Munkaidő – Életmód

MUNKAIDÓ -- ELETMÓD

DR. HARCSA ISTVÁN

Az életmód társadalmi és gazdasági meghatározottságait kutató szakemberek túlnyomórészt egyetértenek abban, hogy a 80-as években a miként élünk kérdésre adott válasz egyre inkább függ a miből élünk kérdésre adható választól. Az is világossá vált. hogy e kérdések nemcsak a jelenre. hanem a jövőre is vonatkoznak.

Jelenleg ugyanis életünk minden területe annak van alárendelve, hogy miként stabilizálódik a gazdaság helyzete, teljesül—e a támsadalmi—gazdasági kibontako-

zási program.

A jövő vallomása csak a jelen viszonyainak alapos ismeretére támaszkodhat. és

e megismeréshez a statisztikai adatok számottevő adalékot szolgáltathatnak. Az

életmód és a gazdasági viszonyok összefüggéseinek vizsgálatához igen alkalmas- nak bizonyult a Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi -— 1986—1987. évi —iidő-

mérleg—életmód1 felvétele. _

A nap 24 óráját rögzítő időmérlegadatok a mindennapi élet erősen társa- dalmi meghatározottságú mozzanatain keresztül adnak átfogó képet az életmód—

ról.

Azt is meg kell említeni. hogy az időmérlegad-atokat más forrásból származó adatokkal kiegészítve képet kaphatunk az időgazdálkodás hátterében levő folya-

matokról, az időgazdálkodás hatékonyságáról, amelyek ily módon lehetővé teszik bizonyos gazdasági és társadalmi folyamatok jobb megértését. Ezért célszerűnek

láttuk az időmérlegadatokat e folyamatok és jelenségek szélesebb értelmezési

keretébe beágyazva bemutatni.

A tanulmány nem tekinthető a hagyományos éntelemben vett időménleg- elemzésnek. Az egyes jelenségek vizsgálatakor y— az adatfeldolgozás jelenlegi szakaszában — csak a legáltalánosabb jellemzők megragadására lehetett vállal—

kozni. mert az ún. előzetes adatok csak egy részidőszakra vonatkoznak. ezek az adatok azonban a főbb metszetekben viszonylag jó! reprezentálják az éves idő—

felhasználást.

Ez az elemzés csak a munkaidő és az életmód összefüggéseit vizsgálja. A min-

dennapi élet mólslllk fontos területéről, a szabadidő felhasználásáról egy másik

elemzés tájékoztat.

1 A Központi Statisztikai Hivatal -- a korábbi. 1963. és 1976—1977. évi adatfelvételeket követően -—

1986—1987—ben újabb időmérleg—életmód felvételsorozatot végzett, A felvétel mintáíúba bekerült a 15—79 éves népesség 1.3 ezreléke (mintegy 10 600 fő), akiknek a napi 24 órás tevékenységéről négy alkalommal készítettek ídőmérlegnaplót. Az időmérleg-felvétel keretében adatokat gyűjtöttünk az életkörülményeket és életmódot meghatározó főbb jellemzőkről is. A felvétel előzetes eredményeit, valamint ennek módszertani leírását részletesen tartalmazza az ldőmérleg, 1977 és 1986 tavasza c. kiadvány. Az adatfelvételi munkákat Falussy Béla vezette. közreműködött Farkas János, Fazekas Csongor, Vaida Ágnes, Zelenay Anna és a szerző.

A számítógépes munkákat Fazekas Gyula és Kisdl lános végezték.

504 DR. HARCSA ISTVÁN A MUNKAIDÖ

Az időimérlegatelvétel egyik—legfőbb célja az volt, hogy képet adjon a nem- zeti zmuinllaaiídőiailalpról.

Felmerült ugyanis :az a kérdés, hogy csökken a nemzeti munikaidőaslap, és ebből adódóan romlik a gazdaság jövedelemteremtő képessége. A megállapi- tás gyakorta azon alapszik, hogy a nemzeti munkaidőalapot leszűkítve értelmezik.

és csak a szocialista szektorban főmunkaidőben teljesített időalapot számítják ide. A szocialista szektor munkaidőalapjának csökkenését — a munkaidő-csökken—

téselk mellett —— esetenként a második gazdaság növekvő ténhódításával hozzák összefüggésbe. Kimondva vagy kimondatlanul e mögött az a feltételezés húzódik

meg. hogy a második gazdaság az első gazdaság rovására terjeszkedik (legalább—

is a munkaidőalap oldaláról nézire).

A munkaidőalap védelmét szolgáló legutóbbi intézkedések egy része a mun-

kafegyelem javítása révén próbálja a munkaidőalap hatékonyságát javítani. Ez az

önmagában helyes törekvés is azt sugallja, hogy a munkafegyelmi problémákon

túl gondot okoz a ledolgozott munkaidő csökkenése. Következésképpen, ha többet dolgozunk, akkor javul a gazdaság helyzete. (A kérdés természetesen ennél sokkal

bonyolultabb.)

Végül az utóbbi időben egyre többször találkozhatunk azzal a nézettel, hogy .,többet fogyasztottunk. mint amennyit megtermeltünk", tehát ,.túlelosztás" tör—

tént.2 Vajon a munkaidő alakulására, valamint más forrásokból származó ada- tokra támaszkodva. miként kell értelmezni ezt az állítást?

E kérdések tisztázásához célszerű megvizsgálni, hogyan alakult az utóbbi idő—

szakban a kereső, termelő munkára fordított nemzeti munkaidőalap. Erről a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal időmérleg-vizsgálata viszonylag jó közelitésű adatokat

"Szolgálctat, amelyek megfelelő mérlegeléssel egybevethetőik más forrásaikból szár—

mazó adatokkal is.

A kereső, termelő munkára fordított idő, illetve annak egy része összehason-

líthotó a teljes körű munkaügyi statisztikai adatokkal.3 Az összehasonlítást a követ—

kező főbb tevékenységcsoportok esetében lehet megtenni:

-— az aktív keresők főfogl-alkozásként végzett tevékenysége,

— az aktív keresők jövedelemkiegészítő nem mezőgazdasági munkája (ipari, szolgál-

tató. szellemi különmunka). '

k— valamint az inaktív keresők és eltartottak jövedelemkiegészítő nem mezőgazdasági mun aja.

Az összehasonlíthatóság biztosítása céljából az időmérlegadatokat is a mun-

kaügyi statisztikában használatos csoportosítás szerint dolgoztuk fel. Az így cso- portosított adatokból kiderül. hogy a megfelelő tevékenységcsoportokban csupán

kisebb különbségek vannak a kétféle forrásból számított adatok között. (E különb—

ségek részben azzal magyarázhatók, hogy az időmérlegben csak a tavaszi adatok szerepelnek. részben azzal, hogy az időmérleg—felvétel mintájában —- főleg az 1977.

éviben - a nők aránya meghaladja a tényleges értéket. Bizonyos eltérést az is okozhat. hogy a kétféle számítás nem azonos évre vonatkozik.)

Mindkét számítás azt tükrözi, hogy az aktív keresők főfoglalkozású munka-

ideje jelentősen csökkent az utóbbi évtizedben. Ebben a csökkenésben - () hiva—

talos munkaidő-csökkentések mellett — jelentős szerepe volt annak. hogy időköz-

? E nézetet többnyire tervezési és pénzügyi szakemberek hangoztatják.

3 Az erre vonatkozó számításokat Baranyai István, a Központi Statisztikai Hivatal ny. osztályvezetője végezte el. Az időmérleg negyedéves adataiból felszorzás után kaptuk meg az éves adatokat.

MUNKAIDÖ _ ELETMÓD 505

ben mintegy 200000 fővel (3.8 százalékkal) csökkent az aktív keresők száma.

Ugyanakkor az is megfigyelhető. hogy ezen időszak alatt körülbelül háromszoro-

sára növekedett az aktív keresőknek a különböző ipari, szolgáltató és szellemi jö—

vedelemkiegészitő (második gazdaságbeli) tevékenységekre fordított ideje.

