása —— a jövedelem egyre növekvő össze—

gével párhuzamosan —— a munkás—alkalmazotti háztartásoknál 5700 forinttól

4 Statisztikai Szemle

274 * VDR. BARANYAI ISTVÁN

8100 forintig, a paraszti és kettős jövedelműxházwrtásoknál pedigr5300 torinttóí

11 000 forintig emelkedik. Ugyanakkor a 'megtakarított összege—.k jövedelemhez

viszonyított arányai —— a megtakarítások abszolút összegétől eltérően ——- az egy, főre jutó jövedelem nagyságától Szinte függetlenül, a vizsgált 6 jövedelemcso—V portban 16—25 százalék között szóródnak. Az arányok ilyen alakulása _a, már említett körülményre, vagyis arra vezethető vissza, hogy a magas jÖVedelmú takarékoskodó háztartások már évközben is inkább vásároltak nagyobb értékű javakat, mint a szintén takarékoskodó,'de az átlagosnál alacsonyabb jövedelmi színvonalon élő háztartások. !

4. tábla

A fejenként ezer forintnál nagyobb összeget megtakarító és ilyen összeggel ,,túlköltekező" háztartások aránya és jövedelme taglétszám szerint ;

A fejenként évi ezer forintnál Az 1963. évi egy főre jutó jövedelem a fejenként ezer forintnál

nagyobb össze- nagyobb összeg- ""—" '— —"—_—— az Összes

A háztartás taglétszáma (fő) get meg- gel ,,túl- nagyobb össze- nagyobb összeg- megfigyelt , takarító költekező" ,get meg- gel ,,túl—

takarító ; költekező"

háztartások aránya (százalék) háztartásoknál (ezer forint)

Munkás-alkalmazotti háztartásoknál

1—2 ... 25 ' 14 l l9,5 1 18,4 lő,?)

3—4 ... 19 l 8 l l3,8 ' 13,8 11,9

5 — ... 5 4 ; 12,5 10,9 s,5

Átlagosan 18 9 15,0 14,7 11,6

Paraszt—i és kettős jövedelmű háztartásoknál

l —2 ... 33 13 , [ 14,3 12,6 12,4

3—4 ... 28 9 12,3 11,2 10,4:

5 -— ... 16 8 10,0 9,4 ' _ 8,3

Átlagosan 27 10 12,3 11,0 10,0

A ,,túlköltekező" háztartások tekintetében is — természetesen ellentétes előjellel -— hasonlók az összefüggések: a jövedelem egyre nagyobb összegével párhuzamosan az ilyen háztartások aránya és egyúttal többletkiadásuk összege (a kiadás és a jövedelem különbsége) is egyre emelkedik. A többletkiadások jövedelemhez viszonyított arányai azonban a jövedelem egyre nagyobb össze—

gével párhuzamosan csökkenő tendenciát mutatnak.

A HÁZTARTÁSOK TAKAREKOSKODÁSANAK KÖRÚLMÉNYEI És CÉLJAI

Attól függően, hogy a háztartások "takarékoskodnak—e vagy sem, kiadásaik, illetőleg fogyasztásuk színvonala még azonos jövedelmi viszonyok ,mellett 13 jelentősen eltérő. Ezek az eltérések a kiadások, illetőleg a fogyasztás különböző jellegű csoportjainál természetesen különböző súllyal és mértékkel jelentkeznek.

A LAKOSSAG TAKAREKOSKODAS'A 275

Azok a háztartások, amelyek a vizsgált évben jelentősebb összeget meg- takarítottak, a folyamatos kiadásokat igénylő szükségleteik kielégítésére ter—

mészetesen számottevően —— 7—15 százalékkal — kisebb összeget fordítottak,

mint azok a háztartások, amelyek bár hasonló nagyságú jövedelemmel rendel-

keztek, de a Vizsgált évi jövedelmüket szinte teljes egészében felhasználták,

tehát nem takarékoskodtak. A takarékoskodó háztartások a tartós jaVak be—

szerzésére, továbbá a lakásvásárlásra és építkezésre fordított kiadások nagysága tekintetében még nagyobb mértékben elmaradtak a nem takarékoskodó háza tartásoktól, minthogy takarékoskodásuk nagy része éppen e javak jövőbeni megszerzése érdekében történt.

