A munkaidő-kihasználás nemzetközi összehasonlítása (I.)

A MUNKAIDÖ—KIHASZNÁLÁS

NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÉTÁSA (I.)

DR. FREY MÁRIA

Magyarországon 1968-ig a törvényes napi munkaidő 8, a heti pedig 48 óra volt.

A munkaidő általános csökkentése 1968—ban kezdődött el. Ennek eredményeként 1975-re a bérből és Hzetésből élők átlagos heti munkaideje 44 óra lett, amit kéthetenkénti szabad- szombatok mellett kellett ledolgozniuk.

Az ötnapos munkahét bevezetésére 1981—1982-ben került sor. Egyidejűleg 44-ről 42 órára mérséklődöttta törvényes heti munkaidő is. 1984-től újabb heti kétórás munkaidő—

csökkentés következett be. A 40 órás munkahétre való áttérés eleinte csak az iparban, az építőiparban és az államigazgatásban vált lehetővé, majd 1988—tól mindenütt, ahol a mun- káltatók önerőből meg tudták teremteni hozzá a feltételeket.

A MUNKAIDÖ SZABÁLYOZÁSA

A munkaidő szabályozása a fejlett piacgazdaságokban és hazánkban, illetve a kelet- európai országokban lényegesen eltér egymástól. A különbség a törvényes előírások hiányá- ban vagy meglétében, továbbá azok hatókörében mutatkozik meg. Az 1. tábla rávilágít arra, hogy a kelet—európai országokban, köztük Magyarországon, csakis törvény — mégpedig a Munka Törvénykönyve — határozhatja meg a munkaidő hosszát. Ennek alkalmazása mindenkire kötelező; az eltérés csak kivételesen lehetséges. Ezzel szemben az iparilag fejlett országok egyikében—másikában (például Dánia, Nagy-Britannia) törvényi szabályozás nem is létezik, s ahol van, ott is csak tendencia jelleggel és felső határként kell figyelembe venni előírásait a kötelező — normál — munkaidőt rögzítő kollektív megállapodásoknál.

Figyelemre méltó, hogy miközben a (munkáltatók és munkavállalók érdekképviseleti szervei által kötött) kollektív szerződésekben rögzített normál munkaidő viszonylag jelen- tősen mérséklődött az elmúlt 40 év alatt, a törvényes munkaidő csak néhány esetben követte azt. Számos országban ennek hossza ma is heti 48 óra (lásd: Kanada, Német Szövetségi Köztársaság, Egyesült Államok, írország, Olaszország, Hollandia stb.). A munkaidőtör—

vényt ráadásul nem is kötelező minden munkáltatónak betartania (például egyes országok- ban a kisüzemek mentesülnek hatálya alól), és szabályai meghatározott munkavállalói ka—

tegóriák szerint is differenciálódnak, ami a kelet-európai országokban is ismert gyakorlat.

(Például a föld alatt, több műszakban vagy állandó éjszakásként dolgozó alkalmazottak tör- vényes munkaideje az átlagosnál rövidebb.)

A kötelező munkaidő alakulására azonban a kollektiv megállapodások rendszerének van valódi befolyása, főleg ott (skandináv államok), ahol ezt országos szinten —— a kormány részvételével — kötik meg. Másutt a kollektív szerződések általában egy-egy iparágra érvé-

nyesek, amelyek közül többnyire a fémiparé rögzítette a legkedvezőbb feltételeket.

660 DR. FREY MÁRIA

Mi a magyarázata annak, hogy a törvényes munkaidő sok országban tartósan válto.

zatlan, és csak a kollektív megállapodásokban rögzitett munkaidőt érinti a csökkentés?

Az, hogy a munkáltatók közül senkit se kényszerítsen az állam olyan jogszabályok betartá- sára, amelyek piaci pozíciójukat rontanák. Márpedig a munkaidő csökkentése változatlan bérek mellett növeli az önköltséget, és alacsonyabb szintre szállítja le a heti, illetve a napi munkaóráknak azt a mennyiségét, amit túllépve a munkáltatók túlórapótlékot kötelesek fizetni az igénybevételért. Ez a munkaidő-felhasználás rugalmasságát korlátozza.

1. tábla A kötelező heti munkaidő 1986-ban

A kollektív megállapodásokban A törvényes rögzitett heti munkaidő (ói-ar

Ország heti munkaidő

(óra) idősávja átlaga"

Ausztrália ... 38—40 35—40 38,6 Ausztria ... 40 37—40

Belgium ... 40 36—39 Bulgária ... 42,5

Csehszlovákia ... 42,5

Dánia ... — 37,5—4O 39 Egyesült Államok ... 40

Egyesült Királyság ... —- 35—40 39,12

Finnország ... 40 37,5

Franciaország ... 39 35—39 39,05; 38,85 Görögország ... 48*** 36—40 37,0S; 40 Hollandia ... 48 36—40 38

lrország ... 48 35—40

Japán ... 46**** 40—48 41,75 Jugoszlávia ... 42

Kanada ... 40 35—40 38

Lengyelország ... 42

Luxemburg ... 40 37—40 Magyarország ... 40

Német Demokratikus Köztársaság . . . 43,75

Német Szövetségi Köztársaság ... 48 38—40 39,25 Norvégia ... 40 33,6—37,5 37,5 Olaszország ... 48 36—40

Portugália ... 48 35—44 42 Románia ... 46

Spanyolország ... 40 38—40

Svájc ... 45—50 40—45 42,6 Svédország ... 40 35—40

Szovjetunió ... 41 Törökország ... 45

Uj-Ze'land ... 48 36—40 38

* A kollektív szerződésean rögzitett idősávok és átlagok az elérhető információkon alapuló becslések.

** Az Egyesült Királyság és Franciaország első adata a fizikai dolgozókra, Finnország és Franciaország második adata a nem fizikai dolgozókra, Görögország első adata a közalkalmazottakra, második adata a magánszektorra vonatkozik.

"* A 40 óra feletti munkaidő után 25 százalékos pótlék jár.

**" Ez az 1988 áprilisi törvény első lépéseként megvalósult munkaidő-csökkentés. A cél a törvényes munkaidő foko- zatos leszállítása 40 órára 199l-re.

Megjegyzés: Ausztrália és Japán adatai 1985-re, az Egyesült Királyság, Kanada, a Német Szövetségi Köztársaság és Norvégia adatai 1987—re vonatkoznak.

Forrás: Working time issues in industrialized countries. Tripartite symposíum on working time issues in industrialized countries. ILO. Geneva. 1988. 5. old.

