Kazimour,J.: Az életszínvonal mérésének kérdéseiről

STATISZTIKAI IRODALM FIGYELÓ

F; : o,9 N§ Jr m; 112/

) m;:ni—E; /13/

mgág 114!

E§:O,9N§4nm; [151

íg : pg v, 4- 7; ;, 4— zgn: [16/

Az ismeretlenek száma 18, több mint az egyenletek száma, ami azt jelenti, hogy különféle lehetőségek vannak. Először az egy ismeretlent tartalmazó egyenleteket oldva meg az eredmények a következők:

mg : O,98 mg : 7,24

M;: 3,19 N§:25,24

m;:2,16 m§:16,5

ng: 2,16 n§ : 19,0

421

Most feltételezve, hogy 192 :: oz; v,? : : 0,2 és 'v,— :: 126,2, a koefficienseknek a

/6/ egyenletben kell változniok. A koeffici—

ensek normál értékét véve a jobboldal összege 3,45, a baloldalé 3,19. Tehát v3, az*

és n3-t vagy valamennyit, vagy egyiket—

másikat csökkenteni kell.

A tanulmány, mely egy rendkívül le- egyszerűsített modell alapján tárgyalja a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan jelent—

kező szakképzett munkaerő igényt, mind prognosztikai, mind tervezési szempontból igen jelentős kísérletnek tekinthető. A modell szerkezetének finomításával —— a termelés többféle típusának bevezetésével, a különféle oktatási formák mélyebb részletezésével, továbbá számos más olyan további tényező explicit módon történő figyelembevételével, melyek a képzett munkaerő iránti keresletet, illetve kínála- tot befolyásolják —— olyan általánosítá- sokra nyílik alkalom, melyek a gazdaság—

tervezésben is igen hasznosnak bizonyul- hatnak.

(Ism.: Csepinszky Andor)

GAZDASÁGSTATISZTI KA

KAZIMOUR, J. :

Az ÉLETSZíNVONAL MÉRÉSÉNEK KÉRDÉSEIRÓL

(K otázkám hodnoceni Praha, _1961. SEVT. 93 p.

zivotnj úrovne.)

Az életszínvonal fogalma gyakorlati szempontból azonosnak tekinthető a dol- gozók fogyasztásának fogalmával. Nyilván—

valóan beletartozik a nem anyagi termé- szetű fogyasztás is. Az anyagi természetű fogyasztás határáig az életszínvonal hatá—

rozottan gazdasági kategória. A nem anyagi természetű fogyasztás területén az életszínvonal tartalmi meghatározása és határainak kijelölése még nem tisztázott kérdés.

Az életszínvonal fogalmára vonatkozó

nézetek közül csak azokat lehet elfogadni, amelyek az osztályfelfogásból indulnak ki és kifejezik a magasabb társadalmi for—

mációk fölényét. -

Valamely ország népességének életszin—

vonalát három adattal jellemezhetjük:

1. abszolút helyzet (szinvonal), 2. a fejlődés üteme (trend),

3. megoszlás (a társadalom egyes rétegei között).

Az életSzínvonal kérdésének teljesköru

megvilágításához az analitikus mutatók egész sora szükséges. Ezek közül a fonto—

' sabbak a következők:

1. a termelési viszonyok

a) a lakosság osztályszerkezete,

b) a nemzeti jövedelem megoszlása az egyes osztályok között,

2. foglalkoztatottság

a) az összes dolgozók száma,

b) a munkanélküliek száma és aránya, c) a csak részben foglalkoztatott dolgo- zók száma és aránya,

d) a szabadságidő tartama, e) a nyugdijas korhatár,

3. az egy főre jutó nemzeti jövedelem, 4. a nemzeti jövedelem felhasználása, 5. az egy főre jutó jövedelem és reáljö—

vedelem,

6. a jövedelmek rétegződése,

7. a nemzeti jövedelem és a személyes jövedelmek szembeállítása,

8. a közületi juttatások abszolút nagy—

sága és részesedése a jövedelmekben, 9. egészségügyi mutatók

a) halandóság,

b) az átlagos élettartam,

422

10. kulturális mutatók a) mozilátogatók száma, b) könyvtárak igénybevétele, c) testnevelés.

Az életszinvonal-vizsgálatok szokásos módszereitől eltérő módszereket is alkal- maznak. Igy például a francia Jacgues Meraud mutatószámrendszere nem az anyagi fogyasztás, hanem az egészségügyi, kulturális és lakásviszonyokat jellemző mutatószámok alapján határozza meg az életszínvonalat. Ilyen módszerrel kívánja megoldani a nemzetközi összehasonlitások kérdését is. Az általa végzett számítások eredményei szerint — ha a franciaországi lakosság életszínvonalát IDO-nak vesszük -— akkor az Amerikai Egyesült Államok—.

ban 240, Nagybritanniában 140, Olaszor—

szágba—n 65, Törökországban 15, Indiába—n pedig 7 a mutató nagysága. A módszer fo—

gyatékossága, hogy a mutatószám alakulá—

sát a luxusszükségletek kielégítésének színvonala nagymértékben befolyásolja.

