Statisztikai szótár: Társadalmi termelés – Bruttó termelés – Egy lakosra eső termelés – Termelési eszközök és fogyasztási javak – A termelés fizikai terjedelme

STATISZTIKAI SZÓTÁR*_

TÁRSADALMI TERMELÉS —-—- BRUTTÓ TERMELÉS —— EGY LAKOSRA ESÖ TERMELÉS ———TERMELÉSI ESZKÖZÖK ÉS FOGYASZIÁSI JAVAK ——

A TERMELÉS FIZIKAI TERJEDELME

A társadalmi termékek összessége, vagy a társadalom bruttó termelése egyenlő az anyagi termelés területért társadalmi man—

kával előállított termékek értékével, ez az érték pedig a társadalmi termék termelésére felhasznált termelési eszközöknek (C) a termékre átvitt értékéből és a munkával újonnan létesített értékből (V—l—M) vagy

nemzeti jövedelmből ált.

N. A. Voznyeszenszkij: ,,A Szovjet—

hadigazdasága a Nagy Honvédő Háború

idején" című művében a következőkre

mutat rá:

,,A termelési költségek és a termékek elosztásának legelemibb törvénye a szov—

jet gazdasági életben átalakult érték- törvény.

A szocialista gazdasági életben az érték—

törvény azt jelenti, hogy a termelési költsége—

ket, —— vagyis a tarsadalmi termékek előállítá- sára felhasznált munkát —— nemcsak termé—

szetes mértékegységben, de pénzben isszámon kell tartani, illetőleg tervezni kell. Ez a követelmény igen lényeges, mivel a szo—

eialízmus a termelés legszigorúbb nyilván—

tartását és tervszerűségét követeli meg.

Amig különbség lesz az állami vállalatok- ban és a kolhozokban végzett munka, a minősített és a nem minősített munka, a szellemi és fizikai munka között, amig a termékeket a végzett munka mennyi—

sége és minősége szerint osztják el, addig a különböző munkákat közös nevezőre kell hozni, —— az értékre, amelyet a társa- dalmilag szükséges munka határoz meg.

A Szovjetúnióban a társadalmi termék termelésének —— vagyis a népgazdaság összes termelésének -—— értékét egy adott időszakon belül a termelési költségek szab- ják meg. A társadalmi termék valóságos értékét azok a költségek adják, arnelyeket a társadalom termelésükre fordít. E termelési költségeket viszont azon tár—

' Ebben a rovatban a fontosabb statisztikai fogalmakat ismertetjük a Sz0vjetúnióban me r.eleut ,,TarsadaIomgazdasag-statisztikai tájékoztató szó—

tár" alapján. —— (Szlovari—szpiwocsnik po szoc-jamo—

ekonomicseszkoj sztatiszt ke. Goszplzlmizdit Il.

kiadasa, Moszkva, 1948, 71—77. és 80—81 old.).

, ,,——

sadalmilag szükséges munka mennyisége határozza meg, amelyet a Szovjetúnió népei a társadalmi össztermék termelé—

sére fordítottak."

Természetes n'zegjelenési formájában a társadalmi össztermék a következőkre oszlik :

]. termelési eszközök, 2._fogyasztási javak.

A társadalmi össztermeket a szovjet statisztikában az anyagi termelés összes ágainak bruttó termelési összegeként szá- mítják ki. Ezt a kiszámítást összhangba hozzák a társadalmi termék alapvető elemeinek nevezetesen: a termelésre eső anyagi kiadások és a nemzeti jöve—

delem —— ettől függetlenül eszközölt kiszámításával.

A vizsgált időszakra (rendszerint egy évre) eső társadalmi termékek végleges összegét úgy határozzuk meg, hogy az anyagi termelési ágak bruttó termelésének összegét—

szembeállitjuk a (H—Vá—M elemek össze—

géből álló társadalmi termékek összegével.

A népgazdaság egyik ágának bruttó—

termelése az összes társadalmi termelésnek az anyagi termelés egy megadott ágazatában kitermelt része. Az anyagi termelés összes ágainak bruttó termelési összege alkotja az összes társadalmi terméket. A bruttó termelés csak az anyagi termelés ágaiban végzett termelés eredménye.

Az anyagi termelés ágazatait a bruttó termelés jellege szempontjából két részre asztjak.

Az első csoporthoz tartozik az ipar, az építkezés és a mezőgazdaság. Ezen ágazatok bruttótermelését a beszámolási időszakban termelt anyagi termékek ér- téke alkotja. A második csoportba tar- tozik a teherszállítás és a kereskedelem bruttó termelése, amely nem nyilvánul meg külön anyagi értékekben, hanem csak egy olyan értéket képvisel, amellyel ezen ágak a társadalmi reprodukció során az első csoportba tartozó ágakban ter—

melt anyagi javak értékéhez hozzá—

járulnak.

