R EJTÓ GYÖRGY:
EGYES TERMÉKEK 1955. ÉVI ÖNKÖLTSÉGÉNEK ALAKULÁSA
Az elmúlt évben a magyar ipar nemcsak a termelési és a termékenységi tervet teljesítette túl, hanem jelentősen csökkentette az önköltséget is. Az
1955. évi terv az összehasonlítható termelés önköltségének 2,5 százalékos csökkentését írta elő; ezzel szemben az 1955. évi mérlegbeszámolók szerint az ipar összehasonlítható termelésének önköltsége 4,2 százalékkal volt ala—
csonyabb az 1954. évi átlagnál.
A kedvező eredmény elérésében nagy része volt a termelékenység növe—
kedésének, az anyagok gazdaságosabb felhasználása terén elért eredmények—
nek, a műszaki fejlesztésnek. ' V
A Központi Statisztikai Hivatal 1955—ben negyedévenként megfigyelte 130 fontosabb termék önköltségét. 1956 elején szélesebbkörű vizsgálódást '
folytattunk annak megállapítása céljából, hogy az önköltség alakulásából milyen következtetéseket lehet levonni. Vizsgálódásaink egyes eredményei—
ről kívánunk ebben a cikkben számot adni.
Elsősorban azokat a következtetéseket közöljük, amelyek az egyes gyártmányok önköltségének alakulásából az egész iparra vagy a gyártmá—
nyok szélesebb körére levonhatók, majd ezt követően részletesebben is meg—
vizsgáljuk néhány fontos termék önköltségének alakulását.
A 4,2 százalékos átlagos önköltségcsökkentés jó eredménynek mond—
ható, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy egyes termékek önkölt—
ségének csökkenése az átlagot jóval meghaladja. így például 10 százaléknál nagyobb mértékben csökkent a következő fontos termékek önköltsége:
Megtakaritás 1955—ben az 1954. évi Termék megnevezése önköltséggel szemben százalékban
Salétromsav 29,8
_, Kőolaj ... 25,1 ES 42 cséplőgép ... 20,2
DDT hatóanyag 19,3
MVE 280/2000 esztergapad . . 14,6 Egyfázisú villamos fogyasztásmérő 14,6 Előkészitett bentonit ... _ ... 13,9 Klinker (cementhez) ... ll,1
Az iparvállalatok 4 és 10 százalék közötti csökkentést értek el a GS 35 kerekes traktor; a gyufa, a nyersalumínium, a húzott üveg, a fejtett Világos hordósör, a nyers pamutszövet, a lenszálfonal, a műselyemszövet, a 400 ló—
erős folyami vontatóhajó, a szinszappan önköltségénél.
REJTO: EGYES TERMÉKEK 1955. ÉVI ÖNKÖLTSÉGE 865
A közölt adatok a termékek iparági önköltségét mutatják. Az egyes
vállalatok termelésének az iparág egészében elfoglalt aránya és ennek vál-—tozása szintén befolyásolja az iparági önköltség alakulását. Ezért az önkölt—
ségvizsgálat során az egyes termékek vállalati önköltségét is elemeznünk kell, mert a vállalati adatok elemzése nélkül az önköltség alakulásáról he—
lyes képet kapni nem lehet, különösen olyan termékek esetében, amelyeket
sok vállalat állít elő. *
Természetesen az iparág átlagos önköltségének vizsgálata sem hanya—
golható el, mert megmutatja a profilozásnak, a tervfeladatok vállalatok közötti elosztásának hatását, azaz az irányító szerv munkájának eredmé- nyességét.
A 130 megfigyelt termék közül 32—nek önköltsége 1955—ben magasabb volt, mint az előző évben. Egyes termékeknél az önköltségemelkedés jelen-
tős. így 2 százaléknál nagyobb mértékben növekedett a következő termékek
önköltsége:Az 1955. évi önköltség az
Termék megnevezm 1954. évi önköltség százalékában
Nyersmorfin ... 110,2 Szélezett fenyő fűrészáru . . . . 107,2
Formaldehyd 106,7
G 129 export férfiszövet fonala . . . . 105,6 RF 3/a jelű fúrógép ... 104,3 Füstölt kenyérszalonna . 103,9 Sűrített paradicsom ... . . 103,4 ,,Tivadar" készszövet ... .. 103,3 Hordós étolaj ... 103,1 Csepel D 350 tehergépkocsi 102,8 Bauxit ... 102,6 Barnaszén ... 102,4 Finomított szesz, melaszból 102,2
Természetesen a számok egyszerű összehasonlítása nem elég, részlete—
sebb vizsgálattal kell feltárni az önköltségváltozás okait. így például a sűrí—
tett paradicsom önköltsége 3,4 százalék emelkedést mutat ugyan, de a for—
galomba hozott gyártmányok minősége lényegesen jobb az előző évinél.
Figyelembe kell venni azt is, hogy az 1955. évi önköltségét az 1954. évi önköltséghez viszonyítjuk, már pedig tudvalevő, hogy 1954-ben az iparnak szinte minden területén igen kedvezőtlenül alakult a gyártmányok önkölt- sége. Ezért —— amennyire a rendelkezésünkre álló adatok lehetővé tették — az 1955. évi gyártmányönköltséget az 1953. évivel is összehasonlitottuk. Az összehasonlítást több gyártmánynál az árváltozások miatt csak olymódon lehetett elvégezni, hogy az 1953. évi és az 1954. évi önköltségi indexet lánc—
módszerrel hozzákapcsoltuk az 1955/1954. évi önköltségi indexhez.
