Tlusty, Z.: A munka társadalmi termelékenységének fogalma és mérésének alapvető módszerei

944

A szerző leszögezi, hogy a tárgyalt in—

dexek közül valamennyi összefüggésnél a Laspeyres formula alapján számítottak az elsődleges jelentőségűek. A Paasche rend—

szerű indexek kiegészítő szerepet játsza—

nak, folyamatos idősorok ezek alapján nem képezhetők.

(Ism.: Tűű Lászlóné)

TLUSTY, Z.:

A MUNKA TÁRSADALMI TERMELÉKENYSÉGÉNEK FOGALMA És MÉRÉSÉNEK ALAPVETO MÓDSZEREI

(Koncepce spolecenské produktivity práce a základni metody jejího merem.) — Polittcka Ekonomie, 1962. 1. sz. 32—47. p.

A munka társadalmi termelékenységé—

nek fogalma mind gyakrabban merül fel a szocialista országok szakirodalmában.

Ez érthető, mivel ezekben az országokban a gyors gazdasági haladás a termelőappa—

rátus soha nem látott ütemű fejlesztését teszi szükségessé. A technikai haladás kö—

vetkeztében pedig a ráfordítások között állandóan nő a holtmunka részesedése.

Ez a fejlődés érthetővé teszi, hogyaszo—

cialista közgazdászok nem tartják kielé—

gítőnek azt az eredményt, amelyet a munkatermelékenység mérésének szokásos módszere nyújt, amikor a O/T viszonyszá- mot használják fel erre a célra. (A 62 az előállított termékvolument, a T pedig a ráfordított élő munka mennyiségét jelzi.)

Ez a viszonyszám nem ad teljes képet a munkatermelékenység fejlődéséről, mert nem veszi figyelembe a teljes munkaré- fordítás alakulását. Társadalmi szempont- ból ugyanis a holtmunka—ráfordítás ugyan—

olyan költséget jelent, mint a termelés fo—

lyamán felhasznált élő munka. Ezért aján—

lotta Sz. G. Sztrumilin az alábbi módszer alkalmazását

01 90

Tv1 "" Tel Tvo '" Teo

ahol

T,, --— a felhasznált élő munkát, TC -—- a felhasznált holt munkát

képviseli.

A munkatermelékenység mérésének ez a koncepciója nincsen ellentétben Marx felfogásával, aki a ,,tiszta" társadalmi rá—

fordítások (élő és holt munka) együttes mennyiségének figyelembevételét tartotta szükségesnek a munkatermelékenység vál- tozásának megállapításánál. Ezt a felfo—

gást V. Szobol' a szovjet közgazdászoknak a munkatermelékenység kérdéséről tartott konferenciáján (Moszkva, 1956) nem tar-

totta helyesnek. A konferencia határozata szerint a holt munka mennyiségét nem szabad figyelembe venni a munkatermelé—

kenység számításánál.

Az emberi munkának a munkatárgyra gyakorolt hatását a következő összefüggés fejezi ki helyesen:

l

-—-K-T m.

a:

ahol

m— MIG, vagyis a termékegységre eső munkaeszköz—felhasználás,

K — M/T, az élő munkának munkaesz- közökkel való felszereltsége;

T— a felhasznált élő munka.

Ilyen összefüggések figyelembevétele esetén a munkatermelékenység és a fenti tényezők közötti kapcsolatot az alábbi képlet szerint állapíthatjuk meg

- K 1 vu—

m

A munkatermelékenység alakulásának teljes áttekintéséhez három mutatóra van szükség:

1. az élő munka termelékenysége, ami——

kor a társadalmi termelés Vizsgált terüle—

tén felhasznált élő munka mennyiségét állítjuk szembe az előállított termékmeny- nyiséggel;

2. a munka társadalmi termelékenysége, amikor a társadalmi termelés Vizsgált te—

rületén felhasznált összes (élő és holt) munkamennyiséget állítjuk szembe a lét- rehozott termékmennyiséggel,

3. az összes munka termelékenysége (társadalmi jellegű mutató), amikor a tár- sadalmi termelés egész területén felhasz- nált összes (élő és holt) munka mennyisé- gét hasonlítjuk az előállított termékvolu—

menhez.

A legutóbbi mutató gyakorlatilag csak az ágazati kapcsolatok módszerével álla—

pítható meg. Az ilyen módon felállímtt egyenletrendszer a matrix-számítás szim—

bólikájával

z':t'-i-z'A

ahol a vesszővel ellátott kisbetűk a sor- vektorokat (z — az összes munkaráfordí—

tást, t —— a termék munkaigényessége), az:).

pedig a technikai koefficiensek matrixát képviselik.