355

Minden ágazatban a bruttó termelés a termelési eszközöknek a termékre átvitt értékéből, (melyet a beszámolási időszak- ban atermelésre forditottak) valamint a munkabérre és többletértékre bontható újonnan termelt értékből áll. K . Marx által a kapitalista társadalom tanulmá- nyozása során bevezetett megjelö—

lést alkalmazva azt mondhatjuk, hogy a népgazdaság valamely ágazatának bruttó—

termelése Cá—V—l—M—elemekből áll. Az újon- nan termelt érték kiszámítási módja az anyagi termelés minden egyes ágazatánál egységes. Ami a termékre átvitt érték meg- határozását illeti, arra vonatkozóan a külön- böző ágazatokban, különböző számítási mód—

szer van. Igy az ipar némely ágazatában a saját üzemben feldolgozott félgyártmányt hozzászámítják a bruttó termeléshez, ugyan—

akkor az ágazatok többségénél a saját termelésű félgyártmányok nem tartoznak a bruttó termeléshez.

Az egy lakosra eső termelés az előállí—

tott termékeknek a tényleges népesség egy jője're eső természetes mértékegységben vagy pénzértékben kifejezett része. A gazdaság—

statisztikában összetett mutatószámokat is alkalmaznak, mint például a nép—

gazdaság egy főre kiszámít ott bruttó ter- melése és nemzeti jövedelme.

Különösen nagy jelentősége van az egyes országok gazdasági fejlődésének szinvonalát kifejező egy főre eső ipari termelési mutatószámnak.

Termelési eszközök és fogyasztási javak. —— A társadalmi termelés során elő—

állított összes termékeket vagy mint termelő eszközt használják fel a termelés folyamatában, vagy mint fogyasztási java—

kat a termelési folyamaton kívül. A reprodukció folyamatában a termelési esz——

közöket két csoportba osztjuk. Az egyik rész a társadalmi termékek termelési folyamatának során felhasznált termelési eszközök pótlására szolgál. Ez a rész biztosítja az egyszerű reprodukciót. A másik rész a kibővített reprodukció anyagi alapja, amely az alapvető termelési ala—

pok megnagyobbítására és a termelési forgóalap készleteinek akkumulációjára felhasznált termelési eszközökből áll. A kibővített reprodukció céljait szolgálja a fogyasztási javak felhalmozása is. A társadalmi reprodukció jellemzése szem—

pontjából a fogyasztási javakat ugyancsak két csoportra kell osztanunk. Az első cso- portba tartoznak a népesség és a polgári intézmények szükségleteit. kielégítő fo—

356

egyasztási javak. A , második csoportba soroljuk a haditechnikai és a katonai ,célokra forditott mindennemű anyag—

felhasználást, kivéve a hadsereg és flotta állományának személyi ellátására fordi—

tott élelmezési és anyagi fogyasztási javakat, amelyek az első csoporthoz tartoznak.

A természetes megjelenési forma szerint sok termék ténylegesen termelési eszközként, de fogyasztási jószágként is kerülhet fel—

használásra. A kőszén —— példáúl —— az

iparban termelési eszközként, a lakóházak és nem termelési jellegű intézmények fűtésénél fogyasztási jószágként kerül felhasználásra ; a tehergépkocsik az anyagi termelési ágak teherszállításáhan terme—

lési eszközök, a nem termelési jellegű területen azonban fogyasztási javak;

a cukor fogyasztási jószágnak számít, amikor közvetlenül a népesség szükség—

leteinek kielégítésére szolgál, de termelési

eszköz akkar, amikor a cukrász és egyéb

iparágakban élelmezési cikkek előállítá—

sánál anyagként kerül felhasználásra. A szövet fogyasztási cikk abban az értelem—

ben, amikor közvetlenül a népesség hasz—

nálja fel, de termelési eszköz, ha az a konfekcióiparban kerül feldolgozásra.

Ezért a társadalmi termelésnek termelési eszközökre és fogyasztási javakra való fel—

osztása csak akkor lehetséges, ha már tisztá—

zódott a társadalmi terméknek termelési eszközként vagy fogyasztási jösz/ágként valo' tényleges felhasználása. Csak ebben az esetben jöhet szóba a felhasznált temetési eszközök és fogyasztási javak kiszámí—

tása. A termelési eszközök és fogyasz—

tási javak mennyiségének e legponto—

sabb kiszámítási módját nevezzük a tényleges felhasználás alapján történt ki—

számítás-nak.

Gyakorlatban sokszor előfordul, hogy a termelési eszközök és fogyasztási javak összegét a társadalmi termékek tényleges felhasználására vonatkozó adatok nélkül kell meghatározni. Ilyen esetekben a termelési eszközök és fogyasztási javak összegét az alaprendelteiés figyelembe—

vételével állapítjuk meg. Ezen célból feltételesen elfogadjuk, hogy egyik vagy másik termék teljes egészében vagy a ter—

melési eszközökhöz vagy a fogyasztási javakhoz sorolandó. Más esetekben a számítást még durvábban végezzük el és a termelési eszközökhöz vagy fogyasz—

tasi javakhoz egész iparágak termelését

számítjuk.