Ez a módszer nem teljesen pontos, de a Végzett ellenőrzés alapján meg—
állapítható, hogy e pontatlanság ellenére az adatok nagyságrendileg alkal—
másak a tájékoztatásra. ,
Ilyen számítások alapján állapítottuk meg azt, hogy 1955—ben az ipar
több fontos terméket az 1953. évi önköltségnél drágábban állított elő. így
például 5 százaléknál nagyobb az alábbi termékek 1955. évi önköltsége az 1953. évi (az 1955. évi árszíntre átdolgozott) önköltségnél. (A számításnál csak az árváltozásból eredő korrekciókat vettük figyelembe, az esetleges egyéb okból származókat nem.)
REJTO' GYÖRGY
Az 1955. évi önköltség az
Termék megnevezése 1953. évi önköltség százalékában
Szén (összesen)... 119,2
Égetett tégla ... 112,7
Hajlított szék ... 109,7 Papaverin hydrochloricum ... 108,1 0—5—0 gőzmozdony ... 107,3 Bőrtalpú férfi félcipő, marhaboxból 106,3
E termékek önköltsége 1954—hez viszonyítva csökkent ugyan, de még mindig jóval magasabb, mint az azt megelőző, 1953. évi önköltség. Hason—
lóan alakult az önköltség még néhány fontos megfigyelt gyártmánynál is, de ezeknek az önköltsége kisebb mértékben haladta meg 1955-ben az 1953.
évi szintet, mint a fent bemutatott gyártmányoké.
Az 1955. évi mérlegbeszámolókból rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy egyes termékek önköltségének tervezése nem vált eléggé megalapozott. A jóváhagyott tervszámok néha túlságosan lazák, más termékeknél pedig túlfeszítettek voltak. Néhány termék terv szerinti és tényleges önköltségével kívánjuk ezt a megállapítást bizonyítani. E termé- kek tényleges önköltsége a tervfeladattól oly nagymértékben tér el, hogy ilyen eltérést a vállalati vagy iparági intézkedések egymagukban nem ered- ményezhetnek; ezért a nagy eltérések egyik okát a kellően meg nem alapo——
zott tervezésben kell keresnünk.
Néhány termék önköltségének változása 1955—ben
Az 1955. évi
Termék megnevezése terv szerinti tényleges önköltségváltozás (százalékban)
MVE 280/2000 esztergapad ... 4— 5,5 —14,6 Csepel D 350 tehergépkocsi ... —— 2,7 _l- 2,8 ES 42 cséplőgép ... —— 6,4 -—-20,2 Egyfázisú villamos fogyasztásmérő ... —— 6,2 ———14,6 Salétromsav ... ——14,7 ———29,8 ,,Tivadar" készszövet ... l ... —— 4,5 %" 353
Az egész (iparra vonatkozó fenti megállapítások után rátérünk egyes fontosabb termékek önköltségének részletes vizsgálatára. ,
Szén
A szén önköltsége az összehasonlíthatóvá tett 1954. évi bázisönköltség—
nél kereken egy százalékkal alacsonyabb. Ezen belül a feketeszén és a lignit
önköltsége csökkent, a barnaszéné növekedett.
A szén önköltsége'nek alakulása
Az 1955. évi tényleges önköltség Szénfait-a megnevezése , aggsáftééégvi az 1955 évi terv
; százalékában mzalékában
Feketeszén ... 89,6 ; 98,5
Barnaszén ... 102,4 102,5
Lignit ...
91,9 ? 98,8
EGYES TERMÉKEK 1955. ÉVI ÖNKOLTSÉGE, 867
A szén anyagköltsége tonnánként 0,69 forinttal csökkent az előző évhez képest. Import—faanyagban tonnánként 0,13 forint (kb. 2 százalékos) meg-—
takarítást értek el. Ez még nagyobb lehetne, ha a bányászat rendszeresen kaphatna méretben is megfelelő importbányafát. A famegtakarítás részben a fát helyettesítő anyagok nagyobbmértékű felhasználásából származik, bár a szénbányászat ezirányú tervét csak kb. 60 százalékra teljesítette.
A tonnánkénti önköltség a következő költségtételeknél emelkedett:
Az 1955. évi költség
Költségtétef az 1954. évi százalékában
Korszerű bányabiztosítás anyagszükséglete 236,2 Villamosenergia ... 117,0 Munkásbér—progresszió és prémium ... 155,3
Illetményszén és hűségjutalom (időbelileg elha—
tárolt kiege'szítő fizetések) ... 133,7 Külszini szállítás és osztályozás ... 116_,7 'í'röszti általános költségek . . . . . . . . . . . . 101,9
A különböző bányavállalatoknál igen nagy számban fordultak elő olyan jelenségek, amelyek az önköltségét hátrányosan befolyásolták. A dorogi bá—
nyákban például a bányatüzek megelőzésével kapcsolatos munkák tonnán—
ként 0,26 forint többletköltséget okoztak. Tokodon a rendkívüli vízkiemelés áramfogyasztása egymagában tonnánként O,55 forinttal emelte a szén Ön—
költségét. , ,
A műszakarányok eltolódtak, a tervezettnél nagyobb volt az improduk—
tív műszakok aránya. (100 produktív vműszakra a tervezett 207 helyett 222 improduktív műszak esett). Ez tonnánként O,85 forint bértöbbletet oko—- zott. A fenntartási műszakok száma az összes müszakon belül kb. 18 szá—
zalékkal volt több, mint az előző évben. '"
A produktív műszakokon belül is csökkent a fejtés és növekedett a ma—
gasabban bérezett elővájás műszakszáma. Ez tonnánként 038 forinttal nő—
velte a szén önköltségét.
