Minc, B.: A beruházások gazdasági hatékonysága a szocialista gazdaságban

122

A polgári közgazdászok az amortizáció ilyen magas hányadát a termelőerők ma- gas fejlettségi színvonalával indokolják.

Szerző ezt a magyarázatot nem fogadja el, véleménye szerint a magas technikai színvonallal csak az amortizáció mértéke indokolható, a beruházások finanszírozási forrásai közötti nagy hányada nem ma—

gyarázat.

Szerző szerint az amortizációnak a be—

ruházások fedezeti forrásai közötti magas hányada a kapitalizmusban a követ—- kezőkre vezethető vissza:

1. Az értéktöbblet improduktív felhasz—

nálása;

2. Az amortizáció túlzottan magas mér- téke. (Ausztriában például az első évben a felszerelések 40 százalékát leírják, majd minden következő évben 10 százalékos le- írást számolnak el. Svájcban és Norvégiá- ban a berendezéseket 5 év alatt, Ausztriá—

ban és Belgiumban 7 év alatt, a Német Szövetségi Köztársaságban, Mexikóban és Hollandiában 10 év alatt írják le. A gyor—

sított amortizáció érdekében az új beren—

dezések üzembehelyezésénél az első évek—

ben különböző adókedvezményeket is biztosítanak a tőkés országokban.)

A Szovjetunióban az amortizáció a gazdasági fejlődés különböző fokain más—

más szerepet töltött be a beruházások fi—

nanszírozásában. A polgárháború éveiben például az amortizáció még 4—6-szor magasabb volt, mint a beruházások ösz—

szege, 1923—24-ben azonban a beruházá—

sok felülmúlták az amortizációt. Az ipa—

rosítás éveiben, amikor az új beruházások nagy része még csak folyamatban volt, az amortizációs hányad az állóalapok új—

ratermelésében állandóan csökkent;

1929—30-ban az l927—28—as 22,1 százalék helyett mindössze 165 százalékot tett ki.

Az új beruházások üzembehelyezésével különösen megnőtt az amortizáció a má—

sodik ötéves tervben. A Nagy Honvédő Háború idején a felhalmozás csökkent a hadikiadások miatt, és ez az amortizáció szerepét növelte. A helyreállítás időszaká- ban ismét a beruházások nagyarányú nö—

vekedése figyelhető meg, ami az amorti- záció arányát 1948—ban például 10 száza- lékra szorította le. Az 1949. évi árrende—

zés, amely a termelőeszközök áremelke—

désével járt, ismét az amortizáció növe- kedésének irányában hatott: 1955—ben például az amortizáció aránya 16,3 száza—

lékot tett ki, majd a következő években ez az arány stabilizálódott.

Az amortizációval kapcsolatban figye—

lembe kell venni még néhány más kér—

dést is. Igy például meg kell vizsgálni, hogy az amortizációt milyen árakon: el—

sődleges, eredeti vagy újraelőállítási ára- kon számoljuk—e. Ha az eredeti árakon számolunk, akkor az amortizáció kiegé- szítő eszközöket biztosít az állóalapok újratermeléséhez, mivel az eredeti árak általában magasabbak. Ebben az esetben azonban figyelmen kivül hagytuk az ál- lóeszközök erkölcsi kopását. A technikai haladás következtében azonban az álló- eszközök eredeti értéke csökken Ez a körülmény azonban nem csökkenti a ko- rábbi kihozatalt. Ha fordított esettel ta- lálkozunk és az eredeti árak alacsonyab—

bak, akkor az amortizáció, mint az álló- eszközök újratermelési forrása csökken.

Tulajdonképpen az 1960. január l—i át- értékelés előtti helyzet ehhez hasonlított, mert az állóeszközök értéke alacsonyabb szinten volt megállapítva az újraelőállí—

tási árnál. Az újraértékelés eredménye- ként azonban most és egyideig mind az eredeti, mind az újraelőállítási árak egy—

beesnek, ami biztosítja a reális amorti—

zációt.

(Ism.: Huszár Józsefné)

Mine, B.:

A beruházások gazdasági hatékonysága a szocialista gazdaságban

(Efektywnosc ekonomiczna gospodarcze socialistycznej.) ——

1961. 3. sz. 515—526. p.

inwesticji w Ekonomista,

A szocialista gazdaságban a beruházá—

sok gazdasági hatékonyságán az elért eredmény és a felmerült összes költségek közötti arányt kell érteni, az időtényező figyelembevételével. A beruházások ered- ményét az a fizikai egységekben kifeje- zett termékmennyiség mutatja, amely a beruházások révén keletkezett objek- tumokban jön létre. A beruházások haté—

konyságát használati értékben állapítjuk

meg.

A hatékonyság kérdését a bővített újra- termelés szempontjából kell vizsgálni. A termelés terjedelmét a felhasznált eszkö- zök (termelési költségek) nagysága és igénybevéteiük időtartama és az élő—

munka—ráfordítás mennyisége határozzák meg

A hatékonyság kérdésének vizsgálatá- nál olyan mértékegységre van szükség, amely a ráfordítások nagyságát és az időtényezőt egyaránt figyelembe veszi.

