Az 1957. évi ágazati kapcsolatok mérlege összeállításának tapasztalatai

NYITRAI FE RENCNÉ:

AZ 1957. ÉVI ÁGAZATI KAPCSOLATOK MÉR LEGE ÓSSZEÁLLíTÁSÁNAK TAPASZTALATAI

A Központi Statisztikai Hivatal első ízben foglalkozik a népgazdaságra vonatkozó ágazati kapcsolatok mérlegének összeállításával. Ilyen mérleg összeállításának szükségessége és a mérlegnek az ágazati kapcsolatok elem—

zésére, távlati tervek készítésére való felhasználása iránti igény már a ko—

rábbi években is felmerült, ez a munka azonban ténylegesen csak az 1958.

évben kezdődött meg. Az első tábla az 1957. évre vonatkozóan készül. Az összeállítás előkészítése már az 1957. év folyamán megindult, ez azonban első lépésként csak a tábla alapvető elvi problémáit tisztázta, eldöntötte, hogy a kiválasztandó modell a szakirodalomból ismert modellek melyik faj—

tájához legyen hasonló, hogy egyes kérdéseket a táblán hogyan kell kezelni, és meghatározta az összeállítás programját. Az első tábla összeállításánál a rendelkezésre álló számviteli és statisztikai adatokra támaszkodtunk, és bár egyes esetekben a szükséges adatokat reprezentatív vagy részleges adat—

gyűjtések útján biztosítottuk, mégis az ágazati kapcsolatok mérlegének összeállításához külön adatszolgáltatásokra nem került sor.

Az 1957. évre vonatkozó mérleg 46 sort és 46 oszlopot tartalmaz (46X46—os tábla). Ezenbelül a belső szektorok száma 39, amelyek közül 31 szektor a szocialista ipart részletezi az 1958. január 1 óta használatos ipar—

statisztikai ágazati rendszernek megfelelően. A részletezés egyes szektorok- nál iparcsoportos bontásnak, más szektoroknál pedig egy-egy iparágnak vagy néhány iparágból képzett csoportnak (például bányászat, vegyipar) felel meg. A szocialista ipart részletező szektorokon kívül a belső matrix- ban helyezkednek el a következő szektorok: szocialista építőipar, magán—

építőipar, magánkisipar, mezőgazdaság, közlekedés, kereskedelem, fel nem osztott rész és összesen. A tábla belső négyzeten kívül eső ún. ,,szárnyak"

a következő bontásban tüntetik fel az adatokat:

Ráfordítás

Elosztás Amortizáció

Lakosság fogyasztása Bérek, jövedelmek

Egyéb nem termelő (közületi) fogyasztás

Felhalmozás

Beruházás, felújítás (állóalapok növekedése)

Termelés összesen

Készletnövekedés Készletcsökkenés

Export Import

Előző öt szektor együtt Rendelkezésre állott források összesen Felosztott források összesen

3*

180

NYI'I'RAI FERENCNÉ

A tábla rövidített sémája tehát a következő:

Ágazati kapcsolatok mérlege 1957.

%

Érték: millió forint, egy tizedessel

Fogyasztói ágazat § §

; s A §

a N 73 '" .?

§ % § % § a 53

X 9

a **

§

% §? %, § §

§

§

§

ssaggmiggiaaia 335.

;: .... u) cb !— V a: ? v

Éggzsggeaagáeg el";

megágmapoegsgzeeÉ 'gÉ—eae%§§i%§aa§a§§

§ aááásááaeasaaáaaa

§ Termelői ágazat %% 32 33 34 35 86 37 38/a 38/b 39 40 41 42 43 44 45 46 l-től

ill-ig Ipari szektorok' 32 Építőipar (410) 33 Magánépitőipar 84 Magánkisipar 36 Mezőgazdaság 86 Közlekedés 37 Kereskedelem

Egyéb termelői 38/a tevékenység

88/b Fel nem osztott rész

39 Összesen (31—38)

40 Amortlzáció

41 Bérek, jövedelmek __

42 Felhalmozás Termelés

43 (39Jr40—r414—42)

44 Készictcsökkenés 45 Import

Rendelk. álló források 46 összesen (43 4-44—1—45)

* Az ipari szektorok a következők:

1. Szénbányászat és brikettgyártás 10. Vas— és fémtömegcikkipar (170)

(111, 114) 11. Villamosenergiaipar (190)

2. Kőolaj— és földgázkitermelés (112) 12. Építőanyagipar (211—től *216-ig) 3. Egyéb bányászat (tőzeg, érc, ipari 13. Kőolajfeldoigozó ipar (221)

ásvány; 113, 115, 116) 14. Városi gáz gyártása (222) 4. Vas- és acélgyártás (121) 15. Szénfeldolgozó ipar (223)

5. Fémgyártás (122) 16. Ipari gáz gyártása, festékipar, egyéb 6. Gépgyártás (131—től 135—ig) nehézvegyipari termékek gyártása 7. Villamosipari gépek és készülékek (224, 225, 231)

gyártása (141) 17. Gyógyszeripar (226)

8. Híradás— és vakuumtechnikai termé- 18. Háztartási és kozmetikai vegyi cik—

SP

kek gyártása (142, 143) Műszeripar (160)

kek gyártása, keményítőgyártás,fotó—

kémiai ipar (227, 228, 229)

AZ AGAZATI KAPCSOLATOK MERLEGENEK ÖSSZEÁLLITASA 181

19. Egyéb szerves vegyipari termékek 26. Rostkikészítő ipar, len—, kender— és

gyártása (232) jutaipar, rövidáruipar (292, 293, 296)

20. Gumi— és műanyagfeldolgozóipar 27. Bőr— és szőrmeipar (310)

(240) 28. Textilruházati és kötszövőipar

21. Faipar (260) 321, 322)

22. Papiripar (270) 29. Cipőipar, bőr— és szőrmeruházati ipar

23. Nyomdaipar (280) (324, 323)

24. Pamutipar (291) 30. Élelmiszeripar (351—től 368-ig) 25. Gyapjú— és selyemipar (294, 295) 31. Vegyesipar, háziipar (370, 380).

A tábla adatainak kidolgozása előtt a Központi Statisztikai Hivatal Ágazati Kapcsolatok Mérlege Bizottsága meghatározta azokat a döntő elvi szempontokat, amelyek alapján a munkát meg lehetett kezdeni.

A Bizottság döntéseket hozott a következő kérdésekben.

A tábla egyes szektorai szervezetek összességét jelentik. Az iparban ezek a szervezetek —— néhány kivételtől eltekintve —— általában vállalatok.

Ilyen kivétel fordul elő azokban az esetekben, amelyekben az 1958. évtől kezdve alkalmazott ágazati rendszer egyes vállalatok idegen profilú telepeit (például egyes nagy vállalatok erőműveit) a vállalat főtevékenységétől el—

térő iparágba, iparcsoportba sorolta. Ezekben az esetekben a csoportosítás a táblán is az iparágak felépítésének felel meg. A tábla szervezetek szerinti felépítése egyúttal felvetette az egyes szervezetek profiljától eltérő ún.

