Az anyagtervezés egyes kérdései

AZ ANYAGTERVEZÉS EGYES KÉRDÉSEI*

Népgazdaságunk fejlesztésének, az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés stb. sikeres munkájának elengedhetetlen feltétele, hogy a termelőtevékenyé ségükhöz szükséges nyers- és segédanyagokat megfelelő mennyiségben, mi—

nőségben és határidőre megkapják. A nyers— és segédanyagok biztosítása az anyaggazdálkodás feladata.

A rendelkezésre álló anyagokkal való gazdálkodás a legnehezebb fel- adatok közé tartozik, és vezérlő elvének a legmesszebbmenő anyagtakaré- kosságnak kell lennie. Annál is inkább, mert valamely anyag termelésének vagy behozatalának zavara, fennakadása olyan lemaradást, kiesést idézhet elő, ami tovább gyűrűzik más, abból készülő termékekre, számos iparágra.

A felszabadulás utáni első években, az újjáépítés idején, csaknem vala—

mennyi fontos anyagot gazdálkodás alá vontak. A gazdálkodási teen—

dőket előbb gazdasági irodák, majd az Anyag— e's Árhivatal látta el. Termé—

szetesen e törekvések ekkor csak részeredményekhez vezethettek, a kérdés megoldása teljességében csak a tervgazdaság keretei között valósítható meg.

Elsőízben, 1951—ben, már a tervgazdálkodás körülményei között készül- tek a népgazdasági tervek között anyagtervek is.

Az anyagtervezés a tervgazdálkodásnak elengedhetetlen része és így az anyagtervek a népgazdasági tervek megfelelő fejezetét alkotják. Az anyag,- tervezés kétségtelen eredménye, hogy arányaiban helyesen mérte fel a nép—

' gazdaság anyagszükségletét és lényegében biztosította a termelési folyama—

tok anyagellátottságát.

Ötéves tervünk végrehajtása során, de különösen annak felemelésétől kezdve, az anyaghelyzet egyre nehezebbé vált. A szűkös nyersanyaghelyzet következtében egyre több anyagra terjesztettük ki a kötött gazdálkodást, ami egyben azt is jelentette, hogy a termék anyag—tervkötelezett lett.

A nagyszámú anyag elosztásának, felhasználásának megtervezése, a ter—

veknek megfelelő szétosztásuk ellenőrzése nagy adminisztrációs apparátust kivánt meg. A feszült anyaghelyzet a szervezet nehézkességéből eredő különböző tervezési, s lebonyolítási hibákkal tetézve, népgazdaságunknak megfelelő választékú és minőségi anyaggal való ellátása terén egyre több nehézséget okozott.

Az utóbbi másfél évben az anyagellátás érezhetően javult. E javulás nem annak következménye, hogy anyagtervezési módszereink, anyaggazdál—

kodási rendszerünk lényegesen megjavult volna, hanem elsősorban azzal függ össze, hogy azoknak az iparágaknak fejlődése, melyeknek anyagellá-a tása a legnagyobb gondot okoz, meglassult.

* Vitacikki Összeálliioiták: Mészáros Emilné, Molnár Zsuzsa. dr. Szira Tamás és Tőkés Béla.

_

AZ ANYAGTERVEZÉS EGYES KÉRDÉSEI ; M 349

Ma, amikor a népgazdaság fejlesztésénél a múltnál jobban figyelembe vesszük nyersanyagadottságainkat is, az anyagelosztási módszerek helyessé- gének vizsgálata fokozottan indokolt, annál is inkább, mert anyagellátási ne- hézségeink ma kevésbé a nyersanyagforrások helyenként ki nem elégítő mértékéből és az operatív elosztás egyes helyeken jelentkező szervezetlen-e íégéből, hanem sokkal inkább az anyagtervezés fogyatékosságaiból követ—

eznek. *

Mindenekelőtt vizsgáljuk meg anyagelosztásunk jelenlegi rendszerét.

Az anyagelosztás jelenlegi rendszere szerint az egyes fogyasztók az anyagtervekben' jóváhagyott keretek szerint részesülnek a gazdálkodás alá vont (mintegy 900) termékből. Az anyagtervek a népgazdasági anyagterv—

mérlegek alapján kerülnek jóváhagyásra. Az anyagterv—mérlegek összeállí—

tásánál a szükségleteket a népgazdaság egyes területein a termelési (telje— * sítményi) tervek és az anyagnormák segitségével mérik fel.

Ez azt jelenti, hogy a szükségletek és források felmérésekor sokezer vállalatnak közel ezer cikkre vonatkozóan gyártmányonként ki kell számí- tania igényét, illetve termelési kapacitását ahhoz, hogy ezek összesítés után országos szinten megállapíthatók legyenek. Ha a tervjavaslatok a jóváhagyás során módosulnak -— és igen sokszor módosulnak —, e számítást most már , felülről lefelé, újra el kell végezni. Ugyanakkor az így elkészült tervek csak az éves tervkészítés, ill. jóváhagyáskori állapotot rögzítik. A termelőfolya-

matok során azonban a tervek tényezői számtalanszor módosulnak, amit tervmódositásokkal már nem, hanem csak operatív intézkedésekkel lehet nyomon követni. Éppen ezért az ilyen aprólékos, részletekbemenő éves terv-

készítés sok elkerülhető, felesleges m unkát okoz. _ _

Ezért véleményünk szerint az anyagtervezés területén ma nagymértékű a bürokratizmus. A jelenlegi rendszer szerint ugyanis nagy és fáradságos munkával állapítják meg az egyes népgazdasági ágazatok anyagszükség—