Az eddig vizsgált tevékenységfajták mellett azonban jelentős időmennyiséget

tesz ki a munkaügyi statisztikában nem vizsgált mezőgazdasági kistermelésre, va-

lamint a házilagos építkezésre és lakáskarbantartásra fordított idő. Ezek a tevé- kenységek is a kereső, termelő munka részét képezik, ezért a társadalmi munka—

időalapba való beszámításuk feltétlenül indokolt. Arra azonban, hogy mekkora

ez a rész, csak az időmérleg-felvételek adhatnak választ.

A társadalmi munkaidőalap ily módon való számítása nyomán joggal vetőd- het fel a fogalom közgazdasági tartallmáinak egyértelműségével szembeni kétely, te- kintve, hogy bizonyos esetekben összevontan tartalmazza a jövedelemszerző-és a jö- vedelemmegttiailaaríltó tevékenységeket. Bármennyire jogos is ez a kétely, a felvétel

adatai nem teszik lehetővé ezt a megkülönböztetést. (Bár e megkülönböztetésre a felvétel során kísérletet tettünk, és a részletes adatfeldolgozás esetleg közelebb

visz majd bennüsnlket e kérdés feltárásához.) Ez a probléma elsősorban a mező—

gazdasági histermaelésnwéil merül fel, itt ugyanis nem lehet egzaktan különválasz—

tani a jövedelemszerző és a jövedelemmegtakarító munkákat, legfeljebb jól meg- alapozott becsléseket végezhetünk.

A társadalmi munkaidőalap definiálásakor az volt az elsődleges szempontom, hogy valamely tevékenység kereső. termelő (vagy szolgáltató) jellegű-e, vagy sem.

Tehát nem azt tartottam szem előtt, hogy azzal az illető személy jövedelmet szerez.

vagy megtakarít. A mezőgazdasági kistermelés ebben a megközelítésben egyér—

telműen termelő jellegű. Ugyanígy termelő jellegű tevékenységnek tekintettem (!

házilagos építkezést és lakáskarbantartást, mert azok is új érték létrehozására, illetve a meglevő építmények állagának a fenntartására irányulnak. Meg kell em—

líteni azonban azt. hogy a mezőgazdasági kistermelésben eltöltött időt a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal tízévenként részletesen vizsgálja. Az adatgyűjtésre azon- ban csak a felvétel szempontjai alapján gazdaságnak minősülő háztartásokban kerül sor. Az időmérleg—felvételben viszont a gazdaság méretére vonatkozóan nem adtuk meg az alsó határt, igy az adatok azon háztartások mezőgazdasági kis—

termelési tevékenységét is tükrözik, amelyek méretük miatt kimaradtak a mező- gazdasági kisüzemi felvételből.

Ugyanígy azt is meg kell említeni, hogy az építési statisztika keretén belül (:

házilagos építkezésekre vonatkozóan is gyűjtenek adatokat. Ezek az adatok azon- ban' szűkebb körűek. mint az időmérleg-felvételben szereplő adatok, mivel nem tartalmazzák a lakáskarbantartásra vonatkozó időráfordítást.

Más oldalról ide kellett volna sorolni a különböző háztartási gépek, beren- dezések. autó stb. javítására fordított időt is, az adatfeldolgozás jelenlegi szaka- szában azonban erre még nem volt lehetőség (Egyébként ennek volumene jelen-

tősen elmarad a házilagos építkezéstől és lakáskarbantartástól.) Ilyen értelemben a jelenlegi számítás módja nem lehetett konzekvens. Végül azt is le kell szögez- nünk, hogy az ilyen típusú számítások meglehetősen nyitottak. Különböző megfon—

tolásokból. például háztartás—gazdaságtani szempontból kiindulva a hagyományos háztartási munkákra fordított idővel és még más tevékenységelemekkel is bővít- hető az így számított társadalmi munkaidőalap, ahogy erre a Tímár János által végzett számítások igen jó példát mutattak.4

4 Tímár lános: Idő és munkaidő. Közgazdasági Szemle, 1985. évi 11. sz. 1299—1313. old.

506 on. HARCSA ISTVÁN

1. tábla

A társadalmi munkaidőalap alakulása

Az

1977. ] 1995. 1974. l im.

Tevékenység évi tavaszi ldőmérlegadatok évi """ körü munkaügyi adatok'

alapján számított ledolgozott munkaórák szóma (millió óra)

Aktív keresők főfoglalkozás—

ként végzett munkája . . 9281,1 8504,1 97782 87725

. Aktív keresők jövedelemkiegé- . _

szltő tevékenysége (nem . _

mezőgazdasági) . . . . 82.8 2643 108.4 301.6

inaktív keresők és eltartottak jövedelemkiegészítő tevé-

kenysége (nem mezőgazda- ;

— sági) . . . .. . . . 620.6 527,9 371.3 "6.5

Mezőgazdasági kistermelés . 2754,3 34093 -— -

Ebből:

aktív keresők . . . 1 737,5 1 896,6 -- -—

inaktív keresők . . . 632,0 1 137.0 —- —-

eltartottak . . . 3843 375.7 —- —

Hózilagos építkezés, lakás—

karbantartás. . . 321,6 471.5 - —

Ebből:

aktív keresők . . . 2669 374.7 - —

inaktív keresők . . . 33,7 79,6 - .—

eltartottak . . . 21.0 17,2 - —

Összesen 13 MW! 13 177,1

- --

' A munkaügyi adatokban nem szerepel a mezőgazdasági őnállők munkaideje.

A teljes társadalmi munkaidőalap alakulását bemutató adatok azt tükrözik.

hogy a kereső és termelő munkák széles körét tekintve ez az időalap nem csök—

kent. sőt kismértékben még növekedett is. Ez a tény azért figyelemre méltó. mert

— mint említettük — ezen időalap teljesítésében a korábbinál 200000 fővel keve- sebb aktív kereső vett részt. Az érintett népesség kereső. termelő munkával való leterheltsége tehát relatíve és abszolút értelemben is növekedett. Következéskép—

pen a 80-05 évek második felében a magyar társadalom tagjai több időt töltenek

m'u nkával, mint konábban._

Más kérdés az. hogy ezt a munkával töltött többletidőt milyen típusú mwnlkúma lord—itatták. továbbá, hogy a tánsadalmi .munkaidőalap első és második gazdaság közötti átcsopontosítása milyen hatékonyságot jelent makrogazdasági és mikro-

(csailácli) szinten.

A munkaidőalap belső átcsaportosítását elemezve fontos kiemelni. hogy az aktív keresők — zömében férfiak — második gazdaságban való intenzívebb részvé-

tele alapvetően nem csak az első gazdaságbeli időala'p rovására történt. Az aktív kereső f*énfiak főmu—nfkalhelyen töltött ideje ugyanis — az adott napon munlkárt vég—

zőlkne (számítva -— az előző felvételhez képest 14 perccel csökkent. (Ez at:-sökke- nés jelentős részben tehát az aktív keresők vlétszá'mcsölldkenése mulatt következett

be.)

MUNKAlDÖ — ÉLETMÓD 507

A munkaidőalap belső átcsoportosításából fakadó jövedelemösszetétel-válto- zásról közvetlen mérőszámok csak elvétve vannak. illetve ezek részlegesek, ezért helyettük közvetett mutatókat kell használni. Ebből a szempontból támpontul szol—

gál az, hogy az összes munkajövedelmen belül a szocialista szektorban dolgozók nettó keresetéből származó jövedelem 1976 és 1986 között 72 százalékról 63 szó- zalélkra csökkent. Igaz. hogy ezen időszak alatt a szélesebb értelmezésű munka—idő—

alapon belül 71.1 százalékról ó4,5 százalékra csökkent a főtoglalkoza'sban eltöltött munkaidő aránya. Tehát amilyen mértékben csökkent a főtoglalkozásban eltöltött murntkalidő, olyan mértékben csökkent az összes munlkajöv—edelmen belül a főfoglal—

kozálsból származó jövedelem. Továbbá az is tény, hogy 1986-ban a reál-

bérek színvonala csakUm'ini—máiliis mértékben haladta meg az 1976. évit. és ezt meg- előzően. 1983 és 1985 között még az 1976. évi szintet sem érte el.'5 Ez egyúttal azt is jelentette, hogy (: stagnáló reálbér nem tette lehetővé a kialakult fogyasz- tási színvonal finanszírozását.

