Richter, Gerhard: A munka termelékenysége elméletben és gyakorlatban

(1)

STATISZTIKAI lRODALMl FlGYEIKX

463

Richter, Gerhard:

A munka termelékenysége elméletben és gyakorlatban

(Die Arbeitspmdukiiviiát in Tli—eorie mul meis.) Berlin. lilás. Die Wirtschalt. 223 p.

Gerhard Richter lipcsei professzor e

legújabb munkája korábbi hasonló tárgyú munkáihoz képest újabb kutatásainak

eredményeit s ennek alapján szemléleté—

nek bizonyos változását tükrözi. Az egész munkán végigvonuló leglényegesebb ——- a bevezetőben is erősen hangsúlyozott —

gondolat az, hogy a munka termelékeny—

,ségét az átvitt munkaráfordítások figye-

lembevételével kell mérni és Vizsgálni.

Szerző minden fejezet végén a tárgyalt

kérdés polgári közgazdaságtani fogalmát, illetőleg a tőkés országokban alkalmazott

módszereit tünteti fel.

A szerző a munkatermelékenység elmé—

leti kérdéseivel foglalkozva, a termelé- kenység jelentőségének összefoglalása

után kifejti, hogy a termelékenység szin—

vonalát és változását az átvitt munkará—

fordítások nagyságának, illetőleg változá—

sának figyelmen kívül hagyásával nem lehet helyesen mérni és értékelni. Ennek bizonyításánál abból indul ki, hogy a

központi feladat nem a társadalmi ter- mék, hanem a nemzeti jövedelem növe-

lése s ez utóbbit alapvetően befolyásolja

az átvitt munkaráfordítások változása is.

Ezután javaslatot tesz a termelékenység

különböző fogalmainak rendszerezésére.

A rendszerezés alapja, hogy á termelé—

kenységet — a társadalmi munkamegosz- tás mely szakaszára, —— az átvitt munka—

ráfordítások változásának figyelembevé-

telével vagy anélkül (nettó—bruttó), ——

milyen munkaidő — illetőleg létszám-

kategóriára, —-— milyen időszakra és milyen termelési egységre figyeljük meg. A szerző Véleménye szerint valamely társa- dalmi rendszer győzelme szempontjából az össz—lakosság potenciális munka-ka- paritására vonatkoztatott nettó termelé- kenység (nemzeti jövedelem) színvonala a döntő.

A könyv gerince a termelékenységnöve—

lés módszereinek taglalása. Megkülönböz- teti a termelékenység növelésének üze—

me". belüli lehetőségeit (_a munkaerő, a mimkaevközök, a munkatáreyak oldalá-

ról). továbbá az ,,üzemfeletti" lehetősége—

ket (az új terhnika bevezetése, soecializá—

ció—kooperáció, szerkezeti változások).

Részletesen elemzi a termelékenység növekedésének befolyását az értékre, ön—

költségre, nemzeti jövedelemre. Bemu-

tatja, hogy az önköltség a munkatermelé—

kenység emelkedése mellett is növeked—

het. Két gazdaságosság—számítási példán igazolja, hogy más eredményt kapunk, ha nemcsak a munkabérrel, hanem az ele- ven munka bér formájában ki nem fize- tett részével is számolunk.

A szerző a munkatermelékenység ,,bruttó" mérési módszereit, —— melyeket korábbi munkái részletesen ismertettek

—- itt csak röviden foglalja össze, s a fő

figyelmet a nettó termelés alapján számí—

tott termelékenységi mutatókra fordítja.

A természetbeni, a munkaórában való és

a teljes termelési értéken alapuló ,,bruttó" módszerek közös hiányosságának

tekinti,, hogy az átvett munkaráfordítá—

sok változását elhanyagolják, s hangsú—

lyozza, hogy e módszerek közül a leg—

utóbbit még a kooperációs és a szerkezeti

változások is befolyásolják. A termelé—

kenységi mutatók nettó termelési érték alapján való kiszámításának módszereit

előbb elméleti példákon mutatja be; ki-

indulásként egyetlen termék egyetlen gyártási szakaszát vizsgálja, majd kiter- jeszkedik a termelés horizontális és ver—

tikális összefüggéseire. Levezetése szerint elméletileg az átvitt munkát is munka—

időben kellene mérni, de gyakorlatilag árakkal kell számolnunk, feltételezve. az

árak arányosságát a termékek értékével.

Végső fokon e számítás szokásos képle—

tét ajánlja:

201 (va—§.) _th izom—xii, m,,

E 00 (? "*Rol Z T" E 9017 _ év:—Él) . E T')

ahol G), —— termelési mennyiség, p —- egy—

ségár, s—átvitt munkaráfordítások költ—

sége termékeaységre, S—ugvanez az

egész termelésre, T—teljesitett munka—

idő. Nézete szerint ez a módszer még az esetben is jobb, mint a termelékenység

mérésének ,,bruttó" módszere, ha az árak

és értékek arányossága nem is áll fenn mindig. Elfogadhatónak tartja a termelé—

kenység mérését anyagmentes termelési

érték alapján is, bár az értékcsökkenési

leírás elhanyagolása hibát okozhat. Itt

ismerteti szerző az össz—ipari nettó terme- lékenységi indexek számítását.

