Bock, Werner – Hartmann, Karl: A termelés szakosításának gazdasági hatékonysága és mérése a szocialista iparban

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

av

1. a mennyiségi index súlyai azonosak az áregyenes, paraméteres alakjából szár- mazó együtthatókal és megfordítva;

2. az árindex súlyai megszorozva az egyedi árak momentum matrixával bal—

ról a mennyiségi változások indexe súlyai vektorának Á—szorosát adják és megfor—

dítva. (A a két momentum matrix szor- zata legnagyobb latens gyökének pozitiv négyzetgyöke) ;

3. A egyenlő mind az ár, mind a meny—

nyiségi indexek vektorai hosszának négy—

zetével',

4. az ár és a mennyiségi index súlyai- nak belső szorzata egységnyi.

A szimmetricitás tárgyalásával kapcso- latban bevezeti a szerző a ,,kereszt—ér—

ték matrix" fogalmát: C : Pg'.

A tanulmány foglalkozik a szimmet—

rikus legjobb lineáris index optimális tu—

lajdonságaival is. Rámutat, hogy ezek az indexszámok az ún. kereszt—érték eltéré- sek (E : VC?) négyzeteinek összegét mi—

nimalizálják. Az indexszámok meghatá—

rozása nem okoz különösebb nehézséget.

Amint az egyedi árakra és mennyisé- gekre vonatkozó adatok rendelkezésre áll—

nak az ún. ,,kereszt-értékek" C : PO' matrixa összeállítható. Ezt követően mind az árak mind a mennyiségek indexeinek vektorai a CC' és a 00 legnagyobb gyö- kének megfelelő saját vektorok alapján meghatározhatók. Ezeknek az ár illetve mennyiségi index vektoroknak az illesz—

rkedése a tényleges adatokhoz egy index- szel jellemezhető:

?? 7.2 __ A*

zr(0'0P'P) — ma el) maa)

2:

131 *

Ennek az indexnek értéke 1, ha sikerül . valamennyi ún. ,,kereszt-érték" eltérést zérusra redukálni. Az I-' minimális értéke 1/1', ahol 7 vagy n—el vagy T-vel egyenlő.

aszerint, hogy melyik kisebb.

A tanulmány ezt követően a parciális indexszámokkal és az agregálás kérdé- seivel foglalkozik. A probléma lényege az, hogy ha a termékek valamilyen al—

csoportjaira képzett indexszámokon épül— ' nek fel az egész körre kiterjedő index—

számok, az eredmény más lesz, mintha az egyedi indexszámokból kiindulva alcso—

portok képzése nélkül történik a számí—

tás. Az alcsoportok agregátumain kidol—

gozott szimmetrikus legjobb lineáris indexszámoknál fellép egy proporcionális és egy additív hiba. A proporcionális hiba bilineáris a parciális és az egész körre kiterjedő index vektorok eltéréseiben PZ additív: az agregált árindex vektornál a parciális mennyiségi indexek vektorai és az egész körre kiterjedő mennyiségi vek- tor között mutatkozó eltérések lineáris kombinációja; az agregált mennyiségekre vonatkozó index vektornál az áreltéré- sek hasonló jellegű lineáris kombinációja.

A tanulmányt a szerzőnek néhány záró megjegyzése fejezi be, melyek közül gya—

korlati szempontból különös érdeklődésre tarthat számot az a gondolatmenet, mely bemutatja, hogy T : 2 esetén a közeli—

tés az indexszámitás konvencionális mód—

szereire redukálható. A szimmetrikus legjobb lineáris indexszámok a Laspey- res— és a Paasche—féle formulákkal köz- vetlen kapcsolatba hozhatók.

(Ism.: Csepinszky Andor)

IPARSTATISZTIKA. BERUHÁZÁSI STATISZTIKA

Bock, Werner—Hartmann, Karl:

A termelés szakositásának gazdasági hatékonysága. és mérése a szocialista

iparban

(Der ökonomische Nutzeffekt der Spezialiste—

rung der Produktion in der soziallstischen Industrle und seine Ermittlung.) —— Wirtschafts Wtssenschaft, 1960. 1. sz. 21—40. p.

A Német Demokratikus Köztársaság hétéves tervének sikeres végrehajtásá—

ban, a szocialista rekonstrukció megva- lósításában fontos szerepet játszik a ter- melés specializálása. Ez a termelékeny- ség emelésének és az önköltség csökken—

tésének egyik legjelentősebb tartaléka.

Egyik elsődleges feltétele az új technika alkalmazásának, a magasszínvonalú gé—

9!

pesítésnek és automatizálásnak, a vi—

szonylag alacsony átvitt— és élőmunka—

felhasználást igénylő tömeg— és nagy- szériagyártásnak. A termelés speciali—

zálása teszi lehetővé továbbá például a bonyolult és drága univerzális gépek helyett egycélú, modern berendezések alkalmazását.

A specializálás előkészítése során, an- nak eldöntésénél, hogy melyik vállalatot, melyik termék előállítására kell kije- lölni, a következő adatok alapján végez- nek részletes, elemző vizsgálatot: Tech- nikai feltételek és termelőkap'acitás, a munkások begyakorlottsága és gyártási tapasztalatai, az azonos termékek önkölt—

ségének szinvonala az egyes vállalatok—

132

,nál, a földrajzi tényezők, a munkaerő- helyzet (rendelkezésre álló szakmunkás—

gárda), a termelés bővítésének lehetősé- gei stb. Az elemzésnél a vállalatok közötti összehasonlítás módszereit alkalmazzák.