5. tábla

A különböző nagyságú jövedelemmel rendelkező takarékoskodó háztartások kiadása az azonos jövedelmű, de nem takarékoskodó háztartások kiadásának százalékában

A fejenként ezer forintnál nagyobb összeget megtakarító

munkás— _ paraszti és kettős munkás- _ paraszti és kettős Az egy főre jutó évi nettó alkalmazotti jövedelmű alkalmazotti jövedelmű

jövedelem havi átlaga

(forint) háztartások folyamatos kiadásokat háztartások tartós javak beszerzésére, _ igénylő szükségletek-e' lakásvásárlásra, építkezésre fordított egy főre jutó kiadása a nem takarékoskodó háztartások kiadásának

százalékában

!

—— 600 ... 91 89 89 35

600 —— 800 ... '. . 88 85 59 55

800 —1000 ... 87 87 68 46

1000 — 1200 ... 90 86 60 60

1200—1400 ... 85 75** 97 118**

1400 —- ... 93 89 87 47

' Itt és a továbbiakban: élelmezésre, italra, dohányárura, ruházkodásra, lakásfenntartásra (lakbér, fűtés, világítás, karbantartás), művelődésre, oktatásra, szórakozásra, közlekedési szol- gáltatásokra és egyéb folyamatosan felmerülő szükségletekre. E felsorolt tételek nem tartoznak teljes egészükben a ,,folyamatos" szükségletek közé, de egyrészt a rendelkezésre álló adatok nem tették lehetővé a teljesen pontos elhatárolást, másrészt a kérdéses tételek számottevően nem befo—

lyásolják az adatok nagyságrendjét, illetve arányát.

** A nem takarékoskodó háztartások száma — amelyeknek adataihoz a viszonyítás történt — mindössze csak nyolc volt a megfigyeltek között. E háztartások élelmiszer—fogyasztása a jövedelmi színvonalat is figyelembe véve nagyon magas volt, a tartós javakra forditott kiadásuk pedig nagyon alacsony. Ebből adódik, hogy ebben az összebasonlításban a folyamatos kiadások indexe csak 75 (míg a többi esetnél az index 85—91 között mozog), míg a tartós javak és a lakás tekin- tetében pedig jóval lon—on felüli (a többi esetnél jóval 100—on aluli).

A különböző nagyságú jövedelemmel rendelkező takarékoskodó háztartások a folyamatos kiadásokat igénylő szükségletek közül általában élelmezésre, ru—

házkodásra és egyéb tételekre is kisebb összege-ket forditottak, mint a hasonló jövedelmi szinten élő, nem takarékoskodó háztartások. A korábban már emlí—

tettek szerint, az egészen alacsony jövedelemmel rendelkezőknek csak igen kis hányada takarékoskodott és ezek is csak a legalapvetőbb szükségleteik kielé—

gítésének rovására takarékoskodhattak. Az ilyen alacsony jövedelmű takaré-

koskodó háztartások élelmezésre fordított kiadása nem, vagy csak minimális

összeggel kevesebb ugyan, mint a hasonló körülmények között élő nem takaré—

koskodóké, de ez az összeg oly alacsony, hogy még a kielégítő mennyiségű táplálkozást is alig fedezi, nem beszélve a minőségről, táplálkozásukvegyoldalú—

ságáról. Ilyen körülmények között az alacsony jövedelmű háztartások a szűkös

4!!!

,

276 ; ,, DR. BARANYAI is'rrvm, '

élelmezésük mellett elsősorban ruházkodás—uk és egyéb alapvető szükségleteik

kielégítésének a rovására takarékoskodtak. A közepes, de még inkább a magas jövedelemmel rendelkező háztartások takarékoskodása természetesen nem igé— ; L' nyel ilyen erőfeszítést. E háztartások élelmezési, ruházkodási stb. kiadása ala—- csonyabb ugyan, mint a hasonló jövedelmi sZínvonalon élő nem takarékoskodó

háztartásoké, de még így is sokkal magasabb, mint az alacsony jövedelemmel!

rendelkező nem takarékoskodó háztartásoké. *

Lényegesen eltérő a helyzet az ún. ,,túlköltekező" háztartásoknál. Ezek a háztartások, illetőleg ezek közül az alacsony és a közepes nagyságú jövedelem—