Az utóbbi évtizedben ugyanis a ffogyasztás egészén belül nagymértékben meg-

növekedett a különböző tartós fogyasztási javak (autó, televízió, különböző ház—

tartási gépek stb.) aránya, de ugyanígy a szabadidős utazások gyakorisága is.

Ezek fenntartása — beleértve a karbantartást és az esedékes cserét is - az idő-

köZbe'n bekövetkező áremelkedések miatt csak növekvő jövedelmekből biztosít- ható. Ilyen körülmények között az adott fogyasztási szerkezet fenntartása mindig jövedelemnövelő magatartásra ösztönöz.

Súlyosbította (: helyzetet az a körülmény. hogy a lakáshoz jutás feltételei idő- közben jelentősen romlott—ak. Ebben részben az is szerepet játszott. hogy a kormány- zati erőfeszítések ellenére erőteljesen csökkent az állami lakásépítés, amely-nek aránya a 70—es évek elején még 40 százalék, körüli volt, 1986-ban viszont már csak

11 százalék. A lakásra várakozőlcnark tehát egyre nagyobb méntékben kellett sa-

ját erejükre tÓmG'SZkOdtn*l0'k. A magánerőből való építkezés esetén viszont a 80-as

években évente 10 százalékot tett ki az építési költségek emelkedése, ami igen

nagy anyagi megterhelés volt annak a közel 600 000 családnak. amelyek az utóbbi évtizedben építették lakásukat.

A gondokat tehát részben az okozta. hogy ugrásszerűen megnőtt a reálbérek és a lakásépítési költségek közötti olló. Ennek következtében tetemes deficit kelet- kezett a családok költségvetésében, amelyet valamilyen forrásból ki kellett egyen- líteni. Mivel a lakáshoz jutás költségeit a munkabérek eleve nem tartalmazzák.

ezért a család-oknak más módon kellett azokat előteremteniük. Ebbe a rendszerbe

tehát kimondatlanul ugyan, de be van kalkulálva a főmunkaidőn kivüli alternatív

jövedelemforrások léte. illetve az ennek megszerzésére való ösztönzés.

Az időmérlegadatok tényszerűen is rögzítik ezt a helyzetet, miután kimutatják, hogy a főmunkaidő utáni jövedelemkiegészítő tevékenység nagymértékben meg—

növekedett.

A MEGÉLHETÉSI STRATÉGlÁK VÁLTOZÁSA!

Az eddigiekben elsősorban a makroszintű összefüggéseket mutattam be. a to—

vábbiakban azt követjük nyomon, hogy a makroszinten bekövetkezett változások hogyan hatottak az egyes társadalmi csoportok. illetve a háztartások időgazdál- kodósára. továbbá, hogy milyen változások következtek be a megélhetési straté—

giában. a családok életvitelében és szükségleteiben. Ezeket röviden a következők-

ben lehet összefoglalni.

5 Lásd: Statisztikai évkönyv._1986. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1987. 16—17. old.

508 DR. HARCSA lSTVÁN

1. A hatvanas évek vége, a hetvenes évek eleje óta kialakult társadalmi—gazdasági környezetben ismét értelmet kapott a régi keletű mondás: az idő pénz. Az újfajta társa- dalmi—gazdasági környezetben ugyanis újfajta életcélok fogalmazódtak meg. Az életcélak között nagy szerepet kapott a háztartások modernizálása, amelyhez bővülő anyagi forrá—

sokra volt szükség. Mivel a magyar gazdaság jövedelemtermelő képessége már ebben az időben is elmaradt a kivánatastól. ez a külső kényszer az emberek idejét egyre 'm- kább a ..pénzteremtés" szolgálatába állította. Az egyének időgazdálkodása szempontjából ez a pénzteremtési szándék növekvő időt használt fel. Ez volt az a korszak, amikor a meg- élhetés kényszerét egyre inkább a jövedelemszerzés kényszere váltotta fel.

A társadalom tagjainak többsége számára azonban az életfeltételek bővített újrater- melése került előtérbe, és az ehhez szükséges többletjövede—lmek előteremtése vált elsőd- leges céllá. (Az életminőség alakulása szempontjából nem mellékes az a körülmény, hogy ez az egyéni megoldások felkutatására alapozott életvitel egyúttal alapot teremtett bizonyos

fokú individualizálódási tendenciák lelerősödéséhez.)

2, Mindemellett a hatvanas—hetvenes évek fordulójára váltak egyre inkább nyilván- valóvá a korábbi években zajló erőteljesebb társadalmi mobilitás hatásai, közöttük a ha—

gyamányos nagy családok szétszóródása, valamint a szabadidő eltöltésének hagyományos falusi, illetve városi szokásai jelentős részének eltűnése, kiiirüle'se.6 Ily módon az egyének és a családok életében felgyűlt egy olyan ,,üres" időmennyiség, amely lehetőséget adott

másfajta életcélok megvalósításához.

3. Végül nem lenne teljes a kép, ha nem tennék említést arról, amit történelmi előkép formájában a paraszti rétegek hagyományos munkacentrikus életformája jelentett a ma élő nemzedékek számára. Ez a továbbélő életmódminta jelenleg is erősen ható tényezőnek bizo- nyul.

A családon belüli munkamegosztás alakulása, hagyományos elemeinek lelerősödése

A visszatekintő adatok arra engednek következtetni, hogy a hetvenes évek kö—

zepe óta igen jelentős változások következtek be az egyik legősibb munkamegosz—

tási kereten, a családon belül. A változások arra utalnak, hogy megtorpanás kö- vetkezett be a kereső munkára fordított idő nemek szerinti különbségének alaku-

lósában. sőt az e téren mutatkozó tendenciák bizonyos fokú ..vilsszalloalnyaradást"

jeleznek.

A munkamegosztás nemek közötti hagyományos különbségeit vizsgálva meg- állapítható, hogy a szűkebb értelemben vett kereső. termelő munka korábban dön- tően a háztartást .,eltartó" férfiak feladata volt. Az ötvenes évektől kezdődően azonban a női foglalkoztatás rohamos bővülése következtében jelentősen enyhült a nemek közötti munkamegosztás feszes különbsége. Ezt a folyamatot nyomon le-

hetett követni a hatvanas évek elején (1963-ban), illetve a hetvenes évek közepén

végzett időmérleg-vizsgálatok alapján is. amelyekből kiderült. hogy a kereső és termelő munkára fordított idő nagyságában közeledés mutatkozott a férfiak és a

nők között.7

Az utóbbi évtizedben a női foglalkoztatás bővülésének már csak szerény for-

rása maradt. Sajátos vonás azonban, hogy e szerény mértékű bővülés ellenére sem növekedett tovább a 15—69 éves nők kereső munkára fordított ideje. sőt kis-

mértékben még csökkent is.

A nők kereső munkára fordított idejének csökkenésével szemben a férfiak kö-

rében kismértékű növekedés következett be.

5 Elsősorban az ünnepek körüli falusi népszokások. falusi társas közösségi összejövetelek, bálok stb.

kihalására. :: falusi egyletek megszűnésére. a vallási tevékenység háttérbe szarulósóro. a rokonsági kap—

csolatok fellazulására gondolok. E közösségi tevékenységek jelentős részének voltak városi m felelői is.

Ezek mint a közösséget összetartó tevékenységformák jórészt kihaltak, v 7 perifériára szorultak. ermészete' sen e tevékenységformók visszaszorulása már az 504: években elkezd dött, e folyamat azonban a 60—as évek második felére vált teljessé.

7 Andorka Rudolf — Falussy Béla - Harcsa István: ldőmérlog. l—ll. Központi Statisztikai Hivatal. Buda—

pest. 1982. 795 old.

MUNKAJDÓ - emmoo 509 '

2. tábla

A 15—69 éves népesség kereső munkára fordított ideje

A férfiak ; A nők

kereső munkára fordított ideje az

Tevékmység 1977. ! 1986. I 1977. l 1986.

