Az élelmiszer-termelés és mérésének problémái

AZ ÉLELMISZER—TERMELÉS ÉS MÉRÉSENEK PROBLÉMÁl

MOLNÁR ISTVÁN -— SZABÓNÉ MEDGYESI ÉVA

A lakosság élelmiszer—ellátása korunk alapvető kérdése. A közvélemény és az államhatalom nagyfokú érdeklődéssel kíséri, és politikai feladatnak tekinti zavarta—

lanságát. Egyben a gazdasági fejlettség egyik alapvető mércéje is az élelmiszer- termelés és az élelmiszer-ellátás szinvonala. Hazánk ennek alapján a népgazdaság általános fejlettségénél előkelőbb helyet foglal—el. élelmiszer-termelésünk mennyi—

sége meghaladja a lakosság igényeit. A kedvező helyzet kialakulása az ipar és a mezőgazdaság gyors fejlődésének. utóbbi népgazdasági ág termelése mondhatni

forradalmi átalakulásának eredménye. Az átalakulás azonban korántsem ért véget.

Számos kérdés vár még megoldásra. és joggal állapította meg a Magyar Szocialista Munkáspárt Xl. kongresszusának programnyilatkozata, hogy ..Ki kell dolgozni a gaz—

dálkodás olyan új módjait és szervezeti formáit, amelyek elősegítik a mezőgazdaság további iparosodását, a mezőgazdasággal szoros kapcsolatban működő ipari válla—

latok . . . összehangolt fejlesztését."1

Az ipar és a mezőgazdaság tevékenysége az élelmiszer—termelésben ma már el-

választhatatlan. rendkívül szoros szálakkal összefonódó. A közös cél -— a magas szín-

vonalú élelmiszer-ellátás — érdekében a termelés tervezése. irányítása hazánkban is átlépi a népgazdasági ágak hagyományos határait. Ez a folyamat egyben nem- zetközi is. és a szocialista országokban erőteljesebben bontakozik ki. mint másutt.

Összefoglalóan arról van szó. hogy a népgazdaság élelmiszer—termelésben érdekelt ágazatainak és tevékenységi köreinek működését, termelésének összehangolását, egymás közötti munkamegosztását és kapcsolatát újszerűen kell felfogni és szabá- lyozni.

Az összehangolt fejlesztés igényének felismerése új fogalmakat. közgazdasági kategóriákat szült. Az együttműködés legszélesebb értelmezése az agráripari komp- lexum (tőkés országokban az agrobusiness), amely az élelmiszer—termelés termelő—

eszköz- és munkaerő—ellátása. a mezőgazdaság és az élelmiszeripar kapcsolata mel—

lett az élelmiszerek forgalmazását is magában foglalja. Elvi megfogalmazásával egy- időben jelentkeztek számszerűsitésének nehézségei is. A hagyományosan ismert in—

formációk átrendezésének, másod—, sőt harmadlagos csoportosításának igénye szé- les körű vitát váltott ki. Meghatározásuktól függően változott az agrokomplexum

súlya, jelentősége is. A lehetséges becslések visszahatottak a definícióra, formálták.

módosították azt. Számos próbálkozás és kísérlet ellenére sem beszélhetünk azon—

ban e közgazdasági kategória egyértelmű, minden célra megfelelő, egységesen el—

fogadott meghatározásáról.

* A Magyar Szocialista Munkáspárt Xi. kongresszusának jegyzőkönyve. 1975. március 17—22. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1975. 502. old.

MOLNÁR —— SZABÓNÉ MEDGYESI: AZ ÉLELMISZER-TERMELÉS 687

A kvantifikálás nehézségei, továbbá az élelmiszer-termelést irányító szervezet

léte (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium) általánosabbá tette hazánkban

az előbbinél szűkebb fogalom. az élelmiszer-gazdaság használatát. Leggyakrabban az élelmiszeripart és a mezőgazdasági termelést együttesen tekintik élelmiszer—gaz- daságnak. A fogalom és a gyakorlati meghatározás ez esetben már nem szakad el egymástól, csak részletkérdésekben vitatható. és egyben a minisztérium szervezeté—

hez is igazodik. Elterjedésére jellemző, hogy az Országos Tervhivatal, a Pénzügymi- nisztérium és más szervek és intézmények szervezete is az élelmiszer—gazdasághoz igazodott az eltelt évtizedben.

A hazai agráripari komplexum értelmezésében Erdei Ferenc, Fekete Ferenc, Fazekas Béla, Csizmadia Ernő, Vági Ferenc, Márton János és Benet Iván különösen jelentős tevékenységet fejtett ki.2 Első számszerű meghatározását Fazekas Béla vé- gezte el. Az élelmiszer-gazdasághoz kapcsolódó vizsgálatokat folytatók lényegesen népesebb táborából megemlítjük Burgerné Gimes Anna, valamint Hajdú István és Szikszai Istvánné, Komló László munkáit.3

A termelőerők és közvetlen felépítményük fejlődése egyértelműen az élelmiszer- termelés integrációjának jegyében zajlott le. A mezőgazdaságban iparosodott a termelés, vertikális munkamegosztás fejlődött ki. Az élelmiszeripar integráló szerepe fokozódott. Mindkét népgazdasági ágazatban jelentősen koncentrálódott a terme- lés. A folyamat figyelemmel kísérését lehetővé tevő információk rendezése azonban elmaradt a termelőerőkétől, csupán az ágazati kapcsolatok mérlege tükrözte a meg—

változott helyzetet.

Az élelmiszer-termelés statisztikai megfigyelésének nehézségei egyrészt a hal- mozódások kiszűrésében jelentkeznek, másrészt abban, hogy néhány alapvető mu- tatószám kivételével a teljesítmények és az erőforrások adatai megnyugtatóan nem összegezhetők. A továbbiakban csupán a mezőgazdaság és az élelmiszeripar ered- ményének áttekintésére és együttes vizsgálatára teszünk kísérletet, rámutatva az egybevetést nehezítő körülményekre, az adatok tartalmának eltérő jellegére is. Nem törekszünk teljességre, új fogalmakkal sem kívánjuk bővíteni a téma igen gazdag irodalmát. Úgy véljük, a helyzetfeltárás elősegítheti a népgazdaság e fontos tevé-

kenységének teljesebb megismerését.

NEMZETKÖZI ÁTTEKINTÉS

Az élelmiszer-termelést hagyományaink, gazdaságföldrajzi adottságaink, a kor—

szerű mezőgazdasági nagyüzemek léte, iparunk fejlettsége kedvezően befolyásolja.

