Komina, L.: A teljes munkaráfordítások meghatározásának módszertani kérdései

1164

, Szükségessé. vált a lakosság adójának emelése. A háború előtt a lakosság adója

a bevételek 5 százalékát képezte, ez a' háború évei alatt 14 százaé ra emel—

kedett. 1941 novemberében bevezették a nőtlenek és egygyermekes családok adóját. Kétszeresére emelkedett a köl- cgönjegyzések összege a dolgozók részé- r 1.

_Nagy jelentősége volt a Nagy Hon- védő Háború idején annak is, hogy a szovjet emberek személyes hozzájárulá—

sukkal erősítették a pénzügyi bázist.

Nemcsak pénzeszközeiket ajánlották fel az államnak, hanem különböző anyagi értékeiket is. Erre jellemző, hogy a munkások, parasztok és értelmiségiek kezdeményezésére alapot képe-rek, amelyre az 1941—1943. években 1,2 mil- liárd rubelt fizettek be készpénzben, ezenkívül természetben, ékszerekben, mezőgazdasági termékekben jelentös té—

teleket szolgáltattak be ezekre az ala—

pokra.

A lakosság részvételének a hadikölt- ségek viselésében egyik formája volt az állami sorsjátékok megrendezése. Négy alkalőmmal ezen az úton 1,2 nülliárd rubel folyt be a költségvetésbe.

STATISZTKAI monALm vreme, '

(. A lakosság a háború éveiben nem, 1

vette ki a szabadságát, és ennek pénz-—

beni átszámítását különleges betétre he'——

lyezté-k.

—

A lakosság adóbefizetésének és önkén—

tes felajánlásainak méretére jellemző, hogy a munkabéralapnak 55 százaléka kereskedelmi formában, 45 százaléka pee- dig az adók és önkéntes felajánlások útján került vissza az állam pénztárába A szovjet nép saját munkájával biztm—

sította a front és a hátország pénzügyi szükségletét anélkül, hogy az állam arany— és nemesfém—tartalékát felhasz—

nálták volna.

Meg kell említeni, hogy je'entő ége—

volt a, szövetségesek fegyver-, anyag— és.

áruszállításának is. *"

A történelem folyamán még nem vol példa arra, hogy a háború pénzügyi ie—

dezetét a folyamatos bevételek és az anyagi tartalékok képezték volna, min—

den más segítség nélkül.

Szerző cikkében hangsúlyozza, hogy a pénzügyi rendszer ütőképessége, amely"

megmutatkozott, a háború idején, azért volt lehetséges, mert szocialista gazdál—

kodási rendSZerr-e támaszkodott. —

(Ism.: Hilbert Józsefné?"

IPARSTATSSZTIKA -——- BERUHÁZÁSSTATISZTIKA

KOMINA, L.:

A TELJES MUNKARÁFORDITÁSOK MEGHATÁROZÁSÁNAK MÓDSZERTANI

KÉRDÉSEI

(Voproszü metodologü opredelenija polnüh trudovúh_1967. zatrat.) ——- Vesztnik sztatisztiki.

6. sz. 42—50.p.

WA korszerű társadalmi termelésben egy és ugyanazon társadalmi szükség—

letet többféle árufajta is kielégítheti, s azok előállításánál a társadalmilag szükséges munkamennyiség eltérő lehet.

A népgazdaság anyagi és munkaerő for—

rásainak leghatékonyabb kihasználása megköveteli, hogy a társadalmi munka különböző termékfajták közötti felosztá—

sát a társadalmi szükségletek maximá—

lis kielégítése mellett végezzék el.

E cikk szerzője az értékben kidolgo—

zott ágazati kapcsolatok mérlegén ke- resztül bemutatja a termék termelésére fordított teljes munkamennyiséget. E kérdés megoldásához munkaidőegységben veszi figyelembe a termelésre fordított valamennyi kiadást.

Az ágazati kapcsolatok mérlegének értékadatain keresztül lehetőség nyilik arra, hogy a teljes munkaráfordításokat a termelés különböző szakaszaiban is megfigyeljék. Ennek a megfigyelésnek igen nagy jelentősége van, mivel a teljes munkaráfordítás, vagyis a tennék népgazdasági munkaigényessége az élő—

munkán kívül ,magába foglalja a holt munka mennyiségét is. Az egyes termé-*—

kek előállításában az anyagi termelés- nek waknem valamennyi ágazata részt vesz, s így a számításoknál a munkatár—

gyakban és munkaeszközökben megtes- tesült; holt munka mennyiségének meg—

határozása nehézséget okoz.

