A$TATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
1143
adott javakból a beruházásokat, valamint a' készletek azon részét, amelyet a munka- eszközök képeztek a termelőeszközök ter—
meléséhez, míg a nem termelő jellegű fogyasztási javak készletnövekedését a Ill fogyasztási javak alosztályba sorolták. Az új állóalapokat (épületeket) a felhasználás jellege szerint osztályozták, az export be- sorolása úgyszintén a termék jellege alapján történt.
,_Az ágazati kapcsolatok mérlegének
fenti szempontok szerint összeállított
sémája a következő lineáris egyenlet- rendszer-ként írható fel:
I. II. 1. II.
11,
Xi : 2 (Xíj'*'Xíg) 4- (yi * 311) 521
.ahol
Xi —— az i ágazat teljes kibocsá-
' tása,
XUI—H —— az i ágazat termeléséből a j termelőeszközöket gyár—
tó, illetve j fogyasztási ja- vakat gyártó ágazat fel—
használása,
_yUI—U — az i ágazat termeléséből a felhalmozásra és exportra adott termelőeszközök, il—
letve a nem termelő fo- gyasztásra adott fogyasz- tási cikkek.
A fenti rendszerű ágazati mérleg alap—
ján a következő matematikai, illetve köz—
gazdasági összefüggéseket elemzi a szerző:
n
_XíI : Z (XUI 4. Xiill) "??/(I _,1/
ízl
,XiII .—. yíII [2]
n
XjI :; XUItUI-I—l-pjl; l3/
",
Xin :; lelllvjllipju; [4/
"
Xi Sigl (X,-lltXi]II)4(UiItiJiII)-t—
* (mi * 10111) ; l5/
ahol
X1— a j ágazat teljes termelése, 'vj— a j ágazatban felhasznált mun—
kabérek értéke,
'IJj—- a ]" ágazat felhalmozása.
Szerző a továbbiakban röviden érinti a mérlegek átárazásának és összehasonlítási lehetőségeinek kérdését.
(Ism.: Újlaki Lászlóné)
KLATZMANN, d.:
A MEZÖGAZDASÁG INTERREGIONÁLIS TERVEZÉSE. EGvszenűsf'rE'r'r MODELL
La planification lntettégionale dans ragti—
culture. In modele simplifié.) —— Centers de l'lnstitut de Science Economigue Appliauée.
1961; március, Supplément 57—118. p.
A cikk abból a problémából inditja fej—
tegetéseit, melyet általában a makro—- és mikroökonomiai, a vizsgált esetben az országos és a táji tervfeladatok egyezte—
tése felvet Szerző előadja ugyanis, hogy a tervben nem elegendő egyedül az orszá- gos feladatok meghatározása, hanem az országos célkitűzéseknek tájankénti rész—
letezese is szükséges A feladatok elsőd—
legesen tájankénti kitűzéséből azonban nem lehet kiindulni, mert ezeknek össze—
sítése aligha jöhet összhangba az országos célokkal. Véleménye szerint egyedüli meg—
oldás az lehet, ha központilag (nemzeti.
sőt nemzetközi sikon) állapítanak meg olyan összehangolt tervet, mely számol az összes tájak (illetve országok) különböző lehetőségeivel, adottságaival. Ilyen terv elkészítésének módja különböző lehet, a közgazdaság decenstralizáltságának mérté—
kétől függően. így például meghatároz—
hatók a táji tervek maguk is központilag, de a tájanként összegyűjtött támpontok alapulvételével. Vagy például a tájakra is rá lehet bízni saját tervük kidolgozását és az egyes táji terveket aztán központilag lehet egyeztetni. Mindenképpen tudni kell azonban, hogy milyen alapokon történjen az egyeztetés, az összehangolás. Ebből az következik, hogy akármilyen eljárást is kövessen a tervkészítés, mindenképpen szükséges a kitűzendő tervfeladat cél- jának vizsgálata.
Ha például az előírt termelési felada—
tokhoz a legalacsonyabb termelési költ—
ség megkeresését tűzik ki célul, akkor a probléma a lineáris programozás alakjá—
ban merül fel. Ez azonban egy Francia—
országhoz hasonló nagyságú országban olyan óriási munkát igényelne, amely messze meghaladná még a legnagyobb kapacitású elektronikus számológép telje—
1144 STATISZTIKAI monALm Herend
sítőképességét is; nem is szólva arról, hogy ehhez a lineáris programozáshoz szükséges adatok tömege hiányzik. Erre a véleményre alapozza szerző azt a javasla- tát, hogy a bonyolult matematikai appa—
rátusnál az egyszerűbb, habár kevésbé tökéletes, de gyorsan konkrét eredmény- hez vezető utat kell választani. Erre a célra grafikus eljárás alkalmazását java- solja, mellyel kapcsolatban az adott, eset—
ben felmerülő — főként tervezési jel- legű -—- elméleti és gyakorlati kérdéseket és az eljárás ellen felhózható kifogásokat egyenként sorraveszi a cikk, és példa- ként, több grafikonon bemutatja és ma—
gyarázza a javasolt eljárás alkalmazását.