Ilyen egységnek tekinthetjük a ráfordí—

tási évet, ami egy pénzegységnek egy éven át történő igénybevételét jelenti.

A beruházások különböző változatai közül az a legelőnyösebb, amelynél a ter- melési költségek és a költségekre átszá—

S'I'A'I'ISZTIKAI IRODAIM FIGYELO

123

mított ráfordítási évek együttes összege a legkisebb. Képletben kifejezve ahol a

k-j—nl-w

összeg a minimális. Ebben az esetben le —- termelési költségek,

nl -——- ráfordítási évek,

w —- a ráfordítási éveknek tényleges költségekre való átszámításánál alkalma—

zott tényező jelölésére szolgál.

A hatékonyság teljes képlete a követ- kező:

I—j—(M—j—ZM'L—j—nl-w P

amikor:

I —— beruházási költségek

M -— anyagköltségek az év folyamán Z —— munkabérköltségek az év folya- mán

n —- a beruházási létesítmény életkora években

nl —— ráfordítási évek száma a beruhá—

zási létesítmény létrehozása és kihaszná—

lása alatt

w —— átszámítási tényező P —— termelés

Azonos eredményt kapunk a következő képlet felhasználásával is:

nl-w

K, 4-

P amikor:

K, —- termelési költségek az év folya- mán,

P — termelés az év folyamán.

Az éves termelési költség (K,) a fenti képletben:

I

az_thz

n

A ráfordítási éveknek tényleges költsé—

gekre való átszámításánál alkalmazott té—

nyező nem azonos a beruházások elsődle- ges leírási kulcsával. Ez a tényező nem állandó, azt a népgazdasági tervezés ke—

retében kell megállapítani, iparáganként, esetleg területenként változó nagyságban.

A beruházások hatékonyságának fenti számítási módszere alapjában véve azonos a legkisebb termelési költségek meghatá- rozásának módszerével, az időtényező fi- gyelembevétele mellett. Nyilvánvalóan nem ideális módszer, de segítséget nyújt- hat a gazdaságpolitika számára a legelő—

nyösebb beruházási változat kiválasztásá-

* nál.

A hatékonyság megállapításának ez a módja előnyben részesíti a rövidebb élet- tartamú beruházásokat. Minél rövidebb az élettartam, annál gyorsabb az amortizáció, viszonylag nagyobb a leírás és kisebb a ráfordítási évek száma. Az élettartam megállapításánál a fizikai elhasználódás mellett az erkölcsi kopást is figyelembe kell venni.

A kamatoskamat—számítás képletének alkalmazása a beruházások hatékonyságá—

nak számításánál nem indokolt, mivel az akkumuláció nem ilyen képlet szerint tör—

ténik. Ha így folyna le, akkor —- a len—

gyelországi 18 százalékos lényleges akku- muláció figyelembevétele mellett —— 14 év alatt a nemzeti jövedelem felét tenné, 23 év alatt pedig nagyobb lenne a nemzeti jövedelemnél. (Ezt az elutasító álláspontot képviselte Mara: is, az R. Price által pub—

likált nézetek bírálatánál.

A fenti módszer ilyen hibák elkövetése nélkül teszi lehetővé az időtényező figye—

lembevételét. Még határozottabban kifeje—

zésre jut ez a szempont a számításokban akkor, ha időben változó átszámítási té—

nyezőt alkalmazunk, Ilyenkor a tényezőt, a beruházások növekedésével, fokozatosan csökkenteni kellene.

(Ism.: Hajpál Gyula)

Píleckí, J.:

A lengyel beruházási statisztika fő problémái 1961—ben

(Podstawowe problemy statystyki budwnict—wa lnwestycyjnego w 1961 roku.) —— Przeglad Bu- dowlany, 1961. 8. sz. 480. p.

A lengyel beruházási statisztikában 1961—ben lényeges változásokra kerül sor a beruházási építkezések tekintetében.

Alapvető fontosságú kérdésként kezelik ettől az évtől kezdve a termelési ciklus hosszát, valamint a befejezetlen beruhá—

zásokban ,,befagyott" és lekötött eszkö—

zöket.

A termelési ciklus időtartamán azt az időt értik, amely a beruházási feladat tel- jesítéséhez szükséges, kezdve az építés he—

lyén végzett előkészítési munkáktól (épü—

let létesítésénél az alapozási munkák megkezdésétől) az objektum használatba—

adásának időpontjáig. A ,,befagyott" esz- közök a még be nem fejezett és így a ter—

melési kapacitást még nem növelő beru—

házási feladatokra a beszámolás időpont—

jáig fordított eszközöket jelentik, a lekö- tött eszközökön pedig a feladat teljes el- végzéséhez szükséges eszközöket kell ér—

teni.

Az 1961. évi statisztika legfontosabb új beszámolójelentései: l. A beruházási fel—