Munkaidő és termelékenység

940

Végül az utolsó fejezet az új lakások lakóinak előző lakásairól szól, azok föld- rajzi elhelyezkedése és használatuk jog—

címe szerint. Ez a fejezet beszámol a lakásváltoztatásokról a házasságkötés éve szerint, valamint a családfő fog- lalkozás-változtatásával összefüggésben.

Megállapítja egyrészt, hogy a fiatal há—

zasok költözködnek a legtöbbet, továb—

bá, hogy nemcsak a munkahely—változás okoz lakásváltoztatást, hanem el nem hanyagolható afordított eseteknek száma, amikor ugyanis a változott lakáshoz keresnek új munkahelyet a háztartások.

A cikk bőséges számanyagot tartal- maz. Csaknem valamennyi Vizsgált is—

mérvre vonatkozólag az adatokat 3 féle alapcsoportosításban is közli, mégpedig az építkezési szektor jellege, a közsé- gek kategóriái, az épületek típusa (ma- gánház, bérház) alapján kombinálva. A felvétel eredményeit számos grafikon is szemlélteti.

(Ism.: Juhász László)

WESTON, d. C. :

A LAKÁSÉPíTÉS KÖLTSÉGElNEK NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLTTÁSA

(International comparisons of the cost of housebuilding.) — The Journal of Industrial Economics. 1963. nov. 33—38. p.

Az építési költségek összehasonlítására különböző módszereket használnak az Összehasonlítás célja szerint. Nemzet—

közi viszonylatban igen sok nehézség merül fel az összehasonlítás alapjául szolgáló fogalmi' meghatározások, de különösen a valuták átszámítása terén.

Két ország esetére vonatkozóan elfo—

gadható megoldást nyújt, ha az ered—

épitési költségeit vetette össze. Az egyes árufajták igen eltérő dollár—egyenértéket mutattak, s ez bizonyítja, hogy e mód- szer alkalmas a részletösszehasonlítá- sokra, de kevésbé látszik célszerűnek akkor, ha a teljes építési költséget vesz—

szük az összehasonlítás egységéül.

A probléma megközelítésének másik módszere az, hogy a költségek helyett az azok megkeresésére fordítandó em—

beri munka években kifejezett idejét hasonlítjuk össze ("man—years"); Az Európai Gazdasági Tanács (ECE) Lakásf- ügyi Bizottsága is ezzel a médsZerrel állította össze több országra vonatkozóan a ("típus—" vagy átlagosan alacsony:

költségű lakások adatait a felnőtt térít ipari munkás évi átlagos keresetéhez viszonyítva.

A második tábla mutatja az Egyesült Királyságra vonatkozó idősort 1921——

1926-ig, melyben egy lakás értéke az átlagos egy főre jutó éveiben kifejezve l948—tól külön szerepel a magán— és középítkezés bontásban is. Ugyanigy közli a cikk az Egyesült Államok megfelelő

adatait is.

A ,,lakásonkénti munka-egyenérté "

(r,,eguivalent man-years per dwelling") olyan összetett mutató, mely egyrészt magában foglalja a lakás felépítésével kapcsolatos összes tényezőket, másrészt tükrözi a lakásköltségek viszonyát az illető ország életszínvonalához.

Ebben rejlenek a módszerrel kapcsola- tos aggályok is. A lakások szempontjá- ból nagy különbségek lehetnek a kivitel tekintetében, vagy például az éghajlat—

tól függő fütőberendezések miatt; míg az átlagos keresetnél az összehasonlítás megbízhatóságát zavarhatják a bérezési . ményeket áru—egyenértékben fejezik ki. adózási re'ndtszte'rbekli al.??ézeök'" vagy a

Ezt a módszert alkalmazta Stone, amikor szocia IS Ju a aso u on zosege.

az Egyesült Államok és Anglia lakás— (Ism.: Hankó Zoltánné)

IPARSTATISZTIKA

MUNKAlDÖ És TERMELÉKENYSÉG

(Arbeit-szei! und Produktivitát. Berlin, 1962.

Duncker und Humbolt. 3. Band: Neuloh, Otto:

Betriebssoziologische Untersuchungen. 133 o..