Ezek a grafikonok az agrárnépsűrűség- hez —— mint független változóhoz —'—' tar;
tozó egy hektárra, egy dolgozóra jutó ter—
melési értékek illetve mezőgazdasági jö—
vedelmek —— mint függő változók —- téte- leit összekötő görbék alakulásával kísér-—
lik megközelítőleg megállapítani az agrár—
n'épsűrűség módosulásától várható terme- lési érték —, illetve jövedelemváltozásokat.
Az ehhez felhaszth adatok a szám—
tartási központok (centres de gestion) anyagából származnak. Természetesen még sokféle más függvénykapcsolat el- képzelhető és vizsgálható így. A grafikus eljárás szerző véleménye szerint a globá—
lis termelést. illetve jövedelmet meghatá—
rozó termelési függvények megoldására alkalmas; ,míg abban az esetben, ha' a globális termelést egyes termékekre kell lebontani, akkor sakktábla mérleget vesz segítségül, melynek oszlopai a tájakat, sorai az egyes termékeket tartalmazzák.
Az eljárás kipróbálására végzett elmé—
leti kísérlet számszerű eredményeit is közli a cikk. Franciaországot öt nagy táj- csoportra bontja és megmagyarázza,
hogyan kell értelmezni ezeket az ered—
ményeket. Befejezésül rámutat a szerző, hogy a javasolt eljárás használhatóságát csak gyakorlati kipróbálás útján (ami még nem történt meg) lehet végleg eldönteni.
(Ism.: Juhász László)
NEMCSINOV, V.:
Az ÁGAZAT! KAPCSOLATOK MÉRLEGÉNEK A NÉPGAZDASÁG! TERV MODELLJÉVÉ
FEJLESZTÉSE
(Razvitie mezsotraszlevogo balansza v model' narodnohozjajsztvennogo plane.) —— Planovoe
Hozjajsztvo. 1963. 6. sz. 1—9 p.
A termékek termelésének és elosztásá—
nak ágazati mérlegét a népgazdaság szo—
cialista tervezésének igényei hívták életre Ismeretes, hogy egy értékbeni és termé- szetes mértékbeni sakktábla mérleg ösz- szeállításának gondolata a Szovjetunióban
már az 1923—1924—es években felvetődött.?
Az anyagmérlegek továbbfejlődtek, azon,—' ban az ágazatok termelőkapcsolatait tük- röző értékbeni mérleget szükségtelennek ítélték, matematikai feldolgozását *,,szá—
mokkal való játéknak" tekintették.
1959—ben a közgazdászok és statisztika——
sok ismét foglalkozni kezdtek az ágazati kapcsolatok mérlege összeállításának gon-4 dolatával.
Az ágazati kapcsolatok mérlege a nép—
gazdasági tervezés hatékony eszköze, ' amely megteremti az elektronikus szá- mológépek felhasználásának lehetőségét- a tervezésben és a népgazdaság gyakorlati;
irányítáSában.
A jelenlegi feladat az ágazati kapcso——
latok mérlegének tökéletesítése és a nép—
gazdasági tervezés modelljévé fejlesztése.
Ez számos fontos probléma realizálásával van kapcsolatban, amelyek közül az aláb—
biak emelhetők ki:
a) A tervdöntések optimális variánsának kiválasztása
b) A területi és központi tervek össze-—
hangolása, egységes, ösazefüggő rend—- szarrá történő kidolgozása.
c) Mérlegszerű összefüggések meg—v teremtése a termelési terv, az anyagi—
műszaki ellátás terve, a munkaügyi és beruházási tervek között.
6) A népgazdasági optimum meghatá- rozásából kiindulva a nemzeti jövedelmen belül a felhalmozási és fogyasztási alap ésszerű arányának meghatározása.
e) A népgazdasági normatívák tökélete- sítését célzó intézkedések bevezetése, így a tervezett és tényleges anyag- és munka—
igényre, állóalapigényre, beruházási"
igényre vonatkozóan, továbbá géppark és felszerelések, forgóeszközök és egyéb for—
rások kihasználására vonatkozóan; — f) A termelés irányitásában és a nép—
gazdasági tervezésében korszerű számolási és tájékoztatási technika alkalmazása.
Az ágazati mérleg felépítésének sajá—
tosságai, a mérleg matrix jellege a fenti problémák leegyszerűsített megoldását teszi lehetővé.
Feltétlenül szükségessé válik azonban az ágazati kapcsolatok mérlegének kiegé- szítése néhány oszlopvektorral (például az elavult termelőalapok pótlási alapjának és a nem termelő szféra fogyasztási alap-—
jának kiemelése), valamint néhány kiegé—
szítő sorvektor bevezetése (így az anyagi termelés szférájában termelő anyagi rá—
fordítás—okként azon rész kiemelése, ame——
! Lásd részletesebben Kenessey zoltán: A
szovjet népgazdaság 1923—24. évi mérlege.
Statisztikai Szemle. 1958, 4. sz. 315—322. old,