profilidegen tevékenység kezelésének kérdését. Mint ismeretes, egyes kül- földi táblák összállítása során az egyes ágazatok profilidegen tevékenységét átvitték a megfelelő profilú ágazatba. A Központi Statisztikai Hivatal táb—

láján a profilidegen tevékenység általában benne szerepel a kérdéses ága—

zatban, tehát az egyes szektorok ráfordításai is, elosztási adatai is tartal—

mazzák mind az ágazat jellegének megfelelő, mind a profilidegen tevékeny- ségre történő ráfordításokat, illetőleg az ágazat egész termelésének elosztá—

sát. Ettől az általánosan alkalmazott elvtől azonban néhány esetben el—

tértünk. Szükségessé vált ugyanis, hogy egyes szektorok jelentősebb mér- tékű építőipari termelését leválasszuk, és átvigyük az építőiparhoz. A nép—

gazdaság összes építőipari termelésének csak mintegy 77 százaléka jelentke- zett az építőipar sorában és oszlopában, fennmaradó 23 százaléka házilagos építkezés volt a népgazdaság más ágazataiban, és ez a profilidegen terme- lés az ágazat termelésében benne maradt. Azokban az ágazatokban (kőolaj—

bányászat, mezőgazdaság és közlekedés), amelyekben a házilagos építőipari tevékenység jelentősebb, megbontottuk a szektor ráfordításait, és az építő- ipari termelésre történő ráfordításokat átvittük az építőipar oszlopába. Ter—

mészetesen ennek megfelelően az építőipari termelést ezeknek az ágazatok—- nak elosztásából is átvittük az építőiparhoz. Ezekkel együtt az építőipar sorában és oszlopában feltüntetett termelési érték az összes építőipari tevé- kenységnek mintegy 86 százalékát alkotja. A hiányzó rész számottevő hányada, az összes építőipari termelésnek 2 százaléka, a szénbányászatban szerepel, ennek különválasztása azonban nem volt megoldható. A szén—

bányászat építőipari és bányászati tevékenységére történő ráfordítá- sok mind az anyag—, mind a bérköltségek tekintetében egybefolynak, s ezeket nemcsak számviteli úton nem lehet szétválasztani. de még becslések—

kel sem. A többi építőipari tevékenység a legkülönbözőbb ágazatokban osz—

lik meg, az iparban (a szénbányászatot is figyelembe véve) 6,5 százalék és mintegy 7—7,5 százalék a népgazdaság többi ágában. Az egyes ipari ágaza—

182 mmm FERENCNE

tokban maradt profilidegen tevékenység általában — az iparban végzett Vizsgálatok alapján — a szektorok teljes termelési értékének kb. 2—5 szá—

zaléka között mozog.

Az 1957. évi ágazati kapcsolatok mérlege az adatokat forgalm-í. adás foiyóámkon tartalmazza. Az árak alkalmazásával kapcsolatosan felvetődött az a probléma, hogy ebben azok a termékek, amelyeknek ára relációk sze——

rint változik vagy amelyeknél a forgalmi adó kulcsa változik az értékesítés irányától függően, a tényleges árakon jfognak a táblában szerepelni, így a tábla az egyes szektorok közti mennyiségi viszonyok jellemzésére nem lesz alkalmas. Ezt a problémát a tábla további finomításánál —— amiről a későb—

biekben részletesebben is szó lesz — kívánjuk megoldani. Első közelítésként megelégedtünk az ágazatok közti pénzügyi kapcsolatok feltüntetésével. Mi—

után a termékek Végső soron fogyasztói áron kerülnek felhasználásra, a táb—

lában azonban az elosztást bruttó termelői áron értékeltük, a kétfajta ár között fennmaradó rész tartalmazza az egyes termékek fogyasztói árában rejlő kereskedelmi árrést és a szállítási költséget is. A kereskedelmi árrést az egyes szektorok termelésének elosztásánál a kereskedelem szektorához

és a fuvarköltségeket a közlekedés rovatába osztottuk el.

A tábla összeállítását megelőzően felmerült az import kezelésének kér—

dése is. Az ismert kezelési módok közül egyesek az importot átviszik az azo- nos Vagy hasonló terméket előállító hazai szektor termelésébe, mások az importot külön termelőszektorként kezelik, és ennek megfelelően az egyes szektorok ráfordításait osztják meg hazai termelésből és importból származó ráfordításokra; ismeretesek még e két módszer további kombiná- ciói is. Miután az első táblát nem előzte meg külön számviteli előkészítés, azt a módszert kellett választani, amelyik a gyakorlatban a legkönnyebben keresztülvihető. Igy a Bizottság az első módszer mellett döntött, tehát az importált termékeket úgy kezeljük a táblán, mintha azokat a jellegüknek legjobban megfelelő hazai termelő ágazat állította volna elő. Például a mezőgazdaság termeléséhez számítottuk a parafa-, a nyersgumi—importot, a szénbányászatéhoz a szénimportot stb. Meg kell említeni, hogy nem tet—

tünk különbséget a kompetitív (hazai viszonylatban is termelt) és a nem kompetitív (kizárólag importból származó) termékek között. Az import ilyen módon történő beiktatása a táblába azzal a könnyebbséggel járt, hogy nem volt szükség a ráfordításoknak felbontására hazai termelésből és im—

portból származóra. Ez a bontás -—— mint azt egyes ágazatokban végzett vizsgálataink mutatták — sok esetben teljes pontossággal nem is vihető keresztül, minthogy az importált termékek készletező vállalatokon vagy más elosztó szervezeteken keresztül kerülnek a fogyasztóhoz, és a kompeti—

tiv termékeknél a felhasználók már nem tudják közvetlenül megállapítani, hogy a felhasználásra került anyag eredetileg honnan származott. A tábla finomítása során megkíséreljük ezt a kérdést is további vizsgálat tárgyává tenni és az import másik módon való kezelését is —— bizonyos becslések alapján —— megoldani. Az import jelenlegi kezelése lehetővé teszi annak megállapítását, hogy az egyes szektorokba tartozó termékek között milyen arányt képviselnek az importált termékek, nem kapunk azonban tiszta képet az egyes hazai ágazatok közti kapcsolatokról. Az import jelenlegi módon történő kezelése mellett szól viszont az, hogy így a tábla alapján számítható koefficiensek stabilabbak.

AZ AGAZATI KAPCSOLATOK MÉRLEGÉNEK ÖSSZEALLITASA 183

Az importált termékeket belföldi bruttó termelői áron értékeltük.

Az, 1957. év adatait tartalmazó táblánál figyelmen kívül hagytuk a do—

tációt mind a termelési értéknél, mind a felhalmozásnál.

A tábla összeállítása a következő módszerrel történt.

A rendelkezésre álló alapbizonylatok

A tábla nagyobb részét tevő ipari szektorokban az összeállítás kiinduló bizonylatául a ráfordításoknál az 1957. évi éves iparstatisztikai kérdőív szol—

gált. Ez az éves kérdőív tartalmazta a termelési költségek megoszlását az 1957. évi mérlegbeszámolónak megfelelő tagolásban, ezenbelül az anyag—

költségek megoszlását az egyes jellemzőbb, fő anyagfajták szerint. (Az anyagköltségek felosztásánál azonban —- mint arról a későbbiekben részle—

tesen is beszámolunk — több ágazatban jelentős problémák merültek fel.) Az éves kérdőíven kívül felhasználtuk az 1957. évi mérlegbeszámolókat is.

Az ún. ,,egyéb költsége " megoszlására vonatkozóan rendelkezésre ál—

lottak az iparban az 1954. évi részletes adatgyűjtés eredményei. Az adat- gyűjtésnél megállapított arányokat a változásoknak megfelelő néhány kor—

rekcióval a számításoknál sok esetben segítségül vettük.

Alapbizonylatként szolgáltak továbbá a gazdálkodás alá vont anyagok- ról természetes mértékegységben készült 1957. évi anyagmérlegek.

Az elosztás adataihoz viszonylag kevesebb bizonylati kiindulópont volt.

Értékesítési statisztika az 1957. évről a Központi Statisztikai Hivatalban nem készült. Az egyes tárcák és főként a nagy ipari minisztériumok készí- tettek ugyan értékesítési statisztikát, ezek az adatgyűjtések azonban más szempontok alapján tagolták az adatokat (például igazgatási szervek sze—

rint, az ún. minisztériumi extern termelés szempontjából stb.). Itt egyes esetekben kiegészítő adatgyűjtésekre volt szükség, illetve reprezentatív vagy részleges megfigyeléseket kellett végrehajtanunk, más esetekben a minisztériumok elosztási adatait aminisztériumoknál található részletesebb számítási anyagok figyelembevételével lehetett a táblának megfelelő bon—

tásra korrigálni.

