Berri,L.–Klocvog,F.–Satalin,Sz.: Az ágazati kapcsolatok 1962. évi kísérleti tervmérlege

422

10. kulturális mutatók a) mozilátogatók száma, b) könyvtárak igénybevétele, c) testnevelés.

Az életszinvonal-vizsgálatok szokásos módszereitől eltérő módszereket is alkal- maznak. Igy például a francia Jacgues Meraud mutatószámrendszere nem az anyagi fogyasztás, hanem az egészségügyi, kulturális és lakásviszonyokat jellemző mutatószámok alapján határozza meg az életszínvonalat. Ilyen módszerrel kívánja megoldani a nemzetközi összehasonlitások kérdését is. Az általa végzett számítások eredményei szerint — ha a franciaországi lakosság életszínvonalát IDO-nak vesszük -— akkor az Amerikai Egyesült Államok—.

ban 240, Nagybritanniában 140, Olaszor—

szágba—n 65, Törökországban 15, Indiába—n pedig 7 a mutató nagysága. A módszer fo—

gyatékossága, hogy a mutatószám alakulá—

sát a luxusszükségletek kielégítésének színvonala nagymértékben befolyásolja.

A kommunista társadalom_ építésének előrehaladásával kapcsolatban nagyobb lesz a társadalmi juttatások (a 8. pont alatti mutatószámok) szerepe. Ez a fejlődés végső stádiumában azt eredményezi, hogy ez a mutatószám lesz az életszínvonal ösz- szes gazdasági összetevőinek szintetikus mutatója.

A könyv a vizsgált problémákat bőséges hazai és nemzetközi adatanyaggal illuszt—

rálja. *

(Ism.: Hajpál Gyula)

*

BERRI, L.—KLOCVOG, F.—SATALIN, sz.:

AZ ÁGAZATI KAPCSOLATOK 1962. ÉVI KISÉRLETI TERVMÉRLEGE

(Opüt raszcseta ekszperimental'nogo plano—

vogo mezsotraszlevogo balansza na 1962 god.)

—- Plunovoe Hozjajsztuo. 1962. 9. sz. 34—43. p.

A Szovjetunió gyorsan fejlődő és struk- túrájában állandóan változó népgazdasága a gazdasági elemzési módszerek és nép—

gazdasági tervezés olyan tökéletesítését igényli, amely emeli a tervgazdasági szá—

mítások pontosságát és megteremti az optimális tervvariáns kiválasztásának lehetőségét. Az egyik ilyen rendelkezésre álló módszer az ágazati kapcsolatok mér—

lege. Szerzők cikkükben elsősorban az értékbeni ágazati tervmérleg összeállítá—

sának kérdéseivel foglalkoznak, bár né- hány probléma a természetes mérték—

egységekben kifejezett mérlegre is vonat—

kozik.

. Az 1962. évi kísérleti tervmérleg össze—

állításánál a következő célkitűzések voltak:

1. kidolgozni azokat a kiinduló—adatok meghatározásával kapcsolatos alapvető elméleti kérdéseket, amelyek az ágazati tervmérleg összeállításához szükségesek; , 2. elemezni a népgazdaság 1962. évi tervmérlegét az általános gazdasági _és ágazatok közötti arányok tekintetében;

3. kidolgozni az ágazati kapcsolatok mérlege elektronikus számítógépre történő alkalmazásának módszerét; —

4. kidolgozni az ágazati mérleg felhasz- nálásának lehetőségét a népgazdasági

tervezés gyakorlatában.

Az 1962. évi ágazati kapcsolati mérleg—

számításokban a népgazdaság temesi programját (a bruttó társadalmi tenné—

ket és a különböző ágazatok bruttó termelését) az 1962—re tervezett végső ki—

bocsátás nagysága és ágazati szerkezete, továbbá a tervezett közvetlen ráfordítási, koefficiensek alapján határozták meg.

Tehát a tervmérleg a társadalom végső szükségletén és a technikai fejlődést tük- röző tervezett ráfordítási koefficienaeken alapul.

Az 1962. évi ágazati kapcsolati terv—

mérleg számításai a következők voltak:

a) a Szovjetunió 1962. évi népgazdaság—

fejlesztő tervének adatai alapján meg—

határozták az 1962. évi végső kibocsátás nagyságát és ágazati szerkezetét;

b) a folyó anyagi ráfordítások színvona—

lának figyelembevételével kiszámították az 1962. évi közvetlen ráfordítási koefficien—

seket;

c) a közvetlen ráfordítási koefficiensek alapján ,,Ural 2" típusú elektronikus szá—- mitógéppel meghatározták az egységnyi végső kibocsátáshoz szükséges bruttó termelés teljes népgazdasági ráfordítási

koefficienseit; '

d) a végső kibocsátás nagyságának és ágazati szerkezetének, valamint a teljes ráfordítási koefficiensek alapján meg- határozták az anyagi termelés ágazati bruttó termelésének —-- a térvezett végső kibocsátás biztosításához szükséges *—

nagyságát. *

A végső kibocsátás (egyéni és társadalmi fogyasztás, beruházás stb.) tervezése ága—

zatonként, hagyományos módszerekkel, közgazdasági megfontolások alapján tör- tént. A munka nehezebb része a kísérleti ágazati tervmérleg ráfordítási koefficien- seinek meghatározása volt. Ezt a munkát a következő módszerrel végezték el.