A ledolgozandó éves munkaórák számát a heti munkaidő mellett a fizetett szabadság hossza és az ünnepnapok száma befolyásolja. Magyarországon a üzetett alapszabadságot

A MUNKAIDÖ—KIHASZNÁLÁS

661 az ötvenes évek elején két hétben állapították meg. Csak három évtizeddel később, 1981-ben emelték fel három hétre. Egyidejűleg azonban romlottak a szolgálati idő hossza alapján járó pótszabadság feltételei: a többlet szabadságnap 1981 óta nem minden második, hanem min- den harmadik év után jár.

2. tábla

A fizetett alapszabadság hossza és a fizetett ünnepnapok száma

A minimális éves szabadság az A fizetett ünnep-

Ország 1964. 1984. 1988. napok

száma"

évben (hét) 1987-ben

1

Ausztrália ... 3 3 4 10

Ausztria ... 2 4 5 1 3

Belgium ... 2 3 5 10

Bulgária ... 2,33 2,33 2,33 7

Csehszlovákia ... 2 2 2 8

Dánia ... 3 5 5 10

Egyesült Államok ... — — — 14

Egyesült Királyság ... 2 — — 8

Finnország ... 3 4 5 8

Franciaország ... 3 5 5 10

Görögország ... l 4 4 4 4- 3b

Hollandia ... 2,5 3 3 7

lrország ... 2 3 3 8

Japán ... l l l,6 12

Jugoszlávia ... 2,33 3 3 8

Kanada ... l 2 2 9

Lengyelország ... 2 2,33 2,33 8

Luxemburg ... l,33 5 5 10

Magyarország ... 2 3 3 8

Német Demokratikus Köztársaság . 3 3,6 3,6 9

Német Szövetségi Köztársaság ... 2,5 3 3 ll vagy 13

Norvégia ... 3 4,2 4,2 10

Olaszország ... 2 J —0 1 1

Portugália ... 0,67 3 3 12

Románia ... 2 2,5 2,5 6

Spanyolország ... 1 5 5 12 -t- Zt1

Svájc ... l 2 4 83

Svédország ... 4 5 5 l l

Szovjetunió ... 2 2,5 2,5 15

Uj -Zéland ... 2 3 3 1 l

a) Mivel a fizetett ünnepnapok száma egy országon belül is különböző lehet a gyakorlatban,a táblában a törvényben rögzített és országosan érvényes szabadnapokat vettük figyelembe.

b) Szabadon választható.

c) A fizetett szabadsághoz való jogot törvény rögzíti, de a hosszát a kollektiv megállapodások határozzák meg.

ti) Helyi szintű szabályozás.

e) Átlag. A fizetett ünnepnapok száma kantononként különböző.

Forrás: Employment Outlook. 44. köt. OECD. Geneva. 1988. december. 130. old.

A heti munkaidő csökkentésével ellentétben a fizetett alapszabadság növelésére a piac- gazdaságokban is törvények kötelezik a munkáltatókat. A minimális szabadság 1964 és 1984 között az országok többségében kettőről három hétre hosszabbodott, amit általában minden harmadik munkaviszonyban töltött év után egy napi pótszabadsággal egészítenek ki. Ez a 2. táblában megadott értékeket átlagosan további egy héttel növeli, ami különösen figyelem—

reméltó fizetett szabadságot eredményez Nyugat-Európa országaiban, ahol az alapszabad- ság is minimum a kétszeresére emelkedett a vizsgált időszakban.

662 DR. FREY MÁRIA

A törvényesen rögzitett alapszabadság mellett sok államban (Ausztria, Belgium, Fran- ciaország, Svédország stb.) további fizetett szabadnaphoz lehet hozzájutni a kollektiv szer- ződések keretében. Az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Olaszországban pedig kizárólag az utóbbiak adnak jogot szabadság igénybevételére. Ennek hossza Olaszországban 4-6 hét, Nagy-Britanniában 4-5 hét, az Egyesült Államokban pedig 2-5 hét között mozog, Kanadában viszont a 30 év feletti szolgálati idővel rendelkezők esetében a hét hetet is elér- heti. A munkaviszony alapján járó pótszabadság maximuma Bulgáriában négy nap, Cseh- szlovákiában, Finnországban és Portugáliában hat nap, Magyarországon és Romániában 9, Japánban 10, Lengyelországban és Törökországban pedig 12 nap. Főleg a kelet—európai országokra jellemző, hogy emellett más címen is biztosítanak pótszabadságot meghatározott iparágakban (bányászat), foglalkozásokban (vezetők), munkafeltételek mellett (egészségi ártalom), munkaidő—beosztásban (több műszak) és speciális, társadalmilag támogatott cé- lokra (gyermekápolás, továbbtanulás stb.).

A 2. tábla összefoglalja a fizetett ünnepnapok adatait is. Ezeket többnyire ugyancsak törvények rögzítik, de többféle változatban. Néhány országban (például Svájc, Német Szö—

vetségi Köztársaság) az ünnepnapok felét vagy többségét nem országos, hanem tartományi szinten határozzák meg. Más államokban ezeknek a számát is megnövelhetik az iparági szintű kollektív szerződések, sőt a vállalaton belül, a menedzsment és a munkástanács között létrejövő megállapodások. Az Egyesült Államokban például ilyen módon maximum 14 fize- tett ünnepet biztosítanak évente a dolgozóknak, amit szinte kivétel nélkül úgy adnak ki, hogy amennyiben az ünnepnap a hét közepére esik, azt felcserélik egy — a hét végéhez kap- csolható —- másik munkanappal. A viszonylag rövid szabadságot Japánban ugyancsak sok fizetett ünnepnappal kompenzálják. A vállalati megállapodásokban biztositott szabadna- pokkal együtt számuk gyakran eléri a 17-18 munkanapot is.

A munkaidő horizontját tovább tágitva eljutunk az ún. életmunkaidőig, amit — az eddig vizsgáltakon kivül — lényegében három további tényező befolyásol: a munkavállalási koralsó határa, a nyugdíjkorhatár, valamint az életmunkaidő társadalmilag elismert és kompenzált megszakításának a lehetősége. Ami az első tényezőt illeti, azzal nem kívánunk foglalkozni, mert egyfelől a munkába lépés alsó korhatára meglehetősen egységesen és hosszabb ideje a 16. életévnél stabilizálódott, másfelől a fiatalok egyre nagyobb hányada ennél jóval később, az oktatásból vagy valamilyen szakmai képzésből kikerülve vállal munkát.

Annál érdekesebb változások következnek be a gyermekvállaláshoz és -neveléshez biz- tositott szabadság engedélyezésében. Ebben hazánk úttörő szerepet játszott az 1967—ben be- vezetett gyermekgondozási segéllyel, és a rendszer korszerűsítésének köszönhetően a kedvez—

mények nagyvonalúsága tekintetében előnyünket sikerült azóta is megőriznünk.