letét. Ezt összevetik a rendelkezésre álló forrásokkal, s így hagyják jóvá , a kérdéses anyag elosztási tervét egész évre előre, negyedéves bontásban, minisztériumtól le, egészen vállalati szintig. Tehát lényegében 900 anyagra vonatkozóan, vállalatokig terjedő, részletekbemenően aprólékos, és sokszor a kilogrammnyi pontosság igényével fellépő terv készül. Világos az, hogy közel ezeranyag, többezer fogyasztójának igényeit figyelembe venni kí—

vánó központi tervezés egyrészt késedelmes, bürokratikus szervezet kiépí- tését teszi szükségessé, másrészt szükségszerüen irreálissá válik, ha a terme—

lés, illetve a fogyasztás oldalán nagyobb arányú eltolódások következnek be. Mivel a terv több tízezer tételből tevődik össze, ilyen változás, módosí- tás gyakorlatilag elkerülhetetlen. Az anyagtervezésnek az anyagmérlegeken alapuló jelenlegi módszerei véleményünk szerint elsősorban arra szolgál— , hatnak, hogy segítségükkel megállapíthassuk népgazdasági szinten az egyes anyagok fő forrásainak, illetVe egyes népgazdasági vagy iparágak szerinti fogyasztásának arányait, de nem alkalmasak arra, hogy segítségükkel osz—

szuk el a legkisebb gazdasági egységig lemenően az anyagokat, illetve az anyagoknak jelenlegi nagy számát.

Úgy véljük, hogy a következőkben felsorolt, az anyagelosztással kap- csolatos hibák is ezt támasztják alá. Ezek a következőkben foglalhatók össze:

1. A szükségletek felmérése pontatlan.

a) A szükségletek felmérésének egyik tényezője a termelési (teljesit—

ményi) terv. A minisztériumok éves termelési (teljesítményi) tervjavaslatai—

350 * Az ANYAGTERVEZES EGYES mmm"

kat a tárgyévet megelőző év őszén készítik el és csak decemberben, január- ban kerülnek jóváhagyásra. Az éves tervek azonban nem állandóak, a végre—

hajtás során negyedévenként, havonként változik az előirányzat (program), átütemezések, rendelésállomány módosulások, átprofilirozások következté—

ben. A termelési előirányzatok változásakor azonban az elmúlt években számos esetben nem módosították az éves termelési tervet, más esetekben * pedig, bár a termelési tervet módosították, a vele összefüggő többi tervet—

(anyagellátás, értékesítés, külkereskedelmi terv) nem. Mindkét esetben meg—

szűnik a tervek összhangja, s megbomlik a népgazdasági anyagtervmérleg mérlegszerűsége.

Egyes területeken (építőipar, közlekedés) az ellátási tervek készítése idején a termelési tervek nem ismeretesek kellő részletességgel (műszaki tervek hiánya), és így az anyagellátási tervek készítéséhez nem adnak kellő alapot.

A szükségletek megállapításának másik tényezője az anyagnorma.

Az anyagnormák egyes területeken hiányosak, a fontos anyagokra és gyárt- mányokra sincsenek kidolgozva. Az is előfordult, hogy az anyagnormákat nem helyesen, túlságosan lazán vagy túlságosan feszítetten állapították meg, s így a reális anyagszükségletek megállapítására nem alkalmasak. Végül pedig sokhelyütt az anyagnormák, nem gyártmányra, hanem gyártmány—

csoportra vonatkoznak. A tervezésnél az éves termelési terv gyártmány—

örsszetételének alapján állapítják meg az anyagszükségletet. Ha a' termelés eltér ettől az összetételtől, akkor a tényleges anyagszükséglet is eltér az eredeti gyártmánycsoportokra vonatkozó norma alapján készített előirány- zattól.

b) Egyes népgazdasági ágaknak anyagszükséglete -——— amelyeknél a ter—

melést objektiv tényezők (időjárás) jelentősen befolyásolhatják (építőipar, mezőgazdaság) vagy ahol a gazdasági egységek zöme nem tervkötelezett ——

egy évvel előre csak hozzávetőlegesen állapítható meg. Ebből következik az, hogy az ilyen népgazdasági ágak termékeire (begyűjtés) alapított termelési tervek teljesítését az anyagellátottság nem mindig biztosítja kielégítő mér—

tékben.

c) Az anyagellátás számos esetben mennyiségben ugyan biztosítja a ter- meléshez szükséges anyagot, azonban a biztosított mennyiség csak akkor lenne elegendő, ha az megfelelő minőségű és választékú lenne. A minőség és a választék azonban nem minden esetben kielégítő, alatta marad a ter—

vezettnek, s így a rendelkezésre bocsátott mennyiség nem fedezi a szükség—

letet.

A nem megfelelő minőség és választék különösen az energiahordozókkal

való ellátásnál okoz zavarokat. *

2. A szükségletek felméréséhez hasonlóan nem kielégítően pontos a források felmérése sem. A termelő kapacitások felmérése általában még az előkészületeknél tart. A források felmérését megnehezíti, hogy a beho- zatal és kivitel alakulása is bizonytalan, s ez az anyagellátásban gyakori változásokat okoz.

3. Anyaghelyzetünk, de általában a tervszerű gazdálkodás indokolttá tenné tartalékok képzését, hogy ezzel a termelés során jelentkező arány—

talanságokat áthidalhassuk. A tartalékok elégtelensége az utóbbi években számos esetben okozott zavart az anyagellátásban. *

Az anyagtervezés rendszerében előforduló hibák végül is a következő

nehézségeket okozzák: *

e , ' x * *

az ANYAG'I'ERVEZÉS agyas maps sm - ' 351

a népgazdasági anyagterv-mérlegek gyakran csak a tervezés pillana- tában mérlegszerűek, a termelési folyamatok" során az egyensúly megbom—

lik. Aá kötött gazdálkodási rend ezért egyes cikkeknél már nem is pontos mérlegekre épül. Ez azt eredményezi, hogy a vállalatoknál egyes anyagok- ból, késztermékekből hiány, másokból többlet keletkezik, mert a már meg- rendelt termékek lemondása, illetve az újabb megrendelések feladása nehéz- kes, bonyolult. A jogszabályok e területen messzemenően a termelő válla- latok érdekeit tartják Szem előtt. A jelenlegi helyzet melegágya a csere—_

bérének, kereskedésnek;

az, hogy egyes anyagmérlegek, a termelési, illetve egyéb tervek módo—- sítása miatt elvesztik realitásukat, aláássa a szükséges tervfegyelmet is.

