Graf, Otto: Munkaidő és termelékenység. (Egésznapos munkaidő-vizsgálatok 200 munkahelyen)

(1)

764

STATISZTIKAI IRODALM FIGYELÖ

aránylag csekély. Ha a tömbök között egyáltalán nem létezne forgalom, akkor a termelési apparátus alrendszerek soka- ságából állna, amelyeket sok szempontból külön—külön lehetne vizsgálni, ami az input-output elemzéssel kapcsolatos szá—

mítási munkát lényegesen csökkentené, Ez az egyszerűsítés két különböző fel—

tételezés alpján érhető el. Az egyik .sze—

rint feltehető, hogy a kínálati viszonyok határozzák meg, milyen jószágmennyi- ség áll rendelkezésre a tömbön kívüli szektorok számára a tömbön belüli szek—

torokban előállított termékekből. E fel- tevés szerint egy—egy szektor termelési szintje a végső kereslettől, valamint a tömbjén belüli várható kereslettől, függ, amihez még egy csekély százalékot hozzá- adnak a tömbön kívüli, termelési rend—

szeren belüli kereslet kielégítésére. A második feltevés szerint az egyes szek- toroktól átvett mennyiségek mindig a kereslettől függnek, és a j-dik ipar ter—

mékei iránt egy más tömb szektorai ré—

széről megnyilvánuló keresletek átlagal—

hatók, úgyhogy a j-dik szektor termékei iránti kereslet vizsgálatánál elegendő egy-egy tömb agregát kibocsátását figye—- lembe venni. Az egyszerűsítés előbbi ti- pusát parciális, utóbbi tipusát agregált formának nevezhetjük.

* A cikk ezután az Egyesült Királyság 1948. évi input-output tábláján kipróbálja a fent leírt módszert. Bebizonyítja, hogy empirikus input-output tábláknak való—

ban vannak független alrendszerei, ame—

lyek elkülönítve vizsgálhatók. Bebizo- nyítja továbbá, hogy ezek a részrendsze—

rek hasonló eredményeket adnak, ;mint az egész tábla. A vizsgált tábla szektorát öt tömbre osztja: 1. mezőgazdaság, bá—

nyászat, vegyipar; 2. fémipar, gépipar és jánnűgyártús; 3. textilipar, böripar és ruházati ipar; 4. élelmiszer és élvezeti cikkek iparágai; 5. egyéb gyáripar, épitő- ipar, gáz, villany, víz. Az adatokból kif drill, hogy csak a 2., 3. és 4. tömb tekint—- hető lényegében független tömbnek.

Ebben a három tömbben ui. az egyes

szektorok kibocsátásának 80—90 százalé—- ka marad tömbön belül. Ezek a tömbök

—- mint látható —- nagyobb iparágaknak

felelnek meg, mint nehézipar, élelmiszer-

ipar, textil- és ruházati ipar stb. A cikk azután a 2., 3. és 4. tömbben szereplő szektorokra előrebecslést végzett az 1949—1955. évekre, a következő három módszerrel: a) az egész matrix alapján;

b) a parciális egyensúlyi matrix alapján;

c) az agr'egált matrix alapján. A hárem módszer a legtöbb esetben eléggé hasonló eredményeket adott. A variációs koetfí—

ciens minden esetben 6 százaléknál kisebb volt. A parciális eljárásnál, talált átlagos hiba tűrhető, főként ha figyelembe vesz- szük, az, input-output módszeren alapuló előrebecslések eléggé durva természetét.

Befejezésül tehát megállapítható, hogy ha egy input-output táblában megfigyel- hető, hogy résztömbök léteznek,"ezek a résztömbök jól felhasználhatók* az e tömbökön belüli változók előrebecslésére _Ez az eljárás ezenkívül egyszerűsíti az input—output matrix kezelését is.

(Ism.: Hajpál Gyula)

BERUHÁZÁSI STATISZTIKA, IPARI, ÉPITÖIPARI! STATISZTIKA

Graf, Otto:

Munkaidő és termelékenység (Egéunapos munkaidő-vizsgálatok

200 munkahelyen) *

* (Arbeitszeit und Produktivitát. Ganztügige Arbeltsablaufuntersuchungen an 200 Arbeits—

plützen.) —- Berlin. 1959. Duncker und Humblot, 98 p.

A ,,Munkaidő és termelékenység", (Ar—

beitszeit und 'Prodnktivitat) című sorozat keretében kiadott tanulmány a dor-timin;

' ,. Munkalélektani ' Intézet

di Max4Plank

egyik érdekes reprezentatív vizsgálatá- nak eredményeit ismerteti. A vizsgálat arra a'kérdésre kivánt választ adni: ho- gyen dolgozzák le a különböző korosz—

tályokba, foglalkozási ágakba tartozó munkások a 45 órás munkahetet, s ——- ki—

zárólag az "emberi teljesítménnyel kap- csolatosan —— milyen tartalékok állnak még rendelkezésre.