A 3. tábla szerint az Egyesült Államok kivételével valamennyi fejlett piacgazdasággal rendelkező országban törvény biztosítja afizetett szülési szabadsághoz való jogot. Ezt változó hosszúságú gyermekgondozási szabadságegészíti ki, amit a szülők bármelyike igénybe vehet.

Az utóbbi többnyire fizetés nélküli szabadságnak minősül, vagy segéllyel támogatják a megélhetést a gyermekneveléssel töltött idő alatt. Vannak országok (például Spanyolország és Svédország), ahol ehelyett vagy emellett az egyik szülő jogot kap ahhoz, hogy a gyermek bizonyos életkoráig részmunkaidőben dolgozzon, a bérkiesést vállalva.

A munkanélküliség hirtelen megugrásával a hetvenes években a munkáltatók egyre sű- rűbben kezdték alkalmazni a hosszabb időtartamú szabadságokat (sabbatical) is, de ez a tőr—

vényes szabályozás keretei közé csak ritkán épült be. Például egy ilyen kivételes eset a jelen- legi francia munkaidőtörvény, amely előírja, hogy bármely munkavállaló jogosult 6—11 havi egybefüggő fizetés nélküli szabadságra, ha minimálisan 36 hónapot dolgozott az aktuális munkahelyén, és legalább 6 éves munkaviszonnyal rendelkezik. Belgiumban a vonatkozó jogszabály azt mondja ki, hogy 6—12 hónapig bárki megszakíthatja munkaviszonyát anélkül, hogy a társadalombiztositási szolgáltatásokra vonatkozó jogosultságát és munkaviszonyát

A MUNKAIDÖ—KIHASZNÁLÁS

663

elveszítené. Sőt, amennyiben a munkáltató egy munkanélkülivel helyettesíti az illetőt, a üze- tés nélküli szabadság ideje alatt segélyben is részesül.

Gyermekgondozási szabadság, 1986

A fizetett szülési

3. tábla

A szülői szabadság

Ország szabadság

hossza hossza ? díjazása

Ausztrália ... 52 hét — —

Ausztria ... 16 hét a gyermek egyéves koráig díjazás nélkül Belgium ... 14 hét 6—12 hónap fizetett szabadság Bulgária ... 120—180 nap a gyermek kétéves koráig minimális bér

a gyermek hároméves fizetés nélküli szabadság koráig

Csehszlovákia ... 26 hét a gyermek kétéves koráig fizetett szabadság Dánia . . ., ... 28 hét 10 hétb fizetett szabadság

Egyesült Allamok ... — — —

Egyesült Királyság ... 18 hét — —

Finnország ... 258 nap 158 napb fizetett szabadság Franciaország ... 16—26 hét% a gyermek hároméves részleges segély

koráig

Görögország ... 14 hét a gyermek 30 hónapos fizetés nélküli szabadság koráig

Hollandia ... 12 hét — ——

írország ... 14 hét —— —

Japán ... 12 hét — —

Jugoszlávia ... 105 nap — —

Kanada ... 16—18 hétc 24 hét fizetés nélküli szabadság Lengyelország ... 16—1 8 héta a hossza nincs rögzítve fizetés nélküli szabadság Luxemburg ... 16 hét

Magyarország ... 24 hét a gyermek hároméves táppénz, segély koráig

Német Demokratikus

Köztársaság ... 26 hét a gyermek egyéves koráig fizetett szabadság Német Szövetségi

Köztársaság ... 14 hét 12 hónap segély

Norvégia ... 18 hét 12 hétEl (egy év) üzetett (fizetés nélküli) szabadság

Olaszország ... 5 hónap 6 hónap részleges segély Portugália ... 90 nap három év támogatás lehetséges

Románia ... 112 nap — —

Spanyolország ... 14 hét a gyermek hároméves bérkompenzáció koráig részidős nélkül

foglalkozás lehetősége

Svájc ... 10 hét — —

Svédország ... 360 nap 276 napb fizetett szabadság

a gyermek 18 hónapos fizetés nélküli szabadság

koráig ( _

részmunkaidős bérkompenzáció nélkül foglalkozás lehetősége

a gyermek 8 éves koráig _

Szovjetunió ... 16 hét a gyermek egyéves koráig fizetés nélküli szabadság

Törökország ... 12 hét — ' — *

Uj—Zéland ... 26 hét 52 hét fizetés nélküli szabadság

a) A gyerekek számával arányosan növekszik.

12) Ez is része a szülési szabadságnak, de ezt a szülők bármelyike igénybe veheti.

c) Provinciánként változó.

Forrás: Conditinns of Work Digest. 1986. évi 2. sz. 38. old.

664

4. tábla

Az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár alakulása a nyolcvanas évek második felében

Afér- Aférfiakés anők

fiak A nők nyugdljkorhatár

Ország

nyugdíj- utáni előtti

korhatára

(km-év) nyugdijba vonulása

Ausztria ... 65 60 — 55 éVes kor a közszolgálatban 35 év munkaviszony után,

60 (55) év a munkanélkülieknek, 59 (54) év a tartós munka—

nélkülieknek

Belgium ... 65 60 70 (65) éves 45 év szolgálati idő után

korig 60 (55) év, csökkentett nyugdíjjal Bulgária ... 60 55 lehet 50 (45) év, nagy erőkifejtést

igénylő munkakörökbenw Csehszlovákia ... 60 57 lehet 55—58 év, nagy erőkifejtést

igénylő munkakörökben

53—56 év a nőknél, a gyerekszámtól

, függően

Egyesült Allamok ... 65 65 lehet 62—64 év, csökkentett nyugdíjjal Egyesült Királyság ... 65 60 75k(65) éves 64 (59) év, elbocsátásoknál

ortg

Finnország ... 65 65 lehet 60 év, csökkentett nyugdíjjal Franciaország ... 60 60 lehet 55 éves korban 37,5 évi szolgálati

idő után

Görögország ... 65 60 lehet 62 (57) év, 30 évi biztosítás után, 60 (55) év, egészségre ártalmas

munkakörökben, nőknél

a gyermekszámtól függően vagy csökkentett nyugdíj mellett Hollandia ... 65 65 lehet —

írország ... 65 65 lehet ——

Japán ... 60 55a ösztönzik 55 év tengerészeknek, bányászoknak Jugoszlávia ... 65 60 — 60 (55) év, 20 biztosított év után,

55 (50) év, 35 biztosított év után Kanada ... 65 65 lehet —

Lengyelország ... 65 60 részmunka— 60 (55) év, egészségre ártalmas időben munkakörökben, bányászoknak,

tanároknak

Luxemburg ... 65 65 lehet 40 biztosított év után,

többműszakos dolgozóknak, elbocsátottaknak és azoknak, akik beérik a csökkentett nyugdíjjal, 57 év