A hazánkban termelt élelmiszerekből külföldre is jut. Az utóbbi években a mezőgaz—

dasági termelésnek mintegy tizedrészét, az élemiszeripar termelésének pedig közel negyedét exportálták. A mezőgazdasági termelés növekményének körülbelül kéthar- mada a jövőben is az exportot szolgája. (A két ágazat együttes exporthányadának megállapítása csak azonos szemléletű — a számlálóban és a nevezőben egyaránt nettó vagy bruttó — mutató alapján történhetne meg. A bruttó mutatószámok vi—

: Lásd: Erdei Ferenc: A mezőgazdaság és az agrárgazdasági tudományok fejlődése napjainkban (MTA Mezőgazdasági Uzemtani lntézete 23. Budapest. 1961. 43 old.); Ónköltség a szocialista mezőgazdaságban (Szerk.: Erdei Ferenc -— Fekete Ferenc. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1965. 814 old.); 25 év. lpar, mezőgaz—

daság, életszínvonal, kultúra. (lrta: Nyitrai Ferencné, Erdei Ferenc stb. Bev.: Nyers Rezső. Kossuth Könyv- kiadó. Budapest. 1970. 315 old.); Csizmadia Ernő: Bevezetés az élelmiszergazdaságtanba. (Akadémia Kiadó.

Budapest. 1973. 371 old.); Csizmadia Ernő —- Vági Ferenc: A mezőgazdaság az ágazati kapcsolatok rendsze- rében. (Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 1977. 134 old.): Márton János: Az integrálódó mezőgazdaság. (Me-

zőgazdasági Kiadó. Budapest. 1977. 191 old.). .

3 Komló László.- ipari mezőgazdaság felé. Franciaországi útinopió. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.

Budapest. 1964. 322 old.: Haidú István — Szikszal Istvánné: Az élelmiszer-gazdaság kapcsolatai a termelésben és a foglalkoztatottságban. Statisztikai Szemle. 1969. évi 11. sz. 1097—1113. old.; Burgerné Gimes Anna: Az élelmiszer-termelés gazdaságtana. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1974. 392 old.

688 MOLNÁR lSTVAN -— SZABÓNÉ MEDGYESI EVA

szent a nevezőre —— a termelésre —-, a nettó jellegűek pedig a számlálóra -- az ex- portra — nem határozhatók meg, ezért együttes becslésre nem vállalkoztunk.)

Az élelmiszer—önellátás, illetve —export önmagában nem fejezi ki sem az élelmi—

szer-termelés színvonalát, sem hatékonyságát. Számos szocialista ország, így pél—

dául Lengyelország. Jugoszlávia, Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztár—

saság rendszeres élelmiszer—importőr. és a nyugat-európai tőkés országok egy része élelmiszer-ellátásának színvonala is a behozataltól függ annak ellenére, hogy ezek—

ben az országokban igen fejlett mind a mezőgazdasági, mind pedig az élelmiszer- ipari termelés.

A lakosság élelmiszer—fogyasztása is csak részben tükrözi az élelmiszer-termelés színvonalát. Az európai országok többségében — így hazánkban is — az egy főre jutó napi fogyasztás meghaladja, vagy erősen megközelíti a háromezer kalóriát (a fej—

lődő országokban ennek kétharmada). Az európai országok közötti szóródás nem

jelentős. így összehasonlítható a fogyasztás összetétele. a fehérjék, főként az állati eredetűek mennyisége. aránya. Utóbbi alapján határozott különbségek tapasztal- hatók: a fehérjefogyasztás 30—70 gramm közötti. azonos kalóriafelvétel mellett. A különbségek előidézésében azonban a fogyasztói szokások, (: klimatikus tényezők gyakran legalább olyan szerepet játszanak. mint a termelés. Állatifehérje-fogyasz—

tásunk színvonala és aránya tekintetében van még javitanivalónk. A fogyasztás alap—

ján vizsgált élelmiszer—ellátás mutatója természetesen nem tesz különbséget az élel—

miszer eredete. hazai vagy külföldi előállítása között.

A hazai termelés jobb megközelítésére az alapvető mezőgazdasági termékeket közös nevezőre (például gabonaegységre, keményítőértékre) hozzák. ilyen szó-

mításoknál a külkereskedelmi forgalom egyenlege megállapítható, és azzal csök—

kenthető vagy növelhető a hazai termelés. Az egységszámok alkalmazása azonban szükségszerűen torzításhoz vezet. A különböző földrajzi övezetekben termelt eltérő élelmiszerféléket nehéz összehasonlíthatóvá tenni, és a közös nevezőre hozás a tel—' jesség szempontjából is kérdéses lehet, pontossága sok tekintetben a nyilvántar-

tási rendszer fejlettségétől is függ.

Az élelmiszer—termelés népgazdasági súlya alapján az országok relativ rangsora;

is meghatározható. Szükségszerűen kicsi a termelés súlya, ha jelentősebb az élelmi- szer—behozatal. de az általános gazdasági fejlettség magasabb fokán álló orszá—

goknál is alacsonyabb a mezőgazdaság és az élelmiszeripar hozzájárulása a nem—

zeti jövedelemhez, mint például a fejlődő országokban, ahol a két ágazat részesedé—

se igen jelentős. A gazdasági fejlettséggel fordított arányban változó mércéje mi—

att a mutató használata nehézkes. Azonos értékei — mivel kétféle hatást összegez-

nek -— minőségileg különböző gazdálkodást takarnak.

Az élelmiszer-termelés népgazdasági súlyának vizsgálata a népgazdasági fo-

lyamatok megfigyelési módszerének is függvénye. A mezőgazdaság elkülönítése szo- cialista és tőkés módszer esetén is egyértelmű, az élelmiszeripar szervezete, fogalmi és tartalmi megkülönböztetése azonban már nagyon eltérő. Ezek az arányok emiatt csak a KGST-országokban hasonlíthatók össze. Az élelmiszer-termelést a két nép—

gazdasági ág együttesének felfogva, Magyarország középen helyezkedik el a szo- cialista országok sorában. Az iparilag fejlettebb Német Demokratikus Köztársaság- ban és Csehszlovákiában e két ágazat a nemzeti jövedelemnek mintegy 13—14 szá- zalékát, hazánkban pedig 18—19 szazalékát adja. Jelentősége Bulgáriában és Romá—

niában a legnagyobb, ahol 1976-ban az élelmiszer-termelés 27, illetve 23 százalékát

tette ki a nemzeti jövedelemnek.