A többi szektor (kereskedelem, közlekedés) kiinduló bizonylata általá—

ban az éves mérlegbeszámoló volt. Néhány szektornál (például a közleke—

dés teherszállításitevékenysége) azonban szintén szükség volt kiegészítő adatgyűjtésre az adatok megfelelő tagolása érdekében. A mezőgazdaság adataihoz a társadalmi termékmérlegnek és a nemzeti jövedelem mérlegé—

nek összeállításához felhasznált forrásanyagok, részben természetes mérték—

egységben kifejezett adatok szolgáltak kiinduló pontul.

A tábla összeállításának menete

A Az első tábla összeállítása menetközben több elvi és gyakorlati kérdést vet fel, ezért a tábla minél pontosabb, megbízhatóbb összeállítása érdeké—

ben és megfelelő gyakorlati tapasztalatok biztosítása céljából a Bizottság úgy határozott, hogy a munkába a Központi Statisztikai Hivatal dolgozóin kívül bevonja az egyes érdekelt külső szervek munkatársait is, így például a Közgazdaságtudományi Intézet, az Építéstechnikai és Építésgazdasági Iroda dolgozóit, egyes minisztériumok, nagyvállalatok statisztikusait. Az összeállítás munkájában résztvevők a tábla egy vagy több sorát és az ennek megfelelő osizlopot dolgozták ki. így a tábla minden rovatába két oldalról is

184 NYXTRAI FERENCNÉ

került adat, egyrészt a termelő és elosztó ágazattól, másrészt a felhasználó ágazattól. A tábla szárnyainak (tehát a belső matrixon kívül elhelyezkedő soroknak és oszlopoknak) összeállítása is két oldalról történt. Részben ren—

delkezésre állottak a társadalmi termékmérleg számításából, az egyes ága—

zatok éves statisztikai adatainak feldolgozásából nyert végszámok, mint a termelési érték, ezenbelül az anyagköltségek, bérköltségek, amortizáció, felhahnozás, másrészt pedig kidolgozták az egyes munkatársak a nettó ki—

bocsátás ágazatok szerinti elosztását is, ilyenek a lakosság fogyasztása, az egyéb nem termelő fogyasztás, az állóalapok növekedése, az export. A kész- letváltozási adatok csak részterületek szerint álltak rendelkezésre, külön jelentkeztek az egyes termelő ágazatokban beállott készletváltozások, a kereskedelem és a felhasználó ágazatok készleteinek alakulása, ezekből állí—

tottuk össze a készletváltozások végső adatait. A szárnyak adatai végössze—

gükben úgyszintén a társadalmi termékmérleg megfelelő adataiból ismere—

tesek voltak.

A munka következő fázisa a sorok és az oszlopok adatainak egyeztetése volt. Az adatok egyeztetésénél kiinduló bázisként fogadtuk el az előzőkben felsorolt ún. behatároló alapszámokat (például a termelési érték szektoron—

ként, a lakosság fogyasztásának, az egyéb nem termelő fogyasztásnak Vég—

összege, az állóalapok növekedésének, az export adatoknak végösszege stb.).

A behatároló alapszámok egyeztetése után került sor a munkában résztvevő külső munkatársak és a Központi Statisztikai Hivatal dolgozóinak bevoná—

sával az egyes adatok egyeztetésére.

A tábla egyes szektorai adatainak összeállításánál a következő főbb problémák merültek fel.

a) Általános kérdések

A ráfordítások megállapításánál, mint az előzőkben már említettük, az iparban fő adatforrásként az éves statisztikai adatgyűjtés szolgált. Az adat- gyűjtés a termelési költségek megfelelő bontása mellett tartalmazta az anyagköltségek bontását is főbb anyagfajták szerint, de csak szektoronként változó mélységig bontotta a felhasználási adatokat. Voltak olyan iparágak, amelyeknél a kiemelt anyagok felhasznált értéke az összes anyagfelhaszná- lásnak kb. 80 százalékát tette, voltak azonban olyan ágazatok is —- közöttük különösen jelentősek a széleskörű kooperációval dolgozó gépipari ágazatok

—, amelyeknél az anyagfelhasználásnak csak 30—40 százalékát tették a ki—

emelt anyagok, és egyáltalán nem volt adat a további felhasználás bontásá—

ról. Ilyen esetekben reprezentatív vagy egyes esetekben részleges adat- gyűjtés segítségével állapítottuk meg a további bontást.

Az említett éves adatgyűjtésből az anyagköltségek elszámoló áron1 áll—- tak rendelkezésre, és csak egy összegben volt megállapítható az elszámoló árak és a beszerzési árak különbözete. Ez az árkülönbözet a tábla összeállí—

tásánál nyert tapasztalatok szerint az összes anyagfelhasználás értékének általában mintegy 1—2 százaléka volt, és a vállalatoknál végzett pótlólagos vizsgálatok útján meg lehetett állapítani, hogy milyen mértékben terhelte az egyes főbb anyagcsoportokat. A tábla összeállítása során szükségessé vált a íuvarköltségek és az egyes kereskedelmi vagy készletező szerveken

1 ,,Elszámoló év"-on az anyagkönyvelésnél használt, az egész évre érvényes képzett ár értendő, az elszámolt árak általában rnefzíelelnek az árképzés időpontjában érvényes beszerzési áraknak.

AZ AGAZATI KAPCSOLATOK MÉRLEGÉNEK ÖSSZEÁLLITASA 185

keresztülfutó anyagfajtáknál a beszerzési árban és az elszámoló árban jelentkező kereskedelmi árrés leválasztása. Ez a kérdés volt a ráfordítások megbontásának egyik kulcsproblémája, minthogy ilyen adatokkal sem a közlekedési vállalatok, sem az ipari vállalatok eddig nem rendelkeztek.

Egyes szektorokban —— például az élelmiszeriparban —— a fuvarköltségek le—

választása céljából kiegészítő adatgyűjtést rendelt el a minisztérium, itt is számolni kell azonban azzal, hogy a bontás a számviteli adatok hiánya miatt nem teljesen pontos. Más ágazatokban —— különösen a gépipari ágazatokban -— ilyen adatgyűjtésre nem volt mód, itt több szektornál a szállítási költsé—

gek megbontása becslés útján történt. A kereskedelmi árrés leválasztásá- nál már viszonylag könnyebb volt a kérdés pontosabb megoldása, mert is- meretes az egyes vállalatoknál, hogy milyen tételeket szereztek be kereske—

delmi szerveken keresztül, és megállapítható volt a kérdéses kereskedelmi szervezetek egyenkénti megkeresése útján a beszerzésekben jelentkező ár—

rés. Ez a munka sem volt azonban minden ágazatban teljes részletességgel keresztülvihető, így csak a főbb anyagfajtáknál választottuk le a kereske—

delmi árrést. Minthogy a kereskedelmi szervezetektől nyert mérlegbeszá- molók adataiból a kereskedelem összes árrésének szektorok szerinti meg—

oszlását külön kidolgoztuk, az egyeztetések során mód nyílt a még fenn—- maradó kérdések tisztázására

A ráfordításoknál problémát jelentett az egyéb költségek és a meg- térülések ágazatokra történő tagolása is. Az egyéb költségek bontásánál ál—

talában az 1954. évi mérlegbeszámoló külön mellékletéből megállapított arányokat vettük figyelembe, a megtérüléseket, részben a vállalatoknál végzett vizsgálatok alapján, részben pedig becslésekkel bontottuk anyag—, illetve bérjelleg szerint. Az anyagjellegű megtérülések további bontása szintén az előbb említett módokon történt.