A termelt szén megoszlása és közvetlen alapbére; művelési módok szerint 1955-ben
Fejtésből ! Előváiásból Feítési ; Elővál'úsi
Megnevezés termelt szén aránya szén közvetlen alapbére
(százalékban) (forint/tonna)
Terv szerint ... 73,0 % 22.l — ——
Ténylegesen ... 67,4 25,6 15,50 24,30
A fejtésen belül a legtermelékenyebb frontfejtés maradt el. A tervvel szemben csökkent a frontfejtésű munkahelyek száma, a 'fejtés alatt álló"
szénfal átlagos homlokhossza az előirányzottnál rövidebb volt. A fejtés előrehaladási sebessége is a tervezett alatt maradt.
Mindezek következtében a szénbányászatban a termelékenység nem alakult kielégítően. Az egy műszakban termelt szén mennyisége a tervezett
959 kg helyett csak 929 kg volt. '
Köztudomású, hogy a szénbányászok a legnehezebb fizikai munkát vég—
zik. Ez kifejezésre jut a bérrendszerben is, amely a bányászokat különböző
868 ' ; nem ováRGY
fizetéskiegészítésekhez juttatja (hűségjutalom, bérprogress'zió, prémium). A szén önköltségének vizsgálatánál ezt minden esetben figyelembe kell venni, mert a bérjellegű költségek jórésze a bányavállalatok jó vagy rossz munká- jától teljesen függetlenül alakul.
A munkásoknak kifizetett progresszív bér és a prémium az önköltségét a tervvel szemben 2,52 forinttal emelte. Hűségjutalmak címén az előző évvel szemben 65 millió forint többletkiadás merült fel, mert 1955-ben lépte át eddig a legtöbb bányász az ötéves jutalmazási határidőt, amelyen túl a hűségjutalom 10 százalékról 15 százalékra emelkedik. Kifejezően mutatja ezt az alábbi tábla.
A szénbányászatz' különleges bérjuttatások alakulása (forint)
1953. ' 1954. ! 1955.
Megnevezés
évben
Egy tonna szénre jutó i !
hűségjutalom ... 3,01 3,74 5,69 progresszíó ... l,04 5, 11 5,16
prémium ... —— —— 5,28
Különleges bérjuttatások összesen 4,05 8,85 16,13
Ezek a bérjellegű többletköltségek összesen 90,3 millió forintot tesznek ki. Ebből a szénbányászat 23,5 millió forintot más *bértételeknél megtakarí—
tott. Végeredményben a tervhez képest a közvetlen bérköltség tonnánként 3 forinttal növekedett.
Magasak a szénbányászatban a büntetőjellegű költségek is., Ezek,, főként a kocsibirságokból erednek; 1955—ben leginkább a borsodi szénbányáknál merültek fel.
Bár az egyes szénvidékek geológiai adottságai eltérők, mégis érdekes egymillió kalória önköltségének vizsgálata. Fűtőértékét is figyelembe véve legolcsóbb a tatabányai szén. Ehhez viszonyítva a többi bányák egymillió kalória fűtőértékű széntermelésének önköltsége a következőképpen alakult.
Az egyes bányavidékeken 1955—ben termelt egymillió kalória fűtőértékű szén önköltsége a tatabányai szén önköltségének százalékában
!
Szénmedence Százalék _ ! Szénmedence ! Százalék
: (
'Komló ... 172 ! Borsod ... 153
Pécs ... 117 $ Dorog ... 123
Feketesze'n összesen 144 Középdunántúli ... 109
,Nógrád...'... 129
Mátravidék ... * 197 Ózd ... ; 194 Várpalota ... ' 1 16 ! Tatabánya ... E 100
Ligm'l összesen 148 ! Barnes—zén összesen ? 124
; Szén mindössze § 129
l
A szénbányászat önköltségének alakulásáról szólva azt is meg kell je—
gyezni? hogy jelenleg az egyéni anyagi érdekeltség és a népgazdaságilag ér—
l
EGYES mamam—m 1955. ÉVI ÖNKOL'I'SEGE 869
telmezett gazdaságosság szempontjai sok esetben ellentétesek. A korszerű biztosítás például a mai árrendszer mellett drágább, mint a bányafa alkal—
mazásának konzervatív módszere; a meddővágatkihajtás elhagyása, a fenn—
tartómunkák elhanyagolása javítja az önköltségét, holott ezek elvégzése elsőrendű érdek stb.
Villamosenergia
1955—ben a villamosenergia önköltsége az 1954. évihez képest a terve—
zett 3,8 százalék helyett 8,l százalékkal csökkent. Ezt elsősorban az tette lehetővé, hogy a műszaki fejlesztés eredményei, amelyek az előző években az erőművek túlterheltsége és a nem gazdaságos erőművek fokozott üzemel—
tetése következtében alig jutottak érvényre, 1955—ben már erősen hatottak.
A fajlagos kalóriafogyasztás — a villamosenergia termelésnek ez az alapvető mutatója — az 1953—1954. években meghaladta az 1950. évit, így a villamosenergia önköltsége 1954—ig már emiatt is csak alig csökkent. 1955—
ben főképpen az anyagköltségek csökkenése idézte elő a jelentős önköltség—
csökkenést. A nagyobb termelés következtében azonban más költségek is csökkentek.
Az anyagköltség az 1954. évihez képest 8,8 százalékkal csökkent. Ezt elsősorban a fajlagos kalóriafelhasználás csökkenése eredményezte.
A fajlagos kalóriafogyasztás alakulása 1950—1955, években
Egy kilowattóra villamosenergia Index .
Év előállításához szükséges kalóría- 1950. év ; 100
mennyiség
1950 ... t 5 142 100,0
1951 ... 5 090 99,0
1952 ... 5 161 IOOA:
1953 ... - 5 155 ? 1003
1954 ... * 5 034 ! 97,9
1955 4 73], ! 92,0
A fajlagos kalóriafogyasztás csökkentését a nem gazdaságos (például a nyiregyházai, a sátoraljaújhelyi, a hódmezővásárhelyi) erőművek termelé—
sének csökkentésével, illetve üzemen kívül helyezésével és a gazdaságosabb 'erőművek fokozott igénybevételével érte el a villamosenergiaipar. Az 1955-
ben üzembehelyezett Borsodi Erőmű gazdaságos termelése és a November 7 Erőmű nagyobb áramtermelése önmagában az országos kalóriaszükséglet- nek mintegy 2 százalékos csökkenését jelentette. A fajlagos áramfogyasztás ugyanis a Borsodi Erőműben 13,1 százalékkal, a November 7 Erőműben 11,5 százalékkal alacsonyabb az iparági átlagnál.