évben egy átlagos tavaszi napon (Pere)

Összes kereső munkára

fordított idő . . . . 347 352 226 220

Ebből:

főloglalkozásként

végzett munkára . 277 241 169 151

jövedelemkiegészítő

szellemi munkára . O 4 0 2

jövedelemkiegészítő nem mezőgazdasá-

gi fizikai munkára. 3 (14 1 6

háztáji, kisegítő gaz- daságban végzett

munkára . . . . 65 90 55 60

alkalmi mezőgazda-

sági munkára . . 2 3 1 1

Ennél azonban sokkal fontosabb az a tendencia. amelyik a férfiak, illetve a nők kereső munkára fordított idejének szerkezetében ment végbe. Az eltérő dina—

mikájú fejlődés alapvetően a jövedelemkiegészítő tevékenységekre fordított időnél

figyelhető meg. A férfiak ezekre a tevékenységekre jelenleg napi átlagban 40 perc—

cel fordítanak többet, mint egy évtizeddel ezelőtt, a nőknél a növekmény 12 percet tesz ki. Ennek alapján arra lehet következtetni, hogy a megélhetés biztosításá-

ban erősödött a családon belül a férfiakra háruló teher. Ezt a folyamatot a nemek

közötti munkamegosztás szemszögéből nézve jelentős ,.visszarendeződésnek" te- kinthetjük, és nem túlzás azt állítani, hogy a családon belül újra erősödnek a ha-

gyományosabb munkamegosztásra utaló jegyek.

A kialakult tendencia hátterében nyilván több összetevő húzódik meg, ezek közül azonban a legjelentősebb tényezőt feltehetően a munkaerőpiaci folyamatok- ban bekövetkezett változások jelentik. A munkaerőpiaci mozgásokat vizsgáló kuta—

tások ugyanis kimutatták. hogy az utóbbi időszakban túlnyomórészt azoknak a szak- macsoportoknak erősödött meg a második gazdaságbeli munkaerőpiaci pozíciója, amelyek férfi szakmának tekinthetők.

Ugyanakkor a nők második gazdaságba való bekapcsolódását korlátozza. hogy a család ellátásával kapcsolatos hagyományos szerep nehezen egyeztethető össze a főmunkaidőn kivüli kereső munka vállalásával.

A férfiak körében gyakoribbá váló jövedelemkiegészítő tevékenység további

mozgatórugóit kutatva ki kell emelni a legnagyobb időtömeget lekötő mezőgazda- sági kistermelést. mivel ennek példáján jól nyomon követhető az a folyamat, amely a második gazdaság jelentőségének lakossági átértékeléséhez vezetett. A 70-es

évek közepéig a mezőgazdasági kistermelésben a férfiak részvétele csak azokban

a családokban vált intenzívebbé. illetve a megélhetési stratégia meghatározó ele-

mévé. amelyekben valamilyen nagyobb családi beruházáshoz (lakáshoz) kellett az anyagiakat megteremteni. Azokban a családokban viszont, ahol nem volt ilyen

510 DR. HARCSA ISTVÁN

volumenű felhalmozási cél, ott az árutermelés másodlagos jelentőségű volt, a kis—

gazdaság munkaterhei is viszonylag egyenletesen oszlottak meg a férfiak és a nők között. Sőt, a több mint egymilliót kitevő falusi ingázók családjában a kisgazdaság

munkaterheit zömében a nők viselték.

A 80—05 évek második felére a jelentősen megváltozott feltételek hatására a férfiak körében számottevően megnövekedett, az aktív kereső nők körében viszont csökkent (a nők más csoportjainál kissé növekedett) a kisgazdaság munkáira for-

ditott idő. Ez alapvetően két tényezőre vezethető vissza. Az egyik a kistermelés

fokozódó gépesítésével, 8 korszerűsítésével van összefüggésben. amelynek hatására számos munka döntően a férfiak feladatává vált. A másik befolyásoló tényező fel- tehetően a kistermelés céljának, szerepének módosulásával magyarázható, azaz a kistermelésből nyert haszon a korábbiaknál nagyobb mértékben szolgál akár köz—

vetlen megélhetési forrásként, akár nagyobb családi beruházások kiegészitő for-

rásaként. A kistermelés szerepe ezáltal jelentősen felértékelődött. így az ezzel kap—

csolatos — egyre inkább vállalkozói keretek között végzett — munka növekvő mér—

tékben vált férfi kötelezettséggé.

A családi életciklus szempontjából kritikus helyzetben levő népességcsoportok Az utóbbi évek kutatásai alapján vált ismertté. hogy a nehezebb gazdasági körülmények közepette bizonyos népességcsoportok anyagi helyzete óhatatlanul romlik. Ebből a szempontból két, életkor-ban eltérő csoport — a fiatal gyermekes családok és a nyugdíjasok - helyzete bizonyos szempontból hasonló, mert a csa—

ládi életciklussal együttjáró sajátosságok következtében igen erőteljes szakadék alakul ki ,.jövedelemtermelő képességük" és tényleges jövedelemszükségletük kö- zött. Romló helyzetükazon is lemérhető, hogy az emlitett csoportok egyre nagyobb mértékben vállalnak jövedelemkiegészítő munkákat anyagi gondjaik enyhítésére.

A fiatal gyermekes családok esetében a lakáshoz jutás költségeinek. valamint a gyermekek eltartási terheinek :: növekedése jelent igen jelentős terhet, a nyug- díjasok esetében pedig a nyugdíjak reálértékének a csökkenése okoz megélhetési

gondokat. Ezeket figyelembe véve nem véletlen. hogy a jövedelemkiegészítő tevé-

kenységek vállalása -- a végzett munka típusától függően — ezekben a népesség—

csoportokban növekedett a legerőteljesebben. A fiatalabb férfi generációkban a nem mezőgazdasági jellegű többletmunkákro. valamint a házilagos lakásépítésre

és karbantartásra fordított idő növekedett meg jelentős mertékben. A nyugdíjas korúak csoportjában viszont - a nyugdíjasok foglalkoztatási lehetőségeinek a rom-

lásával párhuzamosan — a nem mezőgazdasági jeliegű tevékenységekkel eltöltött idő csökkent. ugyanakkor a mezőgazdasági kistermelésre sokkal több időt fordi-

tottak. mint korábban. '

A jövedelemkiegészítő tevékenységek alakulását vizsgálva megállapítható, hogy az erre forditott idő a nyugdijas férfiak körében növekedett a legnagyobb mértékben. amit döntően azzal magyarázhatunk. hogy a megélhetés ösztönző kény—

szere mellett ez a csoport rendelkezett a legtöbb ..mozgósítható" tartalékidővel.

A részletes korcsoportonkénti adatok felhívják egy másik érdekes tendenciára

is figyelmünket, nevezetesen arra, hogy a kereső férfiak életpályájuk első szaka-

szában sokkal nagyobb mértékben támaszkodnak az első gazdaságra mint meg—

élhetési forrásra. mint a későbbi életszakaszban. '

A 80-as évek második felében ez a tendencia némileg mérséklődött, döntően

azért, mert a fiatalabb, főleg városi férfiaknak egyre több nem mezőgazdasági

% A mezőgazdasági kistermelés !. 1931. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1982. 79 old.

MUNKAIDO -— ELETMÓD

511

jövedelemkiegészítő munkára volt lehetőségük. Az életkorban előrehaladva viszont

a mezőgazdasági kistermelésben való részvétel egyre intenzívebb. Igy a mezőgaz—

dasági kistermelés összes munkaidőalapján belül fokozatosan növekedett az idő- sebb korosztályok által ledolgozott munkaórák aránya.

Ezek a visszatekintő adatok azonban azt is jelzik, hogy elöregedés révén a

korábbi feltételezésekkel ellentétben nem esik vissza a mezőgazdasági kistermelés (legalábbis, ha a feltételek nem változnak). Sokkal inkább arról van szó. hogy a magyar férfiak az aktív életpálya utolsó éveiben növekvő mértékben törekszenek olyan hasznot hozó elfoglaltságra, amely a jövedelemkiegészítés mellett valamiféle autonóm munkavégzési lehetőséget is biztosít. A megélhetési kényszer. az anyagi biztonság, az autonómia iránti igény, valamint a rekreációs szempontok váltakozó mértékben. de egyaránt közrejátszanak e jelenség bővülő újratermelődésében.