A ráfordításoknál a bérek és a jövedelmek adatait a mérlegbeszámoló alapján állítottuk össze. A béreknél vettük számításba a mérlegbeszámoló közteher rovatában feltüntetett 10 százalékos SZTK hozzájárulást és az egyéb költségek, valamint a megtérülések bérjellegű tételeit is. A felhal—

mozás az egyéb közterhen és a forgalmi adón kívül az üzemi eredményt foglalta magában. A nyereségrészesedést nem választottuk le a felhalmozás- ból.

A ráfordítások összeállításánál egyik legnehezebb kérdés a profilidegen tevékenység kezelésével kapcsolatban merült fel. A tábla a határozatoknak megfelelően szervezetek szerint tagolja az egyes népgazdasági ágakat és ezeken belül az egyes szektorokat. A ráfordításoknál azonban nem volt megállapítható, hogy az egyes anyagi ráfordítások melyik szektorba sorolt szervezettől (általában vállalattól) származnak, így a munkatársak a fel—

használt anyagfajtákat az anyagok jellege szerint sorolták be a tábla szek- toraiba. így azonban a profilidegen tevékenység a ráfordításoknál nem ke—

rült a megfelelő szektorba, például az öntődékből származó anyagokat a fel—

használó szektorok kohászatból eredőnek vették, noha a gépgyártásba sorolt vállalatok egy része is rendelkezik öntődével. Az ilyen esetekben az egyeztetésnél az elosztó szektor adatait tekintettük mérvadóbbnak, és ahol megállapítható volt, hogy a két adat közti eltérést a profilidegen tevékeny- ségnek a nem megfelelő termelő ágazatba sorolása idézte elő, ott módosí—

tottuk a ráfordításokat az elosztó ágazat adatainak megfelelően. Annál a néhány szektornál, amelynél az elosztási adatok nem bizonyultak teljes

186 NYITRAIV FERENCNÉ

mértékben megbízhatónak, a ráfordításokat olyan arányban bontottuk meg az anyagot termelő szektorok között, amilyen arányú — a külön e tárgyban végzett Vizsgálatok tapasztalatai szerint — az egyes szektorok más szekto—

rokba tartozó tevékenysége volt. Például megállapítottuk, hogy a kőolajfel- dolgozó iparágba tartozó termékek termelési értékének 5 százaléka a kő—

olaj— és földgázkitermelő iparágban jelentkezik, így az egyes ágazatok rá- fordításainál a kőolajfeldolgozóipari ráfordításokból leválasztottunk 5 szá—- zalékot, és ezt átvittük a kőolaj— és földgázkitermelő iparágba. Ez a módszer azon a feltételezésen alapszik, hogy a felhasználó ágazatok mindegyike azonos arányban használ fel olyan kőolajfeldolgozási termékeket, amelyek a feldolgozó, illetve a kitermelő iparágból származnak. A valóságban azon- ban ez nem így van. Éppen ezért a nagyobb hibák elkerülése céljából ezt a módszert csak azokon a helyeken alkalmaztuk, amelyeknél az elosztás adata nem nyújtott megfelelő támpontot.

Az elosztások megállapításánál az volt a fő probléma, hogy a táblát a végső felhasználó vagy fogyasztó alapján kívántuk összeállítani. így az iparban az elosztást nem a közvetlen átvevő fél alapján végeztük, hanem az elosztásra kerülő termékeket továbbkísértük a végső fogyasztóig. A kér—

dés természetesen sok esetben igen bonyolult volt. Például a gépgyártás termékeinek egy részét a Szerelvényértékesítő Vállalatnak továbbítja, ez a vállalat a gépgyártás termékeit részben a gépgyártás körébe tartozó más vállalatnak, részben az ipar más csoportjába sorolt Vállalatnak adja el, eset—

leg átadja egy hányadát a kereskedelemnek. A példa az egyszerűbb esetek közül való, mert egyes ágazatok termelése átfut készletező és kereskedelmi vállalatokon, sőt a kereskedelmi vállalatoktól egy része ismét visszajut az iparba (helyi vagy szövetkezeti ipari vállalatokhoz). Ezekben az esetekben a végső fogyasztás megállapítására a felhasználási statisztika adatai voltak a mérvadóbbak.

Az elosztás problémáihoz tartozik az export kezelésének kérdése is. Az export adatai az egyes termelő ágazatok adatszolgáltatásaiból álltak rendel—

kezésre. Ez azonban csak a külkereskedelmi szervek részére átadott termé—

kek értékét jelentette, az átadott termékek egy része visszakerült az export szervektől hazai termelő ágazatokhoz vagy a belkereskedelemhez és ezen keresztül vagy a lakossághoz vagy az iparhoz, esetleg valamelyik más nép- gazdasági ághoz. Előfordult azonban az is, hogy a külkereskedelmi szervek—

től a termékek egy része nem került az 1957. év folyamán tovább, hanem annak készletét növelte. Tehát az exportra kerülő tételeket módosítani kel—

lett részben a külkereskedelmi szervek által a belföldi szerveknek történő átadásokkal, részben pedig a külkereskedelem készletváltozásaival.

A végső felhasználó megállapítása azoknál a termékeknél, amelyek a belkereskedelmen futnak keresztül nem minden esetben volt teljes pontos—

sággal Végrehajtható. így például az élelmiszeripari termékek nagy hányada a lakosság fogyasztására kerül, de ugyancsak a kereskedelmi háló- zaton mennek át azok a tételek is, amelyeket Végső soron közületi fogyasz—

tásra használnak fel, vagy amelyeket a kereskedelem a mezőgazdaságnak továbbít. Ezekben az esetekben részben a termék jellegéből, részben az egyes ágazatok ráfordításainak mértékéből következtettünk arra, hogy az egyes szektorokba milyen értékű termék került. Meg kívánjuk jegyezni, hogy a lakosság fogyasztására és a közületi fogyasztásra vonatkozóan az oszlopok adatai nem minden esetben határolhatók el teljes mértékben hite—

AZ AGAZATI KAPCSOLATOK MÉRLEGÉNEK ÖSSZEALLITÁSA 187

lesen, ezért a végső közlésnél szükségesnek látszik e két oszlop adatait ,,Nem termelő fogyasztás" címen összevonni. Ez annál is helyesebb lenne, mert például a lakosságnak intézményekben, közületekben történő fogyasz—

tásánál, mint amilyen például a fegyveres testületek személyi élelmiszer—

fogyasztása, elvileg is vitatható, hogy ezek a tételek a lakosság fogyasztásá—

hoz vagy a közületek fogyasztásához tartoznak—e?

Az elosztás külső szektorai közül az egyik viszonylag legtisztábbnak látszó oszlop az állóalapok növekedése, amelybe a tárgyév folyamán eszkö—

zölt beruházásokat és felújításokat soroltuk. Mivel a felosztásnál az első—

rendű szempont az egyes sorok és oszlopok megnevezésének pontos fogalmi meghatározása volt, a ,,beruházás, felújítás" oszlop definiálása során a Bizottság úgy döntött, hogy ide a szocialista szektornak csakis a Beruhá- zási Bankon keresztülfutó tételeit szabad sorolni, tehát nem kerülnek ide a Magyar Nemzeti Bank által finanszirozott ún. kiegészítő beruházások.

(A mezőgazdaságnak nem a Beruházási Bankon átmenő tételeit azonban állóalapnövekedésnek tekintettük, jeilegüknek megfelelően. Ezeknek 1957.

évi növekedését nagyobbrészt becsléssel állapítottuk meg.) A tapasztalatok szerint a kiegészítő beruházások az évi összes beruházásoknak mintegy 0.2—0A százalékát teszik, így ezeknek elhanyagolása a táblán nem okozhat zavart.