Magyarország ... 60 55 lehet 55 (50) év, egészségre ártalmas, nagy fizikai erőkifejtést igénylő munkakörökben, illetve

foglalkoztatás—politikai megfontolásból

Német Demokratikus

Köztársaság ... 65 60 lehet 50—65 év, bányászoknakb Német Szövetségi

Köztársaság ... . 65 65 67 éves 35 biztosított év után korig 60 év, munkanélkülieknek

58 év, csökkentett nyugdíj mellett Norvégia ... 67 67 70 éves 60—63 év tengerészeknek,

korig halászoknak, erdészeknek

(A tábla falylatám a következő oldalon. )

A MUNKAIDÖ-KIHASZNÁLÁS 665

(FolytatásJ

. A férfiak és a nők

Égi; A nők

nyugdíjkorhatár Ország

nyugdíj- utáni [ előtti

korhatára

(korév) nyugdijba vonulása

Olaszország . . . . ... 60 55 65 éves 35 biztosított év után

korig 55 (50) év, elbocsátott dolgozóknak Portugália ... 65 62 70 éves 60 év, csökkentett nyugdíj mellett

korig egészségre ártalmas munkakörök- ben dolgozóknak 58, nőknek, gyerekszámtól függően ugyan- csak kevesebb

Spanyolország . . ... . . . 65 65 —- 64 év azoknál, akikre a szolidaritási szerződés érvényes,

62 évtől részmunkaidőben lehet dolgozni, résznyugdíj mellett, egészségre ártalmas munka- körökben, ugyancsak 60 év Svájc . . . ... 65 62 lehet ——

Svédország . . ... . . . 65 65 lehet 60 év, csökkentett nyugdíj mellett, részmunkaidős foglalkoztatás formájában

Szovjetunió . ... . . . 60 65 lehet 55 (50) év, nagy űzikai erőkifejtést igénylő munkakörökben és többgyermekes anyák esetében, 50 (45) év, egészségre ártalmas

munkakörökben

Törökország . . . ... . 55 (50) lehet 25 biztosított év után a bányászok

, nyugdíjba mehetnek

Uj-Zéland . . . ... . . .

a) A nők nyugdijkorhatárát fokozatosan felemelik a férfiakéra, igy l990-re 60 év lesz.

b) A szolgálati idő hosszától függően.

Forrás: Working time issues in industrialized countries. ILO. Geneva. 1988. 26—27. old.

Magyarországon szintén nem ismeretlen a tartós szabadság. Igénybevételére a 87/1987.

(XII. 30.) Mt. sz. rendelet biztosított lehetőséget mindazoknak, akik magánerőből építkez- nek, vagy hozzátartozójuk ápolása miatt munkát vállalni nem tudnak. A fizetés nélküli sza- badság az előbbi esetben legfeljebb egy, az utóbbiban két évre adható, ami — havi 150 forint nyugdij járulék beüzetése mellett —— szolgálati időnek minősül. Annak ellenére, hogy a család- tagok részvételére a gondozói munkában nagy szükség lenne, ezzel a lehetőséggel mindeddig csak kevesen tudtak élni (körülbelül 200 fő), főleg az anyagi ellátatlanság miatt. Ezt az aka- dályt egy új típusú ellátás, az ún. ápolási díj bevezetése megszüntette!L

Szinte hihetetlennek tűnik, mégis igaz, hogy a munkavolumen újraelosztásának legfőbb eszköze és a munkaidő-csökkentés domináns formája az olajárrobbanás óta a nyugdíjkor- határ leszállítása volt. A 4. tábla jól mutatja, hogy szinte alig van ország, amely ne élt volna ezzel a lehetőséggel.! Bizonyos iparágakban (kohászat) és meghatározott foglalkozásokban

* Lásd a Minisztertanács 33/1990. II. 25. Mt. sz. rendeletét az ápolási díjról, amely március l-jén lépett hatályba.

' 1987 novemberétől Magyarországon is lehetőség van igénybevételére, amit eleinte csak felszámolás alatt álló vagy átszervezést végrehajtó munkáltatók kezdeményezhettek, mára azonban bármelyikük. Erre akkor kerülhet sor, ha a nyug- díjazandó személyek hosszú szolgálati (a férfiak 30, a nők 25 év feletti) idővel rendelkeznek, és legalább öt éve az adott mun- kahelyen dolgoznak. További feltétel, hogy a munkáltató a korengedmény időtartamára jutó nyugdijköltséget magára vál—

lalja. (Ezt költségként számolhatja el.) Meg kell azonban jegyezni, hogy Magyarországon ettől az intézkedéstől függetlenül is szélsőségesen alacsony a nyugdíjkorhatár, igaz, a várható élettartam is. Csak a hozzánk hasonló vagy még nálunk is gyen- gébben fejlett országok (például Törökország) ,,engedhetik meg" maguknak ezt a pazarlást, ami egyik oldalon az egyéni megélhetéshez kevés, de a társadalom teherviselő-képességéhez képest elviselhetetlenül magas nyugdíjköltségekhez, másik oldalon pedig a továbbdolgozás iránti tömeges egyéni és társadalmi igényhez vezet.

3

666 DR. FREY MÁRIA

(egészségi ártalmaknak kitett munkakörökben, nagy fizikai igénybevétellel járó szakmákban) természetesen korábban is mód volt korkedvezménnyel nyugdíjba menni. A hetvenes évektől azonban egyre gyakoribbá vált a foglalkoztatáspolitikai célú korengedmény is, amit a tartós munkanélküliek, illetve a munkanélküliség által fenyegetett személyek esetében alkalmaznak.—

A Vizsgálat szempontjából a munkaidő törvényes vagy kollektív szerződésekben rögzi- tett hivatalos keretei csak elvi jelentőséggel bírnak. A lényeges a ténylegesen ledolgozott munkaidő, ami az előbbitől jelentősen eltér. A különbség okai: a fizetett és nem fizetett tá- vollétek, a túlórák és az egyre terjedő részmunkaidős foglalkoztatásnak az átlagosan ledol- gozott munkaórák számára gyakorolt hatása. Hogy mindezek figyelembevételével hogyan változott hosszú távon az egy foglalkoztatott által átlagosan teljesített munkaidő, azt csak az iparra vonatkozó adatok alapján lehet nyomon követni. Azon belül is csak a heti - Magyar- országon havi — információk szolgáltak kiindulópontul. Mivel az abszolút számok összeha- sonlíthatósága korlátozott, az adatokat az 1985. év bázisán viszonyszámokká alakítottuk át. Ennek megfelelően az 5. táblából levonható következtetések csak tendenciák érzékelte- tésére alkalmasak, amelyek azonban ugyancsak sokatmondók.