A termelés fizikai terjedelmének indexe az a mutatószám, amely a beszámolási időszakban kibocsátott különböző termékek fizikai terjedelmének általános változását jellemzi egyes megelőző (bázis- ) időszak

alatt kibocsátott ;termékek vagy a terv—

ben előirányzott Ekibocsátás; terjedelmével szemben.

A termelés fizikai terjedelmére vonatkozó indexek megszerkesztésénél az a feladat, hogy az összehasonlítando' időszakok alatt termelt külön/éle termékekre vonatkozó egyes elemeket, adatokat úgy kell összesíteni, hogy a két időszakot egy és ugyanazon alapon összehasonlíthassuk. A Szovjetúnióban az ipari termelés fizikai terjedelmét kifejező indexek kiszámításánál a különböző idő- szakokra vonatkozó termelés különböző termékeit úgy hasonlítjuk össze, hogy az összes gyártmányok értékét egy és ugyanazon változatlan —— az állami ipari termelésben 1926/27. évi, a szövetkezeti ipari termelésben 1932. évi —— árakon

értékeljük!)

Az egyes vállalatoktól beküldött 7be—

számolási és a bázis—időszak termelésére vonatkozó, változatlan árakon számított adatok összegezése alapján megkapjuk a különböző vállalati csoportok, trösztök, ipari iőigazgatóságok, minisztériumok, iparágak, a Szovjetúnió egész ipari ter—

melésének fizikai terjedelmét kifejező, mind az egész Szovjetúnióra, mind az egyes köztársaságokra, kerületekre vonat—

kozó indexek kiszámításához szükséges

összesítéseke't. '

A termelés fizikai terjedelmének indexeit nemcsak az iparra, hanem a népgazdaság egyéb ágaíra vonatkozóan is kiszámítják, az ezen ágaknál szokásos összesítést mód szerint. Igy a mezőgazdasági termelés fizikai terjedelmét kifejező indexet rendszerint csak összesített formában, az egész Szovjetúnió területére vonatkoztatva szá—

mítják ki. A mezőgazdasági termelés fizikai terjedelmét kifejező indexek ki—

számítását —— éppúgy, mint az iparnál ——- az _összehasonlitandó időszakokra vonat—

kozóan az 1926/27. évi változatlan árak alapján értékelt termelés szerint hajtják

végre.

A kapitalista országokban a termelés fizikai terjedelmének indexeit csak néhány fajta, a. n. reprezentatív termék terme-

') Magyar gyakor-latvan az 1949. július H arakat vesszük (A szerk.).

lésére vonatkozó adatok alapján számítják ki. Az anyagok összeállítását tekintve, a termékek termelésére vonatkozó közvet—

len adatok helyett közvetett adatokat használnak, mint amilyen például a fel- dolgozott nyersanyag mennyisége, az üzemben levő orsók száma, a ledolgozott emberi munkaórák száma, stb.

Az USA—ban az ipari termelés fizikai terjedelmének indexét a következő mó—

don számítják ki: a kiszámításnál min—

denekelőtt az egyes reprezentativ termé—

kek tekintetében állapítják meg az ,,egyéni index"-et (ezek olyan arányszámok, ame—

lyek az egyes termékek termelésében bekövetkezett változásokat jellemzik, Vagy

ezeket helyettesítő mutatószámok, mint amilyen például a feldolgozott nyers—

anyag mennyisége). Ha az iparágat egy termék képviseli, akkor e termék egyéni indexét tekintik az egész iparág indexének.

Ha iparágankint többfajta reprezentatív termék szerepel, akkor az iparág átlag— * indexét mint az egyéni indexek átlagát számítják ki, az egyes indexeket pedig azon súlyok alapján mérlegelik, amelye—

ket az egyes reprezentatív termékek ——

aránylagos jelentőségük szerint —— az iparág bruttó termelésének értékében kép—

viselnek. Az általános (totális) index meg- állapításánál minden egyes iparágnál súly—

ként az értéktöbbletet alkalmazzák (a, bruttó termelés értéke minusz az adott iparágban felhasznált nyersanyag értéke).

Az egymásra következő években a meg—

előző időszakok adatai alapján meghatá—

rozott állandó súlyokat alkalmazzák.

A kapitalista országokban kiszámított és a termelés fizikai terjedelmét kifejező

indexnek lényeges belső hibája az, hogy az index meghatározásánál figyelembevett reprezentatív termékek jegyzéke korlátozott, valamint az, hogy a termelésre vonatkozó adatok helyett közvetett mutatószámokat használnak [el. Ezen indexek szerkesztési módszerei csak arra alkalmasak, hogy az egész országra vonatkozóan durván meg—

közelítő mutatószámokat kapjanak, de nem alkalmasak arra, hogy meghatároz- hassák az egyes vállalatokra vonatkozó indexeket.

A szovjet statisztikának a termelés fizikai terjedelmére vonatkozó tudomá;

nyos módszertani alapon kiszámított vü—

dexei messze felülmúlják a kapitalista országok ind exeit, arról nem is beszélve,

hogy azokat az indexeket nem ritkán

szándékosan meg is hamisítják.

357