Az állóalapoknak építőipari beruházások útján történő növekedését viszonylag egyszerűbb volt megállapítani. Idesoroltuk mind az építőipar, mind a saját rezsiben Végzett építőipari tevékenység termelési eredményé- nek azt a hányadát, amelyet a vállalatok beruházásként vagy felújításként számoltak el. Az építőipari termelés és az építőipari jellegű beruházások közti különbség elvileg tehát csak a vállalatok által építőipari termelés címén Végzett kisebb javítások, tatarozások stb. értékéből adódhat. A gya—

korlatban azonban különbséget okozhat az elszámolás, tehát a teljesítés pénzügyi lebonyolításának elhúzódása is.

Bonyolultabb a kérdés a gépi beruházásoknál. Itt elsősorban az impor—

tált gépek elosztása okozott nagyobb problémát, főként azért, mert az 1956—

ban beérkezett, de csak az 1957. évben vámkezelt gépek beruházási import- ként az 1956. évben jelentkeztek, de az importőr vállalatoknál elosztásra csak 1957—ben kerültek, így a táblába is bekerültek. Másik probléma egyes gépi import tételeknél maga az elosztás kérdése; például a személygép- kocsik a MOGÚRT—tői az Autókereskedelmi Vállalaton keresztül jutnak részben ipari vagy más népgazdasági ágba tartozó vállalatokhoz, részben közületekhez, illetve magánszemélyekhez. Itt az elosztást részben csak becs—

lés útján tudtuk bontani. A hazai termelésű gépek nagyobb részének elosz—

tása készletező vállalatokon keresztül történik, itt tehát a készletezők néhol megbízható, néhol hiányosabb értékesítési adataira kellett támaszkodnunk.

A beruházások ún. ,,egyéb beruházás" címen összefoglalt részénél az egyes ágazatok elosztási adatait, a minisztériumok elosztási statisztikáját fogadtuk el kiindulási alapként, és ezeket az adatokat korrigáltuk olyan tételekkel, amelyek közvetítő szervezeteken (készletezők stb.) keresztül ju—

tottak el a beruházó vállalatig. A népgazdaság összes beruházásaiból a fent leírt módszert követve kimaradtak egyes olyan tételek, amelyek nem fog—

hatók fel egyetlen ágazat kibocsátásaként sem, mint például a telekkisajátí—

tás stb.

188 t NYITRAI rassz—Jess

Az importból származó termékek elosztását csaknem minden esetben külön végeztük el, és utólag számítottuk hozzá az egyes ágazatok hazai ter- melésének elosztásához. Egyes esetekben például a vegyipar egyes ágainál, nem volt mód az import—tételek külön elosztására, ezeknél a ráfordításokat jelentő szektorok adatait fogadtuk el, és azokat a kérdéses ágazat hazai ter- meléséből származó tételeinek elosztásával összehasonlítva állapítottuk meg az import elosztását. Az 1957. évben volt az importált termékeknek egy speciális fajtája is, éspedig az államsegélyek keretében beérkező termékek.

Ezeknek elosztásánál az a probléma, hogy egyrészt egy összegben jelent- keznek az 1956. IV. negyedéan és az 1957. év folyamán beérkezett segé- lyek, másrészt elosztásukat elsősorban társadalmi szervezetek végezték, így az elosztásról adatok nem állnak rendelkezésre. Ezért nagyrészt becslés útján határoztuk meg, hogy a segélyként beérkezett termékek milyen há- nyadát és melyik szektornál vegyük az 1957. évi táblán figyelembe. A kér—-

dés eldöntéséhez segitséget adtak az egyes szektorok ráfordítási adatai.

b) Néhány szektor tartalm és speciális problémái

Az általános kérdések mellett egyes szektorok adatainak megállapítá—

sánál speciális kérdések is nehézséget okoztak. így elsősorban azoknál a szektoroknál jelentkeztek problémák, amelyekről a tábla követelményei—

nek megfelelő adatgyűjtés eddig nem volt. A következőkben néhány szek—

tor sajátos kérdéseit kívánjuk megemlíteni.

Előljáróban meg kell jegyezni, hogy csaknem minden szektornál jelent- keztek sajátos kérdések, amelyeket részben menetközben döntöttünk el, részben egyelőre ideiglenesen oldottunk meg azzal, hogy a további tisztázást az első nyers tábla összeállítása utáni időpontban tűzzük napirendre. Egy cikk keretén belül nincs mód arra, hogy ezeknek a kétségkívül figyelmet érdemlő problémáknak mindegyikét akár csak meg is említsük, erre csak a tábla elemzésekor a következő tábla előkészítésével kapcsolatban kerülhet sor. Ebben a cikkben főként azokat a sajátos kérdéseket kívánjuk megem—

líteni, amelyek hatásukban több szektort, esetleg a táblában szereplő szek—

torok nagyobb részét érintik.

Kereskedelem

Ez a szektor megnevezés tulajdonképpen gyűjtőfogalom. Külön—külön dolgoztuk fel a belkereskedelem, a külkereskedelem és a felvásárlás adatait és ezeket csak közlés céljából összesítettük. A kereskedelem oszlopa a ke- reskedelem ráfordításait tartalmazza az egyes szektorok szerinti megosz- lásban, sora pedig a kereskedelem árrését tagolja az egyes gazdasági ágaza—

toknak megfelelően. Az árrésben szerepelnek azoknak a készletező vállala- toknak adatai is, amelyeknek ún. ,,árrésük" nincs, hanem jutalék vagy költségtérítés formájában vannak bevételeik. A többi szektorhoz hasonlóan a kereskedelem ráfordításai is tartalmazzák a profilidegen tevékenységre (például a helyenként előforduló ipari termelésre) történő ráfordításokat.

A kereskedelem adatai mind az állami és szövetkezeti, mind a magán—

kereskedelmet magukban foglalják. Ugyanitt szerepelnek azoknak a válla—

latoknak adatai is, amelyeket mint szervezeteket a kereskedelemhez sorol—

tunk, de tevékenységük nem minden esetben kizárólag kereskedelmi jel—

legű. Ilyenek például az egyes csomagoló vállalatok, a Belkereskedelmi

AZ ÁGAZATI KAPCSOLATOK MÉRLEGÉNEK OSSZEÁLLITASA 189

Kölcsönző Vállalat stb. A kereskedelem sora is és oszlopa is végeredmény- ben az összes kereskedelmi tevékenység áruforgalmi árrését adja és így nem tartalmazza a kereskedelmi szervek egyéb bevételeit, tehát a hulladé- kok, göngyölegek stb. értékesítéséből származó bevételeket. Az áruforgalmi árrés adja meg a termelés brut-tó termelői áron számított értéke és a végső fogyasztók által fizetett beszerzési áron számított értéke közti különbséget, ezért kellett az ún. ,,egyéb bevételeket" figyelmen kívül hagyni. Minthogy a kereskedelem csak árrésként szerepel a táblában, a kereskedelem ipari tevékenységénél is csak a nettó értéket vettük figyelembe, az itt felhasz-—

nált anyagok értékét úgy tekintettük, mintha azok közvetlenül a lakosság fogyasztására kerültek volna. Az áruforgalmi árrést az állami és szövetke—

zeti kereskedelmi vállalatoknál a mérlegbeszámoló alapján, a magánkeras—

kedelemnél pedig más (forgalmi stb.) adatok alapján becslés útján állapí- tottuk meg.