A megfigyelés 11 különböző iparágba

tartozó vállalatnál összesen 200 munka;

helyre terjedt ki. A vizsgálat során az

(2)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELO

765

erre acélra kialakitott készülék segítsé- gével mindig legalább egy teljes műsza- kon keresztül jegyezték az egyes munka—

elemek (például a produktív munka, a várakozási idő, a különböző szünetek) időtartamát.

A vizsgálat főbb megállapításai a kö—

vetkezők voltak. e

A heti munkaidő az összes vizsgált esetben 45 órát tett ki. Ezt a megfigyelt munkahelyek 40 százalékánál 5 nap alatt (9 órás munkanapokon), 25 százaléknál 6 napos munkahéten (szombaton 5 órás munkaidővel) dolgozták le. A többiek na—

ponta 8 és 1/2 órás munkaidővel, két he—

tenként ,,szabad szombatos" munkarend- del dolgoztak.

A műszakidő —— más szóval jelenléti idő —- a használt értelmezés szerint a munkával töltött időt és a nem fizetett szüneteket foglalja magában. A vizsgálat szerint a műszakidő átlagos tartama 9,5 óra volt i 0,8 óra szóródással. A leg—

gyakoribb - a vizsgált esetek 35 százalé- kánál jelentkező —- érték a napi 10 óra, ezenbelül 15 perc reggeli és 30 perc ebéd—

szünettel. A munkaidő és a szünetek megoszlása egyébként a műszakon belül eléggé különböző: 11 vállalatnál összesen 21 féle megoszlást észleltek.

Különösen nagy jelentőséget tulajdonít a tanulmány az ún. ,,napi munkával összefüggő idő" vizsgálatának, mely a műszakidőn kivül a munkahely megköze—

lítéséhez szükséges időt is tartalmazza.

Az átlag itt 10,2 órát tett ki, 5: 1,0 óra szóródással. Ennél a mutatónál a különb—

ségek már egy üzemen belül is igen na- gyok voltak, a megfigyelés során a napi 13 órát közelítő értékek is előfordultak.

A reprezentatív vizsgálat fő célja a műszakidő belső összetételének elemzése volt. A* műszakon belüli időelemeket a vizsgálatkor a következő főbb csoportok- ba sorolták:

a) Főidő, tehát a közvetlen termelő tevékenységre fordított idő.

b) Mellékidő, mely a produktív munká—

hoz közvetlenül kapcsolódó tevékenysé—

gek időtartamát foglalja magában (pél- dául felkészülési idő, anyagszállítás, szer- számcsere stb.).

c) A munkafolyamattal összefüggő vá- rakozási idő (például más által végzett gépbeállítás vagy javítás időtartama stb.).

8 Statisztikai Szemle

d) Szándékosan beiktatott szünetek (például pihenő idő, a munkahely elha—

gyása személyes okból stb.).

Ezeknek az időelemeknek és részössze- geiknek százalékos aránya a következő volt:

Szám- Stan- tani dard átlag eltérés

százalék I. csoport Főidők ... 72,0 i 18,6

(atb) Mellékidők ... 1.4.1 3: 9,8 II. csoport A munkafolyamattal

(ci— d) összefüggő várako- zási és felügyeleti

idők ... 7,4 i ILO Szándékos szünetek . 6,5 a; 5.0

A megfigyelt munkahelyek negyedré- szénél a tiszta pihenőidőnek tekinthető szándékos szünetek a műszakidő 2,5 szá- zalékánál is kevesebbet tettek ki, a munkahelyek felénél 2,5 és 8 százalék közé, a további negyedrésznél pedig 8 és 16 százalék közé estek.

A tanulmány a továbbiakban rámutat arra, hogy a nyugatnémet iparban a heti 48 órás munkaidőnek 45 órára való le- szállítása a megfigyelt munkahelyek je—

lentős részénél a munkaütem növekedé—

sével és a műszakon belüli pihenő idő rövidítésével járt együtt. A munkaidő csökkentésével összefüggő *termeléskiesést csak részben fedezték a munkát racionali—

záló intézkedésekkel. A vizsgálat tanú—

sága szerint azonos mértékű munkaidő rövidítést a megfigyelt munkahelyek leg- nagyobb részénél a jövőben nem lehetne hasonló módon végrehajtani. Ez már az emberi teljesítőképesség túlzott igénybe—

vételének veszélyével járna.

Külön is megvizsgálták a kieső idők arányát a munkakezdés és ebédidő utáni illetve a munkaidő befejezése és az ebéd- idő megkezdése előtti 30 percben. A mű- szak utolsó félórájában a termelő mun—

kára fordított idő aránya jelentékenyen csökkent, a további három időszakban kapott értékek nem tértek el lényegesen a napi átlagtól.

