934 STATISZTIKAI IRODALMI FlGYELÓ
A lineáris Engel—görbék modellje alapján egyszerűen meghatározható a Laspeyres-féle árindex súlyrendszere és maga az árindex is. Az így kapott árindex az egyes családok.
illetve rétegek átlagos kiadásának függvé- nye. Attól függően, hogy a jövedelemnek mi- lyen előjelű együtthatója van. állapítható meg az, hogy az árindex az összkiadás nö- vekedésével növekszik vagy csökken. Ez más szóval azt jelenti. hogy az alacsonyabb és magasabb jövedelemkategóriájú lakosságot az áralakulás mennyire eltérően befolyásol- ja. Mahalanobis korábban azt a hipotézist állította fel, hogy az áremelkedés az alacso- nyabb jövedelemkategóriához tartozó. tehát a szegényebb lakosság életkörülményeit na- gyobb mértékben rontja, mint a jobbmódú- akét.
A jelen tanulmányban a szerzők a háztar- tások kiadási szerkezetét az ,.addi—log" kl- adási modell alapján vizsgálják. Ez a mód- szer bonyolultabb, mint az első kettő. de el—
vi felépítését tekintve csak abban különbözik azoktól, hogy az összegek és szorzatok he- lyett szorzatokkal és hatványkitevőkkel ope- rál. A módszert az 1953—1974—es időszakra rendelkezésre álló adatok alapján próbálták ki. A tanulmány ismerteti a számítások leg- fontosabb eredményeit, különösképpen a kü- lönböző kategóriákra vonatkozó árindexewket.
A számítások eredményei arra utalnak.
hogy az indiai lakosság szegényebb rétegeit az elmúlt tíz évben az infláció súlyosabban érintette. mint a gazdagabbakat. 1953—1964 között az ellenkező tendencia érvényesült.
Végül a tanulmány fontosabb megállapi- tásai többek között arra utalnak, hogy nem mindig érvényes a Mahalanobis-hipotézis, mi- szerint az infláció a szegényeket mindig na—
gyobb mértékben sújtja. mint a gazdagokat.
A számítások eredményei elsősorban az al- kalmazott modelltől függnek, és ezért a kulcskérdés a háztartási kiadások megfelelő modelljének kiválasztása.
A felhasznált adatok pontossága, megbiz- hatósági intervalluma nem ismert, és az ana—
lízis módszereit szigorúan elméleti alapon nem könnyű megvédeni. További kisérletek valószínűleg e módszert tekintve újabb ér- dekes eredményeket adnának. Egy érdekes kísérlet lehetne a növekedési paraméterek és egyenlőtlenségek változásának az árala- kulásra gyakorolt differenciális hatását meg- vizsgálni egy feltételezett jövedelemeloszlás mellett. Ebből megfelelő parametrikus felté—
telezések is adódnának a kiadások és a jó- vedelmek viszonyára. Jelenleg egy olyan vizs—
gálat van folyamatban, amely az itt ismer—
tetett különböző árdeflátorokat a változatlan árakon számitott jövedelemeloszlósokra al-
kalmazza.
(Ism.: Marton Ádám)
MOSZKOVCSENKO, V.:
A SZOLGÁLTATÁSOK FOGYASZTÁSA ÉS MERESE (Pbtrebleníe uszlug i ego izmerenia.) —- Vesztm'k Sztatisztíki. 1976. 7. sz. 45—48. p.
A szovjet népgazdaság 1976—19'80. évekre előirányzott fejlesztésének irányelvei alapján jelentősen növekszik a lakosság fogyasztása.
s ezen belül a szolgáltatások igénybevétele is. Ennek megfelelően nagy fontosságot nyer az anyagi javak és szolgáltatások termelése és fogyasztása törvényszerűségeinek tanul- mányozása. a növekedésre ható tényezők feltárása, közgazdasági elemzésük módszer- tani továbbfejlesztése.
