Az ágazati kapcsolatok mérlege összeállításának és felhasználhatóságának tapasztalatai Norvégiában

SZEMLE

állapítására kiszámítottuk az egyes ipar-

ágak indexsorából az iparcsoport egészé—

re vonatkozó indexet úgy is, hogy a vál—

tozatlan áras vállalati teljes termelés ará—

nyaival súlyoztunk. Ily módon a vállalati teljes termelési érték indexsorához igen közel eső indexsort kaptunk. Ez a körül—

mény is igazolja, hogy az iparcsoport összindexét a súlyozás jelentős mértékben befolyásolja.

Az új termelési index továbbvezetése során általában az eddigi számításoknál kialakult módszereket kívánjuk követni.

Néhány olyan iparágnál, amelyben év közben szezonális ingadozások lehetsé—

Az ágazati kapcsolatok és felhasználhatóságának

1958 áprilisában alkalmunk volt rész-

leteiben tanulmányozni1 azt a munkát,

melyet a norvég Központi Statisztikai Hi—

vatalban már kilenc éve folytatnak abból

a célból, hogy minél használhatóbb táblá—

zatot állítsanak össze az ágazati kapcso-

latok vizsgálatára. Részletes felvilágositá—

sokkal álltak rendelkezésünkre a Hivatal vezetői, elsősorban Petter Jakob Bjerve, a Hivatal igazgatója, Odd Ankmst, a Hi—

vatalon belül működő Gazdaságkutató

Intézet vezetője és Per Sevaldson, az

input-output osztály vezetője.

Az input—output osztály a Központi Statisztikai Hivatal Kutató Intézetének nemzetgazdasági számviteli (national account) részlegéhez tartozik. Az input—

output táblázatokat a nemzetgazdasági számvitel szerves részének tekintik.

Előre kell bocsátani, hogy a továbbiak—

ban ismertetett modellt és módszereket maguk a norvégek nem tartják kiforrott- nak. Az ágazati kapcsolatok vizsgálatára kidolgozott rendszerüket csak kísérleti állapotban levő munkának tekintik annak

ellenére, hogy már kilenc éve foglalkoz—

nak vele.

A norvég Központi Statisztikai Hivatal—

ban tett látogatásunk során a következő

fontosabb kérdéseket tanulmányoztuk:

1. milyen táblákat készitett eddig a norvég Statisztikai Hivatal;

1 1958. április l4—21 között Lukács Oltó, a Köz- ponti Statisztikai Hivatal főosztályvezeiöie és Kenessey Zoltán, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetője Norvégia Központi Statisztikai Hiva—

talának meghívására látogatást tett Oslóban. (Szerk.)

963

gesek (például a konzerviparban), az év—

közi indexek számításának módszerét vagy a reprezentáció körének kiterjeszté-

sével, vagy a súlyozás módjának további finomításával fogjuk módosítani. Az éves

termelési indexet azonban ezeknél az

iparágaknál is a már említett módon ki—

vánjuk kiszámítani. Az így kiszámított index és az ezzel párhuzamosanavizsgált vállalati teljes termelési index az élelmi—

szeripar termelésének alakulásáról, vala- mint a termelést befolyásoló tényezők változásáról pontos képet ad.

Nyitrai Ferencné

mérlege összeállításának tapasztalatai Norvégiában

2. melyek a táblák elkészítésének mód—

szerei; L

3. a táblák összeállításánál milyen elvi kérdések merülnek fel;

4. hogyan használják fel a táblákat je—

lenleg, és milyen további lehetőségek van—

nak alkalmazásukra;

5. melyek a táblák összeállításához szükséges statisztikai adatok forrásai.

A felsorolt kérdések természetesen ösz—

szeíüggnek, és így ezeket nem lehet egy- mástól elszigetelten ismertetni, mégis igyekezni fogunk az anyag tárgyalása so—

rán a fenti sorrendet követni. Az utolsó

ponttal kapcsolatban tapasztaltakra jelen dolgozat keretében külön nem térünk ki, mivel egyrészt az ismertetésben a nemzet—

gazdasági számviteli rendszer egyes elvi és összeállítási kérdéseivel is foglalko- zunk, az input-output táblázatok össze—

állítása pedig a nemzetgazdasági szám—

vitel adataira épül, másrészt ez a beszá—

moló keretén kívül esik.

Norvégiában az első input—output táblát az 1948. évre vonatkozóan készítet—

ték el, és ezt a 35 szektorból álló táblát

1952—ben publikálták. A második táblát,

amely az 1950. évre vonatkozik, és már

100 szektorra készült, 1954—ben 33 szektorra összevontan közölték. Az elsődleges koef—

ficienseken kivül, ebből a 33 szektoros

második táblából inverz táblát is készí—

tettek, mégpedig kézi számológépekkel, iterációs módszerrel, 5 iterációval. (Meg-

jegyzendő, hogy az inverz tábla össze-—

állítását 4 fő 3 hét alatt végezte el.)