Például a tervek teljesítésének mérése ilyen esetekben nem jelenti a helyes gazdálkodás ellenőrzését is. Mivel ezek a tervek, — s ezt a tervező appará—

tus is tudja —, nem reálisak, ezért nincs is kellő szervező, mozgosító erejük.

Hozzá kell még ehhez azt is tenni, hogy az anyagbeszerzés gyakran elszakad a jóváhagyott éves anyagtervektől. A beszerzés negyedéVes vagy még rövidebb időre vonatkozó operatív keretszámok, számos hiányanyagnál sokszor napi diszpozíciók alapján történik.

Tegyük mindehhez hozzá, hogy az anyagtervezés, s az anyaggazdál- kodás igen nagy munkát jelent. A MÁVAG Mozdony— és Gépgyárban az 1954. évi anyagterv elkészitése 2500 munkaórát vett igénybe, a Kis-—

textben 150 munkaórát, s a Végzett munka mennyiségéről talán számot ad az, hogy az elkészült anyagtervek súlya a MÁVAG—ban mintegy 20 kg;

a Kistextben; körülbelül 7 kilogramm. Az anyagtervezéssel, illetve az anyagtervezés hibáiból eredően a különböző módosításokkal, pótkiutalások—

kal, utánjárásokkal országosan többezer dolgozó foglalkozik. Az anyagter—

vezés racionalizálásáról szóló 2103/35/1954. sz. M. T. határozat csökkentette ugyan a Minisztertanács által jóváhagyott anyagmérleget, de jelenleg is még 900 anyag tervezését írja elő. Úgy véljük, hogy a központi gazdálkodás alá vont anyagok számát már a jelenlegi körülmények között is tovább le-

hetne csökkenteni. -

Az anyagellátási terv az egyes területeken az adottságoknak megfe—' _, lelően eltérő módon készül. A következőkben vizsgáljuk meg; hogyan készül

az energiahordozók ellátási terve és hogyan készülnek az anyagellátási ter—

vek néhány egyéb népgazdasági ágban.

' ENERGIAHORDOZÓK

A termelési feladatok végrehajtásához szükséges energiamennyiség megtervezése az egyes energiahordozók mennyiségi megtervezése alapján

történik. .

A tüzelőanyagok tervjavaslatait a t rcák nyújtják be azAO. T. előzőleg kiadott keretszámai alapján. Az elosztási terveket az országos tüzelőanyag- mérlegek, elsősorban a legfontosabb tüzelőanyag, a szén mérlege alapján az 0. T. állapítja meg. Mivel a szénmérleg forrás oldala megszabja az elosztás lehetőségeit, ezért a tárcák tervjavaslatát csak szűk határok között lehet figyelembe venni. Ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy a felmérés pontatlanságai miatt a tárcák javaslatai gyakran nem a helyes szükségletet

tartalmazzák. .

Az országos szénmérleg globálisan osztja el a rendelkezésre álló tüzelő—

anyagot. nem törekszik a műszaki igények kielégítésére. Ez érthető is, hiszen igen nehéz volna országos szinten valamennyi fogyasztó műszaki

352 _ Az ANYAGTERVEZES EGYESKERDÉSÉÉ í *

igényeit is figyelembevevő szénmérleget készíteni, de ugyanakkor éppen ezért ez az országos szénmérleg, illetve annak bontása nem is igen szolgál- hat valamennyi gazdasági egység/számára az anyaggazdálkodás alapjául.

Az országos szénmérleg tehát nem veszi figyelembe például, hogy milyen tulajdonságú és szemnagyságú szénre van szüksége a fogyasztónak, hogy ' a fogyasztó milyen kazánokkal rendelkezik. Tegyük ehhez hozzá, hogy az ' anyagellátási igazgatóságok által összeállított tüzelőanyag-tervek nem mutatják mindig a reális szükségletet (a tervutasítások nem is tartalmaznak utalást arra, hogy a tüzelőanyag szükséglet felmérése hogyan történjék).

A vállalatok egy része ennek ellenére a rendelkezésre álló tüzelőberende- zések tüzelőanyag igényeinek, valamint a széntakarékosság és a gazdaságos tüzelés elvének figyelembevételével számítja ki szénigényét. A miniszté—

riumi anyagellátó szervek azonban gyakran nem veszik figyelembe ezeket a műszakilag meghatározott igényeket, hanem a vállalatok keretszámait olyan minőségű és mennyiségű szénből állítják össze, amelyből előrelátha—

tólag az ellátást biztosítani tudják.

Az 1005/1951. sz. M. T. határozat értelmében a vállalatok ún. energia—

terv—mérlegeket is készítenek. Ezekből az igazgatóságokon, majd a tárcákon keresztül országos energiaterv—mérleg készül. Ez az energiaterv—mérleg lenne hivatva arra, hogy mennyiségben és hőértékben kimutassa az ország energiaszükségletét és összhangba hozza az egyes energiahordozók ellátási tervét.

Az energiaterv—mérleg egyelőre nem nyújt a tervszerű és reális energia- gazdálkodáshoz szükséges műszaki alapot az alábbiak miatt.

1. A vállalatoknak egyrészt nincsenek kidolgozott energianormáik, tehát az energiaterv—mérlegek adatai részben tapasztalati, részben becsült számokat tartalmaznak, másrészt a normák alapján megállapított szükség—

leteket a szénelosztásnál egyes esetekben ott sem veszik figyelembe, ahol a normák sok éves tapasztalatok alapján már kialakultak.