Az élelmiszeripar aránya alig különbözik az európai KGST-országokban, 4—6 százaléka a nemzeti jövedelemnek. A másik, egyben nagyobb súlyú ága az élelmi-

AZ ÉLELMISZER—TERMELÉS

689

szer-termelésnek a mezőgazdaság, amely viszont már tágabb határok között szóród—

va, 7—21 százalékkal járul hozzá a nemzeti jövedelemhez.

Az élelmiszer-termelés hatékonysága ebből következően főként a mezőgazda- sági termelés színvonalának függvénye. Az élelmiszeripar fejlettsége, termelékenysé- gének különbsége kevésbé befolyásolja egy-egy ország élelmiszer-termelését, mint

a mezőgazdaság ugyanezen mutatószámai.

Megfelelő szintetizált adatok hiányában gyakran az élelmiszer-termelés alap- jául szolgáló mezőgazdaság keresőinek aránya az élelmiszer—termelés hatékonysá- gának egyik mutatőszáma. Hazánkban egy mezőgazdasági kereső mintegy 10 em-

ber élelmét termeli meg. A nálunk fejlettebb mezőgazdasággal rendelkező Dániá-

ban. Ausztriában, Franciaországban és a Német Demokratikus Köztársaságban kö- rülbelül kétszer annyi emberét. az Egyesült Államokban, Hollandiában ötször—hat- szor annyiét. A jugoszláv, a román és a lengyel mezőgazdaságban dolgozók viszont csak 5—6 főt látnak el élelemmel. E mutató alakításában az agrokomplexum fejlett—

ségének és az élelmiszer—külkereskedelemnek egyaránt igen nagy szerepe van.

Az élelmiszer-ellátás színvonalában -— azonos földrajzi övezetben — a gazdasági fejlettség nem túlságosan magas küszöbét túllépve kiegyenlítési törekvés tapasztal—

ható. Joggal feltételezhető, hogy hiány esetén a megfelelő ellátást importtal bizto—

sítják, a feleslegeket pedig exportálják. Az élelmiszer—termékek külkereskedelmi egyenlege ezért jól tájékoztat az adott ország élelmiszer-termelésének fejlettségéről is. Meg kell természetesen jegyezni, hogy a mérsékelt égöv országaiban a mai fo- gyasztási igények az élelmiszer—behozatalt nélkülözhetetlenné teszik. Még önellátási törekvések esetén sem szívesen nélkülözi a lakosság például a déligyümölcsöket, a

kávét. a teát, egyes fűszereket.

1. tábla

Néhány európai ország élelmiszer-külkereskedelmi forgalma az 1974—1976. évek átlagában'

Külkereskedelmi

Ország aktívum passzívum aktívum passzívum

összesen (millió dollár) egy főre (dollár)

Hollandia" . . . 2903 211

Dánia . . . . . . . . . . . 1833 362

Franciaország . . . 1581 30

Magyarország . . . 667 63

Görögország . . . 234 26

Norvégia . . . 66 16

Jugoszlávia . . . 134 6

Ausztria . . . 482 64

Belgium és Luxemburg . . . 918 90

Svédország . . . 964 1 18

Svájc. . . 1184 185

Olaszország . . . 4111 — 90

Egyesült Királyság . . . . 6591 . 118

Német Szövetségi Köztársaság . .

6903 112

' A SlTC szerint! 0 (élelmiszer és élő állat). 1 (ital és dohány). 4 (állati és növényi olaj és zsir) áru- főcsoport.

" 1976. év! adat.

Az élelmiszer-termékek aktív külkereskedelme az európai országokban főként

két esetben figyelhető meg.

2 Statisztikai Szemle

690 MOLNÁR iSTVAN — SZABÓNÉ MEDGYESI ÉVA

A gazdasági fejlettség közepes szintjén álló országok a fejlettség—különböző fokán levő mezőgazdasági termelésük feleslegét törekszenek külföldön értékesíteni.

Emellett kisebb—nagyobb mennyiségű élelmiszer behozatalára is rászorulnak. A szo- cialista országok közül Bulgária. Magyarország és Románia. a tőkés országok közül

például Görögország említhető.

A gazdasági fejlettség közepesnél magasabb színvonala esetén kiemelkedő me- zőgazdasági termelés szükséges ahhoz. hogy az élelmiszer—külkereskedelem mérlege aktív legyen. Hollandia. Dánia, Franciaország például a nagyon fejlett állattenyész—

tés takarmányigényé't behozatallal elégíti ki. és ezt nagyvolumenű állatitermék-ex-

porttal kompenzálja. *

Az élelmiszert importáló európai országok többsége gazdaságilag igen fejlett.

Az egy főre számitott élelmiszer-külkereskedelmi passzívum növekedése csaknem egybeesik a más módszerekkel meghatározott gazdasági fejlettségi színvonal válto—

zásával. Ez figyelhető meg Svájc, az Egyesült Királyság, Svédország, a Német Szövet—

ségi Köztársaság esetében. Ezekben az országokban földrajzi adottságok korlátoz- zák. vagy túlságosan is költségessé teszik az élelmiszer—önellátást.

Az 1. táblában az élelmiszer—külkereskedelem egyenlegének sorrendjében sorol—

tunk fel néhány európai országot. Ez a sorrend csak néhány esetben tér el az egy főre vetített egyenleg szerinti rangsortól. Az élelmiszer—külkereskedelmi aktívum alap-

ján hazánk élelmiszer—termelése az átlagosnál kedvezőbb.

A külkereskedelmi nómenklatúrák az élelmiszer—kereskedelem egyértelmű meg—

határozására korlátozottan alkalmasak ugyan, a lényeges tendenciákat azonban mégis tükrözik. A szocialista országok külkereskedelmi adatainak rendezése álta—

lában szűkebb körű, megnehezíti az ágazati vizsgálatokat. Összességükben az élel- miszer—import túlsúlya érvényesül. amelynek volumene növekvő, egy főre jutó meny—

nyisége azonban csak néhány dollárra tehető.

AZ ÉLELMISZER-TERMELÉS ARÁNYA! MAGYARORSZÁGON

A mezőgazdaság és élelmiszeripar népgazdasági aránya hazánkban az utóbbi két évtizedben csökkent. A csökkenés az 1960—as években erőteljesebb, később mér—

sékeltebb volt. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar együttesen a termelő ágazatok bruttó termelésének 29. nettó termelésének 23 százalékát adta 1977—ben. E két arány 17 évvel korábban, 1960—ban 34, illetve 33 százalék volt. A nettó termeléshez való hozzájárulás csökkenése nagyrészt a mezőgazdaság iparosodásának, az élő mun—

kát helyettesítő anyagok és eszközök fokozott felhasználásának a következménye.