4. Brand: Krengel, Rolf: Volkswirtschaftliche Untersuchungen, 83 p.)

A kiadványsorozat különböző nyugatr német tudományos kutatóintézeteknek a munkaidő és a termelékenység kapcsolatá—

val foglalkozó vizsgálatairól, s az ezeken alapuló elemzéseiről készült beszámoló- kat tartalmazza. Ismertetésiinkben a so—

rozat két utolsó kötetének fontosabb megállapításait foglaljuk össze.

Dr. Neuloh üzemszociológiai tanulmá—

nyának bevezetőjében röviden jellemzi a Német Szövetségi Köztársaságban a kö—

zelmúltban végrehajtott munkaidőcsök—

kentéseket. 1956—1957—ben a nyugatnémet iparvállalatok mintegy kétharmadánál a heti munkaidőt 48 óráról 45 órára szálli—

tották le. Ez volt az első egységes line-—

ari-s munkaidőcsökkentés a 8 órás mun—

kaidő 1918. évi bevezetése óta. Általában ötnapos munkahétre tértek át, 9 órás

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

941

munkanapokkal. 1957 óta csak néhány szakmában került sor további munkaidő- rövidítésre.

A végzett vizsgálatok során a követ—

kező két fő kérdéscsoportra kívántak vá- laszt kapni: a) Milyen munkaidő-beosz- tás tekinthető optimálisnak és mi a jelen—

legi felfogás szerint a fontossági sorrend a munkaidő, szabadidő és a fogyasztási képesség (keresetnagyság) között. b) Mi- lyen a kapcsolat a muinkaidőcsökkentés és a teljesítmények alakulása között, ki—

egyenlítődik-e —— és milyen tényezők ha—

tására —— a munkaidőcsökkentésből szár—

mazó kiesés a munkavállalók teljesítmé—

nyeinél,

A reprezentatív megfigyelés megszer- vezésekor az egyes ipari ágazatok meg—

felelő jellemzését és bizonyos területi szempontokat figyelembe véve 10 közép- üzemet választottak ki. Ezek munkavál—

lalói közül —- véletlen kiválasztás útján

—— összesen 854 munkást (524 férfit, 330 nőt) vontak be a megfigyelésbe, sze—

mélyenként 70 kérdést téve fel a ré—

szükre. Ezenkívül csoportos megbeszélé—

sek útján tájékozódtak az érintett válla—

latok műszaki és adminisztratív vezetői—

nek felfogásáról is.

A vizsgálat eredményeiből a következő főbb következtetések vonhatók le. Lénye—

ges változás következett be a munkaidő—

szabadidő arányának társadalmi megíté—

lésében. Míg a XIX. században a szociá- lis küzdelmek középpontjában a munka—

idő—rövidítés kérdése állt, addig napja—- inkban fokozott jelentőségűvé lett az életszínvonal fenntartása és emelése, a szociális biztonság és hasonló jellegű té—

nyezők. Arra a kérdésre, hogy kívánná-e 40 óránál rövidebb munkaidő bevezetését alacsonyabb kereset mellett, a megkérde—

zetteknek csupán egynegyede válaszolt igenlően, a többiek elutasították ezt a lehetőséget.

A heti, illetve napi munkaidő—beosztás tekintetében a Vizsgálat során a követke—

zők között lehetett választani: 5X9 órás, vagy váltakozva 5— és 6—napos munkahe—

tek, vagy 6—napos munkahét 5X8 és 1X5 órás munkanappal. A megkérdezet—

tek kilenctized része az ötnapos munka—

hét és a szabad szombat bevezetése mel—

lett nyilatkozott,

A ,,hosszú heteket" vagyis a hetenként hatnapos munkaidőt a teljesítményt csökkentő tényezőként értékelték, még az ún. ,,váltó hete ", vagyis a váltakozva ötnapos és hatnapos munkahetek beveze- tése esetén is. Hasonlóképpen negatív tényezőnek tekinthető a munkanap 9 órára történő meghosszabbítása. A kifá-

radási jelenségek a kilencedik munka—

órában annyival terhelőbbek a teljesít- ményre — különösen a késői műszakok—

ban —, minél kevesebb a beiktatott munkaszünet. A szünetek szaporításának és hosszabbításának Viszont gátat szab, hogy a távolabbról munkába járó dolgo- zók a korai műszakbefejezést tartják kí- Vánatosnak.