így például az I. Vasúti Főosztály tüzelőanyag felhasználását a szén minőségén kívül az időjárás is jelentősen befolyásolja. A több éves tapasz—

talat alapján kialakult fajlagos felhasználás 10,3—10,7 ,kg 100 elegytonna- kilométerenként. Azonban 1952/1953. évben a téli időszak jóval enyhébb . volt a sok évi átlagnál, ennek következtében a vasúti közlekedésben az egységre eső tüzelőanyag felhasználás erősen csökkent. (1953. I. félévi átlag 9,62 kg.) A következő évben (1953/1954) az I. Vasúti Főosztály tüzelőanyag szükségletének megállapításánál ezt az alacsonyabb fajlagos felhasználást vették alapul. Viszont 1954 elején a tél jóval hidegebb volt az előző évinél, a fajlagos felhasználás emelkedett. (1954. I. félévi átlag 1034 kg.) A terv nem biztosította a szükséges tüzelőanyagot, s a hiányzó sZenet jelentős terv- módosítás után, pótigényléssel kellett beszerezni, ezzel viszont más felhasz- nálók elől vonták el a tüzelőanyagot. Amennyiben a sokévi tapasztalat alapján kialakult norma szerint kapta volna a MÁV a szenet, a pótkiutalá—

sokra lényegesen kisebb mértékben lett volna szükség.

2. Az energiaterv—mérlegek akkor készülnek el, amikor már nem vál—

hatnak az energiatervezés alapjává. Például az 1954. évi energiaterv—

mérlegek csak az év második negyedévében készültek el. Az energiaterv—

mérlegekbe ezenkívül gyakran egyszerűen bemásolták a jóváhagyott anyag-—

tervekből az energiahordozók felhasználási tervszámait és százalékosan osz- tották meg felhasználási célok szerint. Tehát a tüzelőanyag-igényt nem

a szükségletekből kiindulva állapították meg.

AZ ANYAGTERVEZÉS EGYES KÉRDÉSEI

, 353

Az energiatervezés hibái az energiagazdálkodásra, különösen a szén—

gazdálkodásra is kihatnak. '

A szénbányászat lehetőségei és a felhasználóknak a kazánok szerkeze- téből adódó igényei gyakran nincsenek összhangban. Az összehangolatlanság oka elsősörban az, hogy az energiaigényes iparágak fejlődésének üteme gyorsabb volt, mint az energiabázis növekedése, s ezenkívül nem mindig történt meg a tüzelőberendezések kellő átalakítása, részben a megnöveke- dett ipari termelésnek, részben a tüzelőanyag gyengébb minőségének meg—

felelően.

Az előbbiekben elmondottak következtében a tüzelőanyag elosztása gyakran napi diszponálással, s emiatt nem egyszer tervszerűtlenül történik.

Az elosztó szervek odairányítják a bányákból a szenet, ahol az éppen a leg—

szükségesebb, s nem ügyelnek arra, hogy a küldött szén a fogyasztó tüzelő—

berendezésének megfelel—e vagy sem. így igen sok esetben a pillanatnyi ter-

_ melési és készletadottságok irányítják a szénellátáson keresztül az energia-

ellátást, nem pedig a tervek.

A szénelosztás tervszerűtlenségét jól jellemzik a következők:

Előfordul, hogy néhány vállalat megkapja ugyan a szenet az igényelt mennyiségben, azonban olyan nagy meddő—, kő— és portartalommal, hogy hőértékben nem éri el a szükségletet. Más vállalatoknak alacsonyabb hő- értékű szénből az igényeltnél nagyobb mennyiséget szállítanak, hogy így érjék el a kívánt kalóriaértéket. Azonban, ha a szén hőértékben fedezi is a szükségletet, de a szemnagyság, éghetőség nem megfelelő, ez káros egy- részt tüzeléstechnikai szempontból, másrészt az önköltség alakulása szem- pontjából is (széntörés, rostálás stb.).

Gyakori az is, hogy darabos szenet szállítanak mechanikus berendezés-—

sel rendelkező üzemnek; például a Kőbányai Sör— és Malátagyár tata—dorogi barnaszénnel tudna leggazdaságosabban tüzelni, mégis —— figyelemmel az ország szénhelyzetére —— az év első felére keverőszénből 680/0-ot tervezett meg. Ebből 83% a dara, mert daraszénnel tüzelhető mechanikus berende—

zése van. Ezzel szemben az első félévben részére leszállított szénmennyiség 830/0—ban keverőszén és ebből 480/0—ot tesz ki a darabos szén. Ezt csak úgy tudják felhasználni, ha előzőleg összetörik. Ugyanakkor a Budapesti Kon- zervgyár, melynek nagyobbrészt kézitüzelésű kazánja van, főleg poros darát kap, ami a rostélyon aláhull.

Hiba az is, hogy a fogyasztók mindig más és más bányából kapják a szenet. így igen nehéz kitapasztalni egy-egy szénfajta tulajdonságát, tüzeléstechnikáját, leggazdaságosabb kihasználásának lehetőségét. Nézzünk néhány példát:

A Ruggyantaárugyár tatai rostált dara és kisterenyei rostált dara helyett az első félév folyamán tatai poros darát, tatai diót, oroszlányi darát, oroszlányi aknaszenet, kisterenyei darát, mátranováki aknaszenet, padragi aknaszenet, kazincbarcikai poros darát, mátranováki darát kapott.