A termelőágazatok állóeszközeinek valamivel több mint egynegyede van a me—

zőgazdasági és élelmiszeripari termelőszervezetek használatában. Ez az arány nö- vekvő volt, pótolta a mezőgazdaságot elhagyó munkaerőt. megteremtette a korszerű nagyüzemi gazdálkodás alapjait. és korszerűsödött az élelmiszeripar is. A mezőgaz- dasági beruházások az 1968—at követő években, az élelmiszeripar beruházási üteme pedig'az 1970-es évek közepén volt magasabb. mint más anyagi ágazatokban.

A termelés csökkenő aránya ellenére a mezőgazdasági és élelmiszeripari ter- mékek szerepe az ország exportjában nem csökkent: 1960-ban az összes kivitel 22,

1977-ben 23 százaléka volt. (Lásd a 2. táblát.) 1. A mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelés

A mezőgazdaság és az élelmiszeripar termelése az 1970-es években a bruttó ter- melés alapján körülbelül azonos ütemben fejlődött. a nettó termelés növekedése az élelmiszeriparban a mezőgazdaságét meghaladó mértékű volt. (Lásd a 3. táblát.)

AZ ELELMISZERATERMELÉS ' 591

2. tábla

A mezőgazdaság és az élelmiszeripar részesedése a népgazdaság termelőágazataíból

(százalék)

1960. ] 1965. 1 1970. [ 1977.

Megnevezés "'

évben

Bruttó termelési érték* . . .

Mezőgazdaság . . . 22.41 19,2 19,0 18.0

Élelmiszeripar . . . 11.8 12,5 11,9 11.1

Együtt. . . . . . . . . . 34,2 31,7 30,9 29,1

Nettó termelési érték* . . . . .

Mezőgazdaság . . . . . . . 29.5 24,5 24,2 19.4

Élelmiszeripar . . . 3,4 4,3 3.9 3.8

Együtt. . . . . . 32,9 28,8 28,1 23,2

Foglalkoztatottak száma" . . . .

Mezőgazdaság . . . . . . . 37.7 27.5 24,0 19,3

Élelmiszeripar . . . 2,9 3.3 3.6 3.9

Együtt . . . 40,6 30.53 27,Ó 232

Állóeszköz-állomány*** . . . . '

Mezőgazdaság . . . 14,8 14,3 20.0 20.7

Élelmiszeripar . . . 5.2 4.8 4.9 4.8

Együtt . . . . . . . . . 20,0 19,1 24,9 25,5

Beruházások*

Mezőgazdaság . r . . . 17,0 17.8 252 16,8

Élelmiszeripar . . . 3,7 4.7 4.7 7,8

Együtt. . . . . . . . . . 20,7 22,5 29,9 24,6

Behozatal****

Mezőgazdasági termékek . . . 4.7 5.4 3.3 4.8

Élelmiszeripari termékek . . . . 5.0 6.9 7.8 6.3

Együtt. . . . . . . . . . 9.7 12,3 71,1 11,1

Kivitel****

Mezőgazdasági termékek . . . 8.7 8.7 10,1 9,1

Élelmiszeripari termékek . . . . 13.11 14.5 127 13,9

Együtt. . . . . . . . . . 22,1

23,2 22,8 23,0

' A mezőgazdaságba és a szocialista élelmiszeriparba sorolt szervezetek adatai alapján. A mező- gazdaság az állami. a szövetkezeti. a kisegítő és egyéni gazdaságok adatait tartalmazza. Az 1960. és az 1965.

évi arányok az 19.68. évi. az 1970. és az 1977. évi arányok az 1976. évi változatlan ár alapján készültek.

" A mezőgazdaságba és a szocialista élelmiszeriparba sorolt szervezetek adatai alapján.

'" A mezőgazdaságba és a szocialista élelmiszer-iparba sorolt szervezetek adatai alapján. A mező—

gazdaság az állami. a szövetkezeti. a kisegítő és egyéni gazdaságok adatait tartalmazza. Az 1960. és az 1965.

évi arányok az 1968. évi, az 1970. és az 1977. évi arányok az 1976. évi változatlan ár alapján készültek. Az 1960.

és az 1965. évi arányok nem tartalmazzák a kisüzemi állóeszközök átértékelésének különbözetét.

"" Az 1960.. 1965. és 1970. évi arányok devizaforint alapján, az 1977. éviek kereskedelmi árfolyam sze- rinti farintérték alapján számítva.

3. tábla

A mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelés változása (

(1976. évi összehasonlító áron)

! Mezőgazdaság Élelmiszeripar

' 1970. 1977. 1977—b 1970. 1977. 1977-b n

Megnevezes —————————l———————— az 1973." ___——————————— az 1973.

évben évi száza— évben évi száza—

(mílliárd forint) lékában (milliárd forint) lékában

Bruttó termelés . . . . . 1582 l 228,0 ] 144 99,4 139,5 l 140

Összes termelő felhasználás . 882 1427 162 88,1 122,8 139

Nettó termelés . . . . . 70,0 ; 853 I 122 11,3* 16,7 148

2.

692 MOLNÁR lSTVÁN — SZABÓNE MEDGYESI ÉVA

A mezőgazdasági termékek közül a búza. a kukorica, a cukorrépa, a naprafor—

gó. a sertés. a baromfi és a hal termelése emelkedett az átlagosnál nagyobb mér- tékben. Stagnált. illetve egyes években visszaesett a burgonya-. a tej- és a gyapjú—

termelés.

Az élelmiszeriparban a konzervipar termékeinek (gyümölcs- és főzelékkon- zervek). továbbá az étolaj, a baromfi- és a sertéshús termelésének növekedési üte—

me volt kiugró.

A termelési érték és a továbbiakban bemutatott adatsorok a mezőgazdaságba

és az élelmiszeriparba sorolt szervezetek összes tevékenységére vonatkoznak. Ma—

gukban foglalják a profilidegen tevékenység termelését, az összes munkaerő számát és a teljes állóeszköz—állományt. A mezőgazdasági nagyüzemek profilidegen tevé—

kenysége jelentősebb, mint a szocialista élelmiszeriparé: 1977-ben e tevékenység árbevételi aránya — az élelmiszeripart alaptevékenységnek számítva — a mezőgaz- dasági nagyüzemekben 20, a szocialista élelmiszeriparban mindössze 7 százalék

volt. A bruttó termelés mutatója a fejlődés bemutatására alkalmas. de a ténylegesen

felhasználható terméktömeg összegezésére nem.