; mel rendelkezők a folyamatos kiadásokat igénylő szükségletekre nagyobb ösz—

szeget fordítottak, mint a hasonló jövedelmi színvonalon élők közül azok a

háztartások, amelyeknek kiadása azonos volt jövedelmükkel. Ugyanakkor az

átlagosnál magasabb jövedelműek ilyen célokra fordított kiadása Csak kb ugyanannyi vagy kevesebb Volt, mint a nem takarékoskodó háztartásoké. *

A háztartások két csoportja, vagyis a ,,túlköltekezők" és a nem takarékos-

kodók között természetesen a tartós javak beszerzésére és a lakásvásárlásra, L— —

építkezésre fordított kiadások tekintetében igen jelentős, 2—5—szörös különb;

ségek jelentkeznek, minthogy a ,,túlköltekező", vagyis a vizsgált évet megelö—

zően takarékoskodó háztartások céljai nagyrészt e javak megszerzésére irá-

nyultak és a célul kitűzött beszerzéseket stb. a Vizsgált évben valósították meg.

6. tábla

A különböző nagyságú jövedelemmel rendelkező ,,túlköltekező" háztartások kiadása az azonos jövedelmű nem takarékoskodó háztartások kiadásának százalékában

A fejenként ezer forintot meghaladó összeggel ,,túlköltekezö"

munkás— paraszti és kettős munkás- paraszti és kettős Az e főre jutó évi alkalmazotti jövedelmű alkalmazotti jövedelmű jövedam havi átlaga

(forint) háztartások folyamatos kiadásokat háztartások tartós javak beszerzésére, igénylő szükségletekre lakásvásárlásra, építkezésre fordított egy főre jutó kiadása a nem takarékoskodó háztartások

kiadásának százalékában

—- 600 . . ... 121 ' 120 240 502

600 — 800 ... 107 ' 111 242 251

800 — 1000 ... 109 104 205 203

1000 -— 1200 ... 101 105 215 224

1200 — 1400 ... 89 87 281 410

1400 -— ... 101 94 312 219

A takarékoskodó és a ,,túlköltekező" háztartások kiadásainak előbbiek sze—

rinti alakulásából következően az azonos nagyságú egy főre jutó jövedelem—

mel rendelkező háztartások kiadásának szerkezete attól függően nagyon eltérő, hogy kiadásuk milyen irányban és milyen mértékben tért el jövedelmüktől.

A ,,túlköltekező" háztartások kiadásából például az élelmezésre fordított ki—

adás aránya lényegesen alacsonyabb, a tartós javak beszerzésére és a lakás;

szerzésre fordított kiadásoké pedig sokkal magasabb, mint a takarékoskodó

háztartásoké. (Lásd a 7. táblát.)

A LAKOSSÁG TAKAREKOSKODAS'A ' '; 277

Ezek a takarékoskodástól függő szerkezeti különbségek az alacsony, a köze——

pee és a közepesnél magasabb jövedelemmel rendelkező munkás-alkalmazotti, : valamint a paraszti és kettős jövedelmű háztartásoknál is fennállnak.

A háztartások adatai lehetőséget nyújtanak arra is, hogy nagyságrendileg meghatározzuk a megtakarított összegek felhasználásának tárgy, illetve cél

szerinti arányait.

A jelentősebb összeget megtakarított és az ilyen összeggel ,,túlköltekező" , :

háztartások egy főre jutó évi jövedelmének átlagos nagysága ugyanis mind a munkás—alkahnazotti, mind a paraszti és kettős jövedelmű háztartásoknál kb.

azonos (a munkás—alkalmazotti háztartásoknál 15 000, a paraszti és kettős jöve—

delműeknél pedig 11 000, illetve 12000 forint). Ugyanakkor e két csoportba tartozó háztartások kiadásai között az egy háztartásra számított különbség évi

12 000 forint.

7. tábla

Az 1000—1200 forint egy főre jutó havi átlagos jövedelemmel rendelkező háztartások kiadásának szerkezete

A munkás-alkalmazotti A paraszti és kettős jövedelmű háztartások kiadásának százalékos megoszlása, amelyeknél

az egy főre jutó kiadás

Kiadási főcsoport ezer forintot meghaladó ezer forintot meghaladó kb. azonos összeggel kb. azonos osszeggel

lt '" - .