964 SZEMLE

Az 1954. évi 130 'szektoros tábla a közel—

múltban készült el. Eddig a tábla alap—- koefficienseit számították ki, inverz táb—

lát még nem készítettek elektrónikus

számológép hiányában, ezt későbbre ter—

vezik, mikor ilyen géppel már rendelkezni fognak.

A norvég Központi Statisztikai Hivatal

tehát ez idő szerint 3 táblával rendelke-

zik: 1948. évi, 1950. évi és 1954. évi táb—

lákkal. Évenkénti táblák készítését feles—

legesnek tartják, mert a koefficiensek

nem változnak olyan gyorsan, ugyanak—

kor Véleményük szerint feltétlenül több táblára van szükség, minthogy a koeffici—

ensek stabilitásáról csak így lehet itéle—

tet mondani. ;

Mielőtt az input—output táblázat össze—

állításának kérdéseire rátérnénk, röviden meg kell ismerkednünk a nemzetgazda—

sági számvitel egyes problémáival, mivel

ezek Norvégiában összefüggnek az input—

output számításokkal.

Az input-output táblákhoz hasonlóan a

nemzetgazdasági számvitelt is szektorok,

ágazatok alapján építik fel. Az input—

output rendszerben azonban a szektorok száma általában több, mint a nemzetgaz- dasági számvitelben. 1954-ben például az input—output rendszerben 130 szektorra bontották fel a népgazdaságot, a nemzet—

gazdasági számvitel viszont kb. 100 szek- tort ölelt fel. Lényeges különbség továbbá, hogy a nemzetgazdasági számvitelben tö-

rekednek az egyes ágazatokat szervezetek (például az iparban a telepek) összessége—

ként felfogni, az input-output számítások—

nál azonban már több ízben eltérnek et—

től az elvtől, de természetesen itt is csak

a szükséges mértékben és kivételképpen.

A nemzetgazdasági számvitelben alkal—

mazott mintegy 100 szektor közül 70 ipari.

Az ipari szektorok tekintetében megálla-—

pítják a teljes termelést, ezt felbontják cikkekre, de úgy, hogy a megfigyelési egység a cikkek összeállításánál is a te—

lep, vagyis egy—egy szektor termelését ki—

tevő cikkek összességét a szektorba sorolt telepeken termelt cikkek összessége adja

és nem a szektorba rendeltetésük alapján kívánkozó cikkek összessége. Az iparnál nemcsak a gyáripar termelését veszik

számba, hanem a kisiparét is, s ezért

megfelelő adatokkal kell rendelkezniök'a kisinar ágazatokba tartozásáról, továbbá

a kisipar által termelt cikkekről is. Az

ipari és a külkereskedelmi statisztikából összeállítható a nemzetgazdaság rendel—

kezésére álló mennyiség (gyáripar terme—

lése -l— kisipar termelése 4— import). Ezt a rendelkezésre álló mennyiséget a kö- vetkező csoportokra osztják fel: export, fogyasztás, beruházás, gyáripari felhasz- nálás, építőipari felhasználás, egyéb fel—

használás, készletváltozás. A termelő szek— *

torokra vonatkozóan három táblát készí- tenek, amelyeknek oldalrovatában az

egyes cikkek megnevezését, a fejrevatá—

ban pedig ——- a fenti részletezés szerint — a felhasználást tüntetik fel. Az első táb—

lábam a termékek piaci (kereskedelmi)

áron szerepelnek, a második táblában szerepel a kereskedelmi árrés (trade margin) és a vámok, és ilyen módon a harmadik táblában "szereplő különböző célökra felhasznált termékmennyiségek

termelői áron a másik kettőből kiszámít—

hatók. Ezeket az áruelosztási táblákat mintegy 2000 termékre készítik el, és a tábla elkészülte után a gyáripari felhasz-

nálást a részletes anyagfelhasználási sta—

tisztika alapján tovább bontják ipari ága-

zatokra. A három tábla elkészítésénél általában a kereskedelmi áron számított adatokból indulnak ki, és az árrést szá—

mítva (részben reprezentatív statisztika alapján becsülve) jutnak el a termelői árhoz.

Az egyes termékek felosztását felhasz—

nálók szerint részben statisztikai adatok, részben becslések alapján Végeztek el.

Sok esetben már maga a termék jellege is

eldönti azt, hogy a felhasználó melyik

szektor lehet, mert hiszan egyes termé- keknél például vagy csak fogyasztásra,

vagy csak beruházásra, vagy csak fel—

használásra (ipari vagy mezőgazdasági felhasználásra) alkalmas termékekről le—

het szó. Az exportadatok, valamint az

ipar és részben a közlekedés felhaszná—- lására vonatkozó adatok általában ren- relkezésre is állnak.