5. tábla

Az iparban teljesített munkaidő változásának tendenciája 1960 és 1987 között

(Index: 1985. év : 100)

A munkaidő változása az

Ország 1960. 1 1965. 1 1970. I 1975. § 1980. [ 1987.

évben

Ausztrália ... — 1 17 1 18 102 102 100,8

Ausztria ... 130 116 113 102 101 98,7

Belgium ... 125 123 115 105 101 99,7

Egyesült Államok ... 98 101 99 97 98 lOO,2

Egyesült Királyság ... 110 107 104 99 97 99,3

Finnország ... 137 136 119 105 103 98,8

Franciaország ... 118 118 116 108 105 100,0

Hollandia ... 121 114 110 101 101 100,0

írország ... 110 107 98 101 100 100,2

Japán ... 103 96 97 97 100 99,6

Kanada ... 104 106 103 99 99 99,7

Magyarország ... 124 123 I 17 I 13 ] l ] 99,4

Német Szövetségi

Köztársaság ... 112 108 108 99 102 99,3

Norvégia ... 102 100 92 99 100 100,0

Portugália ... 111 118 118 110 102 100,0

Spanyolország ... 119 122 122 117 106 101 ,1

Svájc ... 107 _ 105 104 104 102 99,3

Svédország ... 123 119 111 100 98 100,0

Uj-Zéland ... 100 101 100 101 99 98,3

A nyugat—európai országok . . 115 113 110 103 100 99,6

A tengerentúli országok . . . . 100 100 98 97 99 99,9

A z összes ország ... I 07

Megjegyzés: A számítások az ILO Year Book of Labour Statistics különböző évjáratainak adatai alapján készültek.

Látható például, hogy a vizsgált 25 év alatt a ledolgozott heti munkaórák száma a piac- gazdaságokban mindössze hét százalékkal csökkent. Ezen belül Nyugat-Európában a visz- szaesés átlagosan 15 százalék volt, szemben a tengerentúli országokkal és Japánnal, ahol visszaesés egyá1ta1án nem következett be. Ami az ,,újvilág" iparosodott országait illeti (Egye—

sült Államok, Kanada, Új-Zéland), ott már a XX. sz. első felében jóval rövidebb volt

— 1950—ben 40 óra körüli — a kötelező heti munkaidő, mint Nyugat—Európa országaiban. így

A MUNKAIDÖ-KIHASZNÁLÁS 667

az utóbbiak a vizsgált időszakban csupán behozták e téren fennálló lemaradásukat, továbbá -— az első olajárrobbanás miatt megugró munkanélküliség ellensúlyozásaként — csökkentették a túlóráztatást, és kiterjesztették a rövidített munkaidő alkalmazását. Ezek együttes hatásá- nak tulajdonítható, hogy —- főleg 1970 és 1975 között —- a teljesített munkaórák átlagos száma rendkívül gyorsan visszaesett.

Ezzel szemben Magyarországon a csökkenés — ami egyike a legjelentősebbeknek — sem a részmunkaidős foglalkoztatás terjedésével, sem pedig a túlóráztatás visszaszorulásával nem magyarázható. A fő ok a hatvanas évek végén és a nyolcvanas évek elején végrehajtott tör—

vényes munkaidő—csökkentés, továbbá a fizetett és a nem fizetett egész vagy tört napos munkaidő—kiesések növekvő aránya, ami nem kis részben az időközben rendkívül magas szintre szökő női foglalkoztatottság, valamint a teljes munkaidő szinte kizárólagos alkalma- zásának a következménye.

A MUNKAIDÖ—VESZTESÉG És PÓTLÁSA

A munkaidő-kiesés mértékét, arányát rendkívül nehéz nemzetközi összehasonlítás ke- retében megítélni. Utoljára a nyolcvanas évtized elejéről sikerült erre alkalmassá tett infor- mációkat összegyűjteni. (Lásd a 6. táblát.)

6. tábla

Az egy ipari foglalkoztatottra jutó egész napos hiányzások néhány piac—, illetve tervgazdaságban a nyolcvanas évek elején

Az éves munkaidő-kiesés

Ország Év a teljesítendő

munkaóra munkaidő százalékában

Összes foglalkoztatott Egyesült Államok* ... 1981 63 3,3

Franciaország ... 1981 149 7,6 Hollandia ... 1981 174 9,5

Japán ... 1981 35 l,6

Német Szövetségi Köztársaság ... 1981 145 8,2 Német Szövetségi Köztársaság* ... 1981 133 7,5 Olaszország ... 1981 171 9,9 Svédország ... 1981 243 13,5

kaai dolgozók

Csehszlovákia ... 1985 l 82 8,9 Lengyelország ... 1983 202 10,4 Magyarország ... 1980 181 ,6 8,95 Német Demokratikus Köztársaság . . . 1981 165 8,1 Szovjetunió ... 1980 173 9,2

* Az adatok a nem mezőgazdasági ágakban foglalkoztatott munkásokra és alkalmazottakra vonatkoznak.

Megjegyzés. A tőkés országok adatainak forrása: Salowsky, H.: Fehlzeiten. Deutscher Instituts-Verlag. Köln. 1984.

17. old.; a kelet-európai országokéinak: Frey Mária: Munkaidő a kelet-európai országokban. (Kézirat)

A sokféle forrásból származó újabb keletű adatok egymásnak ellentmondanak, és csak annyi a közös bennük, hogy a ledolgozott munkaórák kiszámításánál a fizetett és a nem fizetett távollétek mellett a túlóráztatást és a részmunkaidős foglalkoztatás hatását egyaránt figyelembe veszik. De még a 6. táblában közölt adatok értékelésénél sem lehet szem elől té- veszteni a piac- és a tervgazdaságok statisztikai rendszerének módszertani eltéréseit. Az előbbiekben ugyanis hiányzásként tartják nyilván a tartós betegség, valamint a szülési és a

3!

6 6 8 DR. FREY MÁRIA

gyermekgondozási szabadság miatt kieső munkaidőt. Ezzel szemben a kelet—európai orszá—

gokban a szülési és a gyermekgondozási szabadságra menő nőket az első naptól kezdve, a betegállományban levő dolgozókat pedig három hónap után egyszerűen törlik a statisztikai állományból, következésképpen a hiányzók közül is. A számbavételnek ez a lényeges kü—

lönbsége magyarázza, hogy például Svédországban, ahol a gyermekes családok jelentős munkaidő-kedvezményt élveznek, a munkaidő-kiesés aránya igen magas. Ugyanez a lehető- ség egyébként a kelet—európai országok többségében is megvan, sőt Magyarországon ebből a szempontból még kedvezőbbek is a gyermekvállalás feltételei, mint Svédországban, csak- hogy ezt a statisztikai adatok nem tükrözik. (Azonos számbavétel esetén a magyar hiányzási ráta elérné a 20 százalékot.)