A kereskedelem sorának felosztása szektorok szerint általában a forga- lomba kerülő termékek jellege alapján történt. Ez a módszer azt a hibalehe- tőséget rejti magában, hogy az egyes szektorok mellékprofil jellegű terme—

lésére vonatkozó árrés nem a megfelelő s'zektornál szerepel. Ezek a hibák

—- amennyiben nagyságrendjük számottevő — az egyes sorok és oszlopok egyeztetésénél derültek ki, és azokat a mellékprofíl kezeléséről mondottak—

nak megfelelően korrigáltuk. Nem volt mód egyes — különböző szekto—

rokba tartozó, nagyszámú áruk forgahnát lebonyolító — készletező vállala—

tok (például Kohért, Villért stb.) árrésének megfelelő szétosztására. Ezek—

nek árrését a fel nem osztott részben tüntettük fel. A tábla további elemzése során, esetleg az 1958. évi adatok figyelembevételével mód lesz ezek meg-

felelő tagolására is. -

A kereskedelem szektorában szerepelnek a bel— és külkereskedelem adatain kívül a felvásárlás adatai is. A felvásárlás magában foglalja a ter- mény—, állat—, bor—, gyapjú—, nyersbőr- és tejfelvásárlás, valamint a SZÖVOSZ felvásárlási tevékenységének adatait. A SZÖVOSZ adatai a baromfi- és tojásfelvásárlás ráfordításait, illetve árrését is tartal- mazzák. A felvásárlás ,,árrése" a jutalékok értékét is magában fog—

lalja. A felvásárlás árrésének elosztásánál a borforgalom árrése oko—

zott problémát. A borforgalmi vállalatok árrését a lakosság fogyasztásánál tüntettük fel, mivel ezek a vállalatok túlnyomórészt a lakosságnak adják el termékeiket. A borforgalom árrésébőlaz élelmiszeriparhoz soroltuk az élel- miszeriparnak lepárlás céljára átadott borra eső hányadot. A borfelvásár—

lás árrésénél a borok kezelésével, tárolásával stb. kapcsolatban felmerült társvállalati forgalmat nem vettük figyelembe. A belkereskedelem és a fel—

vásárlás adataihoz hozzáadtuk a külkereskedelem árrését is. A külkereske—

delem árrésének felosztásánál nem volt mód a szektorok szerinti pontos bontásra, ezért itt az árrésnek mintegy 25 százaléka a felosztatlan részben

maradt.

Közlekedés

Ez a szektor eredetileg három részre bontva készült, külön állítottuk össze a teherszállítás, a személyszállítás és a posta adatait. Mindhárom rész- nél különböző és sajátos problémákkal találkoztunk. A teherszállítás ráfor- dításainak adatait a MÁV, a hajózás, a Közlekedési és Postaügyi Miniszté—

rium Gépjárműközlekedési főosztálya és a Fővárosi Villamosvasút nyilván—

190 NYITRAD FERENCNE

tartásai alapján állítottuk össze. Ehhez hozzáadtuk a szekérfuvarozás és a Fő—

városi Autóbuszüzem, valamint a posta becslés útján megállapított ráfordí—

tásait. Igy együttesen a közlekedés ráfordításainak mintegy 86 százaléka állt rendelkezésre, a fennmaradó 14 százalékot a 86 százalékon belül fennálló arányoknak megfelelően bontottuk fel kibocsátó ágazatok szerint. Az el—

osztás adatainak megállapításánál az jelentette a fő problémát, hogy a szál- lítást végeztető szerv nem mindig azonos a szállítás költségeit viselő szerv—

vel. Ez a kérdés a legélesebben a szénszállításnál merült fel. A feladó ugyanis itt minden esetben a bánya, a költségeket azonban a bányavállalat áthárítja a szenet átvevő vállalatra. A tábla szempontjából tehát a szén szállítási költségeinek az egyes szenet felhasználó ágazatoknál kellene sze- repelnie. A MÁV nyilvántartásában azonban, amelyet fuvaroztatók szerint vezetnek, a teljes szénszállítási költség a bányászatnál jelentkezik. Itt azt a közvetítő megoldást választottuk, hogy a szén szállítási költségeit az egyes ágazatok szénfelhasználásának arányában osztottuk fel. Ennél a módszer—

nél azonban nem volt mód figyelembe venni az egyes szektoroknál a külön- böző szállítási távolságot. Az egyeztetés során ezt a kérdést úgy rendeztük, hogy ahol a felhasználásnál a szállítási költséget anyagfajták —— illetve szek- torok -— szerint bontották és a szén szállítására jutó rész számottevő mér—

tékben eltér a közlekedés megfelelő elosztási adataitól, ott megvizsgáltuk mennyiben befolyásolhatta az eltérést a szállítási távolság eltérése az átla- gos szállítási távolságtól és ennek megfelelően korrigáltuk az adatokat.

Hasonló jellegű eltérés az elosztás más ágazatainál is előfordult, például többek között az érc— és ásványbányászatnál is, ahol a fuvaroztató szintén nem azonos a végső szállítási költség viselőjével. Ez a probléma főként a MAV elosztási adatainál merült fel. Mind a MÁV, mind a hajózás elosztásá—

nak bontásánál az volt a másik fő kérdés, hogy csak a természetes mérték—

egységben kifejezett adatok voltak bonthatók, ezért ezeket az egy tonnára jutó átlagos teherszállítási bevétellel szoroztuk. Lényegében tehát minden termék szállításánál felmerült az a probléma, hogy a szállítás eltérő távol—

ságát nem volt módunk figyelembe venni.

Viszonylag megbízhatóbb adatok álltak rendelkezésre a tehergépkocsi közlekedési Vállalatok szállításának megoszlásáról, nem volt azonban tám—

pontunk a szekérfuvarozás és a közúti villamosok teherszállítási adatainak bontásához. E két utóbbi tétel az összes szállításnak közel 7 százalékát alkotja, ennek bontása becslés útján történt. A teherszállítás adatainak bon—

tása az említett nehézségek miatt nem tekinthető pontosnak, ezért ez a szek—

tor az egyeztetésnél a tábla egyik legbizonytalanabb része. A szektor ada—

tait csak igen kevés esetben lehetséges a másik oldalról, a felhasználók oldaláról ellenőrizni. Az iparban ugyanis a szállítási költségeknek a felhasz- nált anyagféleségek szerinti megoszlása jelenlegi könyvelési és nyilvántar—

tási rendszerünkből nem ismeretes. A szállítási költségek az anyagköltsé—

gekben szerepelnek, azokat a legtöbb ágazatban csak becsléssel választották ketté. így lényegében mindkét oldalról többé-kevésbé becsült adatok álltak rendelkezésünkre. Ezek egyeztetése a körülmények megfelelő mérlegelése mellett hitelesebbnek látszó adat alapján történt.

Még bizonytalanabb a szektor másik ágának, a személyszállításnak bon- tása. A tábla több szektorát (bányászat, építőanyagipar egyes vállalatai stb.) terhelik ugyanis személyszállítási költségek; ezek az egyéb költségekben szerepelnek. Bontásukról statisztikai adatszolgáltatás csak az 1954. évben

AZ AGAZATI KAPCSOLATOK MÉRLEGÉNEK ÖSSZEÁLLITASA 191

volt, az akkor megállapított arányokat vettük figyelembe az 1957. évi táb—

lánál.

A közlekedési ágazat a személyszállítás értékeinek csak a végösszegét tudta rendelkezésre bocsátani, megoszlásáról még becsült adatokat sem tu- dott szolgáltatni. Igy az egyes ágazatok 1954. évi arányok szerint leválasz—

tott személyszállítási adatainak levonása után fennmaradó részt a lakosság fogyasztásához vettük. Az előbb említett fennmaradó résznek bizonyos hányada valójában az egyéb nem termelő fogyasztáshoz tartozik, minthogy azonban a közlésnél e két szektort (a lakosság fogyasztása; egyéb nem ter—

melő fogyasztás) összevontan kívánjuk szerepeltetni — megbízható tám—

pontok hiányában — nem láttuk szükségesnek az adatokat becslés útján tovább bontani. Hasonlóan problematikus kérdés a postaköltségek megosz- lása. Az iparban az 1954. évi arányok alapján választottuk le az egyéb költségekből a postaköltséget, a többi ágazatban becsültük ezt a hányadot.