A táblázatokban mindig az egyes termé-

kekből rendelkezésre álló összes mennyi—-

ség szétosztását végzik el, tehát az összes ágazatokban termelt mennyiséget veszik

számításba. Csak a felhasználók szerinti szétosztás után viszik vissza a terméknek

az illető szektorba tartozó részét, még—

pedig olyan módon, hogy feltételezik, hogy mindegyik szektor által termelt ter—

mék elosztása a felhasználók között ugyan

SZEMLE

965

olyan arányokban történik mint az ősz—

szes terméké. Például összesen előállíta- nak 100 millió forint értékben gyapjú—

szövetet, ebből 80 milliót a gyapjúipar-

ban és 20 milliót a pamutiparban. (Import nem volt.) Tegyük fel, hogy az összes

gyapjúszövet—felhasználás a következő- képpen alakult:

Felhasználás ! 33132 Százalék

Export ... 40 40 Fogyasztás ... 50 50 Ipari felhasználás ... 5 5

Készletnövekedés ... 5 5

Összesen 100 100

Akkor az elosztás:

A gyapjúiparban A pamutiparban

% Felhasználás

millió forint

Export ... 80.0,4 : 32 20.0,4 : 8 Fogyasztás ... 80.0,5 r— 40 20.0,5 : 10 Ipari felhasználás . S0.0,05 :: 4 20.0,05 :: 1 Készletnövekedés . . 80 (),05 : 4 20.0,05 : 1

Összesen 80 20

Még néhány megjegyzés a ,,national account" táblák összeállításával kapcso—

latban.

A mezőgazdaságot és az építőipart egy- egy szektorként kezelik, a szállítás hat

szektorra oszlik (légi, hajó, vasút, villa-

mos, gépkocsi és egyéb). A fel nem oszt—

ható szektort ——- először az 1954. évi táb—

lánál —— öt részre bontották. A felosztás a következő:

1. nyersanyagok,

Z. íűtőanyagok és villamosenergia, 3. igazgatási anyagok, "

4. szolgáltatások, 5. szállítások.

Az építőipari szektor az ipartól eltérően nem telepi, hanem tevékenységi alapon van felépítve. Igen lényeges vonás, hogy a norvég rendszerben a szállítási tevé—

kenységet (néhány kisebb kivételtől el—

tekintve) a kereskedelembe sorolják be,

és a kereskedelem és a szállítás együttes

árrését osztják fel a szektorok között az

egyes termékek felosztása segítségével,

amint ezt már fent láttuk.

Megjegyzendő, hogy míg az input—out—

put tábláknál termelői árakat használnak,

addig a ,,national account" táblázatait kereskedelmi árakon készítik el.

*

A népgazdasági számvitel alapeleme egy főkönyv. Ebben a főkönyvben általában minden szektorra három számla van: egy

termelési számla, egy import számla és egy beruházási számla. A számlák fej-

rovatában az egyes évek vannak feltün—

tetve 1949—től 1959-ig. A termelési számla követel oldalán van az illető szektor ter—

mékeinek az elosztása, tehát a szektor által exportra adott termékek értéke (el—

lentétele az export számla tartozik olda—

lán található), a fogyasztásra adott ter—

mékek értéke (ellentétele a fogyasztási számla tartozik oldalán található), a be—

ruházásra adott termékek értéke (ellen—

tétele a beruházási számla tartozik olda—

lán található), azután áganként, az illető

ágaknak felhasználásra adott termékek

értéke (ellentétele a megfelelő szektor termelési számlája tartozik oldalán talál—

ható). Ily módon a számla követel oldala az illető szektor teljes termelését öleli fel. A termelési számla tartozik oldalán van az összes felhasználás (tehát más szektorok termelése) —l— a kereskedelmi

árrés 4— az amortizáció és a két oldal

egyenlege: a nettó termelési érték.

Az egyes szektorok import számláin a követel oldalon az illető szektornak meg—

felelő (tehát nem a szektor által felhasz- nált, hanem a szektor termékeihez ha—

sonló) termékek elosztása szerepel. A tar—

tozik oldalon az országba behozott meny- nyiségek szerepelnek határparitáson _l— a

kereskedelmi árrés 4— a vám. így például

a vegyipar import számlájának követel oldalán szerepelnek a különböző szekto—

roknak (gépipar, vegyipar, mezőgazdaság stb.) adott vegyipari importtermékek, míg a tartozik oldalon az országba behozott összes importált vegyipari termék.

A beruházási számlákat nem minden egyes szektorra állítják fel. hanem csak összevontabban (például ipari beruházá-

sok). így csak kb. 20 beruházási számla

van. A követel oldalon az amortizációk és a nettó beruházások szerepelnek. A tartozik oldalon az összes szektorok által ebbe a szektorba adott beruházási javak értéke szerepel.

Az eddig felsoroltak alkotják az egyes szektorokra vonatkozó számlákat. Ezen—

kívül vannak az ún. főszámlák, amelyek

a népgazdaság egészére vonatkozó gyűjté—

seket tartalmazzák. Ezek a következők:

fogyasztói számla, nemzeti jövedelem

966

számla, állóalapok számlája, export és import számla, szállítási számla, a keres—

kedelmi árrés számlája. Az egyes szám- lákra vonatkozóan a következőket említ- hetiük meg.

A fogyasztást a következő négy cso- portra osztják:

a) közületi , álla-mi fogyasztás, b) közületi városi fogyasztás,

() Szociális (például a társadalombiztosltás kere—

tében történő fogyasztás, d) magánfogyaxszlás.