Az új munkaidőwszabályozás eredmé—

nyének tekinthető az ötnapos munkahét, amelynek kedvező hatása már a hétfői munkakezdésnél észlelhető. Emeli továbbá a teljesítményeket a gyakoribb rövid szünetek beiktatása, —— mindenekelőtt a kilencórás műszakokban —, továbbá a váltó műszakok helyett normál műszakok alkalmazása.

A munkaidő—csökkentés és a teljesít—

mények kapcsolatában —— Változatlan műszaki feltételek mellett — a következő három összefüggés állhat fenn: a) azonos munkaintenzitás mellett, a munkaidő rö—

vidülése ellenére teljesítménycsökkenés lép fel; b) a mu'nkai'ntenzitás a munkaidő rövidülésének 'megfelelő arányban nő;

c) a munkaintenzitás a munkaidő rövidí—

tését meghaladó mértékben emelkedik.

A vizsgálat tapasztalatai szerint a heti munkaidőnek 48 óráról 45 órára való csökkentése alkalmával termelékenység—

csökkenés (a) eset sehol sem volt tapasz—

talható. A kiválasztott vállalatoknál a teljesítmények pozitív trendet mutattak, a munkatevmelékenység növekedett. Mind a munkások, mind a vállalati vezetők többségének felfogása szerint ez a ter- melékenység—emelkedés elsősorban a na- gyobb emberi igénybevételből származik és csak másodsorban tekinthető a mű—

szaki fejlődés eredményének. A tanul—

mány leszögezi, hogy a jövőbeni munka—

idő—rövidítések hatását általában már nem lehet a nagyobb fizikai megterhelés- sel kiegyenlíteni, mert a személyi telje—

sítőképesség határait már elérték vagy túl is lépték. A továbbiakban ez a prob—

léma csak műszaki és szervezési ésszerű- sítések útján lesz megoldható.

Dr. Krengel ,,Nemzetgazdasági vizsgá- latok" című tanulmányában az egész gaz—

dasági élet szempontjából elemzi a mun- kaidő alakulását, a munkaidő—csökkenté—

sek összefüggéseit a főbb termelési ténye—

zők fejlődésével, a jövedelem— és az ár—

szerkezet alakulásával, valamint a foglal—

koztatottsági problémákkal.

A tanulmány fontosabb megállapításai

— melyek közül a további munkaidő—

csökkentések gazdasági szükségszerűsé—

gével a Szövetségi Gazdasági Miniszté—

942

rium nem értett egyet — a következők—

ben foglalhatók össze:

A tényleges munkaidő jelenleg a nyu—

gatnémet iparban és építőiparban össze- sen 9—10 százalékkal rövidebb, mint 1950—1955 között. A többi gazdasági ág—

ban a csökkenés átlagban 5—6 százalék.

A munkaidő összehasonlítása a Német Szövetségi Köztársaság és más államok között a módszertani különbségek miatt igen nehéz. Az EGB Statisztikai Hivata- lának jelentése szerint 1959—ben a mun- kaidő a Német Szövetségi Köztársaság- ban rövidebb volt, mint Olaszországban és Hollandiában, de hosszabb, mint Bel—

giumban és kb. éppen olyan hosszú, mint Franciaországban. Ha figyelembe vesszük a nők különösen magas részese—

dését (rövidebb egyéni munkaidővel), akkor a Szövetségi Köztársaság helyzete ebben az összehasonlításban teljesen megfelel az általa elért termelékenységi és életszínvonalnak.

A munkaidő alakulása és a gazdaság fejlődése között elsősorban a következő a kapcsolat.

Eltekintve a termelés szándékolt csök- kentésétől (szezoningadozásoktól) a tar-—

tós munkaidő-rövidítések hatásának ki—

egyenlítéséhez különleges intézkedések szükségesek. A hosszú határidőre történő kiegyenlítés csak a racionalizálást bizto- sitó beruházások által érhető el.