A fajlagos kalóriafelhasználásban elért megtakarítás az előző évhez vi- szonyítva mintegy 290 000 tonna 4000 kalóriás fűtőértékű szén megtakarí—
tását jelentette.
A jelentős önköltségcsökkentéshez az is hozzájárult, hogy a termelt villamosenergiának csaknem felét a legolcsóbban termelő erőművek (Mátra—
vidéki Erőmű, November 7 Erőmű, Tatabányai Erőmű) állították elő. A ter—
melésnek a gazdaságosan termelő erőművek irányába történt eltolódása
4 Statisztikai Szemle
870 _ asnjo GYÖRGY
mellett a villamosenergia országos önköltségének csökkenését számottevően befolyásolta az is, hogy éppen ezek az erőművek jóval olcsóbban állították elő a villamosenergiát, mint az előző évben. Igy például a November 7 Erőmű az országos termelésnek 1955—ben már 17,3 százalékát állította elő és 17,7 százalékkal olcsóbban termelte a villamosenergiát, mint 1954—ben.
A villamosenergiaipar kedvező eredményei mellett azonban ebben az iparágban is akad néhány olyan erőmű, amelynek 1955. évi önköltsége az előző évinél magasabb volt. A nagyobb erőművek közül ilyen volt a bán- hidai és az ajkai. .
A Bánhidai Erőműnél az önköltség emelkedését nagyrészt üzemzavar és a rossz szénminőség okozta. Az erőmű egyik turbinája törés következté—
ben 112 napig nem dolgozott, ezért az erőmű energiatermelése is 4 százalék—
kal alacsonyabb volt az előző évinél. Jelentősen emelte a fajlagos szénfel- használást, hogy az erőmű különösen az év első felében ingadozó fűtőértékű,
nagy hamu— és meddőtartalmú szenet kapott.
Az Ajkai Erőműben az önköltség növekedését főleg az 1955. év első fe- lében előfordult sorozatos kazán-hibák, a nagymérvű felújítási munkák és a szén rossz minősége okozta. A kazánok főjavítása az átlagos 12 nap helyett 35—40 napot vett igénybe; a tervezett 6 kazán helyett az év túlnyomó ré—
szében csak 5 kazán volt üzemben. Ez — az előző évhez képest —- az energia—
termelés 13 százalékos visszaesését okozta, ami szintén növelte az önkölt—
séget.
Acélnyersvas
Egy tonna acélnyersvas önköltsége 1955—ben 5 százalékkal alacsonyabb volt, mint 1954—ben. A kohászat műszaki és munkaügyi intézkedésekkel el—
lensúlyozta azt, hogy a vaskohókban feldolgozott elegy 1955—ben 26,6 szá—
zalékkal kevesebb, vasforgácsot tartalmazott, mint az előző évben és ennek következtében az elegykihozatal romlott, valamint azt is, hogy a kohókoksz—
felhasználás —-— nagyrészt az elegykihozatal romlása folytán — növekedett.
Az 1955. évi önköltség azonban csak akkor látszik kedvezőnek, ha azt 1954—hez viszonyítjuk. Az acélnyersvas önköltsége ugyanis 1951—től 1954—ig
jelentősen emelkedett.
Egy tonna acélnyersvas önköltségének alakulástü
! 1951. ! 1952. I 1953. ! 1954. ! 1955.
Megnevezés .
] évben
1951. év százalékában lO0,0 108,7 ; llő,8 * l22,ö 116,4
Az előző év ;
százalékában ... —— 1 108,7 ; 106,5 3 105,8 ; 95,0
!
* 19.35. évi árszintre láncmódszerrel átszámítva.
Az 1954. évi önköltségemelkedéshez annak idején nagymértékben hozzájárult, hogy a megindulás nehézségeivel küzdő Sztálin Vasmű 1954—
ben még mintegy 21 százalékkal drágábban állította elő az acélnyersvasat, mint a Lenin Kohászati Művek; Ha az acélnyersvastermelés önköltségének alakulását a Sztálin Vasmű termelése nélkül vizsgáljuk, akkor a fenti tábla
adatai a következőképpen változnak az 1954. és 1955. évben.
EGYES TERMÉKEK 1955. ÉVI ÖNKÖLTSÉGE
871
A Lenin Kohászati Művek és az Ózdi Kohászati üzemek által termelt acélnyersvas önköltségének alakulása.
1954. 1955
Megnevezés ——————————————————
évben Egy tonna acélnyersvas l
önköltsége
1951. év százalékában 118,7 112,8 az előző év százalékában 102,6 95,0
1955—ben valamennyi termelővállalat csökkentette az acélnyersvas ön—
költségét. A legnagyobb mértékű önköltségcsökkentést a Sztálin Vasmű érte el, amelynek termelése 55 százalékkal haladta meg, az előző évit. Az új üzem beruházásai még nem fejeződtek be teljesen; részben ez az oka annak, hogy a Sztálin Vasműben előállított acélnyersvas önköltsége egyelőre meg-—
haladja az Ózdi Kohászati Uzemekben és a Lenin Kohászati Művekben elő- állított acélnyersvas önköltségét.
Az acélnyersvas önköltségének alakulása 1955-ben
Az 1955. évi önköltség
% Termel' i az 'parági az 1954. év"
Vállalat tészaráísy áltlag önköltség !