A nemzeti jövedelem számla követel oldalán vannak az egyes szektorok nettó

termelési értékei, a tartozik oldalon vi—

szont a fogyasztás; a beruházás és a kül- kereskedelmi egyenleg szerepel. ,

A kereskedelmi árrés számláján a kö—

vetel oldalon szektoronként a kereskedel-

mi árrés található (a vámok is idetartoz—

nak), míg a tartozik oldalon a kereske—

delmi szektor inputjai szerepelnek.

*

A norvég input-output táblák összeál-, **

lítására vonatkozó néhány elvi kérdés—

tárgyalása előtt az alábbiakban bemutat-;

juk az 1950. _évre vonatkozó, 1954. évben publikált összevont táblát (millió kora-_-

nában).

Mint látjuk a tábla az összes szektoro— —

kat ,,belül" kezeli. Ez azt jelenti, hogy §]

tábla teljes négyzet, az import stb, mint

termelő szektor jelentkezik, és az egyes

szektorok felhasználását közvetlenül in— * j nen osztják el.

A továbbiakban a tábla összeállításá— f*i' "

nak elvi kérdéseivel foglalkozunk, még——

pedig nem a bemutatott összevont, ha—

nem a'norvég Statisztikai Hivatalban ren—j delkezésre álló részletesebb tábla alapján.

Az input—output táblák két lényeges pontban szakadnak el a nemzetgazdasági számviteli rendszertől. Az egyik, hogy az input—output táblákban több szektor van;

mert homogénebb szektorokra töreked—

nek. A másik -—— mint már említettük —, hogy míg a nemzetgazdasági számvitelben

A norvég ágazali kapcsolatok

sor- 1. l 2. l 3. l 4. 5. a. 7. s. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.

szám Szektor

sorszámú 1 Mezőgazdaság ... ' . —— 24 — —— -— 685 —— 23 2 — —— -— 13 —— —- 2 Erdészet ... —- -— _ — — -— -— —— —- 143 189 —- —— 1 —-

3 Halászat ... 3 4 -— —- — 179 —— —— —— —— —- —- 4 134 '—

4 Balnavadáazat ... 3 -— — — —-— 1 —— —— —— -— —- -— -— 147 -—

6 Bányászat ... 4 — — —— — -—— —- — —— —— 7 —— —— 9 O

6 Élelmiszeripar ... 132 —— —— —- —— —- 4 —— — —— — —— — —— —

7 Dohányipar ... — — — — -— 3 —— —— —— — — — — 2 -——

8 Textilipar ... l —— —— -— —- 1 —— 107 17 2 —- 5 —— —

9 Ruházati ipar . . ; . . . -— —— — -— — 2 - 2 — — -—_ — —— - —

10 Faipar ... 3 -— — — — 15 1 —— 1 — 10 —— — 2 !

11 Papíripar . . . . 1 — -— - -— 22 5 4 4 4 -— 43 2 46 5

12 Nyomdaipar,...: — — f -— — — —- — -— —— —— -— —- —— -—

18 Bőr-ipar ... —— -— — — — —— —- —- 78 1 -— 2 — —— -—

14 Vegyipar ... 72 — — 1 4 76 l 11 1 § 4 8 3 3 —— 8

15 Ásványi termékek feldol- *

gozása ... 2 —- 4 —— — 6 4 — — 1 3 — — ' — —-

16 Kohászat ... 4 —— — —— —— 5 1 —— w —- 2 — — 2 ——

17 Fémfeldolgozó ipar ... 5 —— 2 1 -— 24 3 1 1 11 4 —— 6 , 20 1

18 Egyéb iparágak ... -— — — —— — -— — 2 —- — -— — — ——

19 Epitőlpar ... — — — — —- — -— — —— — —— —- —— —— —-

20 Villamosáram-, gáz—, víz—

'

termelés ... 10 -— -— -— 3 14 'l 3 2 5 20 2 1 19 5

21 Kereskedelem ... 44 1 12 2 2 11 5 18 22 28 19 8 13 41 l

22 Lakóházak ... —— —— -— -— -—- —— —— - —— — —— — -— ——

23 Vízi közlekedés ... 5 — -— _ 15 8 — — -— — " —- — -— *—

24 Légi és szárazföldi közleke-

dés ... 15 —- — — —- —- —- -— —- 7 3 —— — —— ——

25 Posta. ... 4 -— — —— —- - — —— —— — — 6 — — —-

26 Bankok ... . 5 -— — 2 —- -— —— —— — —— — —— —- —- —-

27 Szolgáltatás ... . . 18 — —— —- -— —— -—- — —— -— — 21 *— —- ""

28 Külkereskedelem I. ... — — —- 48 -— —— — — —- 6 1 — — ——-

29 Külkereskedelem II. . 89 l 24 3 4 365 95 284 154 68 104 4 76 240 28

30 Nem felosztható ... 4 5 — 13 —— 26 4 20 17 7 29 6 10 40 15

31 Beruházások ... 236 13 90 79 15 64 17 44 14 30 94 25 11 103 20

32 Készletek ... —— -— —— — -— -— - -— - -—- — — — -- 3—

33 Nettó termelési érték 1004 420 264 176 151 333 681 188 358 316 417 195 83 388 18.

Önzesen 1659 464

396 340

187 1832 822 598 755 642 917 316 226_ 1145 211

SZEMLE

kereskedelmi árakat, addig az input—out-

put táblákban termelői árakat alkalmaz—

nak. Mégis törekednek arra, hogy az ösz—

szefűggés a nemzetgazdasági számviteli

rendszer és az input—output táblák között meglegyen, és ezért úgy állítják össze a

részletesebb szektorokat, hogy belölük aggregálás útján megkapható legyen az eredeti összevontabb jellegű szektorbon—

tás is.