Az ágazati kapcsolatok mérlegének értékmutatóit matematikai módszerek segítségével e munkaráfordítások méré—

sére is fel lehet használni. Az átszám—

táshoz az anyagi termelés minden egyes * ágazatánál meg kell határozni a bruttó termelés egységére (1 rubel) jutó közvet—r len kiadások, valamint a holt munka mennyiségét is tartalmazó teljes munka—

kiadások koefficiensét. A teljes munka-

STATISZTIKAI IRODALNII FIGYELÓ

ráfordítások koefficienséhez ismerni kell a termék előállításában részt vevő anya-

gi források kiadásának mutatóját, (A [j),

valamint az anyagi termelés valamennyi ágazatában az élő munka kiadások mu—

tatóit (t).

A munka közvetlen kiadásainak mu—

tatóját az adott ágazat ledolgozott mun- kaidő alapjából kiindulva (N), az érték—

ben kifejezett bruttó termelés (9) alap—

ján kell kiszámítani. Tehát az i ágazat közvetlen munkakiadásainak koeffi—

ciense :

N .

t,- : ———l—.

91"

Ismerve a közvetlen munkakiadások koefficiensét (t; ) és az anyagi források kiadásainak koefficiensét (A,-] ) a követ—

kező formula alapján meg lehet határoz—

ni minden egyes ágazat bruttó terme'é—

sének 1 rubeljére jutó teljes munkakí—

adások koefficiensét:

AnTl—l—AHTa—l- . . . %Aan—l—t, :: T1 A12T1"*'A22T8'*'" "l'AnzTnlta :: Ta

AlnT1*AanTa* ' ' ' '*'AnnTn**'tn : Tn S ha ismert, hogy az adott ágazat ter—

meléséből mennyi megy át más ágazat—

nál termelői felhasználásra, akkor az ágazati kapcsolatok mérlegének érték- mutatóját közvetlenül is át lehet szá- mítani a munkavolumen mérésére:

n

T]: IZlKUTHN, (i:1,2, ...,"),

ahol:

T!"— a ;; ágazatban a termék teljes munkakiadása,

T, —— í ágazatban a termék teljes munkakiadása,

Ki] —-—j termék előállításában felhasz—

nált i termék aránya, '

ledolgozott munkaidőalap :;

ágazatban.

Nj—a.

A továbbiakban a szerző az 1959. évi ágazati kapcsolatok mérlegének érték—

adatain és munkaórára átszámított leg- fontosabb arányain keresztül mutatja be, hogy a társadalmi munka elosztása szempontjából milyen fontos e kétféle

1165

értékelés. (Például értékben kifejezve az ipar és mezőgazdaság közötti arány 3,6:1, ugyanez az arány munkavolumen alapján 2 : 1.

Az ágazati kapcsolatok mérlegéből ki—

számított teljes munkakiadások mutató—

ját fel lehet használni egy konkrét ter—

mékfajta termelésére fordított teljes munkakíadások meghatározására is:

n

G, : Z' AijTí—l—ocj—H-,

i:1 ahol:

0, —-—-:l termék népgazdasági munka—

igényessége,

T, —— i termék 1 rubeljére jutó munka—

órában kifejezett teljes munka—

kiadások koefficiense,

A,] ——j termék termeléséne'l az i ter—

mék közvetlen kiadásainak koef—

ficiense,

a] —-— 'a j termék egységére jutó munka—

' órában kifejezett teljes amortizá—

ciós kiadások,

tj —— a j termék gyári, üzemi munka—

igényessége,

n — a j termék termelésében részt vevő termékek mennyisége.

Amint látható, a termék munkaigé—

nyességének meghatározásánál is két problémát kell megoldani, egyrészt meg kell határozni az élő munka kiadásait, másrészt a termékre fordított valameny- nyi anyagi jellegű kiadást (nyersanyag, tüzelő, villamosenergia, amortizáció stb.).

Az összes ráfordítások meghatározásánál az egyes termékfajták költségnemenként részletezett önköltségéből indulnak ki.

Az egyes ágazatok, termékcsoportok és termékfajták népgazdasági munkaigé—

nyeségének vizsgálatával lehetőség nyí- lik konkrét termékfajták gazdasági ha—

tékonyságának elemzéséhez és olyan kérdésekre is választ lehet kapni, hogy egyes *új anyagok és új munkaeszközök felhasználása a termelésben célszerű-e?

Végül a szerző rámutat arra, hogy e mutatókat fel lehet használni a ter- melő alapok kihasználásánál a gazda—

sági hatékonyság elemzéséhez is. A ter—

melő alapok előállító ágazat szerinti fel—

osztását ismerve, meg lehet határozni munkaidőegységben a termelő alapok egyes elemeit és azok összetételét.

(Ism.: Molnár Lajosné)