! , _ százalékában
Lenin Kohászati Művek ... 39,3 ! 94,0 ; 94,2 Ózdi Kohászati Územek ... 37,6 100,l 96,0
Sztálin Vasmű ... 23,1 , 110,o 90,s
Vaskohászat összesen 100,0 ! 100,0 95,0
Az egyes költségtételek közül legjobban a bérköltségek és a Vállalati általános költségek csökkentek.
Az 1955. évi költség az Költségtételek
1954. évi százalékában
Bérköltségek
Sztálin Vasmű ... 64,0 Lenin Kohászati Művek ... 89,0 Vállalati általános költség
Lenin Kohászati Művek ... 50,7
Ózdi Kohászati Uzemek ... 47,3
; Anyagköltség
Sztálin Vasmű ... 94,6
A gyártási költségek mindenütt csökkentek, kivéve az Ózdi Kohászati
üzemeket, ahol a közvetlen munkabér a minőségi prémium bevezetése és az egyik kohó átépítés miatti leállása következtében növekedett.
4Ú
nem orom!
Gépek
A gépipar területén mindenekelőtt néhány profilozási intézkedés gazdasági eredményeit vizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy a profilozások
egyes esetekben nem gazdaságosak. Erre két jellemző példa:
A VI JaR 135 típusú Diesel-motort 1955—ben a Ganz Vagongyár helyett a győri Wilhelm Pieck Gépgyár állította elő. Az előállítás költségei az új gyártóműnél jóval magasabbak, mint a réginél. Ennek egyik oka a begya—
korlottság hiánya. így például a gépműhelyi munkákon dolgozó produktív
munkásoknak kb. 30 százaléka egy teljes negyedéven keresztül 100 százalék alatt teljesitett. A szerelés munkaideje is jóval nagyobb, mint a Ganz—gyár—ban volt. Számottevően növekedett az anyagköltség, mert egyes jelentős alkatrészeket a Ganz—gyárban hulladékból állítottak elő, a Wilhelm Pieck Gépgyárban viszont erre alkalmas hulladékanyag nincs.
A 0—5—0 tehervonati gőzmozdony szerkocsiját 1954 IV. negyedévéig a MÁVAG állította elő. Ekkor a' szerkocsi gyártását a győri Wilhelm Pieck Gyárhoz profilozták. Ez az intézkedés az önköltség emelkedését okozta.
Önköltség a Wilhelm Pieck Gép—
' Időszak gyár-ban a MÁVAG 1954. éw' ön—
költségének százalékában
1954. IV. negyedév 120,7
1955. I. negyedév 1344
1955. II. negyedév 122,8
1955. III. negyedév 122,4
1955. IV. negyedév 115,2
A profilozási intézkedés —-- a két vállalat eltérő önköltsége alapján számítva —- az 1955. évi 91 darab gyártásánál több millió forint költségtöbb—
letet jelentett a népgazdaságnak. Ez a költségtöbblet a MÁVAG önköltségen számítva újabb 6 darab szerkocsi előállítását tette volna lehetővé. A gyártás átvétele a győri Wilhelm Pieck Gyárnak 5,5 millió forint ráfizetést jelentett.
Meg kell említenünk, hogy a Járműipari Igazgatóság rendelkezése alapján a szerkocsit 1956 elejétől újra a MÁVAG állítja elő.
Ez a két kiragadott példa azt mutatja, hogy profilozási intézkedésein—
ket nem mindig támasztjuk alá kellő műszaki és gazdasági számításokkal. A jövőben az ilyen intézkedések előtt azok gazdaságossági következményeit az eddigieknél alaposabban kell megvizsgálni. '
A helytelen profilozási intézkedésektől eltekintve a gépipar önkölt—
sége általában kedvezően alakult. Ezt nagymértékben elősegítette az 1955 július elején végrehajtott gépipari normarendezés. így például a normák rendezése a 0—5—0 tehervonati gőzmozdony önköltségét 0,5 százalékkal , csökkentette.
Kőolaj
A kőolaj tonnánkénti önköltsége a tervezett 20,5 százalék helyett 25,l százalékkal csökkent. A négy kitermelő vállalat jelentősen eltérő önköltség—
gel jöveszti a kőolajat. Az előző évhez képest három vállalatnál emelkedett az önköltség, és csak a Nagylengyeli Kőolajtermelő vállalat ért el 17,5 szá- zalékos önköltségcsökkentést. A kitermelő vállalatok önköltsége 1955-ben
l954—hez képest a következőképpen alakult:
EGYES TERMÉKEK 1955, ÉV! ONKÖLTSEGE _ 873
Az 1955. évi önköltség az
Vállalat 1954. évi százalékában _
Budafai Kőolajtermelő Vállalat . ... 102,6
Lovászi Kőolajtermelő Vállalat 110,6
Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat . . . . .. . 132,0 Nagylengyeli Kőolajtermelő Vállalat ... 82,5 Kőolajtermelés összesen ... 74,9
A termelési arányok eltolódása miatt a kőolajtermelő iparág önkölt—
ségcsökkentése jelentős százalékban meghaladja az egyes vállalatok önkölt—
ségének csökkenését. A kőolajtermelésnek évről évre nagyobb hányada szár-—
mazik a nagylengyeli kőolajmezőkről. Míg 1952—ben az országos termelés 15 százalékát termelte a Nagylengyeli Kőolajtermelő Vállalat, 1955-ben ez az arány megközelítette a 77 százalékot. Ez hátrányosan befolyásolja a fehéráru—kihozatal arányát, mert míg egy tönna budafai vagy lovászi olaj—
ból 70—75 százalék fehéráru (benzin, petróleum, gázolaj) nyerhető, addig a nagylengyeli kőolajból a nálunk ismert feldolgozási módszerekkel csak 25—30 százalék a kihozatal. A nagylengyeli kőolajtermelés növekvő rész- aránya az egyik főoka annak, hogy a fehérárukihozatal aránya az 1952. évi 63,5 százalékról 1955—ben 412 százalékra csökkent (az összes feldolgozott nyersolaj százalékában).