Ha a közvetlen munkaráforditás (au-) he—

helyett az összes (közvetlen és közvetett) munkaráfordítást (bij) vesszük figyelembe,

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

%%

akkor ti munkaigényesség mellett, a teljes munkatermelékenységet kifejező mutató:

Eye Bo 91"

): t'1 B1 91

ahol B az összes ráfordítás matrixa, (1 pedig a termelés oszlopvektora.

A gyors technikai fejlődésnek a munka- termelékenységére gyakorolt hatása miatt a munkatermelékenység mérésének az a régebbi módszere, amely csupán az élő munkát veszi figyelembe, ma már meg—

tévesztő eredményekhez vezethet. A teljes áttekintés biztosításához a fenti három mu—

tató párhuzamos kiszámítására van szük- ség.

(Ism.: Hajpál Gyula)

TOMALA, JERZY:

A MÚSZAK! HALADÁS"

És A GAZDASÁGI FEJLÖDÉS

(Postep technlczny i Wzrost gospodarczy.)

— Ekonomtsta, 1962. 1. sz. 66—87. 1).

A szerző cikkében részletesen elemzi a műszaki haladásnak a gazdasági fejlődésre gyakorolt hatását. Abból a feltételből in- dul ki, hogy a műszaki haladás legfon—

tosabb megnyilvánulása a tőke intenzitá—

K

sának, a 0 :E—nek a növekedése (ahol O

—— a tőke intenzitása, K -— a tőke, vagyis az állóeszközök, Z — a foglalkoztatott munkaerő). Hangsúlyozza azonban, hogy a tőke intenzitásának változatlanul mara- dása még nem jelenti azt, hogy nem tör—

tént műszaki fejlődés.

Szerző a tőke intenzitásának fogalmával a következőképpen határozza meg a tőke szerves összetételét és volumenének növe- kedését:

KH—i 'Kt ) ZH—l "Zt

Kt Zt

ha.

vagyis ha a tőke gyorsabban nő, mint a dolgozók létszáma, akkor nő a tőke szer—

ves összetétele; ha mindkettő egyenlő ütemben nő, akkor az össztőke volumene

növekszik.

Ha a t időszakban a termelésbe belépő Amunkaerőnövekedés Z, akkor a tőke ad—

digi intenzitásának fenntartása mellett a foglalkoztatásához szükséges járulékos tőke, vagyis az extenzív beruházás:

Ie(t) : Gt—x' AZt.

Mivel az összberuházás az extenzív be—

ruházás (I,) és az intenzív beruházás (19)

összege, az utóbbit a következőképpen

fejezhetjük ki: '

Ii(t):It—9t—1'Azt-

A műszaki haladás a termelési módsze—

rek megváltoztatásával jár együtt, általá—

ban intenzív beruházásokat igényel, és a tőke szerves összetételének növekedését eredményezi, vagyis növeli a tőke inten- zitását.

A gazdasági fejlődés folyamatát két irányból határozhatjuk meg:

1. a nemzeti jövedelmet a tőke és a tőkehatékonyság szorzatának vesszük, eb- ben az esetben a fejlődés:

1 1

AY:AK-——:I-——, k' le'

vagy AYzI- e', ahol—:

Y — a nemzeti jövedelem növekedése, k' — tőke határegyütthatója,

e' -— a tőke határhatékonysága.

2. A nemzeti jövedelem a munkáslét- számnak és a munka termelékenységének a szorzata, tehát a fejlődés AY:AZ- W,

ahol a munka határtermelékenysége

, AY

" AZ

A fenti képletekből:

1 A

I — _: AZ — W'zIe', lc

ebből :

I

—-:W'-k'———

AZ a'

.

Mivel az egyenlőség baloldala egyenlő a tőke határintenzitásával, megkaptuk az összefüggést a tőke határ-intenzitása, a tőke határegyütthatója, illetve a tőke ha- tárhatékonysága és a munka határterme—

lékenysége közt. (Hasonlóan vezethető le a tőke átlagos intenzitása is.)

Tehát a tőke és a beruházások haté—

konysága (e és e'), valamint a tőkeegyütt—

hatók (k és k') közvetlen kapcsolatban állnak a munka termelékenységével és a tőke, illetve a beruházás intenzitásával (O és G'). A munka termelékenysége és a tőke intenzitása a technika színvonalát és változásait tükrözik, ebből következik, hogy a tőke és a beruházások hatékony—

sága, illetve a tőkeegyütthatók is a ter—

melés műszaki feltételeitől függnek.