Az input-output táblák összeállításánál is arra törekednek, hogy a megfigyelési egység lehetőleg a telep maradjon, azaz a szektor ,,szervezetek összessége" legyen.

Ehhez az elvhez azonban nem ragaszkod—

nak feltétlenül nemcsak a mezőgazdaság—

nál és az épitőiparnál, de az iparban sem.

A mezőgazdaságot két szektorra bont—

ják, növénytermelésre és állattenyésztésre.

Az építőipart hat szektorra osztják fel.

ezek: mezőgazdasági épületek, ipari épü—

letek építése, lakásépítés, iroda és keres—

kedelmi épületek építése, tatarozás és

egyéb építkezés.

mérlegének táblázata (input—oűtpul)

967

Megjegyzendő, hogy nem különleges

elvi meggondolás indokolja a termelői árak használatát, hanem az a körülmény,

hogy a termelői árak kevésbé ingadoznak, mint a kereskedelmi árrés, amely az elosztás összetételétől függően (fogyasz—

tás, export, beruházás) ingadozik.

Míg a nemzetgazdasági számviteli rend-

szernél a nettó termelési érték, mint

számlaegyenleg egy összegben szerepel, addig az input—output tábláknál ezt négy részre osztják fel: bérek és fizetések, vál—

lalkozói nyereségek, adók és dotációk.

A szektorok számának megállapítása

végett felülvizsgálták minden szektort a koefficiensek állandósága szempontjából, és ahol azt találták, hogy a gyártmány—

összetétel-változás nagymértékben be—

folyásolja a koefficiensek állandóságát, ott a szektorokat tovább bontották.

A koefficiensek változását mindig há—

romféle eltérés indokolja. Egyrészt fenn—

állnak a választék (gyártmányösszetétel) módosulása következtében bekövetkező

10. 17. 13. 19. 20. 21. [22.123 [24 25. 20. 27. 23. l29. 130. 31. '32. 332

' , Osuzeun

szektor

_ _ _ _ _ _ — _ 1 _ _ 38 _ 5 81 _10 797 1659

_ _ — 13 _ _ _ _ — 18 _ 8 13 _14 93 404

_ _ _ _ _ _ _ _ —- 39 _ 2 11 _ 2 20 390

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 178 _ _ _ 9 2 340

41 2 *— 13 —- -- "' 11 3 —- "- -— 53 * 1 ]0— 1 _ 25 187

._ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 410 _ _ 4 4 1 279 1 832

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 5 _ 5 2 _ 3 808 822

—— 3 —— 9 — 1 *— *— *— -— '— —— 4 — 7 49 — 2 394 598

"' '— — " —-— —-— — "— —— — — — 1 —— 8 5 24 716 758

4 24 3 277 — 10 —— w — " — —— 35 —— 15 25 -— 7 221 642

— 7 1 48 — 27 — —— —— *— ** 2 638 _ 21 23 —- 8 22 917

—' —- " —— '— '— -— —— -— —— — 1 _ 111 — - 204 316

_ 0 _ 1 _ _ _ _ _ _ 4 _ 3 39 13 79 226

1 11 1 89 _ _ _ s 1 _ 4 001 _ 35 19 25 100 1145

3 4 _ 130 _ _ _ _ _ _ _ _ 14 _ 4 13 3 38 235

_ so 2 31 _ _ _ _ _ _ _ _ 501 _ 9 10_27 _ 025

3 _ 2 298 _ 1 _ _ 4 _ _ _ 00 _ 44 053 4 302 1755

_ 1 _ 3 _ _ _ _ _ _ _ 4 _ ,0 9 _ 10. 130

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 2513 — 47 2560

22 14 1 _ "' " M 5 " " —— — 24 34 — 274 459

19 80 s 203 1 _ _ 23 95 _ _ 5 155 _0 01 231 11 1309 2932

_ _ _ _ 81 _ 2 1 1 3 12 _ 14 _ _ 547 661

2 _ _ _ _ 137 _ _ _ 5 _ _ 2077 _ 7 _ _ 31 2937

1 _ _ _ _ 353 2 _ _ 13 _ _ 00 _ 05 24 _ 401 944

_ _ _ _ _ _ 1 _ _ _ _ _ 11 _ 158 27 _ 00 273

_ _ _ _ 4 15 10 23 4 _ _ _ 1 _ 37 _ _ 223 335

_ _ _ 7 _ _ 21 _ _ _ _ _ _ _ 95 39 _ 1818 2014

_ _ _ _ _ _ _ 1000 42 14 _3 s _ 4317 81 291 _ 402 6764

254 357 12 270 15 23 _ 32 09 _ _ 3 4 _ 101 1332 23 093 4811

9 04 12 _ 14 43, 30 00 33 21 50 195 272 _ _ _133 29 _9 927 37 114 5 40 165 43 430 724 220 43 _ 33 120 _ _ _120 _ 174 2889 230 988 33 1122 200 2193 149 1027 436 170 279 1755 _ — _ — 13 758 626 1755 130 2500 459 2932 661 2937 944 273 335 2014 5904 4311 927 5505 75 11807 55 312

* Fogyasztás.