Az utóbbi időszakban a mezőgazdasági kistermelői tevékenység terjedésében az is szerepet játszott. hogy a családi tőke értékmegőrzése érdekében sokan me- zőgazdasági termelésre is alkalmas üdülőtelkek vásárlásába fektették megtakarí—

tásaikat. Az esetek jelentős részében ezek az ingatlanok — mint jövőbeni fedezet

-— a következő nemzedék önálló életkezdésének a megkönnyítését szolgálják majd.

3. tábla A kereső és termelő tevékenységre fordított idő az aktív keresők

különböző korcsoportiaíban, valamint a 60—69 évesek körében

A20—29

!

; Aaa—39 ) ruc—49 ] AI50—59 A éves

éves aktív keresők nyugalmuk

Tevékenysa 1977. ] 1986. [ 1977. ,l_1986. ! 1977. I 1986. l 1977. l 1986. j 1977. 1 1986.

évben kereső munkára fordított ideje egy átlagos tavaszi napon (perc)

Férfiak Főfoglalkozásként

] §

végzett munka . 344 301 363 321 343 311 312 304 96 68

Nem mezőgazdasá-

gi jövedelemkie— '

szítő munka . . 3 15 3 18 5 12 3 7

Háztáji és kisegítő gazdaságban vég—

zett munka . . . 31 50 52 61 69 98 78 112 123 184

Lakásépítés és kar-

bantartás . . . 17 22 12 25 14 22 11 13 9 16

Nők Főfaglalkozásként

végzett munka . 265 216 278 270 279 286 223 229 31 23

Nem mezőgazdasá- gi jövedelemkie—

gészítő munka . 3 6 1 6 1 3 3 5

Háztóji és kisegítő gazdaságban vég-

zett munka . . . 19 21 40 36 55 62 80 — 73 87 —98

Lakásépítés és kar- . 4 '

bantartás . . . 2 5

3 3 6 1 3 6 2 3

Végül arra is ki kell térnünk. hogy a nyugdíjas korú (60—69 éves) férfiak kee

reső. termelő munkára fordított adatai némiképp új megvilágításba helyezik a

nyugdíjkorhatár módosításával kapcsolatos terveket. Az ídőadatok alapján ugyan—

512

DR. HARCSA ISTVÁN

is megállapítható, hogy a megélhetési nehézségek fokozódása ellenére a nyug-, dijas korúak egyre inkább kiszorulnak a nem mezőgazdasági jövedelemkiegészi'tő tevékenységek vállalásából. Ennek alapvető oka az, hogy a megélhetési gondok

növekedése miatt a nyugdíjas korú férfiaknak egyre nagyobb mértékben kellett

más jövedelemkiegészítő tevékenység után nézni, és így ezt elsősorban a mező- gazdasági kistermelésben találták meg. Ezeket is figyelembe kell venni a nyugdíj- korhatár tervezett módosításakor, mert a jelenlegi viszonyok között semmiképpen sem az a legjobb megoldás, hogy az egyébként is a hatékony foglalkoztatás gond—

jaival küszködő első gazdaság keretei között tartsunk további 150—200 000 főt. kü- lönösen olyan időszakban. amikor a demográfiai csúcs fiatal nemzedékeinek mun-

kába állása várható. Több sikerrel kecsegtet egy olyan megoldás, amelyik inkább

az első gazdaságon kivül szervezett kisvállalkozási keretek között próbálja megol-

dani a nyugdijas korú (és munkaképes) népesség foglalkoztatását, illetve kiegé- szitő jövedelemszerzésre irányuló törekvéseit. A munka helyteremtésnek ez még min—

dig sokkal ,.olcsóbb" útja. mint ha ezt az első gazdaság keretei között próbálnánk

megoldani. Emellett a nyugdíjas korúak első gazdaságban való részfoglalkoztatási feltételeit is javítani kellene a hatékonysági szempontok figyelembevételével.

Alkalmazkodás a munkaerőpiacon

Az utóbbi időszak közgazdasági kutatásai feltárták. hogy a munkaerőpiaci mozgások sok tekintetben átértékelték a korábban kialakult jövedelmi viszonyokat, és módosították az egyes foglalkozási csoportok. rétegek egymáshoz viszonyított helyzetét. Ezt egyébként bizonyos fokig a jövedelemstatisztikai adatok is tükrözik.

Hosszabb időszakra visszatekintve megállapítható. hogy az anyagi helyzet főbb metszeteiben a 70-es évek közepére bizonyos fokú közeledés jött létre a na- gyobb társadalmi csoportok között. Az anyagiak szempontjából korábban hátrá- nyosabb helyzetű rétegek számottevően felzárkóztak. e kedvezőbb helyzet elérése érdekében azonban jelentős többlet-erőfeszítéseket kellett vállalniuk. Fontos vőnós.

hogy ezen többlet-erőfeszítések döntő részét a második gazdaságban fejtették ki.

ahol a munkaerőpiaci folyam—okok is erőteijesebben éreztették hatásukat. ' ;

E folyamattal párhuzamosan —- a lakossági szolgáltatások szférájáhoztartozó - bizonyos hiányszakmákat a munkaerőpiac nemcsak a második, hanem az első gazdaságban is felértékelt. Ez a körülmény kedvező feltételeket teremtett az e csoportba tartozó népesség anyagi gyarapodásához. így más társadalmi csopor—

tokhoz — főleg a szellemi foglalkozású rétegekhez -— viszonyított anyagi helyzetük abszolút értelemben is jelentősen javult. Ebből adódóan a szellemi foglalkozású csoportok relativ helyzete romlott, sőt a főmunkaidő alapján elért keresetek reál-

értékének csöldkenése miatt az abszolút értelemben vett romlás is gyakorta előter;

dult. E romlási folyamat a 80—as évek elején tömegméretekben tudatosult az érin- tettek körében, mivel a korábban az első gazdaságra támaszkodó rétegeknek rá kellet döbbenniök. hogy a leértékelődő első gazdaság egyre kevésbé tudja bizto—

sitani anyagi stabilitásukat. A szorult helyzetből való ..kitörés" végett erőteljes tö—

rekvés indult meg egy újtajta társadalmi egyensúly kialakitása felé.-9

Ezt az új egyensúlyt azonban csak a második gazdaságba való intenzívebb bekapcsolódással lehetett elérni. miközben természet esen az első gazdasá'gbeli po-

" Egy újfajta társadalmi egyensúly kialakítására irányuló törekvésen azt az érdekhangsúlyozást és érvényesítési szándékot értem. amit a szellemes azon belül is az értelmiségi csoportok munkájuk jobb társadalmi elismertetése érdekében kiioitonek. Ez kétirányú törekvést taglal magába: egyrészt a megszer- zett képzettség jobb hasznosltósának Igényét, azaz a képzettség ós szaktudás értéktermelő képességének szabad kibontakoztatását. másrészt a jobb anyagi elismerést. azaz a nagyobb hozamú munkából az eddi-

ginél nagyobb jövedelemre tartanak igényt. '

MUNKAIDÓ — ELETMOD 513

zíciókon is javítani kellett. Az értelmiségi és vezető csoporthoz tartozó férfiak ke- reső, termelő munkára fordított időadatait elemezve. az itt leírt tendenciák vi-

szonylag jól nyomon követhetők.