Jelenleg az élelmiszerek 58 százaléka megy keresztül ipari feldolgozáson. és ezt az arányt 1980—ig 62—65 százalékra tervezik növelni. ami az élelmiszeripari termelés—

nek a mezőgazdaságinál nagyobb ütemű fejlesztését igényli.

A két ágazat bruttó termelésének szerkezete igen eltérő. A mezőgazdaság alap—

anyag-termelő. az élelmiszeripar pedig feldolgozó tevékenységet végez. A termelés szervezetéből következő halmozódások a két ágazat bruttó termelésének volumené- ben nagyon különböző mértékűek. és kihatnak a növekedési mutatókra is. A mező-

gazdaság nettó termelése 1977-ben - a termelési értéket meghaladóan növekvő ter—

melő felhasználás ellenére is -— 38 százaléka volt a bruttó termelésnek. Az élelmiszer- iparban ez az arány 12 százalékot tett ki, mivel a ráfordítások nagy része az ága- zaton belül is kétszer kerül elszámolásra. Például malomipar -— sütő— és tésztaipar;

édesípar — cukoripor.

Az ágazati kapcsolati mérlegek szerint 1968—ban a mezőgazdaság ráfordításai- nak nagyobb részét saját maga állította elő (vetőmag, takarmány stb.). 1975-re a mezőgazdaság és más népgazdasági ágak kapcsolata erősödött, és a mezőgazda- ság anyagfelhasználásának már nagyobb része származott az iparból. Az ipar ága- zatai közül a legnagyobb szállitó a vegyipar volt, amely 25 milliárd forint értékű ter—

méket — termelésének egyharmadát -— a mezőgazdaságnak adta át. A vegyiparból származó ráfordítások (műtrágya. növényvédőszer, üzemanyag stb.) volumene 1968 és 1975 között négyszeresére emelkedett. Az átlagosnál nagyobb mértékben nőtt az élelmiszeripar termékeinek -- a keveréktakarmányoknak és koncentrátumoknak --

mezőgazdasági felhasználása is.

A mezőgazdasági termelés közvetlen imparttartalma az 1968. évi 9.9 százalékról 1975-re 17,3 százalékra nőtt.

Az élelmiszeripari ráfordítások túlnyomó részét a hazai mezőgazdaság termelte

meg. A mezőgazdaságból az élelmiszeriparba került termékek volumene 1968 és 1975

között 45 százalékkal emelkedett. Jelentékeny — az összes termelő felhasználásnak

közel egynegyede — volt ebben az időszakban az ágazaton belül előállított termékek továbbfelhasználása is.

Az élelmiszeripari termelés importhányada az 1968. évi 113 százalékról 1975—re 167 százalékra nőtt ugyan, de 1975-ben már valamivel alacsonyabb volt, mint a

mezőgazdaságé (17.30/0).

Az élelmiszeripari kibocsátások nagyobb része fogyasztásra került, de növekvő az élelmiszeripari termelés exporthányada.

AZ ÉLELMISZER—TERMELÉS 693

2. Az élelmiszer-termelés iermelőerői —

Az élelmiszer-termelés legfontosabb termelőeszköze. a termőföld minden gátló

intézkedés ellenére évről évre csökkent. A mezőgazdasági termelés előzőkben ismer-

tetett fejlődése a területi termelékenység növekedésének, az egységnyi területre jutó magasabb növénytermelési hozamoknak, az állattenyésztés javuló eredményeinek, valamint a magasabb területi termelékenységű ágazatok növekvő arányának tulaj- doni'tható.

A mezőgazdasági keresők száma 1970 és 1977 között 206000 fővel, közel 20 százalékkal csökkent. A munkaerő létszáma ebben az időszakban kizárólag a me-

zőgazdasági termelőszövetkezetekben lett kisebb.

Az élelmiszeriparban hosszabb távon valamelyest növekedett a dolgozólétszám.

A nem ipari szervezetekben élelmiszer-termeléssel foglalkozók száma 1975-ben a

szocialista élelmiszeripar munkáslétszámának 16—17 százalékát érte el. A mintegy 30 000 főnek kérharmada azonban a mezőgazdaságban dolgozott, és ismételt figye—

lembevételük nem indokolt.

Az élelmiszeriparban 19000 fővel többet foglalkoztattak 1977-ben, mint 7 évvel korábban. a növekmény nagy része a húsiparban és a baromfiiparbon jelentkezett.

E két iparág további kiemelt fejlesztése összhangban áll a hazai szükségletek mind teljesebb kielégítésével és az exportlehetőségek kihasználásával, továbbiakban pe- dig a kistermelés — társadalmi hatások nyomán várható —— csökkenésével.

4. tábla

A mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelőerők változása

Mezőgazdaság Élelmiszeripar

- 1970. 1977. 1977-ben 1970. 1977. 1977-b

Megnevezes W—le ——————— 021970. évi Aw-—-————— az197o.e2vi

, százaiéká- , százaléká-

evben ban evben ban

_Aktív keresők. illetve foglal- ; l

koztatottak száma (ezer fő) 1196 980 _ 82 180 200 111

Állóeszköz-állomány (1976. évi I

összehasonlító áron, milli— !

érd forint) . . . . 168,3 286,4 ? 170 41.0 672 164

Beruházások (1976. évi ösz- l

szehasonlitó áron, milliárd !

forint) . . . . . , . . 23.1 23,7 ! 103 4.2 11,0 262

A mezőgazdaság és az élelmiszeripar állóeszköz—állománya két év alatt 70 szá—

zalékkal gyarapodott.

A mezőgazdaság eszközei közül a gépek értéke két és félszeresére nőtt, de 1977-ben is az összes eszköznek csupán 30 százalékát tette ki. Az ingatlanok állomá- nya csak 50 százalékkal emelkedett. Az 1970-es évek mezőgazdasági beruházásai- nak közel felét gépek és járművek beszerzésére fordították. A beruházások volumene

az 1970. évi magas szint után 1971 és 1974 között visszaesett, és csak az elmúlt két

évben érte el ismét 1970. évi értékét. A munkaerő csökkenése az élő munkát helyet- tesítő beruházások növelését és az ipari anyagok fokozott felhasználását követeli

meg. Ezeknek mértékét —- mint utólag megállapítható — a negyedik és az ötödik öt-

éves terv előirányzatai is alábecsülték. A mezőgazdaság a beruházási tervét jelen-

tősen túlteljesítette, a beruházások értéke azonban csökkent.