Problémát jelent az is, hogy a piacgazdaságok információi az összes dolgozóra vonat- koznak, a kelet-európai országoké pedig csak a munkásokra. Mivel a szellemi dolgozók hiányzása a tizikaiakénál általában alacsonyabb, az iparilag fejlett országok mutatói is l-l,5 százalékkal megemelkednének, ha csak a munkások körét vennék figyelembe. Az állítás egy tipikus példának tekinthető dán adatpárral igazolható az 1980—as évek közepéről, ami—

kor is a munkásférfiak hiányzási rátája 5,6, a munkásnőké pedig 8,8 százalék volt, ezzel szemben a szellemi foglalkozású férfiaké 2, a nőké pedig 3,8 százalék.3

Az összehasonlítás bizonytalanságai ellenére az adatok arra utalnak, hogy az egész na- pos munkaidő-kiesések a kelet—európai országokban nagyobbak, mint a fejlett nyugat—

európai államokban, különösen pedig Japánhoz és az Egyesült Államokhoz képest. Az Egye—

sült Államokban a rendkívül alacsony hiányzási rátának három oka van:

—nincs a nyugat-európai országokéhoz hasonló, általánosan kötelező érvényű betegség- biztosítási rendszer ;

— nem írja elő törvény a munkáltatók számára, hogy betegség-, szabadság- vagy ünnepna- pokra bért üzessenek;

-— meghatározott foglalkozási csoportok törvényes védettsége —— ami Nyugat-Európában el- bocsátási tilalmakban jut kifejezésre — az Egyesült Allamokban ismeretlen.

Ezen okok miatt már az 1980—as évek elején sem folyósítottak bért vagy bérkompen- zációt a hiányzások felére, beleértve a szabadságnapok egynegyedét és a betegség miatti távollét háromötödétűi Bizonyára ez is szerepet játszott abban, hogy a hiányzási ráta 1985-re tovább (2,6 százalékra) csökkent.5

A munkaidő-kiesések aránya valamennyi iparilag fejlett ország közül Japánban a leg- alacsonyabb: átlagosan évi 4,4 munkanap. Ez két tipikus japán jelenségre vezethető vissza:

—— a japán munkavállalók csoporttudatára, azaz arra a mentalitásra, amelynek értelmében a legtöbb japán dolgozó teljes mértékben azonosul ,,saját" vállalatával, és igyekszik elkerülni, hogy kárt okozzon annak munkából való távollétével; '

-— a gazdasági struktúra sajátosan dualista jellegére, amely egyik oldalon a piacot uraló, tőke- erős nagyvállalatok létében fejeződik ki (ahol a japán munkavállalók körülbelül egyharmadát fog—

lalkoztatják, viszonylag magas bérek és teljes körű szociális juttatások ellenében), a másik oldalon pedig a munkavállalók többségét alkalmazó kis- és középvállalatok sorában, amelyeknek a tech—

nikai felszereltsége és pénzügyi stabilitása gyenge, s ahol a dolgozóknak meg kell elégedniük az alacsony bérekkel és a szerény szociális juttatásokkal.

A japán dolgozók betegség esetén is többnyire fizetett szabadságukat veszik igénybe, és

— a munkavállalók egynegyede a űzetett szabadságnapokból 90 százaléknál nem használ fel többet,

— további egynegyede ennek csak mintegy 50—90 százalékára,

* Lásd: Bosch, G,: Wettlauf rund um die Uhr? Dietz Verlag. Bonn. 1989. 88 old.

' Lásd: Leon, C. B.: Employed but not at work. A review of unpaid absences. Monthly Labour Revieew. 1981. évi ll. sz. 114—117. old.

' Klein, B. W.: Missed work and lost hours. Monthly Labour Review. 1986. évi 11. sz. 53—58. old.

A MUNKAIDÖ—KIHASZNÁLÁS 66 9

— 15 százalék pedig 30-50 százalékára tart igényt,

-— 35 százalékuk még a szabadságnapok egyharmadával sem él!;

A munkaidő—kiesések nagyságának meghatározó tényezője a betegállományban töl—

tött idő. Ez az összes hiányzás 85 százalékát tette ki Hollandiában, 80 százalékát a Német Szövetségi Köztársaságban, háromnegyedét Franciaországban, Olaszországban és Svédor—

szágban, továbbá 66, illetve 51 százalékát az Egyesült Államokban és Japánban. Magyar- országon az egész napos munkaidő-kiesések négyötöde ugyancsak betegség miatt követke- zik be. Annak ellenére, hogy a nemzetközi tapasztalatok szerint a betegség miatti távollét sem minősíthető egyértelműen ,,objektiv" hiányzási oknak, a magyar adatok meglepő moz- dulatlanságról tanúskodnak. Mind 1980-ban, mind pedig 1985-ben a teljesíthető munkaidő 8,95 százaléka ment veszendőbe hiányzások miatt, mégpedig mindkét alkalommal 80 szá- zalékos arányban betegség következtében. (Meg kell jegyezni, hogy munkanapban számolva a betegség miatti hiányzás egynapos csökkenést mutat — 1980—ban 18,3, 1985-ben pedig l7,2 átlagos munkanap volt egy ipari munkásra vetítve —, csakhogy időközben az ötnapos mun—

kahét bevezetése miatt mérséklődött a ledolgozandó munkanapok száma is.)

Az egész napos hiányzások egytizede a munkáltató által fizetett távollét, amelynek en—

gedélyezését általában munkajogi szabályok írják elő. Ide tartoznak az állampolgári kötele- zettségek, egyes társadalmi tevékenységek, szakmai továbbképzés és más, hasonló okokból bekövetkező hiányzás. Végül az egész napos hiányzások további egytizedének nagyobb ré—

szét a munkáltatók engedélyezik, de nem fizetnek munkabért a távollét idejére. Ezek több—

sége családi vagy más magánjellegű ok miatt következik be. A nem üzetett távollét kisebb része ,,igazolatlan hiányzás", amikor tehát a dolgozók elfogadható indok nélkül maradnak távol a munkahelyüktől.