968

_SZEMLE

változások, másrészt a statisztikai adat-

szolgáltatás stb. hiányosságai következté—

ben fellépő eltérések, végül különbségek keletkezhetnek az árak változása miatt.

Feltétlenül szükséges tehát§ hogy rendel-

kezésre álljanak a megfelelő árindexek, mert ilyen módon a számításokat több év adataiból számított koefficiensekre lehet alapozni, viszont az árindexek nélkül a koefficiensek ingadozásairól semmiféle képet nem kaphatunk. Amennyiben elég sok szektor van, és ezek eléggé homogé—

nek, akkor az árindexek használata álta—

lában nem túlzottan bonyolult. A szekto-

rok elemzésénél a norvég Statisztikai

Hivatalban azt találták, hogy a koeffi—

ciensek egy része még a jelenlegi nagyobb

mélységű bontásnál is meglehetős inga—

dozást mutat.

Hosszan tartó vizsgálódásokat végeznek a koefficiensek stabilitására vonatkozóan.

Eddig már az ipari szektorok jelentős ré—

szét felülvizsgálták abból a szempontból, hogy a koefficiensek mennyire állandók.

A felülvizsgálat olyan módon történt, hogy az iparstatisztikai éves jelentések alapján az egyes szektorokat felbontották a cikkekre (gyártmánycsopoxtokra). Igye—

keztek továbbá az egyes cikkekhez fel—

használt anyagok mennyiségét is megál—

lapítani, mégpedig különböző számítások és tapasztalatok alapján. Igy, ha volt

olyan telep, amely csak egy cikket állí—

tott elő, akkor ennek a telepnek az ada—

tait használták, ha ez nem állt rendelke—

zésre, akkor az egyes gyárak szakértői—

nek segítségével számításokat és műszaki becsléseket készítettek, és ezek alapján ál—

lapították meg az egyes cikkek felhaszná—

lási koefficienseit. Ezután kiküszöbölték a szektorra vonatkozóan a koefficiensvál—

tozásnak azt a részét, amelyet a cikkösz- szetétel módosulása okozott. Ez oly mó—

don történt, hogy a régi koefficiensekkel (tehát az előző időszakok koefficienseivel) szorozták a beszámolási időszaknak meg- felelő cikkösszetételt, és az így kapott két koefficiens eltérése már ténylegesen olyan

koefficienseltérést mutat, amelyet a cikk-

összetétel változásának alakulása már nem befolyásol. (Természetesen még min—

dig befolyásolja a koefficienst az egyes cikkeken, gyártmánycsoportokon belüli arányeltolódás.)

Ahol a koefficiensek eltérése ezek után

is még jelentős volt, és nemcsak kisebb

ingadozást mutatott, ott elsősorban a sta- tisztikai adatokat és az árindexeket vizs—

gálták felül, hogy nem ezek hibáiból szár—

mazik—e az eltérés.

A koefficiensek stabilitásának vizsgála—

tánál tulajdonképpen három év (1948, 1950, 1954) adatait használták fel. A felül—

vizsgálat közben figyelembevették ——

amennyiben rábukkantak -— azokat a koefficiensváltozásokat is, amelyek mö—

gött tényleges technikai változások vol—

tak. A koefficiensek felülvizsgálatát — mint említettük —- azonos árakon, az 1950.

évi árszinten végezték el. A végleges

koefficienseket több év átlagából tervezik

kiszámítani.

Az árindexhez hasonlóan a koefficien- sek stabilitásának vizsgálatánál bérin- dexeket is alkalmaztak. Az indexet az egy órára jutó bér változásából állapítják meg. Ennek az indexnek a használata különösen fontos, hiszen a bérhányadok- ban amúgyis van egy bizonyos változás, mert a termelés és a bérek között határo—

zott negatív korrelációt találtak.

Ezután nézzük meg az input—output táblázatok összeállításával kapcsolatos néhány elvi és gyakorlati kérdést. A nor—

vég input—output táblában a kereskedelem (kereskedelmi árrés) rovat a kereskedelmi árrésen kívül a szállítást is tartalmazza, azaz a szállítást a kereskedelemhez sorol—

ják. (Megjegyzendő, hogy ez nem elvi,

hanem technikai okokból van így.)

A személyszállítást teljes egészében a fogyasztáshoz számítják. Nyilvánvaló, hogy ez pontatlan, és tulajdonképpen szét kellene ezt osztani személyi fogyasztásra és termelői fogyasztásra, de ezt a felosz—

tást csak nagyon durva becsléssel tudnák megállapítani, és ezért nem végzik el.