A lakosság által fogyasztott szolgáltatá—
sok teljes terjedelmének áttekintésére érték—
mutatók szolgálnak, ami a szolgáltatások sa- játos jellege miatt jónéhány problémát vet fel. A lakosság részére nyújtott szolgáltatá- sok népgazdasági szintű elszámolási rend- szerében két jellegzetes szolgáltatáscsopor- tot különböztetnek meg. Az egyik csoportba az egészségügyi, a kulturális, az oktatási, a társadalombiztosítási stb. intézmények ingye- nes. illetve kedvezményes szolgáltatásai tar- toznak. A szolgáltatások másik csoportját a közszolgáltató vállalatok, intézmények által a lakosság részére pénzért teljesitett szolgál- tatások képezik, amelyek, ennek megfelelő—
en a lakosság pénzjövedelmének és -kiadásá—
nak mérlegében szerepelnek. A szolgáltatá—
sok értékének elszámolása a szolgáltatást nyújtó vállalatok és intézmények reális gaz- dálkodási feltételeihez igazodva történik. a- mikor is a fizetett szolgáltatásokat a tényle- ges árbevétel szint'jén számolják el, az in- gyenes és kedvezményes szolgáltatásokat pe- dig az ilyen intézmények fenntartására for- ditott állami és szövetkezeti kiadások össze- gén értékelik.
Szerző részletesen elemzi a szolgáltatások létrejöttének feltételeit, a szolgáltatási szfé- rának a termelő szférával való kapcsolatát.
Megállapítja, hogy az anyagi termelés ága- zataiból származik egyfelől a szolgáltatás- ban foglalkoztatottak létfenntartási eszkö—
zeinek alapja, másfelől a nem termelő ala- pok és a folyó anyagfelhasználás is. Ugyan- akkor sem a nem termelő alapoknak. sem a folyó anyaafelhasználás—nak a lakosság ál- tal történő közvetlen vagy közvetett igénybe- vétele nem lehetséges a szolaáltatási szfé—
ra dolgozóinak tevékenysége nélkül. Az anya—
gi iavak tehát a szolgáltatási szféra dolgozói—
nak tevékenysége által válnak a fogyasztás tárgyává, így ez utóbbi munka mindig anya- gi forrásokat is mozgósít.
A tanulmány szerzője kifejti nézeteit a szolgáltatásokat létrehozó munka közgazda—
sági természetéről, utalva az alapul szolgá- ló marxi tételekre. Rávilágít a szolgáltatások értékmutatója értelmezésének problémáira
STAT!SZTlKAl lRODALMi FlGYELÓ
935
különös tekintettel arra, hogy az áraknak az
értéktől való tervszerű eltéritése esetén mind
a fizetett, mind az ingyenes és kedvezmé-
nyes szolgáltatások értékmutatója -— mind- két irányban — eltérhet a szolgáltatások elő- állításához szükséges társadalmi munkará—
forditás értékétől. Ez a körülmény túlozhat—
jo vagy kisebbítheti a szolgáltatási szféra dolgozóinak hozzájárulását az anyagi jaVak és szolgáltatások teljes személyes fogyasztó- si alapjának kialakításához. Szerző úgy véli, hogy ez nem a számítás módszeréből, ha—
nem az árképzés sajátosságaiból következik.
A tanulmány második részében Agabab- [annak azzal a tételével foglalkozik, amely szerint a lakosságnak nyújtott szolgáltatáso- kat a teljes élőmunka-felhasználás figyelem- bevételével kell számba venni, a következő
képlet alkalmazásával:
R —5— k
__ elt a!
ahol:
R -— a szolgáltatások volumene, S — a megtermelt nemzeti jövedelem, al, ch — az anyagi termelésben és a szol- gáltatásokban dolgozók év köze—
pi létszáma.
k — a munka bonyolultsági koefficien- se a szolgáltatósokban.
Szerző a képletben ellentmondásokat lát.