Amíg az iparilag fejlett piacgazdaságokban a kötelező munkaidőnek az egész napos hiányzáson felüli része minden bizonnyal racionálisan hasznosul, a kelet-európai országok—

ban ezt még további —— az egész napos hiányzások másfél—kétszeresét kitevő —— veszteségek ter- helik. Ennek arányát szakirodalmi források egybehangzóan a teljesítendő munkaidő 15—20 százalékára becsülik. E kieső munkaidőnek mintegy fele abból ered, hogy a dolgozók egy része munkanap közben hiányzik; elkésik a munkából, illetve hamarabb hagyja azt abba, vagy munkanap közben távozik el rövidebb-hosszabb időre. Az egész naposhoz hasonlóan a törtnapi hiányzás egy része is ,,hivatalos" távollétnek minősül (bírósági tárgyalás, rendőrségi idézés stb.), más része pedig magánjellegű okok miatt következik be. Ezt a munkaidő-veszte- séget azonban a statisztika csak alkalmanként, reprezentatív felmérések keretében re- gisztrálja.

Még kevésbé követhető nyomon a másik veszteségforrás: az, amikor papiron ugyan je—

lenlevőknek könyvelik el a dolgozókat, és azok a munkahelyükön is tartózkodnak, csak ép- pen nem dolgoznak. Ennek a — műszakon belüli — veszteségidőnek a nagyobb hányada technikai-szervezési okok miatt következik be. Szovjet kutatók szerint ennek egyharmada a felületes javítás és karbantartás miatti gépleállásokra, valamint a gépek és berendezések elhasználódására vezethető vissza, a többi pedig a rossz anyag— és eszközellátással, a munka- és termelésszervezés, valamint az irányítás gyenge színvonalával, valamint az egyes termelési láncszemek munkájának az ütemtelenségével magyarázható.7

Ezt támasztják alá a magyar tapasztalatok is. Ezek szerint ,,. . . a közvetlen termelő—

munkásoknál a munkaidő-veszteség nagyobb részét a kooperáció, valamint az üzem- és munkaszervezés fogyatékosságai (anyag—, szerszám—, rendeléshiány stb.) okozzák. A kiszol- gáló személyzetnél és különösképpen a nem fizikai dolgozóknál azonban a munkaidő-vesz- teségben nagyobb szerepe van a dolgozók hibájából előálló munkaidő—kiesésnek. Ez azzal is

' Fujimoto, T.: Today's working time problem in Japan. Journal Science ofLabour. 1988. évi 3. sz. 23—33. old.

" Kalugina. I.: Anatomija rabocsevo vremeni. EKO. 1984. évi 5. sz. 26—33. old.

6 70 DR. FREY MÁRIA

összefügg, hogy a vezetés és irányítás gyengesége — különösképpen a munkakövetelmények hiánya — e területeken az átlagosnál több lehetőséget ad arra, hogy a dolgozók munkaidejük egy részét ne munkával töltsék el)"; A Csehszlovákiában végzett kutatások rávilágítanak arra, hogy a munkások közül sem mindenki és főleg nem azonos mértékben engedheti meg magá- nak, hogy saját elhatározásából ne dolgozzon a munkaidő alatt. Az 1986. évi felmérés tanú- sága szerint itt a napi munkaidő — 15 perces ebédidővel csökkentett —— 415 percéből átlagosan 93 percet (18,8%) töltenek el munka nélkül az ipari munkások. A munkaidő-veszteségek azonban a termelésszervezés típusától függően nagyon különbözők. Amíg ugyanis a munka ritmusát szigorúan meghatározó futószalag mellett csak 33 percnyi lehetőségük van a mun—

kásoknak arra, hogy ne dolgozzanak, a kis szériás termelésben ez 51, az egyedi termékegy- ségek gyártásánál 93, a javítás-karbantartás területén pedig 112 percet tesz ki. Ehhez a vesz- teséghez átlagosan fele—fele arányban járulnak hozzá a személyes jellegű, valamint a tech- nikai-szervezési okok. Ezen belül azonban annál nagyobb a személyes indítékok szerepe, minél nagyobb önállósággal rendelkeznek az egyének munkájuk ritmusának a meghatá- rozásábanf'

A tényleges munkaidő—teljesítmények a túlórákkal bővíthetők. Mint a 7. tábla mutatja, alkalmazása ismét egyre gyakoribb a nyolcvanas évek eleje óta. Ennek okai: a javuló kon- junkturális viszonyok és az egyes szakmákban, foglalkozásokban fellépő munkaerőhiány.

Következésképpen a túlóra-teljesítmények nagyon egyenlőtlenül oszlanak el a munkások között. Elsősorban a bányászatban, a gépiparban, az építőiparban és a közlekedésben dol- gozó férfiak túlóráznak. Erőteljes szegmentációs tendencia — ennek megfelelően kiemelt bé—

rezés -— érvényesül egy szűk csoport rendszeres túlóráztatására. Különösen az Egyesült Ki—

rályságban figyelhető meg, ahol a munkásférhak egyharmadának—ötödének a keresetét 25 százalékban a túlórapótlék teszi ki.

7. tábla

A túlórák alakulása

Atúlórák az

Ország 1975. ! 1980. ] 1981. ] 1582. ) 1983. I 1984. ! 1985.

évben, a ledolgozott munkaidő százalékában

Egyesült Államok3 ... 6,6 7,1 7,0 5,9 7,5 8,4 8,1 Egyesült Királyságb ... 9,3 9,4 7,4 7,9 7,7 8,4 8,8

Japánc ... 6,2 7,7 7,7 7,5 7,7 8,1 8,4

Lengyelország ... 4,2 4,1 4,4 6,2 6,7 7,4 8,3 Magyarorszúgól ... 3,0 3,0 3,1 3,9 3,8 3,2 3,7 Német Szövetségi Köztársaság ... 4,7 4,8 4,1 3,7 3,7 3,7 3,9 Norvégiae ... 3,0 [ 2,8 3,1 3,1 3,2 . 3,8 4,2 Olaszország ... 2,8 3,2 3,0 2,8 3,0 3,4 3,7 Svédország ... 2,4 2,4 1,9 2,2 2,4 2,9 3,0 Uj-Zéland ... 6,8 4,7 4,9 5,2 5 6 6 6_{_}. 6,6

a) Ipar-ra vonatkozó adatok.

b) Csak a teljes munkaidőben foglalkoztatott férfiakra vonatkozó adatok.

0) Fizikai dolgozók adatai.

d) Ipari munkások adatai.

e) A bányászatban és az iparban foglalkoztatott férfiakra vonatkozó adatok.

Forrás: Working time issues in industrialized countries. ILO. Geneva. 1988. 16. old.

Több országban jogi eszközökkel próbálják korlátozni a túlórák igénybevételét és ezzel megakadályozni, hogy a munkavállalók szűk csoportja túlmunkához, illetve többletjövede—

' Tímár János: Idő és munkaidő. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1988. 124 old.