A Posta a megoszlásra vonatkozóan nem tudott adatokat szolgáltatni. A közlekedés teljesítményeinek elosztásánál exportként vettük figyelembe a közlekedési vállalatoknak és a postának a külföldi igénybevevők részére végzett teljesitményeiért elért bevételeit. Ezek közé tartoznak a vasút, a hajózás tranzit szállításai, a magyar postán átfutó tranzit küldemények és távolsági beszélgetések bevételei, a légiközlekedés külföldi vonalain elért bevételek és a Ferihegyi repülőtér leszállási díjai. Importként mutattuk ki a külföldi közlekedési vállalatoknak, valamint a postai szerveknek a ma—

gyar közlekedési vállalatok és a posta részére végzett szolgáltatásai ellen—

értékét.

Minthogy a közlekedés adatainak bontása a fent vázolt főbb problé—

mák miatt az egyik legkevésbé megalapozott része a táblának, a következő táblák előkészítésénél egyik fő feladat a szállítási költségek megfelelő tago—

lásának biztosítása lesz. A Pénzügyminisztérium és a Központi Statisztikai Hivatal megállapodása értelmében az 1959. évi KÁLISZ szerint a fuvar—

díjakat, az anyagok elszámolóárai nem fogják tartalmazni, azokat külön könyvelik. A személyszállítási és postaköltségek alakulásáról az éves adat—

gyűjtés keretében kívánunk az iparban tájékozódást nyerni, a többi ágazat—

nál pedig ——- amennyiben lehetséges — reprezentatív vagy részleges felvé—

tellel akarjuk megközelíteni a kérdés pontosabb megoldását.

Mezőgazdaság

A mezőgazdaság sora és oszlopa az állami, szövetkezeti és egyénileg gazdálkodó mezőgazdasági termelő egységek adatait tartalmazza. Az ada—

tokban szerepelnek a gépállomások adatai is, éspedig (anyag—, bér— stb. jel—

legű) ráfordításai a megfelelő szektor rovatában, teljesítményei azonban csak a növénytermelésben szerepelnek; termelési eredményként a mező—

gazdaságnál a gépállomások munkáját külön nem vettük számba. Ez a meg-—

oldás megfelel a társadalmi termékmérleg összeállításánál alkalmazott mód—

szernek, mert így a gépállomások munkájának elszámolása a mezőgazda—

ságon belül nem okoz halmozódást. A mezőgazdaság anyagjellegű ráfordí—

tásait túlnyomórészt természetes mértékegységben kifejezett adatok alap—

ján bontottuk. Majd az így nyert adatokat a megfelelő árakkal értékeltük s ezután leválasztottuk a kereskedelmi árrést. Az anyagoknak a mezőgazda—

ságot terhelő szállítási költségeit becsültük. A mezőgazdaság sorában és oszlopában nem vettük figyelembe a mezőgazdaság házilagos építkezéseit,

192 NYITRAI FERENCNÉ

mert, mint azt már a bevezetőben említettük, ezeket a tételeket jelentős volumenük miatt átsoroltuk az építőiparhoz. Ebből a megoldále azonban az egyeztetés során néhány helyen nehézségek adódtak. Az egyes termelő szektorok értékesítésük megosztásánál csak azt tudták ugyanis közölni, hogy mit adtak a mezőgazdaságnak, azt azonban, hogy ebből milyen hányadot használt fel a mezőgazdaság házilagos építkezéseihez, külön nem választották le (ez nem is lett volna az elosztást végzőknél megoldható).

Ezért az anyagok jellegéből következtettünk arra, hogy a mezőgazdaság fel-—

használási tételei és az egyes szektorok elosztási adatai közti különbség milyen mértékben vihető át a mezőgazdaság saját rezsiben végzett építő—

ipari tevékenységéhez. Az építőipar szektorában jelentkező, de külön ki—

dolgozott mezőgazdasági házilagos építkezések ráfordításainál azonban fi—

gyelembe kellett venni, hogy ezek nem tényleges adatok, hanem normatí—

vák alapján készültek, így teljesen pontosnak nem is tekinthetők. A három oldalról kapott adatokból vezettük le a mezőgazdaság felhasználásai közt maradó tételeket. _

Különösen problematikus volt a mezőgazdaság élelmiszeripari ráfordí- tásai és az élelmiszeriparnak a mezőgazdaság részére történő elosztása köz-—

ti összhang megteremtése. A kérdés azért is nehéz, mert a mezőgazdaság élelmiszeripari ráfordításai között szerepelnek a vámőrlések eredményei is, valamint a kiutalt korpa és takarmányliszt, amelyet nem közvetlenül az élelmiszeripartól, hanem elosztó szerveken keresztül szereznek be. Itt a kérdés megfelelő megoldása céljából külön meg kellett állapítanunk a vám- őrlések értékét és az élelmiszer—készletező és értékesítő vállalatok elosztá- sának további bontását, amelyet eredetileg teljes egészében a lakosság fogyasztásaként szerepeltettünk. A nyers táblában ez a probléma még nincs megnyugtatóan megoldva. A parasztság saját termeléséből történő felhasz—

nálásának van ugyanis egy számottevő hányada, amely átmegy ipari meg—

munkáláson (a vámőrölt búzán kívül a dohány, a cukorrépa stb.). A nyers táblában ezt úgy tekintettük, mint az élelmiszeripar elosztását a mezőgaz—

daság részére, minthogy azonban ezeknek a tételeknek egy része a paraszt—

ság személyi fogyasztására kerül, ez a hányad felfogható, a lakosság fogyasztására kerülő tételként is. Az elhatárolás az esetek egy részében a termék jellege alapján végezhető el. A mezőgazdaság egyéb ráfordításai közül a bérek, jövedelmek tartalmazzák az állami gazdaságok, termelőszö—

vetkezetek bérkifizetéseit (természetesen az SZTK járulékkal növelve), a ter—

melőszövetkezeti munkaegység után járó jövedelmeit és az egyénileg gaz—

dálkodó parasztság jövedelméből az adók, valamint a beruházásokra és fel- újításokra fordított költségek levonása után fennmaradó összeget. A befize—

tett adókat és a beruházásra, felújításra forditott költségtételeket együtt a felhalmozás rovatban tüntettük fel.

A mezőgazdaság termelésének elosztásánál teljes pontossággal meg lehetett állapítani az exportra került tételek értékét és megfelelő pontos—

sággal tudtuk kiszámítani az állóalapok növekedését is. Ebben a rovatban csak az igás— és tenyészállatokban, valamint a szőlő- és gyümölcsös terüle—

tekben bekövetkezett állóalapnövekedés értékét mutattuk ki, a saját rezsi- ben végzett építkezéseket az építőiparhoz soroltuk. A tábla belső szektorai részére történt értékesítést mennyiségi adatok alapján bontottuk. Az elosz—

tásnál nemcsak a hazai termelésből, hanem az importból és az államsegély- ből származó tételek is együtt szerepelnek. A lakosság és a közületek fo—

AZ ÁGAZATI KAPCSOLATOK MÉRLEGÉNEK ÓSSZEALLITÁSA 193

gyasztására kerülő összegek megegyeznek a társadalmi termékmérleg és a nemzeti jövedelem mérlegének összeállításakor itt figyelembe vett érté—

kekkel. Viszonylag kevésbé megbízható a mezőgazdaság készletnövekedé—n seként megállapított összeg, amely magában foglalja a készletek növekedé—

sét a mezőgazdaságon belül, a kereskedelemben és a készletező szerveknél.

Miután az egyes szervezetektől erre vonatkozóan tényleges adatok nem állnak rendelkezésre, az adatok jórészt becsléseken és közvetett számításo—

kon épültek fel.