Az import kezelése a ,,táblán belül"

történik, tehát az import mint termelő szektor szerepel, és innen osztják el az importanyagot a felhasználó ágazathoz.

Az import ,,kívül történő kezeléséről"

(tehát az importnak a hasonló terméket előállító szektoron keresztül való elosz—

tásáról) az a véleményük, hogy ez jó lehet

a koefficiensek stabilitása szempontjából, de az ilyen felépítésű tábla a tervezéshez csak kisebb mértékben használható, mert ebben az esetben az összes importot a tervezés előtt előre el kellene dönteni. Az import ilyen kezelésénél a koefficiensek nem tükrözik az adott ág importanyag—

SZEMLE

969

felhasználását, az importkoefficiensek ebben az esetben az egész táblából ki vannak véve. Esetleg elfogadható mod—

szernek tartják az ún. kompetitív1 anya-

gok ,,kívül történő kezelését" (azaz átfut—

tatásukat a hasonló profilú termelő szek—

toron), de végső soron azt vélik leghelye—

sebbnek, ha az importanyagokat a fel—

használónál és nem a hasonló termékeket termelőnél tartják nyilván.

A kamatot nem tekintik valóságos költ—

ségnek, hanem pénzügyi költségnek, tehát

a pénzügyi folyamatba és nem a materi—

ális folyamatba tartozóknak. Termelési szempontból mindegy, hogy saját vagy kölcsön eszközökkel dolgozik—e a ter- melő gyár.

Az 130)( 130—as input—output táblát nem négyzetes íormában készítették el, mert négyzetes formában való elkészítés—

nél a négyzeteknek csak 11 százaléka lenne kitöltve. Tehát nem a négyzetes

tábla elvét adták fel, hanem csak tech—

nikai kivitelezésben tértek el ettől a for—

mától. Felsorolják a 130 szektort és a szektor megnevezése mellett mindazokat a szektorokat, amelyek az illető szektor—

nak termelést átadnak, valamint e szek— - torok ráfordítási koefficienseit.

Például :

Szénbányászat:

faipar ... 0,08

vegyipar ... 0,05 nehézipar ... 0,01

Ebből tehát látható, hogy egy szektor, mely szektortól és milyen mértékben kap—

ja ráfordításait.

A fent közölt norvég input—output tábla nettó tábla, nem tartalmazza az egyes szektorokon belüli forgalmat. Az a véle- ményük, hogy a koefficiensek stabilitása szempontjából helyesebb a nettó tábla alkalmazása, miután így az iparágen belüli kooperáció—Változás a koefficiense—

ket nem befolyásolja. Mégis legújabb

tábláikat már 'bruttó módon készítették,

1 Kempelítívnek nevezzük azokat az anyagokat, melyeket _ amellett, hogy importálunk W az or- szágban is előállihmk. Például nálunk ilyen a kén- sav stb.

mert ilyen módon az egyes iparágak saját

felhasználása nem esik ki, és általában a

telepi szint alkalmazása is "előnyösebb a bruttó táblán.

Az árak kérdésében véleményük az,

hogy a táblát mindig a tényleges árakon

kell elkészíteni. Ez következik már abból is, hogy a táblát a statisztikai adatokból készítik. Kétségtelenül fennálló probléma az, hogy nehéz megkülönböztetni mikor állnak szemben árváltozással és mikor minőség—változással, de ezt követni, meg- állapítani nem tudják. Norvégiában álta- lában olyan probléma nem igen van, hogy ugyanazt a terméket lényegesen más áron

kapja az egyik szektor, mint a másik.

Mindenesetre a mi viszonyainkra vonat—

kozóan véleményük az volt, hogy elvileg mindkét fajta táblát el kellene készíteni, azaz egy olyan táblát, amelyben a tény—

leges árak szerepelnek, és egy olyat,

amelyben az azonos termékek azonos

áron szerepelnek. Azért van szükség a két táblára, mert egyik a pénz, a másik

a mennyiségek áramlását mutatja. Hang—

súlyozták, hogy mindig nagy óvatosság—

gal járjunk el, ha el kívánunk szakadni a

valóságos áraktól. A tényleges áraktól

való mindennemű. eltérés mindig veszé—

lyeket rejthet magában.

Az input—output tábla felhasználásáról

úgy nyilatkoztak, hogy szisztematikus,

rendszeres felhasználásra a táblák még nem kerültek, minthogy a koefficiensek

felülvizsgálata még folyamatban van, s

ennek befejezéséig még nem tekinthetik a koefficienseket elég stabiloknak. A módszert, melyet jónak tartanak, illetve, ahogyan mondották, amelynél jobbat je—

lenleg nem tudnak, nem akarták diszkre—

ditálni azzal, hogy nem egészen megbíz—

ható adatokra épülő számításokat Végez-

nek.