' Horalek, J.: Munkaidő-kihasználás Csehszlovákiában. (Kézirat.) A szerző a pozsonyi Társadalomfejlődési és Mun- kaüayi Kutatóintézet munkatársa.

A MUNKAIDÓ-KIHASZNÁLÁS 67 1

lemhez jusson, miközben mások munkanélkülivé válnak, és teljesen kiszorulnak a munka világából.")

Magyarországon 1967-ig ugyancsak jogszabály rögzítette a túlórák éves maximumát (96 óra), de ezt az új gazdasági mechanizmus bevezetésekor feloldották, és szabályainak meg- határozását vállalati hatáskörbe utalták. Ez a változás nem idézett elő növekedést a — leg—

alábbis nem a statisztikailag kimutatott — ,,fizetett túlórák" számában. A túlmunkának azon- ban nem mindegyik fajtáját díjazzák. Egy részüket a dolgozók szabadon ,,lecsúsztathatják", vagyis egy későbbi időpontban szabadidőként vehetik igénybe. Ez a ,,csúsztatás" azonban nem a formalizált Hexibilis munkaidőrendszerek keretében történik, hanem a vezetők és a beosztottak közötti közvetlen és informális megegyezés alapján. így ez az idő nem is szerepel a ,,túlórák" között. A túlórázás sajátos formája alakult ki a kereskedelemben, a vendéglátás—

ban és a közlekedésben, ahol a rendszeresen előforduló túlmunkákat a vállalat nem túl- óraként fizeti ki, hanem fix havi ,,átalányösszeggel" megváltja. A túlóraként kifizetett, tehát regisztrált túlórák és az ,,átalánydíjjal" megváltott túlmunka együtt, évi átlagban és egy főre számítva 1985—ben 85 óra volt. (Lásd a 9. táblát.)

1982-től azonban — amikor a jogszabályok tágra nyitották az utat a különböző kisvál- lalkozások előtt — a ,,túlórázásnak" egy új, sajátos formája alakult ki: a vállalati gazdasági munkaközösségek (vgmk-k) keretében történő túlmunkavállalás. A vgmk-k tagjai által teljesített túlórák összes teljes munkaidős dolgozóra vetített évi átlagos számát 1985—ben 43 órára becsülték. Ezt figyelembe véve, az egy főre jutó túlórák évi átlagos száma 1982 és 1985 között 85—ről 128 órára nőtt. Az iparban és az építőiparban, ahol a vgmk-k különösen elterjedtek, e ,,túlórák" száma jóval magasabb volt, mint a regisztrált. Ily módon arányuk a ledolgozott munkaidő összességéhez viszonyitva ugyancsak emelkedett (7 százalékra), és eléri a sok túlórát alkalmazó fejlett piacgazdaságok szintjét.

8. tábla

Az éves munkaidő és alakító tényezői

Magyarországon és a Német Szövetségi Köztársaságban, 1985-ben

Tényező Nixisítgrzságggfgi Magyarország"

Munkarend szerint teljesíthető munkanapok ... 248,3 253,6 Egy foglalkoztatottra eső évi átlagos tizetett szabadságnapok — 30,l — 21,1 Evi munkanapok száma ... 218,2 232,5 Egy foglalkoztatott által ledolgozott átlagos éves munkaórák 1745,6 1860,0 Egy főre vetített egész napos hiányzások (betegség és egyéb

ok miatt, évi átlagos munkaórában) ... — 84,0 —— l70,4 Egy főrejutó évi átlagos túlórák ... 4— 66,5 —t— 56,0***

Egy foglalkoztatottra jutó évi átlagos telj esített munkaóra . l728,l 1745 ,6

* Lásd a Mitteilungen aus det Arbeitsmarkt- und Berufsforschung 1987. 3. sz. 284. old.

** Az ipari ágazatban.

*** A vgmk—kban teljesített túlmunka nélkül.

Ha az adatok azt nem is teszik lehetővé, hogy a teljesíthető és a ténylegesen ledolgozott munkaidő alakulását széles körű nemzetközi összehasonlítás keretében értékeljük, arra mó- dot nyújtanak, hogy Magyarország és a Német Szövetségi Köztársaság példáján mutassuk be a köztük levő eltéréseket.

" Napi korlátozást alkalmaznak például a Német Szövetségi Köztársaságban, Ausztriában, Belgiumban stb., aminek a maximuma két óra. Heti korlátozás érvényesül például Norvégiában (10 óra), Finnországban (20 óra), Hollandiában (12 óra) stb. Havi korlát van érvényben például írországban (36 óra); éves Spanyolországban (80 óra), Franciaországban (130 óra), Portugáliában (160 óra) stb.

9.tábla Aszocialistaszektorbanteljesmunkaidőbenfoglalkoztatottakegyfőrejutóéviteljesítettmunkaóráínak, túlóráinakéstúlmunkábanledolgozottmunkaóráínakszámaMagyarországon,1967—1985 Az1967.]Az1974.]Az1930.]Az1985. évbenteljesített ebből:ebből:ebből:ebből:ebből: '-'évaéves' évestulórákévestulórákévatulórákmI_túlórákmunka—tulórák müks—mgrnákka-mgrrákka—órák§yaórákaránya !számaszáma arányazámaarányazáma,arányaszáma(száza-száma(száza-

" á m a s z á m a ( s z á z a - ** s z á m a ( s z á z a - ** s m ( s z á z a - l é k ) l é k )

] v g m k — k n é l k ü l v g m k — k a l

Ágazat 2132]30]1930]45]221936492 2215322003472219924321740451806111 23127421341105,0213523411,20182321,2042256l, 517 162 9

1141743563071 1412356 3132032 2247723,120381082065152,319421558,019501638,4 1122129 164868 I694669

Ipar1822135

É p í t ő i p a r

.(xf

Ox 'W

Forrás:TimárJános:Időésmunkaidő.KözgazdaságiésJogiKönyvkiadó.Budapest.1988.140.old.

672

A MUNKAIDÓ-KIHASZNÁLÁS 673

A 8. tábla adataiból határozottan kiderül, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban a munkavállalóknak átlagosan mintegy három héttel kevesebbet kell dolgozniuk, mint Magyarországon, egyfelől azért, mert több a fizetett ünnepük, másfelől pedig egyharmaddal hosszabb az éves szabadságuk. Ennek ellenére a ténylegesen teljesített munkaidő majdnem azonos a két országban, mert Magyarországon a hiányzás kétszerese a német szövetségi köztársaságbelinek, és kevesebb a regisztrált munkaórák száma is.

(A tanulmány II,, befejező részét a Statisztikai Szemle következő száma közli.)