4. tábla

A kereső, termelő munkára fordított idő társadalmi csoportonként

Nem Háztój'l

Fő' mező- és '

foglalka- gazdasági kisegítő ;

_ zaskent jövedelem- gazdaság— 1 Összesen

Társadalmi csoport Ev vegzett kiegészítő an '

munka munka végzett

munka

egy átlagos tavaszi napon (perc)

% Férfiak

Vezető és értelmiségi . . 1977 318 6 10 334

f 1986 313 19 46 378

Egyéb szellemi : 1977 326 4 45 375

1986 279 10 64 353

Szakmunkás . . . 1977 343 3 38 384

1986 321 13 72 406

Betanított munkás . . . , 1977 333 5 60 398

* 1986 286 13 84 383

Segédmunkás . . . 1977 354 5 67 426

1986 302 9 108 419

Mezőgazdasági fizikai . . 1977 383 2 139 524

1986 ( 361 2 150 513

Nők*

Vezető és értelmiségi . . 1977 275 3 7 2 284

1986 259 i 7 20 286

Egyéb szellemi . . . . 1977 305 § 2 9 316

1986 280 3 25 308

Szakmunkás . . . 1977 295 l 2 13 310

1986 268 f 6 32 306

Betanított munkás . . . 1977 274 i 1 29 304

1986 253 3 4 59 316

Segédmunkás . . . 1977 269 i 4 44 317

1986 219 l 2

60 281

* A nők körében a mezőgazdasági fizikai csoport adatsora azért nem szerepel, mert a két felvétel mintájának összetétele ebben a csoportban igen eltérő. A megalapozott következtetések levonására ezért további részletes adatfeldolgozásra van szükség.

Megállapítható. hogy a vezető és értelmiségi férfiak alkotják az egyetlen olyan társadalmi csoportot. amelyikben a 70—es évek közepe óta nem csökkent a főfog-

lalkozásként végzett munkára fordított idő. ugyanakkor a jövedelemkiegészítő te—

vékenység dinamikus növekedése következtében a nem mezőgazdasági második gazdaságba való bekapcsolódás itt a legjelentősebb.

Ha nem csak a főfoglalkozású munkára, hanem az összes kereső. termelő munkára fordított időt vesszük alapul, akkor is az a helyzet. hogy a 70-es évek kö- zepe óta — a szakmunkásokat leszámítva — csak a vezető és értelmiségi férfiak kö- rében növekedett jelentősen az erre szánt idő. E tendenciák hatására számottevően mérséklődtek az időfelhasználásbah meglevő korábbi hierarchikus különbségek.

1977—ben a kereső. termelő munkára fordított időt tekintve, napi átlagban mint—

egy 3 órát tett ki a vezető és értelmiségi csoport. valamint a mezőgazdasági fi- ziik—ai csoport közötti különbség. 1986—ban közel két órát.

5 Statisztikai Szemle

514 DR. HARCSA lSWÁN

A rétegződési kutatások viszont azt is kimutatták, hogy a vezető és értelmiségi csoport meglehetősen heterogén. Ezt a következtetést az időmérlegadatok is alá—

támasztják. lgy például a férfiak esetében — más csoportokhoz viszonyitva -— igen

hosszú az alsó szintű vezetők főfoglalkozásként eltöltött munkaideje. Ebből arra

lehet következtetni, hogy a munkafolyamatok közvetlen irányítása fokozottabban

igényli az irányítás alsó szintjén levőktől az állandó munkahelyi jelenlétet.

A főfoglalkozásként végzett munka szempontjából figyelmet keltők az értelmi- ségi nők adatai is, mivel az e tevékenységre fordított idő körükben meglehetősen alacsony. Ennek alapvetően az az oka, hogy az értelmiségi nők jelentős része pe-

dagógus, akiknél a hivatalos óraszám és ennek következtében a főmunkahelyen

töltött idő is alacsonyabb, mint más csoportokban. A különböző jöved'elvemlkiegé—

szítő tevékenységek kapcsáln három sajátos tendenciát érdemes kiemelni:

1. a jövedelemkiegészítő szellemi munka a felső- és középszintű vezetők körében a legelterjedtebb (mivel e csoportban a főmunkahelyi jövedelmek viszonylag magasak, ezért itt felte)hetően nem a megélhetési kényszer, hanem a kedvezőbb lehetőség a fő motiváló tényező ;

2. az értelmiségi férfiak körében — meglepő módon — a szellemi különmunkával azo- nos mértékű az ipari. szolgáltató jellegű munkák vállalása (a háttérben itt már a megél- hetési kényszer fokozott szerepe húzódik meg);

3. az alsószintű vezetők (férfiak) sajátos társadalmi összetételéből adódóan e csoport- ban viszonylag magas értéket mutat a háztáji és kisegítő gazdaságbeli munkákra fordított idő.

5. tábla

A vezetők és értelmiségiek

különböző kereső, termelő tevékenységre fordított ideje, 1986

A .

felső- és 0.2; Az altf'w- Az

közép- színtű érteim- színtű értelmi- szmtu'; vezető "'Mégl vezető ségi

, vezeto

Tevekenysóg

férfiak nők

kereső tevékenységre fordított ideje egy átlagos tavaszi napon (perc)

Kereső, termelő tevékeny-

ség összesen . . . . 340 447 355 318 262

Ebből:

főfoglalkozásban végzett *

munka . . . 246 364 290 281 231

értekezlet . . . 32 9 8 4 7

jövedelemkiegészitő szel-

lemi munka . . . . 17 2 12 1 8

jövedelemkiegészítő nem mezőgazdasági fizikai

munka . . . 3 10 11 6 —

háztáji és kisegítő mun-

ka . . . 42 62 34 26 '16

A szellemi rétegekhez hasonlóan a fizikai foglalkozásúak csoportjai is igen heterogének. Ennek következtében megélhetési stratégiáik. illetve az ezt tükröző

időfelhosználási adataik is igen jellemzők. Szembetűnő vonás, hogy a munkásré—

tegeken belül 1977 óta csak a szakmunkás férfiak körében növekedett a kereső.

termelő munkára fordított idő. A szakmunkások. illetve a betanított munkások cso- portja sem egységes.

MUNKAIDÖ _ ELETMOD

515

6. tábla A különböző szakmacsoportba tartozó férfiak kereső, termelő munkára fordított ideje, 1986

Főmunkahelyre Közepesen hosszú Rövid főmunkaidő

arientáiódó főmunkaidő intenzívebb

(függetlenül a kombinálva (: mezőgazdasági főmunkaidő hosszától) második gazdasággal kistermeléssei Tevékenyseg Jármű- Nehéz Divatos Épitő— Hagyoma- Könnyű-

vezető fizikai ipari ipari vnayszss ipari

szokmacsoportba tartozó férfiak kereső,

termelő munkára fordított ideje egy átlagos tavaszi napon (perc)

Főfoglalkozásként végzett

munka. . . . . . . . 376 296 3 333 305 286 276

Jövedelemkiegészítő nem me-

zőgazdasági munka . . . 5 6 12 17 15 19

Háztáji és kisegítő gazdaság- '

ban végzett munka . . . 68 72 56 67 92 93

Összes kereső, termelő munka 449 374 401 389 ] 393 388

' !

Mint a 6. táblában látható. három nagyobb típust lehet elkülöníteni attól füg—

gően, hogy az egyes szakmacsoportba tartozók kereső, termelő munkára fordított

idején belül mekkora hányadot tesz ki. és milyen jelentősége van a megélhetés

szempontjából a főmunkaidőben (első gazdaságban), illetve a főmunkaidőn kivül eltöltött időnek.

a) A főmunkahelyre orientálódónak (függetlenül a főmunkaidő hosszától) kell tekintenünk a megélhetési források egymáshoz viszonyított arányát figyelembe véve

a járművezető és a nehéz fizikai munkát végző csoportot. A járművezetők esetében

a kiemelkedően hosszú főmunkaidő eleve kevés időt hagy a további kereső munká- ra. Sajátos helyzetük abból adódik. hogy itt különböző okok miatt igen sok a túl- óra, ami természetesen meghosszabbítja a főmunkaidőt. A kereset és a megélhetés

szempontjából tehát a járművezetők számításaikba eleve bekalkulálják a túlórót.

illetve az ebből származó többletjövedelmet. Bizonyos megszorításokkal úgy is fo- galmazhatunk, hogy esetükben a jövedelemkiegészitő tevékenység többnyire be- épül a főmunkaidős keretek közé. Igen fontos vonás az is, hogy a járművezetők szám—os csoportjánál a főmuntkaxídőben végzett munikániaik további "másodlagos"

anyagi hozadéka van (taxisoknál borravaló, másoknál forgalmi juttatás stb.).