Az önköltségi színvonal összehasonlí—

tásánál elsősorban a specializálásnak a termékegységre jutó alapanyagköltségre, a közvetlen bérköltségre és a leírási költ—

ségekre gyakorolt hatását célszerű meg—- ,vizsgálni. Utóbbi tételeknél előfordulhat, hogy a specializálás következtében a le—

írási költségek teljes abszolút összege nö- vekszik. A leírás termékegységre jutó összege, vagy végső esetben az átvitt és élő munka együttes ráfordítása azonban helyes specializálás esetében feltétlenül csökken. A specializálás a termelés növe—

kedésén keresztül általában csökkentő—

leg hat a termékegységre jutó általános költségekre is.

A specializálás hatását gazdaságossági számítások és bizonyos mutatószámok összehasonlítása útján határozzák meg.

A gazdasági hatás megállapításánál nem lehet egyetlen, kizárólagos formulát al—

kalmazni. Bár a gazdaságossági számítás elsősorban költségszámítás, kiterjed más népgazdasági elemzésekre is, például a szükséges beruházásokra, a beruházások megtérülési idejére stb.

A gazdaságossági számításnál mérleget állítanak fel, melynek baloldalán szere- peltetik az összes megtakarításokat, míg a jobb oldal az átvitt és élőmunka ösz—

szes felhasználását tartalmazza. Mellék—

, mérlegként szembeállítják még a mutat- kozó megtakarításokat s az egyszeri rá- fordításokat (például műszaki—szervezési előkészületek költségei stb.). A speciali- zálás által elért eredményt a mérlegek egyenlege mutatja.

A gazdaságossági számítások mellett azonban szükség lehet a természetes és értéki mutatószámok egész sorának szembeállítására is. Ezek a specializálás előtti és azt követő helyzet összehason—

lítása révén fejezik ki a specializálás ha-

tékonyságát. _

A vizsgálatnál általában a következő mutatószámokat célszerű felhasználni: a termelés volumene, az egy főre jutó ter—

melés, az egy munkásra jutó gépek száma, a gépek és berendezések kihasz- nálása, a terület egy négyzetméterár-e jutó termelés, a gyártási (átfutási) idő hossza, minőségi mutatók, a selejt, forgóeszkö- zök stb.

A specializáció végrehajtásának leg—

kedvezőbb változatát a variánsok össze—

hasonlítása útján választják ki.

(Ism.: Tűű Lászlóné)

Cieplelewska, B.:

Az állóvagyon együtthatói

(Wspólczynniki majatkowe.) — Przeglad Sta—

tystyczny, 1960. 3. sz. 271—290. p.

A jelenleg alkalmazott ökonometriaí újratermelési modellek elvben csak olyan kapcsolatokat mutatnak ki, amelyek számszerűleg pontosan meghatározhatók, amelyek tehát anyagi és müszaki jelle—

gűek. A cikk ezek közül csak az újrater- melési folyamat ún. egytényezős modell—

jeit vizsgálja, azokat tehát, amelyek az állóvagyon és a termelési folyamat ered—

ményei között állapítanak meg össze—

függést. A konkrét ökonometriai model—

lek megkívánják, hogy a függvénykap—

csolatot mennyiségileg pontosan határoz—

zák meg, és a függvény paramétereinek konkrét nagyságát kiszámítsák. Ezek a paraméterek az adott esetben az állóva—

gyon együtthatói (tőkeegyütthatók). Az állóvagyon együtthatója -—— legáltaláno—

sabb és legegyszerűbb formájában .—-— az állóvagyon nagyságának és a részvételével előállított termelés nagyságának aránya:

M

biz—';

);

ahol b — az állóvagyon együtthatója, M

—— a termelési folyamatban résztvevő állóvagyon nagysága, X —— a termelés nagysága.

Az aggregált együtthatók, valamint az egyes részterületekre kiszámított együtt—

hatók lehetnek az állóvagyon készletének együtthatói, vagy más szóval ún. átlagos állóvagyon együtthatók, vagy pedig ún.

állóvagyon határkoefficiensek. Az átla—

gos állóvagyon együttható n -—— amelyet bb-vel jelölünk —— leggyakrabban olyan együtthatót értenek, amelynek számlá—

lója a bruttó állóvagyon készletét tar- talmazza (Mb ), nevezőjében pedig a rész—

vételével előállított bruttó termelés áll Xb)- Ez az együttható azt mutatja, milyen mennyiségű állóvagyon szükséges a bruttó termelés egységének előállításához.

Az aggregált együtthatók az összesített állóvagyon és termelés nagyságai közötti viszonyt fejezik ki. Ezért csak értékíor—

mát ölthetnek. Az állóvagyon és a bruttó termelés értéke sokféleképpen ábrázol—

ható. Ezért az értékben kifejezett együtt—

hatók is sokféle alakot ölthetnek. Az

állóvagyon kifejezhető beszerzési vagy újratermelés-i értékben éspedig folyóára—

kon vagy egy bázis év árain. Elméleti szempontból az állóvagyon újratermele'si értékén alapuló együttható lenne egyedül helyes, akár folyó—, akár állandó árakon