Ismerteti a tanulmány néhány korrelá- ció számítás'eredményeit is, melyek so- rán például a szünetek tartama és a napi teljesítmény görbe alakulása, a termék

(3)

766

^{szam Mmmm} ^mim ⁽

előállítására fordított darabidők és .a szü- netek hossza közötti összefüggéseket vizsgálták meg. Ezzel kapcsolatban rá—

mutatnak arra, hogy mind a dolgozó ré- szére, mind gazdasági szempontból elő—

nyösebb a -—- viszonylag rövidebb —- tel-.

jes pihenést biztosító szünetek beiktatása, mint a hosszabb időn keresztül kisebb

terheléssel végzett munka.

(Ism.: Tűű Lászlóné) Koétúch, H.:

A beruházások gazdasági hatékonysága (A beruházások optimális terjedelme)

(Ekonomická efektivnost investlclí. (o opti—

málnom objeme investiénej vystavby.) Bra- uslava.1m.m p.

Szerző a beruházások gazdasági haté—

konyságának problémájával kapcsolato—

san a társadalmi munka hatékonysága, a szocialista beruházások problémái és a beruházások optimális terjedelme kérdé- seit vizsgálja.

Szerző a társadalmi munka gazdasági hatékonyságán azt a viszonyt érti, ami egy adott termelési periódusban a társa—

dalom rendelkezésére álló 5 termékekben anyagiasult munka tömege és a társa—

dalom fennmaradásának és további fej- lődésének gazdasági szükségletei közt áll fenn. A kérdést a kapitalista és a szocialista termelési mód termelési folyamata szemszögéből vizsgálja és kimutatja, hogy a kapitalizmusban a társadalmi munka hatékonyságát nem a munka tömege és a gazdaságiszükségletek közti viSzony, hanem az értéktöbblet tömege és a mun- kabér nagysága közti viszony fejezi ki.

Vagyis a kapitalizmusban a társadalmi munka gazdasági hatékonysága a két osztály antagonisztikus ellentétét tükrözi:

a hatékonyság ismérve a tőkések szem- pontjából a reálbérmaximum. A szocia-

lizmusban ez az antagonizmus feloldó-

dik s ez határozza meg a társadalmi munka gazdasági hatékonysága lényegét, amit azonban a közgazdaságtan még nem tisztázott eléggé. Leginkább értékbeni kifejezése oldaláról közelítik meg, ami gyakran arra vezet, hogy azoboSitják a népgazdasági rentabilitással. A szerző megkísérli e két fogalom szétválasztását.

A szocialista beruházásokat vizsgálva, szerző szerint a beruházások gazdasági hatékonysága a természeti erőforrások- nak a használati értékek létrehozásában

való részvétele fokát fejezi ki, márel—_

mélatileg az abszolút határt *

el,— amikor a munkafolyamatot , ': - a természeti folyamat yáltia aa. A terv ',

melés történelmi menete azt muzsika, "

hegy a természeti erőforrások részvétele—___ _ a termelési folyamatban egyre _ _robb, ha az említett határt soha nem is ' __

el. A gazdasági hatékom'rság mata a , így -— bizonyos fenntartásokkal—-- ai ,. ,

rea—hozott nemzeti jövedelem fizikai ter—

jedelme növekedése és e novelnnén el—

érése érdekében felhasznált össz—társa-

dalmi munkaráforditás köztimezony lehet.

Szerző elemzi a szocialistaberuházások ,

optimális terjedelmét megnemték nyezőket. Igyekszik a gazdaságpolitika hatásának körét megvonni a beruházűw ' sok területén a szocialista beruházások minimálisan szükséges és maximálisan lehetséges volumenét megha—tarozó tenye-w . zők elemzése alapján. A szerző váménye

szerint a tennelőberuházások minimália;

szükségletét a munkaerő újratermeiésé-L ből kiindulva kell meghatározni, vagyis a ;termelőberuházások— minimumát gaz állóalapok extenzív újratermelesének igényei szabják meg, a nem temelő—

beruházások minimális szükségletét pedig a nem termelő állóalapoknak a, lakosság újratermelésének mértéke által megsza- bott extenzív bővítésének igényei. A be—

ruházási maximumot a szocialista gaz——

daságban a fogyasztási alap minimális.

növekedésének szükségletei alapján kell meghatározni. Eszerint a beruházások maximális terjedelmét az egyaktív dol-'—

gozóra eső fogyasztás állandó színvona- lon tartása mellett a felhasználható nem-—

zeti jövedelem fentmaradó része adja.

A beruházások optimális terjedelxne e két szélső érték között helyezkedik el Problémát az okoz, hogy míg a két szél-- ső érték mennyiségileg, az optimális ter- jedelem csak minőségileg határozható

meg, mint olyan nagyság, amely egr—

szerre biztosítja—a termelőeszközök és a lakosság életszínvonala leggyorsabb fej-- lődésének feltételeit. A probléma meg-—

oldását a szerző a társadaIMi ,terineiés alosztályai fejlődésében lehetséges külön—

böző változatok elemzése alapján közelíti meg. Ennek alapján a beruházások op- timuma ismérvének azt tartja, amely a, társadalmi termelés mindkét alosztálya,