A kommunista társadalom_ építésének előrehaladásával kapcsolatban nagyobb lesz a társadalmi juttatások (a 8. pont alatti mutatószámok) szerepe. Ez a fejlődés végső stádiumában azt eredményezi, hogy ez a mutatószám lesz az életszínvonal ösz- szes gazdasági összetevőinek szintetikus mutatója.

A könyv a vizsgált problémákat bőséges hazai és nemzetközi adatanyaggal illuszt—

rálja. *

(Ism.: Hajpál Gyula)

*

BERRI, L.—KLOCVOG, F.—SATALIN, sz.:

AZ ÁGAZATI KAPCSOLATOK 1962. ÉVI KISÉRLETI TERVMÉRLEGE

(Opüt raszcseta ekszperimental'nogo plano—

vogo mezsotraszlevogo balansza na 1962 god.)

—- Plunovoe Hozjajsztuo. 1962. 9. sz. 34—43. p.

A Szovjetunió gyorsan fejlődő és struk- túrájában állandóan változó népgazdasága a gazdasági elemzési módszerek és nép—

gazdasági tervezés olyan tökéletesítését igényli, amely emeli a tervgazdasági szá—

mítások pontosságát és megteremti az optimális tervvariáns kiválasztásának lehetőségét. Az egyik ilyen rendelkezésre álló módszer az ágazati kapcsolatok mér—

lege. Szerzők cikkükben elsősorban az értékbeni ágazati tervmérleg összeállítá—

sának kérdéseivel foglalkoznak, bár né- hány probléma a természetes mérték—

egységekben kifejezett mérlegre is vonat—

kozik.

. Az 1962. évi kísérleti tervmérleg össze—

állításánál a következő célkitűzések voltak:

1. kidolgozni azokat a kiinduló—adatok meghatározásával kapcsolatos alapvető elméleti kérdéseket, amelyek az ágazati tervmérleg összeállításához szükségesek; , 2. elemezni a népgazdaság 1962. évi tervmérlegét az általános gazdasági _és ágazatok közötti arányok tekintetében;

3. kidolgozni az ágazati kapcsolatok mérlege elektronikus számítógépre történő alkalmazásának módszerét; —

4. kidolgozni az ágazati mérleg felhasz- nálásának lehetőségét a népgazdasági

tervezés gyakorlatában.

Az 1962. évi ágazati kapcsolati mérleg—

számításokban a népgazdaság temesi programját (a bruttó társadalmi tenné—

ket és a különböző ágazatok bruttó termelését) az 1962—re tervezett végső ki—

bocsátás nagysága és ágazati szerkezete, továbbá a tervezett közvetlen ráfordítási, koefficiensek alapján határozták meg.

Tehát a tervmérleg a társadalom végső szükségletén és a technikai fejlődést tük- röző tervezett ráfordítási koefficienaeken alapul.

Az 1962. évi ágazati kapcsolati terv—

mérleg számításai a következők voltak:

a) a Szovjetunió 1962. évi népgazdaság—

fejlesztő tervének adatai alapján meg—

határozták az 1962. évi végső kibocsátás nagyságát és ágazati szerkezetét;

b) a folyó anyagi ráfordítások színvona—

lának figyelembevételével kiszámították az 1962. évi közvetlen ráfordítási koefficien—

seket;

c) a közvetlen ráfordítási koefficiensek alapján ,,Ural 2" típusú elektronikus szá—- mitógéppel meghatározták az egységnyi végső kibocsátáshoz szükséges bruttó termelés teljes népgazdasági ráfordítási

koefficienseit; '

d) a végső kibocsátás nagyságának és ágazati szerkezetének, valamint a teljes ráfordítási koefficiensek alapján meg- határozták az anyagi termelés ágazati bruttó termelésének —-- a térvezett végső kibocsátás biztosításához szükséges *—

nagyságát. *

A végső kibocsátás (egyéni és társadalmi fogyasztás, beruházás stb.) tervezése ága—

zatonként, hagyományos módszerekkel, közgazdasági megfontolások alapján tör- tént. A munka nehezebb része a kísérleti ágazati tervmérleg ráfordítási koefficien- seinek meghatározása volt. Ezt a munkát a következő módszerrel végezték el.

Az ágazati kapcsolatok 1959. évi sta—

tisztikai mérlegéből kiválasztották azokat a legfontosabb koefficienseket, amelyek a népgazdaság ágazatainak

kapcsolatát meghatározták. Az elemzés

termelési" ' '; ;