Helyteleniti azt a feltételezést, hogy az anya- gi termelésben és a szolgáltatások szférájá- ban azonos termelési viszonyok érvényesül- nek, hogy a szolgáltatásban dolgozók részt vesznek a nemzeti jövedelem létrehozásában.
Nem tartja helyesnek a népgazdasági ágak szerinti munkás— és alkalmazotti létszám al- kalmazását, mert az nem felel meg a szol—
gáltatási tevékenységet végzők tényleges lét- szám-elhelyezkedésének. Vitába száll a mun—
ka bonyolultsági koefficiensének értelmezé- sével, mivel az csak a képzettség szintjét és a szakmában felhalmozott termelési ta- pasztalatot tekinti mértékadónak, de nem te- jezi ki a tevékenység konkrét társadalmi—
gazdasági formáját.
Az ingyenes szolgáltatások számításával kapcsolatban Rutgaizer által felvetett gon- dolatokat szerző úgyszintén kritikusan fogad- ja. A szocializmusban érvényesülő áru- és pénzviszonyokra utalva kifejti véleményét a szolgáltatási árak tartalmának értelmezésé- vel kapcsolatban. és rámutat a helytelen fel—
tételezésből fakadó számítási pontatlansá- gokra.
A szerző végül megállapítja, hogy a lakos—
ság által fogyasztott összes szolgáltatás köz- gazdasági értékelésének megoldása bonyo—
lult feladat, amely további kollektiv erőfeszí- tést kíván.
(Ism.: Arányí Emil)
DEMOGRÁFIA
VARUGIN. V. N. —- ARGUNOVA. K. D. — MAKAROVA. I.. V.:
A TERULETEK KÖZÖTTI VÁNDORLÁS REGRESSZlÓ—ELEMZESE
(Regreszszionnüj analiz mezsrajonnüh migracionniih proceszszov.) — Szociologícseszkie lszsziedovaní/a.
1976. 2. sz. 82—88. p.
A különböző társadalmi—gazdasági jelen—
ségekre vonatkozó szovjet kutatások között a vándorlás vizsgálata igen előkelő helyet fog—
lal el. Ez alapvetően abból adódik, hogy a migrációs folyamatoknak a Szovjetunió sajá—
tos viszonyai között különös jelentősége van.
E folyamatok tervszerű szabályozása ugyan- is nagymértékben befolyásolja a különböző körzetek gazdaságfejlesztési programjának hatékony megvalósítását.
A népesség vándorlását kutató szakembe- rek körében a vándorlás okaira vonatkozóan többféle hipotézis látott napvilágot. lgy töb- bek között meglehetősen elterjedt az a hipo- tézis. amely a migrációs folyamatokat a munkaerő-szükséglet és a rendelkezésre álló munkaerőforrás eltérő arányával hozza kap- csolatba. (Lítviakov és Kosztakov.)
Perevedencev szerint a vándorlást az egyes területek eltérő életszínvonala okozza.
Zajcev felfogása szerint a vándorlási egyen—
leg egyik vagy másik területen a gazdasági tejlettségtől. a lakosság életszínvonalától és a munkaerő-ellátottságtól függ. Végül Rüba- kovszkij nézete szerint a vándorlás célja az adott terület munkaerő-ellátottságával, in- tenzitása pedig az életszínvonal területi kü-
lönbségeivel van kapcsolatban.
A migrációs folyamatok kutatásánál egy- aránt felhasználnak statisztikai. közgazdasá—
gi. matematikai és szociológiai módszereket, illetve ezek különböző kombinációit. Egyik ilyen módszer a regresszíóelemzés, amelynek segítségével megállapítható a vándorlási pa—
raméterek és a társadalmi—gazdasági ténye—
zők közötti függőség.
1975—ben a Szovjetunió Tudományos Aka—
démiájának Szociológiai Kutatóintézete hiva—
talos statisztikai adatok alapján korreláció—
és regresszió-számításokat végzett a vándor—
lási folyamatokról az arhangelszki és a ha- barovszki területen. A kutatás alapvetően módszertani jellegű volt, azzal a céllal, hogy