A zalai (budafai, 'lovászi) kutak fokozatos kimerülése a termelés csök—
kenése mellett a kitermelési költségek növekedését is okozza. Zalában húsz—
szor, az Alföldön hatvanszor annyiba kerül —— a geológiai adottságok miatt
—- egy tonna kőolaj, mint Nagylengyelben.
Nyersmorfin
A nyersmorfin a gyógyszeripar egyik igen fontos alapanyaga. A tisza—
vasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár által termelt nyersmorfin önköltsége 10,2 százalékkal haladta meg az előző évi szintet. Az emelkedést részben az alapanyagnak, a mákgubónak alacsony hatóanyagtartalma okozta.
Morfinbázistartalom és morfinkíhozatal alakulása az 1954—1955. években (százalékban)
Év MZÉÉRÉB' Morfinkihozata.
1954 ... 3,23 50,63
1955 ... 2 ,68 48,93
A hatóanyagtartalom kedvezőtlen alakulása a rosszabb minőségű mák—
fajta termelésével függ össze. Ennek a gyógyászati és exportszempontból is igen jelentős növénynek a termelésével az illetékes szervek nem foglalkoz—
nak olyan alapossággal, mint amilyet a termék fontossága indokolna. A ter—
melés, illetve a begyűjtés elégtelensége miatt a Vállalat a nyári hónapokban mintegy két hónapig nem termelt és — amire eddig még nem volt példa —- az évi termelés biztosítása érdekében külföldről kellett nyersanyagot im— ' portálni. Jól mutatja ezeket a nehézségeket a termelés egyenlőtlen volta is.
874 _ , ( mum GYÖRGY
Nyersmorfintermelés 1955-ben
Termelés
Időszak az évi termelés
kilogrammban százalékában
1955. I. negyedév . . . 1 550,6 22,8
II. ,, . . . 1 194,5 17,6
III. ,, . . . 914,7 l3,4
IV. ,, . . . 3 141,3 462
1955. év összesen 6 801,1 100,0
A nyersmorfinnak az ország devizagazdálkodása szempontjából elfog—
lalt jelentőségét bizonyítja, hogy az 1955. évi termelés 75 százalékát expor—
táltak, ami az előző évhez képest 30 százalékos növekedést jelent. A terme- lés és a begyűjtés jobb megszervezése már csak a devizagazdálkodás szem-
pontjából is hasznos lenne. (
Égetett tégla
Az égetett tégla önköltsége 1954—hez képest az előírt 7,2 százalék he—
lyett csak 2,1 százalékkal csökkent és még mindig jóval magasabb az 1953.
évi átlagos önköltségnél.
A téglaipar 1955. évi önköltségét kétségkívül befolyásolták egyes ob—
jektív okok is (így például a szárítótér hiánya miatti jelentős elemi kár, a nedves időjárás következtében kevéssé kiszáradt tégla, amely több égetési szenet igényelt és nagyobb selejteződésre vezetett, a korábbi években elha- nyagolt bányamunkáknak az önköltség terhére történt fokozott elvégezte—
tése stb.). A tégla önköltsége azonban -——- többek között —— azért is drágult, mert például a második negyedévi kényszerű szénátvétel után a gyárak nem gondoskodtak a beérkező szénmennyiség szakszerű tárolásáról. Ezáltal mint—
egy 700 000 forint kár érte a téglaipart.
Az átlagos iparági eredményen belül a téglaipari vállalatok között egy—
aránt találunk jó és rossz eredménnyel dolgozó vállalatokat. így például a Békéscsabai Téglagyár 1955. évi önköltsége 12,6 százalékkal, a Pestmegyei Téglagyári Egyesülés önköltsége pedig 9,9 százalékkal alacsonyabb volt, mint az 1954. évi átlagos önköltség. Ezzel szemben a Hajdúmegyei Tégla— * gyári Egyesülés önköltsége a vizsgált időszakban 11 százalékkal emelkedett.
A Békéscsabai Téglagyár önköltségének csökkenését, a termelés jelen- tös növekedése mellett, az anyagtakare'kosság terén elért eredmények, to—
vábbá a belső anyagmozgatás csökkentése érdekében foganatosított műszaki intézkedések idézték elő. A Pestmegyei Téglagyári Egyesülés önköltségének csökkentését elsősorban a minőség terén elért javulás (jobb minőségű tégla gyártása és a selejt csökkentése) tette lehetővé.
A Hajdúmegyei Téglagyári Egyesülésnél növekedett a selejt. Az összes termelt nyerstégla 13,5 százaléka selejtté vált, részben esőkárok, részben a technológiai utasítások mellőzése miatt. A gépállásidő a munkarend szerinti időalap 22,5 százalékát tette ki és ennek 425 százaléka műszaki jellegű hi—
bákra vezethető vissza.
;Eíf'ilf
EGY—ES TERMÉKEK 1955. ÉVI ÖNKÖL'I'SÉGE 875
A téglaipar új létesítménye, a Mályi Téglagyár, évről évre fokozatosan romló önköltséggel termeli a téglát. Ennek okai részben műszaki és munka—
szervezési hibákban keresendők, de részben például abban is, hogy a tégla— ( gyárat üzembehelyezték anélkül, hogy az alapanyagot szolgáltató agyag—
bányát megfelelően feltárták volna. _ ,
Feltűnő, hogy a Bécsi úti Téglagyár, amely 1953—ban még a téglaipar legolcsóbban termelő vállalata volt, évről évre drágábban termeli a téglát.