(2)

464

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEDÖ

A szerző által képviselt álláspontnak a

termelékenység mérési módszerei tekin- tetében nyilvánvalóan sebezhető pontja, hogy az árak nem arányosak az értékkel.

Bizonyára ennek tudatában szentelte a könyv negyedik részét az árkérdésnek, közelebbről az árkérdéseknek a termelé—

kenység növelése és mérése szemszögé- ből. A könyv e része előbb árelméleti

problémákkal foglalkozik (érték, ár, ön- költség összefüggése, munkaértékelmélet és kalkulációs módszerek stb.), majd a gyakorlati ármegállapítás kérdéseit elem- zi, így többek között az I. és II. alosztály

árai közötti viszonyt, a termelékenység tervezésének és mérésének összefüggését az árarányokkal; a termelékenység, a

munkabérek és a nyereség összefüggését

stb.

(Ism.: Román Zoltán)

.

Dinculescu, S.—Sandru, D.:

Az ipari termelői árak indexének meghatározása

(Delerminaren indícilor preturilor cu ridicata de industrie.) — Revisla de Statislicű. 1958. 7. sz.

12—21. p.

A cikk olyan számszerű mutató meg- határozásával foglalkozik, amely a való—

ságnak megfelelően fejezi ki az ipari ter- melői árak változásait. A kérdés meg- oldása céljából részletesen tanulmányoz—

ták az áraknak az 1950—1957. években bekövetkezett alakulását.

A probléma módszertani tisztázása so- rán az ipari árindex meghatározását két úton: közvetlen és közvetett számítások útián keresték. A közvetlen módszer al—

kalmazása elvileg nagy mennviséoű adat beeyűitését igényli, ami valamennyi ipar-

áe összes terméke tekintetében gyakorla—

tilag kivihetetlen. Éppen ezért az ipar-

ágak termelését meefelelően reprezentáló termékekből nomenklaturát kell össze—

állítani. A nomenklaturába felvett terméa kek árának alakulása szolgál alapul az árindex kiszámításánál. A nomenklatura összeállításánál jelentős problémát jelent az, hogy egyes cikkek eltünnek, illetve új — az előző évben nem termelt —— ter—

mékek jelentkeznek.

Az index megállapításának kulcskér-

dése: a beszámolási vagy bázisidőszak mennviséeei szerepeljenek—e az indexben.

A közvetlen módszer alkalmazásakor

olyan index megalkotására kell töre—

kedni, amely érzékelteti a termelés struk—

turájában bekövetkezett változások hatá- sait. Ezt a feltételt csak az az index telje-—

síti, amelynél a súlyozás a beszámolási

időszak mennyiségével (a) történik. Ha több évről van szó -—— mind a jelen ta—

nulmányban is —— akkor a súlyozást két- féleképpen lehet végezni: állandó vagy Változó súllyal. Szerzők hangsúlyozzák,

hogy bár a változó súlyok alkalmazása

munkaigényesebb, mégis megfelelőbb, mert ,,reálisabb közgazdasági tartalma van".

Az ún. közvetett módszer abban áll,

hogy először kiszámítják a teljes termelés értékindexét, azután a teljes termelés vo-

lumenindexét s ennek a két indexnek a

hányadosa adja az árindexet. Az árindex kiszámítható igazgatóságonként, tartomá- nyonként és minisztériumonként évről évre.

Ennek a módszernek előnye a közvet——

len módszerrel szemben, hogy mig a köz- vetlen módszernél a termékek száma kor—

látozott, a közvetett módszer lehetőséget ad a termelés teljes volumenének számí—

tásbavételére. Az első módszer szüksé- gessé teszi termékcsoportok átlaeárának kiszámítását, ami nagy munkával és a közelítés miatt bizonyos hibával jár. Ez a második módszernél nem áll fenn.

Mia a második módszer alkalmazásához a szükséges adatok rendelkezésre állanak, addig a különböző romániai vállalatok—

nál végzett vizsgálatok tanulsáea szerint a termékek árának és mennviséeének IMO—1955 évi nvilvántartása nem meg- felelő az első módszer a'kalmazására.

(Ism.: Pallos Emil) SZRRKESZ'IWSÉGI MRGWCYZÉS: A ielenleszi magyar gyakorlat a fenliekben ..kövveilen móri—

szer"-nek neve7elt eliárást alkalmazni. amnhan nem ren're7enlailv termékek. hanem az árvállová- sok teljeskörű megfigyelése útján. A ..kövveleli"

eljárás a hazai lapas7talalnk szerint -—- tekintettel a változatlan áron történő számbavétel ismeretes hibáira _ nem szomáliai kielégítően pontos adatot az ipari termelői árak változásáról.

Hir-des, J.:

Építőipari vállalatok

termelékenységének összehasonlítása

(la comparaison interenlrenrises dans lin'lnstrie du bátímenl) Revue de la Mesure de la Producti—

vité.1958.ll.sz 18—23. 9

A holland Központi Statisztikai Hiva-