Nem termelő fogyasztás

A tábla összeállításánál ezt két oszlopban vizsgáltuk, külön a lakosság fogyasztását, külön az egyéb nem termelő fogyasztást, miután azonban a két tétel között sok esetben átfedések lehetségesek, egyes esetekben pedig a szétbontás egyáltalán nem volt megoldható, a felmerült problémákat is együttesen tárgyaljuk.

Mint a bevezetőben említettük, a tábla felépítése szerint az egyes szek—

torok termelését a Végső felhasználóhoz vagy a fogyasztóhoz kívántuk el—

osztani. Az elosztás általános kérdéseit tárgyalva már érintettük, hogy nem minden esetben sikerült az elosztás szektor adatainál teljes bizonyossággal eljutni a végső fogyasztóig. Ezért a kereskedelmen átfutó tételek közül a lakosság fogyasztásához, illetve az egyéb nem termelő fogyasztáshoz sorol—

tuk az egyes szektorok elosztása során mindazokat a tételeket, amelyekről nem sikerült kideríteni, hogy azokat a kereskedelem más termelő szektorok részére értékesítette, esetleg készleteit növelte-e velük vagy átadta—e köz- vetlenül exportra. Ezért, amikor a lakosság fogyasztásának és az egyéb nem termelő fogyasztásnak, oszlopát külön—külön is összeállítottuk, jelen—

tős eltérések mutatkoztak az egyes ágazatok elosztásai és a nem termelő fogyasztás adatai között. Az oszlop összeállítása a következőképpen történt.

A lakosság fogyasztása összetevődhet a lakosság kiskereskedelmi vásárlá—

saiból, a magánkisipartól történt beszerzéseiből, a termelőpiacon valo vásárlásaiból, a parasztság saját termeléséből, történhet közvetlenül a ter—

melőktől eszközölt Vásárlásaiból és végül a lakosság fogyasztása jelentkez—

het intézményekben történő fogyasztásként is. Mindezeket a forrásokat külön vizsgáltuk meg és bontottuk fel termelő szektorok szerint. Minthogy a fogyasztás túlnyomó részben kiskereskedelmi vásárlásokból adódott, ennek szektor—bontása volt a kulcskérdés.

A szocialista kiskereskedelem eladási forgalmának adatai mind Vég—

összegben, mind árufőcsoportonként (és ezzel nagyjából szektoronként is) rendelkezésre állottak, de csak kiskereskedelmi eladási áron. Ezt úgy szá—

mítottuk Vissza bruttó termelői árra, hogy részben a kereskedelmi árrést, részben pedig egyes termékeknél azt a forgalmi adót, amelyet a kereskede—

lem ró le, leválasztottuk. A szektor—bontásokon belül bizonyos átfedések még maradtak, ezeket azonban az elosztó szektOrok adatainak egyeztetése-—

kor részben vagy egészben sikerült tisztázni. A szocialista kiskereskedelem adataihoz hozzá kellett számítanunk a magánkiskereskedelem' adatait. Az utóbbi beszerzési forrása általában a magánkisipar és a mezőgazdaság. Be—

szerzéseinek azt a viszonylag kis hányadát, amely más szektortól szárma- zik, nem tudtuk megállapitani, így a teljes magánkiskereskedelmi forgal—

mat úgy tekintettük, mintha az csak a magánkisipartól és a mezőgazdaság—, tól származnék. Az így kidolgozott ágazatonkénti kiskereskedelmi adatok

. Statisztikai Szemle

194 NYITRAI FERENCNE

még tartalmazták a kiskereskedelemnek a mezőgazdaság részére termelő fogyasztásra és a magánkisipar részére továbbfelhasználásra történő érté—

kesitéseit, valamint kisebb értékben magánszolgáltatásokat is, ezeket a ke—

reskedelem értékesítéséből levontuk. Itt azonban maradtak problematikus tételek, például az egyéni parasztság építőanyagvásárlásait leválasztottuk, mivel azok termelő fogyasztáshoz szükségesek, ezek egy része a mezőgazda- ság saját rezsiben végzett építkezései közt szerepel, de csak az a részük, amelyet állami vagy szövetkezeti építőipari vállalat kivitelez. Azt az építő—

ipari termelést, amelyet maga a parasztság végez, nem szerepeltetjük a táb—

lában, így a mezőgazdaság építőanyag-ráfordításainak egy része a táblában sehol sem található. Miután az építőanyagipar elosztásából jelentős rész a fel nem osztott szektorba került, feltehetően ezek a tételek is itt találhatók.

Ugyancsak levontuk a kiskereskedelmi forgalom adataiból a termelő ága-—

zatok (elsősorban az ipari ágazatok) felé történő értékesítést is. Ennek Vég- összege a kereskedelem inkasszó—, illetve csekk bonyolitású forgalmából megállapítható volt; ehhez hozzáadtuk a készpénzért történt közületi vásárlásokat és az így nyert összegeket bontottuk ágazatokra. Ezeket a té—

teleket általában egyeztettük az egyes termelő szektorok felhasználásainak a kiskereskedelemből származó, illetve azon átfutó részével. Meg kell jegyeznünk, hogy az egyeztetés nagy nehézségekbe ütközött, mert az anyagráfordításoknál nem volt mód annak megállapítására, hogy pontosan milyen hányadot kaptak a kiskereskedelemtől. Az így kapott adat azonban módot adott arra, hogy az egyes szektorok ráfordításainál az egyes anyag—

féleségeknél figyelembe vett kereskedelmű árrést összehasonlitsuk a kis—

kereskedelemnél jelentkező árrés-adatokkal, figyelembe véve a megfelelő nagykereskedelmi árrést is. A fenti módszerekkel összeállított adatok egyenlege a lakosság fogyasztásának a kiskereskedelmi hálózaton átmenő részét tagolta szektorok szerint. Ehhez számítottuk hozzá a mezőgazdaság és a magánkisipar közvetlen fogyasztásra átadott tételeit és a helyi és szó—

vetkezeti iparvállalatok közvetlen fogyasztásra történt kiszállításait. Az utóbbiaknál lehetségesek egyes ágazatok közti átfedések; az egyeztetés során ezek azonban kiderültek, mert a közvetlen fogyasztásra történt elosz- tást a termelő szektor adatai megbízhatóan nyújtották. A lakosság intéz-—

ményekben történt fogyasztása az összfogyasztásnak mintegy 2—2,5 száza—

léka. Ide sorolhatók a kórházakban elfogyasztott élelmiszerek, gyógysze—

rek, az a tüzelőmennyiség, illetve annak értéke, amelyet a lakosság ellátá—

sát közvetlenül szolgáló intézmények használnak fel stb. Ezeknek bontását részben a rendelkezésre álló árumérlegek mennyiségi adatai, részben pedig számított adatok alapján állapítottuk meg. Minthogy az egész tétel maga

nem jelenti a fogyasztás jelentős hányadát, az ebben rejlő bizonytalanság nem befolyásolja a fogyasztás szerkezetéről adott képet. Végső soron, az egyeztetések után, a lakosság fogyasztásának struktúrájáról a tábla meg—

felelő képet ad. Nem mondhatjuk azonban ezt így el a közületi (vagy egyéb nem termelő) fogyasztásról, amely csak élelmiszer, ruházat és gyógyszer szerint bontva állt rendelkezésre. Ezek együttvéve az egész nem termelő fogyasztásnak csak mintegy 30 százalékát jelentették. A hiányzó rész fel—

bontásánál az elosztó ágazatok adatait fogadtuk el; ahol az elosztó ágazat a lakosság és az egyéb nem termelő fogyasztás felé irányuló részt csak együttesen tudta megadni, ott a lakosság fogyasztási adatainak ismeretében becsültük a közületi fogyasztást.