Vintrová,R.: Az 1962. évi ágazati kapcsolatok statisztikai mérlegének összeállítása

658

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

optimális szállítási távolságra vonatkozó-

an. Mindezeket a számításokat azonban csak az ágazati kapcsolatok termékfajták szerint elkészített területi mérlege alapján lehet elvégezni, amely tartalmazza a ter-

melés és a fogyasztás pontos helyét.

2. Az ágazati kapcsolatok mérlege fél—

késztermékekre. Egyes iparágakban (pél—

dául a vaskohászatban) az anyag a vég—

termék kibocsátásáig —— félkésztermék

formájában —— hosszabb és többszörös utat

tesz meg a technológiai folyamat egyes

fázisait végző üzemek között. Itt az egyes

félkésztermékeknél a szállítási minimum lényeges kritériumnak tekinthető, mint-

hogy az előállításukhoz szükséges társa—

dalmi munkaráforditás az egyes üzemek—

ben nem tér el jelentősen egymástól. Ezért az ágazati kapcsolatok területi mérlege

segítségével

a meglevő félkésztermék kapacitás ada—

tából kiindulva a félkésztermék gyártá—

sának olyan elosztását (specializáció) kell

iajtánként és méretenként az egyes üze—

mek között kiszámítani, amely a lehető legteljesebb kapacitáskihasználás mellett a legkisebb szállítási költségráfordítást igényli;

az új kapacitások létesítésénél a terme-—

lési helyet úgy kell meghatározni, hogy az lehetővé tegye a félkésztemnékek szállí—

tási távolságának további csökkentését.

A mérleget segédtáblázatoknak (pél—

dául a kapacitáskihasználásról, a nyers- anyag területi elosztásáról, a termékek

termelési költségeiről stb.) és más területi

mérlegeknek (például munkaerőmérleg)

kell kiegészíteniük.

3. Fel lehet használni az ágazati kap—

csolatok területi mérlegét a gazdasági kerületek, járások és városok komplex

fejlesztésének tervezésében. A területi

mérlegek összefüggő rendszeréből a terü- let egyes ágazataira ki lehet számítani

az önellátás fokát (a saját termelés Vi—

szonya az összfelhasználáshoz);

a specializáció fokát (az ágazat részese—

dése a terület termelésében, illetve a

terület részesedése az ágazat termelésé—

ben);

a kivitel intenzitását (a más területekre történő szállítás részesedése az összterme-

lesben),

E számok alapján sor kerülhet a spe- cializáció vizsgálatára a szállítási távol—

ságok szempontjából. Az ágazati kapcso—

latok teriileti mérlegei a következő kér—

désekre adnak választ.

Mely termékekre kell az adott terüle- ten a termelést specializálni? Mennyire

lehet az eddig több területen gyártott ter—

mék termelését egy területen koncentrálni

anélkül, hogy ennek következtében a szállítási költségek aránytalanul emel—

kednének'l

Mi a hatása a specializációnak az ellátó

(odaszállító) ágazatok szállítási ráfordí—

tásaira?

Hogyan lehet a lakosság ellátására olyan temnelési központokat kiépíteni,

amelyek a kisebb szállítási távolságok alapján gyorsabb ellátást biztosítanak.

E néhány példa alapján látható, hogy

az ágazati kapcsolatok területi mérlegei

milyen hatékony segédeszközt nyújtanak

egyrészt azoknak az állami és gazdasági szerveknek, amelyeknek feladata a terü—

letek tervezése és irányítása, de másrészt azoknak az ágazatoknak az irányító—

szervei számára is, amelyek termékei szállitásigényesek.

(Ism.: Paizs János)

vm'movA, R.:

Az 1962. ÉVI ÁGAZAT! KAPCSOLATOK STATISZTIKAI MÉRLEGÉNEK

ÖSSZEÁLLITÁSA

(K sestavenl statistlcké bilance meziodvet—

vovych vztahu na rok 1982.) — Statístlka ::

Kontrola. 1962. 12. sz. 735—740. p.

Szerző cikke bevezető részében az ága- zati kapcsolatok mérlegének fontosságát hangsúlyozza a társadalmi termelés és

fogyasztás összhangjának fokozottabb biztosítása, valamint a gazdasági vezetés és tervezés tökéletesebb megoldása érde—

kében. Kiemeli, hogy az ágazati kapcso- latok a népgazdasági mérlegek folytatá-

saként tökéletesebb, mélyebb elemzés és

tervezés lehetőségére nyújtanak módot.

Az 1962. csehszlovákiai ágazati kapcso—

latok mérlege első, kísérleti jellegű mér—

leg. A mérleg éntékben 96 ágazatot, ter—

mészetes mértékegységben pedig 216 ter- méket, illetve termékesoportot tantalmaz, a többi szocialista ország input-output táblájához mérve tehát elég részletes. A tervezet szerint az ágazati kapcsolatok mérlegének további tökéletesítése érdeké- ben az 1963. év végéig egységes termék—

nomenklatúrát kell kidolgozni, amely

lehetővé teszi a temetés és a felhaszná—

lás szerkezetének egységes kifejezését.

A nyilvántartásokat, ideértve a statiszti- kai és a számviteli nyilvántartást is, az

1970. év végéig úgy kell továbbfejleszteni, hogy többek között a nyersanyag, alap—

anyag analitikus nyilvántartása, szolgál- tató és felhasználó ágazatok szerint tago—

zódjék. Kívánatos, hogy minden nép—

gazdasági ágazat az iparhoz hasonlóan

bevezesse a költségfajták szerinti költség-

felosztást.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

659

A csehszlovák ágazati kapcsolatok mér—

lege elsősorban a szovjet mérleg tapasz- talatai nyomán készül el. Tulajdonképpen attól csak az ágazatok kijelölésében és némely részletkérdés megoldásában tér el. A mérleg első része —— 98 oszlop és sor

——- a termelő szféra ágazatainak termelési és fogyasztási kapcsolatait tartalmazza.