A főmunkahely és a főmunkaidő jelenti a döntő megélhetési forrást a nehéz

fizikai foglalkozásúaknál is. itt azonban a főmunkaidő hossza jelentősen rövidebb.

napi átlagban töblb mint 20 százalékkal (1 óra 20 perccel) kevesebb, mint a jór—

művezetőknél. Az e csoportba tartozók azonban köztudottan igen nehéz körülmé- nyek között dolgoznak, ezért teherbíróképességüket szinte teljes mértékben leköti

(: főmunkaidős tevékenység. Az is ismert. hogy a nehéz fizikai szakmák az átlagnál

jóval nagyobb keresetet biztosítanak. ily módon -— más szakmacsoportbeliekhez

viszonyitva —— a nehéz fizikai foglalkozásúak kevésbé vannak rászorulva jövedelem-

kiegészítő tevékenységekre.

Összegezve tehát azt lehet mondani, hogy mindkét szakmacsoportban olyan munkakörülmények, illetve munkafeltételek alakultak ki. amelyek vagy nem teszik lehetővé a rendszeres különmunka vállalását. vagy (: főmunka többnyire biztosítja a megélhetéshez szükséges jövedelmet.

b) A közepesen hosszú főmunkaidő, kombinálva a második gazdasággal tí- pusba tartozó divatos ipari (szolgáltatási) és építőipari foglalkozásúak közös jel-

5.

516

DR. HARCSA lSTVAN

lemzője. hogy a lakossági szükségletek által teremtett piacon kedvező pozíciókat tudtak elérni. E viszonylag kedvező második gazdaságbeli munkaerőpiaci pozició azért alakult ki. mert a túlzottan centralizált állami javító—szolgáltató hálózat je- lenleg sem tudja az igényeket kielégíteni. (Az okok igen összetettek, részletes tag—

lzalá-sukra a tanulmány keretében nincs mód.) E sza'lomáukban a főmün'koiclőiben el- érhető keresetek az átlagosnál némileg kedvezőbbek vagy az átlag körüliek. A végzett munka — jellegéből adódóan -- az esetek jelentős részében közvetlen la—

kossági kapcsolatokkal jár együtt. Alapvetően ez hozza létre a második gazdaság-

beli tevékenységhez szükséges személyes kapcsolatot. Ahol ez a szeméiyes kap—

csolat nem alakulhat ki, ott kisebbek a második gazdaságba való bekapcsolódás esélyei. Ezért az itt vizsgált csoportok természetesen nem tekinthetők igazán ha—

mogéneknek.

Az időmérleg-felvétel adatai szerint a nem mezőgazdasági jövedelemkiegészí tő

munka ezekben a csoportokban kétszer-háromszor több időt köt le. mint a koráb—

ban vizsgált járművezető és nehéz fizikai foglalkozásúak szakmacsoportjában. Fel—

tételezhető azonban. hogy az egyéni bevalláson alapuló időadatok -— ezekben az esetekben — nem tükrözik teljes mértékben a divatos ipari, illetve építőipari foglal-

kozásúak teljes második gazdaságbeli részvételét. Megerősíti ezt a feltételezést az

a tény. hogy az e csoportokba tartozók a bevallottan jövedelemkiegészítő céllal végzett munka mellett (főmunkaidőn túl) további igen jelentős időt töltenek el kü- lönböző javító. szerelő és építőipari munkákkal.

Az elérhető jövedelem szempontjából igen fontos vonás, hogy a különböző

javító. szerelő és építőipari munkák iránti fokozott kereslet ..felverte" az itt meg- állapított munkadíjakat. Ez azt jelenti, hogy az e munkákat vállaló szakemberek akár egyéni, akár csoportos vállalkozási keretek (gazdasági munkaközösség) kö- zött, igen kedvező feltételek mellett értékesíthetik szaktudásukat.

A divatos ipari szakmacsoport esetében feltétlenül figyelembe kell venni. hogy az ide tartozók átlagéletkora jóval alacsonyabb, mint a többi csoportba tartozóké.

Ez bizonyos fokig magyarázatot ad arra, hogy a második gazdaságbeli részvétel

mértéke körükben némileg kisebb, mint az építőipariaké. A pályakezdés első évei-

ben — kellő tapasztalat és ismeretség hiányában —- értelemszerűen kisebb a lehe- tőség a második gazdaságba való bekapcsolódásra.

c) A rövid főmunkaidő. intenzívebb mezőgazdasági kistermeléssel kombinálva típusba sorolhatók a nagyipari munlkásak igen jelentős részét kitevő hagyomá-

nyos vasas, valamint a könnyűipari szakmunkások. A főmunkaidő ezekben a cso-

portokban a legrövidebb. ami feltehetően azzal van összefüggésben, hogy a túl- órázás itt a legritkább. Az elérhető keresetek az országos átlag körüliek, de gya- korta alatta mavra—dinraik. E csoportról elmondható. hogy első gazduságbelsi pozí-

ciójuk többnyire gyenge, ily módon helyzetük rákényszeríti őket a második gazda-

ságbeli kiegészítő jövedelmekre.

A leginkább ,,piacképes" divatos ipari és építőipari szakmacsoportoktól elté- rően a nem mezőgazdasági jövedelemkiegészítő tevékenység többnyire a munka- hely köré szervezett csoportos vállalkozások (vállalati gazdasági munkaközössé-

gek) keretében zajlik. A befektetett többletmunka jövedelmezősége is jelentősen

elmarad az előbb vizsgált csoportok—étől. ezt azonban em—piniikusiarn bizonyítani igen

nehéz. lgy második gazdaságbeli munkaerőpiaci pozíciójuk is viszonylag gyenge.

Részben ennek tudható be. hogy e csoportok további jövedelemkiegészítő lehe- tőségekkel élve, fokozott mértékben kapcsolódtak be a mezőgazdasági kistermelés—

be. Ebben természetesen az is közrejátszott, hogy a vidéki ipartelepítés hatására,

a hagyományos vasas és könnyűipari szakmák egyre nagyobb része vidéki váro-

MUNKAlDÖ — ELETMOD 517

sokba és községekbe települt. Ezekben (: településekben viszonylag kedvező lehe-

tőségek vannak a mezőgazdasági kistermelésre. bár ennek jövedelmezősége jelen- tős mértékben alatta maradt a másfajta jövedelemkiegészítő tevékenységekének.

Megállapítható tehát, hogy az egy-egy típuson belüli szakmacsoportok között számottevő különbségek vannak.

A HÁZTARTÁSBAN VÉGZETT MUNKÁK

A nemzeti időfelhasználásról készített körkép következő nagyobb blokkját a tágabb értelmezésű háztartási és karbantartási munkákra fordított idő alkotja. Az itt eltöltött ídőalap látszólag teljesen független a nemzetgazdaság egészét átfogó újratermelési folyamatoktól, mivel a társadalmilag szervezett munka keretein kívül

kerül felhasználásra. és a családok közvetlen céljait szolgálja. Az utóbbi évtize-

dekben azonban mindinkább erősödött az a felismerés, hogy a háztartások ke-

retein belül végzett munka igen nagy mértékben hozzájárul a nemzeti jövedelem

megtermeléséhez is.

A háztartási keretek között végzett tevékenységek egészét öt. egymástól vi- szonylag jól elkülönülő csoportra osztottuk:

—— házilagos építés, lakáskarbantartás.

—- háztartási berendezések, járművek javítása,

— hagyományos háztartási munka,

— vásárlás, szolgáltatások igénybevétele,

— gyermekgondozás

Az adatok alapján megállapítható, hogy az utóbbi évtizedben a 15—69 éves népesség körében a háztartás keretei között végzett munka kismértékben csökkent.