Fentiek miatt eddig csak egyes meg—

határozott, kisebb igényű célokra használ-

ták fel a táblákat, így például arra, hogy mennyi import kell az egyes szektorok—

hoz, hogyan függ az egyik iparág a má—

siktól vagy az exporttól stb. Kétségtelen, hogy a táblákat árelemzésre is lehet hasz—

nálni —— a nyereség bizonyOS feltételezé- sével —, de ilyet még nem végeztek, in—

kább csak bizonyos durvább becsléseket

készítettek a tábla alapján, az elmúlt idő-

szak árváltozásainak magyarázata cél—

jából.

970 SZEM—LE

Mindenesetre az a véleményük, hogy sok olyan adatot kapnak, amelyek rend- kívül hasznosak, és amelyek felhasználá—

sára tovább kell folytatni a kísérleteket.

A statisztikának és a tervezésnek egész sor problémája felszínre kerül az anyag

összeállítása közben. Nem szabad elfelej—

teni, hogy ez a módszer olyan statisztikai képet ad, amely feltétlenül sokkal többet mutat minden más ábrázolásnál, rend—

kivül széleskörűen, sok összefüggést tár

fel. E táblázatok elkészítése visszahat az

egész [statisztikai munkára, és a tábla összeállítását fel is használták a statisz—

tikai rendszer megjavítására; A táblát, mint elemző eszközt feltétlenül fel lehet

'és fel kell használni a tervezéSnél; Már "

maguk az itt felderített összefüggések is * igazolják a tábla szükségességét. Azt kep—, zelik, hogy ha lesz egy jó modelljiik, ak—

kor elegendő lesz meghatározni a végső * fogyasztás struktúráját (fogyasztás, be—-_

ruházás, export), és ebből kiindulva már meg fogják tudni határozni az összes szektorokat.

Befejezésül még egyszer megemlítjük, hogy a norvég Statisztikai Hivatalban sem a modellt, sem a módszert nem tekintik teljesen kiforrottnak, és továbbfejlesZté—

sén állandóan dolgoznak.

Lukács Ottó

Domináns árucsoportok

A kiskereskedelmi forgalom idősorai—

nak elemzése arra a megállapításra vezet, hogy ezek több tényező eredőinek tekint—

hetők. A gazdasági idősorok összetevői—

nek vizsgálatakor alkalmazott módszerek (tartós irányzat megállapítása, idény—

hatás kiszűrése, maradék hullámzások elmélete stb.) a kereskedelmi forgalom idősorainak vizsgálatakor nem teljes ér- tékűek, bár kétségtelen, hogy az említett komponensek, vagyis a trend, az idény—

és a maradék hullámzások ezeknél is ki—

mutathatók. Amikor a kiskereskedelmi

forgalom idősorainak komponenseit kí—

vánjuk megállapítani, *és arra keresünk feleletet, hogy mi befolyásolja egy adott

időszak forgalmának alakulását, a mé- lyebben fekvő alapvető okokat kell meg- keresnünk.

A kiskereskedelem vevőkkel (fogyasz- tókkal) áll szemben, kapcsolatuk a keres- letben és a kínálatban fejeződik ki, a

kiskereskedelemnek tehát igen fontos ér-

deke, hogy a keresletet megismerje. A

keresletet az ökonometriai számításoknál

az árucikk árától való függésében hatá- rozzák meg, és rugalmassági együtthatók

(elaszticitások) segítségével egyenletben fejezi ki (keresleti egyenletek). Ilyen ke—

resleti egyenletek rugalmassági együtt—

hatói meghatározásának feltétele az ár—

változás. A rugalmassági együtthatókat ugyanis az árváltozás hatásának megfi—

gyeléséből merített adatok alapján szá——

, belül

—mítják ki. A keresleti egyenletek ezek

folytán a vevőknek az árváltozással szemben történő állásfoglalását fejezik ki.

A vevőkör állásfoglalása a kiskereske—

delem árukínálatával szemben azonban más módon is megnyilvánul. A kereslet forrása ugyanis a vevők rendelkezésére álló jövedelem. Ez determinálja a vevők fogyasztási hajlandóságát, mégpedig ab- ban az irányban, hogy a rendelkezésre álló jövedelem által megengedett határon

a legelőnyösebb árucsoportosítást

igyekezzenek elérni. Ennek következmé—

nye az árucsoportok "rangsorolása". Ezt

a kiskereskedelem a maga statisztikai eszközeivel megfigyelheti, és ily módon a vevőkör keresletének irányát meg tudja

határozni.

A kiskereskedelem minden boltja egy-

egy elemi piac, ahol a vevőkör az áru-

csoportok rangsorolásával fejezi ki keres—

letének irányát. Az egyes boltok azonban más és más helyen fekszenek, ennélfogva

vevőkörük más, következésképpen a bol—

tok által forgalomba hozott áruk árucso-

portjaira vonatkozólag az egyes vevő— * körök rangsorolása egészen eltérő lehet.

Ennek következménye azután a forgalom

összetételének eltérő volta. A forgalom

összetétele okainak megállapítása " nem

csak a forgalom alakulására, hanem a

bolt jővedelmezőségére is rámutat. 'A vevőkör ugyanis az árucsoportokat keres—

letével rangsorolja, és ezzel a bolt bruttó