A Hazai Fésűsfonógyár részére a II. negyedév folyamán a következő szénbányákból szállítottak szenet:

áprilisban: Tokod májusban: Szuhakálló júniusban: Tokod

Tatabánya Oroszlány Oroszlány

Dudar Délnógrád Kaza

Nagybátony Kaza Kazincvölgy

Szuhakálló Bánfalva Mátranovák

Oroszlány Forgách

Salgó Egercsehi

5 Statisztikai Szemle

354 AZ ANYAGTERVEZES EGYES— Keane

Jelentős az eltérés a tervben előírt mennyiséghez képest is. Például a Ruggyantaárugyár első félévi beszerzése a minőségi barnaszénből a terv-—

hez képest csak 82,6%, egyéb barnaszénből 67,3%.

A tüzelőanyag—gazdálkodás tervszerűtlensége miatt a kapott tüzelő——

anyag megfelelő hasznositása sokszor komoly nehézségeket jelent a fel- használók számára. A gazdaságos felhasználás — amely pedig elsősorban hivatott az ellátás nehézségeinek enyhítésére —, ilyen körülmények között

nehezen valósítható meg. ' , ' —

Ujabban, kb. két év óta egyes iparágakban részben fűtőolaj—póttüzelés—

sel igyekeznek a szükséges hőértéket elérni, részben pedig rossz minőségű szenek eléghetőségét javítani, s ezt a tervek jóváhagyásánál, a szénigények kielégitésénél is természetesen figyelembe veszik. Ez helyes célkitűzés.

Egyes helyeken azonban a fűtőolajtüzelés nem jár kellő eredménnyel. Ennek több oka van: például, hogy a fűtőolajporlasztó, illetve befúvó berendezés beszerzése beruházási nehézségekbe ütközik; másrészt a fűtőolaj viszonyla—

gos drágasága és a befúvó ventillátor villamosenergia—többlet felhasználása növeli a gőztermelés önköltségét. Végül egy sor kazán szerkezete nem alkal- mas, fűtőolaj—póttüzelés alkalmazására. így a fűtőolajat hőértékének meg—

felelően kihasználni nem lehet, a szenet nem pótolja a kívánt mértékben, ami sok Vállalatnál általános kazánhatásfok—leromlást idézett elő. A fűtőolaj—

póttüzelés csak e gátló körülmények áthidalása után válhat gazdaságossá a vállalatok számára.

A nem megfelelő minőségű és szemnagyságú szénnel, valamint a fűtő—

olajjal való tüzelés igen sok vállalatnál a hatásfok romlását eredményezte.

Például:

] Hatásfok

Vállalatok

* 1951 1952 1953

Kispesti Textilművek ... . 60,9 57,4

Kartonlemezgyár ... 75,0 67,0 60,7

Szolnoki Papírgyár ... 79,0 71,0 65,1

Lábatlani Papírgyár ... 61,5 53,0 52,0

Kőbányai- Sör és Malátagyár . . . . 76,3 71,2 64,9

Hazai Fésüsfonó ... . 67,1 64,5

Budapesti Erőmű ... 75,1 74,5 74,4

IPAR

Az anyagéllátás tervezésének jelenlegi rendszere az iparban nehézsége- ket okoz. A nehézségek a termelési tervek állandó változtatásából, a szük—

ségletek helytelen felméréséből, a tervezési munkák elhúzódásából adódnak.

Nézzük ezeket egyenként:

1. Mint ahogyan a bevezetőben mondottuk, az ipari terveket a Végre—

hajtás során nem egyszer módosítják. Egy—egy cikk termelési számának megváltoztatása természetesen az anyagszükséglet megváltozását is eredményezi, de az utóbbi korrigálására gyakran nem kerül sor. Ezért pél—

dául a Nehézipari és a Kohó— és Gépipari Minisztérium — néhány kivétel- től eltekintve —— a termelés változását nem is tudta az 1954. évi anyagter—

vekben nyomon követni. (A Kohó- és Gépipari Minisztériumnál már a terv—

az ' ANYAGTERVEZÉS EGYES KÉRDÉSEI V , 355

számok kialakításakor sem volt meg a teljes összhang a termelési és anyag- tervek között.)

A könnyűiparban is gyakori, hogy a termelési tervek változása követ- keztében a negyedévi operatív terv nagy eltérést mutat az éves anyagszük- ségieti terv negyedéves bontásától. (Például Magyar Posztógyár.)

Azranyagfelhasználási számok pontos kialakítása sok esetben azért nem lehetséges, mert a tervjavaslatok készítésekor nem is ismerik a részletes termelési feladatokat. A termelni kivánt gyártmányok ismerete nélkül pedig megalapozott anyagtervezésről nem lehet szó. Ez volt a helyzet például a Nehézipari Minisztérium MASZOLAJ és MASZOBAL vállalatainál, ame—

lyek még 1954. márciusában sem ismerték részleteiben éves termelési fel—

adataikat.

A fogyasztási cikkeket gyártó iparágak általában nem is látják a dolog természeténél fogva egy évre előre, hogy milyen fajta gyártmányokban és milyen mennyiségben lesz kereslet, következésképpen az előállításukhoz szükséges anyagokat sem mérhetik fel pontosan. A Könyűipari Minisztérium Papíripari Igazgatósága például az éves tervek készítésekor nincs tisztában azzal, hogy a III. vagy IV. negyedévben a kereskedelemnek milyen válasz- tékú papírra lesz szüksége. A nagyrészt exportra termelő Kistext sem tud- hatja előre, hogy a külföldi vevők milyen pamutszövetekre tartanak igényt.

A Hazai Fésűsfonó ugyancsak nem ismeri előre, hogy a fogyasztók a terv- időszakban milyen gyapjúszöveteket fognak leginkább keresni.