A változás mértéke és jellege nemenként igen jelentős különbséget mutat, ugyan- akkor e változások ellenére is azt lehet mondani, hogy továbbra is a háztartási munkák alkotják azt a tevékenységszférát, ahol a nemek közötti különbségek a leg- élesebben mutat'koznalk. Sőt, ha 9 nagyobb tevékenységblaldkból kiemeljük a hagyo- mányos jellegű háztartási munkát, akkor azt tapasztaljuk, hogy a férfi—nő időrá—

fordítási arány a korábbi 1:4 helyett 1:5 arányt mutat. Ugyanígy :: gyermekgondo—

zásra fordított időnél is jelentős eltolódás következett be, jelezve azt. hogy ezen a téren is fokozódott a nők részvétele. Egészében véve tehát azt mondhatjuk, hogy a szűken vett háztartási munkáknál felerősödtek a nemek közötti munkamegosztás hagyományos vonásai. Úgy gondolom, a tendencia változás nem azért következett be. mert a társadalom egészében valamiféle újkonzervativ értékrend vert gyökeret, inkább arról van szó, hogy — amint már a kereső munkára fordított idő elemzé- sénél is említettük -— a megélhetési gondok növekedése miatt a férfiak a korábbi- aknál nagyobb mértékben kényszerülnek jövedelemkiegészítő munkákat vállalni. Ez a körülmény jelentős mértékben elvonja őket a háztartás fenntartásával kapcsola—

tos teendők elvégzésétől.

A férfiak esetében — a korábban vizsgáltakon kívül -— ilyen jövedelemkiegé—

szítő munkának tekinthető a házilagos építésre, lakáskarbantartásra fordított idő.

amely az utóbbi időszakban több mint egyharmadával növekedett. ltt tehát az időmérleg is kimutatja azt a tendenciát, amelyet a lakáshelyzet alakulását vizs-

gáló elemzések is jeleznek, nevezetesen azt. hogy a magánerő fokozottabb bevo—

nása a munkavégzésben is megmutatkozik.

Ha figyelembe vesszük az 1988 elejétől ten/ezett lakáspolitikai intézkedések

várható hatását, akkor nagy valószínűséggel előrejelezhető, hogy a lakásépítéssel kapcsolatos terhek tová bbi növekedése következtében a saját munkavégzés aránya

518 DR. HARCSA ISTVÁN

tovább növekszik. Az új intézkedések következtében ugyanis az alapvető építő-

anyagok ára 30—50 százalékkal növekszik. Ennek elkerülhetetlen vonzatakéntto—

vább növekednek az építkezéssel kapcsolatOS munkadíjak is. E növekvő terheket

az érintettek csak növekvő mértékű saját munkával tudják enyhíteni.

7. tábla

A 15—69 éves népesség

különféle háztartási karbantartási munkákra fordított idejének alakulása

A háztartási munkára fordított idő az

1977. ] 1906.

Tevékenyságcsapart

évben egy átlagos tavaszi napon

[ perc százalék l perc ! százalék ,

Férfiak Házilagos építkezés,

lakáskarbantartás . 12 11,7 19 19.6

Háztartási berendezé- sek, járművek javítá—

sa . . . 9 8.7 10 10.3

Hagyományos háztartá-

si munka. . . 59 57.3 41 42,3

Vásárlás. szolgáltatá— ,

sok igénybevétele . 12 , 11,7 15 ! 15.5

Gyermekgondozás . . 11 10,6 ; 12 12.3

Összesen 103 ! 100,0 i 97 ] 100.0

Nők Házilagos_ építkezés,

lakáskarbantartás . 3 1.1_ 3 1.1

Háztartási berendezé- sek, járművek javítá—

sa . . . O —- O —-

Hagyományos háztartá-

si munka . . . 227 81.1 202 74,5

Vásárlás, szolgáltatá- ,

sok igénybevétele . 23 ; 8.2 ? 26 ] 9.6

Gyermekgondozás . . 27 9.6 40 14.8

összesen 280 * 1oo,o * 271 ' 1oo,o

További igen jelentős változás, hogy a háztartási munkák egészén belül a hagyományos háztartási munkákra fordított idő —— a férfiaknál és a nőknél is — jelentősen csökkent. Az adatfeldolgozás jelenlegi szintjén azonban még nem lehet

választ adni arra a kérdésre. hogy mi miatt következett be ez a csökkenés. Fel—

tehetően a háztartási munka ésszerűbb megszervezése és a háztartások gépesí—

tettsége egyaránt szerepet játszott a tendencia kialakításában. További informá- ciókra van ahhoz szükség, hogy e folyamatot a háztartások korszerűsödése szem—

pontjából is megfelelően tudjuk értékelni.

A gyermekgondozásra fordított idő csak a nők körében növekedett jelentős

mértékben. és a növekedés mértéke alapján itélve feltételezhető, hogy a szülők

szempontjából némiképp egy gyermekközpontúbb világ felé tartunk. Nem könnyű azonban megítélni, hogy a válások magas aránya (és így az elvált szülők gyerme- keinek aránya is). a fokozódó jövedelemkiegészítő tevékenységek következtében

a családapák zaklatottabb időbeosztása miként befolyásolja ezt a képet. Az ifjúság

MUNKAIDÓ - ELETMOD 519

helyzetéről szóló más források10 némiképp arra utalnak, hogy :az utóbbi időszak-

ban a gyermekes családok tagjai -— a korábbiakhoz viszonyítva — többet járnak együtt kirándulni. nyaralni, szórakozni. Ennek ellenére. ha a gyermekek szempont—

jából ítéljük meg a helyzetet, nem valószínű, hogy jelenleg érzelmileg kiegyensú- lyozottabb és a szocializációs folyamatok szemszögéből nézve kedvezőbb körül- mény—ek között nőnek fel, mint karávbban. Úgy látom. a szülők többlet-erőfeszítései

legfeljebb a gyermeknevelés minőségének szintentartásához elégségesek.

A vásárlásra, szolgáltatások igénybevételére fordított idő csak kismértékben növekedett. Ezen összevont tevékenységcsoporton belül azonban csak a férfiak esetében figyelhető meg számottevő mértékű növekedés. ilyen a tartós fogyasztási

cikkek vásárlására, valamint a hivatalos ügyintézésre fordított idő, amelyek ugyan

relatíve ritka gyakoriságú tevékenységek, de a felvétel adatai alapján becsülve csupán a hivatalos ügyintézés 240—250 000 főt érint naponta. Ez utóbbi tevékeny- ség esetében az egy alkalomra fordított idő változatlanul elég magas (69 perc).

A nők a háztartásban

Valamennyi itt vizsgált tevékenységcsoport esetében igaz az, hogy a teljes népességre számított átlagmutatók mögött igen nagy különbségek húzódnak meg.

lgy például, ha a 15—69 éves nők háztartási munkára fordított idejét gazdasági aktivitás szerint vizsgáljuk, akkor mintegy 50 százalékos különbség tapasztalható az aktív keresők, valamint a háztartásbeli és a gyesen, gyeden levő nők között.

8. tábla

A 15—69 éves nők háztartási munkára fordított ideje gazdasági aktivitás szerint

Aktív kereső IGyesellsévgőyeden Nyugdíjas I Háztartásbeli nők háztartási munkája az

Tevékenység

1977. 11986. ! 1977. l1986. ! 1977. '1986. l1977. l1986.

évben egy átlagos tavaszi napon (perc)

Háztartási munka . . . . . . l 209 186 l 279 280 l 263 234 318 280

Vasarlás 22 25 25 29 29 31 26 25

Gyermeknevelés 23 1 34 122 [ 220 17 l 21 20 l 31

l

A gyermekgondozásra fordított idő természetesen a legnagyobb mértékben a gyesen, gyeden levők köréiben növekedett, ami részben azzal [is összefügg. hogy a női részfoglalkoztatás feltételeinek a romlása következtében (: kisgyermeküket

nevelő nők kevésbé tudtak részidős munkát vállalni. Ebből adódóan a gyes (és

gyed) melletti munkavállalás tíz év alatt közel egyötödére esett vissza.

A legnagyobb időt kitevő (szűkebb értelemben vett) háztartási munka — a a gyesen. gyeden levők körében növekedett. ami részben azzal is összefügg, hogy

kenés mértéke a háztartásbeli nőknél a legkisebb. és így a különböző aktivitású nők közötti különbség némiképp mérséklődött. Általános vonás tehát. hogy a nők

különböző okok következtében :: háztartási munkák idejének csökkentésére törek- szenek.

10 Életmód, életkörülmények a fiatalok körében. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1986, 420'old.