694 MOLNÁR lSTVÁN — SZABÓNÉ MEDGYESI ÉVA

Az élelmiszeripari állóeszközök értéke 1970-től 1977—ig 64 százalékkal emelke—

dett, ami különösen az utóbbi néhány év nagyobb összegű beruházásának a követ—

kezménye. Míg 1970-ben az élelmiszeripari beruházások a mezőgazdaság fejleszté- sét szolgálóknak még egyötödét sem tették ki, 1977-ben már majdnem felét érték el. A beruházások több mint fele a gépesítést szolgálta. az eszközállomány össze- tétele az élelmiszeriparban jól tükrözi a dinamikus fejlődést, az állománynak közel fele gép és jármű. Az élelmiszeripar tároló- és hűtőkapacitásának bővülése elma- radt a termelés növekedésétől, és ez a következő években az eddiginél nagyobb

volumenű építést indokolna. ,

Az állóeszköz-állomány az élelmiszeripari ágazatok közül a tej—. a hús- és a ba—

romfiiparban növekedett az ágazat átlagánál lényegesen nagyobb mértékben. A húsipar 1977. évi beruházásai ötször annyit tettek ki, mint 1970—ben. Az 1977. évi beruházások több mint fele három iparágba — a cukor-. a hús- és a molomiparba

—- került a 14 élelmiszeripari ágazat közül.

A mezőgazdaságba és az élelmiszeriparba Sarolt szervezetek formája, tevékeny- sége igen sokrétű, és fejlődésük is különbözött. A mezőgazdasági vállalatok össze- vonása 1970 és 1977 között tovább folytatódott. Az állami gazdaságok száma 40—nel.

a mezőgazdasági termelőszövetkezeteké több mint ezerrel csökkent. miközben a ter—

melési eszközök és a termelés értéke jelentékenyen nőtt. 1977-ben egy állami gaz—

daság átlagosan több mint 400 millió forint állóeszközzel, közel kétszer annyival ren—

delkezett, mint 1970-ben, és 300 millió forintot tett ki az átlagos termelési érték. A termelőszövetkezetek koncentrálódása még erőteljesebb volt, átlagos eszközállomá—

nyuk több mint háromszorosára, termelésük két és félszeresére nőtt. Egy termelő-

szövetkezet átlagosan mintegy 100 millió forint értékű állóeszközzel 90 milliós érté—

ket termelt.

Az élelmiszeripar szervezetei már az 1970—es évek elején állandósultak. A me—

zőgazdasági szervezetekhez hasonló ütemű koncentrálódás az iparágakban és az ágazat egészében sem ment végbe. Az élelmiszeripari termelő szervezetek 1977-ben átlagosan 40 százalékkal több állóeszközzel mintegy 20 százalékkal több termelési értéket állítottak elő, mint 1970—ben. Az iparágak vállalati méretei igen különbözők.

Legkoncentráltabb a húsipar, egy-egy húsipari vállalat átlagosan 1,3 milliárd forint bruttó terméket állított elő. Ezt a malomipar követte. Az ásvány-. szikvíz- és üdítőital- gyártás szervezeteinek évi bruttó termelése ,,csupán 65 millió forint volt, egyhuszad része a húsiparénak. Az élelmiszeriparba sorolt szövetkezetek és a magánkisiparo—

sok száma az 1970-es években alig változott, tevékenységük az állami élelmiszer—

iparhoz képest nem jelentős.

1975-ben több mint négyezer nem ipari szervezetben folyt élelmiszeripari tevé- kenység. E feldolgozóhelyek nagy része kisüzemi méretű volt, csupán 4—5 főt foglal—

koztatott. Számos mezőgazdasági vállalat nem foglalkozik élelmiszeripari tevékeny- séggel.

A mezőgazdaság és az élelmiszeripar eszközellátottsága jelentékenyen javult:

az egy mezőgazdasági foglalkoztatottra jutó állóeszközérték kétszeresére, az élelmi—

szeriparban pedig 50 százalékkal emelkedett. A munkatermelékenység növekedése is a mezőgazdaságban volt nagyobb. a bruttó termeléssel mérve 75. a nettóval 47 százalékos; az élelmiszeriparban 1970 és 1977 között a termelékenység 27, illetve 33 százalékkal növekedett.

Az egységnyi állóeszközre jutó termelés mindkét ágazatban csökkent, a mező- gazdaságban valamivel nagyobb mértékben. mint az élelmiszeripar'ban. A mezőgaz—

daság 1970—ben még 50 százalékkal, 1977-ben már csak 20 százalékkal magasabb színvonalú nettó termékkel bizonyult jobbnak az élelmiszeriparnál.

AZ ÉLELMISZER—TERMELÉS 695

5. tábla

A mezőgazdasági és élelmiszeripari eszközállbmány és hatékonysága

Mezőgazdaság Élelmiszeripar

' 1970. 1977. 1977-b 1970. 1977. 1977—ben

Megnevezes ———————— ————— az 1970;eé1'vi ——-——-————————— az 3970; évi

évben szaÉgLeka— évben szaggLeka-

Egy foglalkoztatottra jut (1000 forint)

állóeszközérték . . . 141 292 207 227 337 148

bruttó termelés . . . . . 132 233 177 551 699 127

nettó termelés . . . . . 59 87 147 63 84 133

Száz forint állóeszközértékre jut (forint)

bruttó termelés . . . . . 94 80 85 242 208 86

nettó termelés . . . . . 42 30 71 28 25 89

Az élő és a holt munka együttes hatékonyságának változása a mezőgazdaság- ban kedvezőbb volt, mint az élelmiszeriparban, mert az állóeszköz-állomány meg- közelítőleg azonos növekedése mellett a mezőgazdasági munkaerő 18 százalékkal csökkent 1970 és 1977 között, az élelmiszeriparban foglalkoztatottak száma pedig

11 százalékkal növekedett.