Az eddigi munkaidő—rövidítések külön- legesen alkalmas pillanatban kezdődtek, amikor az általuk elindított dinamikus folyamat a konjunkturális fejlődés idő—

szakában anticiklusként hatott.

Az árváltozásokat és az árszerkezeteta munkaidő—csökkentés inkább közvetetten, mint közvetlenül befolyásolja: annak megfelelően, hogy a munkaidő-rövidítés a gazda-ság fejlesztését ösztönzi—e, vagy inkább gátolja, gyorsul, illetőleg lassúb- bodik az árszerkezet változása. Semmi esetre sem állapítható meg, hogy a mun—

kr idő rövidítése önmagában növeli az árszínvonalat. Ahogy a Szövetségi Sta- tisztikai Hivatal új számításainak ered—

ményei mutatják, az ipari termelői árak árindex—számai 1959-ben magasabbak voltak, mint 1952—ben, csak egészen ke- véssel magasabbak, mint 1956—ban és ala—

csonyabbak. mint 1958—ban. Az árszín—

vonalat befolyásoló konjunkturális hatás az adatokból kimutatható. de semmi sem mutat a munkaidő—rövidítéstől való függőségre.

A további munkaidő—rövidítéseknek a.

konjunkturális fejlődéshez való igazítása nemcsak szolgálná a gazdasági fejlődés követelményeit, hanem gátolná az árszer—

kezet és az árszínvonal ugrásszerű válto- zásait.

Kevéssé befolyásolta a munkaidő rövi- dítése a foglalkoztatottság fejlődését és szerkezetét. A korábbi nyilatkozatok, -—

hogy a várt hatások a munkapiacra ked-—

vezőtlen befolyással lesznek —-,fmegalapo- zatlannak bizonyultak, Ennek a ténynek az ismeretében a munkaidő jövőbeli rövi—

dítésének a foglalkoztatottság fejlődésére és szerkezetére való hatását is tartózko—

dóan kell megítélni.

A munkaidő csökkentésével összefüggő teljesitmény—kiesés kiegyenlítésére három főbb lehetőség kínálkozik. '

Mivel az állóeszköz—vagyon az egyetlen

— ésszerű határok között —— tetszés sze-—

rint többszörözhető termelési tényező, ezért a beruházás a munkaidő—csökkenté- sek kiegyenlítésének döntő eszköze. Ter-—

mészetesen ezen belül szükség van _a be-

ruházási szerkezet megváltozására, az;—ia;

cionalizálási beruházások résZesedésénék növelésére.

A beruházások mellett a vállalatok a munkaidő rövidítésének a berendezések kihasználására gyakorolt hatását szerve—

zési intézkedésekkel egyenlíthetik ki. Ezek hatása jellegét tekintve hasonló a beru—

házásokéhoz, mivel növeli a tőke—intenzi—

tást Amennyiben a szervezési intézkedé- sek a munkaü—tem gyorsulásához vezetnek, hatásuk korlátozott.

Harmadik lehetőség, hogy a munkaidő rövidítésének hatását —— részben — a gazdasági szerkezet megváltoztatásával egyenlítsék ki. Ez az állami gazdaságpo—

litika egyik feladata.

A munkaidő rövidítése terén eddig szer- zett tapasztalatok alapján a tanulmány a következő szempontokat rögzíti a hasonló jellegű jövőbeni intézkedésekhez.

Munkaidőt semmi esetre sem a nagy konjunktúrában, hanem csak a konjunk—

turális hanyatlás periódusában célszerű megrövidíteni a járulékos deflációs folya—

mat megakadályozása érdekében teljes bérkiegyenlítéssel.

A munkaidő rövidítése ilyen módon megkönnyíti a teljes foglalkoztatottság fenntartását, s elősegíti a munkatermelé—

kenységi tényező bizonyos fokú mobilitá- sát.

Ezeknek az intézkedéseknek célszerű—

sége és szükségessége mellett szól szerző véleménye szerint az elérhető műszaki fejlődés, a segítségével folytatható tuda—

tos strukturális—politika s annak felisme—

rése, hogy a foglalkoztatottság egyes terü—

leteken az egyéni munkaidő csökkentése nélkül tartósan nem biztosítható.

(Ism.: Tűű Lászlóné)