A vállalati téglaönköltség az iparági átlagos önköltség százalékában
; 1952. I 1953. ! 1954. ! 1955.
Vállalat
' évben
Mályi Téglagyár ... . 180,3 156,3 176,3 221,1
Bécsi úti Téglagyár ... 72,9 69,5 ! 97,1 104,4
A téglaipar ez idő szerint úgyszólván az egyetlen iparág, amelyben le- hetőség van a minisztériumi és a helyi ipar adatainak, eredményeinek össze—
hasonlítására. Kétségtelen, hogy a helyi ipar keretében kisebb gyárak mű—
ködnek, rosszabb adottságokkal, elavultabb felszereléssel, a termelés tech- nológiája azonban lényeges eltéréseket nem mutat. Ennek ellenére a helyi ipar önköltsége jóval magasabb, mint a minisztériumi ipar vállalataié.
Az Építésügyi Minisztérium vállalatainál 1000 darab tégla önköltsége 8,1 százalékkal alacsonyabb, a tanácsok irányítása alá tartozó helyiipari vál—
lalatoknál pedig 25,5 százalékkal magasabb, mint az országos átlag. Bizo—
nyos magyarazatot adnak az önköltség ilyen alakulására az alábbi adatok:
A helyi ipar adatai
Megnevezés az Épitésügyi Minisztérium
vállalatainak százalékában
Égetett tégla termelés ... 31,6 Hasznos égetőkemencetér (m$) ... 39,5 Kemencekihasználás ... 65,6
A helyi ipar kemencekapacitását sokkal kevésbé használja ki, mint az Építésügyi Minisztérium vállalatai. A kisebb termelési volumenen felül a fedett szárítótérben mutatkozó hiány és az ebből folyó nagyobb selejtkép—
ződés okozza a helyi ipar magasabb önköltségét.
A helyi ipari téglagyárak kapacitásának kedvezőtlen kihasználása arra is visszavezethető, hogy a helyi ipar műszaki szakkádereinek száma nem kielégítő.
Cementklinker
A cementklinker önköltsége 11,1 százalékkal csökkent. Ez részben a ter—
melés 25 százalékos növekedésének, részben pedig az iparág jó munkájának következménye. így például a bélapátfalvai és hejőcsabai cementgyárak ön- költségüket 1954—hez viszonyítva több mint 20 százalékkal csökkentették.
A cementipar önköltségét növelte, hogy szénhiány miatt az üzemek is—
mételten leállásra kényszerültek. Kedvezőtlenül alakult a felhasznált szén összetétele is. Ilyen okok miatt például a tatabányai cementg'yárban a klin- ker égetéséhez az indokoltnál kb. 5 százalékkal több szenet használtak fel.
[876 ' wroreroaor
Külön megvizsgáltuk a cementipar két nagy új létesítményének, a , hejőcsabai cementgyár és a rekonstruált lábatlani cementgyár termékeinek önköltségét.
A hejőcsabai új aknakemencés klinkerüzem kalóriaszükséglete 9,1 szá-
; zalékkal kisebb, mint az egyébként legjobb eredménnyel dolgözó tatabányai forgókemencés cementgyáré. Az új gyár egyéb mutatói már nem ennyire
*kedvezők, mindenesetre a hejőcsabai cementgyártás önköltsége csökkenő tendenciát mutat, annak ellenére, hogy a gyár beruházásai még ma sincse—
A nek teljesen befejezve.
A Lábatlani Cementgyárban a klinker és a mész önköltségének egyes tételei a már részben végrehajtott rekonstrukció nyomán a következőkép-
pen alakultak:
Egyes költségtételek változása a Lábatlani "Cementgyárban 1955-ben
! Egy tonnára iutó l
Gyártmány közvetlen bérköltség "zeméölütágáma
i változása forintban
Klinkor..._ ... ——5;65 ; 4-8,81 Égetottmész..._.... ——-—8,ll —i—12,59
Az üzemi általános költségeknek a bérmegtakaritásokat meghaladó mértékű emelkedése az amortizációs költségek növekedésére vezethető vissza. Az új beruházásokat ugyanis a régi állóeszközök könyvszerinti érté- !
kénél viszonylag sokkal magasabb — a tényleges létesítési költségüknek megfelelő —— értékkel szerepeltetik a vállalati nyilvántartásokban. Az üzembehelyezett új beruházások utáni leírási költségek tehát a régi álló—
eszközök után fizetett leírási költségekhez viszonyítva igen magasak.
Ez a jelenség az egész iparban egyformán észlelhető és oka az, hogy a meglevő régi állóeszközök 1951. évi értékeléssel szerepelnek az iparvállala- tok könyveiben, amely már idejét multa.
Cukor
A kristálycukor önköltségének 3,5 százalékkal kellett vblna csökkennie:
A cukoripar azonban 1954. évvel szemben önköltségcsökkentést nem ért el.
Ennek oka elsősorban a kedvezőtlen répaterm—ésben keresendő. Az 1955. évi répatermés mennyiségileg nem elégítette ki az igényeket. Ezenfelül a répa cukortartalma is igen alacsony volt. Az 1955. évi terv a cukortartalmat -—
eléggé reálisan —— 16, 54 százalékban irányozta elő Ezzel szemben ténylege—
sen csak 14,99 százalék volt a feldolgozott—répa cukortartalma. A répa alan csony cukortartalma miatt alacsony volt a cukorkinyerés aránya. Hiába csökkentették a gyárak a cukorveszteséget és növelték —— lényegesebb új kapacitás nélkül -—— a naponta feldolgozott répa mennyiségét, a kedvezőtlen termés adta gyenge minőségű nyersanyag által okozott kieséseket nem tud—- ták teljesen ellensúlyozni.