3. Az élelmiszer-termelés teljesebb értelmezése

A mezőgazdasági termelés megfigyelése teljes körűnek tekinthető. A mezőgaz—

daság népgazdasági ágba tartozó vállalatokon és más szervek, intézmények mező- gazdasági termelésén kívül kiterjed a másfél milliónyi háztáji. kisegítő és egyéb kis—

gazdaságok tevékenységére, eredményeinek megfigyelésére is. A kisgazdaságok az utóbbi időkig a mezőgazdasági termelés egyharmadát, a népgazdasági ág nemzeti jövedelmének közel felét állították elő. A szocialista élelmiszeriparon azonban csak az iparba sorolt állami és szövetkezeti szervezetek tevékenysége értendő. Már az előzőkben is utaltunk a nem ipari szervezetek élelmiszeripari tevékenységére. fog—

lalkoztatottaik nem elhanyagolható arányára. Továbbiakban ezenkívül megbecsüljük a mezőgazdasági kistermelők élelmiszer-termelését is. (A magán élelmiszer-kisipar tevékenysége ehhez képest jelentéktelen.)

A kisgazdaságok mezőgazdasági termelésének igen nagy hányada személyes fogyasztásra kerül. Ezeket a termékeket nagyrészt feldolgozva. kisipari módon elő- állított élelmiszerként használják fel. A mezőgazdasági kistermelők saját termelésű termékeikből 15—16 milliárd forint értékűt elfogyasztanak, ennek mintegy 80—85 szá—

zaléka ipari feldolgozás nélkül nem fogyasztható el. A házi állatvágásokat, húské—

szítményeket, borkészitést. a különféle zöldség- és gyümölcsfélék tartósítását sorol- tuk ide. Becslésünkkel azonban nem a lakosság élelmiszer—készítését, a háztartá- sokban folyó tartósítást, főzést kívánjuk értékelni. csupán a mezőgazdasági kister—

melők élelmiszer-előállítását. A mezőgazdasági kistermelőket az élelmiszeripar fej—

letlensége, egyes ágazatainak túlzott centralizációja mintegy rákényszeríti az általuk előállított nyersanyagok feldolgozására.

A mezőgazdasági kistermelők ipari feldolgozás utáni személyi fogyasztásának

csupán nyersanyagértéke megközelítőleg az állami élelmiszeripar teljes termelésé-

nek 11—12 százaléka. Egyes élelmiszereknél azonban lényegesen magasabb ez az arány. A magánvágásokból nyert mintegy 0,2 millió tonna sertéshús az állami hús—

696 MOLNÁR ISTVÁN — SZABÓNE MEDGYESI ÉVA

ipar termelésének egyötöde. a O,10—O.11 millió tonna baromfi a megfelelő iparág

termelésének fele, az 1 millió hektoliter bor pedig egyharmada. A saját termelésből fogyasztott tojás és néhány savanyúság mennyisége pedig többszöröse az állami élelmiszeripar termelésének.

A kistermelői élelmiszer-előállítás becslésével természetesen módosul. nem el- hanyagolható mértékben nő az élelmiszer—termelés jelentősége, népgazdasági súlya is. Az életszínvonal-politika. a lakosság zavartalan élelmiszer—ellátása szempontjá-

ból azonban talán fontosabb, hogy egyfelől a felsorolt saját termelésű élelmiszerek

esetében a belföldi fogyasztó kisebb keresletet támaszt az állami élelmiszeriparral szemben. Másfelől lényegesen magasabb szinvonalú a lakossági fogyasztásyaz élel- miszeripari kapacitás adta lehetőségeknél. Kedvező és kiegyensúlyozott élelmiszer-

—ellátásunkat e nélkül az ipari termelésként számba nem vett termelés nélkül az élel—

miszeripar ma és még hosszú ideig nem tudná biztositani.

Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a kisüzemi élelmiszer—termelés az

export céljára is jelentős ipari kapacitást szabadít fel, amelyet egyébként a belföldi

ellátás érdekében kellene működtetni.

A kisüzemi élelmiszer—termelés megszokáson alapul. feltételezi a mezőgazdasági kistermelést, és a kislétszámú települések élelmiszer-ellátásának megoldatlansága állandósítja. A társadalmi—gazdasági fejlődés azonban egyre fokozódó ütemben szünteti meg ezeket a körülményeket. Egyrészt a háztáji. kisegítő és egyéb gazdasá- gok termelése minden központi intézkedés. segítség ellenére kedvező esetben is csak stagnál. illetve lassú ütemben csökken. Másrészt ezek a gazdaságok áruter—

melővé válnak. a saját fogyasztás aránya gyorsabb ütemben csökken, mint az ösz- szes termelés (a személyes fogyasztás aránya 10 évvel ezelőtt még 48 százalék volt.

ma 34 százalék). Az élelmiszeripar és az élelmiszer—kereskedelem fejlesztésénél e társadalmi változás hatásaival indokolt számolni.

A nem ipari szervezetek élelmiszeripari tevékenysége (ezt a tevékenységet rend- szeresen megfigyelik. de eredményével a népgazdasági számítások során a szocialis- ta élelmiszeripar termelését nem növelik) 1975-ben (a mezőgazdaságban előállított keveréktakarmányokkal együtt) közel 14 milliárd forint értékű volt. az állami élelmi—

szeripar termelésének 15—16 százaléka. A nem ipari szervezetek élelmiszeripari ter—

melésének kétharmada a mezőgazdasági vállalatokra (állami és szövetkezeti gaz-

daságokra), fennmaradó egyharmad része pedig a belkereskedelem különböző vál-

lalataira jut.

Az iparon kívüli szervezetek és —- az előzőkben leírtak szerint értelmezve — a kis- üzemek élelmiszer—termelése az élelmiszeripar teljes termelésének több mint ötöd- része. de az egyes szakágazatokbannagyon eltérő arányú. Ebből a szempontból az élelmiszeripar tulajdonképpen három csoportba vonható össze. Szinte kizárólagos a szocialista élelmiszeripar szerepe a cukor-, az édes-, a növényolaj-. a sör— és a dohányipari szakágazatokban. A tej-. a malom—, a sütő- és tészta-, a szesz- és ke- ményítőiparban, valamint az ásvány-. szikvíz— és üdítőital—gyártásban jelentéktelen a kisüzemi termelés, de figyelemre méltó a nem ipari szervezetek termelése. A har- madik csoportba a hús—, a baromfi— és tojásfeldolgozó—. a tartósító- és a boripar so- rolható, itt az iparon kivüli szervezetek és a kisüzemek termelése megközelíti a szo-

cialista élelmiszeripar termelésének 40 százalékát.