2. A tervidőszak pontos anyagfelhasználását az iparágak igen sok anyag- nál nem tudják előre felmérni, mert igen sok termékre nincsenek kidolgo—

zott anyagnormák. A normával alá nem támasztott anyagfelhasználást becs- léssel vagy pontatlan mutatószámmal: a bázisidőszak egymillió forint értékű termelésére eső anyagfelhasználásával határozzák meg. lgy volt ez például a Nehézipari Minisztériumnál is, ahol 1954. évi tervjavaslatban a sósav felhasználásának 28,8%-a, a karbid felhasználásának 31,80/0-a, a 'nyersgumi felhasználásának 60,3%-a, a polivinilklorid felhasználásának

21,7%-—a nem volt anyagnormával alátámasztva.

Az egymillió forint értékű termelésre eső anyagfelhasználás csak abban az esetben helyes és ad megbízható alapot az anyagtervezéshez, ha a bázis és a tervidőszakban azonos gyártmányösszetételről van szó. A gyakorlatban azonban ez igen ritkán fordul elő, a gyakoribb eset az, hogy a gyártási profil

időről időre változik. .

Az anyagszükséglet egy évre előre történő meghatározását gyakran bizonytalanná teszi az is, hogy egyes esetekben még a normával kiszámított szükségletek is pontatlanok, mert a normák sok esetben helytelenek. Ezt igazőlják az alábbi példák:

A Nehézipari Minisztérium Szénbányászati Igazgatóságán az 1000 tonna széntermelésre eső kisvasúti sínfelhasználás 1954. I. negyedévében az elő- írt norma 111,6%—a, a II. negyedévben 121,3%-—a volt, a kisvasúti talpfá- felhasználás ugyanezekben az időszakokban a norma 50,0%—a, illetve 42,4%—a volt.

A Kistext Vigogne—fonodájában egy tonna Vigogne—fonal előállításához szükséges pamuthulladék—felhasználás 1954. I. negyedévben a norma 85r50/o-a, a II. negyedévben 79,4%—a volt, míg a Keltexben a vigogne—fonal

st

^az ANYAGTERVEzss zaras muzsa!

356

előállításához felhasznált nyersgyapot ugyanezen időszakokban a norma '

135 ,69/0—a, illetve 127 ,lo/o—a volt.

A normák tényleges teljesítését egyes esetekben nem is figyelik meg "

és így a norma helyes vagy helytelen voltáról sem győződhetnek meg. Külö- nösen nem kielégítő a helyzet e tekintetben a gépgyártás területén

Még bizonytalanabbak a tervek akkor, ha az évi szükségletek felméré—

sénél normatívákat alkalmaznak A normatívákkal kiszámított besZe'rzési tervszámok és a tényleges beszerzési számok között nagy eltérések mutat——

koznak. Ragadjunk ki egy példát:

A Fémtömegcikkművek anyagfelhasználása

1954

Az anyag megneve- 1- II-

zése """"

negyedew

felhasználás a. terv o,(,-á'oan

Páoolt lemez ... _ 943) 1760 Edzetlen hid. heng. szalagacél ... 9L9 41,7 Fényesen húzott rúdacél ... 2503 26697

Anyagellátási nehézségeket okoz gyakran az is hogy a normákat első—

rendű anyagokra állapitják meg, és az anyagszükségletet is ezek szerint számítják ki. A vállalat a valóságban gyengébb minőségű anyagot kap.

Igy történt ez az Angyalföldi Bútorgyárnál. Ez az üzem 1954. évi anyag—

szükségleti terveit I. osztályú faanyagokra dolgozta ki, azonban legnagyobb—

részt II., III., sőt IV., osztályú fát tudott csak beszerezni, illetve felhasználni.

3. Zökkenőket okoz az anyagellátásban az is hogy az anyagellátási tervek készítése hosszú ideig elhúzódik, így anyaggazdálkodás céljára igen sokszor már nem lehet azokat felhasználni. A megrendelések, a kiutaláSok

és a felhasználás is nem egyszer megelőzik a tervek jóváhagyását.

Az 1955. II. negyedévi sodronykötél igényt például 1954. november 1—én kellett megadni. A hengerelt acélokat általában 26 héttel, egyes nemesacélokat pedig egy évnél is hosszabb idővel előbb kell biztositani.

Tekintve, hogy a részletes termelési tervek ebben az időpontban rendsze—

rint még ismeretlenek, ezért a rendeléseket tapasztalati számok vagy mű—

szaki becslések alapján adják fel.

Egyes esetekben a minisztériumok anyaggazdálkodása sem nyugszik biztosabb alapokon. A minisztériumok anyaggazdálkodási szerveinek a ki—

utalásokat úgy kell eszközölniök, hogy az anyagok időben rendelkezésre álljanak. Az anyagellátási tervek azonban első, de igen sok esetben még a második negyedévi kiutalások alkalmával sincsenek meg Az anyagainéz—

tást tehát —— a megrendelésekhez hasonlóan — nem tervek szerint, hanem a kialakult tapasztalatok alapján végzik.

A Nehézipari Minisztérium 1954. évi anyagellátási tervezése egyes fázi—

sainak eltolódását szemlélteti a következő tábla:

Az,.xmxsmnwms saras KERDESEI ' 357

Az D.T, kiadja _ A minisztérium A vállalatok

Megnevezés aketetsjzámolkat lagolgehgjlguylzgsi ágeáíapja a ÉUÉÉÉIÉ elkészítik és

a terv avas at _ v agyott b küldik

elkészítéséhez hatándeie terveket bontíák részlgtterveiket

A tervek eredeti kidol- 1953. ' 1953. 1954.

gozásának határidői —— , IX. 10 ——-— XII. 15 II. 5.

Az elkészítés tényleges 1953. 1953. 1954. 1954. ! 1954.

időpontja ... X. 9. X. 13—20 II. 8 III. 13 III. S—IV.25

;

A tervkészítési munká—k eltolódása miatt a vállalatok anyagellátási részlettervükben az I., és több ízben a' II. negyedévi beszerzési tervszámként a kiutalást vagy a tényleges beszerzést tüntették fel: a tervkészítés időpont- * jában ugyanis 5121. és II. negyedévi kiutalást, de sokszor az anyagot is már régen megkapták.