Az ágazati kapcsolatok 1959. évi sta—

tisztikai mérlegéből kiválasztották azokat a legfontosabb koefficienseket, amelyek a népgazdaság ágazatainak

kapcsolatát meghatározták. Az elemzés

termelési" ' '; ;

STATISZTIKAI IRODAEIM FIGYELÖ

423

azt mutatta, hogy az ágazati mérleg 4260 koefficienséből mintegy SOO-ra volt szükség ahhoz, hogy meg lehessen figyelni a folyó ráfordítások körülbelül 95 száza—

lékát.

A különböző tényezőknek, az értékben kifejezett közvetlen ráfordítási együtt—

hatók nagyságára gyakorolt hatásának számbavétele a következő formula segít—

ségével történt:

(1) (0) [tü : a ii -

(0)

K' _ Pk

_ 1000 ___'_ [agy ___ Wim ágai __

PED)

?

P?

(1) (1) (1)

"ak: ₍₁ Wie dl ] P, )

ahol: ;

ag) — a j ágazat egységnyi terme—

lésének az i ágazattól történő közvetlen ráfordítási koeffici—

ense (értékben kifejezve) a tervidőszakban ;

—— ugyanaz a bázisidőszakban;

—- az l termék k termékből tör—

ténő közvetlen ráfordításá—

nak koefficiense természetes mértékegységben, a tervidő-

szakban;

—— ugyanaz a bázisidőszakban—;

at.?)(0

au)

(0)

"kt

Pál), Pio), PP), P§O)—— a k a; : termékre

vouatkozó átlagos nagykereskedelmi árak a terv— és a bázisidőszakban;

WS), WP— a k termékből az ! termékre

fordított mennyiség aránya a terv— és bázisidőszakban;

ez?), a?) _— az L termék bruttó kibocsátá—

sának aránya a ;] ágazat

bruttó termelésében a terv—

és a bázisidőszakban;

—— a végső felhasználás áraihoz történő átmenet koefficiense.

Ki,—K',

A kísérleti tervmérleg számításai az ún.

nyílt statikus modell alapján készültek.

Matematikai módszerekkel meghatározták az egységnyi kibocsátás teljes (közvetlen és közvetett) ráfordítási koefficienseit, majd az ágazatok bruttó termelésének keresett nagyságát. Az ágazatok 1962. évi bruttó termelésének meghatározása után

kiszámították a mérleg belső négyzetének mutatóit, amelyek megmutatják az ágaza—

tonként számolt termeléshez szükséges szállítások (ágazatok közötti kapcsolatok) nagyságát.

E mutatók kiszámítása a következőkép—

pen történik:

müzaU-xj (Z, ízl, 2,...,83)

ahol

'mi] —-i ágazat szállításai a ;" ágazatba;

arj ——- a j ágazat termelésének számított értéke (nagysága);

ai,- ——- az i ágazatnak ;; ágazat egy rubel bruttó termelésére jutó közvetlen ráfordítási koefficiense.

Az alsó szárnyat, melyet a kísérleti mér—

leg kidolgozásánál külön nem számítottak ki, a kövekezőképpen lehet meghatározni:

83

Vjsxj— Ámu- (7':1, 2, ...,83),

a:

ahol

V] —— a j ágazat bruttó termeléséhez tar- tozó hozzáadott érték nagysága.

Ilyenkéan az ágazati kapcsolatok mérlegével a Szovjetunió népgazdaságára 1962—re vonatkozóan a következő mérleg—

szerű összefüggéseket határozták meg.

83 83

2 aux—,"? V]: 2 ainrk Yi

i-zl fel

(inf-zi, 2,...,83),

83 83 83 83 83

2 215"ij 2 7132 2

jul 4-1 fel mi fal

83 (x,—feje Z Yi

(el

83 83

2 V): 2 Y!

fel is]

Az első egyenlet az ágazatonkénti ter- melés és felhasználás közötti összefüggést mutatja.

A második a társadalmi termék terme- lése és felhasználása közötti egyensúlyt ábrázolja.

A harmadik egyenlőség a végső kibocsá- tás termelése és felhasználásuk közötti egyensúlyt mutatja.

424

A fenti alapvető számításokkal egyidő—

ben elemzési célokra még a követkeZő kif egészítő számításokat végezték el.