A ,.teljes" élelmiszer—termelés iparon kívüli hányada az azóta eltelt két év alatt valamivel gyorsabb ütemben nőtt, mint az élelmiszeripar termelése. ezen belül a me—

zőgazdaságban folyó élelmiszeripari termelés másfélszeresére. A termelési érték ada- taiban a három különböző helyen (az iparban. az iparon kívüli szervezetekben és a mezőgazdasági kistermelőknél) folyó müanység eredményét együtt, összevontan

AZ ELELMlSZER—TERMELÉS 697

helyes szerepeltetni. A munkaerő-létszám és az állóeszköz-állomány adatainak ismé-

telt figyelembevétele azonban nem indokolt, hiszen azokat a megfelelő a'gazat ter—

.melőerői között már elszámolták.

6. tábla

A teljes élelmiszer-termelés 1975-ben

(folyó áron)

Az iparon

Azélelml- kivüliszer— kistermelők szeripar vezetek élelmiszer—

Ágazat bruttó élelmiszer- termelésé- Összesen

termelése ipar! ár— nek anyag—

bevétele értéke

Cukor—, édes-, növényolaj—, sör— és dohányipar

milliárd forint . . . . . . . . 19,8 O,1 — 199

százalék . . . 99,6 0.4 —— 100,0

Tej-, malom—. sütő— és tészta-. szesz- és keményítőipar, ásvány-, szikviz-

és üdítőital-gyártás

milliárd forint . . . 41.11 1.2* 07 43.55

százalék . . . . . . . . . . 95.6 2.7 1,7 100,0

Hús—. baromfi— és tojásfeldolgozó, tartósító- és boripar

milliárd forint . . . . . . . . 53,5 8.6 12,5 74,6

százalék . . . . . . . . . . 71,8 11,5 16.7 100.0

Összesen !

milliárd forint . . . . . . 114,7 9,9' 13,2 137,8

százalék . . . 83,3 7,1

9,6 100,0

' A mezőgazdaságban előállított keveréktakarmányok nélkül.

A bemutatott adatokkal és módszertani utalásokkal azt kívántuk bizonyítani,

"hogy az élelmiszer—gazdaság és még inkább az agráripari szféra méretének meg- határozása igen bonyolult, néhány vonatkozásban ma még elvégezhetetlen feladat.

Nemcsak a mezőgazdasági kistermelők élelmiszer-előállító tevékenységének, illetve 'az élelmiszer—termelő vállalatok profilidegen tevékenységének meghatározására gondolunk. hanem a mezőgazdaság termelésén belül a nem élelmiszert termelő

(könnyűipari nyersanyagot adó) tevékenységre is.

A két ágazat, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar adatainak összevonása —- mint azt tanulmányunkban bizonyítottuk — azért is vitatható, mert a bruttó termelés halmozódásainak mértéke eltérő, és mert helyenként az értékelés módja is külön- böző. Például az élelmiszeriparban (a malomiparban) előállított takarmánykeverék (termelési értéke a felhasznált takarmányok értékét is tartalmazza, mig ha ugyanezt

a tevékenységet a mezőgazdasági üzemek végzik. ott a termelési értékben csak a keverés ráfordításai (energia. munkabér, adalékanyagok stb.) jelentkeznek. a fel-

használt takarmányok értéke nem. A mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripari feldolgozás határai sem egyértelműek. Megemlíthetjük, hogy például a mezőgaz—

dasági termelés számbavételénél a szőlőtermelést az egyszer fejtett bor előállításá-

ig egy termelési folyamatnak tekintik, és csak (: palackozást minősítik élelmiszeripari

"tevékenységnek. ugyanakkor az ipari termékjegyzék szerint már a hordós bort ipari

"termékként veszik számba.

698 MOLNÁR — SZABÓNÉ MEDGYESI: AZ ÉLELMiSZER-TERMELES

Mindezek arra hívják fel a figyelmet, hogy az élemiszer-gazdaság tevékenysé- gének, termelőerőinek pontosabb meghatározásához az agráripari szféra teljesebb számbavételéhez a tervezés. a számvitel és a statisztika módszereit tovább kell tö-

kéletesíteni.

PE3iOME'

HaMepeHne npousaoncrsa nponosonbcraus " npouaaonmeanux cnn ocymectana—

eTCS! Ha ocuoae npoussonctaa sauncneunbix a cenbcnoe xoanűcrao " nnmesym npOMbILU- neHHOCTb xoasücraeuubix opraHnaauwü, a Takme uncneHl—iocru aaHHTle 311,er paőon-mnoa u HanHHHbiX npousaogcraenuux epen-mos.

i'lpousaoncvao nponoaonbcmus B BeHrpMu — ucxonn 143 ablcoxoro YPOBHR oteuecr- sei—morc nOTpeőneHmi " aKTMBHOI'O BHeLUHeTOPTOBOi'O Sauer-ice arux nponymos — sena—

ercn óonee paaBHTbIM, ueM B COCeAHHX c-rpar-iax. i'lponssoncrao nponosonscreua HBHRBTCS Tanme Bamuoü orpacnbio Beurepcnoro HapOAHOI'O xosaücraa: snecrs cocpenomuer—ia npn—

mepuo ue'raeprb caMOAeHTeanbIX " ocuoansrx eper-mos " orcrona nocrynaer rakas me nom! npoAynuun " akcnopra. Cornacno cootaercnyroumm AaHHblM a 70—ble rogm npaws—

aoAc-reo soapocno Ha 40 npouemoa. 3101 npupocr nocmmy'r sa cue-r MeHbLuHX SanaT musora u öonsmux oaeuecrsnennoro rpyna.

Hapnny c npousaoncraom censcnoxosnücraenusix npennpunmü u nnmesoi npOMbllu- neHHOCTH aBTopbl ynenmo-r Buumaune rename " npousaoncraenuoü Aem'eanOCTH npounx opranusauwü u mel-mux 'roaapo-npouaaonmeneü, KOTOpaSI cornacno nx oueHKe, nem 17 npoueH-roa acero npousaogcrsa npOAOBoanTBHH.

SUMMARY

Foodstuff production and its producing forces are measured by the output of organiza—

tions ranked within the agriculture and food industry as well as by the staff—number and the fixed assets of the respective sectors.

Foodstuff production of Hungary — considering the high level of home consumption and the liauid assets in foreign trade -— is more developed than that of the rleighbouring countries.

Foodstuff production is an important branch as considered from the point of view of the Hun—

garian national economy too: it has a share of about one—fourth of the wage-earners and of the fixed assets of the national economy and yields about the same proportion of the output and the volume of exports. According to the relevant data the production has increased by 40 per cent in the seventies. This increase was realized by less live labour and more dead

labour input. ,

in addition to the production of agricultural and food industrial enterprises, the authors deal also with the food production activity of ther organizations and small-scale agricultural producers which is estimated to give about 17 per cent of the total food production.