A második rész a termékek végső felhasz—

nálásának ágazatonkénti bemutatására

szolgál, a harmadik rész a 'nemzeti jöve-

delem elsődleges felosztása szerint mu—

tatja be a nettó termelés ágazatonkénti

megoszlását, kiegészítve a behozatallal.

A mérleg negyedik része, amely a nem-

zeti jövedelem újrafelosztását tartal—

mazza, 1962—ben nem kerül kidolgozásra.

A csehszlovák ágazati kapcsolatok mér- legének módszertani alapelvei végső fo—

kon megegyeznek a társadalmi termék

mérleg alapelveivel. Vonatkozik ez a ter—

melő és a nem termelő szférák besorolá—

sára, a kivitel és a behozatal funkciójá—

nak megítélésére. Az adatszolgáltatás

elégtelensége miatt azonban nem különít- hető el az importált és hazai termékek termelői fogyasztása, Továbbá " szovjet

mérleg módszerétől eltérően nem különí- tették el a teljes termelés értékéből a

szállítási költségeket és így attól függően, hogy az ipari termék árában szerepelnek—e a szállítási költségek vagy sem, a közle- kedési vállalatok adatai révén halmozódás keletkezhet. A mérleg minden központi-

lag irányított ipari és építőipari vállalatra

kiterjed, kivételt csak azok az ágazatok

képeznek, ahol a vállalatok nagyobb része azonos termékeket gyárt és a költségek,

a nyersanyag-felhasználás összetétele azo—

nos, Ezekben az ágazatokban csak néhány

kiválasztott üzemben gyűjtötték össze a mérleghez szükséges adatokat. A mérleg

tehát úgyszólván teljeskörű, eltérően a Szovjetunió mérlegétől. A csehszlovák

ágazati kapcsolatok mérlegében a válla—

lat az alapegység és nem az ágazat —— el—

térőleg a magyar és az NDK mérlegektől.

A mérleghez szükséges adatokat ilyen

módon kétféle tagolásban szolgáltatják

-— egyszer ágazatok szerint bontva a költ—

ségeket vállalati szinten, majd pedig a vállalatot leginkább jellemző profilnak megfelelően. Ettől a rendszertől csak a

gépiparban tértek el, ahol külön, részle-

tesen kidolgozott nomenklatura szerint

jártak el, gondolva az ágazaton belüli

kapcsolatok kiszűrésére is.

Szerző cikke befejezéseképpen kiemeli,

hogy az ágazati kapcsolatok mérlege a

számviteli és statisztikai adatszolgálta—

tásra igen nagy feladatokat ró. Nyilván-

való, hogy sok esetben becslésekre van szükség, az értékmutatókat átszámítások

útján kell megállapítani, módosítani kell, vagy ki kell egészíteni a számviteli, ope—

ratív—műszaki nyilvántartásokat. Mind- ezek elősegítik a termelés és a fogyasztás tudományos normáinak megalapozását, a vezetés és szervezés megfelelőbb ered- ményeit.

(Ism.: Dányi Dezső)

IPARSTATISZTIKA

LJUBIMOV, N.:

ÖNKÖLTSÉGINDEXEK És AZ EGY RUBEL ÁRUTERMELÉSRE JUTÓ

RÁFORDITÁSOK MUTATÓI

(Indekszü szebesztoimoszti 1 pokazateli zat-

rat na rubl' tovarnoj produkcii.) —- Vesztnik Sztatisztiki.'1963. 1. sz. 48—57. 1).

Az utóbbi években a gazdasági sajtó hasábjain sokat foglalkoznak az önkölt—

ségindexek és az egy rubel árutermelésre

jutó ráfordítások mutatóinak számbavé- telével. Szerző szerint a vita folyamán két fontos kérdést nem világítottak meg eléggé: nem tárták fel az összehasonlít—

ható termelés önköltségindexeinek egyik

alapvető hiányosságát és nem tisztázták, milyen feltételek fennforgása esetén

mentesül a szóban forgó mutató azoktól

a hiányosságoktól, amelyek az összeha- sonlítható árutermelés önköltségindexére jellemzők.

Először az össze-hasonlítható termelés,

önköltségindexeit tárgyalja. Megemlíti,

hogy ezzel a kérdéssel már I. Pogoszov és Sz. Jugenburg is foglalkozott a Veszt- nik Sztatisztiki 1957. évi 7., illetve 1962.

évi 6. számában, Szerző nem ért egyet

azzal a véleménnyel, hogy a hosszabb

időszakon át azonos készítményeket ki—

bocsátó vállalatok esetében az önköltség—

indexek teljesen biztos mutatói az ön- költség dinamikájának. Szerző szerint

eddig nem vették figyelembe az önkölt-

ségindexeknek azt a hiányosságát, hogy a vállalat évről évre teljesen összeha—

sonlítható termelése esetén is ezek a

mutatók erősen torzíthatják az önköltség dinamikáját. Ennek az az oka, hogy azok—

nál a vállalatoknál, ahol különféle ter-

mékeket állítanak elő, a készítmények

egy része csaknem mindig kedvezőbb

feltételek (jobb berendezések és szak—