83 (1959) 83

2 212196?) : 2 82 A(1959) y(1962)

ial ixl jul

ahol

(1959) *

351962) —— az i ágazat bruttó termelésének

!

mennyisége, amely ahhoz szük- séges, hogy az 1962. évre terve- zett végső kibocsátást az 1959.

évi folyó ráfordítási színvonal mellett biztosítsák;

Aij(1959)— egységnyi kibocsátásra történő teljes népgazdasági ráfordítási koefficiens 1959-ben

Az ágazati kapcsolatok mérlegének fel—

használása a tervezésben lehetővé teszi még a munkaerő—felhasználás, ágazatok állóalap felhasználásának stb. megtervezé- sét is. Ehhez azonban még olyan mutató—- kat is meg kell tervezni, mint az ágazaton-, kénti munkaráfordítás és állóalapigény, amelyekre —— mint a szerzők irják -—-— a Szovjetunióban rövidesen sor kerül.

(Ism.: Újlaki Lászlóné)

BOUDEVILLE, J. R.:

A RAYONOK KÖZÖTTI

KERESKEDELMI FORGALOM MODE'LLJE FRANCIAORSZÁGBAN

(Un modele de mouvements commerciaux interrégionaux, en France.) — Cahiers de l'lnsti—

tut de Science Economiaue Appliauée 1961.

okt. Supplement No. 118. 5—78. 1).

Valamely rayon ésszerű áruellátásának megszervezéséhez az egyes áruk rayono—

kon belüli és rayonok közti forgalmának pontos ismerete szükséges. Azonban még a legfejlettebb államokban is igen hiá—

nyOSak az országon belüli áruforgalomra vonatkozó adatok. E hiányzó adatok miatt a szállítás--gazdaságossági optimumszámí—

tások során felmerülő problémák meg- oldásán] javasol a tanulmány egy minde—

nütt rendelkezésre álló adatokból felépít—

hető árumozgási modellt.

A modell lényegében az ipar és kereskedelem különböző szektoraiban al—

kalmazott munkások létszámának területi megoszlásából az egyes területeken meg-, termelt és felhasznált termékek mennyi—

ségére következtet, és ezekből az adatok—

ból határozza meg az illető területek közti árumozgásokat

srawrsznmimonm nem _

"A 'modellképzés első *lépéseuvalamel rayon iparágainak piacaik méretei sze ' minősítése: nemzeti rayonális és kérne (d, département) jelentőségű ágakra § rayonban (illetőleg kerületben) az_az, iparág nemzeti jelentőségű, ahol az alkal—

mazott munkások létszámának az össz—*

munkás-létszámhoz viszonyított súlya az országos átlagot meghaladja.

Szerző az árukat három csoportra bontja (általános és tartós fogyasztási—

cikkek és ,,közbeeső" javak) és modellié—

nek alkalmazását az egyes cseportokban külön, részletes példákkal alátámasztott elemzések során mutatja be. '

Az általános és tartós fogyasztási cik—

kek forgalmának elemzéséhez alkalmazott modellek megegyezők.

Képzésük kiinduló-feltetelezem

1. az egyes területeken a nemzetgazda- sági szektorok termelése az adott szekto— ' rokban alkalmazott munkások létszáma—, val arányos. A feltételezés alapján az t körzetben a j, szektor termelése: k na,—, (k —- a munkáslétszám és az_ általa meg- termelt termékmennyiség közti viszony-

szám, ei,- —— az ikörzetben a :" szektorban

alkalmazott munkások Wszáma)

Zi egy szektor cikkei fogyasztásának területi megerezlása arányos a területek jövedelem-megoszlásával. A fogyasztási alap egészét a megtenneléshez szükséges munkáslétszámmal fejezve ki (74: egyike feltételezés alapján egy terület fogyasz-

T!

tása: k.eNj-rw— (hol n az i körzet, m; a

"N

nemzet összes jövedelme).

A számítási módszer feltételezi, hogy a fogyasztási cikkek fogyasztásának szin—

vonala mindenütt a nemzeti átlag Ezzel kapcsolatosan szerző megjegyzi, hogy a modellt további fejlesztése során az egyes

rayonokb'an kialakult fogyasztói Szokások hatásaival helyesbíteni kell. Figyelembe kell venni ezenkívül az egyes cikkek elaszticitásának különbözőségét is. —

3. exportáló területek között, illetőleg importáló területek között árumozgás nincs Az egyes területek exportja vagy importja tehát az ott megtermelt és fel—

használt termékmennyiségek különbsége, az egyes területek közti áruforgalom pedig ezeknek a különbségeknek kiegyenlítődése (nettó áruforgalom).

Egy rayon exportja vagy importjaa kerületek exportjának vagy importjának összegére bontható:

,. n fd;

k'eaj—k'eNj'Tízzk'(edj"5Nf%—;—)' ,

N 1 N