Az anyagtervezés felsorolt fogyatékosságai sokszor azt eredményezik, hogy az éves anyagellátási tervek elvesztik irányító,, szervező erejüket.

A negyedéves ütemezés a gyakorlatban nehezen érvényesül. Ennek folytán az anyaggazdálkodás általában nem az éves anyagtervekre, hanem a negyed- éves operatív tervekre és a tapasztalati számokra támaszkodik.

; _ ÉPITÓIPAR

Az építőipar anyagfelhasználását a jelenlegi körülmények között igen nehéz egy évre előre pontosan megállapítani. Az építkezési munkákat nagy-—

ban befolyásolja a beruházási és az ezzel összefüggő termelési tervek gya-—

kori módosítása, a szállítási és a munkaerő nehézségek, az időjárás stb.

Mindezek mellett az építőipar anyagtervezésében mutatkozó pontatlansá—

gokban, az iparhoz hasonlóan, közrejátszik az is, hogy az anyagtervek készítésének időpontjában a termelési tervek sokszor csak globálisan (forint— értékben) ismeretesek, a részletes termelési, valamint műszaki tervek és költségvetések még nincsenek kidolgozva, ami miatt az anyagszükségletet csak hozzávetőlegesen, az egy millió forint termelési értékre eső felhasz- nálási mutatók segítségével lehetséges megközelíteni. Ezt az egy millió forint értékre eső felhasználási mutatót kétféleképpen számítják ki:

a) a műszaki normák, illetve normatívák figyelembevételével, a tétel- rendi bontás alapján;

b) a bázisidőszak tényleges felhasználása alapján, ugyancsak a tétel—

rendi bontás figyelembevételével.

Az így kapott kétféle mutatószám azonos építménycsoportok esetén (például magasépítés) eltérést mutat, de sok esetben akkor sem azonos, ha a minisztérium egészére vonatkoztatva nézzük.

358 . AZ ANYAGTERVEZÉS saras maxima:

Néhány fontosabb építőanyag felhasználási mutatószámának alakulása az Építésügyi Minisztériumnál 1953. évben

Műszaki Tényleges ;

normatíva felhasználás Tényleges fel;

_ használás elté- rése a norma—

alapján egymillió forinra eső tlvától %—ban felhasználás

Megnevezés Mértékegység

Fenyőfűrészáru ... 1113 43,5 38,0 -—— 12,7 Huzott üveg ... . . . . ma 139,0 190,0 -i— 36,7 Égetett mész ... to 22,2 25,0 %— 12,6 Égetett gipsz . . . . ... to *0,67 2,45 4— 265,7

Betonköracéllliengerhuzal ... to 13,7 12,9 —— 5.8

Az építőiparban a tulajdonképpeni anyagbeszerzés a havi kiutalások alapján történik. A kiutalások a termelési terv változásaihoz igazodva, már a tényleges szükséglet figyelembevételével történnek. Ennek következtében az éves terv negyedéves bontásától gyakran eltérnek, a tényleges tervezés pedig a negyedéves operatív tervekhez igazodik. Ezért sok anyagnál a tárca tényleges beszerzése jelentősen eltér a féléves tervektől. Például:

1954. I. félévi beszerzés az éves terv %-áb:m

Tégla . ... 29,5 Égetett mész ... 343

Cement ... 38,7 Húzott üveg ... 43,l Fenyőfűrészám ... 46,0 Motorbenzin..., ... 53,4 Henger-huzal karikában ... 48,6 Durva Martinacél lemez ... 64,l

Közép ,, ,, — ... 63,6

f' ' ' MEZÓGAZDASÁG

A mezőgazdasági anyagtervek a jelenlegi körülmények között kevésbé megbízhatók, mint az ipari vagy akár az építőipari anyagtervek. A növény—

termesztés és az állattenyésztés területén az anyagfelhasználás nagy részét a tsz-ek és az egyéni gazdaságok anyagfelhasználása jelenti, és minthogy ezeknél a szektoroknál a tervkötelezettség csak korlátozottan áll fenn, az anyagfelhasználást lényegében csak becsléssel lehet meghatározni.

.A szükségletek megállapítására nem állanak mindig rendelkezésre nor——

mák, illetve normatívák, még ott sem, ahol ezek képzése lehetséges lenne.

Például az üzemanyagoknál már 2—3 éve megállapította a minisztérium és az 0. T. is, hogy a normák rosszak, az új normák kidolgozása azonban

csak most van folyamatban.

Az anyagszükséglet felmérése azért is nehézségekbe ütközik, mert a mezőgazdaságban a tárca rossz statisztikai adatszolgáltatása miatt meg—

bízható anyagfelhasználási tényszámok sem állnak rendelkezésre.

Végül az anyagtervek pontatlanságában közrejátszanak olyan tényezők is, melyeket kiküszöbölni alig lehet. Például igen sok anyag felhasználását befolyásolja az időjárás.

!A'Z 'ANYAGTERX'EZÉS EGYES KERDESEI 359

KÖZLEKEDÉS

A közlekedés területén az anyagtervezés főbb hibái a következőkben foglalhatók össze:

1. A termelési, illetve teljesítményi tervszámok és az anyagellátási terv- számok közötti összhang megteremtését megnehezíti az a körülmény is, hogy a tervező egységek nem kapják meg kellő időben a termelési, illetve telje- sítményi terveket. Később pedig, amikor már rendelkezésre állnak, gyakran módosítják azokat, ami természetesen az anyagellátási tervek állandó vál—

toztatását is szükségessé teszi.

2. A vasút anyagszükségletét számos anyagnál nem is a szükséglet, hanem a beruházási és felújítási lehetőségek határozzák meg.