EGYES mmexax 1955. ev! onxomseae 377
A cukortermelés főbb mutatószámai 1954-ben és 1955—ben
1955. 1954. Az 1955. év
Megnevezés ' ————————————————————— az 1954. év '
_ évben százalékában
Cukorkinyeré'si százalék ... ILS]. l2,83 92,0 Napi répafeldolgozáe (vagon) ... 2148 2131 100,8 Gyártási cukorveszteség (%) ... l,16 1,19 97,5
Kampánykez det terv szermt ... szept. 15. !
%
ténylegesen ... szept. 24. l
A cukorveszteség 2 5 százalékos csökkentése azt jelenti., hogy a gyárak mintegy 620 vagonnal több cukrot termeltek, mint amennyit az 1954. évi
veszteségarány mellett termeltek volna.
Voltak azonban olyan cukorgyarak is, amelyek számottevő önköltség—
csökkentést értek el. így például a Hatvani Cukorgyár' 3,3 százalékkal, a Sárvári Cukorgyár 8,8 százalékkal csökkentette önköltségét az előző évhez képest. A csökkenés elsősorban arra vezethető vissza, hogy 1955-ben mind—
két gyár sokkal nagyobb mennyiségű. répát dolgozott fel, mint az előző évben.
A feldolgozott répa mennyiségének alakulása a Hatvani és a Sárvári Cukorgyárban
A feldolgozott répa mennyisége
Vállalat 1955. 1954. ' 1955-ben
mm. az 1954. év
évben ! százalékában
Hatvani Cukorgyár ... ,...' ... 22 690 15 303 ! 148 SárváriCukorgyár..._ ... 16582 13291 ! 125
Annak ellenére, hogy a Sárvári Cukorgyár csak 25 százalékkal több répát dolgozott fel, mint 1954—ben, önköltsége mégis nagyobb mértékben csökkent, mint a Hatvani Cukorgyáré. Ez annak a következménye, hogy bár mindkét gyárban a répa kisebb cukortartalma miatt csökkent a cukorkiho—
zatal, a csökkenés az előző évhez képest a Sárvári Cukorgyárban sokkal ki—
sebb volt, mint a Hatvaniban.
A cukmkihozatal alakulása a Hatvani és a Sárvári Cukorgyárban
A cukorkihozatal százaléka
Vállalat- 1955. 1954. 1955-ben
—-————————————————-———- az 1954. év
évben százalékában
l
Hatvani Cukorgyár . . . .V ... 12,74 13,29 95,9 Sárvári Cukorgyár ... 12,17 12,31 98,9
878 REJTÖ: EGYES TERMÉKEK 1955. xm ÖNKÖLTSEGE
Paprika
Fontos élelmiszeripari termékünk a fűszerpaprika—őrlemény, amely egyben jelentős exportcikk is. Ennek önköltsége 1955—ben az előző évhez képest csak 0,2 százalékkal csökkent. Az önköltség nagyobb mértékű csök—
kentését a feldolgozott paprika gyenge minősége akadályozta. A termelők
——- mivel a jobb minőség elérésében nincsenek anyagilag érdekelve —- a fűszerpaprikát nem művelik a megkívánt gondossággal, mellőzik a minőség—
javítás szempontjából fontos felfűzést és utóérlelést.
Szükséges volna, hogy a paprika termelését a növénytermesztést irá—
nyító szervek a tradicionális termelőterületekre irányítsák vissza, és emel—
lett a szövetkezeti és az egyéni gazdálkodók számára tegyék jövedelmezőbbé a minőségi termelést megfelelő intézkedésekkel.
Hús
Az állami húsiparban a marhahús és a sertéshús kitermelési költségei az előző évvel szemben mintegy 2 százalékkal csökkentek. A csökkenés fő—
leg az anyagköltségeknél jelentkezik. Ezek elemzése során azonban megál—
lapítható, hogy a csökkenés nem kizárólag a húsipar munkájának az ered—
ménye, hanem azt jórészt az ipartól független tényezők idézték elő. így pél—
" dául lényegesen javult a fehérárukihozatal; a múlt évvégi, a szokásost meg—
haladó számú állatvágás következtében az üzemek alacsonyabb vételáron juthattak az állatokhoz. Növekedett a II. és III. osztályúnak minősített álla—
' tok aránya, ezeket a húsipar olcsóbban tudta beszerezni. Az ipar munkájá—
tol független tényezők hatását jellemzően mutatja, hogy a sertéshús önkölt—
sége 1955—ben (a tervezetthez képest) mázsánként 47 forinttal, a marhahúsé pedig 15 forinttal csökkent; ebből az ipartól független tényezők okozta megtakarítás a sertéshúsnál 39,40 forint, a marhahúsnál 5,10 forint volt
mázsánként.
*
Az elmondottakból az alábbi néhány általános érvényű megállapítást
vonhatjuk le: _
a) az átlagos önköltség aránylag kedvező alakulása mellett egyes ter—
mékek önköltségének alakulása nem volt megfelelő;
b) a jelenlegi önköltség—elszámolási módszerek mellett a Vállalatok ön—
költségét olyan tényezők is befolyásolják, amelyeknek alakulását a vállala—
tok semmiképpen sem befolyásolhatják;
c) egyes termékek gyártástechnológiájának fejlesztését, új munkamód—
szerek vagy az előállításhoz felhasználható új anyagok használatának beve—
zetését a jelenlegi árrendszer és az anyagi érdekeltség mai módszerei kife—
jezetten hátráltatják;
d) számos gyártmány önköltsége az alapanyagtermelés függvénye. Kü—
lönösen a mezőgazdaság terményeit feldolgozó élelmiszeriparban találunk erre sok példát. A feldolgozó ipar érdekében is sokkal behatóbban kell fog- lalkoznunk a fontosabb ipari növények minőségének kérdésével.