319333 kevesebb több 312333 kevesebb - több

volt, mint a jövedelem volt, mint a jövedelem

Élelmezés ... 45 48 39 54 56 43

Ruházkodás és egyéb folya—

matosan felmerülő szükség-

letek ... 40 41 34 31 33 29

Folyamatosan felmerülő szük—

ségletek összesen ... 85 89 73 85 89 72

Tartós javak, lakásvásárlás és

építkezés ... 1 5 1 l 27 1 5 l 1 28

Összes kiadás 1 00 1 00 1 00 100 1 00 1 00

Amennyiben tehát a lényegében azonos jövedelmi színvonalon élő ,,túl—

költekező" és takarékoskodó háztartások évi kiadásait összehasonlítjuk, az e két csoportba tartozó háztartások kiadása közötti 12 000 forintot kitevő különbség tárgy, illetve rendeltetés szerinti megoszlása közvetett módon ugyan, de hozzávetőleges képet nyújt a takarékoskodás cél szerinti megoszlásáról. E számítás eredményei szerint a megfigyelt ,,túlköltekező" munkás—alkalmazotti háztartások a megtakarított összeg 53 százalékát nagy értékű tartós javakra (beleértve a járműveket is), 27 százalékát lakásszerzésre, további 20 százalékát pedig egyéb célokra használták fel. A panaszti és kettős jövedelmű háztartások megtakarításainak felhasználásában a lakás nagyobb (47 százalék), a nagy értékű tartós javak beszerzése pedig kisebb súllyal (26 százalékkal) szerepelt, mint a

munká—Saalkalmazotti háztartásoknál. Amennyiben a megtakarítások felhaszná-

lására vonatkozó arányokat a népesség két rétegének tényleges megoszlási arányaival súlyozzuk, a két fő réteg együttes megtakarításainak 42 százalékát tartós javakra, 35 százalékát lakásszerzésre, 23 százalékát pedig egyéb célokra

használták fel 1963-ban a megfigyelt háztartások.

3278 * * DR.LBABMAI: ALAKOSSAG TAKAREKO$K A;

PEÉEOME __

Ba nocnenune uempe rosa explain): s cőépera'renbnue Kaccu nacenenns YBEHH'IH óonee, nem B Tpu pasa vi onuospemenno veenusnnucb n Hanuuuue nemsm v naceneunn. G _ _ nousepraer ananusy sonpocm, cassaunbxe c npeapameuuem cőepemeimn s maccoso'e HB *

anem. nccneiwe-r npwmubx öucrporo vsenmeuus axnanon; momao mi comm—b ero'r upone c ' őnaronpnmnbm mm HET; Kaxoü xápaK—Tep, COOTBBTCTBBHHO, Kaxoe Hanpasnenue seem—1

— Te npoőnemm cnpoca, KOTOpble Bbmsuraio'rcs vsenmenuem emailen B cőepera'renbnbxe Katica;

B Kaxoü mepe, npn Kai—mx ycnoeusx nenam'r cöepemenun omenbuue cnou u 'r. .a. Sanumaeec * apemennoü csssbw memnv cpennumn ;noxonamn " cöepemesusmn " Tens (ban—T _ ;

pamn, Koropme, Kpome oőuiero nemeneunn' nokonos, OKZiSbiBalOT cymecreeimoe Bum! el—

Ha nnnamnxy cöepemenm'i. C'ra'rbn ananneupver amvannnme npOÖJleMb! cnpoca u npeJ'iJm-H mem/m, CBH3aHHble c nemeuenuem mcnanos B cöepera'renbsbie Kaccu (: mmm epe-Hun paemepos '

emailen, cőepemenns Jimi, mnavmnx npn pasnmnbix vposssx zioxonos, vcnonus n' nem! " r _ * ux cöepemennü.

SUMM'ARY

In the last four years the amount of the deposits of the population in savings banks has more than trebled and during the same time also the cas—h balance of the population has increased. The article analyses the problems connected With the _ _: mass spread of swavings: the author examines the causes of the rapid increase; if

the process could be considered favourable or not; demand problems ofrwhat kind or of what direction are raised by the increase in the' stack of savings; to what extent and under What circumstances the individual strata save up etc. Ha deals With the temporal relation between the average incomes, on the one hand, and the savings of the population, on the other, as well as With the factors influencing the changes in! the savings considerebly by means of the average changes in the incomes.

He analyses the present problems of the demand and supply connected With _the change of the deposits in savings banks by the size of the deposits, the savings' of — those living on different income levels, the circumstances and purposes of their "

savings.