3. A tényleges felhasználás jelentősen eltér a normáktól, különösen a következő -— a közlekedés szempontjából döntő jelentőségű —— anyagoknál:

Motorbenzin 4 Gázolaj KÉÉZÉÉÉI ÉLÉÉÉÉÉÉ? Fenyőfürészáru

;

Jelhasználó felhasználásának 1964- évre jóváhagyott normáktól való eltérése %-ban

1. [ n. i I. 11- 1. 11. ] 1. l 11. 1. 11.

negyedév

Teherfuvar .. .. .. . —!—16,5 —— 3,4 —§—l4,l 11,8 -l-18,6 4- 2,3 —— 7,6 —32,5 —— -—_—

Fővárosi teherautó *—58,8 -—44,8 4—14,3 —— 0,3 ——ll,2 ——22,3 —— — -——22,0 —I- 3.3 Városi autótaxi . .. 4- 6,0 — 1,0 — -— 4- 5,1 — 3,1 ——36,0 —27,1 — — Vidéki taxi ... 4- 2,8 --— 1,1 —— — — — 5,3 ———10,3 -l—11,7 —-— ——

Fővárosi autóbusz -f— 8,9 4- 7,2 4— 8,8 4— 0,5 4—14,1 4—14,1 —- — —— — Mávaut ... 4—32,9 4-14,6 —!—20,6 4—- 4,3 —l—22,4 —£—17,3 —— —— —- ———29,0 Autójavító ... 4— 2,7 -—-14,7 —— —-—23,3 — ——26,9 —— —— -l-16,4 —i—25,1

Autóbusz föműhely — — -—— —— — —— —— —- -— 6,l —l'7,8

*

A fenti rövid áttekintés vázolta anyagtervezésünk fogyatékosságait az egyes népgazdasági ágazatokban. Összefoglalva a tanúlságokat:

Anyagtervezésünk két célt tűzött maga elé: egyrészt a kérdéses terv—

időszak anyagszükségletének és forrásainak összevetése révén felállítani az anyagtervmérlegeket, körülhatárolni az egyes népgazdasági ágazatok részesedésének arányát a legfontosabb anyagokban; másrészt pedig az 'anyagtervmérlegek elosztási oldalán tételesen kiróni az egyes tervező egy—

ségek által beszerezhető mennyiségeket.

Jelenleg e kettős célt teljesen elérni nem tudjuk. Ami a népgazdasági _anyagfogyasztás legfőbb arányainak megállapítását illeti, ez megvalósult,

azonban ez, véleményünk szerint, kevésbé részletekbemenő módszerrel, a tételes felmérés és tervezés helyett sok esetben becslések, tapasztalati szá- mok, helyenként reprezentatív felmérések alapján is megvalósítható. A nép—

gazdasági arányok megállapításához ilyen módszer is megfelelő lenne, s ez egyúttal jelentős munka- és költségmegtakarítással járna.

Míg az első célkitűzést, a népgazdasági anyagtervmérlegek elkészítését _. bár a szükségesnél nagyobb bürokráciával —— sikerült jelenlegi módsze—

360 AZ ANYAGTERVEZES EGYES KERDESEI

reinkkel megközelítőleg megvalósítani, a második célkitűzést, azt, hogy az anyagterv-mérlegek elosztási oldalán megállapított keretszámok szerint történjék egész éven át, az előírt ütemezésben tonna —— sőt helyenként kilogramm —— pontossággal az anyagok elosztása, nem sikerült elérni. Ezt bizonyítja a jelenlegi általános gyakorlat is, mely szerint az anyaggazdál—

kodás az anyagtervektől elszakadva, operatív eszközökkel folyik.

A sikertelenség oka —— és ezt az előzőkben felhozottak részletekbe—'

menően bizonyították —-, véleményünk szerint az, hogy az anyag—' szükségletek és források tételes, vállalati mélységig és választéki súly-—

egységnyi pontosságig terjedő felmérése és egybevetése, a dolog természe—

ténél fogva nem évi egyszeri feladat, hanem folyamatosan, állandóan, min—

den egyes beszerzésnél meg kell, hogy történjék—. Ebből következik, hogy ez nem is a tervező, hanem az operatív, gazdálkodó szervek feladata. Annál is inkább, mert a tervezés sokezer fogyasztó által használt, közel ezer- anyagra terjed ki, amelyeknek központi tervezése, elosztása és az elcsztás ellenőrzése szükségszerűen hatalmas apparátust kíván és szükségszerűen sok olyan előre számításba nem vehető tényezőtől függ, amelyek csak a ter- melési folyamat során merülnek fel. A tervek és teljesítések között jelentős eltérés minisztériumi szinten általában már nem igen mutatkozik, mert itt, különösen éves viszonylatban nagyfokú a kiegyenlítődés, azonban a Vállala—

tok szintjén ezek igen nagymértékűek.

Ezért úgy gondoljuk, a kötött gazdálkodás, illetve anyagtervezés alá vont termékek számának jelentős csökkentése mellett, helyes lenne népe-—

gazdasági szinten a tervezés feladatát csak a népgazdasági anyagterv—mérle—

gek felállításában megszabni, míg a tételes elosztást, a népgazdasági mér- legben a tervezés során kijelölt arányok alapján, az operatív gazdálkodó:

szervek végeznék a kötött gazdálkodás keretein belül, alkalmazkodva az

operatív szükségletekhez, a termelési tervek esetleges módosításához, az üzemek, minisztériumok eleven gyakorlatához.

Ehhez persze az is szükséges, hogy a legfontosabb anyagokból megfelelő készletekkel, tartalékokkal rendelkezzünk. Kellő anyagtartalékok nélküli anyaggazdálkodásunkat megjavítani, az anyagfelhasználást gazdaságosabbá,

takarékosabbá tenni nem lehet.